Prágai Magyar Hirlap, 1927. november (6. évfolyam, 249-273 / 1583-1607. szám)
1927-11-09 / 255. (1589.) szám
Forgácsok (fi.) Prága, november 8. Pozsony városának képviselőtestülete tegnap választotta meg a városi elnökséget. Ebben az aktusban resztvettek a jegyzői hivatal tisztviselői is, akiknek szavazatával a cseh pártoknak sikerült elérniök, hogy Mo- lecz Dani, a keresztényszocialista párt érdemes jelöltje csak a harmadik helyen került be az elnökségbe és igy — ha a kormány ismét a legkevesebb szavazatot kapott Okani- kot nevezi ki polgármesterré — az öntudatos magyarság Pozsonyban elveszti a polgármesterhelyettesi tisztséget. E sajnálatos jelenség mellett nem haladhatunk el minden szó nélkül és erélyesen állást kell foglalnunk az ellen a rendszer ellen, amely ma Szlovenszkó két, lefokozás utján azzá lett, rendezett tanácsú városában uralkodik. Szép kis önkormányzat, ahol a város polgárságának képviselőjét nem választják, de felsőbb helyről kinevezik! Szép kis önkormányzat, ahol a város vezetőségének megválasztására a kormánytól függő tisztviselőket rendelnek ki! Az állam fővárosában, Prágában a kormánynak nincs kinevezési joga és a képviselőtestület által megválasztott primátort csak megerősíti állásában, ellenben Pozsonyban és Kassán a polgármestert egyszerűen ráokiro- jálják a városra és mintha csak csúnya gúnyt akarnának űzni a város közönségével, mindig azt a jelöltet ékesítik fel a polgármesteri aranylánccal, aki a legkevesebb szavazatot kapta. Ruszinszkó két rendezett tanácsú városára: Ungvárra és Munkácsra nézve a köz- igazgatási bíróság elvi jelentőségű ítéletében kimondotta, hogy az 1923. évi 171. számú kormányrendelet, amely ugyanazt a rendszert vezette be, mint az 1922. évi 243. számú törvény Pozsonyban és Kassán, alkotmány- ellenesen és törvénytelenül jött létre. A köz- igazgatási bíróság ítélete után is érvényben maradt azonban az 1922. évi törvény, az ön- kormányzatnak ez a megcsúfolása és egyenes folytatása azoknak a kivételes rendszabályoknak, amelyek városaink életében az 1923. évi községi választásokig érvényesültek. Mikor ébred már egyszer a kormány tudatára annak, hogy ez a törvény többet árt, mint használ az államnak, mert benne nemcsak ide- benn az országban, de a külföldön is egyik szemléltető példáját látják annak, hogy a Morván innen egészen más jogelvek uralkodnak az önkormányzatban és a közigazgatásban, mint amott a Morván túli részekben? * Zoch Sámuel, aki az utóbbi időkben a magyar ügyekben mint Hodzsa Milán helytartója szokott szerepelni, a képviselőház költségvetési bizottságában, mint a budget egyik előadója, azt hangoztatta tegnap, hogy az állampolgárság kérdését meg kell oldani, a földreformot úgy kell végrehajtani, hogy a magyar nép is földhöz jusson és a magyar kulturális intézményeket is megfelelő állami támogatásban kell részesíteni. Vájjon e kijelentések annak jelei-e, hogy Zoch püspök képviselő ur megbánta a magyarság elleni, heves kirohanásait, vagy pedig csak egyszerű kortes-fogások, amelyeknek célja az, hogy a magyar választók egy töredékét az idegen cseh agrárpártba csalogassák? Bármilyen ok is vezette légyen főtisztelendő Zoch Sámuel urat, szívesen elismerjük, hogy ez alkalommal fején találta a szeget. Az állampolgár- sági és illetőségi kérdés a lex-Dérer után sincsen megoldva. Azoknak a száma, akik e törvény alapján nyerték el a csehszlovák állampolgárságot, vajmi kevés. A belügyminisztérium egy lélektelen bürokratája a szó szoros értelmében lakat alatt tartja a lex-Dérer alapján benyújtott kérvényeket akkor is, ha azok hiány nélkül vannak fölszerelve és különböző ürügyekkel hosszú hónapokig huzza- halasztja elintézésüket. Ha pedig végre rászánja magát az illetőség elismerésére, ebben sincs sok köszönet. Vidéki ügyvédektől és kiskereskedőktől 25—50.000 koronára rugó illetéket követelnek az állampolgárságért, amit az illetők természetesen megfizetni nem tudnak. Ha Zoch püspök ur valóban szükségesnek tartja a kérdés sürgős megoldáA tangeri kérdés Begyjabb bonyodalmai Négy hatalom harca Európa kulcséért A ma aláirt fran€ia-jugoszIáv szerződés és az olaszok tegnapetőtti tangeri floffa- demonstráciőjának összefüggései — A nápolyi fejedelmi esküvő háttere — Spanyol- ország, Anglia, Franciaország és Olaszország évtizedes haláltusája Tangerért — 1905 és 1927 — Róma és Páris újra kiélesedést ellentéte — Mi az a tangeri kérdés? Pária, noArtetmbeír 8. Megírta a P. M. H., hogy Marinkovics jugoszláv külügyminiszter kedden Parisba utazik, ahol aláírja az uj fraaicda-jugoszláv baráti és szövetségi szerződést. E paktum aláírásának rendkívül nagy politikai jelentősége van, nem annyira tartalma és rendelkezései miatt, mint inkább azok miatt a körülmények miatt, amelyek közt megszületett és amelyek aláírását oly váraitlamü meggyorsitották. Franciaország és Jugoszlávia miár hónapokkal ezelőtt meg akarta kötni a román-francia szerződéshez hasonló szövetségét, de a Quai d'Orsay mindeddig halogatta a kész szeírződés aláírását. Beavatott körök úgy tudták — s véleményük mindenesetre valószínűnek látszott —, hogy Briamd Olaszországra való tekintettel nem siettette a szerződés végleges megkötését, mert Mussolinii határozottam a római kormány ellen irányuló cselekedetnek vette volna, ha Briamd tüntetésszerüen szoros barátságot köt az . Olaszországgal még mindig fészüM viszonyban élő Jugoszláviával. Hogy most a szerződést váratlanul és meglepetésszerűen mégis megkötötték, annak mélyreható világpolitikai okai vannak. Mint minden déleurópai konfliktusban, ebben a politikai eseményben is a hírhedt tangeri kérdés játsza a vezérszerepet. Tanger a Földközi tenger kapuja. A Giíbral- táiii szoros egyik oldalán Anglia végérvényesen befészkelte magát Gibraltár sziklaeirőd- jébe, míg a Pyremeusi félsziget csücskének többi részét Spanyolország tartja megszállva. A szoros másik oldalán elterülő északafrikai terület azonban központjával, Tangerrel együtt még szabad és közpréda lenne, ha a nagyhatalmak kölcsönös féltékemykedése meg nem akadályozná birtokbavételét. sát, úgy teremtsen mindenekelőtt rendet a ; belügyminisztériumban, azután pedig nyuj- I tasson be egy újabb törvényjavaslatot, amely kiküszöböli a lex-Dérer hiányait és kivétel i nélkül elismeri mindazok állampolgárságát, j akik 1910 január 1-én a magyar jog szerint itt ; illetőséggel bírtak. Tökéletesen igaza van a 1 püspökképviselőnek abban is, hogy a magyar népet földhöz kell juttatni, de hát akkor miért i nem gondoskodik róla, hogy a magyar gaz- , dák, zsellérek és a kenyerüket vesztett gaz- | dasági alkalmazottak törvényes igényeit kielégítsék, miért nem szüntetheti be a telepi- tést és miért nem hat saját pártjában oda, hogy a magyar képviselők által a földreform igazságos végrehajtása tárgyában beterjesztett javaslatot mielőbb napirendre tűzzék? Nem kevésbé dicséretre méltó Hodzsa Milán . jobbkezének az az óhajtása, hogy a magyar 'kulturális intézményeket fokozottabb mér- ! tékben kell állami támogatásban részesíteni. ' Ámde ennek módja nem az, hogy a bizottságban hangzatos beszédet tartunk, hanem gondoskodni kell arról, hogy a szükséges összegek már az 1.928. évi költségvetésbe felvétessenek. A tisztelt előadó ur figyelmét szükségtelen felhívnunk arra, hogy mig a cseh és ^ szlovák, sőt míg a német tudomány, szópmüMiarokikó északi része, az úgynevezett Riff,1 ina többé-keivésbé független és '.semleges állam, amely vad és harcias lakosságával gyakran kellemetlenkedik a szomszéd területeiken uralkodó franciáknál: és spanyoloknak. Tangert, Gibraltár ellenpólusát, egyelőre nemzetközi bizottság tartja megszállva s a Földközi tenger nagyhatalmai félve vigyáznak arra, hogy egyetlen hatalom se jusson döntő fölénybe ebben a veszedelmes kikötővárosban, mert jól tudják, hogy ha Tanger egyszer valakié lesz, akkor másnak ott nincs keresnivalója. Spanyolország és Anglia érdekei A gihraitári kapu teljes birtokbavétele főleg négy hatalom érdeke. Spanvolország földrajzi fekvésénél fogva leginkább tarthatna igényt a tengerszorosra, mer' jelentős kikötőinek és ipari centrumainak nagyrésze a Földközi tenger mellett fekszik s nem az Atlanti óceán partján, ahol a hosszan elnyúló Portugália elveszi Spanyolországtól az alkalmas kikötés lehetőségeit. A barcelonai áruk csak a Gibrailtáiri szoroson keresztül juthatnak Spanyolország nagy déliamierikai iestivérnemzeteiihiez, amelyekkel Madrid állandóan szoros nemzeti és gazdaság" kapcsolatot tart fönn, A másik állam, amely két évszázad óta hatalma kulcsának tekinti a szorost: Anglia. Amióta az angol flotta megvetette lábát a bevehetetlen sziklaerödben és amióta a Szuezi csatorna elkészülésével Nagy- bitannia a legalkalmasabban a földközi- tengeri utón át juthat impériumának két leglényegesebb részéhez, Indiához és Ausztráliához, azóta a Gibraltár! » rosnak angol szempontból ugyanolyan jelentősége van, mint akár a La Manche csatornának vagy az Ír tengernek. Gibraltár, Malta, Port Arthur, Adieu, Bombay és Singapoore azok az etappjai az angol im pér iáimnak, amelyek hatalmát elsősorban garantálhatják. Érthető, hogy Anglia nem engedheti meg, hogy Gibraltárral szemben egy idegen hatalmasság vesse meg lábát, amely az afrikai partokra épített erődökkel és a tangeri flotta bázissal esetleg meggátolhatná az angol kereskedelmi és hadihajók zavartalan átvonulását, A megbénított Franciaország és a bezárt Itália A harmadik hatalom Franciaország. Ennek az országnak egyik partja az Atlanti óceán mellett fekszik, másik partja pedig a Földközi tengernél. A két partvidék, Marseille és Bordeaux, Toulon és Brest csak úgy jelentősek és hatalmasak, ha állandó összeköttetést tarthatnak fönn egymással. Pillanatnyilag ez még lehetséges, mert Anglia a Gíbrailtári szorosnak csak északi részét tekintheti a sajátjának, mig a szoros déli része nemzetközileg garantáltan szabad s igy a francia hadihajók fennakadás nélkül vonulhatnak át rajta észak felé. Ha azonban Tangert egy idegen hatalmasság kapja meg, a franciák szabad átvonulása lehetetlenné válik és Francia- ország biztonsága érdekében épp úgy két egymástól teljesen független flottát volna kénytelen fentartani. mint a Panama-csatorna megnyitása előtt Amerika egyet az Atlanti, a másikat a Csendes óceánon), vagy mint Oroszország, ahol a balti flotta teljesen függetlenül működött a feketetengeri flottától. Ezt a megterhelést Franciaország nem bírná el és az vészét, zene és színészet támogatásánál a kormány nem fukarkodik, addig a magyar kultúra igényeiről teljesen megfeledkeznek, sőt a jövő évi budget még azt az aránylag nagyon csekély összeget sem garantálja számunkra, amelyet a folyó évben a magyar színészet részére kiutaltak. Ne mondják nekünk azt, hogy a magyar kulturális egyesületeket azért nem lehet szubvencionálni, mert ilyenek — nem léteznek. Évek óta sürgetjük, hogy megalakult kulturális egyesületeink, élükön a Szlovenszkói Magyar Közművelődési Egyesület alapszabályait ne temessék el a pozsonyi minisztérium egy kuckójában, de hagyják őket jóvá mielőbb. Mi az eredmény? A pozsonyi kormánypalota urai a fülük botját se mozgatják. Ne vegye rossz néven tőlünk a püspök ur, ha addig, amig ilyesmik előfordulhatnak, még a legjóhiszemübb felszólalását sem tudjuk készpénznek venni. * Találóan mondotta Szüllő Géza vasárnap a komáromi népgyülésen, hogy „nekünk, itt levő magyaroknak szorosan sgybefüzöttsn és szorosan együttműködve kell védekeznünk az elnyomás ellen". Mi bizony nem engedhetjük meg magunknak azt a luxust, hogy egymással verekedjünk és civakodjunk, amikor a szervezett ármány mindnyájunkat végveszéllyel fenyeget és midőn a nyugati közvélemény szeme rajtunk függ. Az országos keresztényszocialista párt és a magyar nemzeti párt hatalmas komáromi népgyülése fényes tanúbizonysága annak, hogy a magyarság megérti az idők szavát. Ilyen értelemben feltétlenül igaza van Riehter Jánosnak, midőn Szüllő beszédére válaszolva azt mondta, hogy uj élet korszaka nyílik meg előttünk. Köszöntse ezt az uj életet minden harag és keserűség félretétele és az a komoly elhatározás, hogy minden további lépésünket együttesen fogjuk előkészíteni és végrehajtani, mert csak igy imponálhatunk barátnak és ellenfélnek egyaránt. Az adott helyzet azzal biztat, hogy a komáromi szép beszédek nem maradnak puszta szavak és pártjaink harmonikus együttműködését olyan kedvező irányba terelik, amilyenben eddigelé még sohasem volt. Bizonyosan most is akadni fognak egyesek, akik ezeket „a boldogságtól túláradó" • szavakat ironikus megjegyzésekkel fogják kisérni, de ezeknek azt üzenjük, hegy becsületes meggyőződésünk szerint bűnt követ el a nemzet ellen, aki most nem fog meg mindent a nemzeti egység intézményes biztosítása érdekében. |V| ^ Hal szamunk io oldal VI. évf. 255. (1589) szám t Ssorda » 1927 november 9 Előfizetési ír: évente m félévre W A szlovenszkói és ruszinszkói ellenzéki pártok Szerkesztőség» ' Mg. lk^Pensto ullce negyedévre 76, havonta 26 Kő; külföldre: .» r 12, II. emelet Telefon: 30311 — Kiadoévente 400, félévre 200, negyedévre 100, Tőszerkesztő: pOLltlhiCLl JlCLpilCipiCi Felelős szerkesztő: hivatal: Prága II., Panská ul 12/lII.-—Teh a vonta 34 Kő. Egyes szám ára 1*20 Kő VZURANYI LÁSZLÓ FORGAGÜ GÉZA lefon:30311. — Sürgönyeim: Hírlap, Praha
