Prágai Magyar Hirlap, 1927. november (6. évfolyam, 249-273 / 1583-1607. szám)

1927-11-12 / 258. (1592.) szám

^IWCGAI'TVVAfitoR'HIRLAE 1927 november 12, nembai. .................................................. Me ghalt és feltámadt a halhatatlan Don Juan 0 Film: mindem idők sawNrelmii lovagjának lég­ii jabb mürésai kifejezője. Don Juan! Tenorio de Marana.., GabrieLlo Tetlea álmodta meg 1630- ban először ezt a legendás alakot- „B úriadon de Sevilla y conbidadó de pdefcra“ a címe Tele® ilrámájának, amelyben először szerepel Don Juan. Azóta Schiller, Byron, Gnabbe, Leoau, Méri mié, Dumas, Gonaales, Arzybascr, Stcrn- foeűm foglalkoztak vele. A zene maradt győztes: Mozart és utána Strausa Richard. És ennyi hatalmas koponya után most a fil­mesek kerítették hatalmukba Dóm Jüant és vá­szonra vetették élete történetét. Marana komor kastélyában nevelkedik Don Juan. Anyja is itt él, mert az öreg herceg száműzte őt egy kis ár­tatlan szerelmi játék miatt. Ártatlan? ... Az öreg herceg nem hiszi el ezt az ártatlanságot élete végéig _, azaz mikor egy reggel szolgája id egen tőrrel szivében holtan találja urát, kez­dődik Don Juán szimbólikus tragédiája azzal, hogy a herceg végrendeletileg arra kötelezi fiát, begy szarét sohase veszítse el, nőt soka komo­lyan ne vegyen és bosszulja meg apja szégyenét íiz egész női nemen. Az ismert Don Juan-moti- Tiim itt tehát drámai elmélyítést nyer. A don- juáneskedásmak a régi vendetta értelmében vett célja van igy, sőt fontos szerepe nemcsak a csa­ládi tragédiás bosszú légkörében, hanem az em­beriség égjük sarkalatos problémáját oldja meg a maga módján valóban szellemesen. Don Juan Rómában a Bonglak udvarába jön, ahol a híres iLucrezia beleszeret, ő azonban Adrianába sze­relmes, leinek atyját a Borgiák meg akarják mérgezni. Don Juan megmenti az öreget és évied behatol Adriáma szobájába, hogy a maga módján jusson ellenszolgálaíhez, de Adriáaia szűzi fia­talsága annyira meghatja, hogy meghátrál. Hosz- szag intrikák után, amelyek Luerezia Borgia müvei, Don Juan ennek az asszonynak a szere­tője lesz és sértetten fordul el Adrianától, de ifidkor Adriaiba menyegzőjét akarják megtartani, a vőlegényt élet-faalálhardban leszúrja és börtö­nökön át, amelyeket a Tsberis hullámai verdes­nek, Adrianával Spanyolországba menekül és — ott kezdődik azután a közismert és annyiszor feldolgozott Don Jüan-tragédia, nem is az ő, ha­nem a nők tragédiája. A film tehát lényegesen különbözik az eddigi beállításoktól, mélyebb, tartalmasabb ezeknél. Előjátéknak mondható az, amit filmen látunk, de végjátéknak is és a kez­det és vég közd: mozgó, ismert Mozart-dráma hirtelen elveszti minden értékét, mint irodalmi alkotás és marad csakis a Mozárt-zene démoni- kus ereje és pozitív értéke. Ezzel a filmmel meghalt az eddig halhatatlan Don Juan, kinek nem volt jobb dolga, mint hogy Spanyolország legszebb nőit elcsábítsa, párbajt vívjon értük, leszúrja a törvényes vőlegényt, férjet és apát és azután odébb álljon. Nagyon ostoba volt ez a Don Juan, kinek Leporelló szolgája többet tu­dott, szellemesebb volt, gőt lovagiaaabb, nrint isteni tett gazdája. Don Juan azért balt meg, mert Casanovától nem akart tanulni, nem akart meg­okosodni és igy lassanként kikopott az időből, mert az idő nem tudott mit kezdem ezzel az ide- oda ténfergő, üresfejü ritterrel, akitől senki egy okos szót nem hallott, aki mégcsak azt sem ér­tette, aminek egyedül ő élt olyan sátáni inten­zitással, az erotikát, nem tudott semmit sem kezdeni vele, mert a csókon és az agyonszurká- lásou túl nem jutott, mert Don Juan az anyagi világ tipikus ég legkeudcmzáltabb kifejezője és végül, bár a nők és éppen a megcsalt és elha­gyott nők elkeseredetten viaskodtak az idővel Don Jüanért, mégis csak meghalt és ha Mozart nem írja meg a világ legszellemibb zenéjét és nem ajándékozza meg vele a leganyagiasább lé- hiiiőt. soha többet fel nem támadt volna. Egy darabig aztán megint rendben veit a szénája és újra bejárta a világot Mozart kegyelméből. (A későbbi Don Jüan-próbálkozások már nem tud­tak lelket önteni ebbe a sematizmussá sülyedt figurába.) És most aztán kezdték végképp elfe­lejtem. Elvégre még sem elég egy szép asszony­nak ma, ha Bonjuánja leszúrja férjét és apját, egy kis pezsgőt és ckarlestont (Gavotte helyett) rendel neki és azután _semmi több. Ez a sem­mi több' 4 a soífőrtipus jelszava és valóban a modem soffőr a modernizált Don Juan, sőt még jobb ennél, mert legalább megtanult egy mes­terséget és ha az amerikai girlcknél (vagy euró­pai utánzóiknál) levitádéit, nem párbajozik egy kőszoborral, hanem szép hasznosan a köz szol­gálatába lép. Ez a megoldás elfogadható és egyébként Don Juan szere<pét átvette Casanova (mondjuk világosabban: Deeobra, Móránd és a többi szellemes globetrotíor). Séf’ö? és Casanova domináltak. Ezzel a film­mel azonban Don Juan újra felülkerekedett, fel­támadt. Halála után sokat tanult a pokolban, ahová a márki koszokra magával hurcolta: meg­tanulta régi önmagát, magára, Énje eredetére | §! ni Gárlowl regén?! f A leggazdagabb könyvtár is szegény, jt k Ha nincs benne Gárdonyi-regényül £ X azunyogh miatyánkja .... Kcs. é2.50 >, t Hatalmas harmadik ..... „ 26.— g Amiket az ntleiró elhalllgat „ 26.— ^ | Ida regénye . . ............ 52.— ;• k H allatlan kíváncsiság .... w 26. ^ £ Kap’-aíó !iíartő'>lva<!a>nn!<tíam. *>'. emlékezett viasza, orra, hogy apja, a megcsalt herceg milyen testamentummal küldte világgá: azzal, hogy szivét sohase veszítse el és nőt soha komolyan ne vegyen. Mert amikor évszázadokig aa egész világ színpadain ágált, mindent meg­tudtunk hűséges Leporellója révén, aki aranyos indiszkrécióval sorolja fel valamennyi szerető előkelő nemesi nevét —, csak ezt az egyet, ezt a legfontosabbat nem tudtuk, amat most a film mutat be: hogy az egész Don Jüan-tragédia Don Juan anyja körül forog, tehát a sok megesalt, elhagyott asszony, leszúrt férjek és vőlegények mind egy anya tragédiájának sze­replői, egy anyáé, aki Don Juan anyja. volt. És igy, ebben a mezben Don Juan orra feltá­madt: Don Juan anyja nem csalta meg férjét és mégis egy életet kell végigszenvednie a herceg tiranniikus féltékenysége miatt: Don Juan, a délceg, anyját imádé fiú neon apját bosszulja meg, hanem anyját, minden egyes gyilkosságá­val, minden megcsalt asszonnyal a féltékenysé­get szúrja le újra és újra, mert n féltékenységet hidrának látja és Herkulesként birkózik vele, tudva, hogy egy levágott fej helyén két másik nő. Küzd, birkózik, csal, ölel és öl: mindezt any­jáért, anyja emlékéért, ö maga nem ismeri a féltékenységet és ezért magasai fel heroikus, égbevesző alakká ezen a filmen, ezért támadt fel a halott halhatatlan, mert azzal küzd meg, ami anyja életét tönkretette és ami egész világ életét halálosan megrmérgezi: a féltékenységgel. Don Juan célt kapott, Don Jnan Casanova (De­eobra és Morand és a nőgyőztes sofíőr) fölé emelkedett: van rendeltetése az erkölcsi világ­rendben és ezért most már örökké élni fog. n. p. Halló!... Ott a mentőállomás? Esry idegbeteg orvos bőnapokon át h^mis hívásokkal ültette fel Becs tűzoltó- és mentőállomásait — Szerencsétlen családi élete roppantotta össze idegrendszerét Bécs, november 11. Különös elmebaj kí­nozhatja évek óta Josefowitsch József dr. bé­csi orvost. A szerencsétlen ember egykor ál­talános tiszteletnek, megbecsülésnek örven­dett ismerősei körében, virágzó klientúrája polgári jólétet teremtett számára, azonban a családi életben bekövetkezett tragédia rohamosan vitte a züllés lejtőjére és nemsokára már a büntető törvénrkönyv- vel is összeütközésbe került. Csak nemrégiben bocsátották szabadon a börtönből, ahová azért került, mert hebinvo- sodott, hogy gyermekek ellen erkölcstelen merényletet kísérelt meg s követett el. Már azon a tárgyaláson is, amelyen eze­kért az tizeiméiért vonták felelősségre, be­széd volt arról, hogy talán Josefowitsch doktorban kell keresni azt a titokzatos telcfonmánlákust, aki hónano- kon át egyre gyakrabban vezette fűre telefonhivásaival a tűzoltó- és mentőállo­másokat. Ezeket a misztifikációkat azonban nem lehetett rábizonyítani az orvosra s igy ezen vád alól felmentették. Csodálatosképpen ab­ban a pillanatban, amint becsapódott Josefo­witsch doktor mögött a börtön ajtaja, meg­szűntek a telefonmisztifikációk is. Viszont, amikor nemrégiben szabadlábra helyezték, a tűzoltó- és mentőállomásokat ismét igen gyakran félrevezette egy ismeretlen felhívó, aki rendesen nagy távolságokra, a perifériák­ra csalta ki vagy a tűzoltókat vagy a mentő­ket s amikor ezek nagy apparátussal megje­lentek a helyszínen, kiderült, hogy újból és újból félrevezették őket. A rendőrség gyanúja azonnal Josefo­witsch doktorra terelődött, akit ettől az idő­ponttól kezdve állandó megfigyelés alatt tar­tottak. Tegnap azután egy bűnügyi rendőr- tisztviselő tetten érte a szerencsétlen embert, amint egy automataállomáson ismét hamis bejelentéssel akarta félrevezetni a tűzoltósá­got. Az orvost azonnal bekísérték a rendőr­ségre, ahol idegrendszere teljesen összerop­pant s beismerte, hogy valamennyi misztifi­kációt ő követte el. Szerencsétlen házasélete volt s ezért az ivás szenvedélye kerítette hatalmába, amikor pedig ittas volt, minden önural­mát elvesztette, valósággal kényszer bír­ta rá, hogy ilyenkor a tűzoltókat vagy a mentőket felcsengesse s valósággal kéj­érzetet okozott neki, ha őket haszontalan utakra tudta rávenni. Ilyenkor maga is mindig megjelent a megjelölt helyen s egy kapualjban meghúzód­va alig visszafojtható örömmel nézte a felül­tetett emberek bosszankodását. A beismerő vallomásai után az orvost a oellába kísérték, ahol egy óvatlan pillanatban ingével felkötötte magát az ablak fogantyújára. Még idejében észre­vették és levágták. MAGYAR DIAKOK PRAGABAN Prága, november 11. Ismét drága ma­gyar beszédtől hangosak a prágai utcák. Egy hónapja itt vannak a mi kedves fiatal bará­taink, az egyetemi hallgatók, akik friss élet­kedvvel láttak hozzá tanulmányaikhoz, de az , idegen árvaságban sem feledkeznek meg ar­ról, hogy — ha a magyarságnak összefogásra van szüksége, — akkor különösen össze kell fognia itt Prágában, az idegen, hideg kőfalak között, ahol hétszázezer más nyelven beszélő, másképpen érző és gondolkodó emberbábel- be ékelődött be egy maroknyi kis magyar sziget. A magyar cíiák Prágában társas ma­gyar lény lett, aki keresi és fentartja a kap­csolatot fajtabélijével, mert ez ad neki erőt, hitet és vigasztalást. Nem vidám bursmulat- ságokra gondolunk, amikor ezt írjuk, nem a fiatalság szokásos és szükséges vidám társas együfctléteire, hanem a magyar diák minden­napi életének egész területére vonatkoztat­juk ezt a megállapítást A magyar diák jól tudja, hogyha szükséget szenvedne valami­ben, akkor segítőtársat elsősorban nemzet­testvérében kell keresnie és ez a kölcsöuös segitségérzet olyan hatalmas szolidaritássá fejlődött ki, aminő talán csak Prágában nő­hetett nagyra az ifjúság lelkében, ötszáz kilo­méteres légvonaltávolságban a hazai élet mély televényétől. Ennek a szolidaritási érzésnek kinevelé­sében óriási szerepe és jelentősége van a múlt évben létesített magyar akadémikus menzának, amely tehát nemcsak szociális cé­lokat szolgál, amennyiben a szegényebb sor­sú diákságnak életlehetőségét megkönnyíti, hanem éppen az említett szempontokból mélyreható etikai jelentősége is van. Ez a. gyönyörű intézmény, amelyet serény magve­tői munkával a múlt egyetemi évben alapo­zott meg az ifjúság lelkes, nagy barátja, Törköly József dr. szenátor, most már gyöke­ret eresztett a magyar diákélet prágai talajá­ba és egyik legjelentősebb tényezője lett a magyar ifjúság társadalmi együttélésének. Hogy a menza azzá fejlődhetett amit ma je­lent, azt alapítóinak és szervezőinek önzetlen magyar munkáján kivid elsősorban a magyar társadalom megértő közreműködésének kö­szönhetjük. Minden szlovenszkói és ruszin- szkói magvar, még azok is. akik tamdő gye­rekeik revén nincsenek érdekelve a diákkér­désben, megértették, teljes egészében átfog­ták ennek a nemzeti jelentőségű intézmény­nek súlyát és értékét. Megnyíltak a magyar szivek és mindenki elhozta áldozatát anyagi képességeinek arányában. Ez tette lehetővé, hogy a magyar akadémikusoknak menzája ma éppen kétszer annyi diáknak ad minden­napi élelmet, mint a múlt esztendő folyamán. Természetes, hogy ez uein jelenti még azt, mintha a magyar társadalom most már szár­nyaira bizhatná a menzát. Nekünk nincsenek hatalmas közalapjaink és ezért ezt a gyönyö­rűen kitervelt és megszervezett intézményt állandó erőgyarapilásokkal kell támogatnunk, hogy necsak az eddigi arányokban teljesít­hesse magasztos misszióját, hanem valóban azzá fejlődjön, aminek lennie kell: minden magyar diák asztalának. Az adományok még most is rendszeresen befutnak a menza veze­tőségéhez, de sokra és mindig többre van szükség. A magyarságnak a községi választá­sokon "elért sikerei nagyon sok városnak, já­rásnak és községnek képviselőtestületében befolyásos, sőt döntő szerephez juttatták kép- viselőiuket. így természetszerűleg merül fel a gondolat, hogy ezt a befolyásukat a magyar­ság intézményeinek támogatására is használ­ják fel. Elsősorban arra lenne szükség, hogy minden magyar község lépjen a menzának in­tenzív támogatói sorába. Ebben a tekintetben már gyönyörű példa is áll előttünk, amennyi­ben az ógyallai járási képviselőtestület ezer koronát szavazott meg a menza céljaira. Itt a példa, amelyet kövessenek az összes önkor­mányzati testületek. A magyar menza élén Törköly József dr. szenátor áll, akinek megbízásából Tömöri Já­nos dr. a menza igazgatója, míg Tömöri Béla műegyetemi hallgató a pénztárosi teendőket látja el. A múlt esztendőben átlag negyvenen étkeztek a menzán és egy szobában helyezke­dett el a magyar diákok asztaltársasága. Ma már 114 ebédet szolgáltatnak ki és a tizen­kettőtől kettőig terjedő ebédidőben három szobában is zsúfolásig megteltek az asztalhe­lyek. A maervar menza ma már tizenöt ingye­nes, 29 féldijas és 20 kedvezményes étkezést szolgáltat s ez a számadat is mutatja, hogy az anyagi erőforrások gyarapítására van "szük­ség, hogv mindazokat ingyenes élelemmel le­hessen ellátni, akik erre rászorulnak. És so­kan vannak ilyenek. A diákmenzán kiviil egy másik gyönyörű magyar intézmény is fejlődni kezd Prágában a szlovenszkói és ruszinszkói magyar nők ne­mes kezdeményezésével. A Szakáll Hajnalka vezetése alatt álló leányinternátusra gondo­lunk, amely ebben az évben nyilott meg a Jecsna-utcán egyelőre szerény keretek között, de az intézmény szükségessége, főleg pedig azoknak a nemes magyar, asszonyoknak ügy- buzgalma, akik mögötte állanak, kellő biz­tosítékot nyújthatnak mindnyájunknak arra, hogy ez az intézmény azzá fejlődik ki, amivé lennie kell: minden magyar egyetemi hall­gatónőt befogadó kedves, családias, meghitt otthonná. A prágai magyar diákság társadalmi éle­tét csütörtökön este a MAKK ismerkedő es­télye vezette be, amelyet a Grabenen levő Deutsches Haus emeleti helyiségeiben tartot­ták meg. Ennek az estélynek társadalmi je­lentőségénél meg kell illanunk, mert az első eset volt, amidőn a Prágában élő magyarság egy szívvel és egy lélekkel jelent meg azon, dokumentálva annak szükségességét, hogy él­tető elemünk csak a nemzeti szolidaritás le­het. Eljöttek a prágai magyar társadalmi élet összes reprezentánsai és megjelent az esté­lyen Masirevich Szilárd rendkívüli követ és meghatalmazott miniszter vezetésével a prá­gai magyar követség, eljött körünkbe a Prá­gában időző Szcnt-Ivánv József nemzetgyűlési „képviselő, ott voltak Flachbarth Ernő dr-, a "Központi Iroda igazgatója, a Prágai Magyar Hírlap teljes szerkesztősége Dsurányi László főszerkesztő vezetése mellett, továbbá Kozma Ferenc dr., a keresztényszocialista párt parla­menti klubtitkára s Tömöri János dr., a cseh­szlovákiai masryar újságírók szindikátusának ügyvezető elnöke Kedélyes, meleg, őszinte magyar est volt ez, amelyen szivünk újból összelobbapt a Prá­gában élő magyar ifjúsággal és ez a lelki összefogásunk teszi határkővé a prágai ma­gyarság életében a csütörtök esti harmonikus együttlétet. A magyar szónak, de különösen a magyar nótának varázsa feledhetetlen han­gulatot teremtett és a jobbára komáromi fiuk­ból álló nagyszerű diákbanda (Mikola Gyuszi, Komáromy Lajos, Smer Ferenc, Nagy Árpád és Germán István) tüzes csárdásaira a haj­nali órákig fáradhatatlanul táncoltak a lelkes diákifjak és diákleányok, de a szerkesztőség­nek összes tasriai is. A rendezés körül Vince Jenő, Förstcr Irma, Irmán Klára, Irmán Osz­kár, Széga Elemér és Mohácsy János serény­kedtek elismerésreméltóan és kitűnő házigaz­dák voltak. Elhangzanak a „Gaudeamus igitur" és a ,,Ballag már a vén diák" kedves diáknóták. A társaság a legjobb hangulatban vált szét azzal a szilárd feltevéssel, hogy a magyar es­téket rendszeresíteni fogja, mert erre itt égető nagy szükségünk van. Ma a szürke nappalon újból az erős munka akaratával lát­nak hozzá diákjaink a tanuláshoz és az ön­kénzéshez. Már a jövő héten megkezdődik a prágai MAKK nagysikerű szábade.?vetemso- rozata, melynek első előadását hétfőn este tartja meg Sziklav Ferenc dr. kulturrefere^s. Nem kell féltenünk diákjainkat az idegen élet forgatagában. Magvar szivük minden nemes tulajdonságát megőrizve készülnek elő a ki­sebbségi magyar élet nagy feladataira. — Bem-nap a budapesti iskolákban. Bu­dapestről jelentik: A Magyar-Lengyel Egyesü­let előterjesztésére a főváros tanácsa úgy in­tézkedett, hogy a Bem-ünnepségekkel kapcso­latban december 10-én a székesfővárosi is­kolákban ünnenpyehet rendezzenek Bem apónak, a hős 48-as tábornoknak emlékére, % 4 A hideg SáhaScl jelei a rossz vérkeringésnek. Innen ji|j ered az alsó végtagok hiányos táplálkozása, ami a kevés mozgás- nál jut megnyilvánulásra. Masszi- || rozza naponta lefekvés előtt lábait eredeti |l ALPA naenthei sátbersiesnai fi Alpával való bedörrsölés által a A vérkeringés megélénkül és rövid Ék idő múlva kellemes, melegérzete ék támad. jj&d Kérjen csak eredeti Alpa sósborszeszt. |[|

Next

/
Thumbnails
Contents