Prágai Magyar Hirlap, 1927. november (6. évfolyam, 249-273 / 1583-1607. szám)

1927-11-15 / 260. (1594.) szám

iVtt? november 15, kedd. vjiArVto 'd'j. v>/>.<^/svt•wikuSö wCT«r-;.^Ba’' - a?. c* u: omi:,- TOi-KLy:".-^ Mrmevsaammmmmmmmmm M csodáé erő, mely ös zeköt és eggyé tesz múltat és Jövőt, mert ez a kettő az élet, mely tiszteletet pa­rancsol az ellenségnek is és kibírja az idők minden ostromát, — A rab hazament a magyar puszijára, Szép­halomra és apostol lett: a nyelv és tudás aiko‘ó apostola. És győzött Győzött akkor, midőn bilincs­ben belépett ide, mert állhata osság a szenvedések teljében a legnagyobb győzelem, — győzött akkor, midőn megőszülve kilépett Innen, mert a rendíthe­tetlen munka a nemzetért a másik legnagyobb győ­zelem. Még ma is szedjük e két győzelem gyü­mölcsét, mert vagyunk — és megujhódva, neme­sen, gyönyörűen cseng nyelvünk — és tudja most már a nagy világ, hogy a magyar kuüura ké'szer tud virágozni: nem csak az élet tavaszán, hanem hervasz'ó őszök idején is.. — Midőn letesszük koszorúnkat a börtön falá- | ra egyik magyar szentünk, Kazinczy emlék ábiáia j elő't, könnyes áhítattal és büszke ön'udattal mond­hatjuk el hitvallásunkat az ő szellemének: nem az j az államhatalom erős, mely börtönöket állított ál- lampo'gárainak, kik nemzetük jogaiérl és az em­beriség ideáljaiért keltek síkra szóval, tollal, tét- ' fel, — hanem erős a nemzet, melynek voltak és 1 vannak mártírjai. A szivbeimarkoló szarvak mindenlkát köny- nyeürig meghatottak. Sziklay Ferenc dir., a kassai Kazinczy-Társaság fő ti lkára, a nagy Kazinczy szellemének leghíresebb munkása lépett most a dobogóra, hogy a Kazimczy- Társaság nevében átvegye a Corvináitól az emléktábláit Szihíay Ferenc dr. felavató beszéde — Idegen földön, sötét várfalak dohos üregében a magyar szellem világ megvilágositó ünnepét üljük. — Szomorú, mégis büszke sors ez a mienk! — Oly kevesen vagyunk s oly testvértele- nül állunk a nagy világ milliárdnyi népei kö­zött s mégis oly kicsi helyet szánt nekünk a sors a föld hátán, hogy nem férünk el rajta. Nincsen számunkra hely, hogy tejesen, egé­szen és igazán kiélhessük nemzeti életünket s evvel hasznára lehessünk az emberi szabad­ságnak is. Mint a szelíd hold fényétől vont tenger­ár, úgy árad a magyar erő túl a partjain, mert vonzza a vhágosság s hajtja az élet akarása. Idegen földön, idegen nyelven árva magyar fiuk tudást szomjuhoznak. De bármerre men­jetek életszomjas magyar fiuk, mindenütt ott­hon érezhetitek magatokat, mert északon és délen, keleten és nyugaton rég ott járt elődök lába nyomát taposhatjátok. Bármerre járjatok, tudás templomaiban vagy sötét börtönoduk- ban, sehol sem szégyenkezhettek. Az előttetek járók dicsőséget szereztek a magyar névnek, szorgalommal s tetterővel a múzsák csarnokai­ban és katakombákká szentelték a börtönök penészes falait, mert azok sötétségéből világos­ság áradt a világra. — A tudás szomjúsága és a szabadság imádása űzte idegenbe a magyart évszázadok óta. Julián baráton kezdve, át a római, páduai, wittenbergi, jénai s minden más egyetemeken tanuló magyar diákseregen, át a Tibet rejtel­mei közt magyar ősök nyomát kutató székely fiún, Körösi-Csoma Sándoron, ót a Lappföld jégmezőin tesvérnépet kereső jezsuita atyán, Sajnovics Jánoson, az Afrika tüzes sivatagjait megjáró Magyar Lászlón és sok ezer máson, ti­hozzátok, idegenben, idegen nyelven magyar erőt gyűjtő magyar diákokig, ez az egyik o.dal, a napsugarasabb. — És kezdve a kiásott szemű, ólmozott fü- lü Vazul fiain át a tatároktól idegenbe űzött Béka királyon, át a gyermekkorában anyja öléből elszakított Korvin Mátyáson át a Már- mora tenger partjának szent bujdosóján, át a Mark ;:ovics-per vértanúin és börtönsujtotta ártatlanjain, a 48-as szabadságharc számkive­tettjein, Turin remeteségébe szorított legna­gyobb szónoki zsenijéig a világnak, ez a másik oldal a sötétebb, golgotásabb, de mégis a fényt árasztó. — A két utat járóit közös hasznát a nemzet látta, mert tettben, ha megérhettek, eszmében, ha idegen földbe temetkeztek, az ő koruknak, vagy messze jövőknek irányát szabták meg. — A két útjáról közös jutalma az örök ma­gyar sors, a szenvedés. Ne féljetek ti sem a szenvedéstől, mert a szenvedés edzzi a lelket acélossá s ha avval áldott vagy vert a sors, hogy magyaroknak teremtett e földre, szívós, acélos lélekre van szükségetek. Ne féljetek a szenvedéstől, mert csak a kislelküek roskad- nak meg a terhe alatt Legyetek büszkék min­den fájdalomra, melyet tudástokért és a ma­gyarságtokért kell elszenvedni, mert amióta vagyunk, ami kevés örömöt juttatott nekünk a sors, mind bánatban fogant. — A két utat járók találkozója ez a mai ünnep, a tudás szomjasai koszoruzzák meg a szabadság vértanújának emlékét. — Itt gyötrődött a „Szent Öreg'* negyed- fétesztemdős rabságban. 1795 október 8—1799 június 22-ig. Itt erősödött meg lelkében, a nap­pal éjei alatt a nemzet felvilágosításának szán­déka. Itt, a tespedő egyhangúságban, amely­ben csak ön-vérével lopva írhatta munkáit Ka­zinczy Ferenc, a börtönfa’.ak közt virult föl egy gazdag lélek tettes akarata a nemzet fö1 ébresz­tésére. Itt bizonyosodott meg igazán az igaz­ság, hogy a szenvedés az élet iskolája. — Kazinczy Ferenc szellemét idézem mi- közénk ma, aki nem tudta mi a pihenés, akinek munka volt a szórakozása is, akinek példája el nem avulhat soha, amig magyar él a földön, a földkerekség bármelyik zugában. Kazinczy Ferenc emlékét örökítettétek meg idegen föfe börtönfalán, hogy hirdetője legyen a magyai éiniakarásnak. Kazinczy Ferencét, aki az eb sok között szolgáltatta az örök magyar meg­újhodás példáját: keleten sarjadt, őserőtől duzzadó életfánk tövét nyugat nemes vesszőjével oltani be. — De ne feledjétek, hogy nem elég a szó és nem elég a kőbe vésett emlék, a nagyok pél­dáját tettel kell követni. A tettes élet, a sza­kadatlan, pihenést nem ismerő jó munka az ellenség előtt tiszteletet parancsoló tiszta kéz, becsület és emelkedett szellem, ami eddig is megtartó erőnk volt, csak az igazolhatja a ma­gunk fajta kicsi, testvértelen nép létjogosultsá­gát a földön. Ez legyen számotokra a mai ün­nep tanulsága, ebben mutassátok meg, hogy éretetek: a magyar jövőért érdemes volt doi- dolgozniok és szevedniök nagy elődeinknek. — Kazinczy Ferenc nevéről elnevezett s az ő hagyományait Vesta-tüzkénl ápoló Társa­ság nevében és megbízásából ezennel átveszem a brünni magyar főiskolásoktól a legnagyobb irodalmi reformátor fogságának emlékére föl­állított emléktáblát s átadom a nagyközönség­nek, hogy hirdesse ország világ előtt a magyar hűség, a magyar tettrekészség, a magyar éJni- akarás örök valóságát. A lepel lehull Szrlklay Ferenc gyönyöre szavaira a Cor­vinba két tagja leveszi az emléktábláról a bekér leplet s most a szívig megindult közön­ség elé tárul Rfegrte Alajos pozsonyi akadé­miai szobrászművész alkotása, amelyről min­den dicséret helyett csak annyit mondunk, hogy méltó Kazinczy emlékére. A penészes tömlöofalon megvillan a 80X60 om-es méretű tábla carxarai márvány alapja. Fent a tábla közepén a Kazinczy fejét ábrázoló pompás kivitelű bronzrelief, amely a Kazánezy-Társa- ság tulajdonában levő egykorú rézmetszet után készült Percekig nézi a közönség a nagyszerű emlékművet, amely most egy sötét kazamata folyosóján időtlen időkig fogja hirdetni a ma­gyar kultúra s a magyar szabadságvágy örök dicsőségét r.x^-TTTOMM—■MMflrtMiaa—IBI—BH——— ! Ha Prágába jön, első útja a Chat-Nolr-ba vezessen — Mától kezdve minden este Illés Béla — hírneves cigányprímás — teljes zenekarával játszik | Kittin5 magyar borok! Magyar konyha! Esténként | (negyedliteres kiszolgálás) Magyar kiszolgálás - Táncparkett Bableves! Chat-No r Prága legforgalmasabb he'yén van: szemben a Hotel Steinerrel Igazgató: Korst Tori, a „Nizza44 volt üzletvezetője Mielőtt eíloszlanának az ünneplők, még egy kegyelet) es kötelességüknek lösznek ele­get. Hódolat az olasz szabadság mártírjainak Az olasz oaxbouarik emlékére felállított cibeíiszk elé vonulunk, ahová a csebszdiová- kiaii magyarság nevében Jankóvics Marcell dr. tesz Jie hatalmas babérkoszorút. A zöld- fehér spiiros színű szalagon ez a-z olasznyetvü aranybe tűs felírás díszük: „Az odaszoknak a magyarok". Jankovics Marcell, akinek szóno­ki képességeit nem gátótja az idegen nyelv és szintié egyforma tökéletességgel beszél magyarul, franciául, angolul, olaszul és né­metül, megindító olasz beszédben áldoz Ka­zinczy nemes sorstársainak, Silvio Pelüiconak és a cartonari mozgalom vértanúinak: — Itt „a börtönei" szomszédságában rój- juk le hódolatunkat Silvio Peltioo szolid alakja és az olasz Rieorgime.nto mátirjai iránt. Lerójjuk hódolatunkat mi magyarok, kik megbecsüljük minden nemzet szabad rág- bőseit, hisz magunk is a zsarnokság ugyan­azon igája alatt szenvedtünk. — Két koszorút fontunk szeretettből, egyet a mi költőnknek, a mi mártírunknak. Kazinczy Ferencnek, a másikat Silvio Pelili- oomak. E két koszorú szimbóluma a mi közös ideáljainknak. — Peltioo is költő volt, de nem a költé­szet igazi dicsősége. Nagy volt megaláztatá­sában. Élete itt e börtönsirban csupa szeretet és vége fogyhattam fájdalom. Küzdött és szen­vedett az emberi szív legmagasztosabb ideál­jáért, hazája föliámadásáért, ezért az erős, llllll ........... IIIIWI UHU Ilin 11111 II ■■■■■!!! IMII I I I min dig győzedelmes ideálért. — Nagy volt évtizedes mártíriuma elbe­széléséiben, mert e könyvben sújtotta Ausz­triát a legbüszkébb vereséggel és Olaszor­szágnak, imádott hazájának kivivta a legel vi­taiba Llanabb győzelmet, — a győzelmet a civilizált nemzetek lelki ismeretében. — Szent, nagy mártírok! Szerény koszo­rút tudunk csak Jie.tein.nl emléketek lábához, — szerény, de méltó hozzátok: szeretettből és csodálatból van fonva, szer etet bői és csodá­latból nagy, dicső nemzetetek iránt! Jankovics Marcell magas szárnyalásai be­széde után zólyomi Duűía Norbert a cseh szlo­vák 1 rá magyar főiskolai ifjúság nevében he­lyezett el koszorút a carbomarik emlékoszlo­pára, szintén o-asznyelvű beszéd kíséretében, A Corvinia esti Kazinczy-ünncpe A gyönyörű magyar napot este hét órakor a brünni Német Házban rendezett Kaalnczy- emlékünnepély zárta be, amelyen kiváló szó­nokok és előadók méltatták az emléktábla le- leplezézésének a csehszlovákiai magyar ki­sebbség életében való jelentőségét Az akadá­lyozott Szvatkó Pál dr. ■’ elvű előadása elmaradt, helyette Jankovics Marcell dr. is­mertette a németnyelvű közönségnek Kazinczy munkásságának jelentőségét kitűnő összefog­lalásban mutatta be azt a nagy küzdelmet, amelyet Krr'”/”7y és társai folytattak az embe­ri jogokért Élénk tapssal fogadott megnyitója után Grosschmid Géza dr. szenátor beható kortörtSnelmd tanulmányok alapján a követke­ző gyönyörű mélyhatásu beszédben rajzolta meg Kazinczy Ferenc egyéniségét: Grosschmid Géza ünnepi beszéde Kedvei?, ifjú Barátaim! Mély meghatott­eágp.ö. vettem a brünni főiskolai magyar if­júság hivó szózatát, hogy a mai kegyeleted ünnepükön vegyiek részt. Mély meghallottság­Hotfzsa veszi át leüss alán a cseftszioirák Milpülllia vezetéséi lenes nem akarja válialni az ódiuma' a RoJiermere-akcid bekö.’itkezéscérl Prága, november 14. Már hetek óta arról suttognak Prágáiban, hogy Benes Eduárd kül­ügyminiszter a tegközeDefobi jövőben elhagy­ja a külügyminiszteri széket. Igen jól infor máit beilyről most megerősitették előttünk ezeket a hírekéit és a következő, bár teljes feutartással közölt, mégis igein érdekes kom­binációt mondták el nekünk: — Bones külügyminiszter nemrég ft légionáriusok előtt tartott beszédet, melyben a többek között azt mondotta, hogy a Vati­kánnal való megegyezés ez idő szerint szük­séges ugyan, de ez nem zárja ki, hogy a jövő­ben, ha a körülmények kedvezőbbek lesznek, a légionáriusok ne igyekezzenek ideáljaikért küzdeni. Cseh katolikus és különösen nép­párti körökben a külügyminiszternek ezt a kijelentését nemcsak elítélik, hanem azt is következtetik belőle, hogy Benes valóban a visszavonulás gondolatával foglalkozik, mert lehetetlennek tartják, hogy egy aktív minisz­ter, ha továbbra is az akar maradni, ilyen meggondolatlan kijelentéseket tegyen. Ezzel kapcsolatban erősen tartja magát a hir, hogy Benes ama sikerek láttára, melyeket a cseh nemzeti szocialista párt a községi választások alkalmával elért, erősebben bízik a párt jö­vőjében, mint valaha és meg van győződve arról, hogy a cseh nemzeti szocialista párt belátható időn belül meghatványozott erővel és vezető nozirióban tér vissza a kormányba. t Tisztán egyéni szempontból is célszerűbbnek találja tehát, hogy a meglehetősen kuszáit politikai helyzet kialakulásáért a felelőssé­get, a miniszterségről lemondva, magától el­hárítsa és teljes erővel ráfeküdjék a cseh nemzeti szocialista párt minél jobb megszer­vezésére, hogy azután — ha számára ismét ütött az óra — annak élén vegye át a kor­mányzatot. Informátorunk többek között arra is utal, hogy Benes a Rothermere lord akció következményeiért a további felelősséget vál­lalni nem akarja és úgy látja a helyzetet, hogy igen befolyásos csoh körökben is azt hi­szik, hogy helyesebb, ha a felelősség vala­melyik szlovák politikust terheli, mint a cseh Benest, akit szlovák részről állandó szemre­hányások értek és érni fognak a jövőben is. Az előjelek arra vallanak, hogy Benes utódja Hodza Milán lesz, akinek párisi és londoni útját úgy kommentálják, hogy igyekezett a talajt a maga számára előkészíteni és össze­köttetéseket szerezni akkorra, amikor már ő lesz a csehszlovák köztársaság külügyminisz­tere. Hodzát különben nemcsak cseh és szlo­vák, hanem német polgári körökben is szíve­sebben vennék, mint a szocialista Benest és előnyéül tudnák be azt is. hogy a közelmúlt­ban a kormány megbízásából ő tárgyalt a ki sebbségekkel és igy abban bíznak, hogy Hod­za alatt a külügyminisztérium kevésbé ePen- séges irányt venne föl a kisebbségekkel szemben, mint Benes több mint kilenc esz­tendős uralma alatt. gal, mondom, azért, meri Kazinczy Ferenc márciromsága helyének megszentelésével ez a végzet klszármithatlan rejtelmei folytán idegen kuliurába szakadt, nehéz viszonyok közt élő kis magva r csapat a mailt bánatát jobban meg- és átórezte, mint az ellőttük élt szerencsésebb és boldogabb nemzedékek. Etedéi mulasztását pótolta akkor, mikor a jelien kétségei és szenvedései közölt is reá emlékezett a magyar irodalom és történelem e kimagasló alakjára, akinek törekvéseit kor- társai jórésze alig értette, páratlan munkás­ságát hálátlan közönnyel nézte és ezemvedé- •'■einek állomásait mindmáig koszorú tleniül hagyta. „A sorsnak kedvencei nincsenek, csak eszközei", — mondja Kölcsey, Kazinczy Fe­renc felett tartott akadémiai emiékbeiszédé- ben. Valóban nem volt „a sorsnak kedvence", — h,a éíietét a köznapiság mértékével mérjük. Lelküliete azonban a finomság, gyönsédciég és szelídiség keveréke, — s amint a Nero vór- szomja által halálba kergetett Semeoárál írja Tacitus, ő is „örökségül hagyta mi reánk éle­tének képét, mely az ő egyetlen és legszebb tulajdona volt". — Ezt vetítem ide: A korszak, amelyben élt, fordulópontot képez Magyarország politikai és közmű velő­dé?! életének történél ében. II. József erő­szakos újításai forrongásba hozták a lelkeket Ó9 a francia forradalom okozta földrengés utolsó lökései Magyarországot is elérték. A telkek eltelteik az emberi jogok érvényesülé­sének, a telki szabadságnak, a haladásnak vágyával, a megyei, az országgyűlési étet .'Vélénkült, — az irodaim! és. tudományos étet felpezsdült, — az uj eszmék homályosan bár, de bontakoztak, — az ifjúságot a tespedéaből való kiemelkedés vágya fogta el s a társadal­mi élet is izzani kezdett, a gondolkodó fők tapogatódzva bár, <?>e> keresik a kivezető uta­kat, ezért n4pesedik meg a szabadkőművesek és illumirátusok társasága is és meg"lrlkul a magyar „demokraták", mai szemmel nézve inkább álmodozók, mint vilásrféFongatók, tár­sasága. Kazinczy könnyen heaiilő, ideális lel­két ez az áramlat viszi magával, szinte a ■vé­letlen: Ha ínóczyval való futótegos ismeret­sége, később barátsága rajongó érdieklődését kelti fel, leírja magának a forradalmi kátét, áll Réteg tér tegzti is, ez az ártatlan tény és ez a gyanú a vérpadig viszi. ' Ám bár II. Ló pót koronázásakor még az

Next

/
Thumbnails
Contents