Prágai Magyar Hirlap, 1927. november (6. évfolyam, 249-273 / 1583-1607. szám)
1927-11-15 / 260. (1594.) szám
1027 november 15, kedd. 2 55! Próbálja ki minél előbb az uj végerősítő lámpát Ri 134 Öröme fog benne telni! 7ELIFUNKEN .. ............... .Ji■i,P!r<.iiff,-'',i:wj»»i3rwTri»K&'uwiirRPPiWiwii.nni i~lí i m i.riü is lírai és ep'kus költeményeket készít. A nedves levegő kikezdi szervezetét, mire lábán olyan daganatot kap, hogy amputáld, kell Egy borbély fűrészeli le a be'eg testrészt. Egy másik Carbonarioak sapkára van szüksége, kutyaszőrből készi'enek r t- ki, mert ,.kutyának csak ku'yából való illik". Fgv másikat megüt, aki a fogság-zenvedéseit nem bírta el és meghalt, szemé'hordó kocsin temetik el. így bánt Metternich abszolu'izmusa az olasz, magyar és lengyel nemzet legkiválóbb szabadsághősei vei. Még sok és sok Carbonari neve egészíti ki ezt a szomorú névsort, de mi most megütelődölt szívvel arra a 168 magyarra gondolunk, aki Spielberg másfélszázados fennállása alatt ennek a kegyetlen börtönnek lakója vo% amelynél borzalmasabbak még a velencei ólomkamrák sem lehetlek. Ahol Kazinczy sínylődött A Spielberg, ez a Brünn felett kimagasló vái- hegy, egykor mint erősség játszott nagy szerepet és a morva Markgrafoknak volt lovagvára. Később katonai erőddé a’akitot'ák, amely diadalm isan álna az ellenséges ostromot és egyedül ez a középeurópai vár dacolt a svédeknek os'romával, akik a tizenhetedik századnak legki ünőbb műszaki katonái voltait 1742-ben építették a várhoz a *ét külső ol- da'on a hosszú, két menetből fő dalátiból és föld- felettiből álló kazama’ákal börtön céljaira és e'től az idő ől keidve egészen 1855-ig, amikor I. Ferenc József megszüntette a sp'e’bergi fegy'aáz intézményét, ezf a helyet szánták földi poko’nak, közöusó- ges biinö'ök, gyi kosok, rablók, méregke\ erők, ojc- mányhamisiíók és gyuj'ogatók számára, de ide h.vztdk az elnyomott nemzetek legkiválóbb ssabadsághőseil is, mert a szabadság bajnbkaii a zsarnokság még az aljas bűnösöknél is gonoszabbakként kezelte. Sok nagy és híres ember sínylődött a kazama'ák métereket á'ölelő falai között. Ki nem emlékeznék első nagy foglyára, Trenk Ferenc báró pandurez- redesre, erre a hét nyelven beszélő, vi'éz, gyönyörű férfire, aki az asszonyok kedvence vo’t, de három évi kínos fogság után a bör'ön áldozatául esik. Itt szenvedett Szirmay István Is, akit később szaba- donbocsátása u'án érdemeiért báróvá, majd gróííá tűn‘ettek ki. A Martinovics-féte összeesküvésnek illene résztvevője került 1794-ben Sp’ölbergro, köztük Kazinczy és Verseghy Ferenci • volt pálos ézme'es és tábori, lelkész. . v 1 Az épülettömb közepe kaszárnyául szolgál, a kazamaták helyiségeit vászon1 múzeummá alakították, tör’énelmi tanúságául annak, hogy milyen emberié len szenvedéseken kellett keresztül menniök j azoknak, akik bátrak voltak kiirtani az igazság ] mellett. Be'épcdijak ellenében mutoga'ják a borza!- j más cellákat, amelynek nincs ablakuk, hova soha : be nem tör a napsugár és a villanykörte fényétől \ is alig terjed szét valami gyér világosság. Ott láb-1 juk a különböző kínzó eszközöket; a kifeszi.ő lajtorját, ame’yen megnyujtották az emberi festet, egy kis liggatott ólomgoi;,ócskát, amelyet borssal meg- 'ölüe tettek annak a szájába, akiből a sok szenve dés pana^zkiálfásokat váltott ki; o't lá'juk a spa- nyo1 cs'zmákat, hüvelykszor'tókaf és mindazokat az eszközöket, amike' az emberi kegye'lenség ki tudott fundálni embertársainak balá’ragyö'résére. A kaszárnya első udvarából jobb kézre lépcsőfokok vezetnek alá a kazamaták udvarára, a Turngrabenre. A zarándokcsapat a TurngrabenbőJ most kőlépcsőkön halad a fe’so kazama'ák világába. Az utolsó lépcsőfokon megálök és visszanézek. Fö- löt'em Isten nyílt, kék égbolfoza'a, a napfény bágyadt meleget áraszt a Spielberg lombvesztett fáira s a komor vörös 'kőtéglákra, ame’yekből az emberi kín s gyö'erelem befogó falai1 ép'te'tél: fel. Ezen a lépcsőfokon állhatott meg 1794. október 8-án a Szent öreg s nézhe'te meg mégegyszer az égből'o- zafot. Ezután már negyvenöt hónapig nem lá'ott csillagos eget. , . Hosszú, nyílegyenes, száz méteres folyosó kez- de'én állunk, csak az első két méterre szüremké- zik be némi ha’ovány napsugár, azon fnl már az örök éjszaka terjeszkedne, ha a villanylámpa sugarai nem ü'nének á? a sö'étségen. A folyosó baloldálán aj ónyilások, nyolc egymásután, a cellákba nyi'naky ahol évtizedes rabságban sinylcd’ek a ha'álraszántak- Kéí-két cellának van egy közös bejárata a folyosóról, egy kis előka- marába nvüik az, amelyből aztán jobbra-ba'ra a cellákba léphettük. Tizenhat helyiség sorakozik így egymás mellett, olyanok, mint a barlangoduk. Az első cellának nevezetes lakója volt: Trevzk pan- durezredes. akinek portréja ott függ a falon s a kalandos életű Bon-neval gróf, aki Franciaországból szökött a császár ármádiájába Savoyai Jenő oldalán diadalmas csaták hőse volt, hogy engedetlensége miatt ©gv évet sínylődjön Spielbergben. Innen egyenesen Törökországba ment, ahol mint Osman pasa fejezte be hányatott életét. A második cella őrszoba volt. A harmadikban Maron-eelli car- bonari, Pellico barátja, szőtte színes álmait szerelemről, napfényről e madárcsicsergésről. A negyedik cellában „vezekelt" a felségárulással vádolt Filangieri olasz grófnő. az ötödik cella közös börtön volt a közönséges bűntettesek számára. A hatodik cellában Sylvio Pellico szenvedett, aki felkerült az első kazamatákból súlyos betegségére való tekintettel. A hetedik cella fala mellett van egy esapőajtó, ezen bocsátották le a fegyeneeket az alsó kazamatákba- A nyolcadik cella megint közös börtön volt. Most érikezünk a nyolcadik bejárat ©lé. Az ©15- kamrá'ból két ajtó nyílik. A balraeső kisebb magányos cellába vezet. A másik már tágasabb, végigmérem. lépéseimmel: öt méter hosszában, négy méter szélességében. A falak csöpögnek a nedvességtől, fent egy sötét nyílás Megnyílt az újonnan épült ESPUSSBS IDXUSB9TEL Stadtpark, Wllson pályaudvarral szemben tátong, a szellőztető lyuk. Itt sínylődött Kazinczy Ferenc. Mérhetetlen kínokat szenvedett itt a meggyalázott emberi méltóság. De azok a foglyok, akik itt senyvedtek, még kényelmesen éltek az alsó kazamaták nyomorultjaival szemben, akik egy-két éven belül feltétlenül megvakultak, vagy tuberkulózisban hullottak el. Mikor II. József meglátogatta a kazamatákat megnézte itt az úgynevezett mairtiroellát is, hol a legraffináltabb kinzóeszközök várták a Szerencsé ttenekert. A császár ki sőréiének nagy megrökönyödésére egy óra hosszára bezáratta magát ebbe a cellába és sápadtan, halálravált arccal távozott onnan. „Én voltam az utolsó ember ebben a helyiségben" — mondotta Ettől a pillanattól] egyeüten' spieKheirgi fogolynak sem szabad volt átlépni a küszöböt. Köb? leket kibe lm© írni Spleííborg borzalmairól. De most más afkailom hozott mrlmteet ide. Ünnepelni lőttünk a szentet, az apostolt a magyar nyelvnek s a magyair nemzeti életnek megujitóját. A virágerdő-hoszoruzta emléktábla A oeTia falába iléesztive már a márvány- tábla, fehér lepel borítja. A táblát babérgitr- land szegi be, köröskarül baibér- és éllővirágTermészetes jédhurák. Érelmeszesedés, ide.?, e‘ont, bőr és nsir gybajokpál, hüdéseknél, izzadmánycknál stb *tb., vérszegény, görvélyes és angolkórós gyermekeknél a I C sí ad Jód Bróro Gyógyvíz és Jód-ffirdősó OTTHONI IVÓ- és FÜRDŐRUHÁJA kiváló gyógyhatású Részletes és ingven feivdágo- s tást nyújt a Fürdöigazgatőság, Csizfürdö-Cikupéié Kapható: Gyógytárakban, drogórirkban, ásványvizkereskedésektsen. koszorúk. A spielborgl olasz emlékeket ápoló bizottság gyönyörű babérkoszorúja tűnik először szembe, széles p íros-íekér -zöld szinü szalag ékesíti. Babérkoszorút küldött a Írassad Kazinczy-Társaság is. A kék-sárga városi szinskben pompázó selyemszalagon ©z a felírás: „Faflirónusának emlékére a Kazinczy- Táirsaság," Ott függ a Corvinig babérkos-zoru- ja piros-zöld szalaggal « két élovlrágfcoszo- mja. Afhttafos csendben üdvözli Szabó Károly kassal műegyetemi hallgató, a Corvinád elnöke, az ünneplő közönséget. Németnyelvű beszédben ismerteti röviden Kazinczy Ferenc jetlentőségét, akinek ideális munkájáért ez a cella volt a jutalma. Az emSékíáhía leleplezésének ünnepélye őlvedi László, a kitömő magyar poéta, lépett moist az emléktáblával szemben felállított ki® pódiumra és mondotta ©1 nagy hatás mellett megindító alkalmi költeményét, melyet holnap h Íretek elején közlünk. Megindult szivek üdvözlése jutalmazta a poétát. Jankovics Marcell dr., a szlovenszkói magyarság egyik legkiválóbb szónoka és Írója mondotta ©1 ezután költői szépségekben gazdag dfezbeszédiét: Jankovics beszéde — Spie’berg... — Egykoron a reakciós, elnyomó hatalmak rémes hirü vára volt. Ma szent hely, hová zarándokolni jár, ki a letűnt idők'öl tanúim akar, — ki vértanuk emlékeze’énéi erősödni tud — Szen'elt helyek e kazamaták itt e szépséges dombtetőn, honnét messze látni a küzdő és reménykedő, — a szerető és gyűlő'ködő emberek feje fölött. Szen’elt helyek e bör'önök, a szabadságvágyó, napbanéző lelkek a bájos lombhullató, park közepén, — mért az emlék nemesebben szentel, mint maga aa élet... — Itt sorvadoriak Ferenc császár zsarnokságának, — az egyenlőség ideáljának e’ső olasz és magyar már'irjai, — a magyar szabadságharcnak ma már néma, de a magyar lélekben újra meg újra megszól a ó vér’anui. _ Ahogyan a Megváltó b' ófájából a jóság és re ménység szimbóluma lett, úgy lön itt a sóhajok cellájábó a történelem kápolnája. A tör'énelem kápolnája minden hely, hol valamikor eltemették az Igazságot, mer! inné' nő ki az igazság, mikén' a pálma, mely a meleg napfényes ég felé Iár a szét koronáját, — vagy miként a cserfa sudara, mely dacolni lúd az idők ziva’arával... — Az igazság mindenkor szenvedett, m'ó'a ember iár e földön, de nem tudták soha várfa'ak közé töríönözni. mer1 bárhogy is elzár'ák, a lelkek szikra-rád óján tovább rezgeti és tovább rezeg, hogy beharsogja a szivekbe: szenvedj, de bízzál'. —• öt hosszú esztendeig járt e szűk falak között föl és alá a magyar irodalom egyik legnemesebb a'akja néhány lépést, — öt hosszú esztendeig álmodon magasz'os Ideáljairól, rae’yeket férfikora delén hozo't feléje nyugat szellője... ö hosszú esz’endeig hervadt itt az egykor da'iás magyar. Arca halványodott, term'te görnyeded, hangja elhalkult, de lelkében oltbatat- ianul tovább égett az örök tűz: a nagy gondolat Egy-egy parányi rozsdafolt ^egy-egy piros vórcsepp, elegendő volt e gondolat megrögzítésére.. — A csöndes, szelíd Kazinczy hős volt, a hősök hőse, mert tudott tovább hinni és tudott tovább dolgozni. . . : . ^ :- — Barnák voltak Törtei, mikor először haj'ott a meg büszke fejét a Spielberg ajtófája a lad. Galambfehérek lettek halán'ékai, mikor újra előszőj lépett ki innét ez aj'ón. hogy a bör'ön tövében virágzó városon át visszatérjen a honi földre, melyről noszfa'giás éjszakákon tündérregékei álmodott... — És magával vitt egy nagy, győzedelmes gondolatot a nyirkos falak közüL Azt a győzedelmes gondola'ot. hogy a nemzet nagyságát nem erőszak é3 véres forradalom alapozza, hanem kultúrájának fénye és nyelvének szépsége, meri ez a kettő ■ZÍQLMUEL EgGÉNZ- IRTA •• AVÓ^ICE -BSlOlOM) (54) — Pedig maga téved, téved, Zol- ! 'tán, mert magát sokkal szigorúbb mér- ték.hgl mérik. Mert maga megcsuíolta az Isten ajándékát. Zoltán, kedvesem, hát nem látja, nem érzi, hogy magának, má- a hivatása., más a rendeltetése ? Hisz én látom, hogy maga még itt is csodát miveit. Maga küzd, Zoltán. Magva egy utolsó, utcai sze- tmélbböl csinál most magának istennőt. Jaj, hogy én azon a tanyán háljak 1 maga ©l tudta azt egy pillanatig is képzelni. Kedves, kedves jó Zoltán, mutassa meg a letvetot. Mutassa meg és én esküszöm az élő istenre, hogy ■ha, az a tevéi olyan lesz, én meg fogom látni, hogy az mágiának méltó párja, akkor én esküszöm mágiának, én kitérek. Én elvonulok a maga utjából, nézze Zoltán., én mindig okos társa voltara magának, velem mindent meg tehet beszélni, én mindig jó tanácsot adtam magának. Én nem bánom, én kiszámoltam az élettel, a halállal, nekem semmi sem számit, csak a becsület. Ha én úgy fogom látná, hogy ez a nő magának való pár, én visszavonulok. Zoltán, értéé megl A halál is jobb a bizonytalanságnál és én nem akaróik meghalni, mert magát. odaadhatom idegennek, de a gyerekeimiet nem. Szabaditsou meg • hát eagsm ettől a kínzó nyugtalan Ságtól, é n esküszöm magának, hogy soha viasza nem étek a levéllel, hogy soha magának neon emlliteim 'többet, hogy soha semmi nem következik ebből, csak kanyargók, mutassa meg, Zoltán hallgatott s az asszony tovább beszélt. ötoegyedórá'g szakadatlanul beszélt, piilhenés és moginyugivás nélkül, halkan s szentül és a végiéin Zoltán a zsebébe nyúlt, mert már nem bírta ki, hogy ő no lássa a levelet s mivel valami marha csüggedt kétségbeesett fáradtság vett erőt rajta, Inkább odaadta a levelet, mint hogy tovább bakija ezeket a szent és elviselhetetlen szavakat. Az asszony mint e<gy vámpír kapott a tevéién. Görcsös ujjakkal tépte fel. Akkor együtt fogták s együtt olvasták az ebédlőben a lámpa alatt A tevéi jó betűkkel volt Írva, gyors és futó betűk, egyenes sorolt. Lihegő belük. „Zoltán bácsi, kedves! Én magát sohase fogom többet látni. Csókolom magát, imádom magát, sohase lát többet. Az egész testein tűzben ég, ha. magára gondolok, de sohase szabad többet találkoznunk a.z éleiben. Éa most, vonatra ülök, ne haragudjon, de idehozattam magam a kocsival az állomásra, s még nem vettem meg a jegyet, de olyan messze megyék, hogy soha többet el nem ér. Isten áldja drága egyetlen Zoltán bácsi, a testem tűz, étjein boldogul és szeress© gondolatiban a maiga kis rozikáját. Én nem véliet- • lem magának, mért tette ezt velem. Neon haragszom, Isten veled." Zoltán haűálsápadi lett, az egészből csak két szót értett, az egyik, hogy csupa tűz — mert ettől kigyult, felgyűlt a vére s égni kezdett, mint egy máglya, a másik az, hogy •a 'lány elment, sose látja tablóét. Úgy ült ott, mint a szélütött, a szája lo- fitíyent, a szeme megüvegesedett. — Ringyó! — kiáltotta az asszony. — S ecs kellett magának, ez a piszok aljas, becstelen dög. Fuj. Szégyellj© magát. Fuj. Hát nean undorodik tőle. Fuj. Meg kell halnom, az utálattól, hogy egy ilyen utolsó, utálatos, ühh, de utálom magát ás vele együtt, egy ilyen senki, egy ilyen semmi! Jaj, micsoda piszok. Most már elmehet, most már vegye tudomásul, hogy semmi (közünk egymáshoz. Nem & volt. Jaj, hogy tépjem szét magiamat — Berohant a sötét szobába. Zoltán, aki a iegmatgyobb rémülettel s miegitepetéssel hallotta a te'tesége szavait, utána rohant, hogy kárt ne tegyen magában. — Ringyó? —■ mondta magában, — Ez egy szentnek a levele! —■ Utánarohant s azt mondta : — Adja ide a levelet. — Ezt? Én? Magának? — Nem! — Nean barátom! Est soha! —,Ez a tevéi nékem kell, mert nekem igazolni kell magamat, hogy mórt történt minden, ami történt! Kellene a levél? Igen? — Mért, nyomorult, hegy kéje- legbess? Akarod olvasni a szavakat, hogy a teste tűzben van? Tűz kell neked? Tűz? — Ocsmány. Mi neked ©z a tüzes kis ringyó? Kid neked ez? Te. aljas! te, leköplek! S az ölében tartotta a levetett — Az én uramnak meatesaett egy falusi cseléd azt írni, hogy Zoltán báosri! — Meg hogy csókollak! — Tegez! Tegez egy utolsó sarki ipisjjok, egy bordélyházi cafatt Tegez! Szakmáxy Zoltánt egy repeditsanku tejgezi! Olyan szavak jöttek a szájára, amiről soha nem lehetett hinná, hogy egyáltalán van fogalma róla ennek a finom s minden gondolatában annyira diszkrét s dásztingvált s nemes teremtésnek, hogy egyáltalán vannak ilyen szavak a világon. — Hogy mer ez igy írni! — sikolfott magából kikelve! Ki adott rá neki jogot! Ki adott rá neki jogot! — Én, — hörögte a férfi. — Maga! Mért? — Mert szeretem. Mert szerelmes vagyok belé! Az asszony egy pillanatra elréimilt, akkor f'elordii'íolt. — Nem igaz! — Nem igaz! — Isten, isten! Ez nem igaz! — Érted! —- g megivgadta az urát — Nem vagy szerelmes! örült! Bolond! Marha! — Nem vagy szerelmes. T© bolond! — Te taknyos gyerek! Nem vagy szerelmes! Te csak én belém vagy szerelmes! . — Szerelmes vagyok belé, — mondta a férfi, — értsd meg, az egész testeim ég! — Ég! —- Jézus Mária, ég! Az. egész teste ég! — Szent isten, jaj, jézusmária, — csapkodott az asszony, mint egy tóbolyodott. s nekiugrott az mának, akit ledöntött a díványra. — Szerelmes vagy beiéi — s nekiesett körömmel az arcának, szerelmes az én uram! szerelmes! Hát nem esküdtél nveg az isten ©lőtt, hogy sose teszel másba szerelmes! S körömmel elkezdte marcangolni az arcát. A vér ömlött a férfi arcából.--- Nesze neked szeretem, nesze, nesze, saer#mies vagy? nősre! (Folytatjuk) %
