Prágai Magyar Hirlap, 1927. december (6. évfolyam, 275-297 / 1609-1631. szám)
1927-12-28 / 294. (1624.) szám
•«I86COTVVtoj6SESR‘HIiaUöS m; íMemlMt w, Otthoni a urasai magyar diáklányoknak! Prága, Karácsony. A szlovenszkói és ru- Mnszkói magyar asszonyok szép tervet valósítottak meg, amidőn a magyar társadalom és közélet több vezető egyéniségének törekvéseivel egybehangzóan, október 1-én megnyitották a Prágában tanuló magyar diákíeányok otthonát. Igaz ugyan, hogy az internátus ma még csak sziik keretek között működik és egyelőre csak két szobára szorítkozik, de csak a magyar társadalom megértő támogatásán múlik, hogy minél előbb azzá lesz-e, aminek látni szerein ők: a nehéz anyagi viszonyokkal küzdő, idegennyelvü egyetemre járó, társadalmilag egészen elszigetelt és azért számtalan kísértésnek kitett magyar főiskolai hallgatón ők nagy és lakályos otthona, amely az idegenbe szakadt magyar diáklányok számára lehetővé teszi tanulmányaik nyugodt elvégzését. A magyar társadalom már megmozdult a szlovenszkói és ruszinszkói ellenzéki pártok központi irodájának hivó szavára és számos helyről érkeznek szépösszegü adományok a nemes célra. A Karácsony a Család ünnepe, a meleg Otthon ünnepe. Az otthon édes melegében ünnepet ülő magyar családok gondoljanak & prágai magyar diáklányok otthonára és támogassák adományaikkal ezt az uj diákjóléti intézményünket. Bármilyen csekély adományokat is hálás köszönettel fogadunk és kérjük azoknak a P. M. H. kiadóhivatala címére (Prága Panská 12) leendő beküldését. Miért nehéz szépnek lenni az idén ? A divat úgy bánik a nőkkel mos'anában, mint .,ok a bölcs férjek, akik lá'szőlag teljes szabadságot adnak ugyan feleségüknek, de azért a nők érzik, iudják, hogy a férj szeme rajtuk van szün'elen és abban a percben, amikor nem tetszik neki, amit tesznek, energikusan közbe fog lépni. A divat is ezerféle lehetőséget ad * nőknek, százféle utat mutat. Boldoguljanak rajta, ahogy tudnak! És megpróbálnak boldogulni és valljuk meg — 100 közül 90-nek nem sikerűi Aa idén nincsenek tilalomfák, nincsenek törvények. Mindenki azt visel, amit akar és ha C6ak rövid a szoknya, ha csak kislánynak maszkírozza i magát az ember — már rendben ss van minden: divatos, divatos!! A színek valaha oly veszélyes terrénuma immár nem félelmes többé, mert hisz mindenki olyan arcbőrt varázsol magának, amilyent akar. Ha segítségül hivja & jó Cotyt, lehet esőn'színű bőre s kitünően fog állni a fekete. As amerikai Hudnut remek folyékony púderjei napsütötte bronzszint kölcsönöznek s az ilyen dáma a zöld minden árnyalatát nyugodtan viselhe'i. Á pasztelisz nek mindenki tulajdonai, aki szőkévé változhat büntetlenül bármely percben. Stilruháí viselünk mindnyájan, rang- kor- és snlyküiönbség nélkül s a sok-sok libegő panneau a hosszú soványoknak épp oly kevéssé tilos, mint a babaszépségeknek. A legszerényebb alkalommal is égő karácsonyfának maszkírozhatjuk magunkat, felöl ve gyöngyruhánkat. Novembertől márciusig járhatunk az utcán a francia nő példájára röv'd-kabátkás prémmel szegett szmokingban, de öltözhetünk vastag bundába s hócipőbe száraz időben is s ezen amundseni sziluett éllen sincs kifogása a divatnak. Ó mily okosnak kell lennünk, mekkora Önismerettel bírnunk, hogy mind e sok lehetőség közt eligazodjunk! Ezért a megszámlálhatatlan hiba, a £ok rossz szín és vonal. Mi hát a teendő? Azt hiszem, legokosabb'ak azok a nők, akik cl- ha'ározzák, hogy nappal feketében, este fehérben és fekefében járnak, sportruhájuk pedig szürkés nüánszu. így alig-alig történhetnek hibák. Aki okosan megérzi, mily kevés uj lehetőség van ma már a gyöngyruhák terén, igen helyes, ha szőke lévén, ezüstöt, barna lévén aranyat választ, mert ez a két szin a társadalmi összejövetelek nagy csillogás-villogásában jó'ékony oázisként hat. A gyöngy- ruhák, azt hiszem, kiél‘ék magukat: nincs tovább! A gyöngypálcikákból hímzett virággirland kétéves, a geometrikus figura idén ünnepli hároméves születésnapját (húsz évet jelent a divatban) és a paillet- ruha bengáliíénye tavaly vakított. Idén legújabb ilyenfajta toalett az, amelyre a gyöngyök sűrűn egymásmellé nagy összevisszaságban vannak felvarrva. Ezt a tiszta gyöngyből készült ingruhát lenge muszlinpanneauk díszítik oldalt, ja- beauszerüen futva végig rajta. Valóságos gyöngypáncél, mely, mint a régi vitézt páncélinge. híven kiséri harcba a hölgyet. M—a. „Légionárius tea Prága, december 27. A VeSerni List a „Légionárius tea az Elnök umál“ címen érdekes tartalmú levelet közölt. A színesen megirt levelet minden hozzáadás nélkül szószeríní fordításban az alábbiakban adjuk: — Nem tudom, el tudja-e valaki képzelni azt a büszkeségérzetet, mely egy falusi légionárius testvért elfog akkor, amikor a levélhordő tisz'e- lertel átnyújt neki egy gyönyörű papirosu borítékot, amelyen ott díszeleg a címke: „A köztársasági elnök irodája". A levél a’’ánlolt s ez még jobban emeli a tekintélyt. S amikor a reszkető kéz kiveszi a bordókból a kemény kartonpapirost s raj'a az elnök pecsétje, akkor mily nagy Áhítattal olvashatja, hogy „A csehszlovák köz'ársaság elnöke X Y testvért meghívja a prágai várban 1927. december iS-án 17—18.30 órakor rendezendő teára". Az elnök meghívja a tes'vért... Érthető, hogy a kiérdemesült öreg harcos keblét büszkeség tölfi el, szemébe örömkönny szökik s néhány perc múlva már az egész község csak arról a kitün’etésről beszél, amely egyik fiát érte. Uram Isten, még magát a bírót sem hívták meg soha a Várba s az a Franli- sek, ak'nek tavaly még lakása, sőt tán munkája sem volt, most a Vár vendége lesz. Hisz ez úgy megy, mint a mesében a szegény, de hős Honza meséjében, aki diadalmasan legyőzöd minden akadályt, hogy végre mégis a király vendége lehessen. így indul útnak a modem Honza is. Díszbe vágja magát, amennyire csak tudja, hiszen az államfő fogja vendégül lá'ni. Sőt talán még beszélni is fog vele. No ezt a mama meg fogja csodálni, hogy irigylik majd a szomszédok, amikor majd Prágából visszatérve minden részletről beszámol. — Honza másnap visszaérkezik. Nincs valami ünnepélyes hangulatban s a nagy kérdezosködések- re csak töredezve mondja: Nem egészen úgy volt, ahogy elképzelem magamnak. Sokan vjol'unk. Egyszerű légionárius testvérek és generálisok, vagy ezren. Be se fértünk a terembe. Egyszerre jö!t az elnök ur, u‘at cs'náltak neki, melyen gyorsan átvonult. Monduromban nem nagyon tolakodtam előre s ezért alig lá’hattam. Azután egyszerre aa egész társaság egy nagyobb terembe tódult. No most az elnök ur biztosan magához hiv mindnyájunkat, mint 1917-ben Bobrujszkban, amikor azt mondta nekünk, hogy diplomatáink csali akkor érhe'nek el sikereket, hogyha jó erős hadseregünk lesz. Műét is biztos valami ilyen szépet fog mondani — De ott előtte valami pirinyó ember meg egy óriás beszélt, úgyhogy bennünket észre sem vehetett. Azufán sie ve, biz'osan azért, hogy ettől a kettőtől megszabaduljon, eltávozott. Megkérdeztem a mellettem állő testért, micsoda emberek azok, akik az elnököt nem engedték szóhoz. Miniszterek, mondja. Szintén légionáriusod? — kérdezem. Az a ha'almas az uem, mondja a testvér, hanem azért igen derék ember és szereti a légionáriusokat. De ez a pirinyó, ahogy nevezed, az féllegiouárius, mert mindent a tollával vívott ki. Meg akartam kérdezni még ezeknek a minisztereknek a nevét, de a testvér közben már eltűnt. — Csak ekkor vettem észre, hogy oldalt bizonyos- tányérok vannak és söröcske is hívogat. De ahhoz már nem ju'ha'tam hozzá. A prágaiak valahogy hamar elfogyasztották, ezek már igen jól ismerik az itteni járást. — És igy kereken megmondhatóm nektek: Nyolc órát u'aztam Prágáig, hogy láthassam és hallhassam a nemzet Atyjá*. Időbe és pénzbe kerüli A nemzet Atyját tényleg láttam is. de beszélni, azt nem hallottam. Mégis, tudjátok, úgy képzeltem, hogy igy szólal majd meg: Tes'vérek, örülök, hogy megint láthatlak benneteket, tudjátok, hogy gyakran gondolok rá‘ok. Ez elég lett volna, hogy az ember itt az istenhá'cmögö'ti faluba sok időre szép emléket hozzon magának, de nem igy történt. Egy szemfüles szintén észrevette ezt és igy szók: Tudod, ez alighanem spanyol seremén a, még a középkortól, de a bécsi udvarban mégsem volt olyan szigorú... Utaz'am megint nyolc órát és a vonatban nekem minden olyan furcsán futott össze, hogy jó zamatos oroszsággal mond'ani magamban: Nu, ny csevó .. Orosz légionárius. iát, az állandóan olcsón vásárló és drágán eladó üzletembert. A legrégibb tőzádeember az öreg Tausig tő*sietanácsos, akit az egész középeurópai piacon előnyösen ismernek. A Commerciu vezérkajából a rokouszenves Herczeg igazgatót látjuk itt, alá legutóbbi au'ó- balesete óta gyalog jár, a mindig mosolygó Stei~ ner Gyulát (Nyitráról) és a kicsiny, köpcös Braun Sándort Tapolcsányból. Igen eleven a kis Weiner, Károly ha'almas termetű lársával: Fuchs Dezsővel. A Donath és Schuftan prágai cégnek nagy szerencséje van: Gliick a pozsonyi képviselője. Igen mozgékony a szép nevű Schveiger Miksa. A kártyában sem szeret vesz teni, de itt sem. Típusok De nini, jön a terebélyes, sugárzó arcú, állandóan derűs kedélyű Deu'sch Tivadar, a mindenki „Dóri bácsi“-ja, akinek a legnehezebb vevők, eladók is csak bajosan tudnak ellentállni, hogy ne adjanak neki árut ,,an Hand". Kedélyességében addig megy, hogy még az exper'izt is haptákban végz', ami pedig nagy áldoza1 tőle közismert kor- pulenciája miatt. A sok szaladgálásban elfáradva „pácienseit" olykor a vádlottak padjára üTeti, hogy ott ő is kipihenhesse magát egy ki6sé. Ha hossz van a tőzsdén, még az asztalokat is elmozdítja helyükről a tulajdonosok uem kis bosszúságára. Egyike a legismer'ebb és legrokouszenvesebb tőzsdeügynököknek Seidner Jenő tőzsdeb'ró, aki állandóan készségesen áll mindenkinek a rendelkezésére és őnzeTenül adja a legjobb tippeket Állandóan interpellálják őt, hogy mi van az ügynöki kérdéssel, amire válasza ez: „Kommi Zeit, komáit Rali", ami alig fotdi'ha:ó le magyarra. A zsákos A tőzsdeteremben ütötte fel sátrát Doiríiter Manó, a „zsákos", aki ol-csó és jó (a rossz nyelveik szerint azonban gyakran lyukas) zsákokat kölcsönöz a tőzsdetagoknak. Szabadidejét Leicbter bá‘ | gyűjtésekkel, „enorélolással“ tölti, ami nem mindig a legjobb foglalkozás, különösen, ha a bessz- spekulánsokat csípi el, akik bizony nincsenek hélas! (F...ét a hasukba!) Amihez ideg kell Valóságos méhkashoz hasonlít már tizenegy óra tájt a tőzsde. A lárma, zűrzavar, kiabálás szinte elviselhet©fien. Ideg kell hozzá, erős ideg. Számok repülnek a levegőben, előttem szinte érthetetlen szavak. Néhányat sikerült ellesnem és papírra vetnem: — Habén Sie merne rumSnisdhe Mais gesehenf — Mutassa meg! A mintazsákból előkerül a „príma román kukorica". Prímának éppen nem lehet mondani. Sokat ie kér érte az eladó. — Hisz' ezzel nem lehet libákat tömni! — Akkor töméssé ki magát! ■— hangzik * trompf. A príma kukuru-cos eltűnik. Egy másik kép. Árpára megy az alku. Egy kié vörös tőzsdeügynök torkaszakadtából kiáltoz: — Az én árpámat nem fogják „spájzolni" E hélaaj (F..cét a hasukba!) Ha az üzlet mégis létrejön, ezt igy kérdik: „tat dér „sidadh" edhon fertSg?* (Megkötőt- ték-e a „házasságot"?) A sietős üzletember Sietős üzletikötője a tőzsdének Licitenstein. Munkája előtt a teremszolga öblös hanggal kiáltja bele a terembe: — Herr Liohtenstein, ersíe Zelle Wien! Lkibteueté'ín annyira siet, hogy- az utón elgáncsolja a rossz komitenseit és az első fülke helyett az expertizbö szalad. Onnan kijön és szórakozottságában szidja a szolgát, aki jelenti, hogy az „Auftragot" közben másnak adták. Lichtenstein aztán mégis egy koronát nyom a szolga kezébe és arra kéri őt, hogy máskor ne kiabáljon olyan nagyon. hanem — súgja a fülébe, ha a teleifonihoz hívják... A fekete ládánál A „fekete ládához" érünk. Dél közeleg. Itt találjuk állandóan az ifjú, agilis Herzog Károly dr. tőzsdeügynököt, az autóvezetésben biztos kezű társával: Hochmnn úrral, akik némelykor összevesznek a magyarázatban, hogy hogyan lehet „exekiu- ttv" náluk fedezni, vagy eladni. Nem volna teljes a kép, ha meg nem emlékeznénk a tőzsde egyik legtipikusabb alakjáról: W'eis* Hugóról, akinek „suttogása" a harmadik utcába ts elhalta iszik: — Was bab‘n se m gébén? És ha nincs megelégedve az árral, kurtán igy felei: —Lásson Sie sick ausetopfen! (Töméssé ki magát!) Déli fél egy. Záróra. A szolgák hangosan jelentik. Ilyenkor kétféle arcokat látunk elvonulni a tőzsdéről: derűseket, akik jól plaszirozták árujukat, no és vannak, akik nagy orrhoeszal távoznak és keserűen morogják a foguk között: ,.D«w wtúr kein Gescháft." Reherovszky Jenő. RITKA ALKALOM! Házlebontás miatt mindenféle brilliáns, gyöngy, óra, arany és ezüst áruk milyen leszállítóit áron eladók. Pompás, értékes karácsonyi ajándékok. S. Jakobowicz ékszerész Ptaba I, PHkopy 21. Ingyen utazás Prágába! Vidéki vásárlóknak legalább 2000 korona értékű vásárlásnál megtérítünk egy Hl. oszt. vasúti jegyet Akik mindennapi kenyerűnk árát megszabják... — Látogatás a pozsonyi terménytőzsdén — 5$ Wínter Hermann szénkereskedelmi r. t. POZSONY, Palacky-tér 18 Telefon 706 és 384 Házi fütó'szenet száiiit zsákolva Olcsó napi árak — Raktár: Újvárosi pályaudvar Pozsony, december 11 (Pozsonyi szerkesztőnktől.) Hétfőn és csütörtökön jönnek. Autók, bérkocsik, villamosok szálli'ják őket a pályaudvarokról a belvárosi kávéházig, amely állandó tanyájuk. Jól, rosszul, de inkább jólöltözöttek, prémesbuadások, hónuk alatt súlyos aktatáska, benne az üzle'hez szükséges mintazsák. Eltalálta az olvasó: A bőrzésekről van szó, a pozsonyi terménytőzsde látogatóiról. A közönség a kávéházban arról tudja meg, hogy „ma börze volt", hogy nincs gyufa a tortákban. Az élelmes kávés nem ad ki a hét két napján gyujót: a szórakozott üzletemberek magukkal vinnék, vagy idegességükben — külünise.i „bessz" idején mind összerágnák Wellisch ur nagy bosz- szuságára. Az életünk, a mindennapi kenyerünk árának irányitói ők, ülő tehát, hogy egyszer róluk is írjunk. Hogy festenek, milyenek az üzletkötéseknél. A riporter szeme figyel. Már íiz óra. A larltoni előbőrzének vége. Pár lépéssel odébb: a Vigadó kistermében kezdődik a cécó. Gyerünk már Weiss ur, mert lekésünk... Weiss ur még bemondja Róbertnál, a főurnái a reggeli kávét azzal, hogy délután fizet és elrohan a börze felé... Akik „fekete" üzleteket kötnek A nagy épület lépcsőházában bizonyos vétel- és eladási kedvet lehet észrevenni. Itt tanyáznak a „kültagok", akik aa ötszáz korona évi tagsági dijat elbliccelik, sőt a napi harminc korona látogatási dijat sem hajlandók megfizetni. így kívül rekednek és ugyne- izett „fekete" üzleteket kötnek. A tőzsde ajtőnállőivai olykor a legkedélyesebb jelenetekre kerül a sor, mert némelyik „schwarz- künstler"-nek bizony minden éberség dacára is sikerül besurrannia a terembe. Pedig jaj! — ha Neubauer bácsi, a szigorú pénztáros elcsíp belőlük egyet! Kérlelhetetlenül elitéli « tagsági dij le- szurására. A lisztesek A bejárónál szombaton a lisztesek 'csoportjával találjuk magunkat szemben. Köztük föltűnik a szenvedélyesen gesztikuláló Herzog Emil, a Stern és Hercog cég beltagja, aki a komitenseinek tőzsdeszokványokkal fűszerezetten szokta a vételkedvet beadni. Tőle alig egy lépésnyire Grossmann Lajos áll, aki igen csendesen, de eéTudatosan figyeli a iisztvásárlőkat és alkalmas pillanatban odatoppan az ő jól bevezetett lísztmárkájával. Az üzlet piciiért. Ha a lisztelhelyezés a magas ár miatt nehéz, úgy búzát és kukoricát is tart raktáron és állandóan limiteket kér. „Majd írásban"... Egy másik asztalnál 'Áldor Kálmán szintén csöndesen várja a hozzá közeledő seftelőket. Komolyan dolgozza meg az üzleteit és rendesen abban állapodik meg vevőivel, hogy „Ich werde Ihnen schon mein Qífert aehrifllich vorlegen" — (Majd i írásban közlöm önnel aa ajánlatomat) — no mert a pozsonyi terménytőzsdéit a német a legjobban használatos nyelv. A tőzsdeterem bejárójánál a „szénás* Mülleri látjuk, aki állandóan konfliktusban van a szólli'óival, bár komolysága mellett nagyon gyengéd, vajszivü és nem bir elkontreminált ellenfeleivel A büfíében Tovább megyünk. A zaj, kiabálás nötíön nő, pedig még csak a tőzsdeidő elején vagyunk. A büfíében találjuk már kora tiz órakor az első és legnagyobb fogyasztót: LhoczJcy tőzsdeigazgató^, aki műdig jókedvű és látható jő étvággyal fogyasztja a vas'ag virsliket, a vékony eóskifliket és iszik jő nagy csöbör söröket, ő a lelke a tőzsdének. Neki kell m'ndenről tudnia, mindent látnia. Itt vannak a büfíében a „bujdosó" kereskedők, akik csak a torkuk nedvesítésével tudnak folyékonyan üzleteket ajánlani Bock mester nagy gyönyörűségére. A „bujdosók" között a leggyakoribb vendég a derék Prohdszka bácsi, aki a jó Rókának nem ellensége. Itt van a Berger Hugó is, a komáromi Schmidler és Jedlin cég ügynöke, aki a zabeladásokat úgy próbálja ki, hogy előbb a sörben meguszkál'a'ja és esetleg szenfttel bebizonyítja, hogy „idei áru". A büfféből kifelé az ajtóban mintazsákokban kotorász az igen ügyes Ralisok Benjámin, aki erősen figyeli, kivel tudna prompt árura való vevőt találni. Igen sokat keres, állandóan ezzel a kérdéssel ostromolja az embereket: Nu, was geht vor? In was habén Sie gescháfl? Belépünk a ) nagyterembe Az ügynökök zaja éppen meglepi az Árpád-malom vezérigazgatóját: Kraus urat. De itt vannak a többi „malmosok": Valenta igazgató a szenei mümalom- től, Schvdb dr. igazgató, a Mezőgazdaságitól, amely a Ludvig-malmot tartja a kezében, Roih igzgatóval és Fáik cégvezetővel. Itt közeleg a Sirasson és Kánig örökké vidám vezetősége: Feder Rezső, amott Herzog Miksa, volt százados és fivére: Gyula a vdgujhelyi Herzog Jakab Koirg cég beltagjai csinálnak brilliáns üzletet, odébb pedig a patriarcha kinézésű joviális érsekujvári Klein Lajos vitázik a búzaárak várható emelkedéséről. A Schtoilzer és Lux cég korpulens íőnöke: Schmlzer Rezső lőzsdetanácsos István fiával együtt a gabinabranch képviselője. „Adok! Vésték!" Visszhangzik a tőzsde az agilis Friedmann Hugó „suttogásaitól". Adok-veszek! Adok-veszek! — ez a mottója Friedmannnak, aki csak a kávéházban a kibicelésnél alszik el, de Itt túlélőnk és tom- peramen'umos. Ha már a gabonabranchnál tartunk, nem sza- ban kihagyni az „árpakirályokai", Deulsch Károlyt, Dcutseh Árpádot (Nagyszombat) és Katona Imrét, a verebélyi Pető Zsigmondi cég oszlopos tag
