Prágai Magyar Hirlap, 1927. november (6. évfolyam, 249-273 / 1583-1607. szám)

1927-11-20 / 265. (1599.) szám

1027 noTMnber 20,

rPRAüAW V MAGYAR-HI IitiAB

Az áldott jó szivü néni

Irta MÓRICZ ZSIGMOND

Egy öreg néni járt be az udvarba, tejjel, tojással, túróval- Kis fekete parasztasszouyka, olyan ártatlan kék szemei voltak s úgy tudott velük bunyorgatni, hogy régi idő óta 6 volt a jószivü néni a gyerekek előtt

Volt neki egy nagy darab fekete ura, bozontos öreg ember volt nagyon hallgatag és mogorva. Azt az élet nagyon sokszor megteszi, azt a tréfát, hogy két olyan embert szerez ösz- eze, akik sem tesitleg, sem lelkileg nem látszanak összevalóknak. Ez a pór ember különösen nem illett össze.

Családi életük is nagyon rossz volt Az ember erőszakos és kegyetlen s amellett szoknya után is sokat nézett régebben. Az ilyeneket nem lehet tudni, az éjszakák roppant titkokkal vannak tele. De a jószivü kis öreg néni soha egy szóval sem panaszkodott az urára, még ha az ember célzást is tett rá, mert az emberek igen szeretnek a más bajairól tudomást venni s összehasonlítani a más életét a magukéval ez maga mintha megnyugtatná a lelkei, hogy másnak még rosszabbul megy, — olyankor is csak el-elmosolyodott s nem szólt ee jót, se rosszak

— Todja Isten, — ez volt a szava mindenre.

— Jó a téfel, néni?

— Todja Isten.

ITát a jószivü néni egyszer csak nagy titkosan s szokott ártatlan mosolyával megszólít engem.

— Nagyság** uram, nem tudna egy jó orvosságot adni ennek az én szegény uramnak?

— Milyen orvosságot?

— Hát annyit kínlódik szegény, annyit cürbölődik.

— Mi a baja?

— Todja Isten, már rajta csak egy jő orvosság segítene.

Hallgattam, néztem, nem mertem elhinni, amire gondoltam, próbáltam kivallatni egy kicsit.

— Mégis, hogy gondolja azt a jő orvosságot?

— Todja Isten . . . csak úgy gondoltam, hogy tán a nagyságos ur segíteni tudna . . .

— De hát én nem vagyok orvos.

— Igen.

— Akkor mért kér tőlem orvosságot?

Todja Isten.

S el akart somfordálnt, de nem engedtem. tartóztattam, meg akartam tisztán érteni a dolgot.

— Megálljon csak, mégis hát mire kén az

az orvosság.

— Tixija Isten

— Hogy ne legyen olyan morgós?

— Todja Isten.

Mert azt tudom, hogy miféle ember. Bizony egy életet vele leélni nem volt térfa. Magának kijutott, igaz-e.

— Todja Isten.

— Mondja csak meg szépen, mit gondol.

Az öreg néni ártatlan mosolygással nézett fel rám. Oly kicsike volt s a szeme olyan furcsa, semmi szabályosság nem volt a szeme vágásában, kis kerek szemek, gyűrött s piros szemhéjak közt, mint egy állatocskának a szeme, oly bizalommal s ártatlan néztek rám.

— Én csak úgy gondolom nagyságos ur,! hogy egy jó orvosság segitene rajta.

Hát ezt aztán nem lehetett félreérteni.

Egy jó orvosság van csak a világon, a halál.

Megráztam a fejem.

— Nem tudok én olyat néni, de magának is azt tanácsolom, hogy ne keressen olyan orvosságot, mert annak nagy ára van.

Megértette s elzavarodott a kis fonnyadt arca s elköszönt, elment.

Úgy félév múlva eszembe jutott s megkérdeztem, hogy jár-e még a házhoz a jószivü öregasszony? Néha eljön, tejjel, vajjal, tojással.

Aztán egyszer csak, most nemrégen, azt hallom, hogy meghalt az ura.

Nem kellene feljelenteni, nem kellene a gyanút kimondani, a holtat exbumáltatni?...

Valamelyik nap láttam a jószivü nénit,

csöndesen ment, ahogy szokott, nem látszott rajta semmi. Még feketébb sem volt a ruhája, miDt máskor, csöndesen totyogott s vilié a kosarát, zavartalanul s egyszerűen köszönt.

Tlága, november 19. Laprade^e egyetemi tanár, az ismert nemzetközi jogász, aki a húgai állandó nemzetközi bíróság alapszóbá lyait is szövegezle és mint ismere'es, nemié- giben kormánya merev álláspontja miall lemondott külügyminiszteri méltóságáról, meri az optánspörben Magyarország álláspontja mellett tört lándzsát, ma a Budapesti Hírlap hágai tudósilójának nyilatkozott a népszövetség jövőjéről.

— Vészéiycsnck látom — mondotta a volt holland külügyminiszter többek között — a népszövetség jövőjét, mert működését baráti és érdekközösségi motívumok vezetik nz egyforma elbírálás és az igazságszolgáltatás hátrányára. A népszövetség az

London, november 19. Iíothermere J lord tegnap válaszolt Zoch Sámuel evan- ; gélikus püspök legutóbbi levelére s ez a válaszlevél tegnap meg ig jelent a Daily Mail reggeli számában.

Azért válaszol csak ilyen későn a püspök levelére, írja többek között Roíhcr- mere, mert előbb tökéletesen meg akart győződni róla, hogy vau-e valami a püspök levelében, ami lerontaná a lord régebbi leveleiben közölt fejtegetéseket. Alapos vizsgálattal azonban megállapította, hogy Zech püspök a lordnak egyetlen egy állítását sem cáfolta meg. Sőt éppen ellenkezőleg többször elismeri, hogy Rothcr- mere fejtegetései közül egyik-másik korrekt. így például Zoch püspök saját szavaival is megengedi, hogy a csehek és szlovákok között vannak különbségek. Ellen- mondásokba keveredik Zoch püspök akkor is, amikor a sajtószabadságról beszél.

— ön azt mondja — folytatja tovább a levél —, hogy valamennyi nemzeti kisebbség teljes nemzeti és politikai szabadságot s igazságot élvez a csehszlovák köztársaságban. Később még sokat beszelhetek erről, e pillanatban csak azzal a kérdéssel fordulok Önhöz, hogy ha én magam Csehszlovák iában magyar lapot adnék ki, szabadon irhatnám-e meg mindazt, ami nekem tetszik? Illetékes helyről nagyon érdékor volna a válasz az én kérdésemre.

— További ellentétet találok az ön szavai és a való tényállás között arra a

Megnyugtattam magam, hátha a jóisten adta a jó orvosságot?

Nagyon nehéz belátni az élet titkaiba, de belenyúlni, az még sokkal nehezebb.

agrárpörben hozott határozatával nézetem szerint a nemzetközi jog legelemibb elveinek alkalmazását tagadta meg. Felszólítom Magyarországot, küzdjön lankadatlanul azokért a jogokért, amelyek öt teljes mértékben megilletik. Remélem, hogy azok, akik a népszövetséget a béke eszméjének őrzőjeként alkották meg, nem fognak késlekedni, hogy az igazságot Magyarországnak megadják. Akkor fog majd eldőlni, hogy a népszövetség méltó-e arra a bizalomra, amelyet a nemzetek beléje helyeztek, hogy tud-e igazságot nemcsak hirdetni, hanem szolgáltatni, hogy ienmarad-e, avagy elbukik.

szerepre vonatkozólag, amit a csehek a világháborúban játszottak, ön ignorálja az ón régebbi levtdemben tartalmazott azon fejtegetéseimet, amelyekben pontosan felsoroltam azokat a cseh tábornokokat, akik Ausztria és Németország oldalán harcoltak. ön úgy tesz, mintha a cseh katonák azért harcoltak volna ezen az oldalon, mert rabszolgák voltak. Ez a kifejezés nem nagyon hizoigö az ön honfitársaira nézve és históriaiiag sem igaz.

Ezután Rothcrmere lord az osztrákmagyar hadsoreg egy volt tábornokát idézi, aki mindenben a lordnak ad igazat, és kijelenti inég, hogy nagy statisztikai anyag alapján bizonyíthatja, hogy a cseh csapatok majdnem mindenütt Németország és Ausztria oldalán harcoltak. Majd igy folytatja:

— Kérdeznem kell önt, mire alapítja azt az állítását, hogy volt magyar fegyver- társai a cseh nemzetnek ellenségei?

— örülök egyébként, hogy ilyen nyilatkozatot kaptam Öntői: „egy nemzetet a maga szabadsága nem jogosítja fel még arra, hogy egy másik nemzetet elnyom- jon“.

.— De levelében még egy különösen kiemelkodő ellentmondást vettem észre. Levelének egyik részében azt állítja, hogy a csehek sohasem válnak meg az uj ha,tárvonaltól. Levelének másik helyén azt mondja, hogy amennyiben lehetséges volna a magyarlakta területeket Magyarországhoz csatolni, anélkül, hogy csehszlovákok kerüljenek magyar uralom alá, ez a pont megfontolásra érdemes*4. Örülök ennek az uj szellemnek és remélem, hogy gyümölcseit mihamar megtorrai az egésa világ javára. Felbátorít erre a reményre azonfelii] Masaryk olnök ur és Benes dr. fejtegetése is, amelyben mindketten ólján szavakkal éltek, amelyek mintha már arra va!tanának, hogy az uj. barátságos megoldáshoz vivő ut nincsen olyan teljesen kizárva, mint amilyennek az néhány hónappal ezelőtt látszott. Ellenkezőleg meg vagyok győződve róla, hogy az ön kormánya nem engedheti meg magának, hogy ignorá’jon olyan fontos nyilatkozatot, mint az amerikai Bornh szenátoré, aki kijeVn- tetto, hogy teljes súlyával támogatja Magyarország követe’ését. Borah szenátor mögött áll Amerika egész pénzügyi és publirisztikai világa és azt hiszem, sem Csehszlovákia, sem a kisantant egyik más * ‘ama sem látná szívesen, ha ellenük fordulna az egész brit és amerikai világ ér- ze’ ,.e. Engedje meg Einineneiád, hogy ezt a fontos pontot az ön legkomolyabb megfontolásába ajánljam, és vagyok őszinte hive: Rothermer'' lord.

Az

újabb párisi visszhangja

Paris, november 19. Az Avenir tegnapi számában érdekes cikket közül az osztrák csatlakozás, kérdéséről s ezzel kapcsolatban egy Ausztria, Csehszlovákia és Magyarország közötti közgazdasági unió eszméjéről. A cikk többek között a kővetkezőket mondja:

— Ez a kombináció az antant számára nem jelentene valami nagy biztonságot, mert az antant egy szép napon szemben talá'ná magát tizenegy millió szlávból és huszmiTó germánból, magyarból álló hatalmas gazdasági blokkal. Németország céija a csat’akozással az, hogy eljusson Magyarorszcág határához, amely minden külső támasz nélkül karjaiba hullna, akkor azután megnyitna az ut számára a Balkán felé és Mitteleuropa megalakulása felé. Hogy az osztrák csatlakozást elterülhessük, erősen kell segítenünk Ausztrián és meg kell értetnünk a magyarokkal a ger- manizáció veszedelmét, végül módot kell keresni arra, hogy Magyarország szomszédaival jó viszonyban élhessen.

Marx beszámolója csalódást okozott

Berlin, november 19. Marx birodalmi kancellárnak tegnapi beszéde, amelyet a berlini sajtó képviselői előtt a bécsi látogatás eredményeiről tartott, amint a reggeli lapok kommentárjaiból kitűnik, mindenfelé csalódást keltett. A birodalmi kancellár gondosan elkerülte, hogy a nagy politikai kérdésekre kitérjen és egyetlen egy szót sem szólott a bécsi megbeszélések várható gyakorlati kihatásairól. Megelégedett azzal hogy a belső politikai helyzetet eléggé optimis'íti- kusan vázolja, ami a baloldali sajtó megállapítása szerint egyáltalán nem felel meg a való tényállásnak. De maga a kormánysaj'ó is elégedetlen Marx beszédével, mert nagyok bszabásu fejtegetésekre voU elkészülve.

I A német nemzeti lapok a beszédet minden kommentár nélkül közük.

Rs dm ős jnsesziév ifjak hevesen tüntetnek

Bőma, november 19. Turnban. Ta’en'umban, Po'ában és más váró okban az egye’emi ifjúság és a polgárok nagy tüneteseket renlez'ek a jugosdáv erőszakoskodások és provokációk alkalmából. Zavargásokra seliolsem került sor.

Pádua, november 19. A púdua1 egyetemen ta- nu ó jugoszláv diákok tegnap é jel három órakor nemre i és olasze.lenes da oka! éneke ve járták végig az u’cákak A rendőrség letar’.ór'atta őket. Erre az olasz diákok másnap gyűlést tar ollak, ame'yben a Dalmáciában lakó o'aszok iránti »zo)i- j dari ásuka’ feíez'ék ki. A gyűlés után tün'ető méné'el 'arioífak és az egyetemre kiiüzték Da'mácia •zászlaját, amely előli d szőrségel tar'o 'ak.

Az angel munkáspárt kivívta az első eredményt

London, november 19. A kormány és az ellenzék között megindult harcban a munkáspárt kivívta az első nagy eredményt. Megállapodás jött létre, hogy a jövő hét csütörtökén a munkáspárt beterjeszti interpellációját a kormány leszerelési politikájáról és a kormány az ellenzék számára a következő héten újabb tárgyalási napot állapit meg a Baldwin ollon benyújtott személyi bizalmatlansági indítvány tárgyalására. Csütörtökön tehát az angol parlamenti életnek újból nagy osoménye lesz és az ellenzék támadása elsősorban Chamberlain és Churchill ellen fog irányulni. Chamberlaint genfi beszéde miatt támadják meg, amelyben Angliának minden közreműködését megtagadta a biztonsági probléma általános megoldásában. Churchillt viszont azért vonják felelősségre, hogy ámbár ő sem nem külügyi, sóin nem tengerészotügyi miniszter, mégis — amint Lord Cecil legújabban a felsőházban is megállapította — egyodül felelős a genfi tengeri lesze- rolési konferencia kudarcáért.

————bh——b—a—WPBWBWSB—iiiiiifiiiiiiiiii ii wikuiwhww-mv■u'UiaB—winii .i-aggatsa

„Weszéfyesnek fáfgnt a népszövetség lövőiéi”

Lapradelle volt holland külügyminiszter érdekes nyilatkozata a magyar-román bir.okpörről

Rottiermere lóri Hali válaszlevél Zosl püspökhöz

Hasarylt s Benes fejtegetése! „m!nr*a már arra vastanának, a barátságos megoldáshoz vivő ut nincsen teljesen kizárva"

3

* ••• rd IL •• SJ• S . A naptárt, melynek megjelenése a szlo~ 1

|ŐS?Oíl0®0fS Kt8lCS®fiíf2 S269 €1 venszkái magyar élei legnagyobb sYo- |

I _ , e mmr WW* fi járks*** * • dalmi eseménye, kizárólag régi és aj I

I jrrCfiios Wlaűym Jr&íjficijö cvt etőHzeíomk kapják meg, Felkérjük t, i

I ^ 0 ^ T« * * a hogy a napfér és 1

1 Nagy irodalmi IVqpteyef tSP^SS^-: s|,