Prágai Magyar Hirlap, 1927. november (6. évfolyam, 249-273 / 1583-1607. szám)

1927-11-13 / 259. (1593.) szám

A flmes elhiMzottnak tartja a fransia-Jugoszláv szerződés megkötésének Időpontját Orland beszéde az aláírásnál — Sauerweln a szerződés előz- Erényeiről — Franciaország izolálni akarja Olaszországot! Paris, november 12. A jugöStzfláVHfraniCM (szerződést Briand francia és Morinkovics ju­goszláv külügymiuiszter tegnap Párisbam alá­írta. Az aláírás után Briand beszédei mon­dott, amelyben hangsúlyozta, hogy a szerző­dés pontosan megfelel a népszövetség által [jóváhagyott stBeírződésmántámaik és Francia- ország bánmikor más á'Idaimanail 5s hajlandó hasonló paktumot 'kötni. A jugoszláv-franciia megállapodás az első komoly lépés a balkáni Looaimo felé. — Saneirwein a Matinbem elég- téteűleü állapítja meg, hogy egyedül Német­ország nem órai magái sértve a szerződés ál­tal Ugyancsak Sauerwein a szerződés előz­ményeinek elmondásával igyefcsznfk megcá­folni azt a küllőid! véleményt, hogy az első­sorban Olaszország ellen irányul Tulajdonképpen maga Olaszország volt az, amely a szerződés megkötését kezde­ményezte. 1923 decemberében, amikor Olaszország végleg likvidálta a fiumei konfliktust és Jugoszláviával semleges- ségi szerződést akart kötni, a római kor­mány arra törekedett, hogy Franciaorszá­got is bevonja az uj blokkba, Páriis és Beligrád ebben az Időiben kezdték meg tárgyalásaikat. Olaszország egy izében meg akarta gátolni a francia-jugoszláv szer­ződés megkötését és Belgrádinak formális ka­tonád szövetséget ajánlott. A jugoszláv kor­mány nem fogadta el az oltasz ajánlatot, meri; érezte, hogy ezzel egyszer s mindenkorra vá­lasztania kel Róma és Páris között s Jugo­szlávia nem volt hajlandó végérvény esen le­kötni magát. Viszont a most aláirt szerződés végleges megkötését éppen ez az olass közbelépés késleltette, mert Franciaország néhány hónapig bizalmatlanul tekintett az Olasz­ország felé közeledő Jugoszláviára. Csak amikor valamennyi gát leomlott és Ju­goszlávia eloszlatta Franciaország aggályait, került sor az aláírásra. Sauerwein szerint a következő lépés az, hogy Olaszország a fran­cia szerződéshez hasonló megállapodást kös­sön Jugosdávi áviaL Hta ez megtörténik, akkor a Balkán békéjét Franciaország és Olaszor­szág közösen garantálnák, cmd szenzációs lé­pés volna Európa általános megfoéküllése 'felé. A Quotidiien szerint Mussolini „expanziós törekvésed és imperialista tervei" elsősorban Jugoszláviát fenyegetik. Mussolini, „agresszi- vbaisa" fazonban Franciaország szempontjából is veszedelmes, ámbár Olaszország tervei nyugat felié sokkal határozatlanabbak, mint kefet felé. Franciaország a jugoszláv-fmnoia szerződés aláírása után mindenesetre na­gy oh banán \"u emócióra számíthat Olaszor­szágiban. ff 1927 november 13, vasárnap A szerződés jelentőségét Jugoszlávia túlozza London, november 12. A Times egyik mai veaéroikkéiben a franci a-jugos&liáv szer­ződéssel foglalkozik és megálllapitja, hogy az. aűáirá&t azért halogatták mindeddig, mert Franciaország nem akarta megsérteni Oteszr- i ország érzékenységét. Páriában azt remélték, i nogy Olaszország és Fnanoiaorsság viszonya idővel javulni fog és hamarosan elérkezik az uj déli hármaissaövetsőg (a francia-jugoszláv - olasz blokk) megkötésének ideje. Az uj szer­ződésnek nincsenek katonai jellegű határoza­tai. Már csak azért sem, mert Fnanoiaorsaág vagy Anglia soha nem vállalhat a Balkánon katonai kötelezettségeket. A szerződés, ame­lyet évekig készitettek elő, mindenesetre ke­vesebb kritikáira ad okot, mint a tirámao szer­ződés. Az egyetlen ón, amely a szerződés meg­kötése ellen ft»Q, az, hogy Franciaország e szerződéssel (élt téveszt, mert az uj megállapodás aligha jelent Jugoszláviá­nak erkölcsi támaszt, sőt ellenkezőleg, azt fogja eredményezni, hogy Olaszország még nagyobb hmaggal fog Belgrád felé tekinteni. Ezt a Quiai d'Onsap úgy látszik számításon kí­vül hagyta. A jugoszláv kormány túlozza a szerződés jelentő: égéit és mindenáron arra igyekszik, hogy az aláírással nagy európai feltűnést keltsen. A jugoszláv sajtó is úgy tűnteti fel az eseményt, mintha óriási katonai szerződési kötött; k volna Franciaországgal és nem egyszeri semlegesség! megállapo­dást. Jugoszlávia elküldte külügyminiszterét Párisba, hogy így aláhúzza az aláírás fontos­ságát. Mindez öle szőrszálban gyanút ébreszt Ha pedig Jugopávia ideges, akkor nem meglepetés, ha Olaszország is idegessé válik. — A We&trninsteíi Gazettie szerint Francia- ország most épp agy izolálni akarja Olaszor­szágot, mint annak idején Németországot izo­lálta, Az angol politika feladata lenne a né­peket tartózkodásija inteni vagy mérsékletre kényszeríteni. A szenátus rounkaprosramla Prága, november 12. Tegnap röviden je- lentettük, hogy a szenátust november 16-ára hívták egybe. Az tlés négy érakor kezdődik. Napirendjén a következő javaslatok szerepel­nek: Az alkotmányjogi bizottság véleménycs jeleutőse a korniáiy javaslatáról, mely a ke­reskedők cégjegyzésének adóalapját szabá­lyozza, a külügyi és nemzetgazdasági bizott­ság jelentése a Törökországgal való ideigle­nes kereskedelmi szerződésről s végül máso­dik olvasásban az alkotmányjogi bizottság je­lentése a csendőrökről és rendőrökről szóló törvény kiegészítéséről. Ezenkívül szerdán a következő bizottságok üléseznek: a költségve­tési bizottság 10 órakor, a mentelmi bizottság 11 órakor és a szociálpolitikai bizottság a sze­nátus ülése után. A szenátus elnöksége é« a szenátusi párt- klnbok elnökei közvetlenül a szenátus ülése előtt délután félnégy órakor ülnek össze ta^ nácskozásra. A kommunisták az egynapos sztrájk mellett Prága, november 12. Tegnap jelentettük, hogy a könighofi szaikszervezietii központ fel­hívta a csehszlovákiai munkásszakszervezieite- ket és a szocialista pártokat, hegy a szociális biztosi tás tervezett módosítása ©Bea együtte­sen lépjenek fed és egynapos tüntető sztráj­kot rendezzenek. A kommunista párt ma be­jelenti, hogy a sztrájkot a maga részéről tel­jes erővel támogatni hajlandó. Ennyi pinif lakariíhat meg évenként, ha malátakávé bevásár­lásánál mindig nyomaikkal kéri a valódi Kathrefner-file Knsfpp mslátakárát, meri annyira kiadós, hogy kevesebbet haszná’hai belőle, mint a közönségesen pirított gabonából, vagy silányabb malátakávéból. Valódi csak eredeté csomagokban Kneipp plébános képével. Soka szabadon kimérve! — Eredj a konyhába, kérj valami enni­valót, osztóm mehetsz vissza. Mondd meg, hogy holnap reggel folytassák a trágyán ol­dást, fejezzék be a kapálást, a többiről majd szóval. Holnap reggelre kint leszek. — Igenis. Az ember megfordult s elment. — No gyerünk vacsorázni, — szólott Zol­tán s a levelet a zsebébe gyűrte.-— Hol van a mókus, apuka? — kérdezte a kis Évi. — A mókus a fürdőszobában van? én félek a mókustól. — Zsuzsi, voltál a doktor bácsinál? — szólott Zoltán. — Igenis. Leültek az asztal mellé s hallgatták a gyerekek csacsogását. Zoltán evett, az asszony hozzá sem nyúlt semmihez. A vendég finom volt, alig nyúl* valamihez. — Fáj a feje? — kérdezte Zoltán. — Fáj. Jött a doktor bácsi, magas ősz ember, mindig vidám s mindig tele borsós adomákkal. — No mj újság? ki a beteg? Ki rontotta eü a basacfkáját. Az a szép alföldi kisvárosi este volt. Hű­vös szél jött a mezőkről s elzavarta az egész napi fuBadteágot. A fák kieresztették lélek- zetűket. A hoki, mint egy vörös lampion az égen. Az eoetfiák vékony leveled susogtak. A kopott nagy thuja komoran állott a konyha előtt. A szegény kiégett grupp az udvar kö­zepén a muskátlikkal most kezdett élni. A doktor beszélt, beszélt, adomákat mondott. — Doktor bácsi, ma éjszakára nagy ven­déged tesz, — mondta Zoltán, — gróf Golu- ohovsky Agenor barátunkat hozzád kom mén- dálom. — Óh van szerencsém, kegyelmes uram, már hallottam róla, hogy Exoellenoiád váró sulikban tartózkodik, — mondta a doktor. — Az utóbbi időben jellemző szakállát te mél- tóztatott venni. A vendég nevetett A doktornak sietni kellett, mert otthon i® vacsorához ültek s az öreg ur dühös, ha nincs mindenki otthon. Az öreg ur az apósa. Az is doktor. Annak az apósa is doktor volt s most a lányuk megint egy fiatal orvosjelöit menyasszonya. Éppen ideje, mert ő nagyon unja a hivatalát s az első gyerekek fiuk vol­tak s egyik sem akart doktor tenni. Aszpirint rendelt a betegnek, akinek megtapogatta a pulzusát s azt mondta: — Egy kis idegíláz. Hideg borogatás a homlokra s meleg csók az a jakra. Nem lesz semmid baj. Ezztel elment * magával vitte tényleg a grófot is. — Fektessétek te a gyerekeket, — szó­lott az anya. Úgy ült s úgy nézett, mint aki alig várja, hogy a leszámolás eljöjjön. Nem maradtak a kertben az asztalnál, visszamentek az előbbi szobába. Sötétben ül­tek. Zoltán szivarozott s órákig ültek egymás­sal szemben. Az asszony egy pillanatig sem roskadt meg, oly mereven s egyenesen ült, annyira feszülten, ugrásra készen. Az urának legkisebb mozdulatára haircképeisen. Már régen mindenki aludt a házban. A cselédek is eloltották mosogatás után a lám­páit, s nem volt semmi nesz, csak távolról a nagy kocsma felől hozta néha ide a szél a hangokat. Duhajok daloltak valahol. — Nem adja ide? — szólalt meg végre csöndesen a nő. Zoltán azt akarta kérdeni: mit? de hisz úgyis tudja, hogy a tevéi. A tevéi, amely ott van a nadnágzsebób&n s amely tűzben tartja egész testét. Képes vol na igy ebben a forró lázban ülni világ végé­ig, pedig meghal a vágytól és a boldog ré­mülettől, hogy olvassa, olvassa a lány szavait. Mi tesz ebből Mi lesz ebből. Felállóit. >■ — Hova megy? — Megyek. — Hova. —- Mindegy. Megyek Csulihoz. Iszunk egyet rá. — Rá? — g felugrott az asszony, mintha a rugó most pattant volna el. — Rá! -- Mire? maga gazember — Mire: rá? — Hát csak menjen s igyon rá; de esküszöm: engem töb­bet élve neon talál. Zolámban most nem volt erő. Visszaült a szákéba. ..............._ S m ost megindult az asszony szava. —- Nézze Zoltán. Férjem. Kedveseim. Én mindent végig gondoltam. Tavaly tavasz óta volt elég id'őm gondolkodni rajta. Én látom, hogy itt fölösleges vagyok. Nekem más utam nincs csak egy — És maga ezt akarja. Ne ha­zudjon, ne tiltakozzon. Maga elszántan, gaz szívóssággal dolgozik azon, hogy bennem ki­ölj© az utolsó csepp életet is. Azt akarja, hogy igy vesszek el — Tudja, hogy maga mát csinál? Persze, hogy tudja — Jaj istenem, is­tenem, az én Zoltánom, az én Zoltánom! . . . Az egyetlen igazi ember, az egyetlen igazi férfi. Istenem, isteneim, mi lesz ebből, mi lesz ebből. Magának az én életem annyi sinos, miint egy éjjeli bogáré, amit eltapos. Ez volt az a roppant szerelem, ez a vége an­nak a mi boldog tíz évünknek. Hogy milyen férfi volt az enyém. Jaj, nem olyan, mint a többiek. Szent ember! Nagy ember. Egv Is­ten volt ezen a földön, egy földre szállott isten! S neki ilyenek kellenek, csulik kelle­nek neki. Ivó pajtások, ivó bajtársiak Mórt azok nem nézik erkölcsi kritikával, mert azok boldogok, hogy ez az egy is közéjük sül­lyedt, aki a sárba fetreng, boldog, ha az égd angyalok is közéjüli keverednek, mert igy igazolva vannak maguk előtt, mert igy bol­dogok, mert ők is rámutathatnak, ez az igazi, amit mi csin álunk, itt van Szakmáry Zol ián, ő is a mi emberünk, ő Is csak asz, ami mi va­gyunk! nekünk bor kéül, neki még több kell, ml egy percig se éreztük a becsületet és a tisztességet, itt van Szakmáry Zoltán, ez is csak itt van, idejutott! Minek ebben az or­szágban tisztesség, becsület, emberség, mi­kor egyetlen kivétel sincs, itt van Szakmáry Zoltán, mindig az első volt, a kiválasztott, leglküJőníb, akire mii fel sem tudtunk nézni, most mi vagyunk az ő kedvesei. % 2 Megnyílt az újonnan épült 1SPLANADE LUXUSHOTEL Siadtpark, . Wilsoa pályaudvarral szemben REGcéNT- HITA v AAÓ£ICZ éSlÓAQND (53)

Next

/
Thumbnails
Contents