Prágai Magyar Hirlap, 1927. szeptember (6. évfolyam, 199-223 / 1533-1557. szám)

1927-09-10 / 207. (1541.) szám

un 1927 szeptember 10, szombat. ’-y bámulatraméltő egyöntetűséggel utasítja vissza a genfi lengyel és holland ajánlatot. Lengyelország garanciája kedvéért An­glia nem hajlandó föláldozni hadseregét és pénzét — ez az általános vélemény. Paris, szeptember 9. A francia sajtó egyelőre tartózkodva ítéli meg a genfi béke­vitát. Egyes lapok szerint Briand az ellenté­tek áthidalásán fáradozik. A lapok remélik, hogy Locarno atyja nem mondta ki az utolsó szót és Parisban izgatottan várják, hogy mi lesz az a döntő ütőkártya, amelyet a francia miniszterelnök szemmelláthatólag az utolsó pillanatig tartogat. A jobboldali sajtó persze örömmel köny­veli el a Genfben dühöngő „bábeli nyelvza­varról" szóló híreket. A jugoszláviai választások előestéjén Minden szerb párt „magyarbarát” lett és a magyarság bizal­máért verseng — A magyar párt hat mandátumra számit A községi választás után tárgyalják a szociális bizto­sítás novelláját Prága, szeptember 9. Az agrárius párt elnöksége a szociális biztosítás módosít áfá­nak sürgetését kérte a népjóléti miniszter­től. Srámek miniszter az agráriusok küldött­ségének megígérte, hogy a szociális biztosí­tás módosítását a legrövidebb időn belül el­készítteti. Ez a kijelentés azonban neim tar­talmazza azt, hogy a módosításra még a köz­ségi választások előtt kerülne a sor. Az igrá- riusok a kész novellát választási agiiifációs jelszónak akarnák felhasználni. Viszont a cseh néppárt munkásszervezete ígére­tet kapott Sráinéktől, hogy a módosítás­ra nem kerül sor a községi választások előtt. A szocialista pártok, úgy látszik, már nem bíznak abban, hogy a módosítást bizonytalan időre lehetne halogatni. A tárgyban közös értekezletei hívtak egybe, hogy egységesen lépjenek föl az agráriusok kívánságával szemben. A szocialisták előreláthatólag el fogják határozni, hogy maguk is kívánják a szociális biztosítás módosítását, de olyan ér­telemben, hogy ne rontsanak, hanem javít­sanak rajta. A két cseh szocialista párt javaslatot terjeszt be majd a képviselőházban h munkanélküliek kötelező szociális Llzío- siíására. rA szociális biztosítási törvény módosítása tehát a parlament őszi ülésszakának egyik igen fontos harci témája lesz. —- A Szlovenszkói Magyar Evangélikus Szövetség közgyűlése. Lévai tudósítónk je­lenti: A Szlovenszkói Magyar Evangélikus Szövetség ezévi rendes közgyűlését szeptem- j bér 28-án tartja meg Kassán. Programját I most dolgozza ki az elnökség. Szabadka, szeptember 9. (Saját tuidósi- ’ tónktól.) Ilyenkor a választások ellőtt egé­szen természetié®, hogy minden egyes párt füt-íát ígér a választópolgároknak, csak hogy megnyerje bizalmukat s ezáltal szavazatukat is. Ez elől épp úgy nem kivétel a nyugati Franciaország, mint a heves vérm'őrsélcleltü honfiakkal megáldott balkáni Görögország, ahol az utóbbi időben az úgynevezett politi­kailag gyenge esztendőben is évente leg­alább két választás van. De amit a választási küzdelembe szállt jugoszláviai pártok az ot­tani magyarságtól kívánnak, az már szinte a lehetetlenséggel határos. Most a választások előtt minden pártnak hirtelen eszébe jutott, hogy ő tulajdonkép­pen nem is áll rossz viszonyban a magya­rokkal, sőt szinte érthetetlen előtte, hogy a múltban azok a bizonyos félreértések hogyan fordulhattak elő. Most hirtelen minden párt úgy érzi, hogy egyedül ő hivatott a sokat szenvedett jugoszláviai magyarság védő- angyalának szerepét betölteni. Ezt teiszd most Jugoszláviában a kommunista párttól kezdve fel egészen a radikális frakcióig minden nak ma mindenütt a magyarok iránti bairát- párt s a magyarlakta területeik visszhangza­nak ma mindenütt a magyarok iránti barát­ság hangoztatásától. Pribicsevics is a magyarság „barátja**! Végül pedig, ami már a humorral is ha­táros, még Pribicsevios Sz vető zár pártja is üti a mellét, hogy neki ilyen meg olyan ked­vesek a magyarok! A Pribicsevics-párt teszi ezt, amelynek vezére annak idején követelte annak ki­mondását, hogy a magyaroknak önálló szervezkedését nem szabad semmi kö­rülmények között sem megengedni. Az a párt keresi most olyan nagyon a ma­gyarság kegyét, amelynek vezére közoktatás- ügyi minisztersége alatt legfőbb programjának tartotta, hogy a magyar iskolákat egytöl-egvig bezárassa Jugoszláviában és a magyar szót telje­sen elnémítsa! Csizi Jód-Bróm gyógyfürdő Ajánlva: érelmeszesedés-, ideg-, csont-, bőr-, mirigy- és izületi bajoknál golyva, izzadmányok, hüdések, angolkór, görvély- kór és vérszegénységnél stb. Jódfürdők. hidegvizkurák, fénykezelés. Otthoni ivó- és fürdökurák Prospektust küld a _ Fürdőigazgatóság Csíz fürdő—Cizkúpele Magyarul szólalnak meg most az olyan szerb politikusok is, akik a forradalom óta talán sértésnek vették volna azt, ha valaki azt állította volna róluk, hogy valaha is tudtak magyarul. A kormány magyar szintársulat megalakítá­sára adott engedélyt, hogy ezzel ás magafelé csábítson néhány voksol A magyar iskolák­ra gondot kívánnak fordítani — dgériik a de­mokraták —, a magyar parasztot mentesíteni ke'll az alól a Tabló adópolitika alól, amely még az utolsó tehenét is elhajtja s utolsó párnáját is eladja — kiáltja Rádiós paraszt­pártja. Szóval uton-utfélen mindenki a ma­gyarok kegyeiért verseng, azoknak a magya­roknak £ kegyeiért, akiket a választások előtt számba sem vettek s akikre a választá­sok után bizonyára ugyanaz a sors vár. Ma­gyarnak mondja magát a magyar ellenzéki programmal fellépő Pleszfcovics Lukács is, aki a múlt választásokon is csak a magyarok szavazatainak köszönhette, hogy a szkupsti- nába jutott s aki ezért még csak a kisujját sem mozdította meg a magyarságért, mert félt a szerbektől. Állítólag maga Pribicsevics mondotta mi­nisztersége idején, hogy nyugtalanul és lellki- ismeretfurdalássál tölti el azt az éjszakát, amely előtt való napon nem szüntetett be legalább egy magyar iskolát.. Egy szóval, most mindezek a magyarság jótevőinek akarják feltolni magukat s tele tüdővel követelik maguknak a jugoszláviai magyarság bizalmát és természetesen szava­zatait. És sajnos akadnak olyan félrevezetettek vagy protekciós politikai spekulánsok, akik cserbenhagyják a magyar pártot s odaállnak a hangoskodók mellé. Számuk, igaz, nem nagy, de annál hangosabbak! Ezek a jelensé­gek nem állanak egyedül. Hiszen ugyanezt tapasztalhattuk a legutóbb lezajlott romániai választásoknál is, ahol ilyenformán miagyar emberek a kormány liberális listáján kerül­tek be a bukaresti parlamentbe. Szeptember 11-én, vasárnap lesznek Jugoszláviában a választások s az elmúlt na­pokban a jugoszláviai magyarság vezetőd még utoljára megtettek mindlent, hogy a dlöntő nap előtt felvilágosítsák a sötétben tapogatózőfcat. Majdnem minden magyarlak­ta községiben gyűléseket tartottak & á magyar sajtó is segédkezik diadalra juttatni a ma­gyar pártot nagy küzdelmében. Legalább hat magyar képviselőt akar­nak behozni a belgrádi szkupstinába. Ezek volnának: Váradi Imre Nagybecs- kereken, Streliczky Dénes dr. és Nagy Ödön Szabadkán, Deák Leó dr. Zombor- han, Király Károly dr. Újvidéken és Prokopy Imre egy másik bácska-bara- nyai kerületben. % A magyar sajtó riadója A jugoszláviai magyar sajtó, is sikra- iszállt a választások magyar sikeréért s csak­nem minden nap megjelenik egy-egy buzdí­tó s lelkesítő felszólítás a magyar ügy támo­gatására a magyar lapok hasábjain. „Magya­rok — írja az egyik lap —jól fontoljátok meg, miit cselekedtek szeptem beír 11-én. Sorsdöntő aktus lesz a szavazás! Isten átka vagy áldása úgy legyen rajtatok, hogy gyer­mekeitek és unokáitok jövendő boldogságá­ért és élni akarásáért a kezetekben levő golyócskát abba az urnába helyezzétek, amely a magyar jelölt megválasztásának diadalát jelenti!" Egy másik lap igy fejezi be választási felszólítását: „Ahogy hiszünk abban, hogy egy Isten van az égben, ahogy hiszünk abban, hogy soha nem fog eltűnni a föld színéről a magyarság, úgy hiszünk ab­ban, hogy a vajdasági magyar nép hü marad fajtájához és szeptember 11-én, a választás sorsdöntő órájában megmutatja azt, hogy mit jelent a magyarság szervezettsége, mit jelent a magyar párt ereje! (D. B. L.) Rothermere-eSlenes tüntetések Prágában Prága, szept. 9. Csehországban a politikai pártok külön-külön tartanak Rothermere-elle- nes népgyüléseket. A cseh nemzeti demokra­ta párt a jövő hét csütörtökjén rendez ilyen demonstrációt, amelyen Hlinka pápai proto- notárius, Hodzsa miniszter és Ivánka dr. fog felszólalni. A cseh katolikus néppárt tegnap tartotta meg a prágai Zsófiaszigeten bejelentett nép- gyűlését, Stasek képviselő és Dostalek képvi­selőházi áléinak beszédeikben a legélesebben visszautasították a lord akcióját, mely az állam léte ellen tör. Mindketten kijelentették, hogy a fascismustól egyáltalában nem kell tartani. A szocialista pártok csakis abban az esetben léphetnek vissza a kormányba, ha a jelenlegi koalíció programját magukévá teszik. Dosta­lek alelnök azonkívül követelte az iskolaköny­vek revízióját, az iskolának a politikától való mentesítését. EEGENZ- HUTA. A\ÓDjCZ BSKVlöND (5) — Piáüy inkába. A patikus a szemüvege rnegett igen nagy — Meg ne csókold a kezem, meri meg- ruglak. Nézze, gróf ur, milyen alacsony kul­túrája van ennek a büdös cigányságnak, a fene egye apróra őket. A cigányasszony úgy vette, mintha na­gyon szépeket mondott volna neki s diszkóit. — Ejnye gróf ur, gyerünk be mán a páti- j kába, mer itt igen jó kuTturlikőröket lehet ám kapni. Bementek. A patikus, Borbély Zsiga, vidáman jött ki elibük. — Gróf Gohichovsky Ageuor — mutatta be Csuli az idegent. — Van szerencsém gróf ur, — mondta a patikus és az ujjahegyét adta az idegen­nek, aki már kezdett úgy fogni kezet, mintha nem is tudna egyéb lenni grófnál. — Nohót kérünk egy pohárral abból a zöldből, — mondta Csuli, — aki kezdte át­venni a gazdaszerepet. Mikor poharaztak, azt mondja Csuli a patikusnak. — Te Zsiga. Vau neked valami jóféle hashajtód? De nagyon jó. — Hogyne. — Szeretnék én abból vadanjeirnyit. «— Mire?. . szemet meresztett. — No de kérleli. — A gróf urnák akarok egy 'kis szín­darabbal kedveskedni, tudod. Sző sincs róla, azért hatása legyen, mert a cigány még a patkószeget is megemészti. A gróf megértőén mosolygott.. — Krotos olajat, jó — mondta a patikus gondolkodva a grófhoz, — de azt én magam akarom belekeverni, mert az olyan, hogy egy csepp elég belőle egy ökörnek is. — No adjál akkor egy jó palackot s mindjárt elhozatjuk a pájinkát a koosmábul. — A polgármester, — kiáltott fel hirte­len Borbiró, akinek a szeme mindig az utcán járt. — Ejnye, hiíjjuk mán be akkor, mond­ta Csuli s kiment elébe. — Jóravailó ember ez, — szólt vissza a gróf felé. Aztán kiment s kiáltott a polgármester­nek: — Pista! — A polgármester visszafordult. Vastag fe­kete ember volt, neki is volt három százhúsz hold földje^ de jobban szeretett polgármes-t terkedni, mint gazdálkodni. Furcsa gusztusa volt. — Pista, te, — mondta neki Csuli, — egy jó murit akarunk csinálni, az iöten -V íjon meg, el ne rontsd. Itt van ez a kis Wagner, hát rászántuk a lepedőt — Tudod', itt van egy jóképű kőnyvvigéc, osztón kineveztem gróf Goluohovsky Agemornaík, most osztán a kis Wagner csütörtök estére egy jóképű kon­certet vág össze neki — Jaj nagyon jó pofa ez a vigéc, el is visszük hozzád vizitelni. Mer agy gondolom, hogy he kell mutatni a vá­rost, ha egyszer gróf Goluchovsky Agenor megtisztel bennünket — — Fene egyen ki, — nevetett a polgár- mester, — mán megint mibe töröd a fejed, te vén Csuli! — Nono, csak ártatlan tréfa az egész. . A polgármester nevetett s egyre jobban nevetett. Minek rontsa el ezeknek a vén gye­rekeknek a kedvéit. — No gyere be, ismerd meg, hanem mondok valamit, a Zsiga még nem tudja, ér­ted. Csak itatja vele a likőrt. De avval itat­hatja, olyan fene bélé van, úgy megy bele minden, mint Bernátba a mennykő. A polgármester nevetve ment be Csali­val a patikába. — Gróf ur, engedje meg eooelenciád, hogy városunk polgármesterét bemutassam, — mondta Csuli rémikom olyan. A gróf előrelépett s hallatlan komolyság­gal azt mondta: * * — Tartom szerencsének polgármester ur. A polgármester egy pillanatig haibizott, mégis belemen jen-e a dologba, de aztán csak odaadta a kezét. A gróf mély meghajlással vette s a moz­dulatában benne volt, hogy bocsánatot kért, amért egy ilyen tréfa eszközének adja ma­• gát, de ez őneki semmit sem jelent, hisz iste­nem, ő is úriember és elúszott a birtok és is­tenem no, magunk közt vagyunk urak — Mire való ez az egész élet, ha nem arra, hogy az ember jól érezze magát — Egyszer csak a patikus megrántja a Csuli karját s behívja a laboratóriumba. — Te Csuli, akkor volt ez gróf, mikor én. Csuli ijedten szólt, csitította. — Az istenért, el ne járjon a szád, a kis Wagner ellen megy a pakli. Azért tettük gróffá ezt a könyvvigéoet, hogy szerződtesse a bécsi Opeiához: ő személyesen hallotta hí­rét Bécsben az elveszett nagy zseninek s le­jött érte! Húsz esztendeig lesz min röhögni a városnak. — Hahaha! — kacagott föl a patikus és úgy nevetett, hogy nekiesett a tégelye® polc­nak s minden úgy pergett a fejére, mint a jégeső. De még azt se bánta. Nagyon tudott nevetni, olyan kirtelenvérü ember volt. Újra s újra kitört rajta a kacagás, a végén leült a földre egy porcellánedényre, úgy nevetett s a derekát fogta. — Te marhaállat, hál azt hiszed, egy igazi gróf Goluchovsky Agenór előtt lehetne hashajtót keverni a pájinkába te! Issen őneki készítem én azt, cimborám! Erre a patikus újra rákezdte a nevetést. Akkor hozták a pálinkát s ö megcsinálta a keverést. A szeméből ömlött a könny s bi­zony, alighanem méretlen rakta bele a ;-c z- ibe a Krotonolajat. 4. — No gyertek ki hozzám a tanyára, — mondta Csuli az utcán a társaságnak. ( ártatlannak kel annak lenni nagyon, de % 2

Next

/
Thumbnails
Contents