Prágai Magyar Hirlap, 1927. november (6. évfolyam, 249-273 / 1583-1607. szám)
1927-11-26 / 270. (1604.) szám
1927 november 26, szombat. Odorodon! Termeszei esen szavatoltan klór nélküli a pompásan üdítő fogpaszta a barna fogbevonatot eltünteti Kis tubus ára 4'—, nagy tubus 6.— korona ismereti szabadság és a művelődési és kulturális szabadság ellen való merénylet ez, s ez az, ami propagálja azt az igazságot, hogy itt a magyarság el van nyomva! A propaganda és az elégedetlenség tünetei olyan tünetek, mint a láz a tüdőbetegségnél. Hiába méltatlankodnak a szanatórium vezető orvosai, „hallatlan, hogy ezt a beteget ki-! lene esztendeje kúráljuk s még mindig láza j van!“ Nem a beteg tehet arról, hogy lázas, har; nem az, hogy az orvosok nem a betegség igazi mcágvát, a vírust támadják. Nem gyógyítanak, de kuruzsolnak és experimentálnak a nélkül, hogy helyes diagnózist csináltak volna. A kisebbségek „megelégedettsége** Ezen pedig nem fog segíteni az sem, hogy ismét minden tárgyi alap nélkül azt hangoztatja a külföld felé a külügyminiszter ur, hogy itt meg vannak elégedve a nemzetiségek; sőt Hodzsa miniszter ur azt a kijelentést tette, hogy hat magyar képviselő a kormányt támogatja. Ezt valószínűleg a nemzeti pártra értette, akik ez ellen bizonyosan tiltakozni fognak, de nem hagyhatom szó nélkül én sem. Itt magyar képviselő, aki a kormányt támogatná, nincsen! A Rothermere-ellenes akció az az állítás, hogy a Rothermere-akcióval szemben való tiltakozó iveket magyarok aláírták, szintén nem egyéb, mint hamis propaganda, félrevezetni akaró propaganda. Itt azonnal kimutatom, hogy mi volt oka annak, hogy ezt a tiltakozó ivet annyian aláírták: egyik: ok volt a terror, a másik pedig az, hogy mi, akik a magyarság és az őslakosság ügyeivel follalkozunk, bizalmasan közöltük mindenkivel, hogy írják alá az iveket, ! mert a szabad akarat hiányát nem akarjuk betetőzni még azzal is, hogy veszedelmekbe s bajokba küldjük azokat, akik ezt nem érdemlik meg. „Nyílt kártyával látszunk** Tisztelt Ház! Amit itt elmondtam, azzal újból azt bizonyltom, hogy én nyílt kártyával játszom. Beszédem végéhez közeledem és összegezem újból azt, hogy károsnak és veszedelmesnek tartom mind a csehszlovák repub- lika szempontjából, mind a benne inkorpo- rált nemzetiségek szempontjából azt a politikát, amelyet a kormány követ s amelynek bü tükre az a politika, amelyet a külfölddel szemben Benes miniszter ur követ. Azok az idők elmúltak, amikor a külföld kritika nélkül elfogadta azt, amit a miniszter ur a külföld elé kitálalt. Egy jellemző anekdota jut eszembe, amit nem tudok elhallgatni s amelyben sok tanulság van. — Angliában egyszer véletlenségből egy előkelő angol klubba bekerült egy galíciai kereskedő. Leültek bakkarátot játszani és a kártyaosztás után a galíciai kereskedő a kártyát felmutatja s azt mondja, hogy hét. A bankot adó gróf erre azt mondja: kilenc és besöpri a pénzt. A galíciai kereskedő látni akarta a kártyát, mire a gróf büszke öntudattal azt. felelte: a mi körünkben elég a szó! — Úgy, — felelte a galíciai kereskedő és — reggelig százezer fontot nyert. Egy ideig a galíciai kereskedő szerepét játszhatta a külügyminiszter ur, de ma már a kártyát mindenki megnézi és mindenki megmutatja s vége van annak az időnek, amikor kritika nélkül bázisnak fogadták el azt, amit valaki mondott, asért, mert azt ő mondta. A katekizmus első tételének a fordítottja van meg ma Benes miniszter ur politikájával szemben. A katekizmus első tétele arra a kérdésre, hogy mit tesz hinni, azt feleli, hogy hinni annyit tesz, mint igaznak tartani .azt, amit más mond és pedig azért, mert ő mondja. Csehszlovákia államjogi katekizmusában ez a tétel megfordult s ma annyit tesz hinni, mint igaznak tartani azt, amit más mond és pedig azért, mert azt nem Benes miniszter ur mondja. Hazsáiof akarunk! Méltóztassanak: elhinni azt, hogy felszólalásomban engem nem vezet semmi egyéb, mint az, hogy felvUágositással szolgáljak az itt levő köröknek afelől, hogy minő gondolatvilágban élünk mi és minő gondolatvilágban élnek ők. Minket nem vezet irredentizmus, hiszen ezt láthatják abból, hogy sehol semminemű megnyilvánulás, amely erre következtetést adhatna, nincsen. Mi nem akarunk semmi egyebet, mint megmaradni teljes nemzeti öntudatunk mellett, régi tradíciónk megőrzése mellett becsületes fiai fajunknak, akik sem meg nem alázkodunk, sem nemzeti önérzetünket alá nem ássuk, sem fajunkat meg nem tagadjuk! Mi nem akarunk semmi egyebet, mint igazságot és becsületet s mi nem akarjuk azt, hogy ebben az országban egy olyan nevelés, egy olyan lélek akarjon a magyarsággal és a szlovákságkai szemben érvényesülni, amely a múltat kiirtva, a múlt hagyományait mégsem misitve, valami uj etnikai egységre akar bennünket átformálni. Mi nem akarjuk azt, hogy bennünket amalgamizáljanak, de nem akarjuk azt sem, hogy nálunk álpacifizmus hangoztatásával a nemzeti öntudatunkat kiirtsák és nem akarjuk azt, hogy a demokrácia jelszavával visszaélve azt akarják, hogy a demokrácia arra való legyen, hogy belőlünk kiöljék a nemes érzést, a legnemesebb érzést: a fajunkhoz való ragaszkodást. Mi tiltakozunk itt az ellen, mintha mi az állameszmét tagadnánk meg, tiltakozunk az ellen, mintha mi egyebet akarnánk, mint becsületes, teljesjoxu polgárai lenni ennek a republikának. Mi akarjuk és törekszünk arra, hogy a republika velünk szemben is mondja ki azt, hogy svoj k svojmu, mindenkinek megadni mindent. Méltóztassanak elhinni uzt, hogy komoly megfontolással mondom mindezt, komoly megfontolással azért, mert hive vagyok annak, hogy itt békés és igazságos bölcs megoldással tudjunk kríziseket megoldani, kríziseket, amely krízisben ma mi benne vagyunk. Lloyd George az igazi békéről Beszédemet be akarom fejezni és egy idézettel teszem azt. Egy idézettel, amelyet a mai világ egyik legnagyobb államférfia, Angliának volt és talán leendő miniszterelnöke: ' Lloyd George mondott. Aranyszavak ezek, ! amelyek nem vesztettek az idővel semmit, i Lloyd George, amikor a békeszerződések vol- : tak megkötendők Parisban, az akkor hatal- ! mának teljességében élő Wiisonnal és a í jusqu* au bou megalázni akaró, békét propagáló Clemenceauval szemben egy memorandumot adott be a béketanácshoz 1919 március 25-én. Ekkor Lloyd George szóról-szóra ezeket mondta: — A történelem mutatja, hogy minden olyan béke, amelyben a győzelmes nép ál- lamlérfiainak és diplomatáinak diadalát ünnepelte, még ha mérsékelt szellemű is, idővel bebizonyítja, hogy az ilyen béke nem volt elővigyázatos és a győzőre csak veszedelmet hozhat. — A mi feltételeink lehetnek szigorúak, lehetnek kíméletlenek és lehetnek hajthatatlanok is, de ugyanakkor lehetnek igazságosak is oly módon, hogy az a nép, amelyre kiszabjuk, kénytelen legyen elismerni igazságos voltukat. De a győzelem órájában elkövetett igazságtalanságokat és a semmi- bevevő gőgöt sohasem felejtik el és soha nem bocsátják meg. — A lengyel bizottságnak az a javaslata, hogy két és félmillió németet helyezzej nek olyan nép uralma alá, amelynek más ! a vallása s amely nép egész történelme során sohasem tudta szilárd autonómiára való hivatottságát kimutatni, az éu véleményem szerint Keleteurópában előbb vagy utóbb uj háborút fog előidézni. Amit a németekről mondottam, az áll a magyarságra is. Európa délkeleti részében sohasem lesz béke, ha minden kis államban, amely most megalakul, magyar irredentizmus fejlődik ki. Vezetöelviil tűzném ki, hogy amennyire emberileg lehetséges, el kell kerülni a különböző fajoknak az anyaországtól való elválasztását és azt hiszem, hogy ennek a kri tóriumnak meg kell előznie a stratégiai, gazdasági és közlekedési szempontokat, amelyeket más módon is ki lehet egyenlíteni. Nekem úgy tetszik, hogy fölösleges Németországot fegyverkezésének állandó csökkentésére kötelezni, ha nem vagyunk hajlandók masunkat is hasonló csökkentésre kötelezni. Ha a kisebb nemzeteknek megengedik, hogy a köteles katonai szolgálat alánján szervezzék és tartsák fenn hadi erejüket, nem kerülhetők el a határvPlőn- gások, amelyek egész Európát magukkal ránthatják. Ez a tétel ma |s áll: Nem igazságtalan' ?ácr kell. nem hazug propaganda kell, nem leplezés kell, hanem igazság, a velőkig járó igazság kell, hogy szanálja az itt levő állapotokat, hogy szanálja Csehszlovákia helyzetét és méltóztassanak elhinni azt, hogy mi. itt .levő őslakosok, ha velünk szemben érezni | fogúik azt, hogy az államhatalom nem a meg- I toriás, a megfélemlítés, a bosszúálló?, hanem ■ az igazság fegyverével akar dolgozni, ak'-ér a i megértésnek munkáját mi is keresztül a karijuk vinni! i A költségvetést el nem fogadom. Páris, november 25. Károly herceg ezidő- szerint üdülés céljából egy délfranciaországi fürdőhelyen tartózkodik. Francia hivatalos körökben mit sem tudnak a hercegnek arról a szándékáról, hogy a közeljövőben Romániába készülne. A Quai d’Orsay-n arról sem tudnak, hogy Károly az ellenzéki pártoktól táviratot kapott volna, amely visszaszólítja őt Romániába. -Nagyon jellemző különben, hogy Károly szolgaszemélyzete, amely jelenleg párisi villájában tartózkodik, urának küldött távirataiban a felséges ur és Románia királya címzést és megszólítást használja. Az újságíróknak, akik a párisi villában érdeklődtek Károly szándékai felől, a palotamester röviden csak ezt a feleletet adta: — Őfelsége, Románia királya jelenleg Délfrauciaországban tartózkodik, őfelsége, a király, idáig még nem adott rendelkezést esetleges visszatérésére, Bratianu haláláról és annak politikai következményeiről a ma reggeli francia sajtó kimerítő kommentárokat közöl. A sajtó fejtegetéseiben nagy aggodalom tükröződik* visz- sza, amely kifejezi azt a közhangulatot, amely a francia politikai körökben a nagy balkáni dipiomta elhalálozása következtében kialakult. Nagyon szkeptikusan tekintenek a fejlemények elé. Egyetlen párisi lap sem mer hipotézis: ‘el&Uitmi arra vonatkozólag, hogy a halottnak öiökségét, aki pótolhatatlan űrt hagyott hátra maga után, ki veszi át. Marcell Ra; a Petit Journalban kijeelnti, hogy ma még fontosabb, JP’ut tegnap, hogy a román párh.u a gyűrnöm? bező együttes munka számára közös plattform"* ’eremtsenek. A több" lap elsősorban a nagy külpolitikai ve~zfdelmekre mutat rá. A Journalban Brice kijelenti, hogy az európai rendet a román miniszterelnök hirtelen elhalálozása veszedelmeim fenyegeti. Románia az európai rendnek legkeletebbre tolt bástyája. Beékelődött Oroszország és a középeurópai államok közé. Oroszország Besszarábia revíziójára törekszik. A Malin világosan rámutat, hogy a bolseviknek, a bolgárok és a magyarok most fel fogják használni a kedvező alkalmat bosszújuk kitöltésére és a békének megzavarására,. Amint hírlik, a francia hivatalos körök is elsősorban attól tartanak, hogy Oroszország feltétlenül meg fogja támadni Besszarábiát, amelynek annexióját sohasem ismerte el. Éppen ezért fokozott izgalommal és aggodalommal, vegyes kíváncsisággal tekintenek az orosz szfinksznek genfi tárgyalásai elé. Tudvalevő ugyanis, hogy Oroszország Litwi- now vezetésével az általános leszerelési konferencia előkészítő tanácskozásaira bizottságot küldött ki, amely éppen Bratianu halálának napján érkezett meg a népszövetségi fővárosba. Litwinow ugyan Genfbe való indulása előtt tett interjújában kijelentette, hogy az orosz delegáció komolyan fog dolgozni a leszerelés érdekében, azonban most, amikor az orosz belpolitikában a szovjetnek Trockijjal kell leszámolnia, kérdéses, hogy a kedvező alkalom nem vált-e ki háborús hangulatot, különösen akkor, midőn az ellenzéknek a pártban maradt vezérei, Rakovskijjal az elén, az imperializmus felé akarják kényszerben! a szovjetkülpoiitikát. Pertinax az Echo de Parisban Romániának nem kívánhat jobbat, minthogy az átmeneti időt a munkaképes kormány megalakulásáig dinasztikus küzdelme- ó* fmradnlnm nélkül ússza meg. A Volonté szerint a kormány számára nem marad más hátra. minthogy vagy engedjen, vagv pedig legyőzéssé magái. Az Éré Nouvelle a következőket írja: Az az egyetlen nagy kérdés, amelyet Bratmnu halála hátrahagy, abban áll, hogy vájjon Románia megszabadul-e a bonyodalmaktól egy szerény palotaforradalom árán, vagy pedig valóban más forralta lomra kerül-e a sor? A jobboldali sajtó körében azt hiszik, hogy a román politika belső nehézségeit talán még könnyű lesz megoldani, annál nagyobb veszedelmek következnek azonban kívülről. Az angol külpolitikai veszedelmektől imt London, november 25. A Times szerint Rra- tianu halála Románia politikai fejlődését nem nehezíti meg, sőt, mintha alkalmas pillanatban következett volna be. Bratianu igazságtalanul kezelte a kisebbségeket és ez állandóan külpolitikái veszélyeket rejtett délkeleti Európában. A belpolitikai problémák ügyetlen kezelése következtében az ellenzéki pártok máris Károly herceg személye körül kezdtek csoportosulni. Vintilla Bratianu és Titulescu külügyminiszter, aki hosszú időn át volt londoni követ, már tisztességes kompromisszumra jutott az ellenzékkel, azzal a feltétellel, hogy az ellenzék „a teljesen felelősségnélküli Károly herceget" elejti. A Daily Telegraph megállapítja, hogy Bratianu a román iparban, bankokban és a hadseregben híveit befolyásos helyekre állította be, mert arra számított, hogy a régensségnek legalább 14 esztendeje alatt hatalmon marad. A Bratianu-család hatalmas, de nem szeretik. Avereseu megfelelően helyettesítheti Braiianut. — A Morning Fost sajnálkozik azon, hogy Bratianu halála Románia stabilitását, amely biztosítottnak látszott, újból veszélyezteti. A lap reméli, hogy Vintilla Bratianu egyéni char- meja enyhíti fivére uralmának keménységét és elég tapintata lesz hozzá, hogy minden uralmi kísérletet elkerüljön a trónörökösedésbó1 kizárt Károly herceg személyével. A magyar kisebbségi kérdés és Besszarábia ügye a világbéke érdekében szilárd Romániát kivan meg. A Daily Express hangoztatja, hogy Romániában minden belső és külső politikai tényező megvan a stabilitás veszélyeztetéséhez. Európa nagyhatalmai ugyan nem akarnak beavatkozni Románia belső ügyeibe, őrködniük kell azonban azon, begy a belpolitikai krízis külpolitikaiakra ne vezessen. A világ még nem felejtette el, hogy a világháború a Balkánról tört ki. A Daily News ezzel szemben úgy véli, hogy Bratianu halálának nem lesz Románia politika.ára 'kihatása. A<ysaládi politikának Bratianu irányítót.a gépezete, amely nem is az ő müve, hanem meg nagyatyjáé, szilárdnak fog bizonyulni arra, hogy A iptlcíjfiMiff© habommal számol cs Bcilftciftoíf „őfelsége, Románia királya44 tanácskozást hívott össze normandiai kastélyába — Katonai készenlét Bukarestben — Románia megerősíti a besszarábiai határt
