Prágai Magyar Hirlap, 1927. december (6. évfolyam, 275-297 / 1609-1631. szám)

1927-12-18 / 288. (1622.) szám

^TRXGAI-^AGVATl-mRTíSR

íVZl d)6C»m!>CT IS, Twmrmvp,

PÁRISI NAPLÓ

írja: MÁRAI SÁNDOR

— Babér és készpénz —

Paris, diecember 17.

■A 'babért 'kiadták, s a koszoruzott részére anost kezdődik lassan a készpénz és a (botrány. A kósapénz mindiig egyenes arányban nő a botránnyal. A babér, amit kiadtak, persze a Goncourt-dij, am it egy hete osztottak ki Maiurioe Bedet- uek. A botrány apropója ezúttal külső természetű, s csati űrügy arra, hogy a botrány igazi, irodalmi jellegét (is mogivi hígítsa. Arról van szó, hogy Beidet könyve megsértette — nem arz irodalmi hitelét a Goncourí-dijnnk, aminek már úgyis sok tolla hullott, hanem Norvégia leányainak becsületét.

Egy eslíltaip körkérdést intézett néhány iirodtalimi szakértőhöz, — részben olyanokhoz, akik az irodiailornhoz értenek, részben olyanokhoz, akik Norvégiához értenek, — hogy mi a véleményük a regényről, Bedéiről, Norvégiáról, az északi leányok erkölcseiről, s a Goncoiurt-dijról. A válaszokból Norvégia és az északi leányok erkölcse eléggé előnyösein szabadult, — annál tesnjtóbb az átélét a könyvről és a díjról. Ez a szegény Bedet végre is nem tehet arról, hogy egy jelentéktelen és közepes könyvet irt. Olyat irt, amilyet tudott. A botrány irodalmi része nem is Bedelt érinti, hanem a Gonconrt akadémia tiz va lesét, akik egy tucat más jó, nagyon jó és közepes jó, fiatal regény mellőzésével éppen ezt a „Jeromos, vagy 60® északi szélesség" c. északi époszt találták méltónak az egyetlen irodalmi díjra, aminek ma Franciaországban, s a Nobel díj mellett talán az egész világon, komoly értéke van. Illetve volt Már jó néhány esztendeje, hogy nincsen. Már jó néhány -észtétüdeje, hogy a Goncourt-dij állandóan és valami mélyebb köve Ikeze les seggel melléfog. Ez már nem véletlen, hanem átlátszó szándék. A Gon- court-eikadémia főpapjai csodálatos ösztönnel (megtalálják minden évben ezer és ezer -regény között azt az egyet, ami se meleg, se hideg, se ponyva, se föltétlen literatura, hanem a jónál valamivel alantasabb átlag. Ebben, a jónál valamivel alantasabb átlag megítélésében, csalhatatlanok. A diiij irodalmi szempontból elvesztette a hitelét. Ha egy j könyvet úgy hirdetnek, hogy az elmúlt liz évbein megkapta a Gomcourt-dijat, akkor ez i ok arra, hogy a finnyásabb olvasó kételkedve vegye a könyvet a kezébe. S legtöbbször nem ás csalódik: a könyv mindig kedves, szellemes, jól miegirott, csak éppen nem nagy, nem heroikus, nem föltétlen irodalom. Ez történt most is. Redal szerencséjére* botránnyal fűszerezve.

5 II.

Az ankét sOTán megszólalt An'dré Gidé ís, s bár nem szeretem a jelzőket, nem árt megjegyezni, hogy ha Andire Gide nem átalll megszólalni egy napilapban, akkor a leg- fiinnyásabb olvasó is felfigyelhet, mert ez a nagyon zárkózott, nagyon kényes, s mindem osztályozástól függetlenül is egyik legelső oró-egyénisége a modern Franciaországnak neim szívesen elegyedik helyi vitákba. Gide véleménye az, hogy, mindenekelőtt, nem olvasta el a díjnyertes könyvet. Valószínűnek tartja, hogy éppen olyan szellemes, rokonszenves és éppen olyan kevéssé jelentős könyv, mint az elődei a Goncourbdijban. Nem tartja valószín űrnek, hogy különb könyv, mint Ghamson „Ilommes de la Bonte“-ja, Ohadouraie „Vasco“-ja, vagy Juileri Greem könyvei, akiket a Goncourt-dij egyidejűleg ejtett. Valószínűnek tartja, hogy éppen olyan jelentéktelen, mint Ábel Hermán „Les Tramsatlantiques“-ja, mint Fayard „Oxford et Margarétája, vagy Ráncát „L’IIonorable Partié de Campagne“-a. Azt mondja, örülni fog neki, ha véletlenül ki derül, hogy a könyv, amit .nem olvasott, mégis csak jő. De még jobban fog örülni, ha kiderül, hogy igaza volt, mikor nem olvasta eh mert a könyv rossz,. Ennek azért fog örülni, mert ez a körülmény segíteni fogja azt a mozgalmat, ami diszkreditá’ini iparkodik az irodalmi dijakat. Gide ostobaságnak tartja azt, hogy szavazás utján verdikteket lehessen hozni nagy fontosságú irodalmi méltatásokban. A nagypuibli.kum mégicsak elhiszi, hogy ez az év „legjobb könyve". Ez a képtelenség az, ami Gide-t felháborítja, s nem az, hogy Bedel egy jó, vagy rossz könyvet irt-e? A másik kérdésre, hogy Bedel könyve sárba tapossa-e Norvégia leányainak jólhirnevét, Gide nem tud válaszolni, mert nem olvasta a könyvet. Mindenesetre* Írja Gide, nem (árt megmondani a külföldnek, hogy „mi francia Írók egyrészt nem látjuk Bedéi könyvét a Gonoourt- akadém i-a szemével, másrészt még kevésbé látjuk Norvégiát Maurice Bedel szemével*" í III.

Egy másik szakértő, Chanvin ur, nem annyira mint író szólal meg a kérdésben, hanem inkább mint norvégbarát. Szerinte Bedel beállítása mélyen sértheti a norvég nők becsületét. Bedel azt álllitja „Jeromosban", hogy a norvég leány szabadszerelémben él, de elég hypokrita ahhoz, hogy ezt a szabadszerelmi és paradicsomi állapotot állanidió „eljegyzések" fügefalevele alá bujtassa. Néni éltem Norvégiában, lehet, hogy úgy van. Lőhet, hogy nincs úgy. Chanvin, aki busz évet élt óit, azt állítja, hogy nincs úgy. Hogy a norvég leány erkölcsös és egyáltalán. Lehet; miért ne? Bedel az ellenkezőiét állítja; elvégre ez is meglehet; miért ne? De biztos az, hogy Bedel és az egész norvég erkölcsi probléma a könyvvel együtt elsikkadt volna a többi ezer és ezer regény sodrában, amik évről évre megtárgyalják a könyvpiacon a szabad'szerelmet, az 1 egyneműséget, a polygámiát s a többi ilyen életbevágó fontosságúi nemzetközi kérdéseket. A Gon- court-dij a bűnös, nem Bedel* S tiz irodalmi aggastyán a bűnös, nem Norvégia leányai.

Sokkal érdekesebb, amit az ankét során Lucien M a u r y mond. A „Révaié Bleu" szerkesztője azt állítja, hogy ez a könyv nem Norvégia, hanem Franciaország kritikája. Ahogy ez az iró, ez a francia iró: — Bedel — a külföldet látja, az francia és irodalmi szégyen. „Életrekelt" — Írja Maury — „egy

Hí 7nm v.r><3 fotóst- ■P.iO’V foizOiTlVCKS t)Olll0V^T<Íesprit-t, aimiről azt hittük, hogy már kimúlt húsz-harminc évvel ezelőtt, s ami kétségtelenül él még valahol a távoli sous-prefek- turák városaiban: a regény hőse a Vigécek

Kávéházának követe Norvégiában

___ s a

kö

nyv egy letűnt un in teli igenei a legrosszabb óráit idézi föl. Hála Istennek, az uj francia generációnak semmi köze ehez a faragatlan világnézethez. Ez a könyv nem Norvégia, hanem Franciaország karrikaturája. Egy elaggott, elmúlt és nevetséges Franciaország Ízlésének karrikaturája".

Aminek a Goncourt-dij -babérkoszorúja lóg a nyakában,

IV.

Tegnap este betévedtem az 'elragadó „Club du Faubourg" egy seanos-ána, ahol többek között Bedel is föllépett, a díjnyertes. Kopasz, 42 éves ember, tehát nem :az a „véres kezdő", akit a Goncourt-testvérek elképzeltek maguknak, mikor a dijat megalapítóMik. Szerény és okos ember benyomását kelti, aki belecsöppent egy dicsőségbe, s még nem döntött fölötte, hogy örüljön-e neki? Lehet, hogy Bedel, aki ilyen későn irta meg az első könyvét, fog még sokkal jobb könyveket is írni. Mindenesetre időbe tellik, amíg irodalmi hitele kiheveri ezt a súlyos sebet, a Goncourt- dijat. Ha a dij nem szakad reá, könyve elsikkadt volna a többi között s módija akad csöndben bevárni az időt, amíg egy jót is ir. De igy, minden müve a Goncourt-dij nagy hamdicnpjóvei indul majd, s ember legyen, ha ezzel a nagy megterheléssel bírja a versenyt. A készpénzt, amit a Goncourt-dij a szerzőnek jelent, nem veszi már készpénznek Franci a országb an senki.

Kétségtelen, hogy minden „díj" nagy- képű és igazságtalan. Jóska könyve legtöbbször van olyan jó, mint Pista könyve. Csali arról lehet szó, hogy Pista, vagy Jeromos már régebben várnak, mint Jóska, s rokonok, vagy szegények, vagy szebb szine van a szemüknek.

A XlX-ikszázad vizitkártyái

írta: UCrúdy Qyula

A gyenus agár

Czoki és Pisztoly X-? szomszédok és birtokos

tckinie'es urak agarai egyszerre kölykeztek, mindegyik persze a maga por'óján, otthonában, a fáskamrába leteritett szőnyegen. Czoki szuka agara négy agárká' hozott a világra, amelyek közül a gazda csak egyet tartott meg. Pisztolynál viszont csak egy agárka volt a termés, mert Cziczke, a Derby-nyerő agár igy szokta. Jó kutyából egy is elég. És ez az egyetlen agárkölyök is eltűnt egy éjszakán az anyakutya mellől. Hogyan, miképpen? Éppen ezt a nevezetes ügyet tárgyalja meg az alább következő történet.

— Csak a szomszéd lehetett az agártolvaj, — mond'a Pisztoly, amikor az agár-katosgtrófáról az udvaros-emberétől értesült.

A szomszéd, Czoki szomszéd, akivel negyven esztendő óta a legjobb barátságban élt. Éppen ez a hosszú bará'ság állitotto meg Pisztoly urat bősz índula'ában, amikor fegyvert akart ragadni, hogy betörjön a szomszéd udvarába. Mert az elborult ember előd világosan látszott, hogy az a bizonyos egy agár-kölyök, amelyet Czoki a négy agár-kölyök közül érdemesnek ítélt a felnevelésre: csak az ő

Cz czkéjének a kölyke lehet. Negyven esztendős barátságuk után is érhetik meglepetések az embert; lám Pisztoly a szomszédjáról soha se tételezte volna fel, hogy az tolvaj legyen.

Pisz’oiy lecsillapodván: hadiíervet eszelt ki,

hogyan in ézze el praktikusan ezt a dolgot, hogy az agara is megmaradjon, a bará'ságon se essék csorba, pedig nehéz két dolgot összeegyeztetni.

Pisztolynak anno dacumal, mint mondogatni szokta: halálosan édeskedves bariton hagja volt, amellyel minden korcsmároslányt meghódított a környéken. Talán éppen azért is maradt Agglegénységben, meri nagyon sokszor tapasztalhatta a női gyengeségeket. Elővette tehát ezt a régi híres bariton hangot és sárból vert kerítés mellett, ahol a nagynyelvü keserülapu, valamint a tök szokott tartózkodni, különböző betyárnó'ákat kezdett énekelgeti, mint gondolá, ezzel felébresztheti a kutya- tolvaj szomszéd lelkiismeretét. „Nem loptam én életemben — csak egy csikót Debrecenben ...“ hangzott az ismert nóta, amelyet aztán a különféle betyárnóták köve‘tek, hogy az ember elámulha- tolt volna ennyi tudományon. Megindulhatott volna a szive a szomszéd Czokinak is a dalok hallatára, do az a szív megkeményedett az élet viszontagságaiban. Nem lop’a vissza a következő éjszakára az agarat, — sőt még neki állott feljebb: ne csalogassa a nótákkal Pisztoly be a szolgálóját, *e a feleségét.

Pisztoly másnapon Cziczkét vette elő ég azt kezd'e verni agárostorával, hogy a kutya keserves üvöl ésére nrndenkiben megmozdult volna a lélek, — csak Czoki tette magát, mintha nem értené, hogy miért is veri Pisztoly az agarát.

— Mindig mondtam, hogy isten'elen fráter a szomszéd, — mond Czoki ur, de olyanformán, hogy a3 a szomszédba Is ^hallatszott.

j Harmadnap a falusi kisbirót blzfa meg, Hogy doboljon, — leghosszabban a Czok -ház előtt, — ! hogy Pisztoly tekintetes ur a Rákóczi-fokosát adja annak ajándékba, aki ellopott agárkölykét vissza- | hozza. Czoki gúnyolódva beszélgetett magában, de ! hangosan a szomszédház tornácán.

I — Úgy látszik, vénségére megbolondult a | szomszéd. Egy fokost akar adni egy kutyakölyökért, mely még át sem esett a különböző kutyanyavalyákon. Még csak szopornyikás se volt.

Mert Czoki ur sokszor kér'e azt a Rákóczi- fokost Pisztolytól, vásott rá a foga, néha megszállott napokon a bundáját is odaadta volna a híres fokosért.

Negyedik kísérlete az volt Pisztolynak agara visszaszerzésére, hogy ágynak dűl1, kenőasszonyt, meg körorvost hivató’t, elhireszteltetle a faluban, hogy a3 utolrókat rugdossa, meghal az ellopott agara után. Czoki erre átballago't a szomszédhoz, hogy még egyszer kezet fogjon a haldoklóval, de Pisztoly nem nyújtotta a kezét... „Hát érdemes egy kutyáért meghalni?" — kérdezte a konok Czoki, mín'ha észre sem akarná venni, hogy Pisztoly nem fogadja a kezét.

— Nem a kutyáról van szó, hanem az emberről, aki igy megkeserítette az életemet, — felelt a haldokló. Czoki elbúcsúzott, mintha még ebből sem értette volna meg a magáét.

Do Piszőly nem halt meg, Czoki is megmaradt langyos barátnak, aki a „jószomszédság kedvéért", — mint mondogatta, — lenyelegelte Pisztoly furcsaságait, szeszélyeit, bolondériáit. Sőt megmarad! az agárkölyök is, amelyből szép hatalmas kan lett, amelyet nem kellett a nyúl után kergetni. Amikor őszi délutánokon két agarával kilovagolt Czoki a mezőkre, bizony utána nézett mindenki a javakor- beli tekinte'es urnák: — csak éppen Pisztoly fordította el keserűen a fejét. „Aki ku’yakölyköt lop, hozzányúl a máshoz is!" — ordi'ozott az udvaron akkor is, ha csak egy rozsdás szeget nem talált helyén. Most már jóformán ügyet sem vetett a mawwmiwwiwm

É|| jji

A legbiztosabb és legenyhébb |

csokoládé |

hashajtó J

FBIarakal: 1

Vöras Rák 1

Bratistava <

fp doboz ára 2.6QK&. J

láái AAAaíáilaíAíM l * á Kf ái

ga Derby-nyerő Cziczkéjére, belérugott, ha a közelébe került, már a szobában sem tür!e meg, ahol helye van az agárnak emberemlékezet ó'a. Ellenben készitge'e t mindenféle leskelődő lyukakat & kerteseken, a házte'ő zsindelyei, az ólak deszkáján, ahonnan mindig azt az agarat nézte, amelyet kölyök korában lopott el tőle a szomszédja. Minél szebben növekedett az agár. annál szomorub lett Pisztoly. „Valami benső nyavalya gyö'ri, — mondogatta Czoki ur, ha Pisztoly neve szóbakerül. Maholnap kiütésekkel lesz tele az arca, mint az ilyen gyötrődj embernek a vége szoko’t lenni".

És azon az őszön, amikor éppen úgy sárgult a tök az udvarházak tetőin, éppen úgy gyüjögetlék a napraforgók feke'e kóró át, hogy még a kerítés foltozásához is felhasználják ez! a derék növényt, éppen úgy álli'gatták kupacokba a tengeri-szárakat a két szomszéd házban, mint más esz'endőkben: azon az őszön benevez’e lopott agaráf Czoki uram a nagy őszi agár-versenyre, — Cziczusnak nevezvén el Cziczke fiát, hogy még ezzel is tetézze Pisztoly bánatát

— Lelövöm! — kiáltozod elmeháborodot’an Pisz’oiy uram az udvaron és nem lehetett tudni, hogy ki! akar lelőni: Cz ezüst vagy Csokit.

És csak az utolsó napon határoz a el, hogy elmegy a megyei székvárosba, ahol az agárversenyt tar'ani szok'ák. Emberkerülc, mogorva, buskomoly életmódjával szaki! egy napra. Bágyadtan intett a derby nyertesnek, hogy elfoglalhatja helyé' a kocsi farában, a szalmában. Máskor bezzeg a lábához ültette volna a jőku'yát. (De ha egyszer nem tudott vigyázni a kölykére!)

A megyei székváros' f \ akkorára már mindenfelől összegyülekeztek az agarászok. akik ölben, szekéren vagy pecérek pórázon hozták el különböző 1 agaraika1, — már a bevonulásnál is látszó !, hogy ki menny re tar ja az agarát. A nagyvéndéglő udvarán megkezdődtek az ilyenkor szokásos dicsekvések, mesemondások, tenyér-duzzasztások kíséretében köötték meg a fogadásokat, frájjok, szobalányok tokosak kereszt ül-kasul a folyosókon, sü- ’ővasaka’, c'pöhuzó vasakak utolsó percben elkészült női öltönydarafcokat hordozván egyik szobából a másikba, ahol a hölgyek öltözködtek. Éppen akkor fogyott el a csapolt sör, amikor Pisztoly ócska bricskája befordul1 a nagyvendéglő udvarára, — no, de hál* Is’ennek volt még néhány láda sörösüveg készeniében.

— Ki fogad velem, hogy Cziczke megint megnyeri az ezüs b likomo'? — kiáltotta Pisztoly a régi hangon, a régi vállalkozással, mintha nem is élt volna idáig bús emberkerülő életet.

— Miben akarsz fogadni? — kérdez’e csendet! gúnyolódással Czoki szomszéd, aki már korábban megérkezett az agaraival.

— Akár a bundámban, akár a Rákóczi-fokosban, akár vál’óban, — ordi’ott Pisztoly. — Egyszer már ki kell derülni az igazságnak is!

—• Jól van. Én felteszem Cziczusf, az agaramat a Rákóczi-fokos ellenében, — felelt Czoki és még mindig úgy színlelte, hogy nem érti a szomszédja gyanusi’ását.

Az ilyen íogadá-oknak rendszerint szem- és fültanuik szoktak lenni, akik nyomban mérték alá veszik a szóbanforgó agarakat. Még az öreg Gencsy Bérli, az agarászok elnöke is előkerült a fogadás hircre és Cziczust és Cziczkét szemügyre véve, az immár Derby-nyer’es agárnak jósolta a győzelmet. Pisz’oiy köszöne’tel, felhevülien a hüvösödő októberi napon és izzadtság'ól csurgó homlokkal fogadta a nyolcvanesz’endős agarászelnök biztatását; latba ólag oly izgalom fogta el, amelyet senki se té'e- lezett volna fel a komolykodó, mogorva, reme'és- kedő Pisztolyéi. Tuca'jával puffantotta kifelé a sörös palackokat, m'nlha még a cselédség között is híveket akart volna szerezni az ő Cziczkéjének* Majd elszalad! Fános'kához, a trafikosnéhoz és egy doboz szivart vásárolt, amellyel füt-fát megkínált. Később egy kosár krizan'émiumot hozatott a virá- gosbol’ból és az agarásza! hölgyvendégeit disziie'te a szép virágokkal. Azt mondják, hogy Psztoly még akkor sem volt ilyen izgatott, amikor először nyerje meg Cziczkéjével az ezüstbillikomot.

Czoki, az elhidegült szomszéd csak különös mosollyal állott a helyén és visszautasította a fülespoharakat, amelyeknek keserű levével a pincér minduntalan megkinál'a. Végre felszakad! az októberi köd és az agarász’ársaság hosszú kocsisorban, amelyben nem voltak ritkák a négyesfogatok sem: a verseny színhelyére, a Sizna-pusz!ára vonult.

Toliamat gyengének érzem arra nézve, hogy leírjam az agárverseny lefolyását, a lelkes hölgy- közönséget, (Pisztoly virágaival díszítve), az izgalmakat, amelyek kipirosito’ták még a hervadtabb férfiak arcvonásait Is, az öreg Gencsyl, aki úgy ült a lovon, mintha oda nőit volna, az agarakat, amelyek szokatlan intelligenciáról te lek bizonyi'ékot a felvert nyúl üldözésében. Két agár versenyzett vol’aképpen egymással, a verseny vége felé, Czi- ezus és Cziczke, mert a többiek kifáradva elmarad oz’ak. Végül az idősebb, a már derby-nyertes Cziczke lett a győztes. Pisztoly csak ennyit mondóit kutyája győzelmére:

— Kiderült az igazsági

A nyert agárban, Czoki tekintetes uram Czi- ezuskájában, nem sokáig gyönyörködött Pisztoly. A kocsijával nyomban megfojtotta az agarat, amint hazaérkezett házába és a döglött ku'yát á'dobla a keri’ésen a szomszédja udvarába. Talán országos háború lett a dologból, kérdezné a nyájas olvasó. Dehogy is. A gyanús agár halála után a régi szomszédok kibékültek és tán még manapság is a legjobb barátságban élnek, ha meg nem haltak.

— Churchill ro^sz historikus. Londonból táviratozzék: Az angol történészek, tábornokok és admirálisok együttesen egy kötetre menő szakkritikát adtak ki Ohuncibil'linak a világháborúról irt könyvéről. A kritikák rendkívül tesujtóak, mert

megállani'íiják, hogy Churchill adatai a háború kritikus fázisairól hamisak, akár a szövetségeseknek.' akár Németországnak viszonyaira vonatkozzanak,