Prágai Magyar Hirlap, 1927. október (6. évfolyam, 224-248 / 1558-1582. szám)

1927-10-06 / 228. (1562.) szám

1927 október 6, oetttJWak. ■■M—aKBBKfflHiiTMHiilni, n, ni giaHriirrnHW— 11 Mim ■nnnimmin TEIIPUNKEN SS1 134 a legújabb liangtölcsérlámpa nagy teljesítőképes­séggé] és csekély áramfogyasztással. nem is fogumk még telje? eredményt elérni, de vannak Nicodémusaink, akik velünk ak ár­inak és a jövőben velünk ás fognak dolgozni. Hogyha, a most. lezajlott községi képviselő- testületi választások statisztikája nem is fog­gá még azt az eredményt mutatni, amely bennünket megillet, az ne tévesszen meg sonkát: a szí ó vják vidék ek szervezése még csak most van folyamatban és az igazi ered­ményt majd csak a tartományi választá­sok fogják feltüntetni. Teschler Antal dr., az iglói német párt- körzet elnöke, a tizenöt tiszta, német szervezet nevében az elismerés zászlaját hajtja meg az or­szágos elnöknek a belföldön és külföldön végzett nagy munkája előtt, Amely munkában a párt szenátorai és kép­viselőd méltó munkatársaknak bizonyultak az országos elnök oldalán. Hokiky Károly ruszinszkői pérítügyv.ezeto a ruszinszkői ruszinok és románok nevében mond bálát az országos elnöknek és Ruszin- ezkó őslakosságának megbízásából meghívja sniszinszkái körútra, ahová naigy szeretettel várja a ruszinszkői őslakosság. Tost Barna prépost-kanonok a szlovemsz- kői magyarság ne*vében üdvözli a párt orszá­gos elnökét és az egész párt nevében mond köszönetét Sziillő Géza dr.-nak a megértő, tudós fejjel irányított és bölcs kézzel vezetett munkáért, aminek köszönhető a párt nagyarányú megerősödése és hatal­mas, egyre növekvő erkölcsi presztízse. • SzüUő Géza dr. meghat ottan mond köszö­netét az őszinte ragaszkodásért és ünnepélye­sen ígéretet tesz arra, hogy mindaddig, amíg a bizalomnak ezt az őszinte megnyilatkozását látni fogja, becsületes magyar törekvéssel fog haladni azon az utón továbbra is, amelyen a presztízskérdés nem vezette sohasem. A pozsonyi jelölés kérdése . A választási bizottságok működéséről Polák Gyula dr. kassai pc%ármesterhelyettes tett jelentést Beszámolóját az országos párjt- vezetőség köszönettel vette tudomásul. Ezen' ügy tárgyalásával kapcsolatban az országos keresztényszocialista párt elnöke bejelentet­te, hogy a községi választások ügyében elfog­lalt álláspontja miatt a pozsonyi helyi csoport ellen elrendelte a fegyelmi vizsgálatot. Az országos pártvezetőség ezen bejelen­téssel kapcsolatban az ügy sürgősségére való tekintettel felhívta a pozsonyi helyi csoportnak Chamberlain Parisba megi — mentegetőzni A barcelonai találkozó következményei Briand fogadja az angol külügyi államtitkárt Páris, október 5. Chamberlain angol külügyminiszter csütörtökön vagy pénteken Mar- seiliebe érkezik. Szombaton Parisba várják, ahol hétfőig marad. E rövid tartózkodása alatt a párisi angol követség palotájában fog lakni. Eddig semmi gém szivárgott ki arról, hogy mikor találkozik az angol külügyi államtitkár Briand-nal, de a lapok egyöntetűen úgy vélik, hogy ez a találkozó nem maradhat el. A Petit Párisién szerint Chamberlain vasár­nap látogatja meg francia kollégáját. Az angol külügyi államtitkár beszámol Briandnak a Primo de Riverával folytatott tárgyalások eredményéről, mint ahogy a livomói találko­zás után is értesítette Rriand-t a Mussolinival való találkozás lefolyásáról. Briand és Chamberlain tüntető találkozása azért is fontos, mert a francia közvéleményben és a saj­tó egy részében komoly nyugtalanságot keltett a barceloniai találkozó és az a sok ol­dalról terjesztett hir, hogy Primo de Rivcra és Chamberlain a franciaellenes földközi tengeri blokk megteremtésén fáradozik. Az angol államférfin párisi tartózkodásának Ili­re máris megnyugtatta a kedélyeket és a Petit Párisién ma például hosszabb cikkben bi- zonyiígaíja, hogy a palmasi (barcelonai) találkozás kizárólag csak udvariassági tény volt. Caües leverte a mexikói forradalmat SesTa&Qg két rstásffc tábornokkal együtt kivégezték — Gomez fel­kelőit bekerítették — hetvenezer katona közül csak ezer lázadt föl Mexikó City, október 5. A kormány nyilatkozatot adott ki, melyben bejelenti, hogy minden tekintetben a helyzet ura és a felkelést mindenütt sikerült levernie. A főváros ismét visszanyerte régi képét, a kereskedelmi élet ismét megindult. Illetékes körök sze­rint Gomez tábornokot, a felkelés vezérét a kormány csapatai PerotenáJ bekerítették. A mexikói hadsereg hetvenezer katonájából csupán ezer lázadt fel, a felkelők többi hive vidéki rablóbandákból toborzódott. A kormány az ország minden részéről hűségnyilatko­zatokat kap. A rögtöniíélő bíróság még tegnap halálra ítélte Carlos Vidal, Serrano és Carlos Ariz tábornokokat. Egy másik jelentés szerint a torreoni 60. gyalogzászlóalj szin­tén fellázadt, Jósé San Martin kormányhü csapatai azonban rögtön leverték ezt a részlet- felkelést. Newyork, október 5. A mexikói forradalomról csupa ellentétes hir érkezik Newyork- ba. Egy jelentés szerint Serranot, akit általában a felkelők egyik vezérének tekintettek, a kormánycsapatok kivégezték. Hir szerint a felkelők vezérét árulás juttatta a kormány kezére. Domingues tábornok Serrano leghiibb hívének számított, de csakhamar bebizonyo­sodott, hogy a tábornok tőrbe csalta a felkelőt, átpártolt Calleshoz és Serranot kiszolgál­tatta az ellenségnek. Ugylátszik, hogy Oalles és Obregon kellő időben értesültek a felke­lésről, melyet csak azért nem fojtottak el csirájában, hogy Serranétól, a legközelebbi el­nökjelölttől végérvényesen megszabaduljanak. Serranon kívül még két tábornokot lőttek agyon. A felkelők pártvezetőségét tehát teljesen megsemmisítették. Az agyonlőttek va­gyonát az államkincstár javára elkobozták. Newyork, október 5. Gomezről egyelőre nem érkezett jelentés. Veracruzi hírek sze­rint a felkelés vezére nem Serrano volt, hanem Gomez, aki még mindig szabadlábon van. A Mexikóba vezető vasútvonalat a felkelők és Gomez még mindig megszállva tartják. _ A parasztpárt elhatározta, bőgj* támogatni fogja Calles kormányát és előteremti a szük­séges pénzt tízezer katona felfegyverzésére. A kamarát külön ülésszakra hívták össze, hogy kizárják azokat a képviselőket, akik a lázadással azonosították magukat. Te rmészetes júdkurák. Érelmeszesedés, ideg, csont, bőr és mirígybajoknál, hudéseknél, izzadmányoknál stb. stb., vérszegény, gőrvélyes és angolkórós gyermekeknél a Csín Jód Bróm Gyógyvíz és Jód-fürdösó OTTHONI IVÓ. és FÜRDOKURÁJA kiváló gyógyhatású Részletes és ingyen felvilágo­sítást nyújt a Fürdöigazgatősá?, Csizfürdö-Cukupele Kapható: Gyógytárakban, drogériákban, ásványvizkereskedésekben. séhez való ragaszkodás következtében az erő­viszonyoknak és a losonci pártközi megálla­podásnak megfelelő megoldás nem vált lehe­tővé. Ezek alapján a pártelnök az elrendelt fegyelmi el­járást tárgytalannak jelentette ki, amit az országos pártvezetőség egyhangú he­lyesléssel tudomásul vett. Sajtókérdések A beérkezett indítványok között szerepelt Sloboda Károly pozsonyi pártvezetőségi tag indítványa a magyar és Démet nyelvű párt- sajtó fejlesztéséről. Az ezzel kapcsolatban ki­fejlődött vitában az egész szlovenszkői. sajtó­kérdést megtárgyalták és a pártsajtőhan több praktikus módosítást határoztak el. Fleisch- mann Gyula dr. főtitkár javaslatot tett ma­gyar sajtőreferátus felállítására, amely ügyben az elnökség már eddig is tett bizonyos lépése­ket, s amit — ha a párt anyagi eszközei meg­engedik — tovább fognak fejleszteni. A tárgysorozaton lévő több folyó ügy le- tárgyalása után Jacsik Miklós ungvári birto­kos szeretettel üdvözölte az országos elnököt és a pártvezetőséget s a ruszinszkóiak nevében annak az óhajának adott kifejezést, hogy az országos pártvezetőség látogasson el Ruszin- szkóha is. Grosschmid Géza dr. szenátor indítvá­nyozza, hogy már a legközelebbi pártvezető­ségi ülés Ruszinszkóban tartassák, a pártveze­tőség ily értelemben határoz. Polák Gyula dr. javasolja, hogy a pártve­zetőség jegyzőkönyvileg mondjon köszönetét a Lőcsei Hitelbank igazgatóságának azért a szi­ves vendéglátásért, amelyben az országos párt- vezetőségnek minden tátrai ülése alkalmával a Grand Hotelben része van. Végül Szüllő Géza dr. országos elnök kö­szönetét mond a párt valamennyi törvényho­zójának önzetlen és fáradhatatlan munkájáért, hálásan köszönte meg a párt támogatását, el­ismeréssel emlékezik meg az összes körzeti tit­kárságok, derék és becsületesen végzett mun­kájáról s az ülést berekesztette. a pártvezetőségi ülésen jelenlevő tagjait eljá­rásuknak azonnali igazolására. A pozsonyi helyi csoport igazoló jelentésének meghallga­tása után az efölött lefolytatott vita alapján és Fedor Miklós, valamint Polák Gyula dr., a párt losonci megbizoítainak felvilágosításai nyomán az országos pártvezetőség megállapítot­ta, hogy a pozsonyi helyicsoport eljárása nincsen ellentétben a Losoncon szeptem­ber 20-án létrejött pártközi megállapo­dással, mert a magyar nemzeti pártnak a pozsonyi erőviszonyaival arányban nem álló követeié­zmDwum, HtGÉNY- IRTA. AAÓRICE £$IÖA\.ÖND (25) — Nem tud úgy aídamázmi senki, mint az i én sógorom Dávidházy Péter — szólt az ez- a redős. — Ha.az elment Pesten az Országos ■ Kaszinóba s hozzáfogott beszélgetni, abba- j hagyták a kártyázást az urak « odlagyülitek : hallgatni. Ennél nagyobb dicséretet nem tu- dók mondani ná . . . — Ennél nagyobbat Ábel bátyáim neon is lehet, mert egyszer én is . . De leintették Igazmondót s él is hallga­tott, mert Ábel bácsi még folytatta s “öre­gebbek előtt felkelj s 'annak orcáját megbe­csüljed!" — Egyszer odajön a társaságihoz, valami kávéházban, Agai Adolf, a Borsszem Jankó szerkesztője. Majd halálra kacagja mágiáit .az öreg ur adomáin s félrehivja, azt mondja neki: „Uram, ezek valami olyan remekek, hogy ha ezt az ur leírja, ennek világsikere lesz. írjon meg egy párat nekem,-én azt na­gyon jól megfizetem." „Lehet" — mondta Dávidházy sógor s hazament s elldicsekedett a feleségének, mert akkor bizony már na­gyon ráfért volna egy kis segítség: „Lesz mán pénz, lesz mán pénz. Lesz mán neked őszi toaletted, a gyereknek is lesz uj ruhács­ka, ne pisszegjetek, megvan mán, gyün a piz“ ... Le is ült, megírt egyet-kettőt s más­nap már el Is küldte ‘ a Borsszem Jankónak. No legközelebbi szombaton megy be a Kaszi­nóba, mert hát megvenni, az mégis derogált /neki, meg az ember sajnálja is a pénzt egy újságért kiadni. — Szóval óvatosan megnézi a Borsszem Jankót az olvasóban, végignézi: nincs benne — Még eooer megnézi. Hogy le­het a — No mindegy, biztosan elkésett, ez a szám már készen volt, nem fért belte. Vár még egy hétig. Akkor újra megnézd: most sincs benne — Nem baj, nem baj, mondja magába, — sok írás van ezeknél előre, majd jön — majd jön - De a harmadik héten se jön — Megazúisfen ezt a zsidót, hogy mert ez engem igy félültetni l s nagy mérgesem fel­robog a szerkesztőségbe s azt mondja: „No uram, megkapta a levelemet, vagy nem?" „Meg", — mondja az Ágai. „Nahát akkor mér nem nyomtatja? híjába dógozok? Megaz- íistem." Aszomgya rá az Ágai: ,Hát méitósá- gos uram, maga megírta az adomát, dle el- ifellejtette bele Írni a hangját, meg a mimi­káját." Nagyot nevettek és igazat adtak a „zága- jirnak". — Nem is lehet azt leírni, — mondta az ezredes. — Hogy az úristennek milyen rette- • metes sok kincse van! Ki tudná teltetni a lep­kének a szimpompáját és azt a halhatatlan- sok gyönyörűséget, amit ágy jó bor mellett . ieigy igazi jó társaság el tud pazarolni a maga- gyönyörűségére ezen a szép nagy magyar úri villáéban! — Ezzel odaű'esett Zoltánra, nem fogja-e rögtön kifigurázni a katona-filozófusságé rt. De Zoltán hallgatott, maga elé nézett, mint­ha nem is volna jelien, csak ép jelen van. így repült el aztán a délután, mint a töb­bi szép magyar délután a fehér asztal mellett s míg az urak ott ültek s nevettek és szórták a szikrákat, azalatt kint nevetett a nap s szikrázott a sugár a búzatáblákon s nevelte, érlelte a tejes, kövér buizaszemeket, hogy a sokisok tengernyi szemtecske táplálja s élet­tel élessze ezt a nemes úri világot. Alkonyatikor újra két kocsi jött. Egyik­ben Pairragih Gábor jött Kudora cimboráival. Azért jöttek, hogy megkérdezzék, hogy a ta­rokban jő volt-e a hívás, , mikor igy meg igy állott a blatt. Mert Zoltán volt a legnagyobb tekintély a tarokkban a® égés® vármegyében. A másik kocsin pedig két civisgazda volt, Malmosa, meg Kialima István, a Városi Jubtartó Társulat elnöke és titkára; ezek azért jöttek, hogy megnézzék a Zoltán uj selyme® mterinónyiáját, amit a bérleten állí­tott fel nagy költséggel, mert volt ott vagy háromszáz hold puszta, szikes legelő, ami semmi másra nem volt jó, tehát ő egy leg- elsőrendü modem juhászától rendezett be. Már voltak is kint ^ a „Osunyaifődön", ahol a birkaaklok vannak s most bejöttek az úrhoz vizitelni, hogy ne gondolja, hogy csak lopni jöttek a szemükkel. Szívesen látta őket s beültette maguk közé s a két v-eresnyaku magyar ugv megült az urak asztalánál, mintha ők is abból a faj­tából valók volnának, csak egy kicsit csende­sek maradtak, mert nem bírták az úriembe­rekkel felvenni a versenyt s nemis akarták, tisztességből, mivelhogy mindenkinek meg- 1 van a maga rangja. Megnyílt az újonnan épült mmm luxushotel Stadtpark, Wilson pályaudvarral szemben Mikor az erős nap elment, kitetepedtek a lugasba, ahol fiatal eoetfák adtak vékony árnyékot. Az italt ott is tehet. — Mért nem ültettek több fát? — kér­dezte Lekenczey a házigazdát. — Nálunk Gömörben más a világ. Más ott az isten vilá­ga is, ahol fa van meg erdő. — Nem nyél itt a fa, — mondta Borbiró. — Dehogy nem nyél, — szólt Lekenczey — most jövök Pusztasasról, a grófnál voltam, Egressy grófnál. Olyan fácánosa van annak, hogy csudájára járhatnak. Van ott exotikus fa is, rengeteg kanadai ezüstfenyő, meg áíri- fcai tuMpánfa, meg a jóisten tudná mi. Ha azoknak jó ez a kliima, akkor ne beszéljetek nekem arról, hogy az Alf öldlön nem nyél meg a fa. Nevettek az urak. — Tudod-e külügyminiszter uraim — szólt Pa,nragh Gábor, — bány ezer hoM’at ül­tetett bele a gróf abba a parkiba? — Héteze- ret — Mert mikor hozzá fogott, tizenöt ezer holdja volt, de most már csak nyolcezer van néki. — Minden fának külön gödröt ásatott, úgy hordták bele a jó földiét, nógyökrös igás szekérrel, mert ott minden fának más össze­tételű föld kell. Most osztán addig, niig meg nem eszi azt a jófődet, amit kapott, addig nőtl, női az, mintha az édesanyja kötőjébe vé­na, de ha eooer a szik felver benne, majd meglátjuk, hogy fognak lehervadtnl. Barátom, az én kertembe úgy néz ki az alimafa, hogy nem merek ránézni, olyan az, mint a Szon- tóglh-szainatóriumba a vendégek. Ott voltam a Tátrába a imult nyáron, de úgy megijedtem, úristen, ért kell nekem nézni, gyere felesé­geim. kislányom, itt csak betegek tehettek. Hát ilyen a and fődünkbe a gyümölcsfa (Folytatjuk.' 2

Next

/
Thumbnails
Contents