Prágai Magyar Hirlap, 1927. szeptember (6. évfolyam, 199-223 / 1533-1557. szám)
1927-09-10 / 207. (1541.) szám
1927 szeptember 10, szombat ■■iimiiwmrc Szent-!vány: A szabad kéz politikája a magyar egység atepja A magyar nemzeti párt országos pártvezetöségi ülése Léván — Szent-Ivány József nagy beszédben számolt be a párt két esztendei politikájáról - A párt egyhangú ieikes bizaima a vezér működése iránt — További együttműködés az országos keseszíényszGciaiisía párttal Léva, szeptember 9. A magyar nemzeti párt országos végre- hajtóbizotlsága pénteken délelőtt tartotta meg Léván nagyfontosságu ülését, amelyen a párt törvényhozóin kivül csaknem teljes számban jelentek meg a végrehajtóbizottság tagjai. A gyűlést Törköly József dr. szenátor, országos elnök nyitotta meg s rövid megnyitóbeszéde után felkérte Szent-Ivány.József nemzetgyűlési képviselőt, a párt vezérét politikai beszámolójának megtartására. — Kiküldött munkatársunk telefonjelentése — Szent-Ivány József beszédében beszámolt a magyar nemzeti párt parlamenti munkájáról, behatóan ismertette a csehszlovák belpolitika fejlődését a cseh nemzeti koalíció bukásától napjainkig, valamint azt, hogy. a magyar nemzeti párt mint igyekezett az adott politikai helyzetet a magyar nép egyetemes érdekében felhasználni. Szent-Ivány József beszédét, annak rendkívül nagy jelentőségére való tekintettel teljes terjedelmében közöljük. Ssenf-aváwy Jézseff Mélyen Tisztelt Országos Pártvezetőség! Amióta a köztársaság területén kell élnünk és amióta a magyarság itt politikai tevékenységet fejt ki, amióta a magyarság nagy tömegeinek bizalmából a prágai nemzetgyűlés tagja vagyok, munkámnak mindenekfelett álló célja volt: megteremteni a magyarság nagy tömegeinek politikai szervezetét és a szervezeti erőt a politikai életben úgy realizálni, hogy amikor a magyarság életét veszélyeztető csehszlovák kormányzat egy- egy értékünket pusztítja el és a magyar nemzeti élet ereit egymásután vértelem ti el, ne- csak tömegeink tiltakozása kísérje ennek a sorvasztási folyamatnak egy-egy állomását, hanem módunkban legyen tényleg és valóságosan ellenállni, tényleg és valóságosan megmenteni értékeink javát. Az a szép föld, amelynek ma Szloven- szkó a neve és amelyet a természeti csodák gazdagsága jellemez, amelynek a várromjaiból a történelem, a nagy múlt száll felénk, ahová a magyar állam oly nagykiterjedésü ipart helyezett el és lépten-nyomcn találkoztunk a gazdasági emelkedettség és kultúra jeleivel, ez a mi szükebb hazánk nekünk, ittélő és idegen uralom alá kényszeritett magyaroknak is nagy gazdagságot jelentett és jelent. A magyarság megvédelmezendő várai Ezen a földön voltak és vannak nekünk is váraink, a magyar iskolák, a magyar gazdaság, a magyar kenyér. Vájjon nem érdemes-e és nem kötelességünk-e a legteljesebb odaadással védelmeznünk ezeket a mi kultúránk, pénzünk, házunk, földünk, kenyerünk várait? Vájjon nem kell-e sokszoros gonddal, az erők minden megfeszítésével a politikai metódusok és takitkák minden lehetőségével védelmére kelni ezeknek a váraknak és vájjon nem kötelességünk-e minden utat, amelyik nemzeti és egyéni becsületünkkel összefér, megjárnunk ezeknek a védelmében? A magyar munka két része A munka első része volt szervezni, tanítani a magyar nép legszélesebb rétegeit. tanítani az uj politikai metódusok megismerésére, a modern gazdaságtudományok tanainak elsajátítására. A másik rész: az igy szervezett erőt jelentő tömegek erejét felhasználni a lehető legjobban a parlamenti, politikai munkában s azzal odáig jutni, hogy szavunknak súlya, tekintélye lehessen és hogy rendelkezésünkre álljanak azok az eszközök, amelyekkel ki- kényszerithetjük a nemzeti létünk ellen irányuló áradat visszafordulását. A reálpolitika célkitűzései Ezek a célkitűzések vezettek, amikor a reálpolitikai álláspontot tettem magamévá, mert nagyon jól tudtam, hogy e nélkül nem leszek képes a feladatok megvalósítására, pedig ez a feladat mint súlyos gond nehezedett reám, — azt hiszem — a magyarság vezetőinek mindegyikére, akik hivatásuk felelősségteljes voltát átérzik. Az alkalom önmagától keletkezett. A cseh koaliciő pártjai egymás között tusakodtak, mig végre a polgári és szocialista pártok között olyan rés támadt, hogy a csehszlovák pártok egységes frontjának áttörését jő kilátásokkal meg lehetett kísérelni. Évekkel ezelőtt mondottam, — nem volt nehéz kitalálni — hogy az úgynevezett csehszlovák nemzeti koalíció, a polgári és szocialista elemek együttes kormányzása, a tűz és víz ilyennemü összekeveredése nem tarthat sokáig, ennek a kormányzatnak a válsága be A továmfalaikban a krónikás szerepéi fogom betölteni, autóikor elmondom nyíltan azokat a mi politikai életünkre számottevő eseményeket, amelyek a nemzetgyűlési választások óta lefolytak. A német—magyar választási szövetség célja volt a választási törvénynek a német; és magytafr kisebbség ezempontjából valló teljes kihasználása és egy erőteljes ellenzék i blokk létesítése. Ennek az alakulatnak jellegét határozott polgári iránya és az állaim elismerése adták. Ennek a blokkinak ez. a jellege nyilvánvalóvá tette a legközvetlenebb célokért váló erélyes, alkotmányos fciksdélmet, anélkül, hogy a magasabb elvi jelentőségű programokat feladta volna. A' blokknak ez a jellege nyilvánvalóvá válik abból a szerződésből amelyet a választásokra kötöttünk. Ez a szerződés a szabad kéz politikáját biztosítót fta részünkre — egyebek között — kor- mánybalépés kérdésében is. A választások utáni időben, 1926. év első fele a cseh nemzeti koalíció különféle válságaival telt el. A kormányzat és a parlament teljes tehetetlensége és folytonos belső harcok jellemezték a helyzetet. Természetes azonban, hogy ezek a válságok nem akadályozták és nem akadályozhatták meg a csehszlovák forradalom nemzeti programjának megvalósítására törekvő munkát a nemzeti kisebbségek és különösen a magyarság ellen. 1926 júniusában elemi erővel tört utat magának néhány polgári szellemű törvény. A helyzet adva volt. A haldokló csehszlovák koalíciónak az utolsó döfésre volt szüksége és mi — dacára annak, hogy bizonyos megokolt érvek és súlyosan latba eső kérdések ellene szóltak — mérlegelve a helyzetet, egyetlen pillanatig sem haboztunk, hogy a vámtörvényt és a kongruát megszavazzuk. — Következett a nyár s ez alatt az idő alatt fejlődött ki a csehszlovák politikai .körökben az a gondolat, hogy nemzetiségileg vegyes kormányzó többséget kellene összehozni. Ez a gondolat annyira (kiérlelődött, hogy a cseh és szlovák pártok körében az az irány vett határozott formát, amelyik minden körülmények között ki akarja zárni a szocialistáikat a kormányzásból, akármnbe kerüljön is a helyzet, A nemzeti párt állásfoglalása a kormányzó többségben való részvétel ügyében Szembenállót tünk tehát 1926 szeptemberében azzal a kérdéssel, hogy miképpen vállalkozhatunk a kormányzó többségben való réaztvételre. A kérdés bennünket nem talált készületlenül. A válaszadás szempontjából két lehetőség közül vátaszfhatttunik; Taigv 1. m éltem aftkcifflrauyának a megváltoztatása széleskörű nemzeti autonómiák töirvénybeiktar tásávafls, vagy 2. teljes kulturális, ^'zdiasági politikáé szabadságiunk és egyönjoguságunk. A szenátusi és képviselőházi közös klub 37 tagiból álló teljes ülése a második álláspont mellett döntött és aa én indítványomrla eiba- tározta, hogy 1. bizottságot küld ki a feltételek konikrétizálá sara, 2. hogy a kormány bán, illetőleg a kormánytöbbségben váló részi vétel egy paktum allíaipján történik, bizonyos meghatározott idő és csupán a paktumban foglalt törvények tető állá hozása, céljából. Ez a határozat' 1926 október első napjaiban hozatott és október 14-én rá volt. kitűzve a bizottságoknak a határozatok alapján való tárgyalásainak a megkezdése. Amikor egyes német politikusok annak a felfogásuknak adtak kifejezési, hogy a a eseti polgári elemek — pártok reá- kényszerülnek a velünk szemben tanúsított politikai negácáóból kilépni és általában a nemzeti kisebbségekkel szóba- állni. Kár, hogy a magyarság egy része nem értette meg politikám célját és elgondolásom jelentőségét és nagy ré-zben ennek következtében keletkeztek a legutóbbi nemzetgyűlési választásokon oly sajnálatos ellentétek sorainkban. Megelégedéssel kell azonban megállapítanom, hogy pártom ereje megháromszorozódott és igy a magyarság legnagyobb pártja igazolta azt a törekvésemet, hogy a szervezeti erők, szervezkedési mnnka realizálása egyszer már megtörténjék, vagy legalább is erre kísérletet tegyünk. Ennek érdekében történt, hogy a nemzetgyűlési választásokkor a német gazdák szövetségével, a német iparospárttal és a szepesi németek pártjával szövetségben vonultunk fel. dolog eldöntése nagyon sürgős, az az általunk képviselt álláspont győzött, hogy határozatunkhoz ragaszkodnunk kell. A Bund dér Landwirte elhamarkodott kormánybaiépése Október 12-én a Bund dér Landwirte tagjai külön ülést tartottak, amelyen elhatározták a kormányba való belépést, leszavazták azokat, akik a közös klubnak a legitim alapon hozott határozatait védelmezték és a következő napon meglepetésszerűen közölték a táviratilag összehívott közös klubbal ebbeli határozatukat. Megtörtént tehát, hogy a német kisebbség aktivista pártjai feltételek nélkül lépteik a kormányba és belebocsátkoz- fcaik ebbe a hazárd játékba, amelyik a német és magyar kisebbség bőrére folyik. Cserbenhagyták szövetségeseikét, nem respektálták a legitim utón létrejött közös klub határozatait és érthetetlen mohósággal nyúltak a kormányzás után, amikor nemzetük éle tfent art ás a érdekében óriási eredményeket számolhattak volna el, akkor, amikor olyan bazaltom volt a kezükben, amilyen sohasem lesz. Egyetlen érvük, amelyet 'ennek a szörnyű tévedő- sülknefc az igazolására a választók előtt felhoztak, az volt, hogy a kormányzást meg kellett védeni a csehszlovák nemzeti koaliciő visszatérésétől. S ez az érv sem állja meg a helyét, mert egyrészt egészen kétségtelen, hogy a csehszlovák koalíció visszatérése nem lett volna hosszú életű; a folytonos válságok néhány hónap alatt elpusztították volna, másrészt a, kormányba valló belépésük nem jelenítette seau a nemzeti ellentétek kiegyenllitődiésért és a koTtmányzaii politika irányváltozását sem. Hiszen mindnyájan emlékezünk a képviselőház műit év október 14-én tartott ülésére, amelyen tudvalevőleg a kormány bemutatkozott, mindenki, aki ott volt, láthatta a zavart, észlelhette az a hűvös fogadtatást, amelyben az uj kormány minden Oldalról részesült s ennek a bemutatkozásnak a képié úgy maradt meg bennünk, mint Syefala mi- faisztere'lnöfcmek egy huszárvágása, amelyről senki •sem tudta, hogy miit hoz. Ha a nemzeti kibékülés és a nemzeti egyenjogúsítás igazi óhaja és érzése, vagy reménye leit volna a vegyes kormány létre- faozásának az .indító oka, akikor nevezhettük volna történelmi piltiamatmak ezt a 'bemutatkozást s akkor oly lelkesedéssel kellett volna üdvözölnie a háznak ezt a kormányt, amilyet még a prágai parlament nem élt meg. Különben is a csehszlovák nemzeti koalíció vissza!érésével való igazolása ennek a ballépésnek: beismerése annak, hogy a cseh polgári pártok egyszerű üzleti alapon álló felfogását — ki adja olcsóbban — akceptálták és '.igyekeztek a lehető legolcsóbban beAUani a kormány! ámogatók sorába, annyira olcsón, hogy m g a német minisztereik cs kormány párti előadók nyelv jogait sem tudták biztosítani és előállott az a különös eset, hogy a csehül nem tudó ncniet igazságügyi miniszter a p a ad ara eml- iben, vagy bizottságokban fel nem szólalhat. — A mi meggyőződésünk szerint m egyetlen helyes taktika lett volna — ha még bizonyos időbe kerül is és bizonya?, áldo- zakckkail jár is —. kivárni a cseh kerffejóval való próbálkozást és bizonyos vagyok benne, hogy a ncniet pártoknak politikai súlya nagyobb lett volna, mlint ma. Tárgyalások a vegyes kormánnyal Ugyanezt az álláspontot képviseltem a kormány bemutatkozása alkalmával mondott beszedemben, ha talán nem ebben a nyers formában, de ugyanit yen értelemben. Mindenki más hasonló helyzetben felbontotta volna a pártszövetséget, ellene fordult volna a német akti vízim usnák s ha ezt nem tettem és a nyilvános akcióktól tartózkodtam, annak két oka van: 1. időt akaxéam adni a német kormánypárti aktivizmus kifejlődésének s megvárjam a kilátásba helyezett eredményeket, 2. nem akartaim egyetlen lehetőségeit sem el mulasztani arra, hogy magyar nemzeti értékeink meg- rédehnezéso érdiekében számottevő eredményeket számolják el. Megelégedtem annak a kijelentésével, hogy mi szerződésileg biztosított szabad kezünkkel élünk, a németeket a kormánytöbbségbe nem követjük és továbbra is ellenzékben nialria- dunk és megkezdtük a tárgyalásokat a most már vegyes kormánnyal. Követeléseinket írásba foglaltuk. Tárgyalásainkról december 12-én tettünk elsőizben jelentlést az országos pártvetőségnek. A párt jogügyi bizottsága által kidolgozott feltételeink részletes ismertetését külön tárgysorozati pont alatt fogjuk tárgyalni abból a célból, hogy azokat közreadhassuk és a nagy nyilvánosság elé vigyük. — 1927 február 2-á-n ismét a pártunk alkotmányos szerveihez fordultunk, amikor is további tárgyalásokra s magunk tartására nézve teljes meghatalmazást nyertünk. — Kétségtelenné válóit előliünk a továbbiak folyamán, hogy a német aktivisták kormánybaiépése nem fogja meghozni az általuk kilátásba helyezett és várt eredményeket s még inkább megerősítette azt a meggyőződésünket, hogy ez a kormán vb a! epés egyike az utóbbi évek legnagyobb taktikái hibáinak, megállapítottuk továbbá. hogy néhány szá molt érő kormánypárti politikus jó szándékait a csehszlovák forradalom szellemében élő nacionalizmus lehetetlenné teszi és végül, hogy sporadikus és lényegtelen kivételeiktől eltekintve, a csehszlovák nemzeti irány minden számottevő vonalon éppen úgy érvényesüli és a magyar, sőt német nemzeti kisebbség erőinek megkisebbitése most már a német ak'iá- vizmns segedelmével és támogatásával zavartalanul folyik tovább. — Levontuk ennek a konzekvenciáit, a tárgyalásokat lezártuk s eredeti ellenzéki állásp ontunkat fen tartottuk. A magyar aktivizmus halálát tehát a német nemzeti kisebbség aktivista pártjai okozták, amikor a kormánVbaílépéSt elhatároznák. Másodszor: a<zotk a cseh politikusak, akik a cseh nacionalizmust többre becsülik az állóim beibe kéjénél, mert ne felejtsék el, hogy a görcsös ragaszkodás a nemzeti állaim gondolatához és a cseh forradalom politikája, a türelmetlenség a nemzeti kisebbségekkel szemben, az állam biztonságát, köl- és belpolitikai presztízsét érdeklő kérdés. Ennyit a faelpöl itika műit járói. Rothermere saítóakciéiának a kisebbségi sorssal vaié esybefüggése Az utóbbi idők politikai eseményei nagyon mozgalmassá tették a nyári hónapokat. Csodálkozunk rajta, hogy Rothermere lord sajtóakciója olyan izgalmat váltott ki cseh politikai körökben és a cseh sajtót, sőt. magukat politikai vezéreknek nevező férfiakat oly nyilatkozatokra ragadta, amelyek nem hozhatók összhangba azzal a higgadtsággá amely a dolgukban biztos embereket szokta jellemezni. Csodálkozunk ezen a nagy izgalmon, hiszen Rothermere lord semmi újat nem mondott és nyilvánvaló volt, hogy egyszer mégis csak fog a világ beszélni a magyar nemzet szomorú sorsáról. Nyilvánvaló volt, hogy egyszer csak ráeszmél a világ közvéleménye arra, ami a de- meokrácia és a wilsoni elvek, az önrendelkezés jegyében történt; könyveket Írtak róla, Keyness, Nitti és mások, csodálkozunk rajta, hogy ezeknek a cikkeknek a visszhangja oly kijelentésekre ragadott el eddig komolyan vett, számottevő embereket, hogy „ki kell pusztítani a magyarságot*1, ahelyett, hogy igazi politikai éleslátással és férfias bátorsággal néznének szembe az igazságokkal és mindenfelé a béke igazi magvét hintenék el. mert hiszen tudja az egész világ, hogy Trianon, Versailles és a többi békeszerződések a háború és a gyűlölködés csiráit szórták ; zéj* 3 A belpolitika fejlődése és a magyar nemzeti párt működési fog következni és most már egészen nyíltan és világosan állott politikám legközvetlenebb célja: minden lehetőt elkövetni ennek a nemzetünkre egyébként is végveszedelmet jelentő rezsimnek a megbuktatására, mert csak tóv volt, remélhető az, hogy
