Prágai Magyar Hirlap, 1927. november (6. évfolyam, 249-273 / 1583-1607. szám)
1927-11-20 / 265. (1599.) szám
8 1927 november zo, vasárnapi PÁRISI MOZAIKOK ■ 1 Pária felett már napok óta nyúlós, szürke köd 3 terjeng a az eső vigasztalanul zuhog. Elmos min- 1 de® világszenzációt. j Paleologue-öt nem lehet szóra bírni. Miss Elder is megérkezett s a világ nem fordult ki sár- 3 kaiból, legalább itt Párisban nem. Ezen bizonyára ’ 6 maga csodálkozott a legjobban. S a rotációsgépek hegyóriásai lomhán mozdulnak, hogy parányi egereket szüljenek. Cserkészve járom az utcákat- Sehol semmi. Csak látni kell! Biztatom magam s elmerengve nézem a járda mellett álldogáló zöldségeskocsi szél essziigyü, iromba nagy szürkéjét. A filozófusok nyugalmával tilri a hátán árkokban folyó vizeit. Csak a nyakába akasztott ceörgőkoszoni borzong meg néha sirósan a gazdag ealLangoe talléroe szer- nzám között. Fülére akasztva hatalmas sörényű fekete lófarok lóg díszes, rézgombos foglalatban; erről is asöpög a víz. — Ázsiai hangulat, ázsiai lókultusz, —- fűződik bennem a furcsálló gondolat. Közben a kocsis felmászott az emeletes bakra s az elzászi szürke mekifesziti patáit az utcaburkolatnak. S ekkor látom, hogy ennek a rettentő állatnak nincs farka. Arasznyi csonk feketéllik helyén. Azaz, dehogyis nincs, hisz* ott hordja füle melló akasztva. Micsoda ötlet Tipikusan francia. Letűnt kincsek értékelése, elmúlt nagyságok megbecsülése, „lancirozása", néha egészen naiv módon. Ez a primitív — de tagadhatatlanul eredeti — példa, bár ha furcsa levezetése is a dolgoknak, élesen rávilágít a francia világelhelyezkedés, világsiker titkára. így vannak sokszor pietáeukkal, emlékműveikkel is. Az érték néha 9ekélyes, a hatás gyak- sran teatráli6, de mindenkor „bevág": a világ róluk beszél; ide zarándokol, ök a „lancirozás" nagymesterei Ha egy-egy lélekzetvételre kikoptak salát aagyjaikból? Nem jönnek zavarba. Dianát eddig már legalább is öt helyen Láttam sárguló platánok árnyában, zöld pázsiton, egyforma lendülettel vadat űzni. A Piacé de la Concorde égretörő obe- liszkjére sem ősi gall kultúra véste hieroglifjeit. < S Dante sem behízelgő lágy francia nyelven éne- : kelte meg az Inferno hátborzongató gyötrelmeit. i És mégis itt van. Mint ahogy a szürke paripa e a : fekete farksörény sem tartozott kezdettől fogva Sesze. A hatás teljes. Minden lépésre pittoreszk perspektíva. Mert ebben aztán tényleg utólérhe- tetlenek. Évszázados fekete patinás épületek hát- s terében fehérlő szobrok, kutak; düledező, itbfelej- tett szűk utcák; a modern háztömbök oldalán egy kis gótikus friztöredék, karcsú, iveit ablak hangos i szóval beszél letűnt nagy időkről. És mi idegenek imádságos áhítattal állunk s kitörülhetetlen impressziókkal távozunk. Igen, el nem mosódó emlékezéssel. Például j biztos vagyok benne, hogy a Párist megjárt idegenek, ha elvetődtek a Piacé de TObservatoir-ra, i egy életre megjegyzik maguknak, hogy a chinin ' felifedezése bét francia érdeme. Fennen hirdetik ezt a szobortalapzaton kőbevésett betűk. önkéntelenül is összehasonlítok hazafelé. Ha Irinyi — a gyufának jóformán ismeretlenül maradt magyar feltalálója — véletlenül franciának születik. És az „Ecce Homo"-t egy francia festi meg. Vagy a francia nemzetnek van egy mártír Batthyányi Lajosa!? Bizonyára nem vár 78 évig, hogy örökméc&et gyújtson emlékének. (3 Páriába kellett jönnöm, hogy magyar Óstör- ténelmi ismereteimet tökéletesítsem. A Pantheon- nak Szent Genovéva életét ábrázoló freekósoroza- tában az egyik kép azt a jelenetet örökiti meg, hogyan osittitja a remegő népet Genovéva, a frank főváros védasszonya, mikor Attila Páris kapuit döngeti Hogy Róma falai meginogtak rettenetes ökle alatt, azt tudtam; de hogy Páris felett is suhogott 06tora, azt most tanultam még. g? Lassan elül itt is a háború fölajzotta nemzetiségi gyűlölet Tarajos hullámhegyek helyén már asak fodrozva habzik. Egyik nap a Pathé Újság lepergette a „booh“ok tannenibergi emlékünnepélyét- Német lobogók alatt defilirozó diszszázadók tisztelegnek Hinden- burgnak. Egyetlen füttyszó sem hangzik. Csodáik ózunk. Igaz, hogy bevezetőül ez a szöveg jelent meg a vásznon: „Tekintve, hogy a Pathé Újságnak az a hivatása, hogy a világ minden látványos eseményéről ériesitse szemlélőit, — a viszonosság alapján, a nem rokonszenves történésekről is be kell számolnia. Felkérjük tehát' a közönséget, tartózkodjék mindennemű érzésnyilvánitáetól" Más. Hatalmas fogorvosi kirakat. Garmadával a sok aranyfog, -híd, -szájpadlás s más egyéb művi pótlás. S mind e nagyszerűségek között, feltűnő helyen kis figyelmeztető tábla: „Tolvajok, vigyázzatok! Ide nem érdemes betömi! Az összes aranynak látszó készítmények rézből vannak." • Hát nem meghatóan naiv? 5? 1927-ben megéltem az 1791-es nagy iranoia forradalmat en miniatűré. Bár színhely most nem e Piacé de la Concorde, hanem a Piacé de la Sorbonne, guillotinról, népségről, carmágnolró'1 éppen úgy szó lészen. Ezúttal a delikvens sem arisztokrata’ csak egy szegény egyetemi professzor. Az esti órákban üvöltő emberzaj veri fel a terel Fáklyák lobogó fényében hatalmas tömeg sodródik a szobor alá. Mind diákok. Festői kép- Inkább színpadi. Frigiai sapkák piros lámák, eans- culottok szuronya villog, a népbiztos forradalmi mozdulattal igazítja fejébe a kokárdáé kalapot. S már rángatják is le a boldogtalant a kordélyról. A professzornak maszkírozott egyetemi polgár kopasz fején szinte elbicsaklik a fáklyák fénye. Tehetetlenül, megtörtén hallgatja két pribékje közt a népbiztos szörnyű vádszónoklatát. A tömeg szenvedélyesen közbe-közbe ordit. A tanár — a diákok vénszopója — félénken pislog a vérpad felé. Alig védekezik. Szavait elnyomja a forradalmi nép „Halált reá!" kiáltása. Aztán megragadják, ráifektetik a guiilotin padjára, a bárd lecsapódik. Tébolyult öröm, ujjongást A következő pillanatban a hóhér dárdára tűz egy hamisítatlan borjufejet s diadalmasan hordja körül a tömegben. Népség, katonaság most összekapaszkodik és a carmagnol lüktető melódiájára táncolni kezd. 1927-ben a nagy francia forradalom „en miniatűré" Szentmihályi Ria, II. Ferenc József két lovon járt Pesten, ha va’ami elfoglaltsága volt a városban uralkodói teendői közepette, — igaz, hogy két olyan , simlin", amelynek, ha lett volna is párja a lipiccai-félvérek közölt, akkor sem lett volna szabad befogni azt a kél ’ovat senkinek a kocsijába, már csak Ferenc József irán'i tiszteletből sem: — mondogatja a hagyomány, amelynek bizony , igaza lehet, amikor a mesz- szi távolból visszatekintge'ünk a legendássá válót! Ferenc József alakjára. Nem, nem valószínű, hogy Ferenc József szürkéit valaki „u'ánözn!" merte volna a Stefánián, vagy az Andrássy-uton. A gyakorlott szemű pestiek Ferenc József korában messziről felismer'ék a fogatokat, ame’yek Pest utcáin végrgrobognak, mint manapság a modern fővárosiak a nevezetesebb au'omobilokat is kezdik ismerget- ni. De mi csak maradjunk Ferenc József koránál, amelyről amúgy ís még sokáig beszélgetnek egymás között a magyarok, pédának, eldorádónak hivoga’- ván vissza a múlt időket a jelen ócska köpenyegeivel szemben. Ferenc József két lovon járt, de Kégl Pista négy muszka-csődörí fogatott be a kocsijába, ha Pesten tar ózkodo t, ugyancsak ötös vagy hetes fo- ga'tal vág’a ott be a fővárosba az érdi gróf, Wimp- fen Simon, hogy itt közbámu atot keiken, mert az emlékezet szerint soha sem jelent meg ugyanazokkal a lovakkal a pesti Seíánán, hanem minden vasárnapi kocsikorzón uj és újabb foga'okon, lószerszámokkal, kocsikkal, lovászokkal, kocsisokkal tűnik fel, — tellett az érdi uradalomból Egyszer hét pej volt a hintájában, máskor hat szürke vontatta a régi pos'akócsik mintájára épített bazárját. És a század legjobb magyar kocsisa, ama fe- lej heteden Sennyey Pis'a báró, ki Zemplén vármegyéből m'udig négy lovon jött Pestre, hogy itt nagyszerű, saját tenyésztésű lovaival, történelmi tudással kombinált magyaros lószerszámaival csodálkozásra gerjessze a publikumot. Bizony Ferenc Józsefnek kellett lenni annak, aki a maga kettős fogasával megálli'ja a mindennap ismétlődő májusi pompát a Stefánia-uton, amikor Ferenc József névnapján kihajtatott a Park-Clubba vagy a régi lóverseny-térre. J3 Pest ekkor, Ferenc József idejében (mintha minden érdemleges dolog e nagy király idejében történt vo'na s azó'a jóformán nem történik semmi) főzi le Bécset még a kocsi-ku túsz terén is, pedig már úgy lá'szo't, hogy Becs mindig utólérhete'len föllebbvatőja marad a magyar székesfővárosnak. Ferenc József májusonként Pestre jött és a magyar urak megmutatják vala, hogy lovaikat éppen úgy tudják hajtani, mint akár a zsibói Wesselényi idejében, aki Ferenc császárt kocsikáztat'a meg, hogy a császár hálát ado't Is1 ennek, amikor ép bőrrel a menekült a kocsikázásból, (hegyszakadékokból) ama Wesselényi lóha tó-müvészete révén; de ugyancsak bemuta'ják va'a Ferenc Józsefnek a nyo'cvanas, kilencvenes évek magyar urai, hogy ma is tudnak még úgy hajtani, m'nt abban az időben, mikor a négy lovon u'azgató fiatal Ferenc Józsefet, az Alföldön, Szegeden jártában nem engedték u'ólérni a szélvészgyors betyárok ál'al, amely betyároknak csak éppen Rózsa Sándor volt a parancsoljuk és a szegedi ha'árban éppen csak Ferenc Józsefet akarták kirabo’ni. Ferenc József Iá'hatfa, hogy a magyar urak óhaj'ó-'udománya mennyit növekedett az ő ura ko- dása alatt, bár Ferenc József maga nem igen áldozott a kocsis-művészetnek, de nagy öröme tehet! annak megfigyelésében. Becsben azért kocsizotf kj a Prá'erbe, hogy ínegfgye'je a bécsi lőhaj'ókat, akiket éppen úgy ismert, min! minden benszülöíl bécsi (Az öreg Dréher Antal jukker-foga'ait nagy elismeréssel szemlé’geMe mindig, amely foga'okon a swecháti sörgyáros Bécsbe hajlatot!; igaz, hogy az öreg Drcher speciá is sört főzete't Ferenc Józsefnek, ame'ynek minőségéi előzetesen Kerzl dok- 'orra. a király ház'-orvosával is megbeszélte.) Pesten, amikor Ferenc József a magyar fővárosba májusonként megérkezett: szinte huszonnégy óra alatt a’akult át a város arcuta'a arra az időre, amíg a felséges ur „itthon" tar'ózkodik. A rügyező Síefánia-u‘on ég nem á’laogál ama mélabus vadásznak a szobra a zöld lombok között, — minden májusban megifjódik Pes', min'- ha menyecskekorát élné, — Andrássy Géza gróf mind:g fa’ál ki valamely meglepetést, amellyel elkápráztassa a Stefáa'a-un publikumot, de Ferenc Józsefet is, ha annak éppen errefelé volna dolga. Egyszer Angiától hozat valódi vadászkocs'ka', máskor Kölberrel, a pesti .kocsigyárossal fundál ki valamely újszerű foga'o1, amely még nem járt a S'efánia-uton. Ifjú és talá'ékony Pest az öl özködé- sében, az építkezésében, városrendezésében, de talán a legjobb ötleteket o't rakétázza ki magából, hogyan tegye népszerűvé, a bécsi Prá’erhez ha- son!a'o-sá, sőt veté'ytársává a pesti Városligetet, az uj Stefánia-utat, amelybe annyi gén állást helyeznek el vala a mérnökök és kertészek és a magyar főurak, amkor szenzációs foga'aikkal itt felvonónak a májusi délutánokon, hogy szerelmessé tegyék az egész várost a kocsikázásba. (Hányszor költőt'e el ez a város az u'olsó ötforin'osát is egy Stefániául! kocsikázásra, amely a ig tarlo't annyi deíg, min! az első szerelem, de viszont felej hetetlen maradt t) & Minden pesti utcának megvan a maga nevezetessége, amelyről az utcák a kuönböző emberi emlékeze'ekbe bevésődlek és ott mindaddig élnek, amíg romantikusok és történészek lesznek a világon, külön tanulmányi érdemel ez az u'ca'-regé- nyesség, — a Stefánia-utat va ójában a lóhajtők és a iovaktó. vont kocs.k te téá országom nevezetességűvé. (Volt olyan időpont, amikor se bicik ivei, se teherkocsival, se au omobillal, de még csak egy- fogaű kocsival se volt r-abad erre közlekedni.) Nevezetessé tette a Stefániát Ferenc József, aki elég gyakran végigkocsizot az olajja* is ápolt utón. hogy piros arcával, kék szemével, fehér szaká iéval szinte megmámorositsa a pes'ieket, akik a Stefániául lálványosságok'ól amúgy is el voltak kényeztetve, hogy már csak Ferenc József megjelenése lephette meg őket. Igen, felugrottak a padok, és székek jó'lakott nézői Ferenc József láttára, amikor kocsija felbukkant az Andrássy-ut félő’, holo” csak két ,,simli“ volt azok elé fogva, nem ped g „gigerli" szalmakalapos lovak, mint például a tatai Esz'erházy fogatába;. a Ferenc József kettes fogatának láttára elfelejtelek a pestiek még a Károlyi László gró? négyesét is, amely éppen az imént nyerte meg Dőry Laos kocsis-müvésze'éve! azt a fogat versenyt, amelyet az urak Bécs és Pozsony között rendeztek. Az! már megszoktuk, hogy olyan foga okát lássunk a Slefán'a-u’on, amelyek Ta'árő! Bor n'g ver enyez'ek; Cziráky ,Jancsi", aki Pálmay lkát ülte te maga mel é a bakra: se tudo't mindig uj négyes-kompoz'ciőkat ki'alálni; Almássy Gyö'gy, Üchritz báró, a Vojn'chok .a La'inovicsok, a Vayok, a Ge'st Gazsik, a Berch oldok, akik jóformán mindennap haj’oftak a S’efánia-uton, hogy egymást mu ják felül a lóbajtó-müvészetben (és még sem 'őrién1 soha szerencsétlen ég); Károlyi Pis'a emeletes kocs'jai, amelyek bokré'áját vitték a maguk négy lovával a főrangú dámáknak, hogy regényessé led minden f a'alember, aki akkoriban a S'e- fánia-ulon tar ódiodot': — mind nem tudnak versenyezni Ferenc József. mél'óságteljes gyors két lovával, ame yek útvonaláról, sebes'égérő', kiirtásáról naplót vezettek valarne'y udvari irodában a kocsis je'en'ése alapján. Gyorsan kicserélték az' a lovat, amely Ferenc József fogatában makran- coskodott. Most már messzi múlt időből úgy fűmk fel, hogy Ferenc József szinte a maga személyével is hozzájárult ahhoz, hogy menyét, Stefániát, a jövendőbeli magyar kirá ynét Pes en népszerűvé tegye; ha másként nem, m nl a róla elnevezett kocsikorzó révén, ahol Ferenc József uralkodói kötelességének !ekintette a meg'e’.engetésl Igaz, hogy a vanília-szőke S’efánia is végigkocsizott erre elég gyakran és roman ikus frufrui a ól, rózsaszínű napernyőt forgatva a vállán nyájasan nézett az üldö- gélőkre. De hái milyen lehetett a legbarátságosabh női tekintet is Ferenc József katonás köszönése mellett, mikor ka’onakesztyübe bujtatott jobbját sapkája ellenzőjéhez eme te! Egy ötvenmiíliós monarchia tanult tőle szalutálni és soha senki nem tudott úgy köszön: ', mint Ferenc József. Ez a Sté- fánia-uti köszönés a Népek Atyjának üdvözle e volt mindazokhoz,, akik távol és közel az ő alatt valói voltak. És a Kárpá’oknál, az Adriánál és mindenfelé tud’ák is a legkülönbözőbb nemzetek, hogy őfelsége a pesti Stefánia-uton szalutált, meri ötvenmillió ember szeme figyel’e Ferenc József minden !épé?ét. Féi'ékenyen, irigyen lesvén, hogy Ferenc József mennyi időt szentel magyarjainak, — a S.e- fánia-u'nak. Bizonyos, hogy Ferenc József kocsikázásai voltak az előidézői ama körülménynek is, hogy a pesti bérkocsisok a nyolcvanas, kilencvenes években á'a'aki ják kü'sejiiket bécsi-fiákeroíok mintájára. Nagyon gyakoriak a pesti utcákon a cilinderes kocsisok, de keskenykarimáju, úgynevezett „Sáni“- keménykalapja minden valamirevaló kocsisnak van, aki bérért hajt ebben a városban. Pepita-nadrág és a gomblyukba tüzö't virág hozzátartozik a bérkocsis öltöJiödéséhez, aki az' akarja, hogy reá- fültyentsenek a városban, megbízatást kapjon a standon ama rövid paranccsal, hogy: „a Stefániára'", — amely parancsot jóformán megkapott minden bérkocsis, aki a kor divatja szerin! volt öl özve. Nem voltak olyan kiváló egyéniségek ezek a pes'i lóhaj'ók, m:nt pédául akár az idősebb Weller Sam. ur, akinek hősiéiteiről az angol Boa kétkötetes regényét ira, de a román’ikus korszak mégis feljegyezgette egyes régi fiakerosok nevei', akiknek fogatán élmény volt végighaj'ani a Ste- fánia-u’on. Előbb vad-iramban, majd séfa-'empó- ban. hogy' a kocsiban ülő' eléggé megbámulhatták a gyalogjárók. Persze, a fiáker-ku túsz már csak ré- g'eskedő színdarabokban bukkan fel it'-ott a városban, mintha egy olyan nemzedék következne u’ánunk, amely majd Iiihete lennek mondja azo’ at a mull időket, amelyeket mi megszok unk, átéltünk, talán félig-meddlg meg is un unk, mint a limonádét. Most pedig csodálkozva lá'juk, hogy a mai nemzedék mily görcsö'en ragaszkodik apái múltjához, hogyan szeretné két kézzel visszaszerezni a mu’t boldog éveit. Nem, gyerekek, nem jön viss~a Ferenc József akinek kedvéér! valaha a pesti bérkocsisok bécsi mintára öl’özködtek, hogy' Ferenci Jó:sefe! meggyőzzek arról, hogy nem kell okvetlenül visszamennie a „crászárvárosba" ha jő hajló fiakerokat is akarna lálni S2S Egy király bevonuása, egy fejedelem u'azása. egy uralkodó emléke hosszú időre, emberemléke- ze nyire megjelö’het bizonyos utcákat, mert bőszen a királyok, e felkenlek minden lép'ükkel nyomot hagynak arra, amerre éle'iikben jár'anak, ám a Se- fán:a-uf, amely nem is Ferenc Józsefről hanem csak a fia feleségéről nevez'etik: minden régi magyarban felidéz o'yan emlékeket, amelyek élete végéig e kisérendik. M:g Peünek, a benszülölt Pes'nek voltaképpen a S'efánia-ut jelen i a város ifjúságát, amikor egy egész ország forró szerelme, lobbanékossága. ragaszkodása igyekezett azon, hogy a fővárost minden képzelhető ékességgel eiára^z- sza. Lovag-szerelem volt ez, — Pestért élt és hált sok magyar nemzedék, mert Ferenc József dik álta a tempó, hogy Pestet szeretni kell % EGYEDÜL MARADOK És egyedül fogok maradni, egyedül, mint a szikla, mini a kastély s mint a pázsit, Hol nem keveredik le senki déli pihenőre. Hiába lesz karcsú füvem, meleg szobám, lesvért váró karom, Száz szobában egyedül fogok lakni s buja, szép legelőmön Boglyákban rothad el a friss, tápláló széna. Egyedül maradok, de nem leszek Őrtorony, Melynek jelére várnak ingó hajók a süket óceánon. Nem less füzem, nem lesz jelem, még szavam se, Belesimulok szépen, egy kavics, a sok kavics közé. Csodákba már nem bizok és nem biso k magamba. Olyan mindegy, kogy mit akartam, mivel kezdtem. A kanalat s a vésőt eldobom magamtól: Félig fölé pult váram, legyen az idők mar talélea! Tamás Lajos. A XlX-ikszázad vizitkártyái Irta: 3Krúdy Qyula Ferenc József és a pesti utcák
