Prágai Magyar Hirlap, 1927. december (6. évfolyam, 275-297 / 1609-1631. szám)
1927-12-25 / 293. (1623.) szám
•V x xiicxuMJ^ 1967 december 86, maániapw iuló lakosságú anyaország védelmét Ez pedig csakis a Földközi-tengeren At történhetik. Ha ezt sikerül bárkinek is elvágni, úgy Francia- országnak mintegy a lőütóere szakad cL Ilyen körülmények között történt, hogy a francia—jugoszláv szerződés lángragyujtotta az olasz— francia gyűlöletet s Briand ezért tette közhírré teatnálisan, hogy békét és egyetértést keres Olaszországgal. Briand, a thoiryt glóriás államférfi, egy másik francia falut szeretne most világhírűvé tenni, de nem valószínű, hogy Mussolini elmenne a Riviérára, Briand viszont presztizsokokból nem mehet Rómába. Így gondolt Chamberlain arra, hogy a népszövetségi tanács legközelebbi üléshelyéül Rómát indítványozza. A találkozás helye tehát megvolna, Róma vagy valamelyik olasz vagy francia hadihajó fedélzetén. Mindezek azonban csak találgatások, a helyzet az, hogy még igen messze vagyunk a kél felelős miniszter találkozásától Mussolini nagy beszédében kijelentette, SÉogy a találkozásnak csak akkor van értelme, ha az előkészítő munkák megfelelően előrehaladtak. Izek az előkészítő tárgyalásuk azonban nemcsak koniuláris vagy kalturáliz természetű, hanem területi engedményekre is keli, hogy vonatkozzanak és így sikerűkről vagy sikertelenségükről jóslatokba bocsátkozni alig lehet. És ha Briand meg is tenné ezeket as engedményeket, kérdés, hogy lesz-e parlament a háta mögött, amely azokat ratifikálná is? Baloldali hullám Európában? j Ás olasz—francia konfliktust azért tartjuk a jövő esztendő legsúlyosabbnak ígérkező i problémájának, mert a nemzeti egység koali- ; dója már nem hozhatja tető alá és Így a fran- | da belpolitika problémájával kompiikálódik. As Európa és a világ sorsát irányitó há- rom nagyhatalom ugyani* tavaszi vála**- ittások előtt áí! és ezek a választások dün- iőieg lógják befolyásolni a világpolitika alakulását 'Ál augurok úgy jósolják, hogy Angliában, Franciaországban és Németországban is balra át fog bekövetkezni. Hetek óta nagyon érdekes tárgyalások folytak francia és német polgári baloldali politikusok között, amelyek arra vonatkoztak, hogy a francia és német képviselőválasztások a két országban körülbelül egy időben ellessenek meg. A baloldal szemében opportunus- nak tűnik fel a szinkrónikus választás, , sehogy ha egyik vagy másik országban túlságosa® jobboldalra tolódnának as eredmények, ez károsan befolyásolhassa a másik ©r~ ■ szágban la a választók akaratának megnyilatkozását De még tovább mentek & tárgyald- *ok é* * két ország baloldali polgári pártjaink közös plattlormját akarják megteremteni, amelyet ebben a programban foglalhattunk össze; a demokratikus irányzatok isszefogáea a reakció és kommunizmus, miütarizmus é* osstályharc ellen. Ha baloldali győzelem következik b® Franciaországban, úgy a baloldal Mussolini ellenes hangulata alighanem. kártékonyán érezteti hatását as olasz—franci®, viszonyban ía. Ha az angol választások Lloyd George-ot ég MacDonaldot hozzák íelszinre, akkor az európai politikának egy másik nagy eseménye következketik be, az orosz—angol közeledés és megegyezés. Az oroszok genfi hidverése és a franciákkal folytatott tárgyalása után es nem látszik valószínűtlennek. A jövő év elejére esnek a német—lengyel tárgyalások i«. Ha itt is békés szellem nyilvánul meg, úgy Európának keleti részében kétségtelenül enyhül a feszültség. Ezekben igyekeztünk megrajzolni a jövő év külpolitikai fejlődésének Tehetőségeit Az események még az idő méhében vannak. Bármiül alakuljanak is, Európa nemzetei egyet várnak a sorsukat intéző diplomatáktól. Tiz esztendeje annak, hogy a háború befejeződött, de a világ nyugalma még mindig nem állott helyre. Ez azért van, mert a gyűlölet pszichózisa uralkodott, amikor a béke és engesztelődés szellemének kellett volna úrrá lennie a lelkeken. Nem mi mondjuk, a Yo- lonté ismeri be Versailles bűneit, amikor rámutat arra, hogy a békecsinálők elmulasztották a kellő pszichológiai pillanatot. Ha tehát tiz évvel ezelőtt bűnt követtek el nemcsak önmagukkal, hanem a legyőzőitekkel szemben is, itt a legfőbb ideje, hogy a szomorú merne n tó, a tízéves forduló alkalmával komoly szándékkal, tisztult lélekkel keressék meg az emberiség súlyos szenvedéseinek remédiu- mát. ÍV. Z) O betlehemi jászol! Hiába lesig IstáDó-svag köreted, vioia-ssag száll rólad a világba. Min* villám-kéve, úgy vakít a szalmád. Rongy jáasál voltál • mégis, mint & Kard. te kettévágtad » egész világot * Keserves M századok vakulta* kerestek léged súlyos éjszakában, utánad bőgtek, mint bús bivaly-csorda, egy ssakmuzáfad nem jutott nekik — s új mAmtlok indáitok tőled útnak. UJ századok ssarrae-fogjaija száguld veled a földön és az égen végiig. As agganesnk helyén két tüz-koreent van fény-ivei éned oly mint * Kard; te kettévágod mázt is a világot Szalmádon »zm®nyad a eeodányi Gyermek; vannak, kik suti ujjongják: „isten, !sten“ s ők is szárny®* szentekké istenülnek. — S vannak, kik ast mondják: „nsidógyerek" s még apróbb emberkékké ugorodnak, Ős némelyek kigyúloak tőle menéen karácsonyfának állnak és & jóság, öröm, szelídség gyertyáit hintázzék. És mások szója egyre fanyarabb és mérgei, átkot lopnak a kutakb«L Sok van ki mondja: most a Test a minden » a Testtel minden meghal — s mint Heródes, a Gyermek ellen kardot köszörülnek. És van ki mondja: egy as életem s utolsó cseppig érte csurgatom ki. Te kettévágtad az egész világot. Én bennem is. Van úgy, hogy téged nézlek és isten ültén szállni tudna lelkem. S van úgy, hogy tőled elbűvöl a btin « ilyenkor csak vergődöm mint a kígyó. Világ csodája, betlehemi jászol! Magyar karácsonyfák gyújtatian állnak, az enyém is. Engedd: egy szalmaszálad fényével gyújtsam fényessé magam « mg eSgyészúlt magyar karácsonyfákat! Mécs László. Ilyenkor, néhány nappal karácsony estje előtt, már mindenki érzi az ünnep illatát, ezt as egészen rendkívülit egészen sajátos illatot, a hó szagával vegyes tömjént, a világ éjféli miséjét Balkonokról kisebb-nagyobb fácská- kat himbál a szél. A villamosokon hirtelen megtízszereződtek az utasok. Minden kéz csomagokat szorongat, a drága prémes bundából kikandikáló keztyü és a letőrtkörmtt, pirosra- fagyott munkáskéz. A gyerekek hivó szavára megáll egy pillanatra a bamba, céltalan saját- tengelye-körüli-forgása a világnak és a lélektelen szemek, lábak, kezek és szivek öntudattá-i au! talán, de talán mégis meglegyintve a gye- j rekszeretet isteni szellőjétől száz és ezer alak- ; bem cipelik hasa, az otthonba a szeretető! . . .j Késő este volt, mikor csomagosan be laka- ] paszkodtam egy villamosba. A tolongás már teljesen megszűnt és esen a vonalon a nagy forgalmat már lebonyolították. Karácsonyi gondolatokkal eltelve ültem le és magam mellé fektettem a csomagjaimat. Rajtam kívül még öt, vagy hat ember lehetett a kocsiban. Nem néztem feléjük és azon gondolkoztam, hogy a bevásárlásokat jól intéztem-e el. Aztán mégis megnéztem utitársaimat. Két fiatalember, a legeslegújabb divat szerint öltözve, gúnyosan mosolygott. Mosolyuk irányába indul a nézésem és a szemközti pádon egy hölgyet pillantottam meg, ki már annyi tavaszt látott, bog? megjelenése nagyon is ősziesen hatott. A két fiatalember azért mosolygott gúnyosan, mert az őszies hölgy tultavaszias pillantásokat vetett feléjük és túlzottan karosa viselkedéssel igyekezett palástolni, hogy termete éretten gömbölyded. Egy igen jól öltözött urnák, aki szemben ült vele, ez nem volt ellenére, de ez az ur már a telet képviselte, már pedig az asz- szonyi ősz tavasz után vágyott Egy ötödik ember is volt jelen, akire azonban ügyet sem vetettek, mert nem volt bundája, sőt télikabátja sem, felöltője rojtos volt és egyáltalában . . . Szóval ez az ötödik nem tartozott a négy jólöltözött társadalmi rendjéhez és karácsony ide, karácsony oda, nem vették észre. Egy megállónál a kalauz kitárta as ajtót. Hideg csapódott be jegesen ős a hideggel egy valóságos angyal. Tizenhét évesnél nem volt több. Két keze teli csomaggal. Arcocskája pirosra fagyott fehér rózsa. Szeme . . . Ilyen, pont ilyen kék az éj a Tátra fölött, ahol az ember ezer méterrel mégis közelebb van Istenhez, mint a fővárosban. Egy-két lépést tett, tánclépésekkel, mert közben meg indul a villamos és majd hogy el nem esett. A két fiatalember odaugrott és még akkor is támogatta kétfelöl, amikor már a legnagyobb biztonság- S bán volt a pádon. A kettő egyszerre egyenesítette ki termetét és megint gúnyos mosolyra i torzult a szájuk, ezúttal azonban az egyik a I másikat mérte végig. Barátok az imént, most, I hogy a karácsonyi angyal belépett, ellenségek. 1 A lány ezt nem vette észre és nyugodtan ren- I dezgett® számtalan kis csomagját. Az öreg ui I megdermedve, hipnotizáltan nézte a kékszemti 1 angyalt, kinek szőke tincsei kikandikáltak a | kis trottör kalap alól. Az őszies hölgy egy pár | pillanatig a legnagyobb dülbvel mustrálta a tél- | bői ideszökött tavaszt, azután mozdulatát jó 2 aláhúzva, elfordult. A hiányosan öltözött embej (nem ur, nem munkás, nem fiatal, nem öreg —: hiányosan öltözött embereknél ezek a fogalmak elvesztik jelentőségüket) nem vette észre a leányt és gondolataiba, vagy gondolat- talanságába mélyedre bámult maga elé. Ekkor megjelent a kalauz és mintegy minden illemtudását összeszedve, mintha kalauzmajálison lenne, odalépett a lány elé. Én ebben a pillanatban éppen arra gondoltam, hogy milyen szép lehet az a karácsonyest, amelyen ez a finom, nyulánktevmetü, kékszemü lány résztvesz. Láttam a kis gyertyák vallásos fényében, madonnaszerüen, gyermeki naivitásban . . . Irigy kis sóhajt küldtem feléje, az elérhetetlen felé, aki előtt a kalauz, azt hiszem, jól láttáin, mintha mégha jóit Volna, araikor a jegyet kérte. A lány ajkát ebben a pillanatban ijedt sikoly hagyta el. Gyermekien tiszta szemeit a kalauzra, majd a jelenlevőkre szegzi tanácstalanul, majd kissé idegesen, de mégis nyugalmat erőltetve magára, mint előkelő hölgyhöz illik, azt mondja: — Kalauz ur, legyen szives, engedjen le- szállni a következő állomásnál, valaki meglopott, nem találom a pénztárcámat. Ez a nehány sző valóságos forradalmat idéz elő a kocsi utasad közt. Három ut, a két fiatal és az öreg zsebeikbe nyúlnak és pénzt húznak elő. — Megengedi kisasszony ... — az öreg ur kalapját levéve áll az angyal előtt. — Az ügy rendben van! — jelenti ki az egyik fiatalember és pénzt nyom a kalauz markába. ~~ Rendben van ez e nélkül is! — duplázza meg a kalauz, aki ebben a pillanatban a szép nő előtti fiatal-férfi-egyenlöség demokráciáját viszi diadalra s visszadja a pénzt az urnák. A fiatal lány nagy zavarban van, nagyokat pirul, feláll és mindkét kezével t agadó] ag nemet int: — Nem fogadhatom eh kérem kalauz ur, a legközelebbi állomásnál . . . — De hiszen kisasszony visszaadhatja nekem ezt a kis összeget! — mondja izgatottan a másik fiatalember és saját jegye alá ügyesen, diszkréten elrejt egy nagyobb bankót. A lány még jobban iful, pirul és úgy a jegyet, mint a pénzt visszautasítja. — Talán én! — próbálkozik a másik, aki I közben monoklit illesztett a szemébe, de ellenállhatatlansága megtörik a karácsonycsomagoa angyal ártatlan és mégis szigorúan elutasító tekintetén. A három ur azonban néni enged. A két I fiatal és az öreg farkasszemet néz egymással. Segíteni akarnák mindenáron és egy lépéssel sem mozdulnak el a lány mellől. A helyzet már ' komikus, mert a lány zavarában felállt és ide- j oda dülöngél, majd hogy rá nem borul az elö- j zékeny férfiakra, akik ádáz párbajt vívnak i tekinteteikkel ezért a lányért. Mindenáron meg akarják menteni — mindenki a maga számára. így megy ez már vagy tiz percig és a villamos csak nem ál! meg, pedig tu! van már vagy három megállón. Én, aki néma figyelője vagyok a jelé- i uetnek, látom, hogy a megállóknál a kalauz egyszerűen meghúzz* a csengettyű* szijjat, azaz jelzi a kocsivezetőnek, hogy nem kell megállnia, nem száll ki senki és nem száll be senki. (Zárójelben mondva: Prágában még nem haladt villamos ilyen zavartalanul!) Végre is a lány menti meg a szituációt — Nagyon kedvesek az urak, de most már úgy sínes értelme a dolognak. A legközelebbi állomáson úgy is leszállók. Tovább nem akartam Llaznil Idegen uraktól nem fogadhatok 1 semmit és a kalauz ur számat már megjegyeztem. Be fogom neki küllem a pénzt a központba. Oly bájosan és közvetlenül, oly ártatlanul losolyog, hogy a három ur feladja a küzdelmet, amely végkép hiábavaló. Végre is igaza ,an. Vonakodása csak azt jelenti, hogy jó házból van és igen jó nevelésben részesül. A kedélyek lecsendesednek. De az urak tekintete még mindig az angyalon osiing — most még sokkal tüzesebben, mint azelőtt. A kalauz nagyszerű udvariassággal megállítja a kocsit. A lány mosolyogva köszön mindenkinek és elegáns mozdulattal leugrik a lépcsőn. A rendezetlen társadalom és hiánj .san öltözött férfi is itt hagyja el a kocsit. Senki sem törődik vele. Három izzó szempár követi a karcsú angyalt, aki átvág az utca más’k oldalára. A negyedik szempár a kalauzé, aki csak nehezen határozza el magát arra, hogy elindítsa a kocsit. Fiatal ember ez a kalauz, talán ez volt az ő karácsonya, ez a szőke angyal, aki megajándékozta őt egy kedves tekintetni... A kocsi hangulata egyszeriben vissza^ökI ken a régibe. Nincs győző, nincs legyőzött. Igaza volt a fiatal leánynak, akinek semmi kőrül- j mény közt sem volt szabad másként cselekednie! Igazi hölgy igy jár el! — A legszebb, a legbájosabb karácsonyi ajándék ez a véletlen találkozás! — mondja az öreg ur, kifejezést adván ezzel az utasok gondolatainak, a kalauz gondolatait beleértve. Ezzel megelégedetten visszaül a helyére, — Mért nem menté] utána? — döfi oda az egyik fiatal a másiknak. A másik mélázva, mintha karácsonyfa alatt gyönyörű ajándékokat nézegetne, még mindig kinyújtott kezében tartja a jegyet és a bankót. Most szórakozottan pénztárcája után nyúl, hogy visszategye a. pénzt . . . Izgatottan zsebéhez kap, káromkodik . , . •— Ellopták a pénztárcámat! Barátja szintén a zsebéhez, nyúl, felszísz- i szén: ,« — Az enyémet is! As öreg ur nyugodt marad, az ő pénztár- , cája a rendes helyén lapul meg, az övét nem . lopták el. Nagy vita indul meg, majd meg akarják • állítani a kocsit és a sarki rendőrnél feljelen- • teni a dolgot. A villanegyedet evvel a városrésszel hosszú ut köti össze, ahol nincs meg- : álló és nincs rendőr. Ki lophatta el a pénztár- ; cákat? . . , Csak nem a karácsonyi szőke an- t gyal . . . Lehetetlen! Hiszen folyton szemmel tartották! A rendezetlen, kopottas ember ta- ; Ián, aki semmivel sem törődött. Igaz, a lánynyal egyidoben szállt le . . . talán összeját- - szóltak! ; — Az ördögbe is! —• kiált fel az egyik fiatalember.-- Biztos, hogy igy volt! — kiáltja a másik. 1 — „Az ördögbe is“ itt nem alkalmazta’ tó! Itt igazán azt. kell mondani: az angyalba 1 is! --- állapítja meg bölcs nyugalommal az öreg ur. Az őszies hölgy, aki eddig hallgatott, most ' gúnyosan figyelmezteti a két fiatal urat nrra, hogy a lány egy kis csomagot felejtett a pádon. , Kibontják és egy aranycsillagot hámoznak ki belőle, egy olyat, amilyet a karácsonyfa tote- - jére szoktak tenni: a békesség, a szeretet ra- 1 gyogó csillagát . . . Tanácstalanul nézik a csillagot: amely mintha beragyogná a sivár kocsit. Mindegyik - fiatal magának akarja megtartani. Arcuk visz- szatükrözi a csillag fényét, szelíd, nyugodt, te- i kintetük megbékült. Már nem állítják meg a - kocsit, már nem akarják rendőrnek bejelenni teni. a dolgot, 5 V — Tegyék el emlékül! — gúnyolódik indignáitan az idősebb hölgy, t ~~A kocsiban talált tárgyakat be kell j szolgáltatnom! — mondja határozottan a kala- 1 uz és kiveszi a csillagot az egyik ur kezéből. r ■— Talán jelentkezik érte . . . — Az angyal! — mondja nagyon sze’ider. 5 s szinte áhitatosan az öregur. — Nincs több j bzenbétnél! ~ teszi hozzá. A csillag meleg ragyogással tölti be a ko- . csit. Egy pillanatig karácsonyi hangulat, r Az aranycsillag eltűnik a kalauz z.-uos táskájában. Mintha sötétebb lenne a kocsi, i- Lehet, de uem tudom, mert nékem itt kt-U z! mindig átszállnom a másik villamosra . . * BAU-PALAlt TMÉAYRE MHANBRA PSIAHA 19; W&CSAVSK6 NAíf. 11 MagzonSzént sxestsAcS^s műsor I 25 vilásatfrakcM 5 társasági táncos A táncol Kesúele 9 Ara 1© serekor % Egy karácsonyi «angyal» a prágai villamoson Irta: Neubauer Pál
