Prágai Magyar Hirlap, 1927. november (6. évfolyam, 249-273 / 1583-1607. szám)
1927-11-27 / 271. (1605.) szám
Színdarabot írtak Henry Ford ellen 'és elő is adták a newyorki New Playwright Theatreben, egy színházban, melyet Ottó H. Kahn bankár, a Wallstreet teljhatalmú ura iüapitott és amelynek igazgtója a magyar Francis Edward Faragok (értsd: Faragó Ferenc Ede). A darab középpontjában Henry Ford áll, azaz az wnei'ikanizmus esszenciája. Az amerikai jankeek megkönnyítik maguknak a dolgot és nem úgy tesznek, mint az európai irók, akik az egyesből és az egye dböl veszik az ötletet, vagy a meggyőződést és felfejlesztik az általánosba-. Amerika nem törődik a múlttal, a tradícióval, amije nincs, nem- törődik a jövővel, amelyet biztosítva lát, mert a jelennek él. Amerika egyik megszemélye- Ütője a jelenben Henry Ford, a világ leggazdagabb embere, autókirály és antiszemita, szociális író és plagizátor, akiről kisütötték, hogy könyveit mással íratta, de akiről nem tudták kisütni, hogy nem a leggazdagabb ember, aki mindenütt győz, mert a materializmus megtestesítője: Amerika jelene. Tehát Amerika jelene ellen írlak színdarabot, amikor ellene írlak. Ezért érdekes és fontos ez a darab. Henry Ford és Anita Loos („Szőkék előnyben“) bokszbajnokság és Darwin elleni porok:': Amerika. Felhőkarcolóid, égbetörők, amelyek még a felhőket sem érik el és minél közelebb érnek hozzájuk, annál jobban távolodnak az Égtől. Az Isten képmására teremtett ember elítéli Darwin majmát, de a szőke majmot előnyben részesíti az összes barna anyával szemben. Amerika teheti, joga és dollárja van hozzá, felelősséget pedig nem ismer szellemi vonatkozásban (Theodore Dreissler, Sinclair Levis, Upton Sinclair, Herzgesheimer csak most kezdik döngetni a széliéin kapuit). Sportgirl és monymuker, autókirály és plágium: a jelent, a pillanatot élő Amerika. Azaz: Ford. Jobban mondva: Fordizmus. Mert Ford1, világszemlélet, t Jz- mus“. A színdarab izzó, gyűlölködő tiltakozás a Fordizmus ellen, az emberiségnek gépekké való átalakítása ellen. „The Old Man“, az öreg, ez Ford ebben a darabban. A vérszopó öreg, aki a lelket ki akarja pusztítani az emberből és a testből gépet akar csinálni: az uj sátán. A darab cime övét jelent. Azt a mozgó pályát kell alatta érteni, amely kétoldalt sorban álló munkások közt lassan elviszi az autóalkatrészeket, amelyeken egy-két mozdülat- nyi munkát kell örökösen ismételnie minden embernek. Jim Thompson, a gyár agyonfá- radt munkásának lakásán kezdődik a cselekmény. Leánya, Nancy egy forrongólelkü fiatal munkás szerelmese. Nancy az amerikai girl, maga tartja el magát és rátámad anyjára, mért nem stoppolta meg harisnyáit. Készpénzzel fizet mindenért, ami élet. Bili, a fiatal munkás szereti a lányt, még sem veszi el, mert így száll szembe Ford farizeizmusávál. Bili fellázítja a gyárat. Ford tárgyalni akár, de a tömeg összerombolja a gyárat. Ford menekül. Katonaság helyreállítja a rendet, Bilit elfogják. „Mi haszna volt?“ ingerkedik vele a katonai parancsnok. Bili nem válaszol, válasz az összerombolt gyár. A gép visszaváltó zott emberré. Ez volt a haszon. Érdekes, ujszerii darab? Nem. Semmiképpen sem. A régi recept: egy kis szerelem, egy kis forradalom. Es minek e sok hűhó semmiért? Ford miatt? Az irányok, az izmusok nagyon gyorsan változnak. A Fordizmus ma még Amerika jelene ugyan, de már csak ötvenszázalékos jelen. De Ford Amerika. Ezért érdekes a darab. Amerika kezd fellázadni önmaga ellen. Kezd eszmélni, gondolkozni. Eddig gyerekkorát élte. Nem iuőia, mit tesz, ezért meg kellett neki bocsátani. De most kinőtt a kamaszkorból és Ford még midnig kamasz. Szűk már a kamaszruha. Tíz ceniméter választja el nadrágja alsó szegélyéi a cipőtől, ugyanannyi a kabát ujját a csuklótól. Izgatottan, túlságos energiával fésüli meg haját, de a fürtök minduntalan homlokába esnek. Fölötte kellemetlen! Egyik lábáról a másikra hág és letapossa a kultúra cipőit tánc közben. Nem tud mit kezdeni önmagával, ügyetlenül mozog, akár 'antiszemitizmust prédikál, akár felhőkarcolóval épít, akár Darwint ítéli el, vagy a szőkéket előnyben részesíti — végigrohant a materializmus perifériáján és sehol sem találta meg a központot, kérésié mindenütt az Istent, sehol sem találta. Ford ur előbb csak autókat gyártott. Olcsó autók voltak. Ez rendben volt Amerikában. Később gondolatokat kezdőit gyártani. Olcsó gondolatok voltak. Eí már nem volt rendben. Amerika kezdte észrevenni, hogy gondolatok vaunak és hogy gondolatok kényelmetlenek. Nem autók. Es miné olcsóbbak, annál drágábban kell megfizetn érlük. Es ekkor történt, hogy Amerika tiltakozni kezdett a gondolatok ellen, mert a fiatal xx A Kis Pythagoras megható történetét kiesi nyék és nagyok örömmé] olvassák. ság fejében ellentétes gondolatok fogamzot- tak meg. Felhőkarcoló, olcsó autó — Fordiz- mus. Add meg a Fordizmusnak, ami a For- dizmusé, de a léleknek, ami a léleké! És valaki darabot irt. Ford ellen. Harcba szállt vele, a nagy géppel. Ez a valaki megsejtette, hogy Ford Amerikát jelenti, Harcba szállt Amerikával, a nagy géppel. Mert látta, hogy ez a gép forog, forog . . . téves körforgás, melynek nincs kezdete, nincs vége, nincs fejlődése, nincs célja: Fordizmus. Az ember teremtette a gépet, a gép összerombolta az embei't, az ember összerombolja a gépet. Es ka összerorn- bolta, újra fel fogja építeni: Egy uj Ford. Es a haszon? ahogyan a katoni parancsnok kérdi. A haszon: lesz Ford, de nem lesz Fordizmus. Ez az egy lépés pedig a fiatal Amerika életében hatalmas fejlődést jelent. Neubauer Pál. MRPLOm RZESVETEÍTii TÜNTETÉSEKRŐL írja: KRR1NTHY PRI5YE5 1927 noveaníber 26. Utáltjára huszonegy esztendő vei ezeflűbt Mini tettem az •egyetemen. Elsőéves hallgató voltam, annak is első szemeszterese. Fizikáin abematika szaíkra iratkoztam be, közben sebészetet hallgattam Dollingernél és a könyvtárban Schopenhauert, Taiine-t és Moonimsent olvastam este kilencig. Mindez nem akadályozott meg benne, hogy a kedves, finom Négyessy stilisztika-óráján, komoly tanulmányt olvassak fel Reviczky Gyuláról, melyet is a professzor ur megdicsért, sőt nem tartotta leheteti ennek, hogy a Reviezky-iroda- lom terén valódi érdtemeket szerzek idővel. A tüntetések úgy kezdődtek, hogy éppen Kürsöhákot hallgattam a Műegyetemen (oda á?s átruccantam néha), mikor ki vágódott az ajtó és egy- szép, leikesarcu, bakombartos fiatalember rontott Ibe, féliretolta a meglepett tanárt, felugrott az asztalira és gyönyörű, tre.mo'1 o-bariton hangon szavalni kezdett, hogy aszongya: „egyetemi polgártársak!“ Hogy Unit szavalt, nem emlékszem (hiszen éppen ez az!) csak arra, hogy rögtön beleszerettem —■ Byronra és Wertíherre emlékeztetett egyrészt, másrészt. Kárpálhy Zoltánt is ilyennek képzeltem (abban az időben véletlenül se hasonlítottam eleven embereket máshoz, amint regény-bősökhöz). Ez a fiatalember Meíiha Anmand volt, ma köztiszteletben áüő orvos, sőt úgy tudom, ibaijtársam is Apollóban. Ettől a naptól fogva heteken át láziban élítünk. Igen éltes, de merőben összefüggéstelen emlékképek villannak fel bennem, ahogy megpróbálom felidézni. Gyűlés a díszteremben. Melha szónokol, aztán egy Kovács nevű sovány fiatalember óráit. Dühében kettétöri a sétapákáját és közénk hajifja. Este a Műegyetem kertjében üvöltök nagy tömegben, melynek közepén egv (Zajoséit nevű zászlót lobogtat. Lovasremdőrök taposnak közénk. Megpróbálják kicsavarni a zászlót Zajesek kezéből. Zajosak nem enged úgy viszik el, zászlóstól. Rohanunk végig az utcákon. Valaki elordiilja magát: „A szocialisták!“. Nagy kavarodás, verekedés. Mellékutcán ügetek lihegve, szét.zavart tömeg törmeléke. A körútra ének Hallgatag, komor felvonulás. Kik lehetnek? Mindenesetre csatlakozom hozzájuk. Bekanyarodva, egyszerre lárma: a zsebekből kő kerül elő, pillanat alatt bevernek minden ablakot. Csodálkozva megállók, a tömeg százfelé rebben. Egyszerire meztelen kardok villannak — rendőrattak! Két laposvágás a hátamra, iszko- lok már — lefekvéskor nyöszörögve tapoga- toirü a kék hurkákat. A Pesti Hírlap szerkesztősége. Vagyunk vagy’ ötvenen. Valaki botokat, revolvert és szafaládét osztogat: a revolvert zsebreteszem, a botot megmarkolom, a szafaládéba beleharapok. Ostromállapot. Az ellenfél megtámadta az épületeit, — 'lehet, hogy reggeliig tart a harc. Ezért osztogattak élelmiszert is. Reggel dalolva, kiabálva vonulunk végig az egyetem folyosóin, minden tanterem ajtaját bevágjuk. „Itt nem lesz ma előadás!“ Íme a képek — élesek, tiszták, lelkem.ok, tele érzelmi színezettel, fiatal büszkeséggel. De — semmi összefüggés. Tudniillik, hogy a dolog csattanójával kirukkoljak — halvány 'Sejtelmem Isincs róla, miről v o 11 s z ó. Miért tüntettünk, ki ellem, ki mellett, mi lyen célból, — ha ketté szaki tóm a fejem, akkor se jut eszembe. Pardon — hagyjuk azt a paralizist. Más itt a baj. A dolog úgy áll, — hm, hogy is mondjam csak, hogy is írjam körül, hogy ne kelljen szégyellenem magam most, húsz év múlva. Tudniillik — az a rémes gyanúm, hogy akkor se volt irőta halvány sejtelmem se, hogy hát miről is van sző. De ha már ennyire jutottam, tovább ! megyek. Van még egy emlékképem erről, ! rélszsgen. furcsán, szégyenkezve húzódik meg ! vakból. Robogunk hetykén, kiabálva, a íolyo- i són. Jön szembe egy szelíd, busképü tanár — i fehérszakállas, szemüveges, már nem tudom melyik. Integet, hogy mondani akar valamit, hagyjuk szóhoz jutni. Nagy nehezen élba'U- gatunik, gúnyos fölénnyel biztatjuk, hogy tessék. Akkor halkan, csendesen, udvariasan ennyit mond: „Kérem uraim, volna szives önök közül bárki, röviden összefoglalva, megmagyarázni inekeim, imit óhajtanak tulajdonképpen ?“ Csend. Egymásra nézünk. Néhány an makognak valamit, mások vihogni kezdenek. Az arcokon torz vigyor. A tanár csodálkozva vár jó három percig. Aztán vállat von, ő maga is elszégyeli magái, hirtelen eüoson. Mi még hallgatunk egy kicsit, aztán valaki elrikkantja magát: „Gyerünk a quesl urába!" Ordítás. „Gyerünk!“ Tovább vágtatunk. Voltunk evviitt akkor vagy ötvenen, tüntetők — és merem állítani, hogy sejtelmünk se volt róla, miért tüntetünk. S mégis nagyon téved, aki ezekután egy bölcs és mosolygó kézlegyintést vár — ilyesfélét, hogy fiatalság bolondság, hogy a friss vér szeret fickándozni, mindegy neki, miért — hogy — az efféle egyetemi tüntetések általában erre a. lapra Írandók, el intézhetők egy higgadt kézlegyintéssé]. Óh nem, ezerszer nem! Azt a tényt, hogy tüntettünk s nem is voltunk tisztában vele, tmiivégre — még ma sem tudom íelkiisme re tlenségnek, hébehur- gyaságnak, éretlen ‘kotnyeleskedésnek tekinteni. Ellenkezően! Ennek a kedves komikumnak az a nacvon is mély, nagyon is tragikus valóság volt az alapja, hogy nem t u 1 k e> v é s, hanem 'éppen túlsók eszmei és gondolati tartalom adott rá fedezetet, bátorságot, harci kedvet és készséget. Mit bántuk mi, mit törődtünk vele, hogy a pillanatnyi politikai vagy társadalmi Iheflyzet micsoda fordulata teszi időszerűvé a mi heccünket! Az aktuális exigenoiákat talán nem tudtuk áttekinteni, — de hogy v é g e r e d ,m é n y b e n hová lukadunk ki, (hogy végeredményben, mi az a jelszó, az az igazság, mi az a követelmény, aminek megvalósításáért minden alkalmat torkon kell ragadni, mikor a társadalom, az ország, a nemzet, a:z emberiség 'sorsának irányításában büszkén kikértük a részünket — azt olyan nyilvánvalónak, olyan természetesnek éreztük. hogy erről nem is kellett külön beszélni, erre nem is kellett hivatkozni, ezt nem is kellett előrebocsátani, se igazolni. Nyilvánvaló és természetes volt, hogy ez az eszmei tartalom, gondolat és hitvallás azonos és egyenrangú a legkültönib és legáltalánosabb és legmagasabb és légváraié sebb ideálok tartalmával — nyilvánvaló és természetes volt, hogy mi végeredményben a hazáért, a szabadságért, a fejlődésért, a jövőért, az emberi lélek legszentebb vágyai nevében az ember legszentebb jogáért harcolunk — ugyan mi másért harcolhatnánk, mi húszévesek, egyetemi ifjak, ama Világszabadiság fáklyahordozói, ameÍvnek nevében Petőfi ifjai nemcsak részitvetfek benne, de m ege s.i n á 11 á k a szabadságharcot — ugyan mi másért, mi,, ész és szív és szellem és bátorság ‘lovagjai, végrehajtó örökösei annak a testámentommak, amit egy Szókratész, egy Krisztus, egy Rousseau, egy Petőfi tett le ünnepélyesen éppen a mi kezünkbe, felismervén a különös paradoxont, hogy vannak ideálok, s éppen a legszentebbek, amikért leghatásosabban nem az öregek, hanem a fiatalok hivatottak sikraszállni, éppen fiatalságuknál, ama kivételes helyzetűiknél fogva, hogy egyéni életérdekeik még nem alakultak ki, még nem rontották meg az Igazságért való Önzetlen, lelkes és hivő rajongást, ami velünk születik s amit csak később torzít el bennünk fiiiiszter- önzéssé a létért való küzdelem. OH van egyszerű és magától értetődő volt ez a mi krédónk, olyan minden időkre szóló, egvotemes bizonyosság — olyan elképzelhetetlen volt, hogy húszéves ifjak másért is harcolhassanak, minit az Abszolút igazságért, akár Hellaszban, akár ma, akár a huszonötödik századiban! - iszazán nem keltett a rész- itetkérdéseikben szabatosaknak lennünk: ugyan ki mert. volna meggyanúsítani bennünket mmmimmmmamKssst^etsmBamiíseaaesmrvme^^ftetLíMíM pártoskodással, részrehajlással, megalkuvással még tévedéseinkben is? És íme — íme, mégis ... Mit meg nem ér az ember. Ha most bemennek a lázongó és tüntető egyetemre és én volnék az a tanár, kénytelen volnék nem azért szégyelni magam, hogy a fiatalság nem tudja, miért tüntet — hanem azért, (hogy igenis tudja és mégis tüntet. Tudja — vagy legalább tudni véti. I)e talán mégse tudja. Lehetetlen. Nem tudom elképzelni. Talán mégis jő volna bemenni és megmagyarázni nekik. Az ő „eszmei tartalmuk", aminek nevében harcolnak, ugyanis — izé, be kell vallanom, valóban kissé bonyolultabb, mint a mienk volt. A mienkhez nem kellett sok ész és belátás — elég volt egv kis szív, egy kis dac, egy kis megvetése mindennek, ami igaztalan, embertelen, megvetése mindennek, amit a „felnőttek" találtak ki. rongyos érdekeik védelmében — egyszóval: csak fiatalnak kellett lenni hozzá. Haza, szabadság, jogegyenlőség — igazán nem komplikált eszméli. Nem kellett a „felnőttek*‘-fői tanulni őket, — inkább mi tanítottuk meg rá a felnőtteket, megtanítottuk, eszükbe juttattuk, fejükbe ver tűk újból, látván, hogy’ megfeledkeztek róluk. Ezek a mai tüntetők nehezebb leckét kaptáik. Nehezebbet, olyat, amilyet csak felnőttek találhatnak ki. Ilyen fogalmak vannak benne, hogy aszongya: fajbiológia, mentalitás, vér sejt affinitás. Mégis csak be kellene menni és beszélni velük. Lehetetlen, hogy ők ezt értik és mégis tüntetnek és ennek a nevében tüntetnek — egvetemi hallgatók, húszéves ifjak, hozzám hasonlók, hozzám, húszéveshez, akit nem tanítani, akitől tanulni szerettem volna halálomig 1 G-erekek, lehetetlen, nem tudom elképzel. ii, hopv ezeket az öreg, tudákos, na^vké- püségeket, hogy fajbiológia és mentalitás — hogy ti ezeket komolyan beszoptátok és és ezért harcoltok! Gyerekek, húszévesek, egyetemi polgár- 'ársak, egyetemi fársaim — lehetetlen, hogy fi ezt h-szit k! Gyerekek, húszévesek, akiknek különbeknek kellene lenni nálunk, akik arra valók vagytok, hogy eszünkbeju Hassátok az elfeledett* ideált, — egyetemi hallgatók, akiknek az egyetemes igazságért kell lángolnotok — lehetetlen, hogy ösztönnel és akarattal mentetek bele ebbe a kicsinyes harcba, hogy önzőbbek és kicsinyesebbek legyetek a létért harcoló felnőtteknél! Nem, nem, ti egyszerűen nem értitek a dolgot, ugy-e? Ti nem értitek, ti nem látjátok a téve- (te 1. eltévedtetek a bonyolult fogalmak útvesztőjében — nem látjátok, hogy ezek csak fogalmak és nem eszmék — eszméknek veszitek a zavaros fogalmakat! Fogalmakba zavarodtatok bele — ide hallm-mU.!:! Zsidó mentalitás — ez csak egy fogalom, gverek ek. Fogalom, amivel játszani lehet mindjárt megmutatom. Amikor zsidót üldöztök a fajtájáért — ezzel az üldözéssel a legősibb, legzsidóbb gondolat szolgaságába estetek — annak a kegyetlen, igaztalan Jehová- nak adtok igazat, aki az apák bűneit a gyermekekben bünteti. — embertelen fanatizmus bűnébe estek — mit segít rajtatok akkor a cifra sző, bonyolult okoskodás? Ne fogalmakért — eszmékért harcosatok, gyerekek! Szép és jó és igaz eszmékért! Szeressétek a jót és igazat — gyűlöljétek a rosszat és hamisat! Cudar zsidó, derék keresztény — derék zsidó, áruló keresztény — mi dolgotok vele? Nektek csak ennyi: éljen az igaz és derék — pusztuljon a cudar és hamis! Annál rosszabb aunak, akármiféle, aki cudarnak és hamisnak bizonyul! Csapjátok földhöz egész szótáratokat — nem, nem lehetetlen, nem ismerek rátok különben! Csak egy gvanu vigasztal —- ama Barah- bas legendájának tanulsága, amit tíz. évvel ezelőtt beszéltem el nektek: hogy külön-kii- lön, egyenként jól értitek ti ezt — külön-kü- lön, egyenként igazat adtok nekem tömegbe verődve hangzik csak lelkes ..Krisztus"- kiáltástok átkozódó „Barabbas“-üvöltésnek. % Alapítva 1833 Telefon 33. U S > y. • AlszmS A üveg, por cellán nagykereskedése. q £ KOSI CE, Fő-utca 19. Nagy választék. Jutányos árak. *»•! Út,
