Prágai Magyar Hirlap, 1927. október (6. évfolyam, 224-248 / 1558-1582. szám)

1927-10-09 / 231. (1565.) szám

.FrmT»aT>

1927 október 9, vasárnap.

Keleti Locarno — keleti Svájc

Irta: HEGEDŰS LÓRÁNT

Budapest, október elején.

A térkép mozog. A törtémeiétm folyton alakúi, ©zien sem keleti Locarno, seim keleti Svájc 'bem változtat. Most az következik, Irogy az antant is és a magyar is tegye le eddig viselt szemüvegét, mely megakadályozta a látásban. Az antant myops, rövidlátó, a magyar, mint legnagyszerűbb diagnosztánk, Széchenyi István gróf megállapította, naigyraliátó, presbyterops. Először teliét vegyüli le mi a szemüvegeit és akkor meg fogjuk látni, hogyan alakulnak ki máris a korallszigetek a világtörténelem óceánjának fenekén, s hogy fog abból a jövő térképe kiképződni, láthatatlan, emberentulii erők hatása alatt. A magyarság sohasem oldotta meg maga az ő nagy problémáit, hanem megvárta, amíg .sikerült azokat európai kérdéssé tenni. Arról a nagyzási hóbortról, hogy mi magúink csináljuk saját történetünket, végre le kell mondani,, mert csak igy érthetjük meg azt, hogy a világháborút sem mi vesztettük el. A magyar már a kereszténység előtt Spanyolországig ' száguldott és elpusztult volna, ha tovább kóborol. Nyugatról Bajorország, dióiról Olaszország, behozták nekünk a keresztet, és igy megoldódott az első probléma. A tatárjárás azért múlt el felőliünk, mert kivártuk a végiét és a talár,ság önmagában összeroppant. A törököt százötven esztendeig nem bírtuk kiverni, de ő sem birí velünk, míg végre Európa észrevette, hogy ez európai kérdés, és spanyol, brandenburgi, olasz és ménnel csapatok jöttek segítségünkre. Legutolsó nagy evolúciónk 1848-ban kezdődött ős 1867-bem végződött. Mi azt hisszük, hogy Deák bölcsessége, An- drássy zsenialitása és Kossuth hihetetlen lángszava oldotta meg problémánkat arra az időre. Ezek mind szükségesek voltak a kitartásihoz, die a lőerő Bismarck volt, aki akkor, mikor megalkotta Németországot, kidobta Ausztriát a német egységből és ugyanakkor délen Olaszországot egyesítvén, Magyarországnak is megnyitotta a fejlődés útját.

Ma sem lehet tehát más célunk, mint kitartom mindaddig, mig a kozmikus nagyhatalmak a helyzetet megérlehk.

Most már ez a hatalom egész világosan az angolszász faj kezében van, hiszen csak Európa nem vette észre azt, hogy Amerika felfedezése óta mindig ott van. (Európa alatt, kegyes olvasó, éu mindig csak a szárazföldet érteni, mert Nagybrifanniia vagy sziget, vagy világbirodalom, vagy Amieriká- val rokon, de ha nem nyúl bele Európa történetébe, mindig idegen.) Amerika fölfedezése után először Spanyolország nőtt meg Amerika aranyán viMghntalommiá, ennélfogva Anglia körülkerítette őt európai szövetségesekkel és elpusztította a híres armadát. Következett XIV. Lajos, aki napkirály- uak nevezte magát. Anglia nem nyugodott, miig ^iV. Lajossal szemben nemi szerzett olyan szövetségeseket, kik Franciaországot megtámadták. A XVIII. század meghozta Napóleont. Anglia megint megvárta, mig ez teljesen kifejlődött és akkor orosz, porosz, osztrák segítséggel körülfogta és leverte a franciákat. A XX. században megismétlődött az eset II. Vilmos császárral, aki megsértvén hetyke fellépésével Angliát, arra bírta azt, hogy kibékült ősi ellenségével, az orosz- szál, majd Orosz-, Francia- és Olaszországgal körülvéve Németországot, annak reánézve veszélyes hatalmát megsemmisítette. így alakultak egymásután a korallszigetek és most alakul az uj. Ha a helyzet nem változik, — s ez nem tőlünk függ, — Francia- ország a következő áldozat. A háló már képződik körülötte angol érdekből, megvan a spanyol-olasz szövetség, megvan az oliaszr magyar barátság, megvan a német-angol gazdasági együttműködés, és abban a pillanatban, amikor a sp anyo l-otasz-m agy ar- német-angol gyűrű elkészült, Franciaország sorsa is meg van pecsételve. Ha ez megvan, Franciaország kénytelen levetni magáiról a kis antantot és az uj helyzet adva van.

Oly világos ellőttem mindez, mint a Nap, amely Rákoson fölkel Budapest fölött. A magyarnak ezt kell megvárnia, semmi mást, ne handabandázzon, ne költsön pénzt nyomorult cifraságra és gyermekeinek adjon

, azoncóii komolyabb rész is. Szer.ntean szemben a múlt négyszázados konfliktusaival, a különbség ma az, hogy Európa nincs e,gyedül, hanem Amerika átvette a világ uralmát. Ennélfogva Európa lassankint épp oly jelentéktelen lesz a világtörténelemben, mint a délaimerikai államok, amelyek nagy i területeket foglalnak el, de konfliktusaikat már nem bírják elintézni. Az azonban, hogy vér fog-e folyni és az emberiség egy újabb ; irtózatos megrázkodással vemhes-e, amely ! eseuleg Európát teljesen rombadönti, sok si- 1 rásnak és vérnek lesz okozója, ez nem tőlünk Függ, hanem Franciaországtól. Ha Franciaország kibékül Németországgal, akkor Magyarország nem marad gyűrűben, akkor Anglia melléje áll, akkor szétrobbantotta a kisantautot. Más korallszigetképződés nem képzelhető el és ennélfogva nemcsak nekünk kell letenni a szemüveget, hanem a kisantantnak is.

Mert ezt mind hiszem, azért vagyok fanatikus optimista a szörnyű ránk borult szörnyű magános magyar éjszakán. S mert azt látom, hogy reakciós fuvallatok elernyesztik e kishitű nemzetnek, fajomnak erejét, azért vagyok keserű pesszimista a dáridék hivalkodásán. /

erőt, hogy erős hátgerincük legyen. Ez a mi kötelességünk és akkor a magyar kérdés amerikai-európai kérdéssé változott.

Borzasztó elgondolni azt, hogy az legyen az emberiség tragédiája, hogy minden száz évben uj fegyveres gyűrűvel kel körülszori- tania Európa vezetőit azért, hogy végre vérre] észretéritsék. így lesz ez mindig? Nem tudom megítélni, szemem gyönge hozzá, de azt hiszem, hogy mégsem lesz igy. Az egyik ok, amiért azt gondolom, hogy nem lesz többé nagy európai világháború, onnét van, hogy bizonyos humoros jelleg vegyül már abba a folytion ismétlődő folyamatba. Az a szerencsétlen tehetséges színjátszó, akit

II. Vilmosnak hivnak, most már kijelentette egy Doornban adott intervjuban, hogy 1936- ig meglesz az uj világháború. Most már mindenki nyugodt, hogy nem lesz meg, mert ennek a szegény embernek minden próféciája a burháborutól kezdve a japán háborún át, a világháborúig, mindlen próféciája az ellenkezőjére fordult, s az ősszel lehulló levetek helyett az ő koronája hullott le. Van

A XlX-ik század vizilkártyái

Irta: SKrúdy Qyula

A királyné udvc rhö/gye

Erzsébet királyné olyan kitűnő tornász volt, hogy bármely c rkusz-müvésznő irigyelhette volna a tudományát. Magányos erdei sétáin bukfencet vetett, hegyek közölt, ember nem látta helyeken testgyakorlatokat végzett; gyermekkorában a bajor erdőségekben bolyongóit, mint egy erdei nimfa, igy ismerkedett meg későbbi férjével, Ferenc Józseffel, aki a postakocsin a menyasszony (Erzsébet nénje) látogatására igyekezett. Eiisa- beth, a bajor királyleány felmászott egy fára és az ausztriai császárnak jódarabideig kellett a fa alatt ücsörögni, amig az ifjú Elisabeth-et lecsalogatta a postakocsijába.

#

És később is, amikor a vándormadár busko- moly életmódját folytaiba Rudolf fia halála után; mindig megáiott, ha erdei sétáiban gombaszedegető görnyedt Öregasszonnyal találkozott

— Én sohasem, leszek ilyen, — mond legbizalmasabb udvarhölgyének, az Ung vármegyei Sztáray Honának.

És néhány testgyakorlatot végzett, mely egy parterre-gimnasztikusnak becsületére vált volna.

Ő hozta diva'ba azt a felgombo'ható szoknyát, amelyet a gyalogláshoz a turistanők használtak, amig a hosszú szoknya volt diva'ban a világon. ő főzte le az idegenvezetőket, amikor 30 kilométert is sétált naponta. Ő vezeted napló* arról, hogy mennyi a testsúlya és a Földközi tenger kellős közepén is megállította a Miramare nevű yacihtját, ha fürdéshez jött kedve. És a „mázsa-naplót" és a „fürdő naplót" a világ minden részéből elküldte Ferenc Józsefnek, hogy a császár felesége állapota felől megnyugodva uralkodhasson országai felett. Még Algírban, a sivatag szó’ón is utolérte Erzsébetét a bécsi sürgöny, ha a mázsa- és fürdő-napló nem érkezett meg kellő időre. Hohenembs grófnő, — amely név alatt Erzsébet k'rályné gyakran utazgatott — sietve küldte el jelentésé1, mint akár azok a monarchiabeli hadtestparancsnokok, akikkel Ferenc József személyes levelezésben állott. Hohenembs grófnőnek éppen úgy kellett jelentkeznie, mint a krakói tábornoknak.

(Később, mikor Sztáray Ilona grófnő — onnan az esős, burkoraoly Umghból származott grófnő, aki megcsalódván éleiében, a zárdaélet helyett az udvarhölgy fáradságosabb életét vá*- fosztotta: későbben egész csöndes, halk, finom magyar kisasszonynak kellett jelentéseket írni arról, hogy a királyné mit ebédelt vagy reggelizett. Ferenc József Kerzl doktort, az udvari orvost is elhivatta, amikor „a konyha-jelentések" megérkeztek és Sz. I. udvarhölgy jelenti, hogy a királyné, szokásától eltérően, „véres Beafsteak"- öt evett Marseille-ben, egy tengerparti vendéglőben, ahol előkelő hölgyvendégekhez ugyan ntó- csenek szokva, de a vendégért azért elég tisztességesen viselkedtek, mert angolnak vélték a ki- rá'ynét. Majd azt jelend Sz. I., hogy a királyné visszatért szokott konyhareceptjéhez: francia

osztrigát, halat, szamócát ebédel délután hat óra-^ kor. Asti spumanti nevű borból iszik néhány kortyot, majd az elmaradhatatlan fagylalt kö- ve’kezik, amelyet a világ minden nevezetesebb cukrászdájában megizlelt a királyné. Sz. I. jelentései néha olyanformán hangzanak, mintha Erzsébet kirá’ynó csak azért élte volna a vándormadarak életét, hogy a világ minden fagylaltját megkóstolja. — Kerzl doktornak, a katonaorvosnak nem volt semmi kifogása az ellen, hogy a királyné fagylaltot eszik. S igy Ferenc József is megnyugodott, mikor a reggeli postából a királynéról szóló jelentéseket olvasta.)

#

És a két rnegc sala ‘kozott hölgy: az ausztriai császárné, a magyar királyné, valamint a szopránéi kastélyban hervadozó grófkisasszony évekig vándoroltak együtt a nagyvilágban.

A XlX-ik század egyik legmegkapóbb regénye Erzsébet királyné regénye, — pedig történt ebben a században elég olyan história, amely a sziveket megremegtette.

Két nő bolyong a nagyvilágban. Az egyik, a koronás, azért bolyong, hogy az anyai fájdalmát felejtse ,a másik azért, hogy királynéja szolgálatában a maga megcsalódottságát gyógyitgas- sa. Ezzel az elviselhetetlenül nehéz utipoggyász- szal utaznak mindenfelé a világban: Afrikában, Svájcban, Párisban, Korfuban, francia tengerparton és Tirolban. A császárné és a magyar gróf- kisasszony, aki ugyancsak azokat a magyar nőket pótolja a királyné mellett, akik őt már évek óta körülvették: Ferenczy Idát, Mikes Jankát. Az unghmegyei kisasszony, aki odáig csak a merengő őszi esőzések idején érezte jól magát az ódon szobránci kúriában, megfelelő környezetben: amikor együtt lehet búsulni az őszi kerttel, a láthatár szürke fellegeivel, a dőlt kerítéssel és az avar jár! a kocsinyommal, — a szép magyar virág, mie'őtt végképpen emlékkönyvvé válott volna, elment udvarihölgynek Erzsébet királyné mellé. Az ungi kúriából az ischli meg a lainzi császári nyaralókba, ahol a fáradt Erzsébet helyett gyakran kellet az aszta'íőn elfoglalni helyét ugyanakkor, midőn I. Ferenc József, a „legelőkelőbb király" is az asztalnál ült a családi ebédnél. A legbusabb kiiülynéí kellett helyettesítenie olyan ismeretlen, idegen városokban, ahol álmában sem járt. (De még Berzeviczy ur, az alezredesi rangban lévő szepesmegyei u'imar- sall sem, aki ugyan jól ismerte a Poprád folyó környékét, Holló-Lomnicot, de pé’dául Afrikában tájékozatlan volt ö is). Francia kalauzokkal tárgyalni tegnap és holnap valamely tiroli erdőségben kecskepásztórral, aki a királyné szeme- láttára feji meg ál'atait és a tejet forratlanul issza Erzsébet és udvarhölgye. Korfuba utazni, ahol Heine és Byron szobraival hangosan beszélget a boldogtalan királyné, majd verset ir, amelyet soha sem lát emberi tekintet. Expressz-vo- natokra felszállni és nem tudni, hogy hol kell majd kiszállni, mert az utazási tervet, amelyet egy esztendőre előre elkészítettek a bécsi Burg irodáiban, csak Ferenc József ismerte előre, még a királynéval sem közölték azt részleteiben. A legsziomorubb utas és szomorú utitársa, az ungmegyei kisasszony éppen úgy felébredhetett a Wagon-lits hálófülkéjében a milánói tornyok alatt, mint a korfui Achllesről nevezett kastélyban, ahol a reggelihez császári koronával és alatta delfin-jeggyel díszített evőeszközt szolgáltak a reggelihez. Harmadnap egy müncheni sörpincében üldögéltek, aztán hirtelen Genfben Bácker zenemükereskedő kis boltjában ülnek, ahol a legújabb szerkezetű kis verkliket ha'llga‘ják, amelyek Patti Adelina dalait zongorázzak az Aidából, a Rigolettőból, Carmenból és Tann- hauserből. A királyné sóhajt, mert Tannháuser!. szereti misztikus, végzetszerii sorsa miatt. A

I

.

Minden háziasszony büszkesége ebédlőjének ezüstje

Weinstabi Móricz ékszerész

Pozsony, HaSászkapu utca 2. szám.

verkli elhal’gat. A két szomorú nő elmegy Backer boltjából.

(A kirá yné szereli a zenét, habár ö maga semmi hangszeren nem játszik. Kas’élyaiban — igy a ’a-nziban is — makart-cso'vros, páva'oTas, baldachinos, szinte színpadi nyoszolyái mele'.t kis „verkli" van elhelyezve, amely egy zsinór meghúzására bús dalokat játszadozik. És kará- csohyonkén' ilyen verklikkel ajándékozza meg császári férjét: Franc ot -r- mint Ferenc Józsefet nevezi, — valamint legkedvesebb gyermekét, Valériát is).

#

És a jelentések egyre gyű’előznek a szomorú csárzárné és szomorú udvarhölgye utazásá ról.

Ferenc József ugyan nem nyugtalankork, mert sokkal korrek'ebb ember, minthogy azt elképzelhesse, az általa helybenhagyott utiprog- ramban valamely vá'tozás tör é:ihes:ék, — csak a fiókot kell kinyitnia, hogy az u‘i-marsch.a lok készítette progra uban megtek'ntse, mely napon és mely órában hol tartózkodik Erzsébet de a jelentésnek minden reggel ott kell feküdnie íróasztalán, miu'án közlegényi vaságyát elhagyta. Tudnia kell az időjárás,t (amelyet mégsem ha- 'ározhatnak meg az uti-marscha'lok), tudnia kell az álomtalan, ideges éjszakákról, a köszvé- nyes fájdalmakról, a kirándulásokról, a hosszadalmas sétákról, amelyeket a legrosszabb időjárásban sem mulaszt el Erzsébet, bármerre jár a világban; tudnia kell, hogy a királyné kis ezüstórája, amelyet a nyakába akasztva visel, ugyanannyi időt mutat-e, mint a bécsi tornyok órái, ama’yek Ferenc József kötelességtudó éle’ét kormányozzák; tudnia kell az orvosok véleményéről, akikkel a királyné néha (nagy álma'lanságok óráin) megvizsgáltatja magát, Me’zgerről, a híres párisi masszőrről, akiről a fejedelmi betegek között igen jó hírek vannak forgalomban, de a párisi Dominici-hotelben ahhoz köti magit a csodálatos mas-szőr, hogy csak egy félesztendő alatt tud'ja rendbehozni a királyné egészségi ál- lapo'át. Ferenc József nemet int, az évi programon nem enged változtatói, inkább induljon útnak Nothnagel, a bécsi professzor, ha a királyné betegeskedik. Vagy Lourdes-ba, a kegyhelyre zarándokoljon a királyné, (de csak az udvar- hölgy megy el helyette, amikor is egy kis megszentelt éremmel tér vissza). F. J.-nak az sem tetszik, hogy annyi „vénasszony" látoga’ja Erzsébetet Parisban. Izabella, a spanyol exkirályné, testvére, a Trani grófné, a nápolyi királyné. A királyné menjen Parisból Marseille-ba, a kikötőben várja a Miramare gőzösj Ugyanott lesz Northnagel is. — És a két feketeruház szomorú hölgy, aki jóformán a legnagyobb ismeredeu- ségben tóko't a párisi szállodában, Ferenc József sürgönyére utrakel; december 28-ika volt. Az uti-marsehallok már egy észtén lővel megállapították, hogy Erzsébetnek ezen a napon a Miramare gőzös fedélzetén kell lenni #

És igy múltak az évek a vándormadarak, felett, akik látszólagosan céltalanul repked'ek ide-oda a nagyvilágban, holott minden szárny- csapásukat jőelőre megálapitotta egy láthatatlan iroda, amelynek akarata a világ minden részében utólérte őket.

Uto'érte őket Frankfurtban, ahol a park félreeső utjain sétálgattak (fagylaltozás után), és a helybeli katonazenekar a királyné kedvenc dalát („Wenn die Schwalben heinnvlrts ziehen") játszotta a promenádon. De utolérte őket a Mont Blanc oldalán is, ahol jól tejelő svájci tehenet kellett vá«árolniok a schönbrunni híres „tehenészet" részére. Eerzeviczy alezredes alkudott, kóstólgatta a tejet, habár „ki nem állhatta ezt az italt".

(Ez a Berzeviczy, aki egyébként máltai lovag volt, sokszor felvidámitotta a bús utasokat a finnyáságaival. Talán éppen Berzeviczy! akarták megtréfálni a hölgyek, amikor hajmosás ürügye alatt Gemfbe indultak, habár ez nem szerepelt a- uli programban. Az alezredes a váróteremben zsebóráját nézegetve, várakozott. A hölgyek ezalatt titkon felszállottak a vonatra, majd a hajóra, — Genfbe értek, a Beau Rivage szállodában vettek kvártélyt és mindjárt első este felkeres'ék a Színház-utcában azt a cukrászt, akinek a leghíresebb fagylak ja volt. „Szerencsére még akadt három adag, bár az idő későre jár" — mondja a genfi jelenés. Berzeviczy alezredes Teri'etben tilt és várta a bécsi parancsot, hogy mit tegyen a felbomlott utipr-ogram helyreállítására. Men1- jen-e Genfbe, a szomorú királyné után, vagy várja be a királyné további parancsait Terite'ben? Mielőtt azonban a bécsi iroda parancsoltai meg- éi'keztek volna, Erzsébet királyné egy szép szomorú őszi napon (1898. szept. 10-én) végetvetett az alezredes tépelédesének. „Ne hagyjuk szegényt magában" — mond' Erzsébet felefhe'et’en mosollyal. — „Mit csinál egy ilyen Öreg katonatiszt, ha többé nem parancsol néki senki"?

És a királyné elindult a genfi szállodábó', hogy ismét átvegye a megálLapitólt program éle'módot.

© fí O MI IC é5etbiztosítótársaság fiókigazgatóság Sziovenszkó részére, . m í - * T * * V ? Y *L*!®r4ín..50.*a ,^*!í V.m. .

Krnaurr. ***«* * mmmmma lVl 1 II U © H ^ O Q ö F H rCnQSZCrÜ C letblZtöSltSSOk. 5852

6