Prágai Magyar Hirlap, 1927. október (6. évfolyam, 224-248 / 1558-1582. szám)
1927-10-06 / 228. (1562.) szám
^ Hal stámunk 10 oMal % VL évf. 228. (1562) szám » CSŰtöltÖk » 1927 október 6 imjaajajamaaB Előfizetési ár: évente m félévre 150, SzloveTlSzkÓi és TUSZÍnSzkÓi ellenzéki pártok Szerkesztőség: Prága IU Paaská u;ica negyedévre 76, havonta 26 Kéj külföldre: «... . .. r 12, II. emelet Telefon: 30311 — Kiadoévente 400, félévre 200, negyedévre 100, Főszerkesztő: poUtikai napilapja Felelős szerkesztő: hivatal: Prága II., Panská ul 12/III. — Tehavonta 34 Ké. Egyes szám ára 1*20 Ke DZURANY1 LÁSZLÓ F0RGACH GÉZA Iefon:30311. — Sürgönyeim: Hírlap, Praha Bethlen világosságot derít az 1920-as tmneia-magyar tárgyalások kérdésére A tárgyalások a magyar államvasutak bérbevétele körül lorogtak — „A iranciákban csak a jószándék és őszinteség volt megu — Lascu román szenátor valódinak mondja a Patéologue-jegyzéket Budapest, október 5. (Budapesti szerkesztőségünk teleilonjetentése.) Bethlen István gróf miniszterelnök az 1920. évben folyt magyar-francia tárgyalásokról a Magyar Távirati Irodának a következő nyilatkozatot tette: — Ha nézem ezeket a cikkeket, amelyek ekörül a kérdés körül mostanában napvilágot láttak, úgy látom, hogy tulajdonképpen itt egy olyan, annak idején széles körben ismert tények fetemlitéséről van szó, amelyeket ma a valóságnak meg nem felelő megvilágításba hoznak, amelyek körül tehát összekevernek valóságot, tévedést, félreértést és ferdítést. i 1920 tavaszán a békeszerződésre vonatkozó (tárgyalásokkal párhuzamosan bizalmas megbeszélések folytak a magyar kormány megbízottai és egyes francia tényezők között s e megbeszélések a magyar államvasutak bérbeadásával állottak kapcsolatban és erről annakidején a sajtóban és a parlamentben többször esett szó és azóta is. Ez volt az, amit annak idején „francia orientáció politikájának" neveztek. Nézzük most, hogy tulajdonképpen miire is irányultak az akkori tárgyalások. — Amikor Magyarország oda jutott, hogy formális tárgyalásba kezdhetett a trianoni szerződés feltételeiről, ez a tárgyalás nem jelentett mást, mint hogy az eredetileg átnyújtott békefeltételekre írásbeli észrevételeket tehessünk. A békeszerződés területi rendelkezéseit tulajdonképpen már véglegeseknek kellett tekinteni. Nem lehetett az akkori viszonyok között számítani arra, hogy ezeket a feltételeket a szövetséges hatalmak bárminő igazságok hatása alatt megváltoztatnák. Arra sem lehetett számítani, hogy Franciaország egyol- dalulag lett volna hajlandó erre. Egyedül arról lehetett szó, hogy rámutassunk a francia politikai élet vezető tényezői előtt a békefeltételek igazságtalanságaira, hogy ezek révén esetleg később lehessen változtatni a békeszerződés rendelkezésein. A magyar kormány megbízottai ezt nem is mulasztották el. Elég rámutatni arra a jegyzékre, amellyel a szövetséges hatalmak 1920 május 6.-án a véglegesen megállapított békefeltételeket aláírás végett eljuttatták a magyar kormányhoz, s amelyet Millerand-féle kisérő levél alatt ismert a magyar közönség. — Ez a kísérőlevél óvatos formák között Ígéretet tartalmaz arra, hogy a békeszerződés teltételeit és igazságtalanságait a határ- megállaipitás során orvosolni fogják. Ebben az ígéretben már a megelőző magyar-francia tárgyalások eredménye jelentkezett, amely tárgyalásokról most annyit beszélnek. — Anélkül, hogy a bizalmas diplomáciai tárgyalások részleteit most szeLlőztetná akarnám, megállapithatom, hegy kompetens franeia tényezők megértették álláspontunk igazságát, belátták, hogy módot kell találni az igazságtalanságok későbbi orvoslására. Komoly francia tényezők hajlandóságot mutattak egy olyan helyzet megteremtésére a dunai államok között, amely a békés együttélést lehetővé teszi az igazságtalanságok fokozatos kiküszöbölése révén. Azok a francia tényezők, akik annakidején a magyar kormány megbízottjaival tárgyaltak, e politika magyar részről való őszinteségének garanciáját abban látták, hogy Magyarország közgazdasági életében megfelelő gazdasági befolyást kapjanak. Röviden arról volt szó, hogy a MÁV bérbeadása ellenében a francia politikai élet tényezői hajlandók voltak arra, hogy a bizalmas tárgyalások eredményeképpen a Millerand-féle levélben felvetett ígéretek szellemében elősegítsenek olyan politikát, amely elvezethet a békeszerződés igazságtalanságainak orvoslásához. Arról nem volt szó, hogy szövetségi szerződést ajánlottak volna fel, sem pedig egy magyar katonai kollaborációs tervről. Á leghatározottabban hangsúlyoznom kell, hogy a tárgyalások anyagát katonai tervek sohasem képezték. Sohasem tettek a hadsereg felszerelésiére vagy felállítására a franciák ajánlatot. A magyar hadsereget a szovjettel szemben igénybe venni sohasem akarták. A tulajdonképpeni döntőjelentőségü magyar—francia tárgyalások egyébként 1920 májusára és júniusára estek. A szovjet támadása Lengyelország ellen pedig csupán ugyanazon év júliusának végefelé kezdett veszélyes jelleget ölteni. Tárgyalásaink és a szovjet támadás veszélye tehát időben sem estek egybe. — Abban nincsen semmi kétség, hogy a francia tényezők is őszintén kívánták azoknak a terveknek megvalósitását, amelyekre a fentiekben utaltam. Bizonyos, hogy a béke- szerződés igazságtalanságait ők is felismerték. Kérdés azonban az, hogy az akkori politikai helyzetben és annak remélhető további kialakulásában el lehetett-e várni azt, hogy a felvetett tervek a mi javunkra rövid időn belül gyakorlatilag valóra válthatók lesznek. Erre nézve várt az akkori magyar kormány felelősségének teljes tudatában komoly garanciát, amely nélkül az ország közvéleményével nem lehetett volna elfogadtatni azt, hogy vasútvonalaink kezelésébe idegen befolyást hagyjunk érvényesülni. Ilyen garancia biztosítása akkor sajnos nem sikerült. Nem mintha a francia tényezőkben nem lett volna meg a jószándék, hanem csak a jószándék és csak az őszinteség volt meg. A tervezett politikai koncepció gyakorlati valóravéUásának garanciái elmaradtak. Ez a magyarázata ama tárgyalások megfeneklésének, semmi más. A tárgyalások jelentősége magyar szempontból abban rejlik, hogy francia részről komoly tényezők már akkor elismerték a békeszerződés igazságtalanságait, készségüket fejezték ki az igazságtalanságok orvoslásához vezető nolitika kezdeményezésére és ezzel erkölcsi jogalapot adtak nekünk ahhoz, hogy megfelelő időben az igazság elveinek alkalmazását tényleg követeljük. iket nem irta al-á, a Keleti Újság munkatársa felkereste Lasku Demeter ár. nagyváradi szenátort, akiről baairaitottialk tudták, hogy fényt tud deríteni azokra a hírekre, amelyek Fmndaoirezág 1920. évi külön ajánlatával kapcsolatosaik. Lasku érdekes egyénisége a román palitikaii életű ók. Izzig-vérig naciouallsta, aki békeidőkben sem tagadta meg nacionalista elvét, de ennek elleneire, úgy a multiban, mint a jelemben, baráti érintkezést tart férni magyar körökkel. Laeku többek között a következő kijelentést tette a hírlapírónak — Nem az a fontos, hogy tényleg Maurice Paleologue irta-e alá a jegyzéket., vagy más. Ám jelentse ki egyik-másik magyarországi, vagy más külföldi lap, hogy a Paleologue-jegyzék közönséges hamisítvány, én a leghatárazottaíbban állítom, hogy a jegy- , zék tényleg meg volt és azt tartalmazta, amit a Magyarság cimü budapesti .napilap- annakidején közölt. Valóban igaza van Paleologuenak. Ö tényleg nem irta alá a jegyzéket és igy távol áll tőle, hogy meghazudtolja önmagát. A jegyzék aláíróiként Saint Suer gTóf diplomáciai meghatalmazott miniszter és Aurier titkár szerepeltek. Ha önök biztosat akarnak tudni, úgy forduljamak a párisi magyar származása Finaly bankárhoz, aki a Bamque de Paris et de Pays-ban ügyvezető igazgatója. A MÁV bérbeadásával kapcsolatos tranzakciiónak és az egész politikai tárgyalások kereskedelmi részének ő volt a kezdeményezője. — Engedje meg, szenátor ur, hogy feltegyük ömlhöz a kérdést, — fordult hozzá a hírlapíró. _ A legeli ént élesebb államférfiul nyilatkozatok hangzottak el már e kérdésben, amelyek csak egy-egy vonatkozódban fedik az ön állításait. Mire alapítja szenátor ur azt a meg inga Ihatatlan meggyőződését, hogy a jegyzék két ország kölügyrai- nisztédumának határozott cáfolata ellenére létezett? Ladku szenátor titokzatosan mosolygott. _ Arra az egyszerű tényre — mondotta ho gy a jegyzék hiteles másolata nálam van. Egyedül az állaim-vasut-akról szóló leltárjegyzékem hiányzik, noha ez, amint tudja, szintén az ügyhöz tartozik. A beszélgetés folyamán Lasku Demeter dr. még érdekesebb dolgokat közölt. Megemlít ellő, hogy néhány nappal ezelőtt Friedrioh István volt miniszter elnök nyilatkozatot tett oly irányban, hogy a Paleologue-jegyzékkel zavaros időben Románia delegátusai külön békeajánlatot tettek neki. _ Annak a delegátusnak a nevét, akivel tárgyalásai folytak, érthető diszkrécióból élhall- giaitta. Feloldom őt a diszkréció alól. Én voltam az, akire Fniedrioh István célzást te#. Nekem ugyanis mindig az volt és ma is az a meggyőződésem, hogy a Magyarország és Románia közötti differenciákat a két államnak a többi államoktól függetlenül, egymással kölcsönösen kell elint ézniök. La sku ezután visszatért a jegyzék kereskede-l'- mi részére és minden ellenkező állítással szemben hangsúlyozta, hogy a politikai egyezményt 1920 julins 18-án Gödöllőn, a katonai Egyezményt pedig jitlius 20-án Budán a kiiliigymAnisztériumbaat aiMirták. A mai leleplező közlemények ősapán a in« ive ■ /<%«• szági olvasóközönség előtt bírhatnak a szenzáció erejével, mert a liéceben megjelenő Ember ormit! emigránslap valahogy megszerezte a kereskedelmi és katonai egyezményt, de a határkérdésekkel foglalkozó politikai egyezménynek birtokába jutni nem sikerült. — Az a meggyőződésem — fejezte be La ám Demeter nyilatkozatát —, hogy a jegyzéknek formáját és az ezen szereplő neveket szántszándékosain változtaifiták meg. Hogy milyen okból, é-n azt csak sejtem, de nem tudom. Bárhogy is cáfolják, ez a tényeken és magán a lényegen nem változtat. Még csak azt említem meg. hogy francia részről létezett egy előzetes megállapodás, amelyet a francia kormány nem hagyott jóvá. Magyarok szlovákok, németek testvéri egysége a keresztényszocialista párt országos pártvezetőségi ülésén A páftvezetSség lelkes ünneplésben részesítette SsüllS Géza országos pártelnököt — Helybenhagyok a pc-zsonyi helyi pártszervezet jelzését Lascu román szenátor hitelesnek Ismeri el a jegyzéket Nagyvárad, október 5. (Saját tudósi tónktól.) A budapesti Reggel hétfői számában megjelent Pa- leoiogue-nyiíafkozattal’ kapcsolatban, ain eüyef keddi számiunkban közöltünk és amelyben a francia miniszter kijelenti, hogy a misztikus jegyié-. ötátraftired, október 5. (Saját tudósítónk telefon jelentése.) Az országos kerosztényszo- ciaiista párt október 4-án a tátrafüredi Gramd Hotel nagytermében országos pártveeetőségi ülést tartott, amelyen megjelentek a párt összes törvényhozói, az országos pártvezetőség tagjai közül 28-an személyesen, 75-cn pedig meghatalmazott utján. Délelőtt féltig órakor a pártnak végrehajtó bizottsága" tartott ülést, amelyen beható részletességgel letárgyalták a választásokkal kapcsolatos kérdéseket és előkészítették a pártvezetőségi ülés elé terjesztendő ügyeket. A végrehajtóbizottsági ülés déli egy órakor ért véget. Délután fél három órakor vette kezdetét Szüliő Géza dr. országos elnök elnöklete mellett a pártvezetőségi ülés. S z ü l 1 ő Géza dir. országos elnök annak megállapítása után, hogyr a párt vezető ségi ülés határozatképes, üdvözölte a meg,jelenteket, majd hatalmas beszéddel megnyitotta a pártvezetőségi ülést Sziuj j Géza dr. nagyjelentőségű beszédét la. púnk más helyén teljes terjedelmében közüljük. Szüllo Gésa ünneplése A nagy lelkesedéssel fogadott beszéd után D o b rá n s z k y János, a párt országos aleilnöke és a szlovák osztály vezetője köszönetét mondott a Szlovenszkón élő szlovákok és szláv iákok nevében az országos elnöknek azért, hogy a keleti szlovákok és szlovjákok érdekeinek védelmét is belekapcsolta az országos keresz- tényszocialista párt programjába. ^ Meg van győződve arról, hogy ha az elhangzott beszéd köztudomásúvá válik, a keleti szlovjákság is az ő politikájához orientálódik és annak józansága magával ragadja Szlo- venszkó egész miépét. Szervezeteink — úgymond — nincsenek még a kellő arányokban, kiépítve s & jelenlegi községi választásoknál
