Prágai Magyar Hirlap, 1927. október (6. évfolyam, 224-248 / 1558-1582. szám)

1927-10-05 / 227. (1561.) szám

* tAtetAR'MlKliAk

Sztiliő Géza ósátrafüredi beszéde

a keresztényszocialista párt országos politikájáról

A keresstényszocialista párt következetesen kitart Szlovenszkó teljes közjogi és

teSjos kulturális autonómiájának követelése meiiett - HSmkáék mai szerepe —

„Az a törekvésünk, hogy minden talpalatnyi földet megtartsunk"

óíáípaüired, október 4. Az országos keresztényszocialisfca párt országos pártvezetősége ma nagyfontosságu . ülést teirtott Ötátr aifüiredem. Az ülést, araie- Iván a párt vezetőségi tagok majdnem teljes számban anegjetenték, Szüllő Géza dr. nemzetgyűlési képviselő, országos párt-elnök a következő (hatalmas, az őslakosság minden aktuális problémáját felölelő, kiemelkedő jelentőségű beszédidei nyitotta meg:

A lser. szoc, náH országos politikája!

Igen tisztelt Pártvezetőségl Körülbelül most két esztendeje annak, amikor megtiszteltek azzal, hogy a keresiztényszoctejlista párt országos elnökévé megválasztottak. Akkor ,a párt a válság lázával küzdött, a széthúzó erők a pártnak életerejét látszottak kioltani, Ellienségehiik, akik féltek azoknak az (igazságoknak az erejétől, amely igazságokból szűrjük le pártunk elveit, azok azt remélték, hogy megsemmisülünk. És most két esztendő elteltével nyugodt önérzettel tudok arra rámutatni, hogy

pártunk erősebb, mint valaha, pártunk egységesebb, mint valaha, pártunk a válságot teljesen kiheverte

$ ma a csehszlovák köztársaságban az országos .keresztényszocialista párt nemcsak hogy nem jelentéktelen, hanem igenis erőteljes tényező, amellyel számolnia kell Sziovenszkó minden politikusának és hogy számol, azt igazolja az a féktelen harag és gyűlölködés, amellyel ellenségeink és ellenifeleink a párt ellen dolgoznak.

Ágyúvá! nem szokás verebekre lőni. Velünk szemben a legnagyobb ágyuk ruk-' kobrák fel, meri érzik, hogy a mj pártunk í következetes magatartása az, hogy mindig | és mindenkor híven megőrizte elveit és j Szlovenszkó autonómiájának a hirdetésében j (egy pillanatig -sem lankadt eh így ez a púrt a. legerősebb ellenfele az óknak, akik eb veiket feladva, a választóiknak tett igé- ] retet megszegve, ma támogatói lettek az elcse-hesito iránynak és sírásóivá lettek Szlovenszkó autonómiájának. [Amikor elfoglaltam az elnöki széket, kijelentettem azt, hogy7 magammal 'hozom politikai tudásom és tanulmányaimnak egész

összességét, hozom minden energiámat, hozom anindeu .képességemet, hogy magasra emeljem a kérésztényszocialista párt lobogóját, De kijelentettem azt is, hogy én nem

vicinális politikát akarok ebben az országos pártban, de országos politikát.

Úgy érzem, hogy mi szlovemszkói őslakosok nem olyanok vagyunk, mint a csángók voltak Romániában, mint amilyenek voltak a rutének a régi Máramaa'o s,megyében, akiknek aspirációja nem volt egyéb, mint vetőmag, fajbarom és egy kis mezőgazdasági gép; én úgy érzem, hogy

mi szlovenszkói őslakosok nőm segélyakcióra szoruló kicsi faj, nem az állam kegyeit kolduló kicsi törzs, de az államéi ebiek egyik integráns része vagyunk,

akiknek néni kérnünk kedd az állam segítségét és alázatos.jó magaviseleíümkkél kiérdemelnünk a kormány vál Ív eregető jóakaratát, de akiknek követelnünk keid jogaink teljességének elismerését, mert mi éppen úgy alkatrészei vagyunk ennek a köztársaságnak, mint a Morván túl lévő ősinkéit.

A csehszlovák állam

lét föltételei

Minket érdekel az, hogy ez az állam, amelyben mi be vagyunk a világháború óta állítva, hogy ez az állam Európában milyen ] szerepet töli be. ezt az államot hogyan vezetik külpolitikai tekintetben, hogyan vezetik belpolitikai tekintetben. És nekünk mérlegelnünk és néznünk keld, hogy az állam mai vezetése megfelel-e annak a célnak, amelyért alkottatott, és amely cél kedvéért mj ál-, kiinpolígárok fém-tártjuk magát az államot!

A csehszlovák államot azért teremtették meg hogy Európa közepén a nemzetiségi elnyomatásnak vége legyen, hogy Európa közepén a tarka nemzetiségű la- kosság rernzetí alapon boldogan élje le életét. Világos tehát, hogy Csehszlovákiának az volna a feladata, hogy ez az állam tűzfészek ne legyen, hogy ez az állam a nemzetiségi elnyomásnak melegágya ne legyen és hogy ez az állam a maga egész életében ellenkezője legyen annak a nemzetiségi politikának, amely állítólag a volt osztrák-magyar monarchiáiban olyan |

káros és olyan rettenetes volt A volt Nagy magyar országnak a legnagyobb bűnéül azt rótták fel a Scotus Viadorok, bogy asszimilálni akarta a nemzetiségeit. A köztársaság kormányzata Bemos külügyminiszterrel együtt számtalan alkalomkor mindig ezt a rémet idézte s idézi újra meg újra. Ezek szerint tehát, ha az asszimilációra való törekvés bűnös és kiirtásra szoruló valami, akkor ez a nemzeti kisebbségek ellen irányuló politika, amely ebben a köztársaságban mindent el akar csehesiteni, az bűnös; ha pedig ez az asz- szimiláló törekvése az államnak nem bűnös, süt megengedett, akkor a régi Nagy- ’ magyar ország politikájáról elítélően nyilatkozni nem szabad és akkor az a tény, bogy az osztrák-magyar monarchiát szétrombolták, oknélküli cselekedet volt.

Amit a külföld is jól tud

Ebben a köztársaságban, sajnos, a kormányon levő államférfiak vadam ennyien attól a gondolattól vannak eltelve, hogy itt ki kell tenyészteni egy egységes csehszlovák fajt és teremteni kell egy egységes csehszlovák államot. Ebben a törekvésükben azután sem a tradíciókkal, sem a valódi helyitt csak egy alapon a nemzetiségi

Minden bökedkedé&neik és miaiden politikai csalafintaSágnak a megöTője az igazság. És akárhogy mesterkedik a tagadbataititánul ügyes Svebla miniszterelnök. és akárhogy dönti össze a közigazgatási reformmal a régi Szlovenszkő mindem emlékét 1*6 aücárhogy igyekszik ösezekaíapáhii a németek egy résziének a segifeégéveT az egységes nemzeti államot ezen a területen, itt, Szlovenezkó- ban ez nem megy azért, mert kétszer kettő ara négy, cséhsztováik falj nincs és lva csehszlovák faj nincs, akkor neon lehelt csehszlovák egység** nemzeti áHana' Séta,

És rassz, célra nem vezető, elhibázott á kormány politikája. Akárhogy próbálgatják a kPi-mányzat szekerét irányítana,

üt csak egy állápon lehet kormányozni, ha tfflflmészetee egységekre hooitm, necnzeitóségá átíaanmá akikul át ez a köztánsaság.

Ebben az országban vannak csehek, vannak szlozottel nem számolnak és csinálják azt a fejvesztett politikát, amelyről még a csehszlovák politikusok is látják, hogy veszedelmes. Ezt a politikát azonban a külföldlön is minden tényező látja és látja egyúttal azt is, hogy ez a politika célra nem vezető és helytelen.

Méltóztassanak számba venni azt, hogy minő szerepet játszott még ezelőtt négy esztendeje mind a népszövetség keretén belül, mind a ldsantant keretén belül Csehszlofvá- Iria, méltóztassanak visszaemlékezni arra, hogy a kereskedelmi és hitelélet terén minő aspirációk letéteményese volt Csehszlovákia ós. méltóztassanak számba venni ma azt, hogy

hova zsugorodott össze a köztársaságnak a szerepe Közép euró pában, hova zsugor rodott össze a köztársaságnak a szerepe a kisantantban,

nézzenek körül és figyeljék meg, hogy hogyan tud, illetve hogy hogyan nem tud köö- csönhöz jutni a köztársaság és hogyan nem tud zálogleveleket elhelyezni a köztársaság és akkor látni fogják azt, hogy ebben a köztársaságban is el lehet mondani: „O vrelch© Wendiung dirrch Gottes Fügung."

És ezért a változásért azután okobii Benes minisztert és ezért a változásért lekicsinyíteni Benes minisztert még nagyobb hiba, miért ezekért a dolgokért nem Benes miniszter tehet. De hogy egy politikai irány olyan hálátlan tud lenni nagy fiához, akinek any- nyit köszönhet ez a köztársaság, ez igen hátrányos Csehszlovákiára, mert a külföld ebből következtet artra a lelriiletre, amely magáiban rejti a hálátlanság mindien ismérvét és ez sem baráti szövetségnek, sem egy7 politikai egyesülésnek tartós 'és szilárd alapja nem lehet.

!eh@t kormányozni: állam alapién

vakok, varrnak németek és vannak magyarok. Ha mraner ikusan vesszük ezeket a számokat, akkor ezek között a nemzetiségek között talán legkisebb a magyar, de ha az akadémikus müvelitóég rrtérté- kiót áflli'tij.uk fel mérvül, akkor ebben az országban nem a legkisebb lesz a magyar. Ebben az országban. minden faj a köztársaság alakulása által' bizonya* mértékben kedvezőbb helyzethez jutott.

A magyar faj m egyeíleoi, amelynek szomorn része lett. a cspitBs demdnndo. a lefokozás. A magyar, amely azelőtt a nemzeti államai ak a teljes szabadságát éhét nenBetfoéggé vált és mán* neonzetóség nemcsak, hogy nem leadja meg azokat a jogokat, amelyek a kisebbség- védebrri nemzetközi szerződések énbeibmébe® magáiknak, hanem a magyart itt olyan fajitok tekintik, amelyet meg kell bünteti a vélt, vagy kitalált régi sérelmeikért.

Hogy ezek uitán a magyarság a maga telkében

m&ÉHY-0>TA •• AAÓDfCZ HSKViöND {24)

— Nőm, eltaláltam, el barátom, bec.-ü- üetóstenempe, llát még olyat neon láttáim. A két nyúl össze volt nőve, mint. a sziámi ikrek. Csak nem az ódáinkon, hanem a hátukon. Ha j az egyik szaladt, a másik felállt.

Hát ebiből aztán annyi tréfa lett, vége-j hossza nem volt, de Boka Pista az istenért nem hagyta magát levágni, míg az ezredes Zseilyey Balogh csöndesen meg nem szólalt.

— Nekem rőt egy jó esetem.

— Halljuk, halljuk, Ábel bácsit. hallgas- éátoik, parancsolj kérlek, kedves bátyám.-- Alezredes koromban egyszer niagy- gya.korla.ion voltam, ilyenforma időben s mondták, hogy sok róka van azon a. tájon. Galíciába volt a hadgyakorlat Praemysl mel- Seft. Ott nagy erdők voltak még abba az időibe, úgy Tarnow felé, olyan szelíd hegyeoskék vannak, az ilyen vidéket szereti legjobban a róka ... Ott állok egy tesheűyen, egy rettenetes nagy tölgyfa alatt s pipázva várom a vadlat — Egyszer csak — zörejt háltok — odanézek — Hát egy róka játszik a farkával — Akkurát, mint a kismacska szokott —

— Fiatal róka lehetett.

— Nem, öreg vót a, mindjárt meglátjátok. Vén róka volt — No megállj mondom, jó leszel te nekem bund;abélésnek s óvatosan teái,illőm a pipát .magam melllé, a fa tövébe; fogom a puskát; puskaagy a pofához; püfí —

a róka bukfencet vet — odamegyek, keresem — nem l elem — Megiesküszöm rá, hogy eltalál tana, olyan közel volt hozzám, mint az j a rózsafa, az a veres üveggolyó, s . . . de én ' ugyan ' hiába keresem, nincs — Hát, mérges j vagyok, abbahagyom a keresést, visszame- ; gyek a leshelyeim.re -— Hát mit látok uraim: a betyár róka, az isten akárhcwá tegye, ott ül a fa 'alatt a két hátúlsó lábán t? az én pápámból pöfékel —

Harsogó kacagás tört ki s Igazmondó lesült pofával dugta az o.nráit a pohárba.

— No testvér, neked máma nem lehet a szádat kinyitni, — mondta Zoltán a fiúnak.

— Nahát Ábel bátyáim, — mondta Pista, ■— isten bizony, így kicsufolni, becsüleitisbe- neimre esküszöm, hogy egy szó igaz nem volt benne, 'amit mondtam — azazhogy —

ügy nevettek, ahogy csak férfiak tudnak nevetni, mikor egymásközt vannak. Ha asz- szony van jelien, akkor már az ember nem olyan őszinte. Álékor már nem lehet ilyen becsülettel röhögni. Zavarja az embert' az asszon yi áilfLait.

— No most megint elszóltam magam, -- mórjjkált Igazmondó s szégyenkezett, — éle. tembem így nem restelltem magamat, minit most, csak egyszer, Bereczky alispánnál.

, — Halljuk, de ne hazudj, mert megp,álcázunk.

— Ezen nincs mit hazudni, mert ez az én szégyenem. Nem volt otthon Bandi bátyám, mikor bementem a lakására s azt mondja a huszár: „Tessen megvárni a szobájába." Hát 'bemegyek a szobába, volt ott akkora bőr- kanapé, hogy szekérnek lehetett volna használni, beleülök s rágyújtok egy szivarra s kinézek az ablakon, mert az ablakok nyitva voltak, hogy hadd jöjjön be az a szép tiszta levegő. Ott feküdt a dívány mellett kétoldalt a Bandii bácsi két agara, a Villám, meg a -- hogy is hifjjáfc a másikat, nem akarok hazudni —

— Szellő

— Az az — Hát barátom, untam magam, mert ha az ember magában van, mégis, no — a bizony unalmas — egy idegen lakásba — Osztán hogy egy kicsit szórakozzak, egyszer- C3afc egy nagyot dhiimntok,

~ Fene egyen meg, csak most ne, — kacagtak az urak.

— Hát kérlek, a 'két agár abban a pillanatban, mintha puskalövést kaptak volna a fenekükbe, ki az ablakon!

A társaság már elfelejtette az előbbi balesetet, belement s szájfátva hallgattak, valamennyien ráhajoltva s bámulva Pistára.

— Mi 'bajuk ezeknek, a kutyáiknak, gondolom magamba, de nem bírtam kisütni, oszr tán jön az alispán ur. „iyzervusz Pista fiam." „Kézit osókoilom Bandi bátyám." „No régen itt vagy?" „Nem igen." „Hát mi újság?" Elmondom osztón, hogy ebbe a búlremdezésbe akarok tanácsot kérni, az Annabálba, mert miit gondol Bandi bátyám, hogy jók lesmek-e ia cigányok, amék a uagyrendéglőn van. „Hát -- aszondja — azok bizony elég mailadbandá- sok, die azért nemi baj, csak tudni kiéül őket kommandirozni. Meg lőhet velük' aniaradni, de résen kell lenni" — igazán níagyonjó

volt, hogy megkérdeztem, mert oszt az ember sose tudja, bogy jó-e valami, amit csinál, vagy nem. Betanitottam én azokat s úgy dirigáltam, hogy egészen jól megvoltunk osztán a bálon ... De mikor el akarok menni, kérdem az öreg urat, bogy „tessék mán mondani, hogy hogy vannak nevelve ezek az agárfcuiyák, mer mikor jöttem, itt volt mind- akettő, úgy feküdtek itt, mint a budapesti Opera előtt a szfimksz, de ahogy körülnézek, eooer csak úgy ugrottak ki az ablakon, mintha megserételték vón a feneküket." Hát néz rám az öreg, felhúzza a szeimöüdökát magasra, oszt asrzondija: „Pukk! s kiugrottak?" „Igenis." MegcsóváJlíja a fejit s azt mondja: „De

mán Pista fiam, az én szobámba ne adj kifejezést az érzelmeidnek, megazisten." Pirul- .tam-irultam. „De hogy értsem ezt kedves bátyáim kézit csókolom", — kömtörfalaztam. „Hát öcsém csak úgy, hogy a kutya szokott néha úgy csefekedni, mint némely fiatal ember^ hogy elszól ja magát. De ha az egyik ezt teszi, akkor én mindakettöt úgy elverem, % hogy nyúlva vannak. Ha osztán egy iüyein pukkanást hallanak, akkor mindjárt, tudják, hogy tán a másik csinálta s ,futnak a botiul! Még szerencse, hogy7 nyitva volt az ablak, mert ezek a zsalugátert is kitörték volna!"

Nyúlva volt az egész társaság és Pista nyert, mert. még akkor ezt az adomát senkise hallotta az uralt közül, csak Lekemczey, die ő, mint vendég, hallgatott és utálta, hogy nem ő mondta el— Ej, nincs is jobb, mint ezek a szép délutáni ejtőzések, jő paprikás birkatokány után, kint a pusztán. Becses ember, aki ado- mázni jól tud, s becstelen ember, aki még ahhoz se ért. Minek eszi az ilyen a jó kenyeret. Kár 'bedé.

(Folytatjuk-}

%

A