Prágai Magyar Hirlap, 1927. október (6. évfolyam, 224-248 / 1558-1582. szám)
1927-10-16 / 237. (1571.) szám
■«W2öOT^&<^a‘0-Ktl*Tta» 1927 október 16, vasárnap. im r—-— ■—■ w- -v,— Van-e létjogosultsága a kisebbségi mentalitásnak? Irta: Aixinger László dr. A világháború és az azt követő események kétségen kívül gondolkodásra és a felmerült, meg a felmerülő jelenségek kutatására ösztökélhetik azt, aki nem fogad el mindent azért, — mert az úgy van. És sorra következnek ezután a gondolkodók és kutatók körében a racionalisták, a materialisták, majd azok, kik a természet, a világ- egyetem jelenségeivel hozzák kapcsolatba a különleges jelenségeket és végül jelentkeznek azok is, akik önmagukban keresik a bajok okát és a bajok orvoslásának módját. Ezek közé az utóbbiak közé tartoznak azok, akik felállították a kisebbségi mentalitás, vagy a kisebbségi géniusz elméletét. Próbáljuk meg az ő Írásaik és szavaik szerint röviden megállapítani, mi is az a kisebbségi mentalitás. Hirdetői — nagyobbára tisztalelkü, nemes- célú derék magyar ifjak —, azt mondják, hogy a kisebbségi mentalitás uj fogalma benne él már a lelkekben, a tudat alatt ösztönösen munkálkodik. Azért támadt fel, mert a magyarság több államban csak megtűrt kisebbséggé vált. Folytonos harc lett osztályrésze a vele szemben megnyilatkozó elnyomás ellen. Ebben a harcban uj, eddig ismeretlen energiák kerülnek felszínre. A kisebbségi mentalitás alapja az lesz, hogy a magyar más nemzettel sem fogja azt tenni, amit nem ki’ án, hogy vele tegyenek. Fokozottabban kifejlődik majd a kisebbségben az emberi szolidaritás, a szociális érzés, a humanitás, az igazi demokrácia stb. Komolyaikban fo-gja gyarapítaná lelki és anyagi javait. Kialakul benne az emberibb ember és a magya- rabb magyar. És ez a mentalitás hatással lesz az anyaország magyarságának mentalitására is, ha továbbra is érzelmi közösségben akar élni a kisebbségi magyarsággal. Azt is bevallják az uj mentalitás hívei, hogy Ady „Nekünk uj Mohács ke!l“ jelszava hatja át őket. Ezen kezdjük. Mert ebben van benne a kérdés lényege: mi magyarok oly nagy bűnöket követtünk volna el, hogy megérdemeltük az uj Mohácsot, megérdemeltük Trianont és ha nem javulunk, jöjjön reánk akár még egy Trianon, mert különben végünk van. Azt hiszem, csak az okoskodhatik igy, aki nem ismerte a háboruelőtti viszonyokat és nem tett összehasonlítást a magyar és egyéb nemzetek között, vagy aki a magyarban csak füstös kávéházakban és korcsmákban poshadó gondolat- és szóvirág-termelőket lát. Mert — beszéljünk egészen tárgyilagosan — a magyarnak nincsenek és nem voltak nagyobb hibái, mit akár a franciának, vagy egyéb győztes nemzet fiának. Ha voltak a politikában hibák, esetleg bűnök, nem voltak súlyosabbak, mint más nemzeteknek ilyen bűnei. Magyarország akkori közjogi kötelessége, amely az ifjabb generáció előtt már kevésbé ismeretes, sokat magyarázhat és igy azt is, hogy a magyar nemzet miért nem fejleszthette ki tehetségét és tudását, úgy mini azt például mostani helyzetében, de teljes függetlenségében kifejtheti. Akik a „bünös“ magyarból mint alapból indulnak ki, akaratlanul eszközeivé válnak annak a Magyarország és minden magyar ellen irányuló alantas propagandának, amely éppen azért, hogy megsemmisítse Magyarországot és minden magyart, el akarta hitetni a világgal, hegy a „bűnös" magyar nemzet rászolgált Trianonra, nem csupán a nemzetiségeivel, munkásaival stb. elkövetett igazságtalanságai által, de azzal is, hogy ő okozta a háborút. P,edig ma már mindezeket a rágalmakat megcáfolták és elég szomorú volna, ha éppen derék magyar ifjakban alakulna ki olyan gondolatvilág, amely megerősíti ezt a ma már valótlanságai révén megbukott propagandát. De menjünk tovább. Emberibb emberré, ma-, gyarabb magyarrá ma nemcsak a kisebbségi magyarok, de minden más magyarnak is válnia kell. Nagyon jól tudjuk, hogy a magyarországi magyarság e tekintetben elkövet minden lehetőt A magyar közoktatásügyi kormány hivatalosan is előmozdítja, hogy az uj magyar generáció, nemcsak a városi, de a falusi is, mindenképpen gazdagíthassa lelkét, értelmét. Ott is éppen úgy bele akarnak kapcsolódni a nyugati fejlődésbe (lásd Kle- belsberg Kunó gróf tevékenységét), olt is éppúgy töröködnek az emberi szolidaritás fejlesztésére (magyarországi cserkészmozgalom), ott is törekednek demokráciára, de józan tempóban és sohasem tévesztve szem előtt azt, hogy a m ig/ur nemzeti gondolatot ne érje sérelem. Mig nálunk — a magyarok körében — valami beteges hajszolása jelentkezik a demokratikus gondoláinak, amely sutba dobna annak kedvéért tradíciókat, nemzeti értékeket és nem veszi észre, hogy csak beugrik azoknak, akik a demokrácia jelszavával el akarják nemzetleniteni a jó magyart. Nem kell feléleszteni a magyarban a rokon- szenvet az elnyomott nemzetek iránt, mert ez a rokonszenve mindenkor létezett. Az elnyomott lengyel, török, — amire az ifjabb generáció nem emlékezhetik — felé szállt például mindemkor együttérző szeretete. Hiszen a magyar sem volt sem a közjogi, sem a nemzeti szuverénitás teljes birtokában azelőtt sem és nagyon jól tudta, mi az elnyomottnak lenni. Végtelenül káros az a beállítás tehát, mintha mi a múltban nem bírtunk volna ily érzékkel, mert ezzel csak fegyvert adunk ellenségeink kezébe, akik majd kérkedve mondják: ime, a magyarok maguk is beismerik, hogy van valami igaz az „ezeréves elnyomásában és egyéb elnyomásokban. Pedig az „elnyomottak" vígan éltek és virultak az „elnyomó" hazában. Mindezeknél lényegesebb — mondjuk — gyengéje a kisebbségi mentalitás teóriájának, hogy alkalmas lelki válaszfal felállítására az anya- országbeli magyar és kisebbségi magyar között. Utóbbinak kell hatnia az előbbire — mondják — nehogy megszűnjön az érzelmi közösség... Kicsit furcsán hangzik ez ugyebár, mintha fenyegetés volna benne. Bizonyos, hogy más viszonyok között élünk, de lelki, kulturális, érzésbeli céljaink miudig egyek és azok fognak is maradni, még ha a határok el is választanak. A kölcsönhatások elől sem fogunk kitérni sem itt, sem ott, nincs tehát semmi szükség ennek oly hangsúlyozására, mintha az érzelmi közösséget bármi veszély fenyegethetné ... Ne vegyük magunkra el nem követett bűnök és hibák terhét, ne meakulpázásokkal harangozzuk be azt a törekvésünket, hogy emberibb emberek és magyarabb magyarok legyünk, ne az elnyomottnak keserves maszkjával induljunk a küzdelembe, hanem öntudatosan, emelt fővel, mint aki érzi és tudja igazát és mint akinek fegyvere nemcsak a magasztos eszmék köre, de az erő is, amelyet kifejteni tud és akar. 1927 október 15. Egy döntő dolog Igenis ivart, monclítani .a vita iievében ('megírni ez-elkral ia bullám- vomalaikiról volt szó, íhogy íepötditk-te a viliág, m-egy-e valamerre, vagy visszatérő ütemek játéka csak az egész, mieigiujhódiása a Mi-ndlg- vdltnak) — nem .is tudom, (hogy fejezzem ki, iveim szemetek ismétlésiekbe esni. Talán igy: soha még ilyen kicsik e nem volt a Föld- i golyó, mintáim ilyenné mostan ában lett —■ i persze viszonylagosan. A szóbeli és fizikai kiöziiefceidés egyne gyorsuló irama össze- zsugoritotta a világot — eöhisizem, hogy ez is volt már, az is volt már, im-iudleuről volt már szó, dte arról még neon volt szó soha, hogy amit gondolok, csinálok, amit akarok vagy szeretnék, arról ha úgy tetszik neki vagy nekem, percek alatt értesül a FöM egész lakossága — s ha személyesen akarok erről meggyőződni, napok alatt ott vagyok, hiipp- hopp, ahol lenni akarok. Tündérország, ami a hótmérföldes csizmákat illeti, el Jött e világra — némi csalódást csak 'annyiban hozott, hogy Tündérország sokkal kisebb országnak bizonyult, mintamilyen Valóság országa volt valaha. Ohesterton azt inja valahol, netm érti, miért akarják a Kozmoszt mindenáron valami igen nagy dolognak elképzeltetni a metafizikusok — őneki jobbam tetszik egy icikepi- oike, apert, harcig, intim kis világmindenség gondolata. Nagyon jellemzőnek találom ezt az ötletet a közlekedés századában — jellemzőbb, mint amennyire elmés vagy igaz s éppen azért, mert a reakciós tudomány- és technik,atagadó, anti-evolucionista Cbesitartan volt vélte kénytelen, önkéntelenül elismerni, hogy az általa sokat emlegetett Tündérorszá- got ome mégiscsak az a bizonyos ^tudományos" fejlődés varázsolta elő. Hát persze, minden visszatér és megújul — de nem veszitek észre, hogy ennek a visszatérésnek 'és megújulásnak a tempója gyorsul soha nem látott mértékben, térben és időben ? Percek alatt kerüli meg gondolatom a glóbust — a világtörténelem fázisait évek alatt daráljuk le, mint a megunt leckét — ebből mégis csak kijön valami, csak tudnám, mi. (Úgy rémlik, már-már szinte tudtam — de aztán el elejtettem megint. Kételyek (fogtak el — talán éppen azért, mert túl köz-el jártam az igazsághoz. A Sark közeiéiben a mágnestű ingadozni kezd, tudjátok — ugyCátszik, Isten közelében vagyunk agy a hittel.) 1 * Egyébként kedves játék alakult ki a vitából. Annak bizonyításául, hogy a Földgolyó lakossága sokkal közetüebb van egymáshoz, mindenféle (tekintetben, mintahogy vállárba is volt, próbát ajánlott fel a társaság egyik tagija. Tessék egy akármilyen meghatározható 'egyént kijelölni a Föld másfél milliárd 'lakója közüli, bármelyik pontján a Földnek — ő fogadást ajánl, hogy legfeljebb öt más egyénen keresztül, kik közül az egyik neki személyes d s m e t ő s e, kapcsolatot tud létesíteni az illetővel, csupa közvetlen — ismeretség — alapon, mint ahogy mondani szokták: „Kérlek, te ismered X. Y.-t, szólj neki, hogy szóljon Z. V.-niek, aki neki ismerőse ... stb." — Na erre kiváncsi vagyok, mondta valaki — hát kénem, mondjuk... mondjuk, LagerLötfif ZeJma. Lagerl'ötff Zelma, mondta barátunk, mi sem könnyebb ennél. Két másodpercig gondolkodott csak, már kész is volt. Hát kérem, LágerIlöPf Zelma, mint a Nobed-diij nyertese, nyilván személyesen ismeri Gusztáv svéd királyt, hiszen az adta át neki a dijat, az előírás szerint. Már pedig Gusztáv svéd király szenvedélyes tenniszijátékos, résztvesz a nemzetközi nagyversenyeken is, játszott KehmHingigiel, akit kétségkívül kegyel és jól ismer — Kehrrlinget pedig én magam (barátunk szintén erős tenniszjátékos) nagyon jól, f ismerem. Imié a lánc, — csak két láncszem j kellett hozzá a maximális öt pontból, ami j természetes is, hiszen a világ nagyhírű és I népszerű embereihez könnyebb kapcsolatot | találni, mint a jelen féktelenekhez^ lévén J előbbieknek rengeteg ismerőse. Tessék nehezebb feladatot adni. A nehezebb feladatot: egy szegecselő munkást a Fordmüvek műhelyéből, ezekután magam vállaltam és négy láncszemmel szerencsésen meg is oldottam. A munkás ismeri műhely főnök ét, mühelyíőnüke magát Fordot, Ford jóban van a Uearsblapok vezér- igazgatójával, a Hearst-lapok vezérigazgatójával tavaly alaposan összeismerkedett Pásztor Árpád- ut, aki nekem nemcsak ismerősöm, de tudtommal kitűnő barátom — csak egy Iszavamba kerül, hogy sürgönyözzön a vezérigazgatónak, hogy szóljon Farának, hogy Ford szóljon a mühelyfőnöknek, hogy az a iszügecselő munkás sürgősen szegecseljen nekem össze egy autót, éppen szükségem lenne rá. így folyt a játék és barátunknak igaza lett — soha nem kellett ötnél több láncszem ahoz, hogy a Földkerekség -bármelyik lakosával, csupa személyes ismeretség révén, összeköttetésbe kerüljön a társaság bármelyik tagja. Már most felteszem a kérdést — volt-e valaha kora a történelemnek, amikor ez lehetséges Üett volna? Július Caesar hatalmas -ember volt, de ha például -eszébejut, hogy az akkori Amerika valamelyik aszték, vagy maga- törzsbeli papjához néhány órán vagy néhány napon belül protekciót szerezzen — ezt a tervét nem öt, hanem háromszáz láncszemen keresztül se tudta volna megvalósítani, marosak azért sem, mert hiszen Amerikáról -és -annak lehetséges vagy nemlehet- séges lakosairól kevesebbet .tudlak abban az időben, imintaimetn-nyit mi a Marsról és annak lakosairól tudunk. Valami van, valami folyamat, ritmuson és hullám-ón túl — szűkülés és tágulás. Valami összemegy és kisebb lesz és valami szétárad és egyre nagyobbodik. Lehetséges, — lehetséges volna mégis, — hogy ez az ösz- szeiimenés és kisebbeidés — hogy ez a fizikai világ lés -eiz a Szétáratíás és Nagyobbodás azzal a pislákoló kis szikrával kezdődött, ami sok millió -évvel ezelőtt gyulladt ki az ember- állat idlegko-csonyájában — hogy szétáradva, és nagyobbodva és mindent ifölégetve, ami útjába kerül, llángbabo-ritsa és összezsugoritsa -és hamuvá égesse az egész fizikai világot? Lehetséges — hát mégis lehetséges volna, hogy az erő legyőzi az anyagot — hogy. a lélek erősebb és igazább igazság, mint a test — hogy az életnek értelme van, mely túléli az életet — hogy a jó túléli a rosszat, az élet túléli a halált — hogy Isten mégis hatalmasabb az ^ördögnél ? * Mert kérem — restelkedve vallom be, bocsánatot is kérek érte -és tiltakozom ellene, hogy -ezért bolondnak tartsanak, — ezen a protekciós játékon még mindig gyakran kapom magam rajta, nemcsak emberek, hanem -dolgok összefüggésében is. Sajnos magától megy ez már nálam, cgiint a köhögés. Haszontalan játék, semmit sem tudok vele megváltoztatni — hiába, úgy vagyok vele, mint a , játékos, aki minden-ét elvesztette káírtyabar- langjaiiban: de inkább babra játszik tovább, . vagy csak úgy semmibe, nyerés reménye nélkül: os-ak a kártya négy színét láthassa. Reménytelenül zakatol, ha nem a Gondolat furcsa játéka — bét láncszemmel, három láncszemmel, legfeljebb öt ilánoszemmel, hogy kaphatnék kapcsolatot, összefüggést az éle'' elémkerülő apró-cseprő dolgai közt — hog akasszam Össze egyik jelenséget a másikká— a viszonylagost, az elmúlást, hogy hozzam, vonatkozásba a mem-viszonylagossal és maradóval — a részt hogy kössem össze azi Arany, ezüst, gyémánt | a Segj@bi» tőkeb&fcefcteiés Weinstabi Móricz ékszerész! Pozsony, Halászkapu utca 2. szám. I l egésszel? Jó lenne élni, élvezni, örülni, venni t a dolgokat csak abban a vonatkozásban, i ahogy örömömet szolgálják, vaigy fájdalmat- okoznak — hiába.! izgat a játék, ho-gy a rámnevető szemben, a felém sújtó ökölben eg,ye: bet is keressek, mint amennyi elég, hogy- odahuzzam magamhoz vagy védekezzek e!Ke- ne. Valaki szenet — valaki haragszik rám —- miért szeret, miért haragszik. Retten nem i értik -egymást — nekem meg kell érteni t m-indkettőt — de hogyan? Szőlőt árulnak az ; utcán, — kis fiam -sir a másik szobában. , Ismerős urat megcsalta a felesége — a Dempsey-mérkőzésen százötvenezer ember üvöltött — Romáin Rol-and uj könyve nem kellett senkinek — X. barátom megváltoztatta véleményét Y-ról — lánc - lánc - eszt-erlánc, begy lehetne e zagyavságban összekötő vonalat lelni? mégpedig gyorsan és közvetlenül, nem harminc kötet filazóíiéval! Legfeljebb láncköveíkeztstéss-el, mégis úgy, hogy a lánc, ami a dologból indul Utolsó láncszemével minden dolgok forrásához, önmagamhoz vezessen. Mint-ahogy... Mintahogy ez az ur... ez az ur, aki idejött az asztalomhoz ... ahol -ezt iram, idejött ; és megzavart, valami jelentéktelen ügye-s- 1 bajos dolgával: kiverte -fejemből, amit éppen 3 mondani akartam. Mért jött ide-, hogy mórt t megzavarni? Első láncszem: nem sokra tari- 1 ja az -egész irka-firkát. De miért? Második • láncszem: általában nem becsülik annyira az irka-firkát világszerte, mint csak negy-ed™ ) századdal ezelőtt. Ennek az a világrengés az 1 oka, mely a Szellemet kompromittálta — ha 1 csak ez jött ki belőle, ami kijött, nem sokat * érhetett a századvég híres eszmeáradata t „világszemlélete". Harmadik láncszem: ezért ' uralkodik Európa fölött a Félelem és Erőszak ■ felszabadult -hisztériája, felbomlott a Rend — ■ negyed ik -láncszem! Jöjjön hát az Uj Rend, jöjjön el a világ : uj megváltója, mutassa meg maigát újra e 1 világ Istene, égő csipke bokorban, legyen > béke, legyen háború, legyen forradalom, : hogy, — ó, ötödik láncszem! — ne -történ- 1 késsen meg újra, hogy valaki engem zavarni 1 merészeljen, mikor játszom, mikor -képzelődöm, mikor gondolkodom! Furmányos históriák Az állat Szereplők: egy lő és két paraszt. A lő _ koros és jámbor gebe _ ott lógatja ■K ilét-farkát a vásártéri korlát előtt, mellette a gazdája, ki csöndesen pipáz, faránál a vevő, aki a gebét már több, mint félórája alattomosan kerülgeti. Ben éz a basa alá, szem ügyre veszi a lábalt, körültapogatja s végül megszólal: _ Hu-gy az állat? A l ó gazdája az „állat" szóra felkapja a fejét, a sértés láthatólag felháborítja, netm felel. _ No, mer bizvás-t kecskének is nézhetné az ember , — folytatja a vevő. _ Tán tu-rót akar ke Iliié? — szól ki foghegyről a tulajdonos. — Netm én. — Mer azi-r! _ Csakis. Cs önd. A vevő leforrázva el-oi-dalog, de kis idő m-ulva visszajön. __ Hugy a ló? _ kérdezi m<M már az üzleti ügyhöz mért komolysággal. _ Ötszáz, _ mondja a tulajdonos. — P ön-gő? __ Pöngö. _ Hm! _ csavar egyet nyakán a vevő. Azzal átl ép a ■ korláton, odakerül a ló fejéhez, szétfeszíti a gambáját s a jámbor gebe életkorát meghatározandó, szem-ügyre veszi a fogait. Mikor elvégezte, csöndesen felkacaráz: — Bárha nem együtt jártak ketek oskolába, azrér olyan becses! _ Nézze meg ke a másik végi-rü, ott tán nem olyan koros! — mondja a gazda. __ Nem nizem én! — M er azir! _ Csakis. A vevő megint eloldalog, de alig m-u-lik el tiz perc, újból visszajön. És addig csapkodnak egymás tenyerébe, amíg vásárt csinálnak: a ló háromszázötven pengőért gazdát cserél. Mikor már a pakszust is rendbeliozták, azt mondja a vevő a ló régi gazdájának: — Hát őszi, födi. Mondja meg mán nekem őszintén, mér adta el kigye-lmed a hivat? — Ez-t az á-llatot? — ránt egyel a vállán a rég-i gazda. Hátat fordít és peckesen távozik. Szilárd János. ^oo©oo©o©©eooooooeoe©s©©9ee©oí5SK Syfiüdologe Dr. i£o!8j ezelőtt a prágai. frankfurti és berlini nfirklinlkák tanársegédje és másodorvosa ■>E*diaS«a »a. VmtJíiU©»n 3B szám. Wnssormann vizsgálati ^c^öDOOooödoooöOöooöooöödOcooar % HRPLÚm fi KICSI UILáSRÓL írja: KARINTHY FRISYE5
