Prágai Magyar Hirlap, 1927. november (6. évfolyam, 249-273 / 1583-1607. szám)

1927-11-09 / 255. (1589.) szám

1927 n«Tember 9, tzeraa.

ország földközi-tengeri jelentősége meg* semmisülne,

rA párisi kormány pedig mem adhatja föl föMközá- tengeri pozícióját, ímeirt Franciaország északafrikai gyarmatai ma az elnéptelenedő és egyre gyöngülő anyaország leghatalmasabb gazdasági és ember re® ervoár- jaát jelentik, amelyekkel mindig ériulkemiie kell.

A negyedik hatalom végül, amely Tangerért verseng, Olaszország. Itália ma kétségtelenül nagyhatalom, amely gyarmataival, 42 millió lakosával, erős központi kormány- aatával, átütőképességének megnövekedésé- vei és évi félmillió emberfölöslegével óriási szerepet játszik a világpolitikában.

Nos, ez a hatalom teljesen be van zárva a Földközi tengerre és megtol, ha a kivezető szorosokat elzárják előle.

Olaszország különben is hatalmas északafrajkai koIonizációba kezdett, miért a tulnépes Appenitni félsziget emberfői öslegéniek legalkalmasabb levezető csatornája a szomszédos Észak afráka. De Algírt és Tuniszt a franciák tartják megszállva, Egyiptom az an- goJ^e, Tripolisz nem elég nagy erre a célra s így rendkívül alkalmas hely lenne a még szabad Marokkó, amely egyúttal a kifelé vezető ut tulajdon jogát is biztosítaná. Olaszországnak tehát legalább is olyan létérdeke Tanger, mint a többi három hatalomnak.

Vilmos császár kísérlete

Ezek a tények világossá teszik a tengeri kérdés fontosságát.

19C9 óta nincsen év, hogy az ószákaírikai probléma legalább egyszer ne foglalkoztatná az európai közvéleményt.

Franciaország és Olaszország 1900 decemberéiben és 1912 októberében szerződést kötöttek, amelyben Olaszország megígéri, hogy nem gördít akadályokat Franciaország marokkói terjeszkedése elé.

Ebben az időben még gyenge Olaszország állt a hatalmas Franciaországgal szemben, de, tudjak, a helyzet időközben lényegesen megváltozott.

Olaszország ezekben a szerződésekben még megelégedett azzal, hogy Marokkó szuverenitásánafc átengedéséért szabad kezet kapott Indiában, ma ez a konc már éde6-kevés. A maró kiró i kérdés 1905- Iben vált a legnagyobb európai szenzációvá, amikor a vitatkozó négy hatalom között egyszerre megje- . lent Németország és egv hajóraj kiküldésével nyíl- ] tin hangsúlyozta, hogy II. Vilmos Németországa is igényt tart Marokkóra. A birodalom abban az időben terjeszkedett a legjobban, gyarmatokra volt szüksége s mivel szabad gyarmat már alig volt a föld színén, Vilmos császár úgy gondolta, hogy a négy veszekedő között ő lesz az ötödik, a győző 'és kellő időben a maga számára kaparintja meg a fontos és a német terjeszkedés szempontjából rend- , (kívül kedvezően fekvő szabad Marokkót. A négy < másik hatalom a veszedelmes beavatkozás láttára í összefogott és meggátolta a német előretörést, 3 de a tangeri kérdés továbbra is megoldatlan

maradt. <

Juriga és Tomanek — ellenzékben

A szlovák néppárt ellenzéki szárnya új hetilapot ad ki

Prága, november 8. A Národni Ligty jelenti: A szlovák néppárt úgynevezett ellenzéki szárnya bejelenti, hogy „Autonomi©“ ciánén politikai hetilapot ad ki, amelynek kiadója Snadisky, a Slováik vollit szerkesztője lesz.

A Pirávo Lidiu irja: Értesülésünk szerint Hlinkának, a szlovák néppárt vezérének, nem sikerült a párt ellenzékét megnyugtatni.

Az ellenzéket Juriga és Tomanek képviselők vezetik. Svehia ugyan ujaibb kölcsönt nyújtott a néppárt bankjának, a harag azonban olyan nagy a szlovák néppártban a,z agráriusok és a cseh néppártiak ellen, hogy még ezen előnyök és Hlinkának Svehlával való megegyezése sem elégíti ki az ellenzéket.

Juriga és Tomanek képviselők -elógíedtetleínségüket egyelőre azzal juttatják .kifejezésre,

hogy önálló ellenzéki lapot adnak ki, amelynek cinné „Autonomie“ lesz. A kormánytöbbség, amely csak tiz szavazattöbbséggel rendelkezik, ezzel veszélyeztetve van.

Buday szlovák néppárti képviselő a Slovákbain újabb támadást intéz az agráriusok leülen és letközli az államügyészségnél benyújtott följelentését, amelyben rámutat arra, hogy egyes politikai pártok szavazatainak számát meghamisították. Egyes helyeken a választásokat az agráriusok javára törvényellenesein és büntetlenül hajtották végre. Ezt mint kormánypárt tovább nem tűrhetjük — irja Buday — és vájjon beu- maradhatunk-e a kormányban, ha nem kapunk kielégítő garanciát arra nézve, hogy az ilyen visszaélések többé nem fordulnak elő?

A világháború némileg háttérbe szorította a probléma jelentőségét, amely azonban annál nagyobb vehemenciával tört elő a békeszerződések megkötése után. Franciaország, Anglia és Spanyolország 1922-ben elhatározták, hogy konferenciát tartanak a tangeri kérdés megoldására.

Akkortájt Olaszország nagy belső válságokkal küzdött, a világpolitika terén alig jött számításiba s igy a másik három hatalom a*t gondolta, hogy mellőzheti a negyediket.

Olaszországot nem hívták meg az 1923-ban végre megtartott tangeri konferenciára s ezt a mellőzést a közben újra erőssé lett Olaszország sohasem bocsátotta meg. Az 1923-as konferencián a hatalmak elhatározták, hogy Tangert nemzetközivé teszik s az ellenőrzést tíz hatalomra bízzák, köztük Olaszországra is, de ez utóbbi koránt sincsen oly kedvezményezett helyzetiben, mint a tiz hatalom közül három: Franciaország, Anglia és Spanyolország.

Primo de Rivera próbálkozása

Olaszország tiltakozott s tiltakozása jeléül 19Ö3-ban egy kis karabinieriosztagot szállított partra Tangerben, majd a többi hatalmak tangeri konzulátusával szemben követséget szervezett meg a városban, hogy ezzel is dokumentálja a tangeri kérdés Olaszország szempontjából való fontosságát.

Ilyen körülmények között Spanyolország és Francia ország szükségesnek tartotta, hogy újból rendezze a kérdést. A két állam 192” elején Parisban újabb tangeri konferenciára gyűlt össze, de a kísérlet teljes kudarccal végződött.

A kudarcot elsősorban Anglia beavatkozása okozta és az, hogy Franciaország a riffkabilok leverése és Spanyolország megsegítése fejében túlzott jogokat követelt Marokkóban.

Miután Primo de Rivera látta, hogy Francia- országgal nem tud külön szerződést kötni a másik

két, Tangerben érdekelt hatalom rovására, Angliához fordult, hogy, Francia orezág és Olaszország mellőzésével, Chamherlaónnal jusson bizonyos különleges megállapodásra.

Az emlékezetes barcelonai találkozó, amelyen Primo de Rivera és Chamberlain több óra hosszat tárgyalt a világpolitika függő kérdéseiről, elsősorban a tangeri kérdéssel foglalkozott.

A látszat azt mutatja, hogy Spanyolország itt sem tudott eredményt elérni. Nem maradt más hátra, mint hogy a negyedik tangeri hatalomhoz. Olaszországhoz folyamodjék.

A spanyol-olasz megegyezés

A spanyol király Nápolyba utazott, ahol találkozott az olasz királlyal. Az ürügy egy családi esküvő volt, de kétségtelen, hogy a néhány nappal ezelőtt lezajlott nápolyi esküvő elsősorban a spanyol—olasz viszony megjavítására szolgált- Primo de Rivera és Mussolini, a két diktátor, közös megállapodásra akar jutni Tangerben.

Az előjelek szerint a másik két, előbb felkért hatalommal szemben, Olaszország elfogadta a spanyolok propozicíóit és hajlandó Spanyolországgal szoros együttműködésben .— de Angliát és Francia- országot kieemmizve a tangeri kérdés megoldásához látni. A spanyolok indítványa állítólag arra vonatkozik, hogy a madridi kormány az európai spanyol zóna mentén bizonyos kedvezményeket biztosit annak a hatalomnak, amely viszont garantálja Spanyolország kiváltságos tengeri helyzetét. Azaz az olasz flotta akadálytalanul haladhat át az európai spanyol vizeken, ha viszont Otezore rág megengedi, hogy Spanyolország Tanger mellett néhány erődöt és egy kis flottabázist építsen.

Olaszország ezt az indítványt nyugodtan elfogadhatta, meri a spanyol érdekek nem veszélyeztetik az olasz érdekeket — s Róma nagy konkurrenoiája, mint eddig is, ezután is elsősorban Anglia és Franciaország marad. <

Az udinei herceg Tangerbe11

De a római kormány még tovább ment. Az angol és a francia aspirációk elleni tüntetésképpen néhány nappal ezelőtt az udinei herceg vezetésével egy kis olasz hajóraj érkezeit Tangerbe, ahol a cirkálókat a hat6zázfőnyi olasz kolónia, amely csupa kipróbált harcos fascistából áll, kitörő lelkesedéssel és meleg ünnepléssel fogadta.

Az olasz hajék megjelenése erősen emlékeztet Vilmos császár 1905. éri akciójára, amikor a német hadihajók épp úgy demonstráltak Tangerben, mint most az olaszok.

A római kormány aggresszávitása Spanyolországban nem keltett meglepetést, mert hiszen elsősorban a Spanyolországgal kötött megegyezés következményeképpen történt. Annál nagyobb a megütközés Angliában és Franciaországban, illetve nem is annyira Angliában, ahol csak bizonyos körök nézik idegenkedve az olaszok előnyömülásáf és a közvélemény, meg a 6ajtó nagy része helyesnek és az angol érdekeknek megfelelőnek tartja az akciót, _ mint inkább Franciaországban, ah d valóságos konstemóciót okozott az olaszok váratlan rohama Tanger ellen.

Párásban mindenki úgy véli, hogy Olaszország átütőerejét most nyugatra, Marokkóra koncentrálta s a spanyol—olasz megegyezés, a nápolyi találkozó és a tangeri Ilottademonstráció csak első lépésed annak a kampánynak, amelyet Mussolini és az egyre erősbödő fascizmus a marokkói francia érdekek ellen indítottOlaszország valószínűleg belemegy abba is hogy (Marokkó nyugati részét teljesen átengedje Spanyolországnak, megsegítse a spanyol hadsereget a riffkabilokkal vívott, szűnni nem akaró hadjáratban s a madridi kormánytól kizárólag csak Tangeri és a spanyol partok mentén való izabad átvonulást követeli. Franciaország ily kedvezményeket sohasem biztosíthat Spanyolországnak, mert a franciák Tunisz és Algír védelme szempontjából szükségesnek tartják, hogy az amugyis francia szuverenitás alatt álló fezi szultáné tust a gibraltári szorosig kiterjesszék és Marokkót előbb-utóbb francia gyarmattá változtassák, azaz Franciaország északafrikai hegemóniánál egyszersmindenkorra biztosítsák.

Es végül: a francia tromf

Mussolini tangeri akciója kellemetlenül hatott Póriéban, de a Quaá d'Orsay sem volt rest s nyomban megadta a választ. Aláirts a hónapok óta húzódó francia—jugoszláv szerződést, ezzel bfí-^Hiat öntött a jugoszláv népbe, akcióképessé tette az immár biztos háttérrel rendelkező jugoszláv külpolitikát. _ azaz uj életet és uj erőt

ön

tött az Olaszország hátában kisértő nagy ellenségbe s igy bizonyos tekintetben megbénította a nyugatra koncentrálódó olasz erő átütőképességét. Jugoszlávia a francia—.jugoszláv, szerződés után nincs többé magára hagyatva a igy egész más hangon tárgyalhat Olaszországgal, mint eddig. Egy szóval, a legnagyobb olasz ellenség megsegítése volt az a válasz, amelyet Franciaország Mussolini tangeri demonstrációjára és a spanyol—olasz megegyezésre adott, — s hogy hová vezet majd ez az újból bonyolulttá vált déleuró- paá helyzet, azt senki sem tudja megmondani, tán azok sem, akik ma a kártyákat keverik.

RgÖcENT- IRTA - *ZSK*H.OND

(50)

— Ea csak egy ennyi nő lett volna, országos komédia lett volna, de igy persze roppant szárazon ment a mulatság.

Mért süti le a szemét, mért búvik a szivarja mögé, — érezte az asszony szive s fájdalmasan mosolygott.

— Ideggel felé volt itt két gazdag paraszt, — a juhtartó társaság elnökei már olyan bokszversenyt csináltak, hogy megirigyelte volna két kos is tőlük...

Felkacagott.

— Fejjel mentek egymásnak. A .koponyájukká!]. verték egymást, miig az egyik le nem esett.

—■ A maga barátai... — mondta halkan «z asszony. — Azelőtt ilyen tarhelyekkel szóba se állt.-— Jó lesz egy kicsit, elmenni Becsbe, hogy az ember kirázza magát — morogta Zoltán pirulva. — Aratásra haza is jövünk.

Megfogta föntről a felesége átlát s az Ujjaii megérezték, hegy az asszony le van fogyva, az állcsontja oly tisztán ki . volt tapintható, mintha semmi sem takarta volna. S azoknak az ujj aknak eszükbe jutott a Rozika húsos, sima, puha ágacskája s meg- reinegtek.

Az asszony megérezte, hogy megundoro- dott tőle az ura s elhalt.— HH Hh.., — csak ennyi kis hangol

adott s visszafojtotta a többit. Csak isten tudja mi lett volna, ordítás, vagy zokogás, vagy halálhörgés.

— Halló, gróf ur, gróf ur! — kezdett kihatni Zoltán, — legyen szerencsénk.

A vendlég bejött a kertbe, s megemelte a kalapját feléjük, aztán egyenesen s kellemesen odajött.

— Jöjjön kérem, legyen szerencsénk, bemutatom a feleségemnek. '

A férfi feljött a tornácra.

— Kezét csókolom nagyságos asszony, — mondta mély meghajlással. — S hozzá tette, — Lek.enczy Muki.

— Álnéven Gróf Goluchovsky Agenor, —

nevetett Zoltán erőszakosan, s a feleségéhez hajolt, —- de el ne árulja szivecském, az inkogniiitóját; '

Az asszony nem adott, kezet, nem is nézett az idegenre, maga elé nézett; roppant fáradtság. Kitört rajta az utóbbi napok izgalma s a mai szörnyű nap sok hullámzó Idegrohama.

— 'Parancsolj helyet .kérlek alássan, — mondta a vendlégén-ek Zoltán. — Hát megnézted a rozsokat? Kicsit, gyengék. A búzának meg van az a hibája, a gyökérpenész, de különben nagyon jól ígérkeznek. Két hét múlva azt hiszem aratásba kezdünk, addig még van kis szabadidőnk. ;

Maga sem tudta mért beszól olyan sünön s oly élénken. Odanézett a feleségére, annak a szeme le volt hunyva, die nem egészen. A fekete szemed átsütöttek a sz empátiákon, mint mikor ia halott szemhéja felnyílik kissé s félelmesen látszanak az élő szemek...

— Neim akar lefeküdni egy kicsit szivem? — mondta rendkívüli gyöngédséggel.

Az asszony összeborzadt s felébredt. Mintha a másvilágról tért yolna vissza.

— Aludjon egy kicsit, ha fáj a feje, mi ad'd!ig itt kettesben pikétezünk a gróffal.

Az asszony arca oly rendkívül félelmes ■kifejezést vett, hogy Zoltánba belefagyott a

SZÓ. ! ..

— Haza akarok menni, — mondta oly száraz s zörgő hangon, mint a vaszörrenés.

— Haza?... — s száraz lett a Zoltán torka. — 6 nem akar hazamenni, mig a kocsi visisza nem jön, hogy a kocsissal beszélhessen, hogy hol van a lány. — Dehogy is megyünk haza... Itt is itthon vagyunk.

— Haza akarok menni, — mondta az asszony elhatározottan a valahogy annyira félélimesen, tőr hasogatta a férje testét

— Kérem, — mondta Zoltán mereven s elhallgatott

Sokáig csendben ültek. Az idegen igyekezett nyugodt s fesztelen maradni, mintha semmit sem vett volna észre. Kereste az ürügyet, hogy feládjon ? elmenjen.

— Vagy valami dolga van? — kérdezte az asszony, — azért akar itt maradni? Tessék.

Ellenséges hang és gyilkos gúny volt a szavában.

— A dehogy, — mondta Zoltán s kimondhatatlan csüggedtség vett erőt rajta. — Hazaviszem magát.

Csöndben ültek. Most egyszerre mind-'

nyáján fáradtak voltak. Ez az egész élet semmit nem ér.... Mire i® ez az élet? — harcolni? — Mért? —

De az asszony e pillanatban tudta mért. Most már akarta, hogy hazaviszi az urát. Meg akarta mutatná, hogy haza tudja vinni, ha akarja.

S itt lefeküdni — Ebben a házban! — Inkább a koporsóban —

— Mihály! — kiáltott le az udvarra Zoltán. Felállóit s mégegyszer erősen kiáltott: — Mihály!

Akkor visszaült s újra rágyújtott az elaludt szivarjára. Nemsokára itt volt az ember.

— Kérem Mihály, fogasson be s nyergel- tesse meg a csákót.

— Igenis tekintetes ur.

Máikor az ember elment, Zoltán odapillantott a feleségére. Úgy égette az arcát a szeme, hogy nem bírta már. De ahogy a szemük találkozott, már el is kapta. Nem merte. Nem merte nyitva hagyná a szemét a felesége izzó tekintete 'előtt, mintha ezen a kis parányi résen belelátna a 'lelke legfénekére.

Hallgatva ültek < tovább, az asszony egy szót sem szólt s az ő hangtalansága parancsolt.

Aztán előállott a kocsi .

— Tessék, — mondta Zoltán erőszakolt ikömnyedséggeL

Kihozta a felesége porköpenyét s kalapját.

Az asszony igen. lassan, gondolkodva vette fel. A napernyőjét is kézbe vette s úgy forgatta szórakozottan, mint aki öntudatlan átlarootban van s nem tud vele mit csinálná. Semmin ivei. Ezzel az egész élei tel.

(Folytatjuk)*

2