Prágai Magyar Hirlap, 1927. október (6. évfolyam, 224-248 / 1558-1582. szám)
1927-10-16 / 237. (1571.) szám
ll»a? október io, vüba-ruitp. Qtrrrr wniiniinBwiMf?Tr^i»*w™roMMai PÁRISI NAPLÓ írja: MÁRAI SÁNDOR — Dobd vissza kenyérrel... ~ Pária, október 12, Megint egyszer előadtak kegyesen és áivételessn egy magyar darabot Páiisban s megint egyszer olvashattuk a francia kritikákat, (hogy mi szükségük nekik erre? — vígjátékot ők már régebbtől írnak, jobban értenek 'hozzá s van részükre valami sértő bem« ne, hogy vad és távoli vidékeikről, például Magyarországról vagy Abesszíniából hurcolnak be exotikus levegőjű darabokat a tiszta és nemes francia színpadra. Ez már ágy megy itt, hiálba. A darabot nem láttam. A kritikákat olvastam. Ezek szerint valószínű, hogy a darab olyan, amilyennek lenni kellett ahhoz, hogy francia színpadon előadják, ügy hallom, nagy apparátussal, híres színészek segítségével adták elő; s a boulevand-szinház, amelyik előadta, igazán nem a magyar szerző szép szemeiért adta élő, hanem, mert lehetőségeket érzett a darabban, — ha neon is különös irodalmi lehetőségeket, de mindenesetre táblás házak lehetőségeit. Ez már Így lesz valahogy, .mórt elképzelhetetlen, hogy máskülönben szóhoz juttatnak külföldi szerzőt, itt, a párisi boulevardou, ahol igazán minden második pincér e’őbb-utóbb színdarabot ir. Valószínűnek tartom, hogy a darab, legalább is a francia adaptációiban, alkalmaz- * tedott a boulevard-szinpadok tizparancsola- iához, ami nem is olyan komplikált, s min- i cfönki, legalább is minden francia ielvezül, i ha engedelmeskedik neki. Ez a tizrparaneso- ' lat, ha nem is íiz pontban, de nagyjában Így i megy: 1 1. A pénz egy finom és kellemes dolog. 5 2. A szegénység egy kellemetlen és me- ( láncbólikus dolog. De, ha a szegénység a fiatalsággal párosul, nem szégyen, s melódra- j i más betét fejében él lehet sütni a szegény i leányt és a szegény fiatal embert, föltéve, ha: 3. a harmadik felvonásban & szerelme- sek akár külön-külön, akár együttesen, még- t Is némi pénzhez jutnak, vagy legalább is : olyan helyen tartózkodnak (kastély, mondain lürdcfhely, kaszinó stlb.), ahol sok a pénzes ember s ahol mégis leeshet valami. 4. A szerelem egy mulatságos dolog, 5. Sajnos, az ember általában nem nw> nogám. 6. A süket öreg rokon, aki nem érti meg, miről van sző, mindig mulatságos, 7. De a legmulatságosabb a félreértés, bármilyen formában, például, ha valakiről azt hiszik, hogy gazdag, pedig nem i* gazdag, hanem szegény. 8. A fontos csak az, hogy a végén egy .szerény európai happy end, tehát legalább tízszer frank havonta, mindenkinek jusson, mikor 1 eimegy a függöny. Ha valaki e szabályokat betartja, lehet a akár abesszínia!, lehet akár magyar ős, polgárjogot nyerhet a párisi boulevard-szinpa- don. Ismétlem, nem láttam a darabot, amit most a kontingensen felül magyar szerző fóliából itt Páriában engedélyeztek. Lehet, hogy sokkal jobb, mint a hasonló szellemben tfelépített francia darabok; lehet, hogy csak éppen olyan jó. De merőben másféle nem lehet, mert különben nem adták volna elő. Állítólag jó publikumsikere is van a darabnak, s jó színészek vállalkoztak a szerepek- ne; röviden, annyit ki lehetett olvasni a francia kritikákból, hogy a darab semmivel nem rosszabb, mint 75 százaléka a daraboknak, amiket ma Páriában játszanak; d« mégis elviselhetetlen, de a francia kritika mégis küldözgette vissza oda, ahol feltalálták, s a osikósHpuszta-paprika-lepedőt mégis reáihm- ták. Miért? Azért-e, mert: magyar, vagy azért-e, mert nem francia? Azért is, mert magyar, e azért is, mert nem francia. Vakard meg a francia napisajtót, s a színházi rovatban is találsz egy kis Jcötelssségszetru külpolitikát: Magyarországról itt még ma sem tudnak sokat, de annyi tudnak már, hogy a háborúban nem harcolt az entente oldalán. Sokáig tartott, amíg ezt megtanulták, de most már tudják. Föl lehel tételezni, hogy egy görög, egy román, vagy agy cseh szerző darabjának párisi bemutatóját kevesebb kötelességszerü animozitás előzi meg a bemutató napján, mint a magyar, a német bemutatót, — más lapra tartozik, hogy román, görög vszerző nincsen, s fiz évvel a békekötés után most először fog, ha igaz, cseh szerző darabja itt színpadra ke 3 rülni. Abban a beállításban, ahogy a francia 3 kritika (a kritika, — nem a publikum!) . nekiül itten a magyar, a német darabnak, . mindig van egy kis politika; lehet, hogy . amit a bocbe csinál, az jó, de mégis csak booh© csinálja, tehát nem lehet teljesen ne- : künk való. (A szóbaniíorgó darab alkalmából az egyik francia kritikus például F1 e r s-ef sirta vissza, aki, szerinte, bájosan oldotta volna meg ezt a feladatot.) Lehet, hogy ebben nekik igazuk is van: más a mi humorunk, más az övék. Amit nálunk gyakran ki kell mondani, azt náluk gyakran elég elhallgatni. Ami nálunk erotika, náluk plaisan- terie. Ami nálunk epizód, az náluk gyakran már bonyodalom. Ezért írják a Párisban bemutatott külföldi darabokat mindig kettőn: a külföldi szerző, s egy francia, aki átgyurja, lemasszirozza a darabról mindazt, ami több, mint 42-es taiBe, ma síit fűz a hajába, meg* locsolja érzelmes parfümmel, kiruzsozza a hősnő száját, alkonyodik benne egyet-kettőt, s megtölti a darab elemeit azzal a különös vibrációval, avval a soha-nem-szünö egyenárammal, amiben csakugyan ők a mesterek. Ez most is igy történt; ® a francia színpad egyik legifjabb, de legnagyobb reménysége vállalkozott ebben az esetben arra, hogy francia nevelést ad a vadócnak. Nem sikerült a nevelés? A kritika azt mondja: kedves sujef, ha egy francia irta volna, gyönyörködni is tudnánk benne; de igy, még X. ur simító keze alatt sem sikerült ugv meg- szeliditení a magyar modort, hogy nekünk örömünkre tudna lenni. Egy kicsit pTogramanszertien nem kell nekik, ami tőlünk jön, s egy kicsit szívből nem kell nekik. i * Szóval megint egyszer kavicsokat dob- j tak valamire, ami „magyar" bélyegzővel ke-11 ..................... ..... , AUpttvm im Telefon 33. * ffíezmft JX Jfík üveg, porcellán •> wagykereskedéfceK.OSICE, Fi-isica 19. Nagy fálanték, Jaiáavos árak. rült a út prezentálásra; ha nem is köveket, de mindenesetre kavicsokat. Nőm gonoszságból tették, hanem megszokásból. Nem kell. hozzá különös augjurnak lenni, hogy beismerjük, mennyire nincsen igazuk; sajnos, nem is azért, mintha a honi produkció kvalitásban az eget verdeső é, hanem inkább azért, mert a francia színpadi produkció az utolsó években oly mélyre süllyedt, hogy gyakran minden ítéleten kívül esik. Mégis, itt van rne-. gint egy jó alkalom, hogy kenyérrel dobjuk vissza azokat, akik minket megdobtak kaviccsal; finom, jó, fogható kenyérrel, pengővel és tantiémmel, udvariasságiból, no meg egy kicsit azért, mert az áru, amit ők időről- időre en gros leküldanek a mi színpadainknak, Párisból jön, a Fény Városából, ahol a kalarábénak is más az ize. Mondom, én nem láttam azt a magyar darabot, amit itt a bou- levard-szinház ilyen nagy kiállításban bemutatott, s aminek alkalmából a francia krí- uuva legélesebben hegyezett kavicsait helyezte a parittyába; die láttam egy sereg francia darabot, amiért mi odalenn, „Iá has" az Isten háta mögött, annyiszor és oly könnyű kézzel kenyeret adtunk. Nem hiszem, hogy mi vagyunk azok. Iá has, akiknek szégyenkezni kellene e csereüzlet fölött. Szlovenszkó legnagyobb vására Használj a fel ezt a rendelőlapot a elmével ellátott levélpapír rendelésre 100 boríték, 100 levélpapír, gyönyörű kazettában csak 45*— Ke A* &ODYM, PRAHA II. NÁRODNI Tft. 38. A. OSZTÁLY Nyomtassa a* alul megadott aevet és címet 100 elsőrendű levélpapírra és 100 amerikai formájú hasonló minőségű finom szürke bélésű borítékra. A 45 — Kő összeget egyidejűleg küldöm. — (A nevét és cimét olvashatóan Írja a legjobb tintaceruzával. Az egész címadásra esak 3 sort használjon) Név:--------------------------—--------------—-------------------------------------------------------------ts xi ■f« Foglalkozás, vagy rang: ----------------------------------------------— *——--------------- ------ * Gm : -----------------------— ------------------------------——-------------------------------------is Pozsony, október hő. jjjj Beláthatatlan, zsibongó embersokaiság hicanpö- ^ lyög a tágas Herczeg-tér eürün beépített sáfortá- . 'bora között, amelynek ezernyi bódéjában a cipő- patkótól a rádióba liga tőig mindent felhalmozott a l3~ piaotalan szlovenszkó) ipar. Az őszi nagy országos ^--vásárra gyűlt össze ide ez a rengeteg áru, de már ik a vásár harmadik napján nyilvánvaló lett, hogy a- a felhalmozott árucikkeknek legfeljebb egy 5- harmadát lehet a pozsonyi piaoon elhelyezni. ,g Mert a hatalmas embertömeg nem vásárolni 1_ jött ide. Mindenki csak szórakozni akar, a régen . múlttá lett boldog vásáriiás vásárok íeluiuló zajá- v~ bán szórakozni __ de minél olcsóbban. Valóságos a cirkuszi előadások, folynak, mert az élelmesebb ti árusok amerikai izíi ötletekkel s a reklám leg- t- hathatósabb eszközével, 3* « humorral próbálják magukra vonni a vásárI- lók figyelmét. 5* Némelyikük bohócnak öltözik s a tüdejét Mkia* a bálja a vicceivel, hogy észrevegyék. S ebben nem n is lehet panaszuk. A pozsonyiak minden sátorba $ benéznek, minden viccet meghallgatnak s meg- [w kritizálnak, csak venni nem vesznek. A kimerült • kereskedőbohócok hangja már az akasztófahumorba csap át, de ezzel is legfeljebb kétes értékű nyO.» vészi sikereket érhetnek el szomorú bobócsipká* jakban. Szagosszappan. törökméz, medve cukor fis érintetlenül hever az apró fényűzések ezáí színes, szagos tarkasága is. Bajuszpedrőt még csak vúsznek haza a vásáméző falusi legények, de ez-a» goíszappanban, kalaptól Iban, színes szalagban he* tározó tjan lanyha a kereslet. Legjobban járnak még a cukros Bátrak, amelyekben újra feltűntek a régi vásárok hagyományos törökm-éztömbjei s a ayulóe medvecukorkötegek. A csillogőszemü gyerekhad itt is megköveteli a magáét s az öregek rájuk költik a vásárra szánt koronákat és szomorkás emlékezéssel vásárolják a ragadós szilánkokat, amiket a mesebeli törökmézhegyröl hasogat le az árus fürge bárdja. Akinek születésnapja van De az élénk esem egepiacon már kisért a ref- i tegett rém: a morván túli konkurrencia. A cseh csokoládégyárak egész piacterületeket foglallak le s félelmesen alacsony árfolyamot diktálnak a csokoládénak. A ponyva alatt egy cseh fiatalember már egész halóim csokoládét kínál öt koronáért, de a ravasz nézőik, akik már tudják, hogy most ml lesz, még nem nyilatkoznak. 1 Kevés? __ kiált az árus, — itt van ráadásu l még egy tábla *két rumos és egy nápolyi! fis még hozzácsap egy marék édességet, míg végre vevőre akad. Szemben egy savanyú képű eau- ! bér már két marék piskótát kínál egy koronáért. __Születéenaporo van — úgymond —, megem: gedhetem magamnak azt a luxust, hogy ilyen olcsón adom. Uj találmányok Ilyenek is vannak. Újszerű pipa tisztit ók, fantasztikus hangszerek, uj nyakkendőtartók, a mo- í dara technika legújabb vívmányai. Egy feltaláló | különös érdeklődést kelt orraipjával, amelyen sa- játorrulag fújja el a „Lesz maga juszt is az enyém" j dallamait. „A sípot az orral fújja az ember," — : magyarázza a körűiül lóknak, — ,pi szájjal közben ! a szöveget lehet énekelni." Anita feltűnik fis tovább, a textilárusok komoly sátrai mögött, amelyekben megfontolt tárgyalások folynak a pamutbarisnyák körül s amelyek a hangos és pajzán cukor- és zenesáIrakkal szemben a vásár arisztokráciáját alkotják, túl a kalapos- és esiama- bódékon, a ringlspiel és a hajóhinták mögött, emelkednek a művészvilág megkopott deszkái, a OsontaélfcüH Ember, a Pőklábu Nő s hátul a plánt étiás szekrény s a jövendőm ondő viaszbábu, mögötte pedig, ő, mögötte a legújabb jövevény: Anita fakó talyigája, Anitáé, a szép artista lányé, aki mindig feltűnik Pozsonyban a pamutbaris- nyáMcal együtt a mindennapi örömök lankadó tőzsdéjén, hogy felkínálja apró kis csodáit, a bilin ostor éet ée a halálugrást a közönyös, az érthetetlen Publikumnak. — if. — Kedvező részfizetések? a lakását l@s©S«sébban és i®sm©demelbbül rendezi Kedvez5 ^szig.tílzetfesel! F. Vazga fesiteray^ra^, Prefea Vili., PodlIpHého 9ST. % 4 APÁM SZEME Nincs perc, hogy ne meredne rám szeme, bár vak és tompa De élesebben, mint a tör úgy szúr mély bánatomba. Én Istennel nem pőrőlök, semmi kedvem a vádhoz ő tudja, kinek jár a fény, mely áld és néha átkoz. Tán ördög volt, mint rossz cseléd, ki lámpáját eltörte S titok Néki a drága hold s az ölesé villanykörte. Két szemhéja tört cserép, hol fényvirág nem hajthat. Mégis mint Napon* árva mécs, úgy ilmélkodom Rajtad. Ha csillag integetne rá, az rossz csillagja volna, Mert nincsen az a fény, ami szeméből ki nem folynaA sorsra mégse lázadoz, s közönybe esak úgy dermed, Ha rázuhan az éccaka: ilyenkor vén, rossz gyermek. Ilyenkor szörnyű árnyakat sejt kilépni a porbul És álmodni se mer nagyon, hogy meg ne lepjék orvul Csak egyetlenegy útja van s nincs mód, hogy eltévessze. Ha Istenének ima kell, bár az az Isten messze. Te messzi Isten, aki vagy az Örök felhő-végen Lesz gondod rá, hogy két szemé szűz égi fénybe égjen. És nem bánom, ha büntetést fogsz ezért énrám adni Csak tudjon ö: a zártszemű, nyílt szemmel feltámadni! Óebesi Ernő.
