Prágai Magyar Hirlap, 1927. október (6. évfolyam, 224-248 / 1558-1582. szám)
1927-10-27 / 246. (1580.) szám
Mai számunk fO oldal Előfizetési ár: évente 300, félévre 150, negyedévre 76, havonta 26 Ké; külföldre: évente 400, félévre 200, negyedévre 100, havonta 34 Ké. Egyes azém ára 1*20 KÖ A szlovenszkói és ruszinszkói ellenzéki pártok Főszerkesztő: polÍtÍk(lÍ nCLpílopjCL Felelős szerkesztő: DZURANY1 LÁSZLÓ FORGACU GÉZA Szerkesztőség: Prága II„ Panská ulice 12, II. emelet. Telefon: 30311 — Kiadó* hivatal: Prága II., Panská ul 12/111. — Telefon: 30311.— Sürgönyeim: Hírlap, Praha Tanulság és tennivaló Irta: Sziklay Fenenc Kassa, október Volt a régi rómaiaknak egy igen-igen egészséges babonájuk. Az örömbe mindig kevertek egy kis ürmöt, ha nagyon boldogok voltak, készakarva kerestek valami kellemetlenséget, mert az volt a hitük, hogy az istenek megirigyelik a földi ember tiszta boldogságát. Ha nagy volt a római légiók diadala s az imperátor megkapta az engedélyt — a birodalom területi gyarapítása fejében — a Criumfusra, felöltötte a íriumfátor virágokkal hímzett tógáját s diadalmenetben vonult be a szent városba. De akármilyen nagy volt is a triumfus, akármilyen általános és egyhangú a lelkesedés, kellett a disszonancia. Ha nem akadt önkéntes gúnyolódó. magúit az imperátorok fogadtak hivatalos „ea/villator“-okat maguk ellen, akik a győzelmi himnuszok közé szatírát vegyítettek. Csak azért, hogy a tiszta örömöt, boldogságot ne irigyeljék meg az istenek. És az ilyen hivatásos gunvolódók- ra nem volt szabad megharagudni, ha még olyan érzékeny pontokon sebezték is meg éles szónyilaikkal a diadalmas vezéreket, hiszen jő volt a szándékuk: nem-csak az istenek haragjának leszerelése, a disszonáns hang figyelmeztetés is volt, hogy a diadalmámor ne bízassa vakká a trium- fátort. Nem akarok a hivatásos eavillator hálátlan szerepére vállalkozni, mert sokan vannak, kik a jóindulatú szatírát is komolyba vennék. Nemcsak a triuimiálók, inkább a legyőzőitek s a mi községi választási győzelmiünk egész különös helyzetiben esett meg; a saját portánkon, ahol mégsem lehetünk mi az urak. Úgy érzem azonban, lelki szükség nekem, hogy a győzelmi mámor diadalénekébe mégis vegyítsek egy kevés disszonanciát, hogy a diadalt ne változtassa pyrihueivá az elbizakodás. Kétségtelen, hogy 1927 október 16-ika fordulópont a csehszlovákiai magyar kisebbség életében. Nem azért, mert a községi kispolitikában megtartottuk a pozícióinkat, *5t megerősítettük is. de azért _ ami ennek is oka volt jórészben —, miért. be bizonyosodott, hogy a magyar egység erő, melyet minden áron meg kell tartani, még ha áldozatokkal is jár az! A községi választási kampány igazolta, hogy « két pártra tagolt magyarság egy, szorosan együvé tartozó erőkomplesum, melynek egy a célja, egy a feladata s ha a cél elérésére szolgáló metódusokban különbözők is az utak és eszközök,- az ut és eszköz soiiasem lelhet többé egymás ellen fordított. Átkozott legyen, aki ezt meg nem érti s eki nem tud a cél érdekében, ha kell-, áldozatra is vállalkozni A két év előtt megsebzett magyar egység első gyógyulást mutató momentumát látom a községi választások diadalában s ez a szememben annyira fontos, hogy minden más, mellékesebb szempontját észre sem akarom venni. Maga ez a győzelem azonban még nem gyógyulás. Csak annyit jelent, hogy a sebláz esett, de a krízisen még nem jutott túl. Most, most van ideje a leggondosabb ápolás-' nak, mert a legnagyobb betegség sem oly veszedelmes, mint a — visszaesés. A betegnek a legjobb gyógyszere a hit, a remény. A hit a test ellentálíó erejében, a remény abban, hogy a gyógyulás után erősebbé fejük a beteg, mint annak előtte volt. A betegségen átesett ember vigyáz az életmódjára s igyekezik kifejteni eddig talán elhanyagolt testi erőit, hogy ellentáH- ; óbbá legyen egy következő betegséggel szemben. Ez legyen a programunk is. Már most, hogy a gyógyulási folyamat szemmel láthatólag megindult, kétszeres, százszoros óvatossággal kell vigyáznunk, hogy azt semmi zavaró, vagy hátrálta tő momentum ne késleltesse s előre is gondoskodnunk kell az egészégesnek ígérkező beteg életmódjáról. Minél hamarább konzíliumot kell tartani fölötte, hogy az orvosok vállalják a felelősséget a beteg állapotáért s magárahagyatottságában ne az induljon a maga feje után. • _-De ne beszéljünk képekben. A választási kampányt megelőző losonci megbeszélés eredményei megmutatták, hogyha őszinte szándékkal fog kezet a két vezérkar egy közös célra, a győzelem holtbizonyosra vehető. A sikeres kezdetben megvan a folytatás gyökere és indoka. A közös öröm elfeledi éti a kétévi egymás ellen való harcban kapott sebek sajgását, hiszem és vallom, hogy az idő megérett a további tárgyaBemes expozéja a R&ihermere akcióról A Vatikánnal a végleges megegyezés rövidesen várható — Kramár szermi Benes optimizmusa indokolatlan s a külső propaganda csődöt mondott — Szenvedélyes vita az expozé fölött — Prága, október 26. A kópviselőház külügyi bizottsága ma délelőtt Tomasek elnöklése mellett ülést tartott, amelyen Benes külügyminiszter nagy expozét mondott a nemzetközi politikai helyzetről. Benes beszéde elején a népszövetség legutóbbi üléséről emlékezett meg. — A népszövetség legutóbbi ülésén, úgymond, egyes nemzetközi események kikristályosodtak s olyan jelleget kaptak, amelyek a mai európai nemzetközi politikát igen jói karakterizálják. Az események előterében dJloit mindenekelőtt a francia-német közeledés politikájának folytatása, Németország pozíciójának erősödése az európai politikában, továbbá az angol-orosz szakítás, a kínai polgárháborúk kapcsán, az olasz- jugoszláv vita és végül a csődöt mondott tengeri lefegyverzési konferencia. Ezek az események hatották át a delegátusokat és bizonyos pesszimizmust is idéztek elő Géniben. Erre azonban mihamar megjött a reakció s a félelem is elmúlt. Igaz, elégedetlenség uralkodott Genfben a lefegyverzési politika jelenlegi állása miatt is. A háború utáni Európában a népszövetség politikájának legfőbb célja a lefegyverzés volt s azok az európai államok, amelyek a békeszerződéseket aláírták, kötelezték is magukat reá. A lefegyverzés előkészítése — A lefegyverzést illetőleg három kép alakult ki Genfben. Egyrészt nem elég tiszta a helyzet a nemzetközi politikai téren, hogy a lefegyverzési konferenciát össze lehessen hívni. Franciaország viszont, amely elsőnek jelentkezett a lefegyverzési gondolathoz, a népszövetségtől kezességet követel, és egyúttal a lefegyverzés precizirozását is. Végül Németország olyannak találja a helyzetet, hogy a lefegyverzési konferencia azonnali összehi! vása mellett foglal állást Benes ezután a népszövetségben történt | változásokról tesz jelentést, majd kijelentette, hogy a lefegyverzési konferencia Selőkészilé- se céljából egy uj komité alakúit, amelynek Csehszlovákia is tagja, ez kiépíti a közbiztonsági óvintézkedéseket, újabb biztosítékokat és megegyezéseket készít elő a háború és támadások ellen. A munka novemberben kezdődik. 1928 tavaszán talán már tisztább lesz a helyzet és jövőre már össze is lehet hívni esetleg a lefegyverzési konferenciát. Tárgyalás a Vatikánnal — A csehszlovák külpolitika az elmúlt évszakban foglalkozott ,a Vatikánnal fennálló konfliktus elhárításának kérdésével, valamint az egyházpoiltikai problémák redezé- sével. E célból e nyáron Prágába érkezett Msgr. Ciriaci és később Rómába utazott Krof- ta meghatalmazott miniszter. Egyházpolitikai téren ma a következő a helyzet. A jelenlegi kormány az egyházpolitika terén ugyanazon az irányvonalon halad, mint a nemzeti, koalíciós kormány. Nem folytat párt-, hanem állam politikát. Nem csinál sem jobb, sem baloldali politikát, hanem olyan megoldást talál, amely elfogadható lesz mindkét részről. Ebben az irányban diszkusszió folyt a Vatikánnal. Megvitatás tárgyát képezte Húsz János ünneplése. A külügyminisztérium javaslatokat tett a Vatikánnak a szlovenszkói határ rendezését illetőleg s ebben a kérdésben is változatlan a kormány régebbi álláspontja. Az egyháznak az államtól való radikális elválasztásáról szó sem lehet, a kormány azonban nem tárgyalt és ma sem tárgyal a konkordátum megkötéséről. A helyzet ma olyan, hogy a csehszlovák kormány és a Vatikán között a végleges megegyezés rövidesen várható. A revízió csak megegyezés utján a í 9. szakasz alapján lehetséges A békeszerződés revíziójával kapcsolatosan ezeket mondotta Benes: — Megállapítom, hogy az angol kormány tekintettel arra, hogy az akció Londonból indult ki, semmi közösséget nem vállal ezzel. Ez nem történik az 5 intenciói szerint és egyenesen ellentmond a politikai irányelveinek. Ezt az első sajtótámadás megjelenése után hivatalos körök jelentették ki Masaryk János követünknek. Nekem személyesen alkalmam volt erről Chamberlain külügyminiszterrel Genfben beszélni. Föl vagyok hatalmazva arra, hogy megállapítsam azt, hogy az angol birodalomnak politikája, amelyet az alsóházban lefektetett, az, hogy az angol kormány az európai béke politikáját követi, a békeszerződésekhez tartja magát, mert azokat aláírta. — Mi azt mondottuk, hogy az egész világ tudja azt, hogy a békeszerződések nem tökéletes müvek. — De mi állítottuk és állítjuk ma is, hogy a mai helyzet sokkal jobb, mint volt a háború előtti helyzet, úgy politikai szempontból, mint a nemzeti gyűlölet szempontjából is. A békeszerződések a nagy ügyet ebben az értelemben is felfogták. Minthogy mindenki tudta, hogy határokat nem lehet egyik vagy másik politikai és nemzetiségi ideológia szerint vonni, hanem csakis valóban első lépés a közélet minden fázisára kiterjedő közös munka megvalósítása felé, a legközelebbi teendő a legjobban kínálkozó alkalom föl- használása, a közös kulturális vezetőszerv megteremtése volna. A politikánknak, ahogy, mint nem politikus, természetes eszemmel elképzelem, kettős feladata lehet: aktív és passzív, teremtő és védekező. Védekező: az elnyomó tendencia ellen és teremtő: a nemzet ma még meglévő és szinte kézzel fogható belső lelki erejének intenzív kifejlesztése által. Az első a politika feladata, a másik a kulíurmunká-é! Hogy a politikában melyik módszer a helyesebb, nem hivatásom, még csak gondolkozni sem rajta. De azt hiszem, lényegében a kétféle metódus is csak egymás előnyére szolglálhat, ha közös és előzetes megállapodás eredménye s nem irányul egymás ellen. A kulturális védekezés, mint kultúrpolitikai rész, szintén a kétféle politikai metódus álé van rendelve, azonban a teremtő kulturális munkában föltétlenül az aktivizmus híve vagyok, csakhogy ebben az aklivizmueban más tartalmat keresek, mint amit a politikai viták folyamán értők és nem értők adtak neki Kulturális aktivizkomplik< meggondolások alapján, mindenki meg volt győződve arról is, hogy az uj és a régi államokban nagyobb vagy kisebb kisebbségek meg fognak maradni. Különben sem létezik úgyszólván egyetlen állam sem, amelynek nem volna nemzeti kisebbsége. Ezen alapelv alapján vették fel a szerződésekbe a kit bbségek védelmét. De a békekonferencián sem állította senki, hogy a békeszerződések és az egyéb szerződések örökké meg fognak maradni, s ezért képezi a népszövetségi paktum 19. szakaszát az a tétel, hogy szerződéseket meg is lehet változtatni Ezt mindnyájan aláírtuk, ehhez tartjuk magunkat és jogunk van erre hivatkozni. Ebben az irányban minden államnak megvan a lehetősége a szerződések megváltoztatását a népszövetségtől kérni. Ennek előfeltétele azonban az, hogy a kérelem a békeszerződéseknek és a népszövetségi paktumnak az alapelveit tartalmazza, vagyis lojalitást, békeszeretetet másokkal szemben és bizonyítékot arra, hogy az eddigi szerződés a politikai gyakorlatban keresztülvihetetlen. Ebben az értelemben egyetértek Lloyd Gc- orgeval, — mondta Benes, — hogy bármilyen szerződés megváltoztatása megegyezés utján és a népszövetségen keresztül megoldható, de kizárólag a 19. szakasz alapján. De igy is elutasítok minden akciót, amely a szermusnak gondolom azt, ha a mai határok között ie, bármilyen korlátozottak is azok, neon csak rekri- minálunk, de igyekezünk minden lehetőséget kihasználni a nemzeti művelődés fejlesztésére. Legideálisabb dolog volna, ha ezt az aktív kulturmun- kát a politikai élettől teljesen el lehetne különíteni, de amíg a magyarságnak nem áll oly politikamentes szervezet a rendelkezésére, melynek keretéiben ezt a munkát elvégezheti, a politikai pártoknak kötelességük, szervezeteiket a kulturális munka rendelkezésére bocsátani keretül. Minden nemzetnek a műveltsége, kulturfoka adja meg a létjogosultságát. Ma még állunk a ~égi ku’lturfokon, nem a nívó, csak a dolgozók száma fogyatkozott meg, de igen-igen félek, hogyha egy ilyen diadal s az azt követő örömujjongás elhiteti az emberekkel, hogy most már mindent elértünk, ez a hit, ez az elbizakodás végzetessé lehet további sorsunkra. Most, éppen most kell marokra kapnunk az ásó nyelét,- melyet sikerült végre a foltóba illeszteni s nem rátámaszkod-va elvakulni a győzelem görög bűzétől, de uj kedvvel, uj lelkesedéssel, felfrissült munkaerővel, önbizalommal ásni és ásni a szüat talajt a jövő termése alá. lások lehetőségére. Ha volnának is kényes p cm tol a politikai kérdésekben, melyeket ma, egyelőre kerülni kell, van a tárgyalások hátterében a községi képviselőtestületekben való képviséltetésen kívül _ helyesebben talán felül — egy nagyobb, fo ntosabb, átfogóbb szempont, mely teljesen se- bezetlenül került ki a kétéves testvéTharoből, mely a pártpolitikai harcok legzajoeabb idejében eean szolgált ellentétül, mely egyforma érdeke és célja mind a két pártnak, mely tehát minden különösebb nehézség nélküli képezhetné közös megbeszélés és közös munka tárgyát és ez a kulturális kérdések megoldása. Ahogy a helyzetet ismerem, ebben az egy pontiban nincsen a pártok, illetve azok kulturális exponensei között semmi ellentét, sem a célkitűzésekben, de még csak a metódusban sem. Viszont a közös kulturális szomjúság s az ennek csillapítására szolgáló közös kulturális munka ösz- széhbhn ngolha tná a lelkeket fent és lent s igy elő- készitője. lehetne a politikai összehangolódásnak is. Azok a lelkek, melyek a közös érdek közös szolgálatában egymásra találnák, már bajosan volnának szétválaszlhatók -s igy, ha a politikai ré::z!etmeg- egyeaés valóban, őszinte, tiszta szándékú yoit s
