Prágai Magyar Hirlap, 1927. december (6. évfolyam, 275-297 / 1609-1631. szám)

1927-12-18 / 288. (1622.) szám

c<5.»t./v% *<**>»*>

1927 december 18, vasárnap.

oí a roü~.-.-«Ai Kí-úu a buxáwól &i ambíciót, a (szorgalmat, az önnevelést, mert Íbiszen akármilyen kiválóan és szorgalmasan dolgozna is: egyformán megy előre a létrán, nem úgy, mint azelőtt, hogy szorgalma és kiválósága soron kívül vitte előre. Ezt a törvényt tehát azonnal meg kell szüntetni, vagy novelláink mert igy csakugyan megsemmisíti a bírói kar nívóját.

A segítség adva van: 1. a 7.5 millió megtakarított összegeit oda kell adni segélynek, 2. azonnal be kell nyújtani az alkotmány parancsa alapján a pragmaticát cs a bírói függetlenséget biztositó törvényjavaslatot, 3. a lex-Do- lanszkyt vissza kell hatályába állítani.

A magyar bírák mellőzése

De légióképpen bizalmatlanok vagyunk az .gazságügyminiszter úrral szemben azért, mert a magyarság kellő részvételét az igazságszolgáltatásban és igy a magyarság nyelvhasználati jogainak érvényesülését az igazságszolgáltatásban nem biztosítja.

Szégyennek tartjuk azt, bogy egy nemzeti kisebbséghez tartozó igazságügyi miniszter neon képes a magyarságot megillető közhivatalokban való részesedési jogot a magyarság számának biztosítani és érvényesíteni.

Két olyan törvényszék van: a komáromi és rima- szombati, ahol a magyarság abszolút többségben van. Az egyikben a sematizmus tanúsága szerint szlovák nemzetiségű elnök van, a másikban — Rimaszombatban — szlovák nemzetiségű volt s most ide s tova két évnél hosszabb idő óta üresen áll ez állás. Kiváló és alkalmas magyar bíró volna ennek az állásnak a .betöltésére, a közhivatali részesedési jog is megvan a törvényben, van egy nemzetiségi igazságügyi miniszter is, csak oly igazságügyi miniszter nincs, aki a jognak és igazságnak érvényt szerez.

2770 biró közül csak 118 a magyar nemzetiségű, tehát körülbelül 4%, holott legalább 9% illetne meg minket.

BiróMány van mégis a minket megillető 9% keretén belül s még oda is, ahol a magyar nyelv tudása szükséges, hiába pályázik magyar nemzetiségű, nem nevezik ki. Magyarok ügyében a 20 %- on felüli bírósági járások magyarjainak ügyében a törvényszékeknél (feljebb is) úgy intézik el az ügyeket, hogy. az illető törvényszéki bírósági tanácsokban 3 bíró közül 2, néha 1 abszolúte semmit eem tud magyarul és legtöbbször ismeretlen is a magyar joggal. És mikor a nemzetiségi kisebbségi ■tanácsok alkotása végett az igazságügyminiszterhez fordulunk, az a felelet, hogy az nem szükséges. (Minek a közvetlenség, ott van a magyarul jók vagy rosszul tudó biró, az tolmácsoljon, llóg csak hivatalos tolmács sincs. Magyarul sem tudó saanosudeák, egyesbirák Ítélkeznek tolmács nélkül magyarok ügyében akkor, amikor nem értik a magyar vádlott ée a magyar tanuk vallomását. Oly vizsgálóbírókat alkalmaznak, akik a magyar nyelvet nem értik, de a magyarok személyes szabadságénak felfiig- gesztését, illetve a vizsgálati fogságot bővem elrendelik.

Az esküdtbiráekodásnál a magyarság résztvétele a törvényszék előtti egyenlőség és az egyállampol- gárság elvének nagyobb dicsőségére, úgyszólván ki van zárva. A szisztematizációt arra használják fel, hogy a szinmagyar járásból a magyar nemzetiségű járásbirót más helyre helyezik.

Mindezek alapján, úgy hiszem, hogy indokolt, hogy

az igazságügymiiniszter úrral szemben a leg- mélycógescbb bizalmatlansággal viseltessünk.

Kijelentem a magyar nemzeti párt szenátorai nevében, hogy a költségvetést sem általánosságban, sem részleteiben nem fogadom el!

NRPLOm

írja: KRRINTHY FRIGYES

miNDENFÉLÉRŐL

* (Megjeleni az Uj Auróra.) A csehszlovákiai és rominál magyarrág körös irodalmi évkönyve, az 1322-ben megindul' s aző'a évről évre megjelenő Uj Auróra legújabb kötete a napokban jelent meg Re’nci János szerkesztésében a szokottnál is gazdagabb és ér ékesebb tartalommal. A 212 oldalas, nyolcadréiü, finom, famentes pap ro:on készül1, ízléses és művészies kiállítású kőéi tartalma a következő. — Naptár. Mécs László: Add, Uram, hogy lássak! (Vers). Makkai Sándor: Miért? Rem3nyik Sándor: özvegy. (Vers.) qankovics Marcell: Ne mén', rózsám, a tarlóra... Áprily Lajos: Versek. R. Berde Mária: Alvó zemre. Wimberger Anna: Versek. Bartalis János: Versek. Kacsó Sándor: Erő s a jóság egybekelnek. Mécs László: A tenger feke'e és mély marad. (Vers.) N. Jaczkó Olga: Isten kegyelmében. Szen'imrei Jenő: Sehová igyekvő hajós. (Vers.) Reményi József: Félkaréj

kenyér. Szombati-Szabó István: Jób. (Vers.) Rácz Pál: A pa'kó. ölvedi László: Dobpergés. (Vers ) Tabéry Géza: Tavasz a bitófa mögö't. Tompa László. Kiáltás. (Vers.) Győry Dezső: Apákat félteni.

(Vers.) Bognár Cecil: A kritika és az irodalom

Tamás Lajos: Versek. Kovács Pál: Magdus. R

Berde Mária: Egyedül. (Vers.) Tamás Mihály Meglökött hát nem szere'em. Bárd Oszkár: Más

képp. (Vers) Szabó Mária: Anyák. Mécs László A m nden-ember tornya lakhatatlan. (Vers.) Bán Oszkár: A hold előtt. (Tragédiás mese.) R. Berdi Mária: Irgalom. (Vers.) Kuncz Aladár: Ma'er do lorosa. Győry Dezső: Versek. Jankavics Marcell Fia'al magyarokhoz. Szombati-Szabó István: Vei sek. Tamási Áron: Cigányvirág: Szeredai-Grube

Károly: Roráté. (Vers.) Mécs László: Itt vol'an

1927. (Vers.) Tichy Kálmán: A hét kapu. — A „Uj Auróra", mely a jövő hét elején immár 2-i kiadásban jelenik meg, megrendelhető mindé könyvkereskedésben, valam'nt a pozsonyi Concoi dia könyvnyomda és kiadóvál!ala"ól. A kötet fti 20 korona. Vidéki megrendelés esetén 5 koron por ó is küldendő.

1927 december 16. m

a kedves fráter Lórántról meséli vala- 1)1 ki a társaságban.

Farkas Imrével és Sebestyén Gézával n< ültek össze egyszer, valamikor boldog időben, hogy egy igazán jó daljátékot kellene csinálni. Valamit, aminek a hőse ilyenféle, da- j. los, kedélyes magyar, mint éppen Lóránt ba- 41 rátunk, aki a muzsikát csinálná hozzá. Hosz- szas töprengés, vita, nevetgélés, borozgatás í( után megállapodtak benne, hogy jövő csütör- n tökön megint összeülnek, addig Imre barátunk kigondol valamit, valami történetet, akár kettőt is, hogy válogatni lehessen — Sebes- a tyén igazgató ur közben számadást csinál, e hogy osszák meg a munkát, jövedelmet — aztán hipp, hopp, hurrá, lehet kezdeni.

A jelzett időben pontosan találkozik az összeesküvő triumvirátus. No, Imrucsi, kezdi Sebestyén a negyedik pohár után, habjuk . hát ,mit okoskodtál ki. Farkas Imre frissen ^ nekifog, elmond 'három takaros operett-témát, amiket közben megtervezett — cselek- g meny, történet, minden szépen rendben van, g felvonásokra tagolva, még a hatásos jelene- , tek is jelezve vannak.

Sebestyénnek tetszik mind a három, Lórihoz fordulnak, mit szól hozzá, melyiket vá asz- „ szák. Lóri -csak bólint elismeréssel, de nem . felel, ködös, ábrándos szemekkel mered ma- ( ga elé! Nógatják, hogy nyilatkozzék, távol- banézve kezd el beszélni, mintha magának beszélne. =

— Tudod, pajtás . . . szép, szép . . . na- ( gyón szép ám mind a három tündérmese, amit £ itt elmeséltél nekünk. A te patyolatos, kislányszivet álomba ringató toliadra való mind ( ha megirndá . . . De . . . megmondom őszln- \ tén, nem ilyesmit gondoltam én.

— Hát mifélét gondoltál, édes bátyám? (

—- Hiszen, ha ón azt tudnám . . . Valamit, valami igazit, valami olyat, tudod, ami mese is, meg valóság is, de inkább valóság, mint mese. Valamit, amit még sose csináltak, tudod — valamit, amit még senki se próbáit.

— Hm . . . szóval... azt akarod mondani, hogy nem elég eredeti témák?

— Dehogyis nem, szép is az, meg jő is, meg mulatságos is, meg eredeti is. De tudod — nem az igazi élet azért

Kínos hangulat. Géza zavartan krákog, Imre határozatlanul feszeng. Kis szünet. Fráter Lóránt sóhajt, maga e±é néz, álmatagon elmosolyodik. Aztán békítőén, vigaszlalóan teszi kezét Imre karjára — és mintha látomása volna, mint, aki élete nagy titkát készül feladni, szakadozva vallani kezd.

— Hát tudod mit . . . akkor, múltkor, megmondom most, amiről nem akartam beszélni. Van nekem egy témám — tiz éve forgatom a fejemben, dédelgetem a szivem oen, álmodom álmomban, bontogatom napközben. Sose gondoltam rá, hogy megcsináljam, — nem iróembér vagyok én — de most, hogy

■ igy kiszedtétek belőlem ... azt gondolom,

' pajtás . . . meg lehetne próbálni talán. Én ( csak a témát adnám — úgy, ahogy megter- > mett, mint a kökörcsin a mezőn, — te pedig [ azzal a te muzsikás, boszorkányos toliaddal . szavakba öntenéd.

, A két barát félig megdöbbenve, félig

• meghatva bámul Lórántra. Ejha, teringettét,

* ennek a fele se tréfa. Tiz éve rejteget itt ma- : gában egy daljáték-témát, amiről senkinek

se szólt, amihez képest sablonos kis történet ^ mind a három eredeti terv. Imrének átvillan [. az agyán, hogy utóvégre Madách is egyetlen á darabtárggyal terhesen járta a világot hosszú ij esztendőkig és senki se sejtette, mit forgat,

icsoda gigászi elhatározást; nem nézte ki ■ előle senki a lángészt. I

Elfogódva, tisztelettel szólalnak meg, csákóm egyszerre, mind a ketteu.

— Mondd el, Lóránt .

És Lóránt, maga elé mered és mint akinek itomása van, lassan beszélni kezd:

— Hát . . . elmondom ... de jól figyelitek. Elmondom, mintha mesét mondanék — lesét, ami a szivemből nőtt.

A két barát feszülten figyel.

— Hát tudjátok . . . arról van szó ebben darabban — hogy volt egyszer egy fiatalmber.

Halálos figyelem.

— Volt egyszer egy fiatalember, — akári, mindegy az.

Dermedt, lélekzetfojtó várakozás.

— Mindegy az, hogy kicsoda, — nem gaz?

— De igen, igen . . . folytasd.

— No már most ez a fiatalember ... ez z akárki-fiatalember, én a nevét nem tudom, ízt már neked kell kitalálni, pajtás, hogy mi egyen a neve . . »

— Hogyne, hogyne . . . mondd már na...

— Mondom, mondom, hiszen abban vagyok, hogy mondjam. Hát, tudjátok, — ez a iata’ember ... ez a fiatalember szeretett

így lyányt.

Szünet. A két barát tátott szájjal, kida- >udt szemekkel vár. Lóránt bátyánk az asztal- ’a csap, aztán két kezét üstökébe mélyesztve dőreköuyököl az asztalon, nagyot, keserveset kurjant:

— De úgy szerette azt a lyányt . . . fcu- lod... de uuugy szerette . . . de uuuuuuugy sze . . rét . . tee . . .

Szünet. A két barát vár, nem mer megszólalni. Végre Imrus bátorodik neki izgatottan, sürgetve.

— No és . . .? No és . . .?

Lóránt bátyánk felkapja a fejét, gőgösen, önérzettel, viliámló szemekkel.

— Mi az, hogy no és?

— No és? Aztán mi történt?

Lóránt bátyánk indignálódva mért végig.

— Mit tudom én? Nem vagyok én iró- ember. Az már a te dolgod, hogy a részleteket szavakba öntsed.

Karácsonyra férjemet

Nyakkendővel

lepem mest

MARK0V1CS TESTVÉREK

féri - és női divatáruháza

S^s3ás*fcapu-Mtea 3 szám

Az anekdotát igen jóízűen adta elő Illető, gurultunk a nevetéstől. Később, eltűnődve a dolgon, még mindig mulatságosnak találtam, de már nem olyan nevetségesnek. Eszembejutott, mennyi mindenféle csacsiságot olvas, meg beszél össze az ember az alkotáselmélet nagy kérdéséről, a témáról. Hogy nincs téma, hogy van téma. Hogy nem az a fontos, mit, hanem az, hogy hogyan. És igy tovább. A témát nemcsak előbb, hanem még utóbb is, mikor a mü már megvan, úgy fogalmazhatom, ahogy nekem tetszik. Első percben, ugy-e, milyen komikusán hat, hogy Lóránt bátyánk nagyszerű témának találta a lelke mélyén dédelgetett élményt, a lányról, akit úgy, de úgy szeretett a fiatalember. Mégis senki sem cáfolhatja meg, ha azt mondom, hogy végeredményben például Hamletnek is csak az a témája, hogy egy egzaltált fiatalember úgy, de úgy szerette az apját. — Raszkolnyikov története pedig, egy mondatba összefoglalva nagyon közönséges, nem is túlságosan bonyodalmas detektivkaland. A tárna, ha meggondolom, csakugyan ebben a „de ugy!“-ban rejlik, nem a lány és fiatalember egymáshoz való vonatkozásában.

Csakhogy persze — éppen ez a „de

E’ső szlovák ék szer-, arany-ésezfistuiár

Tulajdonosok! FXC3TEG TESTVÉREK

Gyár:

Bratislava, Ferenciek tere 1. Telefon: 57.

Eladási hely:

Bratislava, Mihálykapu 6. Telefbn: 16—02.

Elsőrangú készítmények ékszer-, arany- és ezüstárukban — 50°/o megtakarítás — Eladás eredeti gyári árakon O-arany és ezüst, valamint érmék fazon átdolgozását a legolcsóbb árak mellett vállaljuk Brilliáns átdolgozások alkalmával a kő befoglalásánál t. vevőink jelen lehetnek

Állami alkalmazottak 5°/0 engedményt kapnak javításokat azonnal eszközlünk

V i } ' í

7ALU TAMÁS:

ŐSZ

Fáj a lomb, mely pusztaságra lát, Földre ér és megüti magát

Fáj az eső, mely hull vastagon,

S szétfröccsen az árva ablakon.

Fáj a fűben terjedő penész És fáj a ősz, mikor igy benéz.

Bágyadt szemét ahogy rám veti, Mintha én is fájnék ö neki.

AJKAK

Figyeld az ajkak életét,

Busán, s mosolyra nyúlva szét.

Hogy rángatták, hogy küzdenek, Miért? Egyik sem mondja meg.

Sarkukban méz, vagy büszke gőg, S csak csókra emlékeznek ők.

Tudod-e, hogy mi a piros?

Két ajk, mely csóktól mámoré?

Tudod-e, hogy mi a fehér?

Két ajk, mely össze soh?e ér.

ugy!“ cimü egészen eredeti és magábanállő darabtéma és verstéma és képtéma és szobortéma az, amit senki más nem csinálhat meg, csak akinek „eszébe" jutott.

Este lefordítottam magamban Goethe híres versét, a „Wer nie sein Brot mit Tránen áss" kezdetüt — közben a magyar nyelv titkán tűnődtem, mint már annyiszor, összehasonlítás miatt ideirom az eredetit:

Wer nie sein Brot mit Tranen áss Wer nie die kummervollen Náchte Auf seinem Bette weinende sass Dér kenut euoh nicht ihr himmligcihen

Maciite.

Ihr führt in‘s Leben uns hittem Ihr lásst den Amién sohuldlg werden Dann überlasst Ihr Ihren Pein;

Denn allé Schuld racht sich auf Érden. Magyarul:

Ki soha kenyerét nem sózta könnye]

Kit nem látott kezét véresre törvén Zokogni az éjfél sülcet közönnyel Nem ismer téged, az, ó égi törvény.

Te kényszeritsz élni itt alant És bünbeesni, hogy aztán megöld Magárahagyva, a boldogtalant.

Mert minden bűnért bosszút áll a Föld.

Most függetlenül attól, meg vagyok-e, nem vagyok-e megelégedve a fordítás szépségével, tisztára a hűséget hangsúlyozva, amikor azt állítom, hogy meg van benne a német eredeti gondolat- és hangulattaríalma: szinte magam is megdöbbenve nézem, összehasonlításban, hogy ugyanazt a tartalmat mennyire másféle kész anyag válogatására ösztönözte bennem, nem a formai kötöttség, nem rímek és ritmus ( ez a kötöttség nem is olyan nagy, mint a laikus hinné), hanem a magyar nyelv szellemének kényszerítő parancsa. Cso- 1 dálkozva eszmélek rá: minden erőfeszítésem ellenére, hogy egy puritán eszközökkel lc'fe- 1 jezett, tisztán filozófiai gondolatot magam is ilyen tisztán, fölösleges cafrangoktól merA formában fejezzek ki: a magyar mégis tele van olyan képekkel, amiket elmaradhatatlau- nak érzek. Már az első sorban a „sózta" az egyszerű „ette" helyett., — de írhattam mást? Hiszen nyelvünkben ezt igy mondjuk, igy kelti ugyanazt a hatást, még erősebben, pregnánsabban, drámaibban, mint a német.

Tele a képek tarka, ömlő sokaságával, minden szava, minden kifejezése mögött az ősi, érzéki élmény duzzadó nedveivel, a világ egyik legdrámaibb, legepikusabb nyelve a magyar. Az epikában klasszikus költőink a legszebb időmértékkel, — a drámában Sha- kespeare-forditásaink bizonyítják ezt. biztató Ígérettel — mi lesz, ha egyszer megszületik az ! igazi magyar dráma, a nyelvnek ezekből a csodálatos lehetőségeiből.

xx Szebb és olcsóbb ajándékot nem vehet gyermekéinek. mint a Tansiiülea nyuszika.