Prágai Magyar Hirlap, 1927. november (6. évfolyam, 249-273 / 1583-1607. szám)
1927-11-06 / 253. (1587.) szám
1927 november 6 va ' ríván. 'Pm OAÍuV^ifAR-HTRME 9 Örök homály bontja a liegnitzi véres éjszaka rejtélyét Németország legizgalmasabb biinpörének tárgyalása elérkezett a végkifejlésbez — Az ügyész maga is felmentő ítéletet kér a feleséggyiükossággai vádolt Heydehrand kormánytanácsosra Boroszló, november 5. (A Prágai Magyar Hírlap munkatársától.) Ezen a héten a német közvélemény érdeklődését a boroszlói gyilkossági pornak izgalmas fejleményei kötötték le és a pénteki napon is, amikor a tárgyalást egy napig szüneteltették, nem szűnt meg az izgalom, a feszültségnek a görbéje még inkább a magasba emelkedett és az izgalmas levegőben ott függött a kérdés, vájjon mi lesz a tárgyalás kimenetele, mi lesz a dráma végső megoldása. Mert bizonyos az, hogy ebben a pörben tényekkel nem igen lehetett dolgozni. A leignitzi véres éjszakának, amikor Heydebrand tanácsos feleségét egy revolvergolyó megölte, tanúja nem volt. Azok a tanuk, akik a vád és a védelem részéről felvonultak, csak a külső körülményekről, a kázasfársak életéről, anyagi viszonyukról számolhattak be, egy-egy elejtett mondást tudtak felvonultatni, egy- egy megfigyelést hoztak fel, amivel hozzájárulhattak ugyan a dráma két főhősének karakter- rajzához, azonban magát a tényállást nem deríthették fel. Súlyos a vád a kormánytanácsos ellen és éppen ezért a vád képviselői, a két ügyész sem meri magára venni azt az ádiumot, hogy gyilkossággal vádoljou meg egy embert, aki ellen néhány külső körülmény ugyan ellene j szól, azonban jellemével és addigi tisztes elet- [ módjával semmiképpen sem egyeztethető öcsze olyan szörnyű bűn, mint a hitvesgyilkosság. Szembe kell állítanunk a dráma két főszerep- | lőjét: Érett, temperamentumos és értelmes nő, aki gazdag is hozzá. Azonban valami titkos betegsége lehet, amellyel talán első férje inficiálta. A szombati tárgyalási napon felvonulnak az orvosszakértő tanuk, Schleyer dr. berlini és Försíer dr. boroszlói professzorok, akik több alkalommal vizsgálták meg az asszonyt, és luetikus infekciót állapítottak meg rajta. Felvonultak szombaton még azok a tanuk is, akik elmondták a meghűltről, hogy nem volt egészen normális és hangulatai is igen gyakran váltakoztak. Ezzel az asszonnyal szemben áll a férfi, Hey- debrand tanácsos, szegény ember, sok kötelezettség nyomja, passzív és nem éppen az az ember, aki éppen kimondaná, amit gondol, amit akar. Jogi értelemben véve mindig korrekt és a fizetési meghagyások, amelyeket feleségének kü’d, jogi szempontból korrektek. Amikor a válás gondolata felmerül a házastársak között, a férfi mindig ki akar beleülni, örökölni fog a feleségétől, bár a tárgyaláson azt mondja, hogy erről nem volt tudomása. De mindig azzal is számítania kellett, hogy a végrendelet nagyon kedvezőtlen lesz ránézve. Éppen azért a válást folytonosan halogatja, mindezek a tények nem nagyon kedvezőek a vádlottra. A karakter- rajz azonban, melyet barátai adnak róla, mentségül szolgál. így a szombati tárgyaláson Zastrow törvényszéki tanácsos valóságos dicshimnuszokat zeng barátjáról. A vádlott éles értelmű ember. Kitűnő dialektikus és a vele való vitatkozás olyan, mint a mester fluerette küzdelem. A legnagyobb élvezet vele vitatkozni. De nem mindig élvezet vele társalogni. Egyáltalán nem romantikus lélek, hanem alaptermészete a reális naturalizmus, amelybe egy darab amerikánizmus merül el. Innen magyarázható érdeklődése a pénz iránt. Lehet, hogy frivolitása és cinizmusa elhalt rémségét is mélyen bántotta, a kétségbeesésbe* űzte, és talán ez a kétségbeesés adta a fegyvert az asszony kezébe. A vádlott azonban nem shakespearei értelemben vett. bűnöző, aki pénzvágyból öl meg asszonyokat. Ez az ő erkölcsi fölszereltsége mellett teljes lehetetlenség. Persze a véres éjszaka története a tárgyalás folyamán egv jottányival sem került közelebb a megvilágításhoz. Sok gyanús körülmény szól a tanácsos ellen. Az asszony, ha társaságban az ön- gyilkosságról keletkezett beszéd, mindig gyávának mondta magát ilyen tettre. Az utolsó napon, amikor' férjéhez érkezik virággal a kezében, jókedvű és kedélyesen elbeszélgetnek még az esti órákban is. Éjjel azután hirtelen agyonlövi magát. Hoary a fegyverhez jusson, amely férje éjjeli szekrényének lapján van, át kell hajókra alvó férje feleit. A szakértők szerint nehéz dolog volt ezt úgy mentenni, hogy férje fel ne ébredjen. Heydebrand azonban vallomása szerint nem ébredt fel. Az asszony fején a boncolás alkalmával nem találják meg a kilövési lyukat, a fegyvert fe^ hát nem közvetlen közelről sütötték el, hanem bizonyos távolságból. Hogy az öngyilkosságot igy követhesse el, Heydebrand asszonynak valósággal balanszíroznia kellett volna magát. Minden- j esetre, ha ilyen körülménvek között követte el az öngyilkosságot, előre kellett volna arra gondol- j nia, öngyilkossági szándékairól azonban egyetlen ÜXnv sem tudott. A szakértők a szombati napon különbözőkép- i pen vallottak. Az egyik azt mondotta, hogy ön- j gyilkosság nem volt lehetséges, a másik viszont ] lehetségesnek tartotta. A bíróság és az ügyészj Az ügyész kérte a vádlott felmentését, miután az összes szakértők kijelentették, hogy Heydebrand asszony öngyilkossága nagyon valószínű és a körülmények nem olyanok, hogy azokból gyilkosságra lehessen következtetni. A tárgyalás azonban a sötét drámának több részletét nem derítette fel és a dráma a maga egészében mindig hományban fog maradni. Azonban ilyen tényállás mellett az in dubio pro reu alapján a vádlott felmentése mellett kell dönteni. i kimentő ítélet Boroszló, november Ő. Az esküdtek délután ; öí órakor hozták meg felmentő verdiktjüket. Hey- jdebrand kormánytanácsost ennek alapján uyom- i bán szabadlábra helvczték. Moszkva és Leningrád iobogódiszben A „iía«y“ lubSíewm eüőQstéJs — Óriási e3<§feészöíe?ek az áíítasp- ség©2i megnyitására — KüdfSldi tacSösok, ara iü fészek, árok Szovjetorossország&aft Mónikra, november 5. Vasárnap kezdődnek meg Szovjeioroszorszíigiban az 1917-iki októberi foradalom évfordulójának nagy, nyilvános envlék- imnepségei. Moszkva és Leningrád ünnepi külsőt öltött. Moszkvában a legtöbb középületet zászlókkal, fenyőágakkal és nagy* falragaszokkal díszítették föl. A tereken ügyes dekorációk ezlmbóüku- ®an bemutatják az elmúlt évtized különböző történelmi eseményeit. Mindenfelé óriási felvonulásokat és tömegje leneteket rendeznek. A nagyobb városokban sok kiállítás nyílt meg. Különösen Leningrádban készülnek nagyban az emléknap megünneplésére. Az Úritzki-téren, amelyet a cári unalom alatt Palota-tértnek hívtak, óriási dekorációk mutatják be a téli palota elleni rohamot, Az Auróra nevű, történelmi jelentőségű cirkáló, amelynek fedélzetén ütött ki a forradalom, a Xéva torkolatánál horgonyoz, ugyanazon a helyen, ahonnét tiz évvel ezelőtt az első sőrtüzet adta a téli palotára, III. Sándor- cár szobrát egy fölfelé ívelő spirális díszlet fedi el. A finn pályaudvar előtt, ahová Lenin 1917-ben megérkezett, óriási forgó földgömi- böt állítottak föl, amelynek csak az a ré;sze van megvilágítva, amely a szovjetunió országait ábrázolja. Az utóbbi napokban rengeteg külföldi inun- kásdelegáció érkezett Moszkvába. Amerikáiból, Angliából, Franciaországból, Németországból. Csehszlovákiából, Ausztriából és több ázsiai országból sok híres tudós, politikus és iró érkezeit Szovjet Oroszország területére. Törökországból és Perzsiából számos képviselő jött meg, mig Afganisztán két hivatalos kiküldöttel képviselteti magát az emlékünnepélyen. A nagy amnesztia Moszkva, november 5. A kormány közzétette a jubileum alkalmával életbelépő amneszliarende- letet. A halálraítéltek büntetését tízévi fegyházra és vagyonuk elkobzására változtatták át. Azok, akik több, mint egy évre vannak elítélve és büntetésük kétharmadát már kitöltötték, hétfőn elhagyhatják börtönüket. A hat hónapon alóli büntetéseket elengedték. A vörös hadsereg és a vörös tengerészet elitéit katonáit szintén szabadlábra helyezték. Az 1923 január elseje előtt elitéit ellen- forradalmárokat ugyancsak szabadlábra helyezlek. A hajdani fehér hadsereg tisztjeinek és hivatalnokainak nagy jegyzéket megsemmisítették. Az amnesztiából csak az aktív politikai pártoknak azokat a tagjait zárták ki, akik a szovjetrend megdöntésén dolgoznak.' Ide tartozik a Trockij és Zi- uóvjev-ellenzék több elitéit tagja. A sikkasztás és megvesztegetés miatt elítéltek sem részesülnek amnesztiában. * I Hogy rabolták e! a marokkóiak a főkormányzó bogát negyedmagával Mi a vége annak, ka angal vígjátékot olvassak a marokkóiak? Két autó utasait rabolták el — Ötvenezer arany váltságdíjat és függetlenséget követelnek A lázadó sejk a moziban és a valóságban Paris, november 3. Otthon is jól emlékeznek bizonyára Bernhard Shaw darabjára, amelynek Brassbound kapitány megtérése a címe. Néhány esztendővel ezelőtt a Vígszínházban is játszották ezt a darabot, amelyben az angol szatirikus furcsa történetet beszél el. Elmondja, hogy valahol Marokkóban meglátogatják az egyik kormányzót a rokonai, köztük egy vállalkozó szellemű fiatal hölgy is és bizony az egész társaságot elrabolják a riffek, elhurcolják hegyi váraik közé és csak nagynehezen, váltságdíjak révén tudják őket onnan kiszabadítani. Shaw vigjátékában azt akarja bemutatni, hogyan áll az európai ember idegenül szemközt az afrikaival és hogy mennyi hibája is van a gyarmatpolitikának. Bernhard Shaw darabjainak tudvalevőleg oktató célzatuk van, legalább ezt mondja az angol iró, ezt az oktató célzatot azonban ő elsősorban az európaiaknak szánta. Arra ám mégsem gondolt Bernhard Shaw, hogy a ..Brassbound kapitány megtérése14 vígjáték helyeit íanköilemény lesz. Pedig az lett. Csakhogy a marokkóiak tanultak belőle! Hogyan történt, hogyan nem, azt senki sem tudja megállapítani, ellenben valamelyik marokkói törzsfőnök, ugylátszik, alaposan megismerte Shaw darabját, annyira, hogy a legpontosabban végigcsinálta, ügy, ahogy Shaw előirja, * elrabolták Marokkóban a kormányzó családját, elhurcolták és most nagy váltságdíjat követelnek értük. Theodore Steeg most Marokkó francia főkormányzója. Marokkó tudvalevőleg része a nagy északafrikai francia gyarmatbirodalomnak. Fezben székel a francia kormányzó és a szultán tulajdonképpen csak árnyékuralkodó. Igen ám, csakhogy hiába verték le a riffeket cs hiába száműzték Abd el Krímet, Marokkó belsejében az Atlasz hegyei között egyes tlirzsiőnokök nem sókat, törődnek még a francia uralommal. Messziről úgy látszik, mintha Marokkót egészen I meghódították volna a franciák, azonban a való- l Ságban az a helyzet, hogy a hegyek között még ' mindig az egyes sejkek az urak, akik egyáltalán I nem sokát törődtek a francia hatalommal. i Elrabolnak két autót így történt azután, hogy nemrég Steeg főkormányzót meglátogatta az unoka- i buga és barátnője két francia tir kíséretében, j Miként azt Shaw is elmondja, természetesen ki- I rándulást tettek a hegyek közé. A főkormányzó í unokahuga október 20-án társaságával két auloI mobilban ült, nekivágtak a hegyeknek és azóta nem látta őket senki. Természetesen nagy volt az ; ijedelem Fezben, amikor j Steeg kisasszony és társasága nem került elő, rögtön lovarcsapaíokat küldtek uyomozásuk- i ra, azonban a két autónak és utasainak minden nyomuk elveszett. Elképzelhető, mekkora veit a kétségbeesés a ; kormányzói palolában. Yves Steeg társaságában í volt a vőlegénye, Jean Maillet is. továbbá Stein- ; be.il bécsi úri asszony és leánya, Prokorof asszony, i akinek a férje egyike a legismertebb marokkói ' szállítási vállalkozóknak- .A társaság vadászfegyvereket is vitt magával, Dar Ould Zidouh faluban tért le a nagy országúiról és ott is tűnt el, az Abid völgyében. A titokzatos levél A franciák mindjárt gondolták, hegy valamely arab törzs keze van a játékban. Luaas ezredes, aki legjobban ismeri a vidéket, ki is küldötte kémeit, de hiába: nem találták meg az eltűntek nyomait. A harmadik nap estéjén azután Béni Mollal mellett az egyik francia őrségnél az őrt- álló katona észrevette, hogy egy kő esik melléje. Az őr természetesen felvette a követ és átszolgál- J tatta az állomás parancsnokának, aki meglepetés- , sel látta, hogy a kő mellé egy irás van kötve, még pedig *?tteeg kisasszony sajátkezű levele. — A levél a következőképpen hangzott: — Mind a négyen fogságban vagyunk. El- , raboltak bennünket és egy régi házban őriznek. Egyelőre semmi bajunk sincs. Ezt a levelet őreink engedeimével Írjuk. Kérünk meleg ruhákat és konzerveket. Szeretnők, ha megindítanák a tárgyalásokat a váltságdíj fizetésére. Ebből a levélből tűnt ki, hogy Steeg kisasz- szouyt és társaságát bennszülött marokkóiak rabolták el, még pedig nyilvánvalóan olyanok, akik franciául is tudnak. Nem csoda, elég marokkói szolgált ahhoz a világháborúban, hogy megtanulják a francia nyelvet. Természetes, hogy a levelet rögtön Steeg kormányzóhoz vitték, aki intézkedett is, hogy a levélre választ küldjenek, még pedig akként, hogy a választ, valamint a ruhákat és élelmiszereket az Atlasz-hegység egyik keresztaljánál helyezték el. Őrséget itt nem állítottak föl, mert jól tudták, hogy a marokkóiak sokkal óvatosabbak, semhogy kelepcébe lehessen őket csalni és hogy minden erőszak esetleg a foglyok életét veszélyeztetné. Reggelre valóban el is vitték a keresztutról a ruhákat és az élelmiszereket és azóta az a helyzet, hogy ilyenformán folyik a levelezés Steeg kormányzó és családja között. Egyelőre azonban kérdés, hogy vájjon váltságdíjról van-e szó, vegy pedig egyéb másról. Annyit már megállapítottálc, hogy Steeg kisasszonyt az Ulled-AIlad törzs lovasai fogták el, amelyik a legharciasabb és legfanatikusabb nép. Ezeknek vezére hires Si-Hokein-u-Temga, aki az egész hegyvidéken uralkodik Béni l’ellal vidékén és aki ellensége minden franciának, de egyúttal a marokkói szultánnak is, akit árulónak tart. Róla úgy tudják, hogy kíméletlen minden franciával szemben és hogy annyira fanatikus, hogy három esztendővel előtt két családtagját is le- gyilkoltatta, mert azok « fram-ilkkal tárgyalásokba bocsátkoztak. A hegyek urai Az egyik arab sejk, aki a franciák híve, vállalta magára, hogy a tárgyalásokat közvetíti. Egyelőre annyit sikerült megállapítani, hogy Steeg kisasszony és három társa rendes házban, födél alatt lakik, ruháikat és élelmiszereiket is megkapták, sőt cigarettával is bőven ellátták őket. Azt azonban még a sejknek sem sikerült megtudnia, hogy mit akar tulajdonképpen Si-Hokein- u-Temga? Váltságdijat-e. vagy politikai előnyöket? Egyik jelentés szerint ötvenezer aranyat kértek volna Steeg kisasz- szonyért és társaiért. mit nyilván meg is fizetne Steeg kormányzó, de más hirek szerint eddig még sem pénzről, sem muri féle feltételről nem nyilatkoztak a rablók gy azután az is lehetséges, hogy a sejk egészen mást akar és talán azt követeli, hogy az ő területét ismerjék el függetlennek a franciák és hogy ennélfogva vonják vissza az oráilomást Béni Mollal környékéről. Van olyan feltevés is. hogy a sejk Abd el Kri.n hive és ilyenformán óhajtja visszaszereztetni a rifi vezér szabadságát és addig akarja őrizni Steeg kisasszonyt és társait túszok gyanánt, amíg ezt a követelését nem teljesítik. Steeg kisasszony elrablása ilyenformán nagy eseménye volt a marokkói politikának s azonfelül belevilágít abba, hogy mennyire nem sikerül! eddig még a franciáknak paei!; líálniok ezt a népet. Pedig ez a terület nagyon fontos Franciaország számára, hiszen az a terv, hogy Fezből vasutat építenek a Szaharán ér Szenegálon keresztül egészen Dakarig s ebben az esetben Dakánöl Per- nambucoig csak háromnapos volna a tengeri ut Délamerikábn. Ilyen nagyszabású terveket áldoznak a franciák, miközben a valóság az, hogy a marokkói hegyek között még mindig a sejkek az urak, ők parancsolnak és ők uralkodnak élet és halál fölött. A Középső-Atlasz-hegység világa ez- kétezer- kétezeretszáz méter magas hegyek, ahol az Ait Said magaslata között, az Abid és az Aghzif völgyében, valamint a Tadersut ormain székelnek a berber főnökök, fanatikusak, szigorúak és zordak. Soha senki még nem hatolt el hegyi váraikba. ahol állítólag hatalmas kincseket is rejtegetnek. De az is lehetséges, hogy nem is Si-Hokoin- u-Tamaga, hanem Hit Sokman, egy másik berber főnök tartja fogságában az európaiakat. Senki európai nem ismeri őket, senki nem tudja hatalmuk és erejük nagyságát. Csak a kezük nyúl el néha messze, mint amikor pár hét előtt meggyilkolták René Estienne kapitányt és Daiibat hadnagyot, akik be akartak hatolni a, hegyek közé. vagy amikor október 9-én meggyilkolták Arnaud és Somoeyrac asszonyokat és a hegyek közé elhurcolják a két kis Arnaud gyermeket. A rejtelmek földje Titok világa ez, rejtelmes titkoké. Senki sem ismeri ezeket a fanatikus berbereket és nyilván Steeg kisasszonyék is csak a szolgáikkal érintkeznek. Egyelőre Steeg kisasszonytól és három társától napról-napra érkezik levél és mindenkor csak azt közük: Jól vannak, egészségesek és várja a szabadulást. Shaw vigjátékában úgy oldotta meg a helyzetet, hogy a rabló törzsíőnököt leveri a másik törzsfőnök, aki hive és barátja az európaiaknak. Shaw fantáziája sokkal egyszerűbben oldotta meg a k''” ’ést, mint a valóság, mert a valóságban az fog történni, hogy Steeg kisasszonyért és társaiért nyilván váltságdíjat kell fizetni és meg is keli alázkodni a hegyek sejkje előtt. Színdarab-témának mindez nagyon szép és í mozikban is érzelmes történeteket játszanak a sejkekről, Steeg kisasszony is nyilván egészen ingv dilemma előtt állottak. Ilyen körülmények íözött kezdette meg a szombat déli órákban az 'dlamügyész beszédét, amely tulajdonképpen vé- iőbeszéd is volt.
