Prágai Magyar Hirlap, 1927. december (6. évfolyam, 275-297 / 1609-1631. szám)
1927-12-18 / 288. (1622.) szám
1027 december 18, vasárnap. 10 í$ Olcsó a Kathreiner.féle Eneipp malátakávé ! Prága, dieoember 17. Rlctilw János, magyar nemzotipárti szenátor 'beszédét amiatt az akadékoskodás miatt, melyet a cseh.némáé ti szocialisták gördítették elmondása elé, annál nagyobb érdeklődés előzte meg. Ricih- ter beszéde elején a teljes számban jelenlevő Klofács-párti szenátorokhoz fordult s kiifejezle, menuyire sajnálatos, hogy Klofács nemzeti szocialista pártijának szeaiátorai még & szenátusiban is nyelvi nehézségeiket akarnak akozni a magyarságnak. Azonban céljaikat neim érték el, mivel a szenátus elnöksége teljes objektivitással döntött a kérdésben. A Klofácsék célja nyilvánvaló volt, azt akarták, hogy a rájuk nézve nem nagyon kellemes beszédet a szenátorok többsége meg ne érthesse. Riohter ezután beszédét német nyelven ioűytatva ezeket mondotta: Válasz Klofács vádjaira Tisztelt Szenátus! A legutóbbi szenátusi beszédem után, melyet a tavaszi ülésszak folyamán a véderővita folyamán tartottam, Klofács szenátor-kolléga ur csekélységem ellen heves attakot intézett s azt a merész megjegyzést kockáztatta meg, hogy beszédemet Budapest és a magyar királyság jelenlegi feje^ Horthy kormányzó inspirálta; beszédemet tiszta irredentizmusnak nevezte s minden erővel a csehszlovák köztársaság árulójaként akart megbélyegezni a t Szenátus előtt Miután mindez!deig nem tehettem meg, i i. most ragadom meg az alkalmat, hogy ezt a valóban nem lojális g egy szolgá- ftatonkiviLli miniszter, volt szenátusi elnök g « társai által oly nagy rab ecs ült kiváló államférfiul) oj nem illő, nem méltó, sőt unfair vállat, amelyet egy kollégájával szemben emelt anélkül, hogy a legkisebb bizonyítékot szolgáltatná, most a leghatározottabban visszautasítsam. ! I Ha én itt e helyen tényleg az Irredentizmus szószólója lelteim volna, úgy a Ház elnöksége bizonyára legalább rendre utasít s a csehszlovák pártokhoz tartozó kollégáim felháborodásának vihara eöseper erről az emelvényről. Megállapi lom azonban, hogy sem az egyik, sem a másik nem következett be. Soká gondolkoztam azon, hogy mi indíthatta Klofács kollégát eme kirohanására? Már abba a kisértésbe is estem, hogy Trieb professzort vagy egy más jeles pszichiátert fogok megkérdezni, ekkor azonban segítségemre jött a régi jó szlovák és néniéit közmondás: Ki mint ól, úgy itéL Egy kis epizód, amelyet magam éltein át, megerősíti feltevésemet. Mikor a bolsevikiek az 1919. évi rossz emlékezetű betörése idején menekülni voltam kénytelen, hogy nagy nehézségek és nélkülözések árán megmentsem életemet, csaknem három hónapot töltöttem PŐstyénben. Amikor végül hazamehettem, visszautazásomkor meglátogattam az öreg Petényi Géza barátomat, Magyarország volt igazságügyi miniszterét, aki a bolsevikiek elől a Nyitra melletti Köröskényben levő -birtokára menekült s anélkül, hogy a legkisebb vétséget követte volna él, a szlovén - szkói miniszter határozatával Teresienstadt- ba kellett volna internál tatai a, akkor, amikor a bolseviki betörés már. likvidálta tolt. Az öreg urat Íróasztalánál aktákba merülve találtam s midőn a minisztérium eljárása feletti rosszaláscimnak s egyben részvétemnek adtam kifejezést, az öreg ur könnyek között panaszolta, hogy Pesten is halálra keresik és ott csaknem éhenlhalt, itt azonban — noha teljesen visszavonultan ól — minden ok nélkül börtönbe kell vándorolnia. Ama. kérdésemre, hogy tett-e ez ellen valamilyen lépéseket, azt válaszolta, hogy éppen most fogalmaz egy beadványt a prágai kormányhoz s Klofács szenátor urnák is irt, „mert — mondotta — tudod, kedves barátom, Kloifáoosai mi mindig Becs ellen kon- spiráltunk“. Félig tréfásan, félig ironikusan megjegyeztem erre: „Látod, jő uram, ez a köszönet érte.“ Klofács kolléga egész politikai pályafutása konspirációkkal volt te'le- szőve. A konspiráció második természetévé vált s most is azt hiszi, hogy konspiráció nélkül egyáltalán nem lehet politikát csinálni. Kérem, Klofács kolléga ur, hogy legalább most, miután céljait már elérte, tartsa be a kellő mértékei és komolyságot politikai ellenfeleinek megítélésénél és amikor azokkal szemben áll, ne nézzen mindig a tükörbe, mert ott csak a saját képét fogja látni s ehhez képest a saját gondolkodásmódját fogja alkalmazni ellenfeleire. Tisztelem és becsülöm volt hazám fejét, tisztelem és becsülöm annak kormányát, ezt senki sem tilthatja meg nekem. Ez a tisztelet és nagyrabecsülés azonban sose kerül összeütközésbe azzal a lojalitással, amellyel a csehszlovák köztársaság reprezentánsainak s mindenkori kormányának tartozom s mint a köztársaság szenátora politikai tevékenységemben sose engedem magam mástól befolyásoltatni és vezettetni, csakis a lelkiismeretem által s az a tiszteletreméltó ruha, amelyet viselek s az általam betöltött magasztos hivatás visszatartott s a jövőben is visszatart minden olyan konspirációtól, i r r-eden tizmustél és összeesküvéstől, amely a keresztény erkölcsösei nem egyeztethető össze, vagy azzal éppen merőben ellenkezik. A nagy kiadósság általi olcsó ár, összeköttetésben az utánozhatatlan minőséggel — a jó iz és aromája — 35 év óta pecsételi a legjobb családi itallá reggelire és ozsonnára a „valódi Kathreinert"0 Soha szabadon kimérve! A nemzetiségi kérdés! meg kell oldani! Eme nyilatkozatom után (rátérek politikai mérlegelésem tulajdonképpeni tárgyára s egy igen kényes kérdést fogok megérinteni, amely a legújabb időknek sajátságos jelleget ad. Az emberiség történetének minden egyes korszakában egyes gondolatok uralkodnak, amelyek a nemzetek történetére döntő befolyást gyakoroltak. Egy évszázad óta szintén egy uralkodó gondolat nyomta bélyegét erre a korra és döntő befolyást gyakorolt rá s éppen napjainkban érte el tetőfokát s ez a gondolat: a nemzetiségi eszme. Ha ez az eszme a legújabb kornak kényes problémája, úgy a csehszlovák köztársaság számára a problémák problémáját jelenti és teljesen hiába igyekszenek kitérni ennek az állaimnak egyes politikusai eime kérdés megoldása elől, illetve hiába akarják a homokba dugni fejüket, mint a jő strucc madár s egy előkelő gesztussal elintézni eme probléma létezését; a nemzetiségi kérdés vérző sebe már gennyezik a csehszlovák köztársaság szervezetén s az itteni politikusoknak és államférfiaknak csali azt mondhatom, amit annak idején Eötvös József báró a magyaroknak mondott: az a veszély, amelyet a nemzetiségi probléma rejt magában, nem kerülhető el, ha félretesszük vagy megoldását megakadályozzuk, hanem csakis azáltal, | ha megoldjuk azt Előre kell iboosátanom, hogy én ezt a problémát ma nem magyar szempontból akarom megvilágítani — ezt más alkalommal fogom megtenni —, a kérdlés szlovák részét csak per tangentem érintem s a nagy kérdést elsősorban pánszláv s kunoson cseh szempontból tárgyalom. Ila Kramár képviselő urnák, nemzetem s a németség legnagyobb politikai ellenfelének a politikáját el is ítélem s az ellen minden megengedett eszközzel szembeszállók, egyet él keli ismernem — virtus etiam in inimico laudanda —, azt ugyanis, hogy ő nem akar kitérni eme kényes probléma előL, hanem nyíltan, becsülettel ismerte el ennek a kérdésnek a létezését, sőt még a szlovák problémának a létezését sem tagadta. A szlovák kérdés Szlovák probléma! Tehát mégis! önkénytelenül eszünkbe jutnak Goethe szavai, amelyeket Faustban egy herold szájába ad: Und es bleibt endlich nach wie vor, mit Ihren Hunderttausend Possen, die Welt ein einzig grosser Tor. Hány álmatlan éjszakát töltöttem el eme probléma tanulmányozásával, hány éven át törtem a fejemet rajta és mert még a háború előtt mint magyar képviselő az országgyűlésen ama jóslatra ragadtattam el magam, hogy Magyarország esetleges bukása esetén nem lesz többé szlovák probléma, hanem átalakul cseh vagy orosz problémává, feszült idegekkel, azonban nyitott szemmel és füllel vártam a bekövetkező eseményeket. Nem engedtettem magam félrevezettetni október 28. és 30. örömmámora által, sem az édességekkel telitett mézeshetek röpke óráinak kábulata áltaL Biztosan tudtam, — s ezt egy meg nem jelent, de két tanú által hitelesített, 1918 november 16-án keltezett cikkemben meg is Írtam — hogy rövidesen ütni fog a keserű kiábrándulás órája s az édes órák mámorát követni fogja a keserű Katzenjammer. Alig volt időm körülnézni, máris minden úgy történt. Miként történhetett mindez oly gyorsan? A betegség csirái már a születésnél mutatkoztak. A gyermek öröklött bajban szenvedett. A tanácskozásra meghívott nagy augu- rok és politikai doktorok vállat vonva mentek el a beteg mellett s diagnózisuk Így hangzott: a baj nem veszélyes, csupán múló gyermekbetegségről van szó. S ekkor a csodadoktorok, al- és főfelcserek egész hada, sőt az al- és fö- profosök serege a beteg gyermekre vetette magát s egy rettenetes, baromnak való kúra kezdődött s valóban nagy csoda, hogy a gyermek még ma is él. Mindesetre ennek a ku- ruzslókurának köszönhető az, hogy még ma is, a köztársaság fennállásának kilencedik évében Szlovenszkó megoldatlan kérdése vészt jósló Mene Tekel Ufarsim-kónt ötlik a csehszlovák államférfiak széniébe, sok keserves órát szerzett és még fog szerezni nekik. A kivülálló józan gondolkodóra bizonnyal idegenül hat, hogy miért követték el ezt a durva hibát éppen a csehek. Ausztriában igen súlyos, de mindenesetre tanulságos isko’án mentek át s józan, sokat tapasztalt és politikailag iskolázott fejű politikusaik vannak. Én azon a tényen sem csodálkozom, — miután hosszú éveken át lelkiismeretesen folytatott tanulmányaimból és saját tapasztalataimból leszűrt végső következtetést vonom le csupán, amely azonban, sajnos, nemcsak a cseheknek, hanem igen sok szlováknak is érthetetlen, — hogy nemcsak szlovák;, cseh, lengyel, orosz stb., hanem pánszláv probléma is létezik, amelyet eddig senki sem oldott meg s előrelátható időn belül valószinüleg nem is fog megoldani senki. A megoldatlan pánszláv nroMéma A pánszláv eszme már évszázadok óta él és lelkesíti a nagy szláv gondolkodókat, költőket és államférfiakat, azonban eddig nem volt megoldható éppen azért, mert mindez- ideig nem gyakorolt tartós, mélyebb s nagy tettekre serkentő benyomást a szláv néptörzsekre. Ennek okaira rövidesen rámutatok, előzőleg azonban egy nyilatkozatot keli tennem, hogy szavaimnak félreniagyarázhatósá- nak elejét vegyem s azután történelmi visszapillantással kívánom állításaimat alátámasztani. Megjegyzésem bizonyos forrófejű, hamis ólom magyarázó s vplódi és ál, de mindenesetre iskolázatlan demokrata uraknak szól, akik lelki együgyüségükben, mely talán nem is mondható mindig rosszakaratúnak — mindenütt és mindig árulót vagy legalább is egy úgynevezett magyarónt szimatolnak s a bün' jegei Testvérek orgonagyír» Jggcnidorí8i,,éi'8 Világhírű templomi orgonák, prospektílpok, »lllemo« fujtnté- tzorkezoL Kitűnő ajánld lelelek eltOrangu szaktekintélyektől. 54 évet tapasztalat 1927-lg 2270 ú| orgonái szedtünk. Bruclsner, Rleper-téle orgonáján játszik. % „Szlkiaszilárdan hisszük, hoay ^Temképes megsemmisíteni" SaWS RIchfer János magyar nemzeti párti szenátor hatalmas beszéde a szenátusban — Visszautasította KS@fácsnak az Irredentizmusra vonatkozó vádjait — A szláv népek történelmének tanulságairól megtisztítja a szervezetet a belekben képződő rothadásos anyagoktól, élénkíti a mirigyek működését, felfrissíti a vérkeringést,. megelőzi az érelmeszesedés és az öregségi elváltozások kifejlődését. Krphatő htc él nagyfvrghcn. Szétküldés! licly: Igmándi kcscrüvlz torrásvállalat Komárom. Árjegyzék Ismételadóknak kivonatra bérmentve. $
