Prágai Magyar Hirlap, 1927. november (6. évfolyam, 249-273 / 1583-1607. szám)
1927-11-20 / 265. (1599.) szám
i.ii ki iaiú Egyik mondja a másiknak.... Gyönyörű ingei vannak Markovicsnak Pozsony Haiászkapu 3 VHSAR1WI JEGYZETEK \ífci. Irta: Schopílin Aladár. MÉÉmm Érdekes emberekben nem valami gazdag közéletünk egyik legérdekesebb alakja. Minduntalan mond vagy csinál valamit, amivel magára vonja az emberek figyelmét, minden közéleti dologhoz megvan a maga egyéni gesztusa s minden írásából, minden cselekedetéből kisugárzik a tehetség titokzatos flui- duma. A háború után „ugrott ki", ahogy színházi tolvajnyelven mondják. Addig az okos, jó fiú szerepét játszotta Tisza István gróf árnyékában. Súlyos közéleti embernek, kereskedelmi miniszternek a fia, Jókainak az unokaöccse volt, de olyan komolyan tanult már az egyetemen, akár egy falusi tanító fia. Ő lett az első sub auspioiis regis jogászdoktor. Aztán Angolországban tanult tovább. Herbert Spencert hallgatta. Ez az angol is- kóla alighanem döntő hatással volt rá, felbátorította egyéniségének tudatos kiépítésére. Angolországban több becsülete van, mint bárhol másutt, az egyéni észjárásnak és viselkedésnek, még ha az a különcségig megy is. Ott nem kívánják meg az embertől az általános érvényű gondolat-sablon és viselkedési uniformis felöltését s nem nézik okvetlenül fogyatkozásnak, ha valaki valamit másképp csinál, mint mások. Hegedűs Lóránd aztán egészen fiatálon belépett a közéletbe. Szivesen fogadták, apjáért vagy bátyjáért, saját magáért, megbecsülték tehetségéért, tanultságáért. Szilágyi Dezső is kedvelte, pedig az nem sokakat kedvelt, a Tiszák felvették bizalmas híveik közé. Gyors karriert csinált, fiatalon lett képviselő, fontos törvényjavaslatok előadója, bankigazgató. Munkája javát a közgazdasági tevékenységre koncentrálta s úgy várta az időt, amikor miniszter lesz. Mert hogy előbb-utóbb miniszter lesz, azt mindenki tudta. Azt lehet mondani, egyenesen a miniszteri pályára készült, még pedig a legnehezebb reszortra, a pénzügyminiszterségre. A háború előtt és alatt erre nem került a sor. Mikor aztán a nagy pénzügyi zűrzavar idején Bethlen István gróf kezébe vette a kormányt s körülnézett pénzügyminiszter után, Hegedűs Lórándon akadt meg a szeme. Ezt mindenki természetesnek találta e mindenki örült neki. Vártak tőle valamit Miniszteri fellépése, tervei és még inkább az a 1 szuggesztiv mód, ahogy terveiről parlament- 1 ben, sajtóban beszélt, ezeket a várakozásokat felcsigázta. Az emberek fellélegzettek, úgy látszott, megvan az a providenciáiig férfiú, aki kivezeti az országot az anyagi tönkreme- nésből. De Hegedűs Lóránd egy számítási hibát követett el. Tervei lehettek kitűnőek és célra vezetők, mindenütt a világon figyelmet keltettek, csak eggyel nem számoltak kellően: az emberek és embercsoportok önzésével és szükkeblüségével. Hegedűs mint pénzügyminiszter azzal az ideális elképzeléssel dolgozott, hogy a társadalmi rétegek akarnak és tudnak áldozatot hozni külön érdekeikbe! az pgyetemes érdek, az ország talpraál'ásának érdekéért, fí a mai nagyon is reális világban a-fantázia Jókai-örökségét is belevitte terveibe. Aztán jöttek a politikai csoportok a parlamentben, a maguk parciális érdekeivel és szépen, csöndesen, nagyobb lárma nélkül kivégezték Hegedűs Lóránd programját. A magán- és csoportérdek legyőzte az egyetemes érdeket, a magyar pénz, melynek kurzusát Hegedűs felemelte, újra lezuhant, a közönség kiábrándult, Hegedűs lemondott. Akkor aztán azt mondták róla: kár érte, tehetséges ember, de fantaszta. Hegedűs Lórándon akkor megismétlődött Széchenyi tragédiája, — szerencsére nem olyan tragikus kimenetellel. Évekig élt betegen a nagy megrendüléstől szanatóriumban. Aztán meggyógyult. Uj munkához látott, uj munkakörben. Publicista lett. Egyszerre megint feljutott a siker ormára. Szuggesztiv ereje, mely egyéniségéből kisugárzik, magához ragadta a közönségei. Közvetlen szókimondása tetszett mindenkinek, ma, a burkolt szavak, elhallgatások és óvatoskodások korában. •Mindig voltak friss ötletei, a közönséget nemcsak oktatta, hanem mulattatta is. Fantáziája, mely elbuktatta mint pénzügyminisztert, naary sikert szerzett neki mint publicistának, írásainak van erős egyéni ize, a közéleti kritikában bátor mer lenni, amit ir, azon érzik, -hogy a saját fejéből írja, stílusában sok a szép- irodalmi e!em. ő lett a legtöbbek által olva- -sott publicista. zr. A szervezetében levő Jókai-véüa nem j hagyta nyugton. Kedve jött átkalandózni a szépirodalom területére. Irt egy regényt a j modern pénzügyi életről, irt prágai rapszódiákat, beleelegyedett Ady pártján az Ady-vitóba. Látta a Nemzeti Színházban Herczeg Ferenc Széehenyi-drámáját, fellelkesült rajta, — kapta magát és megírta a pendantját, egy Kossuth-drámát. Azt hiszem, ő az első pénzügyminiszter a világon, aki drámát irt. Ez a legújabb érdekes gesztusa. Drámáján vitatkoznak a kritikusok s a legközelebbi hetek fogják megmutatni, milyen párton foglal állást a vitában a nagyközönség. Eddig úgy mutatkozik, hogy a szerző pártján van. Akárhogy is, a gesztus érdekes, valódi Hege- düs-lórándi gesztus. Lesz-e folytatása? Lesznek-e további Hegedűs-drámák? Ezt persze nem tudni, még Hegedűs Lóránd maga sem tudhatja. Öt nem szigorú program viszi, hanem a temperamentum és az ötlet Akárhova tér, mindig érdekes marad. Egy elevenen rikító szin ő a magyar közélet egyszinüségében. 1 HRPLOm írja: KARINTHY fRIBYES R regényírásról 1927 november 17. Ezek gondolatbeli széljegyzetek. Dickens olvasása közben. Jó húsz éve, hogy utoljára olvastam Dickénst, kiváncsi voltam magamra, mennyit változtam azóta, a rég halott, mégis maradandó mérték tükrében. Könyv és olvasó viszonya nem olyan egyszerű valami ám, nagyon nem mindegy, életünk melyik sarkában találkozunk a „halhatatlan utitárs“-sal. Apám, ki hetvennyolc évet élt, gyakran mondogatta, hogy a húszéves Goethei húszéves korában szerette, a negyvenévest negyvenéves korában és igy tovább, — hetven éves korában jutott el odáig, hogy Faustot hiánytalanul értse és élvezze. (Ugyanakkor Casanova is kedves olvasmánya volt, bizonyságául, hogy nem a tárgyon múlik, vájjon érptt lélek volt-e, aki hozzányúlt — a gáláns önéletrajz hőse is hetvenéves korában irta meg életkalandját.) ♦ Ezenfelül Dickens halhatatlansága agy tetszik, az ütemekben visszatérő, úgynevezett időszaki források életéhez hasonlatos. Kiapad, csappan, hanyatlik, erőt gyűjt — tiz-husz évenként megint felbuggyan, frissebben, mint valaha. Az idők idomulnak vissza hozzá, vagy benne van valami időtlen, örökké jelen és örökké jövendő? A Shakespeare-forditások minden ötven évben elavulnak, újakat kell csinálni, hogy megközelíthessük valahogy az eredetünk frisseségét, jelenvalóságát, modernségét —■ Németországban, hallom, akadt már futurista fordítója is, aki kimutatta, hogy egyedül ez a formanyelv alkalmas rá Shake- spearet hűen adni vissza. Dickens viszont jó néhány századdal régibb önmagánál. ★ Régibb és megint újabb. De mi a titka annak a varázsnak, mely nem engedi elavulni? Nyilván nemcsak a „formanyelv" az Írásnak, előadásnak az a bizonyos egyéni ize és zamata, amit Bouffon magával az emberrel azonosít. A dickensi kedélyesség és kedvesség forrása nagyon is tulajdon, korának geológiai rétegéből buggyan elő —- nagyon köny- nyets elképzelhető, hogyha avulttá nem is válik, idővel elveszíti közvetlenségét, a mosoly, amit fakaszt, inkább annak a sajátos érzésnek szól, amit a „régi, naiv és kedélyei" világ hangja vált ki bennünk: ebbe a mosolyba egy kis elnézés is vegyül anélkül, hogy észrevenné az ember. Kedélyességen és kedvességen túl. valami egyéb van itt. Nincs rá más sző: az esztétika, a meglehetősen langyósízü és bőségesen kompromittált „humor" kifejezést szokta használni. „Mosoly, könnyek között", „aranyos derű", „mindent egyformán szerető bölcs megértés" és hasonló, semmitmondó laposságok társulnak ehhez a szerencsétlen „humor" képzethez, elrontva az étvágyát annak, aki eleven emberi indulatokból, szeretettől és gyűlölettől egyformán korbácsolva, nagyon jól tudja már, hogy aki mindent megért, az tulajdonképpen semmihez sem ért és aki mindenkit, szeret, az senkit se szeret. Et- — Winter Hermáim szénkereskedelmi r. t. POZSONY, Palacky-tér 18 Telefon 706 és 384 Házi fütősrenet szállít zsákolva ! Olcsó napi árak — Raktár: Újvárosi pá'yaudvar töl a „mindent megértő", „szerető és bölcs mosolytól", Dickens még nagyon rossz regényíró lehetne, mert az írás nemcsak mosoly és bölcsesség, hanem vér és veríték, nemcsak elrévedező szem, hanem vadul dobogó szív, nemcsak derűs és világos megismerés, hanem rejtelmes titok és ismeretlen eredetű ösztön. De Dickens nem az, r^em rossz regényíró, hanem éppen ellenkezően, hatalmas és nagy regényíró, ugylátszik — és éppen erről akarok beszélni — nagyobb és igazibb (talán csak Tolstojt és Dostojevskijt kivéve), mint akik utána következtek. Hagyjuk hát a „humor" generálszószának ezt a nyavalyás szempontját: talán akad másik, mélyebb, igazibb, örökebb, általánosabb* Mi az, hogy regény? Egymás életébe és útjába kerülő emberek külső figurájának belső és külső történéseinek, sorsának, őrömének, bánatának leírása, rendesen egy vagy két bővebben, mélyebben ábrázolt főalakkal a központban. Miért íródik? Azért, mert a külső és belső élet örökké változó és elsuhanó, elmúló, visszatérő, megint elszaladó képei a művészben, ki mindezeken fül még a saját múlandóságát is érzi és sejti, nyugtalanságot kelt, nyugtalan vágyat, hogy mind e habzó zűrzavarban valami állandót, megfoghatók lerögzíthető! keressen, amit aztán életnél szolidabb anyagba: szavakkal és betűkkel kifejezhető abrak keretébe másoljon át, hogy el ne múljon, ami el akar múlni, holott kár érte — hiszen értelem és szépség volt benne és a mindig ujraszülető élethez való vonzó és tanulságos hasonlóság és különbség. Minek íródik? Annak, hogy az éppen soronlevő, élő életet egyre gazdagabbá és tartalmasabbá tegye, mindig újra hozzáadván az élet világából nyert tapasztalathoz az író világából nyert tapasztalatot * De elsősorban és legfőképpen: a regény emberről szól embernek. És nincs elevenebb kapcsolat a világon, mint a regényhős és az élő ember közt. Ismerőseinket elfeledjük, — élő ember sokszor látja embertársát az irodalom ködén át regényhősnek, puszta hasonlatnak; a regény- hőst mindig a valósággal hasonlítjuk össze. Az ember élete és drámája és problémája a regény vagy hányszor ismételjem még, hogy az ember sorsa e világon sokkal inkább könyvtárakban intéződik Jel, mint parlamenteken és főhadiszálláson? Nem mindegy az, hogy a regényírónak, ki emberekről beszél, mi a véleménye az emberről. * A tizenkilencedik század második felében valaki, el bizakodván a tudomány nagy eredményeiben, feltette a kérdést: „ime, tudjuk már, milyen a fii és a fa és milyenek az állatok — lássuk hát,- milyen az ember?" És a méltatlan kérdésre, mert az óvatos és körültekintő tudomány elodázta a választ, kotnyelesen megszólalt a Művészet és nagyképűen úgy tett, mintha őt kérdezték volna: És megszületett a naturalista regény: Zola, Balsac, Flaubert. És kezdődött egy korszak, mely a regény céljául nem az emberi sors, hanem az ember megismerését tűzte ki: pedig ez nem művészi, ez tudományos kérdés. És leírták és megírták az embert, úgy, ahogy a tizenkilencedik század természettudósai, Linné és Brehm, a , növényeket és az állatokat Írja meg. És regény helyett kaptunk természetrajzi könyveket, amik „emberismerettel" voltak megírva. És tapsoltunk a pompás ábráknak, amiből kiderült, hogy Nana és Gervaise és Saccard és Homais ur arca és bőre ilyen és ilyen, — hogy ilyen és ilyen körülmények közt, ez meg | az közülök igy és igy viselkedik (és fog majd ; viselkedni, az idők végeztéig), hogy csontjai- f ból enyvet főznek és húsa ízletes. Ugyanúgy, i ahogy a kutyát és macskát és elefántot Írja ; meg BrehmTípusokat kaptunk, de nem kaptunk embert. Különbségeket kaptunk, de nem kaptunk hasonlóságokat! Mig meg nem érkezett Tolstoj Leó száz- egynéhány figurából álló menazsériájával, akikről kiderült, hogy a legkülönfélébb alakban, egyenként, ahogy elövezette őket, magunkra ismertünk — és kiderült, hogy történhetett ez: úgy, hogy mindegyiket önmagából alakította ki a ravasz költő, csak a külsőt maszkírozta el, mint afféle aremüvész, akit az orfeumban mutogatnak. * Mert az agyoncsodált „emberismeretet" csak a laikus tartja olyan nagy dolognak: a valódi művészeknek kevés dolga van vele. Megkülönböztetni a tudomány dolga — a művészet hasonlít — mert a tudomány azzal foglalkozik, amit még nem ismer, a művészet azzal, amit már ismer. Csak a laikus csodálkozik, ha adott pillanatban eltalálom gondolatát. Nem veszi észtre a huncutságot, hogy csak a magam gondolatát mondtam el neki és mivelhogy ez a gondolat készen van benne is, csak annyit kell elhitetni vele, hogy éppen az imét társította a többihez — ennél pedig nincs köuy* nyebb. A lélek nagyon hajlamos arra a belső kancsalságra, az időrendben, hogy valamiről, ami most történt, azt higyje, hogy egy pilla* nattal előbb vagy később esett meg. * íme, negyedszázaddal előbb. Dickens ott kezdi, ahová a' naturalisták nagy fáradsággal eljutottak, hogy kipihenjék magukat egy finom és előkelő Thomas Mann-ban, mintegy jól végzett munka után. Nem alkot figurákat, a figurái készen vannak, mint a bábszínház színészei — a regény arra való, hogy e bábok elevenné váljanak benne. Elevenné váljanak: emberré váljanak a típusok . * A típus: figura, báb. állatfajta a természetrajzkönyvben. Az ember: ugyanez, de csak az időn kívül, mert egy pillanat, az akarat pillanata mindent felborít. A típus: érdekes vagy érdektelen. Az ember: jő vagy rossz. Sorsa teszi azzá. Dickens jó emberekkel és rossz emberekkel dolgozik, állván a jók pártján — szereti az embert, de gyűlölve gyűlöli az emberben lakozó ördögöt. A típus: ami vagyok. Az ember: ami lenni akarok. Dickens rossz emberei megjavulnak — de erről nem tudtak a regényírók, akik utána következtek, mert ők a jelent látták csak: a változatlan jelent. Dickensó a jövő. xx A Kis Pythagoras megható történetét kicsinyek és nagyok örömmel olvassák. Francia és angol női szabó Prochazka Pralta lM Húsevő ff. 8. A legutolsó és legmodernebb divat szerint dolgozik. Telefon 31590. % Alapítva IStt Telefon Jl Jinaafi A fiveg, porcelláa aL *ag ykereekedés*. 9- .j KOSICE, Fő-utca 19. Nagy ▼álaexték. Jutáayoo áaalb-- - -- ■ - *' Kedvező reszlctfiz_etesekl t*3ÍÍR€ÍQil$kÍFI6k, Ü l&kálSát fG£fO?C$Ófc)|}3n é$ ICfHüOdGmSbbÜ! r©S1€fSXI Kedvező részletfizetések! ¥• Vaíjga bútorgyára, Praha Vili., Podlipüéfio 997,
