Prágai Magyar Hirlap, 1927. november (6. évfolyam, 249-273 / 1583-1607. szám)

1927-11-12 / 258. (1592.) szám

Aki a iegé&bb emberi gyilkolta meg OpuHn, a cseka hóhérja — Egy arató pályafutása ­Aki százakat áldoz íöt az érvényesüléséért — Hogyan szerezte meg hatalmát a szovjet Ernában? — A világ- politika 'legnagyobb kalandora London, november 11. Kínáiban még egymással szieímközit állja­nak a karcoló letek lés Európában alig is íudtják, mennyi sotk áldozatot követel ez a belső forradalom. Még kevésbé tudják, hogy milyen döntő saanepe 'van a szovjet kezének a kínai eseményekben és hogy milyen esz­közökkel dolgozik ott az orosz kéz, hogy meg­szerezze a (maga számára a befolyást és a hatalmat. Ez a kéz kiméte'tűien és durva, nem törődik sem emberek életével, sem sorsával, csak a düh, a 'bosszú és az öldöklés vágya vezérli. Mindenki tudja, hogy a kínai események mögött elsősorban Borodim áll, a szovjet- kommisszáirius, de azt hosszú ttLőn keresztül senki sem tudta, mi a legnagyobb 'ereje Boiro- din-nak és honnét van az, hogy a kínai na­cionalizmus minden számvetését keresztül tudja huszni és mi iaz oka annak, hogy állan­dóan a legkitűnőbb értesüléseket tudja szerezni az (elemietek számára. Csak most deirült ki, ki állott aninideaeik im'ögötí az ak­ciók mögött és ki volt a kínaiak hóhérja? Moronin, az ell o nf orrad almár Amikor V,u-Peij-Fu a legélesebb küzdel­met kezdette meg Kínában a szovjet be­folyásával szemben, egyik napon egy orosz tiszt jelentkezett nála. Ez az orosz tiszt Moronin kapitánynak mondotta magát és ok­mányokkal 'bizonyította, hogy állandó össze­köttetésben van a párisi ellenforradalmi árok­kal és hogy (észténdölvön át harcait a szovjet uralma elten a különböző ellenforradalmi hadseregekben. Moronin felajánlotta szolgá­latait V u-Pej-Fu-nak és nagy tájékozottságá­val csakhamar a kínai Vezér legbelsőbb környezetéig jutott el. ő ajánlkozott arra ts, hogy Vu-Pej-Fu és Csang-Cso-Lin, a manzsu vezér között megteremti a (békét és amikor ennek az akciónak sikere tett, attól kezdve Moronin Osamg-Cso-Lin vezérkarában foglalt él fontos pozíciót.. Maróéin igv élt két esztendőn át a kínai nacionalisták táborában és természetes, hogy összeköttetéseket talált a pekingi japán és angol követségekhez is. A szovjet kiméi ettem ellenségének mondotta magát, sokat beszélt családjáról, amelyet a (bolseviklek kiirtottak és bosszút esküdött ja (moszkvai hatalmasak­kal szemben. Ilyenformán azután nagy volt őiránta a bizalom, mígnem három hónappal ezelőtt, amikor hosszú, kalandos ut után egy másik orosz tiszt, D.ragocsev őrnagy is Pe­kingibe érkezett, Moronin hirtelen eltűnt. Keresték, kutatták eltűnésének okát, azt hit­ték, hogy a szovjet emberei tették el láb alól, amikor Dragocsev megállapította, hogy tulaj­donképpen ki volt Moronin. A fölfedezés után most már bizonyos, hogy Moronin nem­csak kémszoligálatot teljesített a kínai na­cionalistáknál, hanem ő szolgáltatta ki min­denkor a hamkaui kommunisták számára azoknak névsorát, akikkel azután a boisevi- kiek kiimélietteulil végeztek. Közel kétezer kínai férfiút áldozott föl ekként Moronin kiméletlenül, hogy & szovjet hatalmi céljait szolgálja és bizonyos, hogy az ő csel vetései és kémjetentései okozták, hgy Rorodinnak sikerült áthúznia a nacionalistáik számadásait A minszki hóhér. Ma már tudják, hogy Moronin álnév alatt a szovjet megbízásából Opulin töltött két esztendőt Kínában. Opulin szerepe és pályája a tegvégzeteseíbb az orosz szenvedé­sek történetéiben, mert ennek a tízesztendős korszaknak mindenkor o volt a légivé re s- kezübb (hóhéra és a legkimélettenebb gyil­kosa. Opulin a világháborúban mint lovas- tiszt vett részt s onnét ment át a szovjet had­seregéhez. Amikor 1919 őszén a Balti-tenger mellett Goltz tábornok visszaverte a vörösö­ket, akkor Opulin néhány lovasával Péter­várig vonult vissza és útját mindenütt gyúj­togatás és öldöklés kísérte. Rabbit, gyilkolt Opuliin csapata és amikor a fiatal tiszt Póter- vánra érkezett, ott ILazisnál, a c-sefca helyettes parancsnokánál jetentkezvén, büszkén adott számot tetteiről. — A forradalom minden ellenségét, akit utsimban találtam, meggyilkoltam, — igy szólott a jelentés és természetes, hogy ezek után Cserzinszki, a csóka parancsnoka Opu- ilint küílidiötfce ki a minszki cseka vezetésére. Miniszk kormányzó ságiban még igen erős vo'11 az ellenforradalmi hangulat és Opulin sorra végeztette ki az embeireiket, de Opulin ezt a telaidiatot nem itekmitette elJég nagyra a magr számára. Uj teirv fogamzott meg agyában. Oberput, az ell eniorradalmAi Néhány hét múltán Szavinkov-ná'l, aki KeieuiiTzki-koirmány ihadügyimínisztere volt é aki Varsóba emigrált Oroszországból, eg? fiatal tiszt jelen{kezelt. Oberputnak nevezb magái és Szavinszkov bizalmába férkőzvén fölajánlotta szolgálatait, hogy Oroszországba! újabb ellenforradalmi akciót szervez. Szavim ikov ajájulóleveiével Oberput vissza is tér Oroszországba és ott válóban ellenforradalm. szervezetet létesített. Háromszáz embert szer­vezett meg a szovjet ellenségei közül, titkos gyűléseket tartott és az eitenforradalmi szer­vezet szálai mindinkább kiterjeszkedtek. Oberput volt a központja ennek a szer­vezetnek, amíg egy szép napon Pétervárott a cseka emberei te nem tartóztattak Ober- putot és le nem foglalták a nála lévő iratokat. A jegyzékben megtalálták mind a három­száz edleuforradalimár nevét. Hadbíróság elé állították őket és Öbeirputot háromszáz társa val együtt hálálná itélrtiók. A (háromszáz orosz elüenforradialmárt ki­végezték 'és a kivégzettek között szerepelt Oberput. is. A halott újból megjelenik Mindez Minszk vidékéin történt. Néhány héttel később Pétervárott Taktauziev profesz- szórnál, egy kitűnő oirvosdioktornál jelent­kezett egv Szavalijev nevű ember. Úgy (mon­dotta, hogy 'Berlinből jön, mégpedig Miűijukov megbízásából. Takanziev szívesen fogadta Szávaijáét, akinek igy sikerült a tudós bizal­mába férkőznie^ Egy hónap múltán Szaval ja vet lakásán elfogták s a nála talált iratok alapján letar­tóztatták Takanziev professzort és huszonkét társát. Halálra Ítélték eket és a halálraítéltek között szerepelt Szavaljev is. A pétervári c se kárnak ebben az időben sikerült elfognia Staunitz orosz gárdatiisztet. Staunitz kivégzése után két hónapra Paris­ban Kutepov tábornoknál látogató jelent­kezett. A látogató Staunitz kapitánynak ne­vezte magát és Kutepov számára híreket ho­zott az orosz eitenforradalimi szervezetről. Staunitz azt mondotta, hogy Oroszországban kedvező volna most már. a talaj az ellen­forradalmi agitádóra és hogy megbízható embereknek kellene véllalniok azt a felada- íot, hogy 'összeköttetést teremtsenek az eiten- forradaímárok és azok között, • akik benn, Oroszországban éHenségei a szovjeturalom- uak. Staunitz szerezte meg az útleveleket azok számára, akik erre a feladatra vállal­koztak és másfél esztendőn keresztül élt igy az állítólagos Staunitz Parisban, Berlinben és Varsóban, mindenütt az elleni orr a d/alimáro k között. Aki azonban az ő útlevelével tért. vissza Oroszországba, arról többet sohasem érkezett híradás, a cseka már a határon letartóztatta és kivégezte őket Helisingforsban, amikor ott csinálta játé­kait, valaki végre felismerte Opulint. Ő azon­ban olyan ügyesen játszotta szerepét, hogy az ellenforriadalom három bizalmi emberével Pétervárra ment, ahol természetesen letar­tóztatták őket. Staunilzot megint halálra ítélték és a közzétett jelentés szerint ki is végezték. Többszer áldozata volt ágy már Opuliin- nak, amikor Staunitz kivégzésekor eltűnt a szemek előtt. Most azután, amikor Moronin kínai szereplése nyilvánvaló lett, kiderüli, hogy ő is csak Opulin volt Kínából most el­tűnt és senki sem tudja, hogy hol van. Vala­hol megint fel fosr tűnni és a tízezrek után., akiket eddig halálba hajtott, ujaibb áldozato­kat iszerez a bolseviki őrületnek. 1927 november 12, ssombwt Eridj kolostorba, kolostorba eridj, Ofélia!... Amikor az atya is börtönbe kerül, a Finagu- családban pillanatok alatt megszületik az uj terv. Másképpen kell megoldani a kérdést. A csábitó halálra van ítélve, ez kétségtelen. Most még kér­lelhetetlenebbek ellene, mint idáig. Most a harmadik és utolsó iérfitag ragad fegyvert, a hnszonhároméves Gaetano. Az anya azonban közbeveti magát. Jó, tegyük fel, hogy ez alkalom mai Amerigo nem kerüli el sorsát, de mi lesz a. leánnyal, mi lesz Jolével? Hátha őt vissza lehetne nyerni a családnak, el lehetne szakiiani a csábító­tól és egy kolostorba lehetne vinni, ahol vezekelne bű­neiért és imáival helyrehozná a családi be­csületen ejtett foltot? Igen, kolostorba, ahol szigorú szabályok szeiint élnek, a legszigorúbban valamennyi között. És a terv sikerül. Jólét megbízással küldi gazdája egy előkelő hölgyhöz, amikor onnan le',ön, kocsi áll a ház előtt, az ajtó hirtelen kinyílik, kiugrik be­lőle a várakozó Gaetanó, halálra rémült bugát erős karokkal megragadja és mielőtt segélyért ki­álthatna, már benn is van a kocsiban, amely gyors vágtaíással robog a Szent Ágnes-kolostor felé. Becsapódik mögötte a kolostor ajtaja. Uj élet kezdődik most, ima, vezeklés, böjt. Idegen nem látogathatja, csak legközvetlenebb hozzátar­tozói jöhetnek be hozzá a megengedett napokon. Beteljesedik a végzet A sápadtarcu, szerelmes leányka ott kesereg a kolostor rideg falai között, távol szerelmes lo­vagjától, akiről soha nem hall semmi hirt. Egy napon azonban tortát hoznak be a kolostorba és egy kártya van a tortán: „Sok ‘üdvözlet szereti családodtól." Nem lenne több ezen a papíron? A leányka gyufát vesz elő és a levél alá tartja. Mo6t már kibetüzheti a tejjel Írott sorokat: „Gonosz hozzátartozóid elszakítottak tőlem, de várj csak, amíg 21 eves leszel, akkor visz- szaviszlek és magamévá teszlek, a te sírig bü Amcrigod.“ A leányka nem veszi észre, hogy megfigyelték olvasás közben és alig ér a drága sorok végére, máris kicsa­varják kezéből a levelet. És ő tehetetlen, nem fi­gyelmeztetheti imádottját a nagy veszedelemre. Gaetano magán kivül van. Tőrt szerez be és ru­hájába rejti. A leszámolás A tragédia a végső kifejlethez közeledik. A főváros szivében, a legzajosabb forgalom kellős közepén, a Banca di Koma épülete előtt, a déli órákban következik be a katasztrófa. Amerigo alakja hirtelen felbukkan, az üzlethelyiségből jön. A leselkedő Gaetano folyton a sarkában és most hirtelen útját állja. Rövid, izgalmas szóváltás. Az utolsó Binago fel­állítja a csábitónak a szokásos ultimátumot: — Házasság, vagy halál. — Egyik sem, feleli Amerigo és még tréfál­kozni is van kedve. Az elsőt nem engedi meg a feleségem, a másikat nem engedi meg a pápa... — ügy, mondj le róla végleg. — Nem. z Ekkor megvillan a tőr. Egyszer, kétszer, há­romszor és újból és újból befuródik a hegyesre fent gyilok a szerencsétlen ember testébe. Hét tőrszurástól vérzik már, amikor eszmé­letlenül összeesik. Gaetano nyugodtan tűri, hogy megkötözzék és büszkén jelenti ki, hogy kötelességét, amelyet a családi becsület törvénye rótt reá, hűen telje­sítette. Emelt fővel jelenhetik meg börtönben ülő atyja és bátyja előtt. Mindhárman a biró előtt fognak felelni, de Jólét megmentették. A szeren­csétlen leány azonban boldogtalanabbnak érzi magát, mint valaha ... Szigorítják a Mázak rendűt Megszűnik a közös-cella-fendszer az illává! és lipótvári í egy házak bán Pozsony, november 11. (Saját tuüósi­tönkiéi.) Az igazságügymiuiszter rmcteletet intézett az illavaá és lipótváini fegyházaik igazgatóságaihoz, amely szerint a két fegy­intézetben 'megszüntetendő a fegyeuoek kö­zös cellában valé tartása. Az igazságügyi kormány ugyanis rájött arra, hogy a közös cellainend'szernél a fegyeuoek nemhogy javul­tak volna, hanem -ettenkezöleg: ezek a közös cellák valóságos „gonosztevő-iskoláik" voltak, ahol a fegyenoeik egymást ldtanitották, hogy szabadulásuk után az életben hogyan keli vi­selkedniük. Ezért az igazságügyminiszter ugv rendelkezett, hogy a iegyencek csak a munkaidő alatt a műhelyekben lehetnek egymással együtt, die akkor is csak a legszükségesebb mérték­ben beszélhetnek egymással. Ebéd idejére, valamint éjszakára — este 6-tól reggel 6-ig — magánzár hóikban tartandiók. Ez a rendelkezés Csehszlovákia másik két nagy íiegyházáibam, a karthauziban és a i pil zeniben már életbe is lépett. Az illávái és j lipótvári. íegyháziban december elsején léíp j életbe. A két tetairtózfatási intézményt a ma- i HánoeljarenalrZ'ir céljaira mái- át is alakítót- | iák olymódom, hogy a nagy közös cellákbó$ | több kisebb magánzárkát csináltak. A Binagocsalád férfitagjai halálra keresték a szép Jole csábitóját Kelten már börtönbe kerültek, naig Gaetano tőre leszarta Amerigo LSpizzit — Az örök olasz „Cavaííeriana*1 tragédiája Ismétlődött meg Róma szivében Róma, november íl. Az elcsábitott nővér, az atya és a fivérek, mint a meggyalázott családi becsület megbosszu- lói, egy véres tőr ... Vannak még Olaszország­ban ilyen reneszánszizü históriák? Vannak bi­zony, a különös azonban a dologban dsak az, hogy az alábbi történet Rómában és nem Szicíliában játszódott le. Mert Róma nemcsak, hogy nagyon modern metropolis, hanem igen békeszerető vá­ros, ahol a gyilkosságok a legnagyobb ritkaságok sorába tartoznak, a bűntények statisztikája igen kedvező és a falatmászó betörő ismeretlen foga­lom. Elképzelhetjük tehát, mit jelent az, ha a villanyos a Via S. Basilion egy olyan bolt előtt szalad el, amelynek fényes nappal le vannak bo­csátva a redőnyei, mert az üzlet tulajdonosát, a római előkelő hölgyvilágban általánosan ismert Amerigo Lipizzi cipőkészitőmestert és kereske­dőt, meggyilkolták. Az előkelő hölgyvilág cipőkészítője Mielőtt az üzletredőnyök lecsukódtak volna, ez a bolt a szó szoros értelmében Róma előkelő hölgyeinek egyik kedvenc találkozóhelye volt. A római társaságbeli hölgy nemcsak a divatszalo­nokat keresi fel, hanem a cipőüzleteknek is ál­landó látogatója, a bolti cipőt nem szereti, mérték utáni cipőt visel. Amerigo Lipizzi pedig olyan ci­pőket tudott készíteni a kecses női lábakra, ame­lyek messze földön híresek voltak, könnyűek, mint a habtorta, simulékonyak, mint a bársony, pikáns színűek és amellett mégis diszkrétek, egyszóval a mester mindig túl volt halmozva ren­delésekkel. Rossz nyelvek azt is mondogatták, hogy Amerigo Lipizzi igen tudott beszélni a szép nőknek a nyelvén, emellett elegáns férfi volt, ko­romfekete hajjal, villogó, fekete szemekkel, udva­rias modorral, igen jő élő reklámja a boltjának. A dráma mégsem erről a részről következett be. Nem egy elcsábitott szépasszony okozta a tragé­diát, hanem egy egyszerű üzleti leány. A csinos kifutóleány A bonyodalom akkor kezdődött, amikor Jole Binago belépett a Lipizzi-üzletbe, mint egyszerit kifutóleány, aki az elkészített cipőket kihordotta a rendelő előkelő hölgyeknek. De a leánynak minden előnye megvolt hozzá, hogy az olyan fér­fiszemekkel, amelyeknek érzékük van a nő érté­ke iránt, észrevétesse magát. Fiatal, mindössze tizenhétéves, sudártermetű, könnyed, hajlékony, amikor pedig mosolyog, a ragyogó égbolt ül ki az arcán. Amerigo, a főnök, már az első napon el­veszti az eszét. Elhanyagolja feleségét, majd i ki is költözik otthonából, folyton Jóiéval fog­lalkozik, szerelmével ostromolja és a tizen-' hétéves leánysziv nem is tud ellcnállani a szép férfi heves ostromának. Egy napon meghódol és Amerigo mint győzelmes hadvezér viszi a bolti leányt lakására. Két család élete romlik meg a szerencsét­len viszony következtében. Amerigo felesége bol­dogtalannak érzi magát, Binagoék pedig rettene­tes indulatokra gyulladnak. A három férfi bosszút esküszik . A Binago-házban mindennap azzal fekszenek J és azzal ébrednék, hogy a családi becsületet meg­gyalázták. . Megátkozzák a tisztátlanná lett leányt, aki egy házasember szeretőjévé aljasodott és ugyanabban a városban folytatja gyalázatos éle­tét, amelyben hozzátartozói laknak. Inkább haljon meg a csábító, minthogy ez a gyalázat tovább tartson! Csak az ő vére moshatja le a meggyalázott csa­ládi becsületet. Három férfiú van a Binago-családban, az atya és a két fiú. Vittorióban, a 25 éves fivérben forr legerő­sebben az indulat. Azóta állandóan két fegyvert hord magával, egy kalapácsot, melyet a csábitónak szánt és egy re­volvert, amellyel a megbecstelenitettet akarja megölni. Nyugodtan, mintha a világ legtermésze­tesebb dolgáról volna szó, elmegy abba az utcá­ba, amelyben a nem egymásnak szánt pár lakik, behatol a lakásba és magasra emelt kalapáccsal ront a bűnösökre. A kétségbeesett segélykiáltásokra berontanak a szomszédok, rendőrök is jönnek és a merénylőt a börtönbe viszik. Az atya és az idősebbik fin a börtönben... A Binago-házból most már végleg elköltözik a béke. Mi történhetik már, ami a mostani hely­zetnél rosszabb lehetne? A szomszédok ujjal mu­togatnak rájuk, a jó és becsületes Vittorió bör­tönben ül, az a leány pedig, mintha mi sem tör­tént volna, tovább is együtt lakik megrontőjával. Cesare Binago, az atya, revolvert vásárol és a Piazzán várakozik, mig szembejő vele a csábitó. Amerigo Lipizzi már régen halálra van ítélve és most még hevesebben lobog ellene a gyűlölet, mint eddig. Amikor az atya meglátja a szép em­bert, eldördül a lövés, de a golyó csak horzsolja annak a bőrét, akinek halálos lövés volt szánva. Hirtelen csődület tá­mad, a merénylő kezéből kicsavarják a fegyvert, Amerigo könnyű sérülését a szomszédos patiká­ban bekötözik, Cesaro Binago pedig a börtönbe kerül, idősebbik fia mellé. 6 ■agg”!

Next

/
Thumbnails
Contents