Prágai Magyar Hirlap, 1927. november (6. évfolyam, 249-273 / 1583-1607. szám)
1927-11-20 / 265. (1599.) szám
<5 (5=5 /T*T>JWrAT./V\ AT* *HTPTtflT> 1927 nor&mbe-r 20, vasárnap. ADY 1 e Irta TEININGER JÓZSEF e ■ J . ' ' 8' orvén évvel ezelőtt indult el a csodákat termő a Erdé-y hepe-hupás Szilágyságából, a pocsolyái a Értől a modern magyar Urai irodalom legnagyobb n alakja, Ady Endre. Kilenc éve már sir zárja les- „ tó, de poéz se, mellyel a magyar és általa' a vi'ág- |j irodalmat megajándékozta, él s befutott a nagy h óceánba. Mit adott a magyar irodalomnak Ady? Olyan SSltői zengést, olyan magyar muzsikáju nyelvet, aminőt Arany teljes gazdagságú köl észe'e után nem is várhatunk, olyan kötői meg áfásokat, a modern kor szülte s a réginél bonyolultabb összetétel lelkivilágunknak olyan ooémákba fakarfását, melyre még étében felfigyelt a nyuga'i li éra ura 3 arae y mindjobban megláttat mosti" bennünket a külföld előtt. CD Végig lapozom áhítattal írásait. Uj versek: első dönge ése a régi formának, a régi tartalomnak. Léda asszony felé zengő zso'táros szerelmi dalok, a magyar ugar káromlást fakasztó lá'ása s a szajnaparti metropólis imáda'a az alaptónusa ennek az e ső könyvnek. Megje'enése nyomán felzu- dul az irodalom tája, a közvélemény. Az ellene har- Tblók és a mel éje á'lők élénk csatazajában megjelenik uj könyve, a Vér és arany. Ez már a kialakult Ady, ki fiatalos hóvvel-hi tel védi az ál'ala megvált ut igazát mindenben: a magyarság meg- vállozta’ására hajtó és a jövőt profecizaló szavalva, a pénz zso'áros köszöntésével, a szerelem odaadásának s jövője magasba-lendülésének zengő meg- éneklésével és az Életót élő elmúlást sejdi'.ő halé-énekeivel. Ez a kötet az első elindulás utáni szakadást a hagyományos k ői formákkal és tarta- * lommal teljes képében muta'ta s a közönségnél is kivál!o"a. Már nem lehetett lavírozni: mellet'e vagy ellene. A magyar li'eraturába i a nyelvújítók kora őa nem zúgott olyan hangos és széles ré'ege- kef érdeklő irodalmi vita, runt amely e kötet nyomán fe'fakadt. Az ifjúság Ady mellé állt, oda szegődöd néhány idősebb is. Az 11 és szekerén kötó‘- ben Ady eddigi kö tői témaköre két gazdag táj al bővül. Ebben a kö'etben szerepelnek először ön-, álló ciklusokkal Isten-versei és proletár versei. Az élőbb ekhez az élet mélységéig néző lelke vitte, , mit a gyermekkor emlékeinek és lelkében élő ősi £ kálvínizmusának ösztönös felszakadása váltolt ki í belőle, az utóbb'akhoz a magyarság sorsáért való 1 aggódás, helyzetünk kasszandrás meglátásai jut- c ta!’ák el. Ezzel a kibővült gazdagsággal van teli1 ve i az I lés szekerén u'án jövő két kötete: Szeretném, ( ha szeretnének és a Minden titkok verseiből. Fóly- ,c fon vissza-vissza’érö témák változatosabbnál vlálto- j zatosabb képekben hirdetik eszmekörének uj meg- látásu fe'fogását. A Menekülő Élet kö'etének az * Élet és Halál nagy problémáival fogla kozó nagy- 1 szerű víziói, a tes-'ileg meg'ört ember Istenhez mié- 1 nekülő zokogásai még jobban kiszélesi'ik Ady mély I gyökerű f lozófiájának pompás erdejét. A Magunk i szerelme s a Ki látott engem? kö e'ek uj megfris- j sü ést eláru óan hirdetik poétái küldetését, mely- . lyel egész faj ájáért va o harcként tűnik elénk élét- ( Be külde ése. éle ki delme, vívódása a múlttal, , harca a szebb jöva^dőért s önszerététe fajtája sze- feletévé magasz'osulva olvad Ősze E kötetók sze- ( relrai lírája, min ha újra frissebb lenne, üíiitcbb 1 zengésüeb e versek dacára az öregedést föly'on i hangoztató refrénszerü ismétléseknek. Utolsó kö’e- 1 tei: A ható tak élén s a pothümús Utolsó hajók ; az o'vasó számára a legmagasabbra eljutott Adyt , adják. Verseinek dacos hangja lecsttul, elhalkul, formája egyszerüsö lik. A borza-mák kiragadják az ! étóbŐl, a va óságból, égy különá! ő szubsztancia: Ember ő az embertelenségben s a felmagaszto- 1 su! Ember magasából árad elénk az embersorsért és a magyarság sorsáért aggódó össze őrt lelke. Olyan mé ység sir ezekben a szomorúságot lehelő versekben, aminővel a világirodalomban alig találkozunk. A fel magasuk Ember szavai a szenvedő . emberekhez; a legnag óbb, mit poéta tehet. A kőiének bús tónusa’ csak a feleségét meg’alált poéta szerelmi versei tompítják, bár ezeket is valami ki- fejezhetettón bánat-pára ve;zi körül. Ha verses alkotásaihoz hozzávesszük még növel a-köotói' s a Vallomások és. tanulmány című kötetei', elődünk áll az Ady oeuvre a maga teljességében. az a nagy költői kincs, amey né kül az uj magyar irodalom bizony nagyon puszta lenne. oo Ady ellen kezde'íő- fogva felhangzó ,s még ma is (bár esi' u va) dúló vádak közül különösen kettő érdemel ernli ést: a hacafiatlanság és az értbe'ellenség vád a. Erősen hangsu yozni kívánom, hogy m.ndÁé vád azonnal megdő, ha a vádak kele kezesére pil.antunk: ugyanis mindkét vád egyetlen oka az, hogy a vádaskodók nem ismerik Ady munkái'. Kiragadnak egy sort: ime, igy átkozza Ady fáját, kiragadnak egy máskat: ime, ki érti ezt? Aki végig olvas'a Ady', nem is egyszer persze, aki az egész Ady-oeuvre! végigtanulmányozta, s aki ezáltal be ehatolt Ady eszmevilágába, az előtt e két vád semmivé por ódik s éppen ellenkező igazság vi ágosodik meg: alig volt egy-kéí magyar poéva, k; annyira együtt élt. szenvedett volna a magyarsággal, annyira együ't rezdült volna fajtájával, din Ady s nincs egy köl őnk se, kinek olyan egységes volna poézise, mint éppen Adyé. Hogy jnü- vészetónek mások az eszközei, mint költő-előde é, az tormészetós. Hogy más módon, szimbó umokkal szavai különös szép égü elhe'yezésével, sajátos me- tominvákka! spociáls költői asszociációkkal fejezi b- le ke rezdüléseik kasszandmi jó la ait magáról és neimetóTŐ-, ez nyilvánvaló- A régi eszközöket Arany gazdagsága a Magyar irodalomban kimerítette. Aki újat akart, aki a mai kort a mának megfelelő eszközökkel akarta magáévá és az irodalomévá tenni, annak, uj utat kellett választania. Aki ezt megtalál a és ezzel úgy magához láncolta egy egész nemzedék lelkét s költészetével olyan hatással volt irodalmunknak belá'hatátlan idejére, mely alól kivonni egy ködő se tud a az ő fellépése óta: az zseni volj, aki fe’é ma emlékezéssel kell fordulnia az egész magyarságnak, lakjon bárhol, mert „magyar mértéknél többet adva" magasodod ki faj- lájábó. fe'énk s onnan zengte az egész magyarsághoz isteni in'ését: A A múltam. Sok szó kell, hogy jellemezzem: sok volt a szín, sok volt a vágy körüliem, azt hittem énem kibogozhatatlan, azt hittem létünk vége jár hatatlan, apró kis földi fények bámultattak: csiszolt köröm, kacérkodó tekintet, azért csak mentem, bárha csigaléptlel a Fény felé s a hegyek rám-mulaltak: ott vándorol egy ifjú földi ember. Paris, november 19. Ezt mi nehezem értjük meg: itt van köztünk valami, ahol mi bátor baltámul meg- ál'Immik és merni tudjuk követni a franciákat Példáiul az, hogy nagy, sőt egészen aagy francia lapok, bouievard-lapoik nem átalljanak naponta képeket közölni, eiisö oldatom, vezércikk és Tabiógyilíkosság között, a kiskutyáról, amely a napsütésben sütkérezik, vagy egy kiisdteányról, aki akna után ágaskodik a buliét előtt, vágy két szép krizantémról, amik most virultak ki egy őszi kertben, vagy egy öreg fáról, a Luxembourg-kertben, ami utolsó tom/bjadvail nyújtózik egyet a novemberben, vagy két pigéző kisfiúról, vagy más ilyen negédes és fölösleges szamárságokról. Ezek a képek a francia olvasónak készülnek, első oldalon, a vezércikk és rablógyi'lkosság között. Nyilván szükség van e képekre a francia napilapban, hiányérzetet elégítenek ki a publikumnál, hézagot pótolnak, nemcsak az ujsá0 hírei között, hanem az olvasó szemléletében is. A képet mindig szöveg kiséri; a szövegek olvastán magunkfajta nervozusabb ember csak kínosan tud vigyorogni. Mondjuk, a vezércikk valami nagy fontosságú külpolitikai kérdést tárgyal, például a német repará- ciós fizetéseket, aztán jön a riport a tizenkilenc lengyel rablógyilkos vérfagyasztó tetteiről, vagy a magyar járadiékk öt vények hamisításáról. Közben, a két cikk között, ez a kép: egy kisleány játszik egy kölyöfcmacs- kávab S a szöveg hozzá: „Ez a kisleány s ez as ő kis barátja valami jó csínyem törik a fejüket. Lessük ki őket...“ Idegesebb ember a faira mászhat ilyesmitől, nem? De ez naponta visszatér, s nem a francia „Étn újságomban", haném nagy boulev aatóMa pókba n, például az Intnasígeantban s a Paris-Midiiben. Szabály, eftmaradlhatatlain. a publikum nyitván megköveteli, mert valószínűtlen, hogy a szerkesztő ezt a maga szórakozására csinálja, ez pénzt hoz a lapnak, a pajkos kisleány s az ő kis barátja. A francia olvasó megnézi a képet, elmosolyodik, s megmutatja a szomörzők, vigyázza ok a strázsán, Az Élet él és é ni akar, Nem azérí adott annyi szépet, Hogy átvádoijauak most rajta Véres s ostoba feneségek. Oly szomorú embernek lenni S szörnyűek az állat-hős igék. S a csil agstóró éjszakák Ma sem engedik feledte'ni Az ember Szépbe szőtt hi'ét, S akik még vagytok őrzőn, árván, őrzők: vigyázzatok a strázsán. FELÉ! A jelenem. Kevés szó is kimondja. Mint érni kezdő köriéből fanyarság, a földnehézkesség törvénye tűnik testemből: egyre gyorsabb léptű lábam, a szivem egyre egyre jobban szárnyal, mint őszi tájról menekülő fecske a Fény felé és minden egyszerűbb lelt s a hegyek egymást kérdezek titokban: ki ez? mi ez, hová megy oly sietve?. szódíjának: „Hűm, chanmant." Az, hogy a kisleány és az ő kis barátja milyen csínyen törlik a fejüket, titok marad, de a csíny, amiim a szerkesztő e buta képekkel a feijét töri, átlátszó és nagyon érdekes. Sehol a világon nem lehetne ezt igy csinálni; még Amerikában sem, ahol pedig a „tabloid-ujságok" azzal az elgondolással készülnek, hogy a bevándorlónak, ki többnyire csak 'kevéssé bírja az angol nyelvet, képekben nyújtsanak olvasnivalót a napilapban, — s bár amerikai lapokban az első oldalon láttam már képeket arról az emberről, akinek hirt, vagyont és dicsőséget szerzett hosszú szakálla, de nincs az az angol-'analfabéta bevándorló, áld beérné egy napilapban a hírek között kismacskákkal és virágcserepekkel és kósza kutyákkal. A franci,a beéri. Ez az ő plusszá? Lehet. Persze, tudjuk, hogy aiz ő evolúciójukban történt valami, ami a raiffin ement és a primitív rokonságának örök tételét igazolja, tudjuk, hogy ez a kultúra a már-látotfság különös csömörével reagál a csak-attrakciókra, s ez az ízlés elég érett, ökonomikus és öreg ahoz, hogy örömét lelje a legszelídebb szórakozásiban, a legfehénebb humorban, a legjámborabb tréfában is. De másfelől: ifit van (köztünk valami, franciák és nem-franc’ák között, ahol mi bátortalanul me^á^unk és nem tud?uk követni őket. Valahogy, a szivünk mélyén, nem hissz"k el ezt a naivitást nekik. Mintha nem lenne őszinte. Valami csinált van a mi számunkra benne, vallatni túlzott és elrajzolt. S amellett klisé. Az idegiem valahogy úgy van a francia nai.vitássál, mint a kínai drámával!: nem érti. nem tudja, hogy mikor kell nevetni rajta. Ezek a madár-finomságok és juh- jámborságok szkeptikussá tesznek: hátha ők sem nevetnek rajta? * Pedig nevetnek, szívből. Ismerek egy francia kanr'katuristát, a neve G u é r i n. Nem valami nagy művész, de mulatságos 1 rajzoló, aki napilapokban aktualitásokat | illusztrál, politikai tréfákat kommentál kis Arany- és ezüstáruk bő választéka Weinstabl Móricz ékszerész Pozsony, Halászkapu utca 2. szám. rajzokkal. Guérámek van egy állandó figurája: a köcsögkalapos, esemvős kís-francia, átmeneti kabátban, egy gázlómpa tövében, vagy egy kirakat, egy plakát előtt; ez a figura többnyire egy másik kis-burzsoávál társalog s bámulják a világot. Guérin állandóan egy bizonyos nagyorru francia tipuet rajzol, alacsony homlokkal, kidülledt szemekkel, tömpe, húsos orrál. Évtizede csinálja ezt a figurát, most már tökéletesen sikerült neki. A szöveg mindig valami jámbor megjegyzés a kínai háborúról, vagy a borjúhús áráról, vagy az idegenekről. Ez a figura olyan tökéletes, az apró, szelíd ravaszme^! pislogó szernek annyi szkeptikus jóindulattal, gyámoltalan megdöbbenéssel, szerény kiváncsfeág^ial bámu1 ják a világot, hogy el lehet hinni neki, ha mulatságosnak találja a leibzsurnáljában a kisgyereket és a macskát. Szeneinek mosolyogni, óriási tulajdonság, nem is lehet eléggé dicsérni. Csak, nekünk, megérteni nehéz. Mifelénk a legjámborabb, legnagyobb optimista is kivert és cinikus kedély egy állag-franc1-á- hoz képest. Ami minket föltétlenül untat, azt ők megnézik és megmosolyogják. Ez a jó- indu’at-potencia az, ami a legfrancább bennük, s amit soha ne feledjünk el, ha irodalomban vagy művészetben „francia iskoláról" beszélünk. A francia színdarabokból a külföldi darab-ágensek mindent !e- kopiroztak már: a dialógus frisses-értét, a sorok-közötti szellemességet, az olajozott nívókon forgó cselekményt, az erős viccet és a kirajzolt jellemeket, — csak azt nem kopi- rozzák, ami a legjobb benne, s amit nem lehet kopirozni, mert kárbaveszett murka lenne: a jellemek és helyzetek tiszta naivitását. Ez a naivitás okozza, hogy a legvérme- sebb franciában is több tolerancia van emberi dolgokkal szemben, mint mifelénk a forradalmárban. Nálunk egy kissé hülyének hat az, ami itt egy tubkültura szelíd jegye: szerénység és mosolykészség. Ha egy napilapnak itt mifelénk eszébe jutna a vezércikk és a külpolitikai riport közé az első oldalira odaoililesz- teni két kósza kutya fényképét ezzel a szöveggel: „Piti és Fox, két cimbora, csatangolni indulnak a Városligetben" — a szedő vonakodna kiszedni a lapot, s az olvasó joggal azt hihetné, hogy a szerkesztő megőrült. De er Páriában mindennap megtörténik. Senki nem lesz ostobább tőle. Én magam se értem, de igy van: e kliséktől, a naivitás kikéitől, mindenki gazdagabb lesz egy mosollyal. — Előadás az újságról. Wahryzek Walter dr„ a prágai sajtó legkiválóbb munkásainak egyike, tegnap este a prágai Urania német kulturegyesü- lethen gondosan felépített előadást tartott az újságról ,Aliért olvasunk ueágot?" címmel. Wobry- zek dr. a sajtóban elsősorban társadalmi tényezőt tót, mely a civilizált emberiségnek pótolhatatlau szerve lett. De nemcsak beszélőszerve — mint azt gondolnék —-, hanem gondolkodószerve is, olyannyira, hogy az újság alakítja ki tulajdonképpen az embereknek az eseményekre vonatkozó véleményét is. Az újság, melyre az események, mint egy sziklafalra, rácsapódnak, adja meg elsősorban az események visszhangét s így dötítő befolyással bix az olvasók állásfoglalására. Az olvasó újabban — a világháború napról-napra feltorlódott eseményeinek elmúltával — maga is szükségét érzi annak, hogy a napi sajtó az eseményekről megfelelő beállifásban tájékoztassa. Ugyanez okból kifolyólag mindinkább tért kezd hódítani a sajtónak az a része, amely eleve egy politikai, vagy társadalmi meggy őzód éssel bontja ki és hordozza zászlaját és igy a zászló alá szegődött híveknek a nekik megfelelő beálitásban, mégis függetlenül regisztrálja a világeseményeket. A közönségnek ezt a követelményét megérezte az úgynevezett pártatlan, tájékoztató sajtó, amely elsősorban közgazdasági, illetve hirdetési alapokra fektetve működését, a sziklafaláról visszaverődő eseményeknek óvakodik visszhangot adni. Éppen ezért a nagy németországi információs újságok, amelyeknél különösen dívik a közönség informálásának ez a módja, újabban az egyes politikai pártok felé orientálódnak, hogy valamelyes érintkezési felületen találkozzanak a közönséggel. Wohryzek dr. előadása végül oda- konkludált, hogy az újság, amelynek hatalmában óriási morális és nevelő erő van, a legbefolyásosabb kulturtényezők egyike, mely nélkül az emberiség előbbrehaladása valósággal elképzelhetetlen. A nagy tetszéssel fogadott előadást szépszámú, előkelő közönség hallgatta végig ^ooooooeoeoeooooeooooooeoooeocov Syfilidofoge Dr. Kolb I Melóit « prágai, frankfnrtl berlini bőrklinikák tanársegédje én másodorvosa I B*B>4há|CR H. Vodláhora 31 szákra. | Waseermann vizsgálat! | VMM>OOOOOOOOOOOOOO0OOOOOOOQOOC3£j Jövöm talán csak tiszta lendület lesz. Mérföldes léptű férfit fogtok látni, ki mezleien megáll a horizonton, kitárt karokkal, fényesség körülié, a Fény átszűr a testén röntgenezve és nem lesz benne semmi földi sallang, csak égi jóság, éter-könnyű szépség, a hegyek térdre hullnak mind előtte, mig fénybe foszlik mint a nyári pára . * Mécs László. PÁRISI NAPLÓ írja: MÁRAI SÁNDOR A naivitás kliséje — I JMj Esős lovákékszer-,arany-ésezfistqjár B|| Ilii Tulajdonosok: FJSOSTIG TESTVÉREK 1 Bratislava, Ferenciek tere 1. Telefon: 57. : ■ Bratislava, Mihálykapú 6. Telefon: 16—02. Elsőrangú készítmények ékszer-, arany- és ezüstárukban :ÁVí, — 50°/o megtakarítás — Eladás eredeti gyári árakon ra||g§ » Ó-arany és ezüst, valamint érmék fazon átdolgozását a legolcsóbb árak mellett vál’aljuk Briliiáns átdolgozások alkalmával vIrP a kő befoglalásánál t. vevőink jelen lehetnek * Á llljl 1 Állami alkalmazottak 5°/0 engedményt kapnak |j« ■ < ÉLhin Javításokat azonnal eszközlünk £9hB g 1
