Prágai Magyar Hirlap, 1927. november (6. évfolyam, 249-273 / 1583-1607. szám)

1927-11-18 / 263. (1597.) szám

^RXGM-TVYAGtoR-HIRMB —————— Az illetőségi bizonyítványok megszerzésének lehetőségei Irta: Heverdle Frigyes, nyug. m. főjegyző A törvény nyilvánva’őan azért mentesítette a köztisztviselőket a községi adók fizetése alól, mert ők a község minden lakosára kika óta köz javát elősegítő tevékenységet fejtenek ki (közb z'onság, pénzügy, közgazdaság, népművelőd és, igazságszol­gáltatás, s’b., stb.) s igy teljesen méltányos, hogy ezen közhasznú munkálkodásuk községi közszolgái- raány gyanánt be'udassék. Ezt a felfogást a prágai ’egfeisőbb kőzigazga'ási bíróság is magáévá főtte egy postamesternő esetében, midőn ennek illetősé­gét megállapító! ák, kimondván, hogy az illető hosszú évek során át teljes te l közszolgájával érdemeke' szerzett arra. hogy a község kötelékébe tartozónak elismertessék. Végeze ü! az 1S88:XXII. t. c. 16. szakaszára hí­vom fel az érdeke’tek figye'mé1, mely szerint „áron esetekben, melyekben az ille'őség az előző szaka­szok alapján ki nem deríthető, a kérdés ala'ti egyén II. Az*, hogy az 1876:V. és 18S6:XXII. törvények az előző 1S71:XVII'. te. alapján könnyen szerzett illetőségeket bolygatni nem akarták, bizonyltja mindkét törvénybe szószerin! egyezően felvett kö­ve kező szöveg: „A községi kötelék és az abból fo­lyó illetőség megszűn nek csak azon esetben tekint- te ik, ha az illető egyén más község kötelékébe lé­pett/* Aki tehát az 1876:V. és 18SG:XXII. törvények a’ap'áu uj illetőséget nem szerzett, meg'artja ba!l- ga ó!ag nyert régi illetőségét még akkor is, ha idő­közben akár ’öbb zör is más községbe köl'özöü át, meri az átkölözés egynmgábau nem szün'eti meg az e’cző illeícségeket (1876:V. te. 6. § és 18S6:XXII. le- 10. §), Egyes hírlapok közleményei szerint a hatóságok azoknak, akik 1871 julius elseje élőt Csehszlovákia terüle én szüetlek, állli'ólag minden nehézség nél­kül adnak il'efőségi b'zonyitványt. Ez az állítás tel­jesei^ tar’hatat an, mert sem a szüle és helye, sem időpo'n'.a egyedül nem lehet döntő e kérdésben, (Csupán az előző szakaszokban idéze t törvényszaka­szok határozmányai. Szüle hetet! pl. valaki Bécsben 1S92. évben, mégis losonci illető-égő, ha atyjának 3S71 junius 10-én Losoncon ál andó lakása volt, sőt ha a'yja később 1874 március 24-ike óta 1876 már­cius 24-ig ál’andéan ott lako't és bárminő adót (pl. min köztisztviselő IV. oszt, kereseti adó!) fizete't Ila valakinek atyja nem, akkor talán nagy­apja szerzett az 1871. évi törvén- alapján Illető'é- get. Ezen az alapon is jogos igénye van az unoka- í nak ile’ősége e ismerésére, főiévé, hogy időközbeni másutt uj ille őség nem szerezteted. összegezve az eddigieket: aki saját maga, vagy akinek a yja, eset’eg nagyatyja 1871 junius 10-én Cseh z’ovák a területén ál andó lakással birt, vagy { ped'g 1871 junius 10-ike és 1876 március 24-ike | kozö’i időben legalább két évig egy községben la­kot s adót fizetett és későbben másutt uj ille őséget nem szerzet*, az 1871. évi XVIII. t. c. 7, illetve Í J § a ér elmében kérjen illetőségi bizonyítványt és ennek alapján a zsupini hivataltól állampolgársági ok- j hiányt. Akinek ped'g sem az 1871. évi, sem a későbbi törvények alapján illetőségi bizonyi ványra jogos | igénye n acren, az a Dérer-fé.e törvény a apján a honos rág adományozása iránt legkésőbb négy éven | belül a belügyminisz'erhez folyamodjék. Vonnak ese'ek, amidőn a hatóságok a fen'ebb j jSflalite t köziga7galási bírósági döntvény szigoiu ! alkat raavisátó. eltekin'enek s megállapítják az il- j lelő ég?i négyévi cgyhe'yben'akás és a községi ter­heshez való hozzájárulás alapján. Ennélfogva nem lesz érdek eien, az adózás kérdésének is néhány sori szentelni. Az ille őséget fárgyazö törvények e kérdésben abból az a’aposzméből iudul'ak ki, hogy miután a kö ségi il'etőség a bonpr’gárnak jogokat, biztonsá­got, kénye met, sőt néhol a községi vágjon jövedel­mében va ó ré zesedést is ad, ennélfogva kell, hogy a kö"ség ille ősege alá tar ozó honpolgárok a köz­ség köz gazga'ási, közb z'onsági, gazdasági stb. köz­terhe hez hozzájáni janak, sőt az uj települők bizo­nyos fe véte i, lelcpedési dijat is fizessenek. Az ÍS71:XVIII. te. már Idézett 10. §-a nem kívánja ki­fejezetten a községi adó fizetésé1, hanem csak adó­zást, ellenben az 1S8G:XXII. t. c. 10. g-a a községi terhekhez való hozzájárulást szabja meg az illető­ségszerzés egyik fel éleiéül. Hogy minő címen tör­tént e hozzájárulás, az mellékes. Például a község á'.ta' fe'fogadott kondás fizetéséhez a kőzlegelőre haj ót serié~ek száma arányában történt hozzájáru­lás is elégségesnek ismereted eL i z állami hivatalnokok, katona'isztek, honvéd- • fisz'ek a törvényhalósági tisz’viselek és hivata’no- kok, a nép’anitók, község - és körjegyzők, híva a’aik után járó fize’ése’ktől, ille őleg nyugdijaiktól köz- J ségi adót az 1888. évi törvény 138. §-a éhemében ' nem fizetnek. Hason ó in nem fizetnek a lelkészek , sem h'.va’aluk u'án élvezett javadalmazásaiktól. E tö"vénys?akasz vi ágos rendelkezése dacára némely ha őság a köz isztvise ők’ől is a községi adó fizelé- ! sének a 10. § szerin i igazolását követelte, ho’ott j ezek nem igazo ha nak olyasmit, ami alól a törvény j őke* mentesítető, kivéve, ha fize ésükön kivül ! egyéb jövedelmük is volt. A községi adózás alóli mentességet a törvény nem azért adta a köztisztviselőknek, hogy ezzel őket az il e őségszerzés lehe ő égétől megfossza. Ily ra­vasz fondor a tal párosult rosszakara’ot a törvényről nem szabad feltételezni s igy nyilvánvaló, hogy a közász'visel ők, kiknek IV. oszt. kereseti adóját fi- zetés'ákből havenkén* levon’ák. az illetőség kérdé­sénél úgy tekintendők, mintha községi póiadót is fizettek vo'na. Van,nak tehetős községek, ahol a községi adót nem ismerik, mert minden kiadás fedezetet nyer a községi közvagyon jövede'méből. Ké'ségelen, hogy ily községekben az illetőségszerzésre elegendő bár­mily állami adó tize ésének igazolása. Kitűnik ez a förv.ny 11. §-ának b) pon'jáfcól, me y szerint a köz­ségbe települt két évi állandó oTlakás után kére’- mére okvetlenül felveendő a község kötelékébe ,.ha ezen idő ala't község' adói fizeted vagy ennek nem- j lé ében egyéb közterheket folytonosan viselt/* E ! jogi *étel érvényessége a köztisztviselők esetére is j kderjesz'endő, mert bár a törvény erede'i’eg erre nem gondol', de az ok hasonlósága a kiterjesztést | félté1 énül igazolja. Ugyanis a köz'isztvise’ők a köz­ségi adó fizetése alól felmente'vén, rá;uk nézve kö ség' adó n nc en, ‘chát ,ennek nemlétében" elég egyéb közterhek (IV. osgt. kereseti adó) viselését igazoldók. saját személyére nézve a következő rendbén figye­lembe veendő alapokon utaitátik ajon község köte­lékébe: «) melyben adót fizet; b) melyben szü e'ett; e) melyben az utolsó öt év alatt leghosszabb ideig tartózkodót*; d) a lelenc, melyben találtatott; e) a hadseregben való szo’gála'ra előál'itva volt vagy önként beléped egyén azon községhez tár o­zónak tekintet k, amelyből előálliüatott, ille őleg ön­ként belépett." Iy beutalásra a zsupáni h’vatalok ille'ékesek s miután a örvény szerint minden honpolgárnak valamely község kötelékébe kell tagoznia, a zsu­páni híva'alok a beutalás iránti döntés elől el nem zárkózhatnak­(Vége.) Bifiilen: „Meg kel! mulatnunk, ttsif Haiparorsságon mindenkinek Érdekei védelemre találnak" A keresztény sazdasáil párt értekezlete a numerus clausus kérdésében — A párt a léindulatu semletessée álláspontjára helyezkedik sem juttat nekünk semmit. A népszövetség­ből mi nem szánhatunk vitába. Kéri végűi a keireisizáény gtazdtaságii és szociális párt tagjait, hogy csatlakozzanak ők is a javaslathoz. Ernst Sándor dr. szőkét föl ékéinek a kemasztény gazdasági párt tagijai közül. Mi­vel a párt — mondioríJta — csak ma ismerte meg a javaslatot, minős még abban a helyzet­bőin, hogy azonnal határozatot hozzon. A döntést ezért a legközelebbii pár tértek ezletre halasztják. 1 Woliff Károly dr. beszélt utána, A nume*- rur cüausus reanéiiíet'eo hívének va-lilja ma­gát. A numerus ölausus föladása Szerinte a keresztény tömegek eiárulását jeileotené. H siller István dr. kijeién]ti, hogy Örül annak, hogy a kormány is azon az álláspon­ton van, hogy a törvényt a maga egészébe!) fenn keíU tartani. Az értekezletet követő sz-ükkorü párt- vacsorán lefolytatott eszmecseire odaikoníkilu- diáit, hogy módot kell találni arra, hogy a törvény módosítását valamilyen formában elfogadhassák. A helyzet most lényegében az, hogy a Wolíf-csoport kivételéved a párt tagjai jo.ndailiatu semlegieeségiet fognak tanú­sa tani a javaslat revíziójával szemben. Mozsuchin után Berlinbe szökött egy budapesti úri leány Két ország rendőrsége nyomozott utána, de mm tudott rábukkanni — A leány'ma kiábrándultán, szerelmében csalódva tért haza Budapestre Budapest, nóvember 17. (A P. M. II munka­társától.) A budapes’i Moz3uchin-’áz még mindig égeti a magyar főváros könnyen hevülő női sziveit, a nők legizgalmasabb beszódtárgyát még mindig az e’egáns moziszinész budapesti tartózkodása képezi. Több, mint ké* hét múlt el már ázó a, hogy Mozsu- chin Iván f Imválla’a'a Budapestre kü'd'e a sztárt, hogy személyes föllépésével közvetlenebbé tegye azokat a kapcsokat, amelyek a filmművészet a kö­zönséghez fűzik, de várakozás el enére a kapcsok sokkal szorosabbra fűződ ek egyes esetekben, mint amennyire az kivána'os lelt vo na — a bo dogtalan anyák és szerencséden férjek szempontjából. A Mozsuchin/áznak e ső halálos áldoza*a egy vidéki szülész családi boldogsága lett A fiatal szí­nész ifjú felesége, aki már régóta rajongó híve volt a férfias arcé’.ü Mozsuchinnek, mikor az újsá­gokból arról értesü't, hogy kedvence Budapeére érkezik, addig könyörgött férjének, míg ez Buda­pestre enged'e. A csinos asszonyka felutazott Buda­pestre, amint mond'a. csak egy napra. A zz'.nt&z gyanútlanul várta másnap haza feleségéi, de ez nem jötL Elmúlt egy nap, elmúlt kellő, az asszonyka nem jöll. Most már a szinész is felutazott Budapestre és itt felesége kereken bevallóra, hogy családi boldog­ságuknak vége, mert szerelmes os^omának nem tudott ellenállni a szép moziszinész. Ez volt az egyetlen gá’áns ka’andja Mozsuchin- nak, amely kikerült a nyilvánosságra. Most, amixor már épp egy hete Berlinben hozza forró bővülésbe a női sziveket az orosz filmművész, még egy halá­losan megperzselődő t óldoza'át jegyzik fel az új­ságok a Mozsuchin-láznak. Egy be'városi nagy- kereskedő fia'al, szépséges leánya, aki minden es’e olt volt abban a moziban, amelyben Mozsuch'n esténként szavalt, két nanpal Mozsuchinmk Budapestről való dicslelles elutazása u'án szintén eltűnt lakájáról A ké’ségbeesett szü’ők mindent megtettek, hogy nyomíaanul eltűnt lányukat felku'assák, azonban minden kisérle'ük kudarcot vallo't Már már arra gondoltak, hogy a fiatal leány szin'éu be esodródott az u‘óbbi idők öngyilkossági járványába, amikor a leány egy bará'nöje újabb fordula'ot adott a lázasan folyta'ott nyomozásnak. A barátnő elmondotta, hogy az eltűnt ’edny ra­jongó szerelmese Mozsuchinnak s nagy a \alószi- nüség, hogy kedvence u'án Berlinbe szökött. A szü­lők erről értesi’eíték a berlini rendőrséget, mely szin'én megindi otta a nyomozást, de ez most is eredménytelenül végződöd. Ilyen körülmények kö­zött á talános lett az a felfogás, hogy a leány ön- gyilkosságot követett el. Ma azonban a leány hirtelen megjelent. Budapesten szülei lakásán és szüleinek örömkönnyei közé bűnbánó könnyekei hullatva elmondta, hogy Berlinből jön. Kissé viharverten a Idállott izgalmaktól, kissé kese­rű éleltapasz'a atlal megviselt arcán elmondta, hogy barátnője valóban jól .ismeri, mert ő tényleg elszökő t egyetlen szerelme, Mozsuchin után Ber­linbe. Azonban most visszatért, mert szere’méhen keservesen csa ódott és végleg kiábrándult belőle. Egyelőre még mély titok fedi, hogy mi vál'otta ki a szerelmes leányban » csalódást, talán csak a bará nők fogják valaha Is megtudni, hogy mi kész­teti a leányt Mozsuchinról vallott nézeteinek re- videálására s miért mond'a a barátnőivel való eső !alá hozásánál: Nem is o’yan aranyos... —- Stoeg kormányzó rokonai rövideeen kisza­badulnak. Rábáiból érkező jelentóeek azerixvt a marokkói törzsek által elhurcolt hat európait a marokkói törzsek már a francia vonal közelébe hozták. Rabatbán azt várják, hogy a négy hél óta túszokként rabságban szenvedők nemsokára sza­badlábra kerülnek. A ragyogó divatkelme a téli sláger Mindén évszaknak megvan a maga gyö­nyörűsége, de azt is tudjuk, hogy minden év­szaknak megvan a maga divatos kelméje. Most, hogy már kialakult a téli divat, látjuk, hogy az idén a fényes anyagé a jövő; benne fognak láncolni minden ötórai teán és ez lesz az uniformisa a hálózó hölgyeknek. A crépe- de-chine és a maroccain, amelyeket eddig olyan gyengéden szerettünk, kénytelenek most átengedni az elsőséget a divat birodalmában a ragyogó crépe-satinnek. Az uj divatkelmé­ből gyönyörű fényeffektusokat lehet kihozni és pompás díszítési lehetőségeket ad a matt baloldal felhasználásával. A fénylő és tompa crépe-satin Ízléses keverése elragadóan hatá­sos a toaletten. Némely ruhán a selyem fény­telen és ragyogó oldalából valóságos mozaik diszlik. A crépe-satin délutáni és estélyi ru­háknál egyformán divatos és anyagának pu­haságánál, simulékonyságánál és finom ár­nyalatainál fogva különösen alkalmas, hogy a most divatos gloknis ruhákat belőle készít­sék- Mert az idei szezon meglepetése, hogy — bár a két év előttinél sokkal szerényebb for­mában — újra feltámadt: a glckni. Az uj ha­rangszabást különböző módon valósítják meg a téli divatban. Legszívesebben elől vagy ol­dalt alkalmazzák, néha kehelyfermáju glok- nikat szabnak a ruhára, sokszor pedig az al­jat a derék alatt egyszerüe-n behuzottan varr­ják, ami szintén harangos vonalat ad. Az uj gloknis vonal nem jelenti az egyenes, angolos simaság és egyszerűség halálát, hanem csn.k korlátozását, vacryis azt, hogy az egyenes vo­nal a délelőtti és sportruháké lesz, a g!okaié pedig az alkalmi, délutáni és estélyi ruhák birodalma. Az uj harangos szabást örömmel fogadta a hölgyvilágnak az a része, amely szereti a divatban a gyakori változatosságot s akik az utóbbi időben már arról is panasz­kodtak. hogy a mostani divat egyhangú. Azok­nak pedig,akik nem lelkesülnek a gloknitrt, azzal érvelnek a divatcégek, hogy a most di­vatos selyem- és bársonyanyagok jobban ér­vényesülnek a gloknis szabással, továbbá, hogy az alul kibővülő aljak magasabbaknak és karcsúbbnak tüntetik fel az alakot Egy szónak is száz a vége: - látogató és estélyi ruhákat főleg harangszabással készítik ma a divatszalonok. Sőt nemcsak a glokni a divatos, hanem az ui ruhákat általában az asszimetrikus vonal jellemzi. Láttunk ruhát, amelyen két oldalt hosszú fecskefarokszerü disz van, mádkor három helyen is alkalmaz­zák a^-szabálytálán diszt: a derék elején, há­tán és a szoknya oldalán. Patou egyik crépe- satin ruháján a boleró két hosszú szárnyban majdnem a bokáig ér, egy másikon a fényes alapon tompa csíkok futnak végig és legyező- szerüeu ágaznak szét a szoknyán. A téli ruhák közül komplikált, szakértel­met követelő szabása van soknak, hogy utá­nozni sem lehet. Ennek természetesen örül­nek a nagy divatszalőnok, mert az uj, asszi­metrikus vonal olyan szabásmüvészetet igé­nyel, amellyel a kis szabónők nehezen birkóz­nak meg. Annál nagyobb bubánatot okoz ez azoknak a hölgyeknek, akik eddig, a színhá­zakban, estélyeken látott divathölgyek párisi toalettjeit, otthon, a házi varrónővel sikere­sen leutánozták. Ugylátszik, ennek a kényel­mes öltözködésnek vége. Ma nem lehet arra az álláspontra helyezkedni: „olyan egyszerű a szabása, hogy egy kis házivarrónő is össze­üli". Zseninek kell lenni ma a szabónak, aki az ezerféle raffinériát ki tudja szabni, amit ma a divatos ruha követel. Hát még megfi­gyelni és — utánozni! A crépe-satin délutáni ruhák színei sö­tétek. Mindenekelőtt a fekete, amely a leghá- lásabb, mert mindig divatos. A feketénél csak az acélkék divatosabb, a középkék és a bar­na-árnyalatok is kedveltek. Uj szin a finom mandulazöld és egy vörhenyes barna szin, amelyet karinthus-szinnek neveznek. Újítása még az idei szezonnak: a prin- cesse-ruha. Ez a fazón csak magas, karcsú alakoknak áll jól, — azoknak sem mindig. A princesse-ruhának nem is igen /jósolunk hcsz- szu és népszerű életet. Fehér holló marad a divat birodalmában és még azok közül sin fogják sokan hordani, akik első látásra bele szoktak szeretni mindenbe, ami újat produ­kált a divat. A lecbTztossbb < és legenyhébb J cco.colédá 1 hashajtó i FBI arakat: l VMs Rák fi4®* « Bratislava fjj dobsz ára 3 60KL < % Budapest, niowimib-eír 17. (Budapesti szecnkiesztöségürJk teiiafo n jetem té»e.) A ke­resztény gazdaságii 'és szociális párt tegnap esti óriick'ez’-etién megijedmt Bethlen István giróf miniszteipalinök és Klebefeberg Kunó gróf kultuszminiszter is. A kultuszimániszlier ismertette a pártértetnezliettel a numerus űLiusus törvény módéséiA'eáiria vonatkozó iör- vényjűjvasliatát, aimieilynelk szövege megegye­zik azzal a szöveggel, mélyet a Prágai Ma­gyar Hírlap teigmapi számában közölt A kultuszminészíier hosszabb beszédben indo­kolta meg a törvény móatosátásáiiaik szüksé­gességét. A kultuszminiszter után Bethlen István gróf miniszterelnök állott M szólásra, s ás- mortette a kormány szempontjait, amelyek miatt a módosítást szükségesnek találta. — Két évvel ezelőtt — úgymond — jeniben megállapították, hogy a numerus dausus törvónyo fennálló formájában ellen­éiben van a békeszerződés egyes részeivel is a magyar kisebbségek érdekeinek mog- ródéso miatt meg kell mutatnunk, hogy ná- unk mindenkinek érdekei védelemre talál­lak. A népszövetség álláspontját nem utasit- latjnb vissza azzal, hogy a népszövetség úgy­4 iMÍ wJlfPI 1027 november 18, péntek.

Next

/
Thumbnails
Contents