Prágai Magyar Hirlap, 1927. december (6. évfolyam, 275-297 / 1609-1631. szám)
1927-12-29 / 295. (1625.) szám
»t,t' "S f". Próbálja ki minél előbb az uj végerősítő lámpát SS E 114 Öröme fog benne telni! T EL EFUNKEÜ Az orfhodox zsidók Pilsadski mellett Lemberg, december 28. Tegnap kezdődött >eg a lengyelországi rabbik kongresszusa, amelyen az lengyel rabbinusok megjelentek és az orthodox-zsidók képviselői is résztvet- tek. A kongresszus hódoló iratot intézett Pil- sudskihoz és határozati javaslatot fogadott el, amely a zsidó lakosságot felszólítja, hogy a jelenlegi kormányzatot minden erejével támogassaHol van Hassá? főpolgármestere? Ungvár, december 28. (Ruszinszkói szerkesztőségünktől.) Nagy idegességet keltett az ungvári közvéleményben, hogy már egy hete kinevezték & főpolgármestert és eddig még nem vette át hivatalát. Az esethez különféle kommentárokat fűznek s különösen akik Hrbeket szeretnék a főpolgármesteri székben látni, azt hangoztatják, hogy Hrabár Konstantin helyett előbb-utóbb mégis csak Hrbek kerül a főváros élére. Ezek állítását látszanak igazolni az eddigi jelek. Már egy hete, hogy Hrabár főpolgármester, de a kinevezési okmányt nem tudták neki kikézbesiteni, mert Hrabár állítólag elutazott Ungvárról. Azóta már rendkívüli tanácsülés is volt a városházán, sőt úgy Hrbek, mint Gaar István alpolgármester is megkezdte hivatalos funkcióját, anélkül, hogy a főváros vezetését a főpolgármester átvette volna. A hivatalátadás a főpolgármester személyének kikapcsolásával —■ mint tegnap jelentettük — már meg is történt, meri kedden délelőtt úgy Hrbek első-, mint Gaar István másodalpolgármester tisztelgő látogatáson jelentek meg Rozsypai alkormányzó előtt s ezzel dokumentálták, hogy Ungvár főváros vezetését átvették. Mindeneseire igen furcsa színben tűnik fel a főpolgármester szerepe. Mindazonáltal — ha elháríthatatlan akadályok nem merültek volna föl nála — bizonyára átvette volna már hivatalát Hogy miért késlekedik, az egyelőre az 5 titka. Benes kapitulációja a szlovák néppárt előtt Prága, december 28. A brünm Národni Noviny írja: A Vatikánnal való viszonyunk rendezését általánosan úgy tekintik, mint Bones külügyminiszter teljes kapitulációját a Mákok, főleg pedig a ludákok előtt. A ludákok, bár már egy esztendeje benn ülnek a kormányban, következetesen ignorálták Benes dr.-t. Minisztereik, Cazik dr. és Tiso dr. sohasem jelentek meg a külügyminiszter által rendezett fogadóestéken. A ludákok föltétel gyanánt kötötték ki a Vatikánnal való megegyezést, ellenkező esetre azzal fenyegetőztek, hogy kilépnek abból a kormányból, melyben Benes is helyet foglal. Svehila miniszterelnök azonban nem engedte idáig mérgesedni a dolgokat s ezért Benes, hogy megmentse bársonyszékét, teljesítette a szlovák néppárt diktátumát. Páni ioncour a Misii veszedelmes preMÉüilárlil — D’Ájmunxáó az indexen. Rómáiból táviratozzék: A bergainói uj színházat d'Atuninzió egy drámájával akarták a karácsonyi ünnepek alatt megnyitni. A bergamói püspök köriratot olvastatott fel az összes szószékekről, amelyben megtiltja a hívőknek a darab meghallgatását* mert az a hit és erkölcs elveibe ütközik. PotaearC az fdökef cselekedni! nagy expozéra készül Paris, december 28. A Malin jelentése szerint teguap este Poincaré elnöklésével fontos megbeszélés volt, amelyen Briand, Her- riot, Painlevé és Sarraut, a nemzeti egység kormányának baloldali vezetői vettek részt A tárgyalásoknak rendkívül fontos politikai jelentőségük volt. Poincaré a kamarában megígérte, hogy január hónapban nagy vitát engedélyez a belső és külső politika kérdéseiről, továbbá a kormány pénzügyi programjáról. A kamarai vitának a küszöbön álló választásokra való tekintettel rendkívül nagy jelentősége van. A vita kimenetele nagy mértékben befolyásolhatja a választók hangulatát és a nemzeti egység kormányára is sorsdöntő jelentőségű lehet. Poincaré ezért szükségesnek tartotta, hogy először magántárgyalást folytasson azokkal a miniszterekkel, akiknek a baloldali pártokra nagy befolyásuk van. Csak a baloldali miniszterekkel való megegyezés után lép expozéjával a minisztertanács elé. Poincaré nagy expozéja az uj esztendő első legnagyobb külpolitikai eseménye lesz és valószínűleg a kamarának január 10-iki ülésén fog elhangzani. Paris, december 28. A szocialista párt kongresszusának mai napján León Blum kép- .vis#, a párt parlamenti vezére ismertette a ■szoémíista programot. Kifejtette, hogy a szocializmus idáig nem győzött és ha most a szocializmus hajlandó is a kapitalizmussal való együttműködésre, ez a hajlam nem marad meg örökre. Az alkotmánnyal kapcsolatban kifejtette, hoev a párt a szenátus megszüntetésére, a fontos kérdésekben a népszavazás bevezetésiére és a teljesen egyenletes képviseletre törekszik. A nemzetközi politika tekintetében a párt eljárásának teljesen a öe&e politikájára kell irányulnia. A párt irányvonalai továbbra is a genfi protokoilum és a leszerelés marad. Franciaországnak is törekednie kell a leszerelésre. A pártnak elhatározót tan kell szembeszállnia az expanzív gyarmatpolitikával. Ezután Paul Boncour állott fel szólásra, akinek beszédét többször szakította meg a zajos helyeslés. A kiváló szónok, Franciaországnak hosszú időn át népszövetségi és leszerelési bizottsági képviselője, lapidáris formulában foglalta össze a külpolitika problémáit. A Bajna baloldali pariját egy olyan konvenció alapján okkupálták, amelyhez a német kormány is hozzájárulását adta és amely megegyezés a megszállott terület kiürítését a biztonság szervezésétől teszi függővé. A Rajnavidéknek feltételek nélkül való kiürítése a víiághéke szempontjából veszélyes volna. A szónok emlékeztetett a német szociáldemokratákkal együttesen hozott határozatokra, amelyek a biztonsági kérdés garanciáira vonatkoztak. Paul Boncour ezután a békeszerződések revíziójának kérdésére tért át és ezeket mondotta: Ebben a pontban azután vigyázzatok! A szerződések revíziója olyan veszedelmes, tüzes rakéta lehet, amely az égés* világot lángralobbanthatja. A vcrSAillcsi, saint-gennaini és trianoni békeszerződéseknek megvan a maguk jó és rossz, jobb és rosszabb oldaluk. Egy azonban bizonyos, hogy a békeszerződések az európai helyzetet az 1914. évi állapottal szemben megjavították. Elsősorban az első munkásinterna- cionálé által az elnyomott nemzetek számára követelt függetlenséget biztosították. Gondoljatok arra, — folytatta, — hogy azzal a törekvésetekkel, amellyel a szerződéseket revideálni akarjátok, felidézitek azt a veszélyt, hogy az egész épületet megsemmisítitek és hogy azt, amit millió és millió halott árán értünk el, kockára vetitek. És azt gondoljátok, hogy a revízió kérdésének felvetése végeredményben hasznára válik a kormányok belső politikájának, amelyek elvégre a legilletékesebbek arra, hogy ezt a kérdést maguk állítsák fel? Hallgassátok meg szavaimat: Engedjétek, hogy maguk az idők cselekedjenek és ne feledjétek el, mindnyájunknak az az érdekünk, hogy egyedül és kizárólag a népszövetség legyen az, amely ezzel a problémával foglalkozik. A szónak ezután a népszővetség krízisével foglalkozott és megállapította, hogy a genfi intézmény még nemrégiben sokkal betegebb veit, mint most. A népszövetség azonban még a mai napig sem tudta leküzdeni az összes nehézségeket és sorsa azokon a választásokon dől el, amelyek a három nagy európai vezetöhata- lom országában a küszöbön álló esztendőben fognak végbemenői. Ha a demokraták és a proletárok győzni fognak, akkor a népszövetség megvan mentve. Ha ennek az ellenkezője következik be, — zárta be a szónok szavait — akkor nem nagyon hiszek a népszövetség békemunkájában. Általában azok az emberek hordanak 11 szakállt, akik már előkelőbb állásokba jutót- 1 tak. Ha ebből a szempontból nézem, az én i állásom talán még nem is jogosít fel engem : a szakáll viselésére. Egyszerű középiskolai ta- ; nár vagyok, igaz, hogy huszonyolcesztendei szolgálat van mögöttem s már régen igazgató : lehetnék. Az is lennék már, ha beleegyezem, hogy áthelyezzenek egy még kisebb városba. De lemondtam a kinevezésről, nekem már nem kell a cim. Nyugodtan akarok élni. Ezt a várost megszoktam; úgy érzem, mintha a szülővárosom lenne. A mi igazgatónk jóval fiatalabb nálam. A tanári karban én vagyok a rangidős. Csupa fiatalember . . . ezek persze nem hordanak szakállt. Az igazgató sem visel szakállt. Ezek mind modern emberek; azt hiszem, egy kissé le is néznek a szakállam miatt, de én ezt megbocsátom nekik. Hadd nézzenek le; az ő korukban én is modern ember voltam és nem hordtam szakállt Még csak hat óra van és már nem látok jól írni. Meg kell keresni a szemüveget. Augusztus 5. — Azt hiszem, mégis helyesen tettem, hogy vállalkoztam erre az útra; dacára a költségeiknek s az utazás izgalmainak. Kétségtelen, hogy kevéssé vagyok járatos az utazásban. Elképzelve az ilyesmi sokkal egyszerűbb. De a kivitel egyes részleted nehezebbek, mint gondoltam. Például, aimi soha nem jutott eszembe, a borravalók. Rögtön, ahogy elindultam hazulról a bérkocsival az állomásira, zavarba hoztak a borravalók. Nem, minilha szűkmarkú emíber lennék; igazán nem hiszem, hogy szűkmarkú vagyok. De borravalót kellett adni a koosis- niak, s borravalót kellett adini a hordárnak is. Ilyesmitől én már elszoktam. Azt hiszem, lesz már ti;z éve, hogy nem adtam idegen embernek borravalót. Egyszerűen nem kerültem abba a helyzetbe, hogy borravalót adjak valakinek. Kávéháziba nem járok, s a vendéglőben, ahol három esztendeje étkezem, pontosan Itudom, hogy húsz fillér jár a fizetőnek és húsz fillér az éthordónak. Azt hiszem, ez éppen elég. Legalább is, odóig még nem tett megjegyzést egyikük sem. Különben nincsen, senkim, akinek borravalót adhatnék. Annak az embernek, áld télen behordja a fát, a gazdasszonyom szokott borravalót adná; úgy tudom, nyolcvan fillért és egy pohár bort. A pedellusnak is adok minden újévkor két forintot; bár nem érdemli meg, mert iszákos ember. De ezt is megszoktam imár. Az utazás körül majdnem mindent előre láttam, csak a borravalókat nem. Azt hiszem, a kocsisnak negyven fillér éppen elég Volt. Mikor észrevettem, hogy nem köszöni meg, adtam neki még húsz fillért A hordárnak is hatvan fillért adtam. Második osztályon Utaztam, mert kedvezményem van az államvasutakra. Teljesen egyedül utaztam egy kupéban. Nem tudom illett volna-e a kalauznak is borravalót adnom? Mióta útdíjára utaztam, sokat változtak a szokások. A kupék is mások, amennyire 'emlékszem. — Ebben a kupéban fel és lecsavarható villanyvilágitás volt. • Talán mégis helyesebb lett volna, ha borravalót adók a kalauznak. Idősebb ember volt Sok ilyen dologban tájékozatlan vagyok. Tegnap elalvás előtt arra gondoltam, hogy. mennyi borravalót beU majd adnom a személyzetnek, ha három hét múlva elmegyek innen? Azt, hiszem, fejenként íegy-egy forint elég lesz. Hárman vannak. Vagy bét forint? Meg Ifognk kérdiezni valakit. Tegnap már jobban aludtam. Kezdem megszokni az ágy szagát is. Kissé nedves az ágynemű, mert este mindig köd száll le a völgy fölé. Ezért flanelül alsóruhában aludtam; nagyon Örülök, hogy hoztam flanel! fehérneműt magammal. Elalvás előtt megint ebben a füzetben lapoztam. Nem sok az, amit huszonnyolc esztendő előtt ebbe a naplóba írtam4, összesen hetvennégy oldal. Néhány oldal kissé zavaros, úgy tetszik nekem, mintha nem is én írtam volna. Olyan idegen hangja van. Mintha másoltam volna valahonnan. Az Írásom >is más volt, teljesen más. Sokkal rendetlenebb, hányavebibb. Ma egészen ovális betűkkel írok, lassan és törlés nélkül; a régi kiézirásam szegletes és sebes, s tele van törléssel és javítással. Ezt a naplót itt (kezdtem Imi, huszonnyolc óv előtt Az volt az első esztendő, amikor szabadságra mentem, mint fiatal tanér. Akkor neveztek ki 2.-be. segéd tané rnak. Egy éve tanítottam már. Az ilyen kezdő, fiatal tanárokat (mi öregek úgy hívjuk: „bocik". Nincsen isok tekintélyük. Előadásokra (bejárnak hozzánk, idősebb tanárokhoz. En mindig nagyon vigyázok, hogy ne érezte® sem az órákon a korkülönbséget az ilyen fiatal tanárokkal. Í2n magam nagyon sokat szenvedtem, mikor „boci" voltam. Az volt az érzésem, hogy az (előadó tanár összejátszik a diákokkal és kinevetnek engem. Azt hiszem, ez is történt. Az (öltözködéssel is sok bajom volt; nagyon szegényesek voltak a ruháim. Tiszták, de szegényesek. A növendékek észreveszik az ilyesmit. Sokat szenvedtem. Ha most „boci".kerül a:kezem alá, mindig túlzottan udvarias vagyok hozzá.. Megkövetelem, hogy a növendékek tisztes ség- tudóan beszél jenek- vele. Magam mellé ültetem a pódiumra. Tudom, hogy én mit szenvedtem. Most, ebben a naplóban is nyomát találom. Az első oldalon rögtön arról írok,- hogy meg fogom pályázni az Akadémia filológiai nagydiját. Ez könnyelmű fogadkozás volt; a nagydijat soha nem pályáztaim meg. Egyáltalán, soha semmiféle dijat nem pályáztam meg. Ma már tudom, hogy a filológiai tudásom soha nem is volt elég mély ahoz, hogy megpályázhassam az Akadémia nagydiját. Talán egy kisebb dijra futotta volna; nem tudom.... Ma már semmiesetre sem (futná Nem tudok semmit. Ez elég különös, ha figyelembe veszem, hogy huszonnyolc éve állandóan tanítok. Nem mondom, ismerem Borátiust. Egy közepes latin szöveget, idegen szöveget is, fennakadás nélkül elolvasok. Taoitusíban is eléggé otthon vagyok, különösein a fejezetekben, amiket huszonnyolc éve olvastatok, de az természetes. S a könnyebb szerzőket, Cicerót és Ovidiust, ma is élvezettel olvasom. Caesar már nehezebb. Caesarra nem tmernék Idegenek előtt, előkészülés nélkül vállalkozni. Mindent egybevetve, a filológiai tudásom semmi. Mentői tovább tani tőle, annál kevesebbet tudok. Mintha kiadtam Volna, amim volt. Lehet ez? Nem hiszem. Nem tudom. De igaz annyi, hogy egy-egy tehetséges nyolcadikos diákom többet ért filológiához, mint én. Ebben a naplóban nyomát találtam 'néhány fiatalos tervezget ásnék, amiket kellemetlen most újra olvasnom. Az egyik oldalon ezt a szót használom: ,-családalapitás". (Folytatjuk.) vtmt§ €bi BíSÖ REGÉNY* irhJ: Á\,ARA! NÁNDOR p;
