Prágai Magyar Hirlap, 1927. november (6. évfolyam, 249-273 / 1583-1607. szám)
1927-11-08 / 254. (1588.) szám
V V Mai számunk 10 oldal ^ 0®®®) szám * Kecid <-1927 nov^n^er 8 Előfizetési ár: évente 300, félévre l50, /I SzloveilSzkÓl és JUSZlUSzkÓl ellenzéki pártok Szerkeszicseg: Pragn lf., Panska < > ca negyedévre 76, havonta 26 Ké ; külföldre: .. .» . *7 * ^ 12, II. emelet. Telefon: 30311 — Kiadoévente 400, félévre 200, negyedévre 100, Főszerkesztő: polltlKCLl nCLpÚCLpjCL Felelős szerkesztő: hivatal: Prága II., Panská ul 12/HI.—Teh a vonta 34 Ke. Egyes szám ára 1*20 Ke DZURANYl LÁSZLÓ FORGACH GÉZA lefon: 30311. — Sürgönyeim: Hirlap, Praha Leleplezték Kossuth Lajos budapesti szobráé Apponyi: „Etniakarásunkjut fiífefezésre ez emlékműben6* A magyar nemzet világraszóló ünnepe — Százezer ember & szobor komi — Kossuth emléke a törvényhozásban — A newyorhi msmep Budapest, november 7. (Kiküldött munkatársunk telefonjelentése.) Vasárnap reggel zeneszóra ébredt a magyar főváros lakossága. A város legkülönbözőbb pontjain hosszu-hosz- szu menetben igyekeztek a hataimas tömegek a dúsan fellobogózott utcákon át lelkesítő zenekarok ütemeire, mind-mind a főváros egy pontja felé: az Országház előtt elterülő térség felé. Talán a jó öreg nap is megledkezett az idő és évszakok állásáról és olyan pazar bőkezűséggel szórta tele marokkal májusi erejű és csillogásu sugaraival most az őszutó elején a nagy eseményt váró tegnapelőtt még Ország- házteret, vasárnap pedig már Kossuth Lajos- teret, hogy az ünneplő tömegben, csalódottan, gyöngyöző homlokkal szedegették le magukról az emberek a télikabátot. Vagy talán megelégelte a nap is a sok szomorúságot és árnyat, amely Kossuth Lajost emigrációjában érte és ezért vasárnap, szobrának leleplezése napján pazarló módjára bőven ontotta Kossuth képmására azt, amiben életében idehaza oly keveset részesedett. Magyar pompa a szobor körül A Kossuth Lajos-tér három domináló épületéből alig látszott ki valami a nemzeti- szinü drapériák és zászlók alól. A parlament, a királyi kúria, a királyi tábla és a földmive- lésügyi minisztérium épületének minden erkélye, minden ablaka pazarul fel van diszit- ve. A tér északi oldalán, arccal délnek áll a leboritott szoborcsoportozat. Körülötte oszlopokon, zászlórudakon és közöttük kifeszitett zsinórokon százával hintázza a szél a kis zászlócskákat. A szobor jobbján a kormányzó díszsátora, tőle kissé eiőbbre a Parlament felé két-három méter magas emelvényen a diplomáciai páholyok, hogy az idegenek jól áttekinthessék az egész teret, amely valóban festői szépet mutat A Laktanya-utcában disz- ruhás rendőrkordon áll, amelyen kivül a nagy- közönség beláthatatlan tömege. Belül csak a meghívott testületek, hatóságok stb. Az ország valamennyi törvényhatósága diszmagyaros alispánjával, vagy polgármesterével képviseltette magát, akik mellett két-két diszruhás hajdú áll; az egyik a törvényhatóság zászlaját, másik a közönség koszorúját tartja. Lila, kék, vörös, bordó, fehér, zöld, barna, fekete és száz és száz el nem mondható szinárnyala- tu bársony, szövet s posztó diszmagyar percenként változó kaleidoszkopikus képét nyújtja a térnek. Zászló zászló mellett, koszorú koszorú mellett, ember ember hátán . . . A Himnusz Háromnegyedtizenegy. Kürtjei hangzik s a felvonulás megindul a parlamentből. Sürü éljenzés közben az elnöki emelvény és a kormányzó sátora közé áll föl a képviselőház és a felsőház, balra pedig a főváros tanácsa. A szobortól balra, a Szalay-utcában sorakozik kétszáz szinpompás zászló alatt az ezerkétszáz főből álló hatalmas énekkar. A kormányzó a himnusz hangjai mellett lép el a diszszázad előtt ős elfoglalja helyét. Ezerkétszáz énekes torkából hangzik fel a Himnusz és Szózat, amely betölti a hataimas tér legkisebb zugát is. Az ország szive az ország szivében Buzáth János alpolgármester a szoborbizottság nevében átadja a szobrot. A megafon hatalmas erővel röpíti szavát szerteszét, úgy hogy 150 méternyire is jól hallható minden szava, amelyre százezer ember figyel áhitatos csendben. — Mindet l °'ab áldozatkészség — h - Ti .nhat millió magyar lélek tő ^ötvenezer forint gyiilt már 1903-uan egybe a szobor felállítása céljaira.. Sok huza-rona, majd 1912- ben eredményes pályázat, amelyet Hor- vay János nyer meg. 1918-ig elkészül a mii vész a szoborcsoport alakjaival. A tanács megszavazza ebben az évben a har- miadfélmilliárdnyi költséget. E szobor pedig jelképe annak, hogy az ország szivének az ország szivében a helye. Halljon le a lepel... Sipőcz Jenő polgármester köszöni meg most a fáradságos munkálatokat és átveszi a szobrot. Engedélyt nyer a kormányzótól a leleplezésre, mire pontosain 11 óra 17 perckor ünnepéílyes osendlbem lehull a lepel. A csodálat, ámulat és lelkesedés moraja szakad fel a nagy tömegben. A nap sugara fehéren szikrázik vissza Kossuth önmagába mélyed t, töprengő, fehér márvány adlak járói. Tőle jobbra négy, balra ugyancsak négy minisztertársa, valamivel alacsonyabban s vatta- mivel alacsonyabbak. Tőle jobbra a szélről: Eszterházy Pál gróf, Klauzál Gábor, Eötvös József báró és Széchenyi István gróf; tőle balra, belülről kifelé: Batthyány Lajos gróf, Szemere Bertalan, Deák Ferenc és Mészáros Lázár. Mindegyik elgondolkodva, töprengve, imagábamélyedten néz maga elé, csak Deák és Eszterházy derűsebb. Sipőcz folytatja: — Együtt a nemzet egy gondolatban, ahogy azt Kossuth szavaival összeharso- názta. Az általa hirdetett harmónia eggyé forrasztott bennünket. Nagysága nemcsak nemzetét bűvölte el, hanem magával ragadta a hatalmas külföldi nemzeteket is, sőt ellenfeleit is meghódította, ő a nemzet álmainak reprezentánsa, aki végig kitartott kristálytiszta ideáljai mellett. Az ő szellemét minden magyar tiszteletben tartja. Átveszem ezt a hatalmas kincset, ahová minden magyar szív a mai napon elzarándokol' Apponyi beszél... Dörgő éljenzés, kialap- és kendőlobogta- tés, szól a beszédnek, díe talán máp az emelvényre éppen fellépő Apponyimia’k is. Érces hangon kezd bele az ősz politikus a beszédbe, miközben megjelenik a tér fölött két repülőgép, koszorúkat és virágokat szórva j alá a szoborra és az ünneplőkre. Aippony pedig beszól és a virág folyton hull alá. — Kossuth személye körül a kontro- verziák már elnémultak — hangzik Apponyi szájából —, fenmaradt azonban a nép- szabadság és a nemzeti függetlenség kettős ideálja, valamint a határozott akarat. Magyarországnak szabadsága és függetlensége elnyerése iránti harcában ma más akadályok ellen kell küzdenie, mint Kossuth idejében. Vájjon népszabadságnak nevezhetjük-e azt az állapotot, amikor Magyarország napról-napra érzi az idegen beavatkozás lealacsonyító voltát, lehet-e azt a helyzetet függetlenségnek mondanunk, hogy a tölünk akaratunk /JJenére elszakított testvéreink idegen uralom alatt vannak? Nem! Ez nem élet! Mi élni akarunk és ez az élmakarásunk jut kifejezésre ebben az emlékműben. Kossuth független korszaka megkövetelj azt, hogy minden szabadságra és önállóságra törő nemzet maga intézze saját sorsát. Ezután mintegy tíz percig Kossuth ér dleimeát és tevékenységét méltatja, majd iigj folytatja: — Amerika is nemsokára leleplezi szobrát, határtalan lelkesedéssel, szabadságszeretettel egy idegen, de eszméit és őt megértő nép szivében, Newyorkban. A szabad súgsz er e tő és szabad népekhez felebbezünk a velünk történt igazságtalanságok ellen a mai napon. Te éltél, élsz és élj továbbra is Kossuth, a Talpra magyar örök tovazengése! Ne sírj, ne sírj Kossuth Lajos.., A viharos, szűnni nem akaró éljenzés1 egy perc múlva elfojtja a szivbemiarkolc Kossuth-nóta, amelyet százezer ember köny- nyes szemmel énekel a dalárdával együtt: Tavasz elmúlt, a rózsának 'lehullott a szép virága Ne sírj, ne sírj, Kossuth Lajos, » Lesz hazádnak szabadsága, Mi Neked fáj, n ékünk is fáj, Könnyünket viselni bajos, De istenünk segitni fog, Ne sirj, ne sírj, Kossuth Lajost Ezután a „Kossuth Lajos azt üzente...“ egyik szivbeimairkoílióbh jelenete adja át másiknak a helyét. Még zteng az éndk, amikor beszalad a békéscsabai staféta, amely szombat este ti? órakor indult ed a béfcésmegyei román határról, friss mezei virágból font koszorúkkal Útközben még megkoszorúzták az orosházai, félegyháza'i, kecskeméti és ceglédi Kossuth- szo brokát. i Három Habsburg hódolata Kossuth előtt A meghatottság percről-pexcre fokozódik, amikor most szivbemarkoiló szavakkal teszik le a hódoló koszorúkat. Horthy Miklós kormányzó helyezi el az első koszorút. Tiszteleg'. Majd történelmi pillanat következik. A [három Habsburg, József, József Ferenc és I Albrecht királyi hercegek egyszerre teszik I Le koszorúikat. A jelkép gyönyörű: a Haibs- burg-ház kibékült Kossuthtal. József királyi herceg meghatót tan kívánja: „Vajha mihamarabb teljesedne Kossuth álma!" Dörgő éljen. Tisztelgés. Bethlen István gróf következik, aki a kormány nevében teszi le a koszorút a szo- ! bor talapzatára: „Bár áthatná a magyar M- | keket Kossuth tán tori thatatlan szelleme, a j szent feltámadás is!“ A magyar Msőház és Jalsóház következik. Az olasz kormány .nevében Bordrero Leszögezi, hogy a Kossuthtal ! tiángralobbamtott barátság azóta erősebb és 1 izmosabb a két nép között és adja isten, [hogy még erősödjék. Buttler Wright, a budla- | pesti amerikai követ, óriási lelkesedés köziben magyar nyelven méltatja a szabadság mintaképét, Kossuthot. Ez viszonzás Kossuth annyi remek, Amerikáiban elhangzott ■ angol nyelvű beszédére. Az olasz alsó- és . felsőház, a turini polgármester, a Lengyel és í török kormány, a holland nemzet, száz és ■száz egyesület helyezi most sorba koszorúit, már alig férnek el a szobor körül. Máir délután két óra iis elmúlt és még mindig hordják, hordják a koszorúkat és beszélnek. Az egyiket most viszik előttem, j Óriási babérkoszorú, nemzeti színű szalaggal. } Nem tudom kié, de rajta a legszebb, lég* | találóbb, legmeghat óbb felírás: Kossuth Lajos, jöjjön el a Te országod! Százezer résztvevő I A Kossulh-szobar vasárnapi leleplezési ün- I népségén átlagos becslés szerint százezernél na- ' j gyobb tömeg vett részt, A mentők huszonkét eset- ' i ben nyújtottak segítséget. A szobrot megkoszo- | ruzták m ég a fék etekigee fasoisták Olaszország és i Turin város koszorúival, a Tüirr-család is koszo- |rut helyezett el, majd Limit holland kapitány az ! európai birkozóbajnokságokban résztvevő tiz-en- ! négy nemzet nevében helyezett el koszorút, az- íután 42 taláros evangélikus pap hozott egy hatalmas babérkoszorút, amelyet Raffay püspök, mint egyházuk legnagyobb ' fiának szobrára, helyezett, el, Ravasz László református püspök, Kozma Jenő unitárius püspök és Hevesi Simon főrabbi, mindegyik saját egyháza nevében, helyezte el koszoru- | gát. Feltűnést keltett, hogy a katolikus egyházfeje- j delinek távolmaradtak az ünnepségtől, egyetlen j megyéspüspök sem jelent, meg és az egyház ré- | szérűi, amelyet a pápai nuuoiuson kívül egyedül ; Mészáros János érseki helynek képviselt, senki sem tett le koszorút, a szoborra. Az amerikai szé- ! kely szövetség a szoborbizottsághoz üdvözlő táv- | iratot küldött, Pékár Gyula a Petőfi -Tár sasé g ne- | vében Segesvárról hozott mirtuságat helyezett el j a szobor alján. A díszsátorban a százegyéves Lebo István, az utolsó negyvennyolcas honvédek egyike ült, kezében egy pálcát szorongatott, amelyet egyik csatája után Bemtől kapott. A képviselőház Kossuth-ülése A képviselőhöz mai ünnepi ülését Puky End1- re áléinak nyitotta meg. A képviselők és rninisz- i terek valamennyien ünnepi fekete ruhában jelen- i tek meg. A karzat teljesen megtelt közönséggel, a j diplomáciai páholyban többek között ott volt ; Buttler Wright amerikai követ, Bordrero olasz ' államtitkár, valamint az olasz fascisták küldőtt- ' sége Durini di Monza gróf olaisz követtel, i Puky Endre dr. megnyitó beszédében hangsúlyozta, hogy a képviselőház mai ülését két olyan törvényjavaslat tárgyalásának szenteld, amelyek mintegy nyolc évtizedes nemzeti érzésből sariad- i nak és amelyek törvénybeiktatásával az eddig el- > mulasztott nemzeti tartozást rójja le a kópviselő- ; ház. Méltatta Kossuth egyéniségének hatalmas ! egyesitő erejét, kiemelve Kossuthnak azt a jós- jlatát, hogy a magyar kérdés mindaddig foglalkoz- I tatai fogja Európát, amíg az jog és igazság szerint meg nem oldódik. Maii nehéz helyzetünkben — úgymond — még sínesén csüggedésre okunk. Kossuth jóslata szerint a magyar kérdés még ma is megoldást követel. A mai felemelő ünnep ma- j gasztos elhatározásával őrizzük meg lelkűinkben
