Prágai Magyar Hirlap, 1927. november (6. évfolyam, 249-273 / 1583-1607. szám)
1927-11-06 / 253. (1587.) szám
1927 november 6, vasárnap. 3 fenem BERLINI JEGYZETEK írja: BÁRDOS ARTÚR — Három kis magyarok a nagy Berlinben — Mitoídiémeikieilőtt megtudtam, hogy a középiskolának Berlinben nem kevesebb, mint harminckét tipusa van.Aszerint, hogy hányadik osafiálylbam (kezdik .a latint, a franciát, az angolt lés a görögöt. Talán még más ikritérm- mok is ivannak, neim (tudóim. Tény az, hogy a német [középiskola © pillanatíban a ki sértett stádiumok bizonytalainsáigát sínyli. Bizonyos, hogy ebiből a 'kisérleitezésiböd iez az tenni inon s pedagógiái nemzet végiül áis valami okosat lóg leszűrni. De egyelőre nehéz dolga van itt a gondos apának, aki ebből a nagy e m b a r r a s d e a- a c !h ie s s e - bői a legokosabb a t akarja kifundálni. Legyünk őszinliáK. A fő gondom azért mégsem ,az volt, hogy fiaim, akiket német iskoláira kellett fognom, melyik osztályban kezdjék az angolt, vagy a görögöt. Honom az, hogy itt mindegyik iskolában túlságosain koalán kezdik a — németet... Mert hiafba tudtak iezek ,a a növelt magyarok — persze, amúgy jó pestiesen — németül, az első napon, bizony, egy szót lseim értettek a Heirr Stu'dienrat (iigy szólátják itt a tanár urat) nyilván kitűnő németségéből. Peldig ezek. alaposan kivaMaittáik őket a magyar tudományosság imia/i állapotáról... Ott álltak és bámultak, szegény kis ma- gytairkák, a tsok német ifiu között, akik viszont még leplezetlenebből [bámulták ezt az égből pottyant, nagyszerű ingyenszenzációt, a magyar fiuk Quegjé,lenesét, amely mögött legalább égy napig pompásan megúszták a felelés veszed elmeit. Az egyik fiú osztálytársai, a kvártánerok, igy hívják itt a harmadikosokat, mintha nyílból lőtték volna ki őket, onv /rohantak az első szümellben a másik fiú osztályába, a kviníába, ami viszont a második gimnáziumot jelenti, mert hallották, hogy még ott egy példány látható ebből az exotikus fajtából... De meg kell állapítani, hogy -ez a kissé kínos feltűnés később nem Vált a magyarok ártalmára. Talán éppen ennek köszönhették, hogy hamarosan elhelyezkedtek a német fiuk társadalmában, mely feltűnő atyaisággial pártfogolta őket. Ugyan ki láthat a kvártámerek és kvintáne- rek bonyolult leikébe? * Az első napok azért, bizony, cudarul nehezek voltaik! Lelki válságokban sem szükölködők. Az együk fiúnak mindjárt az első napon a „Mxitterspratcbé‘ oiirnii verset kellett felolvasnia ... Többek között tez van benne: „.. ,Adh wie trüb ist mednem S'inn. wenn idh in dér Eremidte blin, wenn idh freimde Zumgen üben, fremde Worte brauchen muss, dlie idh nimmermehr kann lieben,, die nicht kii ngen als ein Gruss! ...“ Nyelte a fickó a könnyeket, de állta a sarat, vitézül, végigolvasta a verset. A másik történetesen éppen Magyarország földrajzának tárgyalásához érkezett az osztályba. A fiú állmában is le tudja rajzolni Magyar- ország — ó, Nagymagyarország! — hegy és vízrajzi, továbbá a török hódoltság korából váló térképéi. Most csodálkozva tapasztalta, hogy Magyarország egész földrajza, bizony busz-huszonöt sorba is belefér. És ebben a huszonöt sorban is főiként az foglaltatik, hogy hol van Magyarországon német iskola, német templom és német kultúra? ... Hogy7 a „pusz~ tán“ „tsikos“-ok is vannak, akik „lasszó"-1 vetnek: őzt már csak merő gavallériából közli ,a német tankönyv az olvasóval. Mostanában Heinrich von Kleist százéves fordulóját ünnepük 'és ebiből az alkalomból Kleist „Auekdote von cinem prieussisohen1 Húsárén" oimü novelláját olvasták az iskolában. Az elbeszélésben két magyar szó van — egyébként teljesen indokolatlanul. 'Szólítja a tanár az osztály magyar „szakértőjét", hogy olvassa fel ,a magyar szavakat. iSzéigyen, vagy nem szégyen, de a fiú nem értette és nem tudta tolmácsolni e szavak választékos magyarságát. Ez az a két szó ugyanis, amelyet lelkes barátunk, Lénáin alkalmazott először egy versében és amely azóta számtalanszor; jelent meg nyomtatásban, de csakis németben, mert a magyar nyomdafestéket nem •tűri meg... Német novellákban rendesen tőzsgyöfcenes magyar grófnők jelennek meg ezzel a két szóval gyöngéd ajkukon, A görög történelem német könyve igy kezdődik: ^Mintegy száz évvel ezelőtt egy meckiienburgi papiakban egy n y ölte éves kis fiú ..Persze ScMiemann miest erről van szó, akinek a görög tör ténelem körüli érdemeit senki sem csökkentheti. De a német tankönyvben nem is az előszó kezdődik igv hanem a görögök történelme ... Hát ügy csinálják ezt a nagy nációk! A franciák és az angolok még különbül. Mert azért mégis csak a ném'eftek bírnak még a legnagyobb univerzális érdeklődéssel más nemzetek (dolgai iránt: a népek tanitlőmeste- r-efi ... De az egooentrizmus, ugylátszik, már a nagyság tartozéka, I ' * ...# Ál talában nagyon sokat tanulok .a (fiaimtól. Én. például éveikig lophatnám itt a napot és mégsem tudnám, hogy a pesti állatkertiben nincs (fekete párduc, a ibeirlliniben pedig van. Meg oiráugutáng, meg csimpánz, meg fiók-oroszlánok, Inreg fiók-tigrisek, amelyekkel oly lelkesen fotografáltatják itt magukat Berlin Mi fiók-Msztériikái. A magam emberségéből bizonyára nem kerültem volna lel az igazán pompás Bota- nisohie Gartien-be sem és sosem láttam volna meg a Victoria Regia gulliveri csodáját sem, amely virág meg se szuszanna, ha egy hatalmas német család irábelepetínélc. Itt /egy fölljagyzásre méltó bölcsességgel gyarapodtaim. Az üveigházak cíviséül étién ‘tropikus hőSégében feltűnt nekem, hogy az őrök ,a legvastagabb Tuhádarakokat, kabátot,, mieiiéinyt és csákót viselik. Az embernek még metegeibbjie leült, h.a rájuk nézett. MegkérdlezTegnap Nagy iEJedije nekem konferált. Nem a rivalda fényében állott, a függöny drapériájába kapaszkodva, amikor valami különös fáradt frisseséggel szótagolja tömör és frappáns mondatait, beletekintve a bizalommal és humor-éhesen rácsillogó szemekbe, fanyar mosollyal, a könnyedségével észrevétlenné tett filozofikus mélységgel . . . Most Nagy Endre úri Ízléssel berendezett otthonának szalonjában ülünk, ő az egyik karosszék karfáján. Végtelenül fáradtan. A betegségéről panaszkodik, a kimerültségéről. Keserű hangon. S még ennek a keserűségének is megvan a halk humora. — Abba fogom hagyni a kabarét. író leszek újra. Májusig köt még a szerződésem, addig dolgozom. De már nagyon terhes számomra a feladat, hogy semmit se tehessek a magam örömére, a kedvem szerint. Ki gondolhatna arra, hogy egy kis kabaré is hogy le tudja vágni az embert. A magam szerepét, a konfe- ránszot is kénytelen vagyok alárendeltté tenni, a műsor érdeke alá rendelni . . . — Nem fogok már soká kabarézni, — mondotta elgondolkozva s egy kis szünet állott be a beszélgetésben. Valami olyat jegyeztem meg, hogy a magyar kabaré meg fogja sinyleni ezt. — Dehogy fogja megsinyleni, — szerénykedett — de rögtön büszke öntudattal tette hozzá: erős gyökér az, felszívódott már a magyar életbe. A magyar kabaré indulása Az apa büszkeségével beszélt róla. És Nagy Endre, a magyar kabaré megteremtője, a magyar konferánsznak máig is utolérhetetlen nagymestere kis képet adott nekem a magyar kabaré indulásáról: — Hát hogyha van valaminek egyáltalán kezdete, precizirozhátó kezdete, ez valahogy úgy volt, hogy volt itt, Pesten, jó sok évvel ezelőtt egy gyanús hely, amit úgy hívtak, hogy ..Pesti kabaré". Nagyon gyanús területeken mozgott, annyira, hogy ha nem tudta volna az ember, hogy ez a gyanús valami „kabaré"- joggal hihette volna, hogy valami másodrendű mulató. Ez a kabaré azonban a kabaré-voltát valamiképp igazolni akarta s magyar írókat szerződtetett egy-egy műsora számára, hogy azok novellájukat olvassák ott fel. így került rám is a sor. Én tudtam jól, hogy ez a hely nem az az atmoszféra, ahol novellákat lehet felolvasni s egyébként azzal is tisztában voltam, hogy olvasásra szánt dolgot nem szabad felolvasni, mert más elolvasni és más felolvasni. Dehát meglehetősen zord viszonyok között éltem s 20 koronát lehetett keresni, hát nem mondhattam nemet. — Elmentem a kabaréba, s amikor rám- j került a sor. leültem az előadó-asztalhoz, hogy j Őszi délután című novellámat felolvassam, i Nagyon tehetségesen ,mégi rótt nőivel la volt,! teán egy (szimpatikus öreg őrszemélyzetet, (hogy,, mért tetszik ezt? Az öreg méltósággal ezt felelte: „Nem jó leimbernek az a nagy i szabadság...“ Hát ez nagyon 'meghökkentett. Talán igaza van. Én eddig azt hittem, minél főbb, animál jobb belőle. Ez nem az a fajta. BizomyoíS, hogy ha a felsosóg azt kívánná tőle, hogy a többi növény mellé, itt ő is menten kaktusszá változzék át, hát rajta nem múlnék! . Vialamieílyik ádáz botanikai fanatikus kitalálta a módiját, hogy ebből, az üveg- labirintusból ne (lehessen kikerülni, mielőtt az ember az egészet német .alapossággal végiig nem kóstolta; Az a rend, hogy csak egymásután, a végievárhaitatan tömegek nyomában lehet ebiből a gyönyörű, gyönyörű, dle mégis csak kicsit sok szépségből és hőségből kijutni. És senki németnek eszébe nem jutna ezt ,a rendelt kijátszani. „Osak jobbra, kérem, mindig cis/ak jobbra" — hangzik folyton az önök monoton figyelmeztetése, miint valami egyhagu fabir-i imádság ebben az indiai hőségben. A gyerekek megtalálták a szabadulás módját. Akiktől nieim lehet előre jutni, azok minid jobbra mentnek. Tehát balra kiéld menni, j Szabálytalanul De bálra. I Me/rt ők azért mégis csak magyarok. mert szerencsés ihlettel sikerült az őszi esők monoton unalmát érzékeltetni benne. — Mondom, leültem az asztalhoz, nyugodtan belenyúltam a zsebembe, azonban sajnos nem volt a zsebembe a novella. Otthon felejtettem. — Mindjárt igen nagy sikerem volt, mert az emberek nagyon örültek, hogy nem kellett végighallgatniok egy unalmas novellát. Én azonban Zavarba jöttem s elkezdtem dadogni és elnézést kértem s nagy zavaromban különféle humoros dolgokat kezdtem beszélni. Nagyon szégyellem magam, hogy az emberek kinevettek, mert nagyon kinevettek . . . Így lettem konferanszié. —Azontúl minden este ki kellett álinom s minél jobban zavarba jöttem s minél jobban dadogtam, annál jobban mulattak az emberek. — Mikor aztán egyszer megnéztem a műsor egyéb részét is, szégyenkezve láttam, hogy borzalmas környezetben lépek fel. Beláttam, hogy ez igy nem mehet tovább. Utóvégre én mégsem tehetem azt, hogy legtöbbnyire triviális, olykor pornografikus környezetben lépjek fel. — Nagyon megharagudtam s nem volt mást mit tennem, minthogy kénytelen voltam a kabarénak egész műsorát magam megirni. Így teremtődött meg a magyar kabaré... A kabaré s a magyar nyelv — Persze nagy, igen nagy nehézségek voltak. A főnehézséget egy különös és nagyon általánossá vált vélemény okozta: az a vélemény, hogy a magyar nyelv nem alkalmas a szellemességek, a finom ötletek kifejezésére. Magyarul kitünően lehet káromkodni, de szel- lemeskedni nem lehet, — mondották miden- felé. Ami a franciában finoman frivol, az magyarul már trágár. Amire én ellenvetettem, hogy nem a nyelvben van a hiba, hanem a fülben . . . Mert vegyük csak a „farolni" szót. Ma is, de annakidején pláne durva szó volt. Viszont a francia „recuier" — finom sző, melyet jó társaságban is nyugodtan lehet használni. Holott a főnév, amelyből a két ige származik, a „cul" és a „far" minőségileg tökéletesen fedik egymást. Legfeljebb mennyiségileg tér el egymástól. Valószínűleg az erőteljesebb magyar fajta javára . . . „Nagy Endre parlamentje“ — De a kabaré gyorsan népszerüsödött, gyorsan fejlődött, sőt, mivel, belevittem nemcsak irói fegyverzetemet, nemcsak írói lelkiismeretemet, hanem újságírói lényemet is, különösen a konferánsz, Magyarországon olyan jelentőségei kapott, amit külföldi ember j tán meg sem tudna érteni. — Lett belőle egy furcsa fórum, ahogy Ady Endre mondotta egyszer -Nagy Endre parlamentje", s bizony sokszor az egyetlen , parlament volt, amely ki merte nyitni a száját. 1 — Hála Istennek, humoros nemzet vaT gyünk, teháka humoros formában jelentkező • szó még mindig elnézésre talált. Olyan tikkasz* tó korszak alig-alig volt, amikor nekem sem ‘ lehetett megszólalnom. i ; Kedves epizód a koalíció bukásából 1 — Sőt nemegyszer érdekes és jelentős politikai visszhangja volt a konferánszoknak. 5 Amikor például a koalíció volt uralmon, olyan ’ erővel perszifiáltuk, hogy a közvélemény ál- i lásfoglalását nem kis mértékben mi befoiyá■ soltuk. A koalíció bukása után Hieronymi Ká- . roly, aki akkor gróf Kimen miniszterelnök ; helyettese volt s egyike a kabarém törzsven- i dégeinek, felhívott magához s azt ■ mondta, ' hogy mivel nekem is részem van a koalíció > megbuktatásában, mondjam meg mi a lciván- ‘ súgom. Én egy kicsit gondolkoztam s aztán : azt mondtam, hogy Kegyelmes Uram, nekem még ebben is peehem van, mert volna ugyan ; egy kívánságom, de ezt nem fogja tudni tei- : jesiteni. Nono, — válaszolta, mert igen hatal- , más ur volt akkoriban Hieronymi — csak mondja ki egészen nyugodtan . . . Erre én megmondtam a kegyelmes urnák, hogy az én kívánságom az volna, hogy bukjanak meg, mert a koalíció sokkal halasabb téma volt számomra .... — Ezt aztán tényleg nem teljesíthette a miniszterelnök helyettese, az azonban kidéi rült, hogy egy kis jóakarattal ennek a kormánynak a működésében is éppen elég per■ sziflálható anyag volt. ■ Tisza István és a kabaré — Tisza István kormányzása idején is sokszor volt alkalmam karrikaturák készité■ sére. Maga a miniszterelnök sohasem volt a - kabarémban, azonban Vojnits Iván báró, Ti- 1 sza István bizalmasa minden egyes műsort [ megtekintett s nemcsak informálta miniszterelnökét, hanem gyakran elhozta hozzám Tisza rendszerint humorosan hangzó megjegyzéseit. — Egyszer például egy kabarétréfában lejátszattam azt, hogy amikor Tisza belép a ; munkapárti pártkor be, már az előszobában pillantja meg két fiatal, stréber kormánypárti képviselő, hogy a hatalmas miniszterelnök alsónadrágjának jobboldali madzagja kilóg a cipője mellett. Egyszerre vették észre s egyszerre a lába elé vetették magukat. Odalenn 1 aztán összevesztek majdnem afelett, hogy ki legyen az, aki az alsónadrág zsinórját megkösse. A bölcs és igazságos Tisza Pista erre lehajolt s — kioldozta a nadrágja másik szárát is, hogy mind a kettőnek jusson egy . . . — Erre a tréfára Tisza Vojniíssal azt üzente vissza másnap, hogy „Nem jó a tréfa, mert aki az én gatyámat akarja felkötni, az elébb a magáét kösse fel . . .“ Ady Endre „kupiéi“ — Ady Endrének kettős kapcsolata volt a kabaréval. Mint ahogy a propagálásának is két módja volt. Kezdetben, amikor Ady fellépése olyan nagy és zavaros feltűnést keltett az irodalmi berkekben, amikor a legtöbben mosolyogtunk rajta s mi, írók, magunk is alig néhányan voltunk, akik megérezték a zsenijét, sokszor mi magunk is kamkiroztuk őt. S ez is propaganda volt a számára. Mert a karrikaturák, ha nem is szoktak igazságosak lenni, jobban megmaradnak az emlékezetben, j mint a fényképek. Később, amikor Ady jelen- í tősége rohamosan nett, ő maga állott a kabaré mellé, állandó munkatársam lett s volt idő, mikor egész sorozat versét ajánlotta fel a kabaré számára. ’ — Ezeket a verseit Ady Endre fölületes- nek szánta, efemernek, kabarémüsornak, olyanoknak, melyek egy hónap után örökre lekerülnek a műsorról. Ilyennek irta sok halhatatlan költeményét, kupiénak szánta a Kató a misén elműt, meg az Álmodik a nyemor-t, meg A proletárfiu versé-t, s egyebeket, amelyelí klasszikusakká lettek, mert zseni alkotta őket, akármilyen rendeltetéssel is . . . A visszaemlékezések során szóbakerült ! sok kedves, apró epizód meséje felhangolta ! Nagy Endrét s amikor a beszélgetés befejeződött már frissebb volt, mint a kezdetén. Köny- nyedén és utolérhetetlen természetességgel hangzottak a finom ötletek s nagyon megköszöntem a végén, hogy Nagy Endre ez egyszer nekem, csakis nekem konferált. Amikor kilósért, az ablak mellett menet meglepve láttuk, hogy odakünn közben megeredt az eső. — Ejnye, ejnye, hiszen odakiiun esik... — morfondírozott Nagy Endre. Egy kicsit maga elé tekintett, aztán nagyon komolyan mondotta: — Tessék nekem elhinni kérem, nem lehet m& már olyan föltétien bizonyossággal hinni a ‘meteorológiai intézet időjosblsmusk. Tessék elhinni nem lehet! . . . Újabban nem mindig történik pont az ellenkezője annak, amit jósolnak. Nem egészen mindig . . . Sándor Dezső Nagy Endre konferál
