Prágai Magyar Hirlap, 1927. szeptember (6. évfolyam, 199-223 / 1533-1557. szám)
1927-09-09 / 206. (1540.) szám
«5E0C(Mt/VVAíSÖSR-HrBaME Cseh közalkalmazottak zavarják meg a Kurtyák'párt gyűléseit Hallatlan botrányokat rendeznek Kutyák János beszámoló kőrútján — Hétfőbb kelyen csendőrség oszlatja fel a gyűléseket — Kritikus helyzet Turjspaszikán a csendőrök és a Kurtyákhos ragaszkodó né^ között Ungvár, szeptember S. (Rusziasakói sz-erkesztőségünktől1.) Az [Autonóm Földimüv-es-Szövets-ég mindig vörös posztó volt a ruszinszkói kormányzóság szemében, mivel ez az egyedüli ruszin párt, amely nincs valamelyik cseh nagyipart jár- Bzalilagjára kötve és nyíltan követeli az autonómiát. Ennek tulajdonítható, hogy a párt összes gyűléseit csend őri beavatkozások tieszik botrányossá. A legutóbbi vasárnapi gyűléseken is botrány botrány után játszódott le. Vorocsám például nyolc csendőr fedezete alatt tartotta meg beszámolóját Kurtyák képviselő, aki után Kaminszky dr. beszélt, majd pedig Földesi Gyula mondott elismerő szavakat a vorocsóiaknak, amiért oly híven kitartanak már évek óta az Autonóm Földműves-Szövetség zászlaja alatt. Perecsienyben is csendőrszuronyok között folyt le a gyűlés, ahol Kurtyák háláját fejezte ki a község lakosságának azért, hogy nemzetiségne és vallásra való tekintet nélkül mindig ellenállt a kormány azon szándékának, amely a nép autonóm jogiadnak meg- semmisitésére irányul. Ezzel az ő parlamenti munkáját ás nagyiban elősegítették, mert — sajnos — a parlamentben, mikor a föld lépe érdekeinek megvédéséről van sző, mindig egyedül marad ő (Kurtyák), mivel a ruszin nép szavazataival választott többi képviselők lehajtott fővel mindent tudomásul vesznek és megszavaznak, amit a kormány óhajt és parancsol. Ezután kitért a békeszerződéseket sértő rendeletek kritizálására, mire 1 a gyűlésre kiküldött községi jegyző a gyűlést feloszlatta. Óriási felháborodás tört ki erre az erőszakos hatósági ténykedésre, melyet a készenlétbe helyezett csendőrosztag hirtelen megjelenése még kritikusabíbá tett, úgy hogy a nyílt összetűzést csak Kurtyák erélyes közbelépése tudta megakadályozni. Turjaremetén Ruszinszkőban is példátlan eset történt. A gyűlés megnyitása után ugyanis az állami méntelepről kiözönlő cseh ló- csiszárok és egy pár kirendelt cseh erdővéd erőszakos botrányt rendeztek, hogy a gyűlés megtartását lehetetlenné tegyék. Földesi Gyula beszélt elsőnek, akit állandóan becsmérlő szavakkal inzulitáltak, üre a szónok a nép előtt rámutatott az ideözön- lött cseh testvérek intelligenciájára, akik ín őst példát mutatnak a ruszinoknak, hogy miiként keill tisztelni a szólásszabadságot és a rendet. Utána Kaminszky József dr. beszélt, akit a csehek durván provokáltak. A hangulat itt is izzóvá lett, úgy hogy a nyílt összetűzés elkerülhetetlennek látsizott, a jelenlévő csendőrök azonban tétlenül nézték egyideig a közbeszólók garázdái- ' kodását, majd pedig feloszlatták a gyűlést. Turjapaszikán Kaminszky József, dr. nyitotta meg a gyűlést. A gyűlés megkezdése előtt egy Cservenka nevű cseh jegyző mint Tégi ösmerősét üdvözölte Kaminszkyt, de amikor beszédében nem a jegyző .zája- ize szerinti dolgokat hozott elő, ugyanaz a jegyző igazolásra szólította fel Kaminszkyt. Ennek az operettbe illő jelenetnek folytatása az lett, hogy Kurtyák beszéde alatt a jegyző feloszlatta a gyűlést. A nép azonban itt sem volt hajlandó szétoszlani, mire a Perecsenyböl harminc kilométeren át bicikliző megerősített csendőrosztag szétosztásra szólította fel a tömeget. A nép csupasz melled állott a cseiudőrszuro- nyok ©lőtt és követelte, hogy Kurtyák folytathassa beszédét. Pár pillanat múlva Át a kocka s a nép a csendőröket közre fogta és le akarta fegyverezni. A kritikus helyzetet Kurtyák képviselő mentette meg azzal, hogy a tömeget maga is szétoszlásra szólította fel. Turjapolyánán a csendőrség már okulva előbbi kudarcain, óvakodott attól, hogy a gyűlés menetébe beavatkozzék, így ott a gyűlés rendben folyt le. * A Kuirtyák-párt főtitkárának nyilatkozata szerint a provokálások a nép köriében hihetetlen elkeseredést és megdöbbenést keltettek. Mindenesetre haszna is van a csehiek e magatartásának, mert láthatja ebből a világ, hogy a ruszinok milyen urak a saját hazájukban, ahol még egy ártatlan politikai j népgyülést sem tarthatnak meg zavartalanul. Lelkes készülődés előzi meg a szlovenszkői magyar diákság rimaszombati kongresszusát Makkai Sándor üzenete — Az uj mstgyEír nemzedék impozáns megnyilvánulása — Szervezkedés, kulturest, vitadélutánok — A gömöri társadalom a diákságért — Prága, szeptember 8. Csehszlovákia magyar diáksága Prágától egészen Beregszászig nagy lelkesedéssel és osztatlan munkás törekvéssel készül a rimaszombati ddákkongresisiziisra, mely az uj nemzedék friss szellemiségének és ideáljainak, nemkülönben munkatervebnek nagyszabású megnyilvánulása lesz. A Ríni a völgyi Magyar Akadémikusok Egyesülete hatal oais előkészületeket tesz a köztársaság minden részéről szeptember 16-ára ösisze&eireglő fiatalság elhelyezésére és a kongresszus méltó keretek közti megvalósulásának biztosítására. A gömöri magyar társadalom egyre fokozódó érdeklődéssel és szeretettel teszi magáévá a kisebbségi magyar diákság ügyét. A diákok megbízásából Kessler Edgár készíti elő a kongresszus kailtu rp rogram ját. Szeptember 16-ára kultur est, 17-ére vitadélután van tervbe véve. A diákság a kuk tuirestre előadóul a kisebb ségi magyarság szellemi életének eddig három kiváló reprezentánsát nyerte meg. Flaohbarth Er-iő dr., a szövetkezett ellenzéki pártok központi irodájának igazgatója, a főiskolás diákság társadalmi hivatásáról, Torna István rónai katolikus hitszónok és iró a faluért való ifjúsági munkáról, Vécsey Zoltán dr., a Prágai Magyar Hírlap szerkesztője pedig a kisebbségi fiatalság tudományos feladatairól értekezik. A diákság Makkai Sándor erdélyi református püspököt és írót is meghívta a kongresszusra, de a püspök, ifjúságunk legnagyobb bánatára, nem jöhet el. De hogy lélekben ott lesz, arra nemes bizonyíték az a levél, melyet a püspök diákmozgalmunk knlturrefereiniséhez intézett. A levél egyúttal Mellet arra az üdvözletre, melyet a főiskolás cserkészek Szent György Köre a június 29-iki pozsonyi cserkészkongreisszus alkalmából küldött a ..Magyar fa sorsa" írójának. Makkai Sándor többek között ezt írja: „A szlovenszkői magyar diákság üdvözlete, amellett, hogy nekem egyénileg igen kedves, nagyon jelentős is* mert azt mutatja, hogy a kisebbségi sorsban élő magyar ifjúságnak nemcsak Erdeiy bon, hanem önöknél is ugyanaz a lelki akadálya, amikor egy régibb nemzedékkel szán- ben keserves tapasztalások árán uj magyar öntudatot kell magában életre hívnia és megszilárdítania. De maga az, hogy az ifjúság itt is, ott is ennek a világos neg- látásána jutott el, biztató és reményteljes jelenség. Méltóztassanak szives tudomásul venni, hogy rajtam kívül álló okokból nem jelenhetek meg a kongresszuson, bár, mint képzelhető, szivem szerint a legnagyobb örömmel tenném ezt. Szívből kívánom, hogy a kongresszus áldott és gyümölcsöző munkát végezzen g kérem tolná- csolja ott az én legforróbb üdvözletem ;t.“ A kongresszus második kultur eseménye az a viitadéliután lesz, melynek keretében a diákság szónokai és előadói nyilatkoznak tér.veikről, szellemi állásfoglalásaikról és a csehszlovákiai magyar ifjúság egyetemes törekvéseiről. A vitadélután különös jelent ős égét az adja meg, hogy a rimaszombati diák- kongresszuson a fiatalság határozott állást készül elfoglalni a diiákszervezkedésoek minden elválasztó különbségek felett álló összefoglaló jellege miellett. „KI AZ A LINDBERGH?” —- Az amerikai ujságkirályné kísérteties estélye — Néhány napja Berlinben nyaral Wal- (ke-r newyorkii polgármester, aki saját bevallása szeri nt a száraz-törvény elől menekült az európai kontinensre s ebhez képest egy ujöágirób amke tlem, ahol már tökriészegem jelent meg,, „-az alkotmány 18-iifc szakasza függelékének az e-mágrám- sa“ .dimimjel ajándékozta meg -magát- Ott mesélte el az alábbi bájos Limdbergth- esetet: A nemzeti bősök azelőtt szobrot kaptak, Charles Lindbergh szobor helyett iszezont kapott- Amerikában most Lindbergh-szezon van. Ez a benzin- hérosz a divat az idén, az ő -fénykép elvet vannak tele a kirakatok, a kiadók versenyezve jelentetik meg életrajzát, a smart Bet köreiben egymásután rendezik a Lindbergh-e-stélyeket. Néhány hete például meghívót kapott Coloméi Lindbergh az uijeágkirály feleségének, -mrs. Hea-rst- uefc estélyére... <©> A dicső Charles ott éli a tükör előtt iéö hatos számú frakkját dibálija fel magára. Az első mé'g a nagy repülés előtti időből való; ezt szereti. A második egy ragyogó párisi darab, a nagykövet ban- kettjiéire csináltatta; ezt tiszteli. A többit már a mamager-j© rendelte Itthon; ezek közönyösek. Az uj imamnger, pompás fi-ckó, azt mondja, hogy ia dicsőség nem tart örökké, „m-eg kell ragadni az alkalmas időt az alkalmas összeköttetések megszerzésére". Az embernek kötelességei vannak a társasággal szemben. Most Is, megint, ez az estély... Olyan desz, mint a többi, tegnapi, t-egmapelőtti. Borzalmas és Lóindbe-rgh, az autóban ülve, elképzeli előre, hogy lesz: a ház asszonya, ezúttal az újsághír ál ymé, fogadja az ajtóban, „nagyon nett magától, ezredes, hogy eljött 1“ f-uvo- lázaa majd a fülébe, mire ő csak egy mosollyal ■válaszol, a 'tődé megszokott Lindbergh-mosollyal, „az Ifjúság győzelmes mosolyával, a mi Amerikánk mosolyával!", mint legutóbb épp a Hearst- lapban olvasta émelyegve. Aztán felelni iis kell valamit, amiről megint feljegyezhessék, hogy „igazi Jindbergh-szaivak, egyszerűek és szívélyesek, de amilyen előkelőek, épp oly határozottak". És bemutátnak majd neki három lordot, 'tizenkét szenátort, egy-toét kardinálist, pár püspököt és nagykövetet. Egy kopasz a vacsoráméi humoros tósztot fog mondani a® óceán-repülésről. Az evőeszközök mellett kis aranyrepütőgépek lesznek, amit a vendégek magukkal vihetnek, a hallban pedig egy óriási földgómb áll majd, a -Szabadság- szobor és az Eiffel-torony, természetesen kivilágítva, köztük pedig drótrafüggesztet-t aeroplán mozog a levegőben, benne egy bábu, ez ő, Lindbergh. Pfuj, die unalmas mindez. Mennyivel kedélyesebb volt fent a -repülőgépben ... Bár elég kedélyes, hogy ©z a eely-emhairisnyás inas milyen szem-telemül hagytj-a őt. itt várnál A Hea-rst-paHotábam jobban lehetne a személyzet betanítva. Legalább öt perce áll már a gardrób előtt, hogy a botiját léte -cilinderét elvegyék a kezéből. Na végre 1 Ez az ujságkirályné is. akiről mindenki tudja, hogy kőrist alán y volt azelőtt, kicsif1 kedvesebben fogadhatta volna. Alighogy észrevette ... éppen 1927 szeptember 9, pénleS. BBBMBBMBBIBIg 1—1IWW M3MWBMBH— I Most jeleni meg! Most jelent meg! | I MAURICE LEBLANC | | Lupin Arzén legújabb kalandjai; jí í A zöMszemü hölgy £ ára 16.50 Ke. c $ ' ■ \ | Most jelent meg! Most jelent meg! % ceak biccent feléje, már -megy á-s -tovább egy püspökhöz. Tudomást se vesz róla, hogy Lindbergh itt van. Pedig -milyen nett az ezredes-tői, hogy eljött, lsét másik 'meghívást kellett emiatt lemondania. Alapjában egész felüdltő igy belekeveredni í-eltüiryés nélkül a tömegbe. Most már ez egyenesen szokatlanul hat. A -társaság igen jó benyomást tesz, nem kiváncsi síkodnak, nem na-gyklépüsködmek, nem ost'obáslkodnak. Békéiben hagyják. Úgy látszik, egész jól megvannak nélküle. Nagyszerű. A vacsoránál keresi Lindbergh a helyét. Az aszta-lfőn. -egy bankár ül. Mellette mások. Valahol az asztal vége táján találja meg Lindbergh a kártyáját, kiét flappe-r között. A térdük kilátszik -a szoknyából, az -együk Idáróld Lloyd-pápaszemet viselt, a másik alighanem aranykoré t-es ovikkor t. De ezt inkább csak sejti Lindbergh mert a kis flappe-r .t'-óvedé'sből se fordul felé, úgy bele van m-erüilve másik szomszédjába, valami sziámi attaséba. Csak a nyakát látni, az ennivaló. A másik szomszédaiője gyanúsan szőke, svéd származásúnak látszik. A coloméi szeretne beszélgetést kezdeni vele, de a szőke olyan tüzesen vitatkozik egy -rosté-lyoskiépü dzsentímenne-1, hogy lehetetlen félbeszakítani. Miről is beszélnek tulajdonképpen? Ge-rtrud Ederle-ről. Charles egyenesen lörül ennek, Végre mást is hall, nemcsak az örökös L-ind- berghiádákat. A kis -szőke Ame-rika büszkeségé nek -nevezi Eder'le kisasszonyt. Ez azért már tapintatlanság. Lindbergh átsző! az asztalon: „Hogy v-a-n, Ar- thur?" A híre® ujságiróval jó barátságban vannak: a repülés után vele engedte m-eginíerj-u-vo 1 íatni magát arról, hogy az óceán fölöt-t -hogy1 intézett el bizonyos dolgokat. Arthur azóta is nyagga-ija egv kime-ritöbb és részletesebb nyilatkozatért, „a publikumot a vonzó detailok érdeklik", de a ina- neger minden újabb közlést erről letiltott. Most, unalmában, elhatározta Charles, hogy fütyül -a manegerre és -boldoggá teszi a riportert. De hiába integet neki, hiába szólítja meg másodszor is, xArthur oda se szagol. lindbergh vomogatja -a válVisszafordul a svédgyamus szőkéhez és megkérdi tőle, mit szól mi-ss Dórán repüléséhez? „Nem érdekel," feleli a szőke, „az nem igazi sport." (Alsó ajka mozdulatlan -marad beszédhez- ben: mégsincs semmi köze a svédekhez.) Oharles gyo-rBan enni kezdi a halat, nem izük neki. Roppant meleg van...-Egy kopasz ur kezében tartott pohárral feláll tósztra. Lindbergh önkéntelenül ki-egyenesedik. De mi az? A kopasz a sziámi nagykövetet köszönti fel, az a'tt-aöó főnökét. Éljenzés, koccintás. A coionel összeüli poharát a szőkével. Asztal u-tán tánc. A zenekar, a híres Alexandert Ragtime Bánd, rágyújt egy oharlestonra. Charles kedvet ka-p táncolni, felkéri az első hölgyet könnyedién udvarias -Lindbergh-m eghajlás sál. „I ami eorry", utaei-tja el a nő lés a coionel mosolyogva sajnálkozik. Először gondolkozik el a frázis szószerinti értelmién: én szomorú vágyok. Os- toba-ság. Mért lenne szomorú? Átvergődik a táncoló párokon, ki innen, a terrasara. Útközben egy öregur ímegállitja: „Halló, James." Pardon, mutatkozik be erre, Charles Lindbergh vagyok. ,,-A kolbászgyáros fia?" örül az öregur. „Nem, a repülő." „Kár," mondja az öre-g f-rakkos, „a kolbász- gyárossal üzleti -összefcötetté'sben álltam, ha sze- m-élyeseo nem is ismerem, de hírből annál jobban." ÉB Charles hallja, amint az öregur megkérdi valakitől: „Ki ez a Lindbergh?" A te-rraszról- 1-enlé-z a foölish -boy a kertbe, kezébe támasztja a fejét és elkezd gondolkozni azon, hogy — tényleg átrepülte-e az óceánt? A szülei mindig bolondnak tartották. Talán igazuk van. S csak -képzelődött most is a világhírről ... Valaki ráteszi kezét a vállára. Mrs. Hearst. „Már észrevette, imy boy?" csicsereg, „na u-gye, hogy -isten-i Ötlet volt? Én találtam ki. Eredetileg az vol-t a dinné, Lindlbergh-eelé-ly h-at hónappal -ezelőtt, d-e aztán megváltoztattuk, -így: L-indbe-rglitejen Lin-dibeirgh-estéty Lindbergh-gel. Jó, mi? A meghívók is ezzel a címmel -mentek szét. Minden vendég betanulta a szerepét, a -múlt héten tartottuk az utolsó próbát. A butler bedresszírozta a személyzetet. Nem klappolt talán fényesen az egész?" „Csodálatosam klappolt", — feleli Charles és óriási megkönnyebbülést -érez. „Gondoltuk, hogy már torkig van az örökös ünnepeltet-éssel. És mindig az aviatika, ugye? Meg akartuk szerezni magának azt -az örömet, hogy egyszer megint a régi jelentéktelen fiatalembernek érezze magát." Erősen a szemébe méz és könnyedén elpirul; „Nem egészen jelentéktelen ezért mégse.., csak..." Charles kezet csókol neki: „Hálás vágyóik a 'kedves ideáért, rég éreztem Ilyen jól magamat." Az -atszomy be-lekarol- és együtt mennek be a -terembe. Most egyenesen elragadómak találja a fiút. ____________________________'______(D)_. xx Szebb és olcsóbb ajándékot nem vehet gyermekének, mint a Tapsifüleis nyuszika. % 4
