Prágai Magyar Hirlap, 1927. december (6. évfolyam, 275-297 / 1609-1631. szám)
1927-12-25 / 293. (1623.) szám
1927 december 25, vasárnap. 19 (^^re)Q^áőió Póza o ny, Grössling-utca 16. Kassa, Fo-útca 88. ven ki sem fejezhető akaraterővel, megrántotta a ravaszt „Most zajt hallott, rettenetes zajt olyant mint még soha. Mindenütt hallotta ezt a zajt Fülében, szájában, orrában, torkában, mellében, hasában, megrepedő csontjaiban ős vé^ mesHoaifatos Ih/usáiham, egész testében, mintha belülről jött volna és nem kívülről, körülötte a szobában, a városban is, minden városban, ahol csak járt az egész világon, a földgolyón, a csillagok közt hallotta, hallotta, még mindig hallotta a pisztolydurranást mely már nem is idegen volt hanem ő volt egy volt megszülető hirtelen halálával és érezte az utolsó szagot is, melyet várt, de nem tudta, hogy ilyen erős lesz, a puskapor vad, tolakodó szagát, mely elöntötte a szobát és befelhőzte a boldogtalanságát. A kin majdnem olyan volt, mint amilyent elképzelt, de az, ami utána következett, már egészen más volt, mindentől külön, bőző volt, amiről eddig olvasott vagy értesült s az ezen való csodálkozás azonnal kiült arcára, annak a merev mosolynak alakjában, melyet minden halotton észlelni, mi azonban, kik kívülről szemléljük őket, nem vagyunk képesek megfejteni. Most ő is tudta azt, amit sok százmillió ember, ki a világ teremtése óta született és meghalt Órája pontosan hármat mutatott Néhány mozdulatot tett még kezével, lábával, majd nyugodtan maradt. Feje alighogy oldalt billent Halántékából lassan, aztán mintegy megijedve gyorsan bugyogott a vér. FALU TAMAS: ÜNNEP Piros betű vagy a naptárban, Harangiszó, ima, áhitat Főid partja közt és ég partja közi Te versi a lelkemnek hidat Piros betű vagy a naptárban, Ha én is az lennék neked, Jelentnénk egymás mellett állva lA. legszebb kettős ünnepet ALÁZATOSSÁG Bocsáss meg nekem, kis bogár. Hogy igy beléd ütődtemu Egy kőbe botlott a lábam, Mely itt fekszik előttem. Bocsáss meg nekem, kődarab, Ki itt fekszel előttem. Nem is volt nekem dolgom itt. Csak ép erre vetődtem. Kettőnek készült ez az nt, Hol tévelygők magamban. Kinek kell megbocsátanom, Hogy így magam maradtam? I kdvéház I Újonnan átalakított soutsrraln Url társasának taiáJkozáheive üöflcis Kssssa J Ön észre sem veszi, hogy tartozását lefizette. Pénzkölcsönt ad heti vagy havi visszafizetésre Betétet magas kamatra elfogad a Polgári Hitelintézet m.sz. Kolite, Darvas Imre-ut. 3. j ^lUöai-A^CífeARHÍRLAB Prága, december 23. A szimbólumoknak még ma is rendkívül nagy erejük van és Így nem tarthatjuk rendkívüli jelenségnek, hogy az európai diplomácia csataterén a karácsonyi szent ünnepek közeledésével elnémult a harci zaj, relativ fegyverszünet ideje állott be és újból rózsás optimizmus tölti el á világ sorsát intéző államférfiak lelkét. A népszövetségi tanácsülés félmegoldást talált a lengyel-^litván konfliktus elintézésére és igy megszüntette az akut háborús veszedelmet. De mondhatjuk-e jogosan azt, hogy a jövő évbe minden tehertétel nélkül megy át az európai diplomácia, hogy nem rejlik-e újabb krízisek csirája abban a légkörben, amelyet 1919-ben Versaillesben teremtettek meg? A jövőre vonatkozólag bizony nem lehetünk ennyire optimisták. Európa végzete az, hogy minden békeszerr, népszövetség, pacifista szervezetek, döntőbírósági eljárás, propaganda ellenére a krízisek gyökere benne van az ősrégi humuszban. És ma már francia részről is kezdik elismerni, hogy rossz volt az alépítmény, tehát mindaz az építkezés, amely erre az alépítményre történt, csak Potemkiniáda. Ebben az értelemben egyenesen szenzációsnak minősíthetjük a Volonté december 14-iki cikkét, amely megállapítja, hogy minden baj okát Versaillesben kell keresni. Akkor volt adva az a pszichológiai momentum, amikor az emberiség sorsát meg lehetett volna fordítani, ha becsületes békekészség és az újjáépítés igazi akarata nyilatkozik meg. Ehelyett azonban a győztesek pszichózisa, a bosszú és gyűlölet lett úrrá a lelkeken és a felidézett szellemek most éppen a varázslót fenyegetik, aki nem tudja, vagy nem akarja kimondani a megváltó varázsigét Franciaország úgy érzi, hogy az olasz fascizmus részéről veszély fenyegeti, azonban helyesen írja a Volonté, vájjon egyáltalán rá került volna-e a sor a fascizmusnak és az acélsisaknak történelmi szerepére, ha azt a pszichológiai pillanatot ott Versaillesben el nem könnyelmüsködik? A mulóban levő esztendő a béke ügyét nem valami sokkal vitte előre, mert nem is vihette a fent elmondottak alapján. A litván- lengyel konfliktus elintézése volt ennek az évnek egyetlen aktívuma, viszont a passzívumán szerepel, hogy a leszerelési kérdésben, amely pedig egyedül lehet komoly biztosítéka a békének, alig haladt valamicskét is előre. Az esztendő utolsó hónapjában tartott leszerelési bizottsági ülés ugyan nagy szenzációt hozott, mert azon az orosz delegáció is megjelent, de Litvinovék genfi szereplése inkább csak teatrális póz, propagandaeszköz volt, semmint reális, komoly munka. Litvinov előterjesztett egy programot, amely százszázalékos leszerelést követel, nem azért, mintha hinne egy ilyen program realizálhatásában, mert hiszen a szovjetimperializmust, amely december közepén Kantonban újból felgyújtotta a polgárháború csóváját, pacifista vellei- tásokkal igazán nem lehet megvádolni, hanem azért, hogy a népszövetségi munkát, amely okmánygyüjtésben, végeláthatatlan tanácskozásokban, usque ad Graecas Kalendas elnapolásokban merül ki, a világ közvéleménye előtt dezavuáija. Hogy az államférfiak nem hisznek a leszerelési szándék komolyságában, mi sem bizonyítja jobban, mint Coo- lidge nagyszabású flottaprogramja, amelyet december 15-én terjesztett az amerikai kongresszus elé. Ha a jövő esztendő külpolitikai horoszkópját akarjuk felállítani, akkor már most is teljes bizonyossággal állíthatjuk, hogy legalább is a jövő évnek első fele a francia—olasz feszültség kérdésének jegyében fog állani! Éppen ezért nem lehet aktuálisabb téma, mint ennek a latens krízisnek analizálása. A jakobinizmus gyűlölete a fascizmus ellen Az olasz—francia diplomáciai viszony a fascistáknak „római bevonulása" óta igen különböző fázisokon ment át. Eleinte a francia sajtó megelégedett azzal, hogy „Paprika Jancsi", „histrio", „Farsangi Caesar" s hasonló kijelentésekkel intézze el Mussolinit. S ez időben a fascizniust még a francia kormánykörök sem tudták igazi jelentőségében átfogni. Nem tekintették egyébnek átmeneti jelenségnél és igen rövid időtartalmat jósoltak neki. Aztán éveken át a francia jakobinizmus s a teljesen elvakult baloldali közvélemény a fascizmuson élezte ki dühét s ennek természetesen megvolt a maga elkerülhetetlen visz- szahatása az Alpeseken túli heves és émotiv népiélekben is. Az olasz temperamentum túlzásai, a Crispi-féle francia-ellenes tradíció felele venitése egyre járhatatlanabbá tették a francia— olasz közeledés útját s egyre kiélesitették a két nép közötti érzelmi szakadékot. Az olasz fascizmus megszilárdításának esztendeiben a helyzet végképpen elmérgesedett. Franciaország liberális hagyományai alapján talán kissé tulnagy készséggel fogadta keblére az olasz emigránsokat és bizonyos francia kormánykörök ezekkel az elemekkel akarták megszervezni és megindítani azt a nagy antifascista mozgalmat, amely francia anyagi támogatással törte volna meg Mussolini uralmát. Az utolsó évek szakadatlan incidensei, a határvillongások, a Garibaldik ügye, a különféle provokációk széliében ismeretesek. Mindezek az apró események már egy rendkívül elmérgesedett helyzet időnkénti kirobbanásai voltak, megannyi szimptomája annak az állapotnak, melyben a semleges várakozás álláspontját egy rosszakaratú bizalmatlanság váltja fel. Franciaország diplomáciája lebecsülte a fasciznmst A francia diplomáciai iskola volt az, amely minden külpolitikai akció alapjául ezt a szabályt állította fel: előre kiszámítani az események alakulásának lehetőségeit. Ezen elv mellett könnyen megértjük azokat az elkeseredett kritikákat és támadásokat, amelyek a Quai d‘Orsay jelenlegi külpolitikáját főleg a konzervatív körökből érik. Az olasz viszonyok kialakulását illetőleg a francia diplomácia valóban nem bizonyult túlságosan éleslátónak. A, francia kormánykörök egyáltalán nem tudták értékelni ezt a mozgalmat, melynek gyökerei mélyen az olasz népiélekbe nyúlnak s a római impérium hagyományain táplálkoznak. Ma már Franciaország külügyi kormányzata igen jól látja, hogy minő megszervezett, erős, szilárd és cselekvésre képes Olaszországgal kell számolnia, melynek a réginél sokkal nagyobb dinamikus ereje vau s amelynek nemcsak külpolitikai ambíciói növekedtek meg, de ereje is van ezeknek az ambícióknak megvalósítására. Ma már ellentmon lás nélkül s általánosan elfogadják azt az e;vet, hogy az olasz tulszaporodás levezetésére feltétlenül települési területekről kell gondoskodni. Ha ezt az elvet a francia kormány öt évvel ezelőtt felismerte volna, a francia—olasz viszony és ezzel az európai helyzet is sok tekintetben máskéno alakult volna. Azonban a francia külügyminisztériumnak lehetetlen volt egy fascistabarát külpolitikát inaugurálnia akkor, mikor háta mögött a jakobinus sapkáju radikális és szocialista sajtó állandóan tajtékzó szájjal csinál hangulatot a fascizmus ellen s a legfranciább hagyományokra hivatkozva bélyegezte meg a diktátor politikáját. Briand közeledési politikája Hyen körülmények között valóban Briand nagy intuitív megérzése, bátorsága és tekintélye kellett ahhoz, hogy most, amikor az olasz- francia viszony már-már gyulladásba kezdett jutni, nyíltan és bátran az olasz—francia barátság politikájába merjen kezdeni. Azonban az elmúlt öt év alatt rendkívül értékes éveket mulasztott el Franciaország, melyeket viszont Olaszország jól kihasznált s fontos diplomáciai hálót dolgozott ki. Mussolini politikája Franciaországra igen veszélyes helyzetet teremtett a Földközi tengeren s nemcsak a francia politikát sikerült teljesen egyensúlyoznia, de Franciaországot bizonyos tekintetben teljesen izolálta. Olaszországnak balkáni politikája ismeretes, jelenleg barátsági szerződése van Romániával, tavaly óta Magyarországgal és Albániával is és a balkáni politika csúcspontját a nemrégiben megkötött tiranai szerződés jelzi, amely Olaszországnak a november 11-én aláirt francia—jugoszláv szerződésre adott válasza volt. Ezzel a szerződéssel Olaszország végérvényesen meg akarja vetni a lábát az Adria keleti partjain. Rónia nagyon ügyesen dolgozott azon, (hogy ügyét Jugoszláviával és Franciaországgal szemben meg védelmezze. Rámutat arra, hogy Olaszország már 1904-ben azzal a feltétellel ígérte meg Franciaországnak a hármas szövetségből való kilépését, ha Franciaország közös Földközi-tengeri politikát folytat vele. Itália teljesítette ígéretét, de Franciaország nem törődött tovább a dologgal. Amikor Olaszország 1916-ban belépett a világháborúba, Angliával és Franciaországgal Londonban szerződést kötött, amely bi*- tositotta neki az Adria keleti partját Isztriával és Dalmáciával együtt. Ez a tenger „maré nostrum", hangoztatják az olaszok, ehelyett a nagyhatalmak 192Q- ban Fiúmét szabad kikötőnek nyilvánították:, mint Danzigot és Jugoszláviát mélyen beékelték az olaszok igénylik tengerpartba és Dalmáciát egészében Jugoszláviának adták. Az olasz—jugoszláv érdekösszeütközésnek a Balkánon három semleges figyelője van. A kis Bulgária még lavirozik, a legyőzőitek érdekszögéből vizsgálja a helyzetet. A görög köztársaság szívesen kötne kereskedelmi szerződést Jugoszláviával és elsősorban a sza- loniki kikötő kényes kérdését szeretné rendezni, viszont az olasz diplomácia már Athénben is megkezdte az előkészítő munkát és a napokban adtunk hirt arról, hogy Itália felajánlotta Görögországnak az eddig általa megszállva tartott Dodokanes szigetcsoportot. A harmadik érdektelen Románia, amelynek külpolitikai jelentősége a belpolitika zavarai miatt most csökkenőben van. A balkáni helyzet tehát kedvező Olaszországnak, mert az olasz—görög és az olasz —bolgár viszonyok alkalmasak arra, hogy talajául szolgáljanak eljövendő szerződéseknek. Ekként Olszország diplomáciája keleten csaknem teljesen izolálta Jugoszláviát. Másfelől pedig olyan jelenségek is vannak, melyekből arra lehet következtetni, hogy finom és lassú, de következetes 'izoláló munka folyik Franciaország ellen is. A Mussolini és Chamberlain közötti találkozás, valamint a pálmai tanácskozások során Olaszországnak sikerült Anglia franciabarát álláspontját előre paralizálni és ugylátszik, Chamberlain magatartásán is látható ez, aki igen komoly közvetítő ajánlatot tett Genfben egy olasz—francia kiegyezésre. Mussolini ezenkívül Berlinben is igen ügyesen ellensúlyozza a francia—német közeledést. Olasz-spanyol antant Franciaország ellen Franciaországban legnagyobb aggodalommal Olaszország Földközi-tengeri politikáját nézik. Ismeretes Olaszország nyolc ponlja, amelyet a francia—olasz kiegyezés alapjául jelölt meg. Ezek között egyik legfontosabb, hogy Olaszország mindenekelőtt részt kíván magának a tangeri kormányzásból, amellett Marokkóra is gondol, amit legutóbbi flottatüntetései is igazolnak. Emellett külön statútumokat követel a tuniszi olaszok részére. Az olasz—spanyol közeledés is elsősorban a Földközi-tengeri érdekek miatt történik. Az úgynevezett „Földközi-tengeri szolidaritás" politikája ez, melynek spanyol részről egyik íőmozgatója maga XIII. Alfonz király. A két diktatúra közös külső-belső érdeke teszi e barátságot nagyon reálissá. A barátságnak történelmi előzménye az 1867-ben kötött titkos olasz—spanyol szerződés, amelytől Crispi azt remélte, hogy a spanyol hajóhad segítségét fogja biztosítani adandó alkalommal Olaszország számára, ha ez Algiriára akarná tenni, kezét és egy spanyol hadsereg készen fog állani a. Pyrénéken való átkelésre is. Crispi emlékének ünneplésekor az olasz sajtó kijelentette, hogy a fascista Itália meg fogja valósítani a fascizmus e nagy előíutárjának álmait. Egyébként az olasz vezérkarnak kidolgozott terve van Tunisz elfoglalására, valamint a Balearoktól és Cartliagtól kiindulva a francia Marokkó s Algír megszállására. Fs'aocíaországnak életérdeke a középíeageri uralom Valóban az egész Földközi-tengeri probléma szőnyegre kerül a jövő esztendőben. Ez a kérdés pedig Franciaországnak élet-halál kérdése. Amint az olasz külpolitikát a tulszaporodás ténye irányítja, úgy a franciát az elnéptelenedés. Franciaország csak úgy tarthatja meg a győzelem gyümölcseit, ha rendkívül gazdag afrikai gyarmataiból szüntelen, uj erőket tud vérkeringésébe szívni s ezzel biztosítja a puszA Ifivö év külpolitikai horoszkópjában az olasz-francia krízis baljóslatú csillagjegye alatt fos állani az európai politika A francia-olasz ellentét genezise - Anglia, Németország és Franciaország tavasszal választanak — Béke vagy háborúi
