Prágai Magyar Hirlap, 1927. november (6. évfolyam, 249-273 / 1583-1607. szám)

1927-11-20 / 265. (1599.) szám

V 1927 ttorembwr 20, ru&nxp. «sótyc*totó&e ai ő létük ellen irányuló támadás. > magyar bolsevistáknak aafovseusakőf. be­törésével itegtöbbert a határraentl tokosok szenvedtek. Még ma is vaunak váilatlaitok, iBTn.ftHnpfc akkor rtöbbezer embert aífel máz­ták, d*o a káinok következtében nincsen ■ töké­lyük és nem tudnak dolgozná. Magyarország megmutathatná, hegy súlyt helye* a köztár­saság magyar tokosadnak sorsára éa meg iüdl~ fteue térítenie azokat a károkat, mélyeket a Vörös katonaság nálunk elkövetett Az előadó köszönetét és elismerését fe­jezi M a Írül ügymimszterrtek a atopszövetséig- bán kifejtett munkájáért Neki köszönhető, hogy a köztársaság a népszövetségiben olyan jé'képvisetetrted .bir. Részletesen fogtolikozálk az egyes tételekkel és rámutat arra, hogy a bevétetek ez éviben 14 millióval alacsonyab­bak, mint tavaly. Ennek oka a*, hogy egyes Jfillamok félté beszüntetik a vízumkényszert. A kiadások viszont 28 .mtlllióvaíl magasabbak, ami onnét ered, hogy 19 millió rao fölvére a* orosz menekül­tek részére, A minisztériumunk arra ke-Tl ügyeflute, hogy a világi a KzGövákokróö hegyes imíormácáót kapjon. A vita KaHna nőmét ítemtoéíff étesien bíráltja a formányrendiszetri A földreform 98 száaa- íékbain cseheket juttatott földhöz. Pártja, az gjnrend&lfcezésé jog alapján hajtondő a békés munkára, Jeütemaő, hogy a lakosság nagyrŐsze a RotheTmiere-nkcióvaji szemben elutasítóan Iráseöbertik, anélkül, hogy a* akció tartalmá­val behatóan fogtolkoasna. Má inkKten akciót iüdivözlöaajk — mondd,a KalMna —, amely anon kérdéseik rendezésére irányul, amiket a bökeí®orzodésok véglegesen nem tisziáa- feattafe. * . ,, v ... I Változás csakis békés megegyezés alap­ján történhet CD*e érthetetlen, hogy német '.pártok megsza­vazhatnak olyan költségvetést, amelyben. 14 millió van szánva propagnndacéilokra a töb­bek között arra la, hogy Ausztriának Rémet- országhoz való csatlakozása elé meetersége- sem gátat emeljenek. A SBudébanémertiség ezt a politikát nem fogja tömd sokáig. Barién kommunista a szovjet szempont­jából kritizálja a külpolitikát és követeli a saovjetkonnány de jure elismerésiéit. A kSzmnnkaügyi költségvetés Ezután Pólyák képviselő mint előadó váratlanul előterjesztene a közmunkaügyi tárca jövő évi költségvetését. A koalíció, ugy- látszik, ezzel azt tervezi, hogy a külügyi és közmunkaügyi költségvetést egy kalap alatt gyorsított eljárással szavaztatja meg. Hétfőn letárgyalják a hadiigyet és a köz­élelmezési, esetleg a késő éjjeli órákban még a pénzügyi tárcát is. A közmunkaügyi költségvetés összkiadá­sa: 714,378.733, összbevétele 98,145.800 koro­na. A budget a tavalyival szemben 52 millió­val nagyobb, ebből i millió esik személyi többlet kiadásra, 48 millió dologi kiadásokra, A komáromi rillanytclepet rövidesen bérbeadják a délszlover.szkói villany részvénytársaságnak. Az útépítési alap már részletesen fel van véve a költségvetésbe. A rendkívüli bevéte­le lek né! 465 millió korona van előirányozva a* útadóból. 12 millió kiadás szerepel az utak karbantartására és az úthálózat kiépíté­sére, főleg Szlovenszkón és Ruszinszkóban. Újabb Rothermere-ellestes támadás Kócsag* cseh szociáldemokrata teljesen magáévá teszi Zoch püspök álláspontját, őrömmel állapítja meg, hogy végre komo­lyan hozzáfognak a vízumkényszer lebontá­sához. Sürgeti az összes nemzetközi egyez­mények ratifikálását Rámutat arra a szerinte meg nem enge­dett agitációra, amelyet a Rothermere- akcióval kapcsolatosan külföldiek foly­tatnak a köztársaságban. Ezek az idege­nek az utóbbi időben gyűléseket rendez­nek, amelyeken irredentizmusra szólít­ják fel az itteni polgárságot- (??) A kö­zös magyar-lengyel határral Ruszinszkő eltűnne Csehszlovákia térképéről. Ru­szinszkő összes pártjai, még a kommu­nisták is állást foglaltak ~ Rothermere- akció ellen, csupán Korláth pártja, Hor­thy rezsinkének exponense állt bizonyos mértékig az akció mellé. (??) Ruszinszkő és Szlovenszkó üdvözli a külföldieket, akik tanulmányútra jönnek, mert hiszen ez az államnak érdeke, de tilta­kozni kell az ellen, hogy a köztársaság ellen­ségeinek és irredentistaknak kíséretében jöjjenek. Felszólítja a kormányt, hogy vessen véget ennek a mozgalomnak, amely különö­sen Ruszinszkóban ütötte fel a fejét. Hol vannak a Dubicky-ügy aktát? Bradács elnök ezután bejelenti, hogy Mayr- Harting igazságügyminisztertől levelet kapott, amely Remes mai felszólalására vonatkozik. A miniszter bejelenti, hogy a jungbunzlaui ke­rületi birőság elnöke, Kotyátek a fegyelmi el­járás megindítását kérte maga ellen, mivel Svarovsky a Remes képviselőnek átadott jegy­zőkönyvében azt állította róla, hogy a Dubicz- ky-Svarovsky becsületsértési pörben Dubicz- ky terrorja alatt állott. A miniszter ennek alapján a Dubiczky- ügy összes iratait bekérette a kerületi bíróságtól. Az íratok pillanatnyilag még a miniszter ké­zéiben vannak. Szerencséjét nem kell, hogy lámpással keresse, menjen a leg­közelebbi kereskedőhöz és kérjen egy eredeti cso­magot a valódi Kattireiner-féle Kneipp mafátEkávéból és megvan a szerencséje a kávécsészében, azonban csak úgy, ha nem csak közönségesen malátakávét kér, hanem nyomaikkal Kathreiner-fé’e Kneipp malű’akávét; és csak így lehet b ztos abban, hogy a va ődit kapta, mely el van látva a védjeggyel: „Kneipp plébános képe** és amely azon jóízű és zamatos kávéitalt szolgálja. Figyelje meg szintén a csomagokon levő főzési u'asitást. Valódi esek eredeti csomagokban Kneipp plébános képével. Soha szabadon kimérve t lenes hüioevminlszter expozéla Ezután Remes dór. külügyimimiszíber emeíl- kectelt szólásra. Ki jelenti, hagy egyrészt ma­gyarázatot akar adini Zoch képviselő eJl'őatdó: beszédébe®, másrészt reagálni akar & várttá «£- kaiknávai elhangzott beszédekre 1®. , - . A. kül’poHilcát, amelynek élén immár MBmeedíik éve áiU, - m első perctől kezdve a !?ffíHerTesfvérek J^emdorf «éy romion, egyenlő teányelvek­vsiájhírt int- keü veaeAfe Elvben mindig ugyanaz maradt, p'artn! negono, aki wflít, ®ean változott az eűvfí inánywmafl, . ^.wwpekteijnk, nem -váiltoztok a rtezonyok sem. A ©amoert­ditiíM*. . ;k^;ií,4K#tiítMá.'. ■.■íionsteHártő yáibozásávall a ks«^ají*is i«- coehsatoválí T^p(ditika is taktikád lépést tar­¥*t«k •icsrangv tuti, De hangsúlyozza, hogy atnőkor a bók aitktKkintéífsk- poRttkal konsteMció változott, a. külűgy­^ miaiisztériumnaik néma volt ofea megváltoztat­uia poMtikiad altapolveii, különösen eme nagy mo «i oryenti problémáltat KPltertőlog. A miniszter ezután fölemlíti, hogy 1919 Brvctiiw, Ri«!#r-fíi« nrsa^ííin idttzft július 28-án a versaillesi békeszerződés alá­írásakor interjút adott a francia sajtónak s ebben kifejtette Csehszlovákia álláspontját Németországhoz, mint legerősebb szomszéd­jához. Azóta semmit sem kellett változtatni álláspontján. Helyesen jegyezte meg Zoch előadó, hogy a külpolitika sokban függ a bel­politikai helyzettől. Különösen áll ez az olyan államokra vo­natkozólag. ahol & lakosság annyira szét­tagolt nemzetiségek szériái Gazdasági alapon kell a konszolidációt elérni. Rámutat arra, hogy külpolitikai, gaz­dasági téren Csehszlovákia milyen munkát végzett. A köztársaság kötött először szerző­dést Németországgal s hasonlóan szerződésre lépett Ausztriával és Lengyelországgal is. A népszövetségre tér ezután át. A nép- szövetség szelleme a békeszellem. A népszö­vetség politikája szolid s erős alapokon nyug­szik. A nemzetközi konfliktusokat minden ©eetben, mindenáron s feltétlenül békés mom i.v^guaaawiiBJ»iwwi«wiij« ............................................................................. ________ »r i-*a~UCTJ i %^»gwia><wwwn»»:’?SP>FT«wwm<aJue.«'aii Ifüwnaa—■B-SHfmmri nm niwiiwa <59) (59) — Ismernem, ismerem, nagyo® meg va­gyok elégedve, — mondta a miniszter s Le- dyeeiőe® bóMu'tgártott — Bécsbetn hallottam omiliieirui a novét — Mert vetaárilffiurmiesterie volt a bécsi Opei-ámaik, — mondta a főkapitány « oteg- voregiette a üds WiagOT nyakát. — De a sors kogyetllieai. vámtörvénye arra Ücárli oztatta ezt ® jeőes szénnél yt, hogy a mi loányikátkik.a't s iiaimkat nevelje a neme teredn. — Kegyelmes uram, — mondta Wagner, i— boldog vagyok, hogy Exoetüieinioiád. Bofl- dog varrvok. Bcödog va^vok, —- Ismételte s nem tudott mit mondaná a meghatottságtól. — Sajnos most tovább kell meránün/k, mert polgármester ununk várja Exoetlílien- cjjádiaí. Waginetrika kótségibeesett, hogy az *e3Öké- isziteU liaingtv’ersenv’e doutoba dőli e megirán- -totta a fókapi'tány kabátja szárnyát — Te Mis/ka, Másika barátom, — mondtta ®eká s egytr© nagyabb zavarba, jött, — szabad meghívná a kegyelimes urat a konoertre? — Szabad, szabad, — mondta, a. főkapi­tány —■ s a kegyelmeshez fordiult. — Alázat­tal jelenteim ecceOendádmaik, hogy ez a mi foi'váCó férfiunk, aká sajnos nem a város szü­lötte ugyan, mert csak abban aiz ujjas szom­széd községben szüületett — de csak anaiyú- ban tkülömiböeik a nagy Waknentül^ h-ogj- iaz szánítiezta sült námiet, elienJbm ü szántásrte fajzsidó, eccelenoiádbaz alázatos csekély Iké- réaseS óhajt járulni — Kegyéltnites uram, nagy férfiú, — mondta a kis Wagner, — von szesrancsém Boaetenoiádart, — s már ő Is úgy ejtette Jfli 'kanjában a szót, míint a főkapitány, — van szerencsém alázattal meglbLvnd a ma érti harv^vtertsenyne, amelyet Exoeiltenciád tászite- lertére kegyesen rendezni bátor vágyniuk. — Nagyon helyes, — mondta a gróf, — szeretem, ha a nép zeneileg művelődik. — fígte kilenc óraikor, — mondta Wag­ner. — Késő, — szölotfl: a főkapitány, — őecoetenoiája elutazik. — Rettenetes, — nyögte Wagner s vas­tag ízzadtságcsöppek peregtek te a homlo­káról, — TeMn két órakor tehetne, — mondta a kegyelmes ur. — Lehet, tanár ur? — kérdezte szigo­rúan a főkapitány. — Igen, — mondta hitrteten Wagner. A kegyelmes bőltotott e eÜiment az urak­kal s szegény Wagnerka ott maradt a borzal­mas toladiaittaá, hogy miképpen tudja délután két órára, ogyfoehozni a koncertet, amely este kilencre volt tervezve. Az úri társéiig eldke-lően « meroven ment ki a főkapitányi hdyniségtből a sajnos semmi lehetős^ nem volt rá, hogy mpairáilni lehessen a rettentő félresiklárt. Wagnerka ott mairadt a folyosón s utána kufflogott az urajknaH s látta, mikor azok be­menőitek a polgármester szent s fiéLeSmies iro- dájjáfbo. Elővette nagy zsebkendőjét s borotváiig arcát végíig-végiig törülközt-e vele. A palgiánmesternél aztán &z urak bocsá­natot kértek az országos tréfáért, amely mind csak a szegény Wagner rovására ment s nagy mulatság köziben mcröJtapoditak benne, hogy tényleg kért órakor fognak megjeflienni a konoerten. Legalább nem lesz közönség. Innen aztán elmentek vissza Vasgyuró- éMioz, ahol a társaság már újra uceggyairapo- dortit e mérhertetlen mennyiségű bor folyt s flogyortt. — Koncert után, — mondta Zoltán, mi­kor e/lmond ták a kis Wagnemiak minden szavát, mozdulatát, réműlertét a halálos *el- keseirediéséit, amit a koncertje miatt érzett, — -koncert után, — mondta emelt hangion Zol­tán, — az egész társaságot meghívom a ta­nyáira, ahol aztán valóban olyan muriban lesz részük az uraknak, amilyen miég nem volt. Erre mindenki kiváncsi tett, hogy fog Zoltán kitenni magáért s ennek a kirándu­lásunk azonnal olyan becsülete lett, amilyen még tanyai kiruccanásnak sose volt. Isten tudja honnan, már mindenki tud­ta, hogy a Rozika megszökött Pestre s hogy a Zoltán arcát az éjszaka a félesége karmolta össze. Erről a világért senki egy szót nem ej­tett. S Zoltán úgy viselte a sebhelyeket, mint­ha a boszniai csatákban szerezte volna, Csak egy szót kellett volna valakinek etettem • tudták, hogy ebből emberhailál tesz. De senki sem szólt, senki sem látott, senki sem hallott semmit. Csak a boros poharakat látták s emel­gették, s csak a napi pletykák foglalták te s a® adomák az emberiek figyelmét. 30. Zoltán ál jókedvvel ült közöttük. Keve­set szólott s igyekezett még kevesebbet gon­dolkodni. Koronként mély mámort érzett, ilyenkor szédülten nézett az emberekre, ügy tűnt fel neki, mintha nem is élne, mintha rég meghalt volna s valami más szférából pillantana te a mintha őt nem is látná itt senki, mintha nem volna többé köze e vi­lágnak dolgaihoz. Mosolyogva jutott eszébe, hogy fél keltene állania s elmenni a zsidó­hoz s felvenni azt az összeget, amelyet teg­nap megbeszélt vele. Ellenben engedte el­úszni a perceket s az órákat: minek? mondta magában — hogy egy adóssággal több le­gyen? —• Majd az özönvíz — Néha ráeszmélt arra, hogy alapjában véve az egész élete igy folyt te — Legfiata­labb gyerekkora óta nem emlékezett cse­lekvő időkre. Amikor egész erejét s akaratát lefoglal] ta volna valami. Diákkorában soha­sem kellett megfeszítenie magát, hogy az ál­landó jéles bizonyítványt elérje. Félkészei t negyed munkával áttekintett a kitűzött tan­anyagon s még az órai figyelésekre sem volt szüksége, oly könnyen félűimaradt a ver­senyben. Néha gondolt rá, milyen szép volna úgy neácifeküdni a dolgoknak, mint egyik- másik diáktársa, rendesen szegényebb intel­ligens családok gyermekei, akik a tauidláa által akarták a családot feli a vi tani. De mórt? (Folytatjuk.' %

Next

/
Thumbnails
Contents