Prágai Magyar Hirlap, 1927. november (6. évfolyam, 249-273 / 1583-1607. szám)

1927-11-06 / 253. (1587.) szám

v:; •c*^P­SU5KMQW ^SiKWMÖBKSHraB A gyulafehérvári paraszt-kongresszus eldönti Bratianu sorsát A román parasztpárt visszautasította a fölkínál* hat miniszteri tárcát — Az ellenzék rohama a bukaresti korrupció ellen — A liberáli­sok ígéretekkel operáinak, de szavaikat senki sem veszi komolyan Bukarest, novemibetr 5. Az általijában fe­szüld romáin belpolitikai helyzeted még job­ban kiélezi a román nemzeti pta/rasztpártnak erős készülődése a november 20-án megtar­tandó gyulafehérvári nagy pártkongresszus­ra, amelyet a párt híveinek nagy része nem- JDetgyüilésnek tekint. ' Ezért, amily mértékben közeledik no­vember 2(bikának dátuma, olyan mér­tebben fokozódik Bratianu kormányának idegessége. rA legutóbbi hetek eseményei ugyanis olyan atmoszférát teremtettek a romén belipoliti- kában, hogy Bratianu kormányának tisztára lehetetlenség volt akármilyen jogcímet is találnia arra, hogy ezt a ránézve nagyon is veszedelmes s kizárólag ellene megtartandó nagygyűlést betiltsa. De ha már betiltani nem tudta, legalább minden intézkedést megtett, hogy a nagygyűlésre összeverődő tömeg és az ott elhangzandó tüntetések mi­nél kisebb méretűek legyenek. Bratianu kormánya nagyon is érzi, hogy mennyire végzetes lehet számára az, ha a belföldi polgárok óriási tömege s az ellenzéki pártok összessége leszögezi azt, hogy Romániában igenis van kor­rupció, hogy a román kormány jelenlegi uralmát egyáltalában nem támogatja a nép nagy tömege s hogy ez az uralom teljesen diktatórikus alapon áll. 'Mert hiszen az eddigi ©lőjelek szerint ennek az eilvnek kimondása végett gyűl ösiszse no­vember 20-án Gyulaiehérvárott az ellenzéki pártok választóinak nagy tömege. Bratianu kormánya most az utolsó pil- ü&natbam, amikor már látja, hogy mily vég­zetes lehet rá nézve minden féle erőszakos­kodás, nagyhangú ígérgetésekkel igyekszik operálni. Az Adeveimi érdekes kulisszatit­kokat árul ezekkel az ígérgetésekkel kapcso­latban. A lap kereken kimondlja, hogy a kormány az Ígérgetésekben iis erőszakosko­dik, mert utolsó kísérletet tesz diezavuálása küszöbén, hogy a nemzeti parasztpárttal ki­béküljön. A liberális körök most arra unszolják a kor­mányt, hogy éljen azzal a kedvező alkalom­mal, amelyet Gyulafehérvárnak a nagy hadi­zónába való tartozása nyújt és ezen a jog­címen tiltsa be a nagygyűlés megtartását. A 'P&mf: X évká^AU-HíRItAB kormány máris sürgősen bekérte a megyei prefekiások jelentését a gyűlés megtartása esetén várható fejleményekről és az esetleg kialakulható hangulatról. Azután még egy minisztertanácson fogja megtárgyalni az ügyet és megfontolni saját jól felfogott érde­kében, hogy mindenféle szabadságjogok, vé­leménynyilvánítási jog és szólásszabadság skartbatevésével megmentheti-e és hogy mentheti meg, vagy legalább is milyen in­jekcióval hosszabbíthatná meg .saját létezé­sét. Egyelőre félhivatalosa utján és belügy­miniszterével, Dúca miniszterrel, kategóri- kusan cáfolja, mintha a gyűlést bo akarná tiltani, hogy addig is ne mérgesítse el a helyzetet. A vidéki osstrák a íasciitáMlioi liassuléan Bécs ellen akarnak w^stnini As osztrák kormány cáfol - Rinfelsn, Ausztria c£ikfáSorjje3&EfiJe — Veszedelmes puccsSianeguíaft az ©szSrák tartományokban Ezért, csak hogy saját pozícióját meg­menthesse, még saját politikusainak fel­áldozását sem tekinti utolsó eszköznek és a nemzeti paraszipártnak hat minisz­teri tárcát és terjedelmes képviseletet ajánlott fel a közigazgatásban. Mindezt csak azért teszi, hogy a gyulafehér­vári nagygyűlés várható éle® hangjára szor- dinót tegyen. Értesülésünk szerint azonban a nemzeti parasztpárt vezető politikusai a kor­mánynak ezeket a javaslatait kereken visszautasították. Látják ugyanis, hogy a kormánynak együitt- müködésre szóló felhívása nem egyéb a M- diuklónak az utolsó szalmaszálba való ka­paszkodásánál s tudják nagyon jól, hogy a gyűlés szabad megtartása és álláspontjuk ra­dikális leszögezéee ©setén sokkal több hasz­not szerezhetnek, mint amennyit a kormány javaslatai jelentenek. Különösen a nagy ígé­retek beváltása tekintetében nagyon kétes értékűek a kormány javaslatai. E tekintet­ben az ellenzék nagyon jól ismeri a kor- mánypártokajt, miért ihászén ő is volt kormá­nyon Romániában. Tudják jól, hogy az Ígéreteket csak ad­dig tartják be, amig a veszély Bamo- klesz-kardja lebeg a levegőben. Amint azonban a veszély elmúlt s a helyzet kedvezőbb, akkor a tett ígéreteknek értéke nem több a semminél. A nemzeti parasztpárt ezért tudtul adta * Liberálisoknak, hogy amíg fel nem oszlatják a terrorisztikus alapon létre­jött jelenlegi parlamentet s amíg parla­mentáris, kormányt nem ültetnek a mos­tani kormány helyébe, addig a román nemzeti párásztpáirt emberei tárgyalni neon ülnek le a liberálisokkal. Bécs, november 5. Több német lap szen­zációs híreket közöl az osztrák nemzetőrség állítólagos puccsterveiről. Több német lap jelentése szerint az osztrák nemzetőrségben legújabban fas- cista orientáció kerekedett felül és a vi­déken elhelyezett osztagok november 12-én Mussolinihoz hasonlóan Bécs ellen akarnak marsolni, hogy elsöpörjék a je­lenlegi uralmat. A mozgalom vezére állítólag Rintelen dr. Stájerország volt tartományfönöke, akit kör­nyezete mindenre elszánt és nagy fantáziával rendelkező embernek ismer. Bécsi illetékes körök a német lapok szenzációs jelentéseit elejétől végig légből kapottnak minősiti. Maga Rintelen is cáfolatot közöl, de annyit elismer, hogy a politikai hangulat a vidéken rendkí­vül Bócs-ellenes. A júliusi események óta a parasztok és a nacionalista vidéki polgárok ingerlé­kenysége napról-napra nő és csak a leg­kisebb inditóokra van szükség, hogy az ellentét kirobbanjon. és Bécs meg a tartományok nyílt, esetleg vé­res harcba keveredjenek egymással. Breitner pénzQey! politikája csődet mondott Bécs, november 5. A város községi taná­csában tegnap nyújtották be az 1926-os évi községi zárszámadást. A bevételek 434 millió sohillingre rúgnak, azaz 60 millió schilling- gel túllépik az előirányzott összeget, a kiadá­sok összege viszont 449 millió sehilling, azaz 12 millió sohillinggel több, mint az előirány­zat volt. A veszteség 15 millió sehilling, ami nagy meglepetést keltett Bécsben, ahol a bal­oldal állandóan Breitner pénzügyi politikájá­nak kiválóságáról beszélt. A zárszámadás vi­tájánál Kunscbák keresztényszocialista város­atya hevesen támadta a városi építkezéseket. Többek között két nagy vállalatot azzal vá­dolt meg, hogy a rendelkezésekre bocsátott városi pénzekből nagyobb összeget elsikkasz­tott. tSO© fe& készítettünk az idei vadászidényre. Látogassa meg vállalatunkat. Kérjen ajánlatot. *'■ akr.-iuBK.'■ tJl i r'. "v ffegyvermtSvek. P*"35h Vodickova 48. OlmtöfZ, Denisova tf. 9. Reichenberg, Habelstr. 14: A Itassa! ͧWkÉmara másfélmillió korona költséggel ui ssékhásat épít A börzét Is az u| palotában helyezik el — A jövö kéten döntenek a beérkezett 32 pályamunka fölött Kassa, november 5. A bassaiT kamara annak dacára, hogy a legrégebbijeik egyike, ezkteig nem épített szákiházat. Már a régi Magyarországon is az egyetlen volt, amely nem a saját palotájában működött s a köztársaságban is az egyetlen. A feladat megoldása most már halaszt- hatatlam. Mai helyiséged távolról sem felelnek meg többé. A kamara jelentősége és munkája a prevrat óta rondkivüli mértékben nőtt s legalább mégegyszer annyi helyiségre volna szüksége, mint amennyi ma rendel­kezésre áll. Ez kényszeríti arra, hogy székházat szerez­zen, annál inkább, mert a mai laikásszükség mellett arra sincs többé kilátás, hogy bérlet utján biztosiithatna magának jobb elhelyez­kedést. Az építkezés gondolatával a kamara már egy negyedszázaddal ezelőtt is foglalkozott. Akkor a városihoz fordult telekért, amely elő­ször a mai uj városházának telkét helyezte kilátásba, a kamara azonban akkor azt túl­ságosan kint fekvőnek ítélte s újabb kéréssel fordult a városhoz, amely erre a Fő-utca 106. számú telket Ígérte oda, amelyet neimrégi-; ben az ipartársulat szerzett meg. Itt . is j aggályok merültek fel a telekinek megfelelő j volta és az ajándékozáshoz kötött feltételek betarthatása tekintetében s igy nem került rá a sót, hogy a telket birtokba vegyék. Később magánház megvásárlásának gondo­lata foglalkoztatta a kamarát, a nélkül, hogy mindenben megfelelőt sikerült volna találni. A 75 éves jubileum adott azután uj im­pulzust az akciónak. Hogy pedig az épület mindjeimben megfeleljen, uj székház építése mellett döntött a kamara s ennek telkéül a Tordássy-Zlinszky alapít­vány Fő-utca 118. számú ingatlanát szemelte M. Enne kisajátítási jogot kért, amelyet sikerült megkapnia s amely immár jog-érvé­nyes is, csupán a vételár megállapítása van még hátra. Biztosátva lóvén a" telek, íidőnyei­I rés céljából a kamara már ki is irta a pályá­zatot a székház terveire. A tervekkel szemben a kamara a szo­kottnál nagyobb igényeket támasztott, hiszen oly érdekeket kellett összeegyeztetnie a magáéval, amelyek más körülményeik között nem lettek volna figyelembe veendők. Gon­dolnia kellett azokra a kereskedőkre és lakókra, akik a régi épületnek bérlői, gon­dolnia kellett a jövő fejlődési tehetőségeikkel, helyet kellett biztosítania azoknak az intéz­ményeiknek, amelyeket a kamara mellett megvalósítani akar és egy régen érzett nagy szükséget akart pótolni azzal, hogy egy nagy tervnek állítson hajlékot a város gazdasági életében fontos rétegei: állandó használatára s egyben megszerezze annak előfeltételeit is, hogy ha a. tervezett börze létesülni tud, a mű­ködésre megfelelő helye legyen. Ennek megfelelően voltak egybe 'állítva a tervpályázat 'teltételei. Gondoskodás történt üztethelyirégekről. A kamarai iroda számára szükséges helyiségekről!, könyvtárról, amely a kamara értékes könyvgyűjteményét hasz­nálhatóvá tegye szélesebb körök számárra is s gondoskodás történt lakásokról is a tisztvi­selők számára. Az üzlethelyiségekben gondolja később a kamara megvalósítani az állandó minta­kiál3átást és ipari gyűjtemények, szaktanfolyamok, előadói termiek elhelyezésére is tekintettel volt. A kiirt pályázat meglepően szép ered­ménnyel járt. Nem kevesebb mint 32 pályamunka futott be a köztársaság legkülönbözőbb részeiből az északi határtól egészen Padkarpátská Rusig. A pályázatok felbontása a jövő héten fog megtört érni s meg vagyunk győződve arról, hogy a kamara teljesen megtalálja a tervek­ben azt, amit a pályázat kiírásától várt. Az építkezési költségeket a kamara másfélmil­lió koronában állapriioíta meg. Az építkezést tmár a jövő év nyarán meg akarják kezdeni. Ihcij, csuhaj, szerelem! Igen, szatírát akartam írni a szerelemről s ez lett volna a elme. Keserűen komoly Írásnak ké­szült ez a szatíra, különös és hátborzongató össze­állt fásban raktam volna benne össze azokat a szép­irodalmi cafatokat, amelyek e körül a téma körül jegese esedtek ki s váltak elviselhetetlen sablónolc- ká. Nem is csak a szerelem paródiája lett volna 1 ez, hanem az irodalomé, igen, a szépirodalomé, ; amely száz törekvésen., ezer fellángoló lendületen, millió lázas forradalmon át is megmaradt végér­vényesen és végzetszerűen játéknak, sportnak, leg­jobb .esetben szavak újszerű csoport omlásánál. El- rémül't szívvel olvasom Szabó Dezső irodalmi új­ságcikkeit, hogy mennyire nem mások újszerű szójátéknál s hogy (milyen kirívóan sémimitinon- dóak lendületes páfhosza, forradalmi hangja, el­mélkedő megállapításai. Szédület fog el a legjobb írások láttán; nem tudom elfojtani a kérdést: mit akarsz? Mit akarsz, szerencsétlen bolondja a sza­vaknak, ezines nyelvbuborékok mániákusa, mit akarsz? Mit tudsz adni virtuóz nyelvednél többet, puffogó frázisokon feul valami tisztességesebbet, valami kevésbé szégyenteljeset, szemérmetlent és nevetségeset. Igen, a nagyhangú, az örök termé­ketlen Irodalom paródiája lett volna a könyveim, annak a felületnek a paródiája, ahol a (szerelem az irodalmat súrolja ezer formában s mindig itorzau, mindig nevetségesen. Annak az édeskés máznak- a paródiája, amiben a szerelem Courtins Mahlernél jelentkezik, azé az ötvágyrontőan aprólékos sze­relmi líráé, ami az olasz Renaissanee-költők nyá­las lelkivilágából fakadt, Zoláig, ahol a szerelem fülledten tragikus szánt kap az elnagyolt realitás­ban és tovább Szabó Dezső dühödlen patkot ikus gesztusáig, amellyel utóbb már csak ennyit mord: .,az anyáim harapása". Végigvonult; volna a köny­vemen az az ezer exőt.ikus lápvirág, amit egy tragódi áttenni groteszk életfolyamat fakasztott, ezer felkavart lélekingoványból. Soha természet­rajz nem lehetett volna érdekesebb ós tanulságo­sabb ennél a gyűlölködő könyvnél, amely a sze­relmi líra véres megalázásának készült. Nekem egy kis elégtétel is lett volna ez a könyv azokért a megalázó, buja vágyakért, amelyek az életemet olyan kicsinyes, olyan nevetséges, olyan piszkos, olyan idegen utakra kényszeri tik. Nem, a köny­vem nem lett volna szatira, nem tudott volna az elfogulatlan mérlegelés, a megfontolt gúny ma­gaslatáig jutni: gyűlölködő hasztalan ostrom lett volna egy értelmetlenül szörnyű hosszú folyamat ellen, amit életnek nevez a romantikus émelygős frazeológiája, egy folyamat ellen, a moh-ben min­den akarást, lendületet, páthoszf ama bizonyos ha­rapás jelent s minden égdöngetés myavalygó szó­játékba fullad. Atkozod ő egy könyv lett volna ez, istenemre, de ha meggondolom, nem is a szerel­met átkoztam volna meg benne, hanem különc ■magamat, akinek a mások öröme szégyen és lá­zadó harag. A telkemet átkoztam volna el ebben a könyvben, a ferde és gonosz telkemet, amely­ben ilyen szörnyű alakot kap a közönyös Valóság. 6, a könyvemet nem adhattam volna ki: mérhe­tetlenül kívül feküdt volna az irodalom határain. De nem írtam meg. Izzó nyárban, fülledt fák alatt találkoztunk. Szerelemről nem esett szó közöltünk. Karcsú volt, törékeny, kényes. Azt mondta: „Szép vagyok?“ A vállam vontam: „Lehet." Azt mondta: „Tánc." „Mulatság." „Szépség." Azt mondtam: „Ember­csorda, ragacs." „Hát mit akarsz?" — szólt. „le­vegői, fagyot, szelet, szelet ormótlan hegyek csú­csán, tomboló vihart, hogy mindent elsöpörjön, csak én maradjak fent szomorú-győztesen bánatos- szabad." „Nézz a szemembe," — azt mondta ő, — „ugye megijedtél? A szememtől Ijedtél meg." Mély volt a szeme. Különös, furcsa szem, kü­lönös, furcsa mélység.. Aztán feküdtünk a folyóparton. „Szép va­gyok?" — azt mondta. Sírtam. ..Szép." Csobogva folyt a víz. A bokrok fuldokoljak. És megcsókol­tam a száját. Keserű, suta csók volt. Keserű, sut::. Gyűlölködve váltunk el. Gyűlölködve, értetlenül. Aztán, másokkal csókolózott. Egyszer láttam, mikor a fűben egymáshoz simultak dódéit öröm­mel duzzadt falomb alatt. & elutaztunk. Különös búcsú volt az este. Árokban ültünk, ölébe vette a fejem. „így,- hajiad ide." „Nem." „Miért?" — „Courtb® Mahler irta meg, nézd. hold is világít." — „Az élet ez. egyéb­bel ne törődj." „Értetten válunk el s a gőgöm megrohad." Felém hajolt: „Mi benned ez a lázadó harag, milyen fájdalom búg benned ilyen lázzal?" — „Fullaszt a nyár, a duzzadt fák, az áldás," Meg­csókolt. Sírtam. A hajam simogatta. Hegy mi van alatta, milyen furcsa szörny- Hogy mi zúg alatta, milyen torz ütem. Hogy mi tombol alatta, jajgat és vonít. A paródiám gyűlölt muzsikája. Garami Ferenc. f

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents