Prágai Magyar Hirlap, 1927. november (6. évfolyam, 249-273 / 1583-1607. szám)

1927-11-18 / 263. (1597.) szám

1927 november 18, péntek. áramár: „A békeszerződések meg változtatása, amennyiben Csehszlovákiáról van sző. még vita tárgya sem lehet” A nemzeti demokraták vezérének érdekes nyilatkozatai a Neue Frele Pressében 1918. előtti és mostani politikájáról — „Sohasem voltam ellensége a monarchiának*1 — Kramár pánszlávizmusának lényege — Hlért támogatja a cseh-német kormányt! — Bécs, november 17. A Neue Frele Presse számában interjút közöl, amelyet a lap prá­gai munkatársa folytatott Kramár dr. képvi­selővel, a nemzeti demokrata párt vezéré­vel. Kramár dr. az interjúban a kővetkező­ket jelentette ki: — Sohasem voltam ellensége a monar­chiának. Az egész cseh politika a háború előtti illőben egyáltalán nem Ausztria el­len volt beállítva. Mi csak a centralisztikus és germanizálni akaró törekvések ellen harcoltunk. Mindnyájan azon a nézeten vol­tunk, hogy feltétlenül sikerülni kell a mo­narchiát ismét visszavinni az egészséges történelmi bázisra. Mint nagyon szigorú princípiumok szerint gondolkodó fiatalem­ber nem ismertem el a cseh államjogot. Azon a nézeten voltam, hogy ezt a fehér­hegyi csatában elvesztettük és vae victis alapján többé erre nincs igényünk. Ez volt Lustkandlnek és a német centralizmus többi képviselőinek is a teóriája. Később négy és fél éven át a bécsi udvari és kama­rai levéltárban tanulmányoztam az osztrák pénzügyek és közigazgatás történetét az 1705-töí 1749-ig terjedő időre vonatkozólag. Akkor tudtam meg, hogy a cseh korona 1749-ig teljes törvényhozási és adminisztra­tív önállóságát megőrizte, egészen úgy, ahogy Magyarország is megőrizte azt. Az egyetlen különbség az volt, hogy a magyar rendeket nehezebben lehetett kezelni, mint­hogy nem forradalomban verték le őket és a császárnak nem voltak lekötelezve akon- liskált javak adományozásáért. (Ebben a Í íontban Kramár dr. nem ismeri, illetőleg élreérti a magyar rendi történelmet, amely évszázadokon keresztül állott harcban a Habsburgokkal és igen sok magyar rendi vagyonát konfiskálták. A szerk.) II. Ferdi- náml sohasem tűrte, hogy a cseh korona önállóságát bármilyen módon érintsék. Csak Mária Terézia függesztette fel a cseh korona önállóságát 1749-ben a cseh udvari irodának megszüntetésével, tehát egy ön­kényuralmi ténnyel. Ámbár Csehország mentette meg a koronát ét ámbár a csá­szárné évről-évre esküt tett. hogy Csehor­szág szerzett jogait nem fogja érinteni. így lettem én történelmi tanulmányaim követ­keztében a cseh államjog meggyőződésos hívévé. Abban a meggyőződésben voltam, hogv akár a kormányban, akár a kormány­ával szemben jogainkat újra helyre kell állítanunk, még pedig természetesen a mo­narchia keretében. Ennek következtében a biinperemben előterjesztett vádirat, hogy udvariasan fejezzem ki magam, elhibázott volt, mert hazaárulónak akart megbélye­gezni anélkül, hogy tényleg az állam ellen valamit is elkövettem volna. Ellenkezőleg, mindig csak arra törekedtem, hogy Ausz­triát megmentsem hibás politikájától, hogy örökké fenmaradhasson. Meg akartam kor­rigálni azt a hibás politikát, amelyet a szer­bekkel szemben követtek. Mindig óvtam a monarchiát Itáliától. részben ennek a szö­vetségesnek megbízhatatlansága miatt, részbon azonban az olasz igényekre való tekintettel, amelyek a szerbeknek semmi­féle koncessziót nem akartak tenni az Ad­ria mellett. A hármas szövetségtől is óv­tam a monarchiát, mert Ausztria vélemé­nyem szerint gyenge volt arra, hogv a né­met birodalommal együtt annak világpoü- Icá.ját csinálja. Természetesen azon a na­pon, amikor Ausztria Németországgal kö­zösen Oroszországnak hadat üzent, mind­örökre készen voltam a mi államunkkal. Mert ha a központi hatalmak győznek, ak­kor a csehek nem vállalnak egyebet ma­gukra, mint az örökös elnyomatást. Ha azonban vereséget szenvednek, akkor vilá­gos. hogy Ausztriát fel kell osztani annak érdekében, hogy Németország ne támasz- kod hassák erős szövetségre, ha egyszer re- váufcra gondolna. Kramár és az orosz kérdés — Engem mindig a pánszlávisták vé­rérének neveztek. Egy olyan kis nemzet­nek, mint a cseh, amelyet mindenünnen ellenségek vesznek körül, természetesen boldognak kellett lennie, hogy a legrosz- 8z:ibb esetben a szövetséges nagy orosz népben hátfedezetet találhat. Sohasem akartuk azonban azt, amit ránk fogtak, hogy a nagyorosz tengerben el akarunk merülni. Oroszország támogatását sem akartuk a mi 9zabadságküzdelmiinkbcn. A mi pánszlávizmusunk nem volt egyéb, mint az a kívánság, hogy a szláv nemzetek között tisztán kulturális és gazdasági köze­ledés jöjjön létre. Az én állítólagos pán- sz’áv és osztrákellc.ncs magatartásomról •zóló fantasztikus állításukat el leket iatél­ni azzal az egvtserfl ténnyel, hogy egyetlen ember som dolgozott annyit a Pótervár és Bécs közötti kiengcsztclődcsen, mint én. Ma természetesen az oroszországi bolscviz- mus mindezeket a törekvéseket megszakí­totta, Mint ember szégyenlem magara az európai civilizáció nevében, hogy Oroszor­szágban egész humanizmusunkat és mind­azt, ami nekünk a háború előtt drága volt, elfelejtették, hogy milliókat mészároltak le azért, hogy egy osztálydiktaturát léptethes­senek életbe. Mint a szláv eszmének rajon­gója, végtelenül sajnálom, hogy Oroszorszá­got a kommunizmus tulajdonképpen kikap­csolta a világpolitikából. Abban a szilárd meggyőződésben vagyok, hogy a kommu­nizmus Oroszországban nem fog örökké tartani. Elhatározott ellensége vagyok a bolsovizmusnak elsősorban azért, mert pár­tom feltétlenül és őszintén demokratikus. Németek a kormányban — Együtt dolgozunk a német pártok­kal • koalíciós kormányban- Nem tagadha­tom, hogy felfogásom szerint a cseh nép- ' nek természetes kötelessége az lenne, hogy nemzeti többséget állítson fel, amelynek támogatására az aktivista német pártokat is munkába lehetne vonni. Miután azonban a szocialistáknak az ő osztálycóljaik nyil­vánvalóan fontosabbak mindennél, bele­egyezésünket adtuk a vegyes nemzetiségű kormányblokk rezsinkéhez. A nagy adóre­form, a közigazgatási reform, a katouai törvények, a katonák választójogának meg­szüntetése, az agrárvámok, az összes fele- kezetek számára törvénybe iktatott kon­gnia, az adóssági terhek csökkentése és nem utolsó sorban az aktív költségvetések bizonyítékok amellett, hogy a vegyes nem­zetiségű kormány eredményei nem marad­tak el. A revízió kérdése Az interjú végén Kramár a következőket mondotta: — Mi sem belső politikánkban, sem külpolitikai vonatkozásban nem vagyunk némeíellcnesek. Az uj Ausztriával szem­ben Csehszlovákiában egyáltalában nincs semmiféle antagonizmus. Ami a német bi­rodalmat illeti, természetesen csak egy po­litikát folytathatunk: arra kell ügyelnünk, hogy a nagy szomszéddal, akivel olyan fon- to» gazdasági kötelékek kapcsolnak ben­nünket egybe, minél barátságosabb vi­szonyban éljünk. A békeszerződések meg­változtatása, amennyiben Csehszlovákiáról van szó, niég vita tárgya sem lehet. Ebben a tekintetben azonban nem riémeteJlcnes megfontolások vezetnek bennünket. Fn csak azon az állásponton vagyok, hogy vé­dekeznünk kell, ha ismét megkísérlik, hogy nehezen kivívott szabadságunkat elvegyék. KÜLUHR05 Irta: mŰRICZ ZSieffiODD Budapest, nmember 14. (A budapesti Magyar Színházban most mutatták be Langer Ferenc, prágai cseh iró „Kiükvárog" című drámáját. Mórica Zsig- mond alábbi érdeke* cikkének ez adja meg az aktualitását A kiiliváiros itt van (mdandteai városban, s mégis a külváros lakói tájvokfob v&unaík az irodalomtól, mint a cserkeszek, vagy a petró- feojimfeirályork. Hitetve ugyanolyan távolság­ban vannak. Az irodaiamban csak az van bent, amit valaki, (költő, mint egyéni élményt, a saját ■telikén át izzóit ki, teneantett meg. De a kül­város, úgy látszik, nem teremtette meg a maga költőjét: minden, ami a külvárosról szól, a szemlélet, a megfigyelés és a kívüliről való átélés munkája. Ha a Külvárost megnövelem akkorára, hogy belefér Dosztojevszki is, és belefér Hanptmann is, akkor is azt kell mondanom, hogy nagy költők s nagy lelkek magúkat a külváros figuráin keresztül élték ki, Talán Gorkij az egyetlen, akit elfogadok a (külváros költőjének. És Teroánszky Józsi Jenő, aki az élet külvárosának annyira őszinte, friss és tragikomikus otthoni szavát, izét tudja adná, ami világirodailmi nagysággá teszi Írásait. A külváros a kuMurátlan, sőt civilizálat­lan kuil'burvilág. Nem hiányzik itt bizonyos kultúra. Sőt a® a csodálatos tulajdonsága van, hogy a legmélyebb nyomorból egy generá­ción keresztül a legmagasabb kultumávó egyodei tenyészhetnek ki szerencsés körül­ményeik közi A házmesterfányból primadon­na tehet, a jaszgyerokből bankvezér, a osa- tomaipatkánvból politikai hős. De magta a külváros egyetemes rétege nem ®d nyugodt s berendezkedett polgári osztályt A külváros morális élete a pillanatok örökkévalóságára van alapítva. Arra, hogy egyik perc jön a másik után a mindig nin- cseüien mamad a* ember. Ebben a világban nem ismerik a takarékosságot, som pénzügyi, som általában értékmegőrző érteleimben. Itt soha sincsen senkinek felgyűlt tőkéje. Min­denki test] erejének utolsó morzsáiból él. Itt szómba tón koosmáha viszik a pénzt s a tu­nyán elfogó napok kalendáriumtalian világa húzódik, mint az örökétet, amely mit sem produkál... Alapjában véve nagyon keveset tudunk a -külvárosról, mert aki belenéz a aki fel alkarja tárni, erővel aranybányát akar találni s előre elképzelt dolgokat fedte® fel. A külvá­ros 'legnagyobb képessége az, hogy tatot va­lami kopott, de örökkié'teirló malom, mlndiaut megőrőU Véghetetlen sok szürke napból áll ’tt az emberek élete. A testi szükségletek ál- tej mm ötituJca napjai. ame­lyek nem adnak örömet s nem adnak sem­mit. Emberi értékek, lelkek milliói égnek itt, mint a szemétdomb s nem lesz belőilük sem­mi Neon talál itt kielégülést senki, s oly mélyre te van szállítva az emberi igény, hogy csak éppen létezik az az állat, amely az em­ber nevet viseli. Az író evvel a valóságos és kocsonyás szürkeséggel nem tud mit kezdeni, tehát ha már ehhez a millióhoz fordul, a másaik véglet­be engedd magát szédülni. Azoknak a nagy emberi értékeknek a szempontjából nézi azt a tájékot, amelyek -megharoolnaik a Tegszomorubb étetszaihará- va-1 is és termelnek vidámságot és szépséget, legalább pillanatokat és felvillanó lehetősé­geket. Méltó-alkat az Isten képére teremtett emberhez. így történik, hogy Liliom férfi- ideá1tá szökken, hogy a kis cselédlány, a hordár, a rendőr drága, kedves típusokká lesznek. így történik, hegy a takácsok az em­beri semmiségnek az Él-ét végtelen hatalmá­val szemben való tragikus hősei lesznek. így történik, hogy a deák, az utcai lány, a garas- zsugorgató vén-asszony, a dosztojevszkigalé- ria tömérdek figurája, magává az emberi étet legmélyebb 'kincstárává gazdagodik. S így történik az, hogy a kultúra maga­sán égő nap visszaveti sugarait a szennyes, ködös, homályos és jelentéktelen életcsordó- na s besugározza, megtisztítja s megváltja en­nek a roppant tömeg emberi életnek vigasz­talan vergődését. így kap utleveilet az, aki a Külvárosból indul el betelő a Belvárosba. Az emberiség­nek az a része, amely kissé magasabb élet- körülmények közt él: megtanul nem félni a 'kerítésen kiviül élőktől a megszokja, hogy tényleg van nyers jóságai htntáslegény s hogy a gyilkos pincér a lelkádismeretifurdalás áldoza­ta s hogy jóság lakik az e-lztiliöit bíróban utolsó pillanatáig. A külváros sorsa az, hogy megszűnjék. Szűnjék meg fokozatosan városi és nemzeti politikák munkája által. Abszurdum az, hogy emberek tömege, hogy gyermekek igen-igen nagy áradata születésétől gazdátlanul és ellá- taiflanul, a jóra való nevelésnek lehetősége nélkül sorvadjon él a külvárosokban. Iszonyú az, hegy a külváros lábatlan hő­söket küldjön be a Muzeum-íkörutra, hogy ott a téli fagyban, a hideg kövön üljön 6 a sze­gény ember ravasz technikájával, befestéke- zett nadrágjával fekete foltot verjem az asz­falton & rángatózó -láb, hogy ezzel hívja fel a jószívű embereik figyelmét. Hogy szabad egy Budapestem az utcán koldulni, hogy lehet az, hogy mindemteüé lát­ni tüdővészes anyákat gyermekükkel a kar­jukon, -némán s esedező tólantássai áoso­ro0ná. A társadalomnak kötelessége önmaga iránt, hogy gondoskodjék azokról, akik nem tudnak magukról gondoskodni. Szore-tethá- aak? Gyermekotthonok? iskolai tanítás? me­legedők e tevososalók? Ez mind csak fiain iram: meg keH csinálná azt a rendszeres én végileges és határozott programot, hogy a kormányok hogy szüntethetik meg a kül­városok atl Nem igaz, hogy a költők külvárosa egy szent és csodálni való titkos paradicsom. A külváros valósággal borzalmas: töm égitek ás és éhség és erkölcstelenség és e nyomor or­giája az. * Most olvasom, hogy egyetlen gyárból kétezer munkást bocsátanak el. A Társadalom elbocsátja őket: de a Kül­város befogadja. Itt nem számit a kenyér- keresőik ezredéinek bevonulása. Itt a eiirtl, nehéz atmoszféra élnyeli és betakarja, az ujaibb ezreket. a mily nehezen tud főö-venmi a Társadta* lom egy gyermeket a Külvárosból, oly könnyen fogad az be korlátlan tömegeket. A Külváros feneketlen. $s tei/nhatalilan. Bakófélben az Ir kormány London, november 17. Az ir szabadó1 Iára kormányát tegnap a háborúban resztvettek illetményeinek kérdésében 66:64 arányban leszavazták. Cosgrave miniszterelnök kije en* tette hogy a leszavazás miatt a parlament mai üléseD felveti a bizalmi kérdést Befejezték a földmiveíésügyl miniszter expozéja feletti vitát Prága, novemuer 17. A képviselőkéi mezőgazdasági bizottsága ma délelőtt folytat­ta a főldmivelésügyi miniszter által a bizott­ságban elmondott expozé feletti vitát. A vi­tában résztvett Böhm (B. d. L.), Matzner (né­met nemzeti), Prések (cseh nemzeti szocia­lista) és Krejcsi (cseh néppárti) képviselő. Prokupek elnök ezután befejezettnek jelen­tette ki a vitát és az ülést berekesztette. A vflnal körzetben szovjetkémekei fostak el Varsó, november 17. Dzisna kerületben, á vilnai vajdaságban a politikai rendőr-ég messze szétágazó kémszervezetnek jutott a nyomára, amely Szovjetoroszország javára dolgozott. A letartóztatottak között a csóká­nak is több emisszáriusa van. A sörös kamara uj elnöke Athén, november 17. A kamara 234 ér­vényes szavazatból 156-tal a köztársasági So- fulist választotta meg a kamara elnökévé. Csaldaris, a rojalisták vezére 56 szavazatot kapott. Trocklj és a cseh Skála titkos szövetségben ihnága, november 17. Egy kommunista képvi­selő a Deutsche Nadhridhtendienst kőnyomai lap szerkesztője előtt kijelentette, bogv Trockij ellen­zéki irányzata nemcsak az orosz kommunista párt helyi problémája, hanem valamennyi ország kom­munista pártjáé ie. De a mily eréllyel Moszkva le­számolt a trockizm-uesal, éppen olyan erélyesen némitották el a többi kommunista pártok is a Trookij-szárnyat. Trockijhoz hasonló sors érte Prága első alpolgármesterét, Skálái is. Bebizonyí­tott tény, hogy Skála összeköttetésben állott Trockijval, sőt valószínűleg még most is kapcso­latot tart fenn vele. Trockij különböző szem él vek közvetítésével ismételten levelet váltóit Skálával). Skála különben lemondott eredeti tervéről, hogy a politikai életiből teljesen visszavonul és Morva­országba költözik. A volt kommunista vezér Prá­gában maradt e jelenleg egy prágai ügyvédi irodá­ban gyakornokoskodik. A cse-hszlovák kommunista párt azonban továbbra is a legnagyobb eréllyel figyeli Skála és Trockij viszonyát. November 22-ére hívfák össze a német birodalmi gyűlést Berlin, november 17. A birodalmi gyűlés összehívásának végleges terminusát novem­ber 22-ében állapították meg. A német nem­zetieknek az a kísérlete, hogy a birodalmi gyűlés összeülését elhalasztassák, ezzel meg­hiúsult. A program legfontosabb pontja a francia—német kereskedelmi szerződés tár­gyalása lesz. Heves harcok vahebita-íörzsekkel London, november 17. Újabb jelentések szerint a wahabitáknak Irak-állam északi te­rületére való betörése komolyabb esemény, mint ahogy azt első pillanatban hitték. _A wahabitákkal való küzdelemben 50 rendőr és 30 útépítő esett el, ,TOS<SgA\A&^AR-HtRliAB 5

Next

/
Thumbnails
Contents