Prágai Magyar Hirlap, 1927. november (6. évfolyam, 249-273 / 1583-1607. szám)
1927-11-10 / 256. (1590.) szám
j.*ü7 november 10, esttflJrtflk." —1 111 11 ................ A károsultak százai siratják a Munkácsi Leszámitolá Banknál elvesztett pénzüket A kisemberek minden megtakarított vagyonkája elúszott a bűnös manipulációkon — A bank urai megmentették pénzüket Vngvár, november 8. (Ruszin sakói szerkesztőségünktől.) A Munkácsi Leszámítoló Bank csődtömeg gondnokának a bank ellen tett bűnvádi feljelentése óriási konsternációt keltett a bank volt igazgatóságának körében, de annál nagyobb megelégedést keltett a károsultak százai között, amennyiben remélik, hogy dacára a bankérdekeltség magas összeköttetéseinek, az állam- ügyészség mégis csak megindítja a vizsgálatot és megmenti a károsultak terhére azt, ami még megmenthető. Hogy a bank manipulációi következtében egészében, vagy részben elveszett kisebb-na- gyobb pénzösszegekről csak kivonatos statisztikát közöljünk, az ügyészségnél fekvő feljelentés adataiból a károsult kisemberek alábbi sorát mutatjuk be: Weiser Márkus 55 ezer, Lec-ze Elek 3302, Bérlik Iván 446, Fbder Eszter 3 ezer, Scheiber Olga 11.860, Schönfeld Rozália 24 ezer, Reis Ignác 1797, Katz Regina 3033, Kesztenbaum Záli 9 ezer, Buck Margit 1400, Auslander Izrael 2500, Mayer Zsigmond 2053, Mayer Dávid 3079, Klein Dávid 1000, Mittelmann Gyula 1458, Stem Mór 1Ó0, Stern Mózes 500, Da- vidovits Rifke 400, Limbach Vilmosné 1000, Neumann Jakab 14.800, Kondor János 143, Klein Leopold, 1584, Klein Jolán 16.975, Östreicher Háni 1800, Gottesmann Mózes 2500, Gottesmann Henmann 4000, Herskovits lse 27.034, Mermelstein Vilmos 42.897, Rupp Frida 5000, Birnbanm József 3308 és Lieber- mann Sámuel 2047 korona összegű betétet vesztettek el, mint keservesen megtakarított pénzüket, melyet a betétek szedésének tilalmi ideje alatt helyeztek el a bankban annak reményében, hogy az ígért magasabb betétkamatot valóban megkapják. Az elsoroltak azonban elenyésző csekély töredékét alkotják a károsultak tömegének. A bank csődtömeggondnoka bűnvádi feljelentésében néhány konkrét esetet részletesen is megvilágít, melyek közül egyik-másik valósággal regénybe illő. így a többek között bemutat a csődtömeg- gondnok egy Gedajlovits Smil Chajem nevű földhöz ragadt szegény falusi könyvkötőt, aki a felesége hozományából vásárolt ház vételárát bízta a Leszámítoló Bank kezére. Az 1925 február 24-én kiállított betétkönyv tanúsága szerint 19.033 koronája volt Gedajlovitsnak a bankban, pénzét azonVnri többszöri sürgetése dacára sem fizették ki neki, hanem a betétkönyvre egyszerűen rávezették a három havi felmondás megtörténtét, a kifizetést pedig különféle ürügyek alatt addig halogatták, mig a bank kényszeregyezségbe, majd csődbe jutott s a betétösszegnek nyoma veszett. Rámutat a csődtömeggondnok Meisels Bernát munkácsi iparos esetére, akitől 1924- ben egy 4400 koronáról szóló amerikai csekket vett át a bank behajtás végett, a csekknek ellenértékét azonban a felszólítások és bűnvádi feljelentések dacára máig sem fizették ki. A két konkrét ügyben az ungvári törvényszék vizsgáílóbirája a károsult feljelentőket már ki is hallgatta, de ennek dacára edő.ig semmiféle intézkedés nem történt. A csődtömeggondnok azt állítja, hogy az intézet volt igazgatósági és felügyelőbizottsági tagjai a moratórium, felszámolás és kényszeregyezségi eljárás tartama alatt felhasználták és felhasználják az időt orra, hogy lassankint egész vagyonukat el- idegenitsék, megterheljék, cégüket megszüntessék, megváltoztassák és egészen uj cég alatt folytathassák üzleteiket s ezáltal az okozott óriási kárösszegek behajtását egyszer s mindenkorra lehetetlenné tegyék. Ezt az állítását az iparhatóságtól beszerzett hivatalos adatokkal névszerint és részletesen igazolja. így csak a vagyonmegterhelési tételek közül mutat be néhányat, mint például S. O. munkácsi lakos igazgatósági tagot, aki vagyonát az egyik bank javára 60 ezer koronával terhelte meg. De van olyan is, mint például W. D. munkácsi lakos, aki több bank javára hajtotta végre ezeket a bűnös manipulációkat, tétenként 1813, 268 ezer, 17 ezer, 22.170 é* kétezer koronával terhelte meg magát. Egy másik igazgatósági tag ingatlana 60 ezer koronával, mig egy harmadiké 400 ezer koronával megterhelten várja a „következményeket*'. Kisül továbbá, hogy a bank közgyűlése által kimondott felszámolás is szabálytalan és törvényellenes volt, mivel az erre vonatkozó határozatot az ungvári törvényszék megsemmisítette s igy a felszámolás és az azt végző felszámolók ténykedései érvénytelenek. A legsúlyosabban érinti a károsultak százai között a Nagylucskai Takarékpénztár sze- génysorsu betéteseit és részvényeseit a Leszámítoló Bank gazdálkodása, amennyiben a Leszámítoló Bank a Takarékpénztárral történt Genf, november 8. A népszövetség egyik speciális bizottsága szenzációs határozatot hozott, amelynek rendkívül nagy jelentősége van, nemcsak azért, mert Közép- európa minden egyes államában közvetlenül is tizezreket érdekel a dolog, hanem azért is, mert evvel a határozatával a nemzetek nagy testületé nyíltan bevallja, hogy a „békeszerződések" tarthatatlanul abnormális, valósággal lappangó hadiállapotot teremtettek. Európában ugyanis százezrekre megy azoknak a száma, akik a régi állapotok felbontása következtében hazátlanokká váltak. Nem beszélve a Szovjetoroszországból elmenekültekről és a török birodalom területéről kiutasított örményekről, az újonnan alakult államok is töméntelen embert kényszeritettek távozásra, akik most semmiféle állampolgársággal nem bírnak és útlevél nélkül lévén, mindenütt nehézségeknek és zaklatásoknak vannak kitéve. Ezeknek a valóban szánalomra méltó hontalanoknak a helyzetén akart segiteni a népszövetség, amikor egy bizottságot küldött ki a Kassa, november 8. A háború után idők dezorganizálták Európa szervezetét és megteremtették a hontalanság szomorú fogalmát. Emberek ezrei és tízezrei vannak, akik igen gyakran tisztán formális okokból egyetlen államban sem bírnak állampolgársággal, nem tudnak hozzájutni útlevélhez és illetőségi iratokhoz, nem részesülnek semmiféle polgári jogban. Borzalmas dolog hontalannak lenni egy olyan országban, amelynek hatóságai bizalmatlanok és talán bizalmatlanoknak is kell lenniök. Moneto Károly, akinek naplójegyzetei itt következnek, saját hibáján kívül lett hontalanná az összeomlás után és arra kényszerült, hogy mindenféle igazoló irat nélkül Románia földjén éljen. Végül is az ezerszeres zaklatási,/ és a kenyértelenséget nem bírta ki és nyakába vette a világot. Naplójegyzeteiben, melyek külföldi lapokban is megjelennek, a következőkben Írja le izgalmas menekülését: — Nem kaphat tőlünk útlevelet, ön állampolgárságnélküli, mondja keményen és határozottan a román tisztviselő. Jó. Akkor tehát útlevél nélkül fogom megtenni. A kávéházban, ahová gondolkodva lépek, egy fiatalember tanácsot kér tőlem. Rövid szavakban vázolja helyzetét. Ugyanaz, mint az enyém. — Ha akarsz, jer velem. Holnap átmegyek a határon. Kemény kézfogás. Retten vagyunk. Nincs mit vesztenem, ebben a pillanatban társam is Ugyanúgy érez. Látom belső küzdelmét, szája szögletének mozgásán. Nemsokára a vonaton ülünk. Gr Célunk három órányira van. Egy kis határfalu. Kiszállunk. Egy negyedóra múlva egy sötét parasztszobában kuksolunk. Kopogás nélkül lép be valaki. Hosszasan és óvatosan figyel. — Hogyan tetszünk önnek? — kérdezem. — Át akarnak menni? — Igen. Csempész. A tárgyalásokat suttogva folytatjuk. Egy óra múlva megvan a megegyezés: nyolc dollár kettőnkért. — Mikor visz át bennünket? — Amikor egész sötét lesz. Esti fél tiz óra. fúziójáról szóló jegyzőkönyvet soha be nem terjesztette s igy lehetővé vált, hogy a Takarékpénztár felszámolásánál felszámolói minőségben szerepeljen. így a Takarékpénztár ösz- szes vagyonértéke a kezeihez jutott, de a betevőknek járó összeget a mai napig ki nem fizette, bér arra a bank köteles lett volna. Ezt pedig a feljelentés adatai szerint úgy érte el Neumann Dezső volt bankigazgató és kormánybiztos, hogy a csődnyitást megelőző kényszeregyezségi eljárásban feleségének neve alatt — kit saját engedményesként szerepeltetett — bejelentette, hogy neki a Leszámítoló Bankkal szemben 77 ezer korona követelése van, dacária annak, hogy ez az összeg a L. Bank könyveiben úgy szerepel, mint a Nagylucska és Vidéke Takarékpénztár felszámolásából befolyt összeg. Érdekes, hogy a feljelentés anyaga olyan óriási aktatömeg, hogy feldolgozása egész sereg munkaerőt igényel. kérdés tanulmányozására. A bizottság elhatározta, hogy a nemzetiség nélküli, illetőleg állampolgársággal nem biró személyek számára egyforma mintájú okmány állítandó ki, mely mint nemzetközi útlevél személyigazolásra és utazásra szolgál. A bizottság azt ajánlja, hogy a személyigazoló és utazási okiratot engedélyező kormánynak joga legyen azt meghosszabbítani vagy elveszett helyett újat kiállítani. Az okirat érvényességének tartama elvben hat hónap és lehetőleg valamennyi országra szól. A népszövetség kimondotta, hogy az igazoló okmány nem jogosítja fel a tulajdonosát, hogy az okmányt kiállító állam diplomáciai vagy konzuli protekcióját igénybe vegye, valamint ezeknek a hatóságoknak sem ad jogot a protekcióra. A nép- szövetség ezen határozata nem érinti az egyes országoknak a beköltözésre és tartózkodásra vonatkozó törvényeit és rendeletéit, Bem azokat a már megkötött és megkötendő egyezményeket, amelyek az orosz és örmény vagy más hasonló kategóriájú menekültekre vonatkoznak. i — Gyere aludni. Barátom megért. Gr Az ablakon kopogtatnak, ez ébreszt fel. A csempész várakozik. Hamarosan készen vagyunk. A ház mögé vezet. Ott vár ránk egy rutén paraszt egy ismeretlennel. Vállalkozónk panaszkodik, a holdfényes és hideg éjszakára. Azután megparancsolja: — Vetkőzzetek le! Jó utat és Írjatok M ról. — És ha lőnek, mondja csak úgy mellékesen, szaladjatok csak a paraszt után. Utolsó üdvözlet. És azután rajta. Ruháinkat a nyakunk köré kötjük. Csak nekem van táskám. Félig lehajolva megyünk. A kutyák ugatnak, mint az őrültek és néhány kilométeres körzetből százszoros feleletet kapnak. Félünk, hogy elárulnak. A paraszt megáll. Egy deszkafal elzárja a kilátást. Négy csupasz alaknak árnyékát látom. A nyak köré kötött ruhák groteszk malomkerékként hatnak. Percekig várakozunk igy. A paraszt végül felemeli fejét. Ijedten tartjuk vissza lélek- zetünket. A levegő tiszta! Ismét megijeszt egy kutya ugatása. Mindig hangosabban ugat. Magányos ház mellett suhanunk el. Egy paraszt álmodozva támaszkodik a kerítésnek. Igaz, hiszen holdfényes éjszaka van és némelyeknek ilyenkor még szerelmi gondjaik is lehetnek. A kutya végül elhallgat. Ura megkapta a hallgatási dijat. Gr A földeken keresztül megy a dolog. Macs- kaszeriUeg meghajolva csúszunk a göröngyökön és árkokon, meztelen lábainkra a kavicsok lyukakat fúrnak. Időről-időre a paraszt a földre veti magát és mi villámgyorsan utána. Akkor kémlelve feláll és éles köveken, meg szúrós füvön visz át. Társam anyás gyermek és sir fájdalmában. Az ismeretlen bátran kitart. Áthatolhatatlan bozótok kerülnek utunkba. Nem vettek észre. Azonban a kettős óvatosság parancs, éles ágak hasítják lábszárainkat. Azután túl vagyunk a sűrűségen és az első patak az utunkba kerül. A hold ráveti árnyékunkat a víz tükrére. A paraszt begázol a vizbe, mi utána, a viz cuppan lábaink alatt. A patak veszélytelen. Távol lövés hallatszik. Még egy. Ott a szenw désben testvéreinkre vadásznak. Kegyetlenül kellemetlen érzés. A paraszt ideges lesz. A máaik csoportot amott övére vezeti. Gr Gyűlölöm a fényes holdat. Messze mutatja alakunkat. Ismét kövek, amelyek akadályozva feküsznek' utunkban. Talpunk már véresre szakadozott, de nem érzünk fájdalmat. Csak agyvelőnk tartós forradalmát. Egy széles folyónak zúgása harsogja túl gondolatainkat. A paraszt térdre hull és imádkozik. Azután elveszi tőlem a táskát. Erősen megfogjuk egymás kezét. Úgy kulcsolódunk egymásba, mint egy vaslánc. És már az első lépésnél harcolunk. A viz a szájunkig ér és olyan sodró, mint egy dühöngő folyam. Ki jut át közülünk? Elérjük a folyó közepét. Szörnyű a víznek a sodrása. Már csaknem teljesen kimerültünk. Szegény társam lefordul és háttal a vizbe esik. Mintha néma megegyezés lett volna közöttünk, másodpercekre elengedjük egymás kezét. Egy fuldokló kiabál a borzalmas román éjszakán keresztül: mama!... mama!... Nem hagyom el, letépem ruháit a nyakáról. A paraszt és az ismeretlen segítenek. Az ismeretlen hátulról akarja támogatni és átkarolja. Társam eszméletlenül kapaszkodik a parasztba és belém. Az idegen azonban elveszett. SegélykiáUás, küzdelem nélkül alámerült. Utolsó utján kísérői ruháink voltak, melyeket a viz magával sodort. Most azonban nem szabad éreznünk. Lépésről-lé- pésre küzdjük át magunkat a túlsó partra. A mohó folyó kikényszeritette adóját és zúgása gúnyolódva cseng fülünkbep. Gr Ismét mezők és kövek. Érzés nélkül vonszoljuk magunkat előre és előre, kimerültén és félig halottam Még két kis folyó vár ránk. Azokon is átgázolunk és már ruszin földön vagyunk. Fel! — le! — fel! — le! A paraszt ismét katonai gyakorlatokat végeztet velünk. Egy kis dombon azután megáll és nem akar tovább jönni. Ruténül beszél és csak gesztusokkal tudjuk magunkat megértetni. Ajánlok egy dollárt, kettőt, hármat. Mozdulataiból azonban észreveszem, hogy nem akar tovább jönni velünk, még ha vagyont is Ígérnénk neki. Leírja az utat, talán még négyszáz méter. Jó, megtesszük. Megragadom fiatal barátomnak a kezét és szaladunk, levetjük magunkat a földre, kémlelődünk, felemelkedünk és ismét szaladunk. Ott áll szemben velünk a ház, talán erre gondolt a rutén paraszt Kopogtatunk. Nincs felelet. Csöndes, lopódző hang csaknem félőriiltté tesz az aggodalomtól. Végre barátom fölnevet, egy kandúr ijesztett halálra. Kis idő múlva újból kopogtatunk. Kinyílik egy ablak. — Ne kérdezzen sokat, onnan túlról jövünk*. Nem kérdezett semmit. Istenek hála. Benn vagyunk a lakásán, Jól el vagyunk rejtve. Egy színésznő nagy szerencséje halála után Londonból jelentik: Egy londoni ügyvédi iroda megbízottja néhány nappal ezelőtt keresve kereste a londoni színházi körökben Grace Warner színésznőt, akivel nagy szerencse hírét akarta közölni. Az ügyvéd a színészeknek elbeszélte, hogy egyik ügyfele, Emily Hughes, nála helyezte el végrendeletét, amelyet most ki akarnak hirdetni | Grace Warner előtt, mert ő a nagy vagyon örököse. A színészek nagy örömmel fogadták ezt a hirt, mert mindnyájan szerették Grace Warnert, aki nagy színpadi sikerek után hét esztendővel ezelőtt viszavonult a színpadtól betegsége miatt. Az ügyvédnek csak annyit tudtak mondani, hogy tudomásuk szerint kis vendéglőt nyitott Londonban valamelyik külvárosban, hogy megélhessen. Az ügyvéd tovább kV - ‘ott ezen a nyomon és megtudta, hogy Grace ‘ mer néhány hónappal ezelőtt meghalt egy kórházban. Még halála után is üldözte a sors ezt a színésznőt, aki éppen akkor volt kénytelen visszavonulni a színpadtól, amikor sok küzdelme után végre ráragyogott a dicsőség. A szini kritika elismerte róla, hogy soha angol színésznő nem játszotta olyan kitünően Júlia szerepét, mint ő. Ebben a szerepben ismerte meg művészetét Emily Hughes, egy különös nő, akinek nagy birtoka volt és gyönyörű kastélyában egyedül lakott. Nagy vagyona ellenére kopott ruhát viselt s az volt egyetlen szórakozása, hogy időnként Londonban töltött néhány hetet és megnézett egy-két szini előadást. Grace Warner művészete annyira elragadta, hogy ezentúl gyakrabban ellátogatott Londonba és mindig ott volt a színházban, amikor kedvence játszott. Meg is ismerkedett a művésznővel, barátságot kötött vele, gyakrabban meghívta a kastélyba és kijelentette neki, hogy nővéréül fogadja és gondoskodni fog arról, hogy öregségében nyomorba ne jusson. Hét esztendővel ezelőtt megzavarta barátságukat a színésznő váratlan visszavonulása a színpadtól. Emily Hughes kijelentette ekkor, hogy többé nem megy Londonba: mit ke ssen ott, ha nem láthatja játszani Grace kisasszonyt? Ezután nem is találkoztak egymással, mert a színésznő, aki kénytelen volt kis vendéglőt vásárolni megtakarított pénzén, büszkeségében nem akart abba a gyanúba keveredni, hogy talán gazdagságáért keresi Emily Hughes barátságát Emily továbbra is megőrizte szeretőiét iránta és megtartotta szavát: végrendeletében egész vagyonát Grace kisasszonyra hagyta. A sors azonban megakadályozta a művésznőt abban, hogy élvezhesse a nagy szerencsét: kevéssel barátnője halála után ő is meghalt. A nagy vagyon most. Grace Warner két szegény rokonára szállt. Útlevelet kapnék a hontalanok, akiknek nincsen állampolgárságuk Kétmillió ember, akiket hontalanná tettek a „békeszerződések" A népszövetség bevallja, hogy a békeszerződések tarthatatlan helyzetet teremtettek Az ezertorku halál fenyegetésein át szökik egy hontalan Romániákéi Ruszinszkéha WiSd-Westet teremtettek Európa szivében — Egy hontalan kalandos határátlépése % 4
