Prágai Magyar Hirlap, 1927. november (6. évfolyam, 249-273 / 1583-1607. szám)

1927-11-20 / 265. (1599.) szám

$$a! «éitt«n9c 16 ©Itó

évf, 265. (1599) szám VHSámap * 1927 november 20

Előfizetési ár: évente 300, féJé^e 150, ^4 Szlovenszkói és ruszinszkói ellenzéki pártok Szerkesztőség: Prága IU Panska uhce

negyedévre 76, havonta 26 Ké; külföldre: lU’L ' •» “ 12, II. emelet Telefon: 30311 — Kiadó*

évente 400, félévre 200, negyedévre 100, TSseerkesdS: pOlltlKCLl TlCLpiLCLpfCl feleifit tzerkesztti: hivatal: Prágaiig Panská ul 12/III.—Te*

havonta 34 Ke. Egyes szám ára 1*20 Ké DZURANY1 LÁSZLÓ FORGACH GÉZA lefon:30311.—Sürgönyeim: Hírlap, Praha

A külpolltlkus

lskolaügyl miniszter működése

Benes külügyi expozéja Csehszlovákia külpolitikájáról és a külföldi

saltópropaáandáról

A költségvetési Bizottság mai ülésén Zoclt elöadfi hosszan foglalkozott Csehszlovákia és Magyarország viszonyával - Miniszteri expozék sorozata

(fi.) Prága, november 19.

A modern nemzetiségi harc főként a kultúra körül folyik. Az ellenfelek a jövő nemzedék leikéért viaskodnak egymással. Az erő-l sebb fél, amely kezében tartja az állami hatalmat, az iskola segítségével magának akarja megnyerni a másiknak serdülő ifjúságát, a gyöngébb fél pedig az önvédelem jogánál fog- j va mindent elkövet, csak hogy gyermekeit és if jait el ne idegenítsék tőle. Késhegyig vedel- I mez! minden iskoláját és egyenlő elbánást kö-! veteí az államhatalomtól. A harc csak úgy j szüntethető meg, ha az állam a viaskodó ellen-, felek fölé emelkedik és pártatlan elfogulatlan- j ságra törekszik. j

Ilyen értelemben föltétlenül igaza volt| Hodzsa Milán iskolaügyi miniszternek, ami-, dőn a kápviselőház költségvetési bizottsági- j bán azt mondotta, hogy a kisebbségi iskolapolitika fejlődése sorsdöntő jelentőséggél bir nemcsak a csehszlovák köztársaságban, hanem egész Középeurópában. A kisebbségi kérdés középpontja valóban az iskolaügy és amelyik állam a minoritások jogos kulturális igényeit! teljesen ki tudja elégíteni, az ki is húzta a kényes probléma méregfogát. Nem csoda, ha a j kisebbségi mozgalom elméleti '.és gyakorlati; szakféríiainak figyelme erre a pontra koncentrálódik és egy mindenkit kielégítő forrnia lát keres. Ezt — úgy látszik — sikerült ;is megtalálnia a kulturális önkormányzat, eszméjében, amelynek megvalósítása szükségképpen magával hozná, hogy az állam az ifjúság neveléséi éppen úgy az egyes nemzetiségekre bízná, mint ahogy a vallásfelekezetek belső életét azok domíniumának tekinti.

Joggal elvárhattuk tehát az iskolaügyi miniszter úrtól, hogy expozéjában világosan fog nyilatkozni a kulturális autonómiáról. An-1 nál inkább elvárhattuk ezt tőle, mert pontosan 1 egy évvel ezelőtt a nyilvánosság előtt Ígéretet: tett., hogy az iskolaügyi önkormányzatot ez év: juiiusáig bevezeti. Azóta azonban Hodzsa Mi- j Ián íagybölcsen hallgat és költségvetési beszé- j dében is <*supán a szlovenszkói iskolatanács 1 tervéről emlékezett meg. Ámde erről is mindössze annyit árult el, hogy előkészítés , alatt áll,- azonban a részletekről egy szót sem mondott. Pedig a szlovenszkói közvélemény igen kiváncsi arra, hogy az iskolaügyi kormány milyen formában óhajtja megszervezni az iskolatanácsot és elvárja, hogy a tervezetet ne- csák amúgy per. sündam-bundam, a benfente- sek szűk körében beszéljék meg, de a közvéleménynek is módot nyújtsanak arra, hogy állast foglaljon hozzá. A magyarság még külön j is szeretné tudni, hogy vájjon a tervezett .is-1 kolatánács egységes lesz-e, vagy pedig a régi morvaországi minta szerint nemzetiségek sze-1 i int tagolt, mert ha nem az utóbbi megoldást: fogadnák el, úgy az uj intézménynek semmi j köze nem volna a modern értelemben vett i kulturális autonómiához és a kisebbségi kérdés szempontjából semmiféle haladást nem j jelentene.

Bevezető szavainkban azt- mondottuk,J hogy az államnak a nemzetiségek fölé kell i emelkednie és mindegyiküknek. pártatlanul, igazságosan -s elfogulatlanul megadod itzi, atmi őket számarányuk és kulturális igényeik alapján megilleti. A csehszlovák állam költségvetése legkevésbbé sem tesz elegét ennek az elvnek. A magyarság még a 'Myáftaűós nép- számlálás eredményéi szerint is 5.57 százaié-, kát alkotja az állam lakosságának. Ezzel; szembén köz-tudomás szerint a főiskolai költ- j ségvetésből egyetlenegy fillér sem jut a. ma- , gyár iskolaügynek. A középiskolai büdzséből ^ — a legoptimisztiküsabb becslés szeriöt — az j

Prága, november 19. A költségvetési bizottság tegnap esti ülését egy kis kommunista (inaidén® zavarta meg. Jurám képviselő a vitát arra használta fői, ho,gy a Bűdé Právo elkobzott számainak inkriminált részeit olvasta föl Az. elnök megvonta tőle a szót, mire Dedács képviselő vette át az obstruáló szerepét Az incidens azzal végződött, hogy Dedioset a parlamenti őrséggel kávé tettették. Ezután a bizottság gyors tempóiban ie~ tárgyaiMa, m egészségidéi, népjóléti és uni#- fcácíés minisztérium és a legfelsőbb közigazgatási bíróság költségvetését. A három miniszter expozéját lapunk más hely ón közöljük. '■ ■ ■

Ütemes afabb bejelentése

A tnaottság mai ülésén Bteraas azodáfl- deanokrratia képviselő a Dubitíky-afféna vonatkozólag ' a következő' újabb 'bejelentést tette:

— Svárovsky József jogi képviselője, aki tegnap a jungtbunzlaui kerületi bíróságnál 'bele akart tekinteni a Dubicky képviselő

ügyének irataiba, legnagyobb meglepetésére azt a feleletet kapta, hogy az iratokat a kerületi .bíróság elnöke magánál tartja.. Az elnök, akihez a jogi képviselő ugyanezzel a kérelemmel fordult, ugyancsak nem engedte ■meg az iratokba való betekintést, jóllehet az Ügyvéd a kérést a hivatalos órák alatt terjesztette 'be s a magánjog alapján a felek az iratokból kivonatokat is készíthetnek ma- gTUiknajk. A kerületi bíróság elnöke kijelentette;, hogy a kérelem megtagadásának okát nem mondhatja meg, de telefonon értesíteni fogja * jogi képviselőt, mihelyt az áraitokba vaM betekintését megengedheti

A szónok kijelen'ti, hogy ■ m ai eljárás hallatlan és él sem hihető, hogy a bíró a saját felelősségére hozott volna ályen döntési A körülményekből arra következtet, hogy az ügybe valamelyik .miniszter avatkozott be, avagy talán a minisztereim ok beleegyezésével vagy kiváltságára történt? Ami ebben az ügyben történik, mindenért a miniszteneluö- toötteszn felelőssé

Zoch kOIDívl előadd a „magyar veszélyről*

Ezután a bizottság áttért a külügyi költségvetés tárgyalására. EjjBadó Zodh agrárius képviselő. (Rendes káldásoh: 134,646.650; rendkivüli kiadások: 30,346.000; összes kiadások: 164,990.650 K. Rendes bevételiek:

16,540.000; rendkívüli bevételek: 150.000;

összesen 16,690.000.) Az előadó rámutat arra, hogy a közvélemény nagyrésze helytelenül Ítéli meg a külügyminisz tórium ügyeit, jóllehet a legutolsó események bebizonyíthatták, hogy ' ■

nem elég önálló államot létesíteni, hanem ólján külügyi helyzetet is kel! teremteni, hogy senkinek eszébe n* jnt- hásson* a határokhoz nyúlni

Igaz, hogy a legjobb küüípoMtáíka roem más,

mint jő belpolitika, de mindamellett nagyi feladat hárul a külügyminisztériumra, hogy j helyes megvilágításban 'tüntesse föl a külföldnek a belföldi eseményeket. A kffiügy*jj .minisztérium jelentősége az miortmáoiő te-1 kinteftébem egyre nő. Az utóbbi időben sokat beszéltek arról, hogy a külügyminisztérium nem tudta eléggé ellensúlyozni a magyar külügyi propagandát.

A magyar propaganda pillanatnyi eredménye nem annyira a magyar kormány - érdeme, hanom inkább társadalmi ered- | meny és a. tehetős, gazdag magyar körök ténykedése.

Ebben a tekintetben nálunk — folytattaI

Zoch — bizonyos hiány érezhető. A külföldi propaganda mindaddig nem lesz kaeflégitő, amíg ném lesz meg nálunk az önkéntes tényezők légiója, akik személyes külföldi öse- szefeötteté&eikkel meg nem győzik az egész világot, hogy itt tanult, munkás és törekvő nemzet éí,. amely a szabadságát megérdemli és éribétoefí fa,

Magyarország állandó veszély nyugalmunkra. Magyarországot meg kel! győzni arról, hogy senkinek sem engedjük meg, hogy határainkhoz hozzányúljon és hogy *, békeszerződések érinthetetlenek. Ezen elhatározásunkhoz kétség nőm férhet és erről tudnia kell az egész világnak. Minden alkalommal be kell bizonyítani, hogy mai határaink emberi elgondolás szerint a legjobbak és nemzetgazdasági igényeinknek is megfelelnek. Magyarország a világ előtt vértanúként akar szerepelni. Ezzel szemben nekünk — jelentette ká Zoch — be kell bizonyítanunk, hogy Magyarország olyan gazdag, mint kevés más ország. Magyarország azzal demonstrálja vórtanuságát, hogy a magyar nemzet tagjainak jelentékeny részét elszakították tőle s hogy ezeket a magyarokat főleg a köztársa Ságban elnyomják és megfosztják emberi jogaiktól, miért is már csak emberi szempontból i« szükséges, hogy a túl nyomó részben magyarok által lakott területeket visszacsatolják Magyarországhoz. A világ előtt be kell bizonyítanunk, hogy a magyarok állítása nem igaz. Ellenkezőleg, a szlovák nemzet magyarországi hozzátartozói az elnyomott kisebbség. Szükséges, hogy a külügyminisztérium propagandájában főleg a szlovákokra támaszkodjék, akik a legjobban ismerik a viszonyokat és akik tudatában vannak annak, hogy a köztársaság határainak Magyarország felöli ve

ott előirányzott Összegnek legfeljebb 2.7 százalékát fordítja az állam a magyar ifjúság nevelésére. A magyar szakoktatásra már csak 0.9 százalék jut. A magyar tanítóképzés céljaira 16.090, azaz tizenhatezerkilencven koronát- irányoz elő a költségvetés, amely nevetséges összeg nem egészen 0.07 százalékát teszi ki a tanítóképzésre . általában fordított pénznek. Kár, hogy az iskolaügyi költségvetés nem részletezi, hogy a népiskolákra és az úgynevezett kisebbségi iskolákra fordított ösz- szegbö] mennyi esik a magyar iskolaügyre, mert így legalább e téren is tisztán látna a nii viszonyaink iránt érdeklődő külföld.

/• . Sokszor elmondott, - és élpauaszolt igazságok ezek, amelyek a légijobban mutatják a nii iskólaügyünk kétségbeejtő helyzetet. Néhány nappal ezelőtt Hodza Milán munkatársa, Zoch Samuéi maga is elismerte, hogy a magyar kulturális intézmény éket az államnak fokozottabb mértékben kellene támogatnia. A miniszter azonban még csak nem is reflektál a figyelni ezt elésre. Amit a magyar

iskoteügyrol mond, az úgy hat ránk, mint egy újabb taglóütés. A miniszter ur a bencések (komáromi magyar gimnáziumában szlovák párhuzamos osztályokat kíván szervezni, ami ujatbb lépés volna a magyar ifjúság eknem- astteniíté&e felé. A németek felé egy nobilis gesztussal fordul és megígéri, hogy január havában közöttük ás két áldamdájat fognak kiosztani. Má nem irigyeljük a németektől ezt az' eredményt, azonban leatázónak kell találnunk, hogy a magyar irodalmat és művészetet egyszerűen nemlétezőnek tekintik s •még csak a szükségét sem érzik annaik, hogy megmondják, miért nem akarnak a mi kultúránk céljaira semmit sem fordítani. Hodza Milán beszédéből megtudjuk, hogy az Oroszországból emigrált diákok segélyezésének egy részét ezentúl nem a külügyi, hanem az iskolaügyi minisztérium fogja kiosztaná.. Tudni szeretnék azonban: mi lesz a nyomorgó, éhező és tálvjz idején didergő magyar főiskolai halogatókkal?. Vájjon ők, akik polgárai ennek az áilílfltmrtflík, nőm számtithati&ak-o

J

sokkal nagyobb joggal a kormány támogatására, mint az idegen alattvalók?

Igen nagy föltünést keltett, hogy Hodza Milán költségvetési beszédében túlsókat fogj- falfkozottt egyes külpolitikai kérdésekkel, mint például a® orosz problémával és Ro- tbermeme akciójával, amelyek köztudomá? szerint nem az iskolaügyi reszortba tar tolnáik. Hodza tehát idegen térre kalandozik el és ezzel megerősíti azt. a mende-mondát, hogy nemsokára átveszi a külügyi tárcáit Sok szerencsét feivánunk neki ehhez a polchoz, amelyre már régóta törekszik. Mindaddig azonban, iámig az iskolaügyek minisztere, joggal megkövetefíheljük tőle, hogy elsőkor- bán. saját tárcája ügyeivel törődjék. Valósiií- ®a meg az iskolaiigyd önkormányzatot, amire ünnepélye® Ígéretet tett és adja meg a magyar kisebbségnek ászt, amire az állam a. saint-genmaáni szerződésben kötelezettséget váiialt, külpolitikai kérdéseikkel pedig majdcsak -akkor foglalkozzék, ha kinevezteiíé&e a hivatalos lapban-már .megjeleni