Prágai Magyar Hirlap, 1927. szeptember (6. évfolyam, 199-223 / 1533-1557. szám)

1927-09-09 / 206. (1540.) szám

Mai számunk 10 »S<lal tK Mai számunk 10 oMal évf. 206. (1540) szám » Péntek k 1927 szeptember 9 Előfizetési ár: évente 300, félévre 150, negyedévre 76, havonta 26 Kő; külföldre: évente 400, félévre 200, negyedévre 100, havonta 34 Ké. Ejjyes szám ára 1*20 Ké A szlovenszköi es ruszinszkói ellenzéki pártok Főszerkesztő: polÍtÍk(lÍ napilapja Felelős szerkesztő: DZURANYI LÁSZLÓ FORGACH GÉZA Szerkesztőség: Prága H., Panská ulice 12, II. emelet Telefon: 30311 — Kiadó- hivatal: Prágait, Panská ul 12/111. —-Te­lefon: 30311. — Sürgönyeim: Hírlap, Praha [ Nagyok és kicsinyek (*/ Kétségtelen, hogy a nagyhatalmaknak ­_nagyhatalmak alatt a számbeli és az erő­be li fölényben levő hatalmas országokat ért- j jük — bizonyos potencia-többletük van a kis államokkal szemben s ez a potencia-többlet minduntalan kiütközik, akár háború van, akár béke. Az igazság és a jog fogalmai elvégre el­törpülnek, ha nincs felsőbb arbiter — s váj­jon ki áll e földön Nagybrittánia, az Egyesült Államok és a többi világbirodalom fölött, kü­lönösen, ha ezek a nagyságok egyszer mege­gyeztek és összetartanak? Vajmi könnyen előfordulhat tehát, hogy a kisállam méltatlan­kodásaira a hatalmas egyszerűen azzal felel, hogy kardjára csap, mire a gyenge kénytelen- kelletlen elhallgat. Közismert tény, hogy a nyughatatlan és fantaszta Woodrow Wilson a népszövetség eszméjét legfőképpen azért vetí­tette a világba, mert naivitásában „szivén fe­küdt a kisállamok sorsa“ s úgy vélte, hogy a genfi gyülekezettel oly felsőbb fórumot teremt, amely a demokrácia és a parlamentarizmus elvénél fogva, az egyenjogositott nemzetekkel és a szavazatok többségének vagy kisebbsé­gének erejével olyan nemzetközi autoritássá i kristályosodik, melynek véleménye ellen nincs apelláta. Azaz a népszövetség, ahol negyven l kis* állam képviselője ül négyszázmillió ember nevében és hét nagy állam képviselője körül­belül ugyanannyiéban (a gyarmatokat és Ki- nát nem számithatjuk), arravaló volna, hogy békót rakjon a nagyhatalmak önkényére és urbatnámságára. — Tudjuk, látjuk, érezzük: nem igy történt. Tehát mi történt voltaképpen a népszövet­ségben s mi okozta a kis államok tegnapi pa­lotaforradalmát? Hajdanában, a világháború előtt, a nagyhatalmak „egyensúlya** hordozta a nemzetközi politikát. Két párt volt: Károm ha­lalom itt, három ott, s a kis államok busás ígérgetések fejében vígan lavíroztak a két ha­talmi csoport között: hol itt, hol ott állapod­tak meg, aszerint, merre kaptak többet. A mérleg nyelve voltak jóformán, de ez az alap­vető mérleghelyzet, a háború és főleg Locarno után felborult. Németország megnyerésével és belépésével, a népszövetség keretén belül megegyeztek a nagyhatalmak s megalkották a világ eddig ismert legnagyobb hatalmi blok- ját. Mert vájjon mi a locarnói paktum, ha nem Anglia, Franciaország, Németország és O’asz- ország óriási véd- és dacszövetsége'minden el­len, ami rajtuk kívül áll? Van ugyan még há­rom más nagyhatalom: Oroszország, az Egye­sült Államok és Japán, de ezek messze élnek, vagy nincsenek a népszövetségben s igy nép- szövetségi viszonylatban nem kerülnek számí­tásba. Genfben ma a számításba kerülő nagy­hatalmak egy párton állnak, — s a kicsinyek a másikon. A helyzet akkor vált végleg tarthatatlan­ná, amikor Chamberlain és Briand végleg ma­gukhoz édesgették-Stresemannt s Németország primhegedüs lett a nyugateurópai nagyhatal­mak zenekarában. A kis nemezetek elvesztet­ték utolsó népszövetségi reményüket és végleg a sarokba kerültek. Senki meg nem kérdezte, mit akarnak. Az általános genfi jegyzőkönyv helyett Locarnó keletkezett, mely csupán a nagyhatalmak garanciaszerződése és a kicsi­nyek kinullázása. Érthető, hogy ez a helyzet elsősorban Lengyelországnak fájt, amely 27 millió lakosával majdnem-majdnem nagyha­talomnak számított s Locarnókor mégis a kis- hatalmak közé került. A*másik két nagyhata­lom pretendáns: Spanyolország és Brazília idejében levonta a következményeket és fa- képnél hagyta a négyes nagyhatalmi biok dik­tatúrája alatt görnyedő Genfet, ami álfa] per­sze ismét csak a kishalai mák helyzetét gyen­gítette. Lengyelország most, amikor a helyzet csaknem tarthatatlanná vált. riadót fújt. A kis­Megkezdődött a népszövetségi békedeklarádó általános vitája A RagyStagalmak kisajátították és átformálták a lengyal indítványt » Soka oSy éles kritikát nem gyakoroltak a tanács fölött, mint a ma délaSötti tsBés beszédeiben — A nagyhatalmak lévaié a pSéngsm előtt — A kritikus délután — Sokai, Briand, Chamberlain és Stresemann felszólalásai Géni, szeptember S. A nép sző vétség el­nöke az ülést ura délelőtt háromnegyed 11 óraikor nyitotta meg. A tereimben uj sorrend­ben ülnek a delegátusok s most úgy helyez­kedtek -el, hogy mindegyikük arccal az elnök felé fordul. A, fődéiegátusok valamennyien ■az első padsorban foglalnak helyet. A néme­teknek fönturtott karosszékben, von Schubert külügyi államtitkár ül. A itöbbi fődélegátust sem látni elől s beavatott körök a nagy kiil- ügymin i sztor ek távolmaradását a várható erélyes támadásokból magyarázzák. Rövid hivatalos bejelentéseik után (az elnök többek között bejelentette, hogy a tanácsválasztáso­kat jövő csütörtökön tartják meg) Guani át­adja a szót Woldeimaras litván miniszter­elnöknek. Már ebből is látni, hogy az úgynevezett „lengyel határozat** vitáját délutánra ha­lasztották, mert a tanács a rendkívül jelentős békevita megkezdése előtt ok­vetlenül még ülést akar tartani. Délelőtt tehát csak az általános tanács jelen­tés diszkusszióját folytatták. Mindazonáltal már a délelőtti felszólalásokban is élénken tükröződött az az idegesség és ingerültség, amellyel a kishatalmaik a nagyhatalmak ma­gatartását figyelik. Woldeimaras Keletemrópa gondjairól beszélt’ és több súlyos hibáról rántotta le a leplet dicsénetreméltó őszinte­séggel. A második szónok: Hambro, a nor­vég kamara elnöke, rendkívül élesen szólta, le a népszövetség eddigi módszereit, melyek szerinte alig valók másra, mint a nagyhatal­mak önző érdekeinek védelmére. Woldemaras beszéde Woldemanas a népszövetség lefegyver­zési rendszerét túl teoretikusnak bélyegzi. Nem ismeri félne a probléma nehézségiéit, de szerinte sokkal inkább a praktikus kérdések­kel kellene törődni, mint az elméletiekkel. Nem teoretikus, hanem praktikus béke kell. — Woldeimaras rossz előadó s igy beszédét a népszövetség nem értette meg kellőképpen, de később, amikor az iveket szétosztották, a delegátusok között sok szó esett Wolidema- ras véleményéiről s a beszéd benyomását hatalmak garanciáját és egyenjogúságát kö­vetelő tervének azonban nem lett volna jövő­je (mert Lengyelország kezdeményezésében mindenki önös célokat látott), ha az egyik vár­beli és tiszta kishatalom, Hollandia, kezébe nem veszi a vezetést. Veelaerts van Blokland németalföldi kül­ügyminiszter a negyven kishatalom élére állt és megindította a rohamot a négy nagy ellen. Sok Ind disznót győz, mondja a közmondás, ámde ez esetben néhány lúd disznópárti és nem tudni, nem marad-e legalább is semle­ges. Anglia máris életbe léptette pompás dip­lomáciai gépezetét és egyelőre azt a hirt j igyekszik kolportálni, hogy Hollandiát is ön- j ző célok vezették, amennyiben egész játéka j Belgium ellen irányul és egy Hágára nézve ’ kedvezőtlen holland—belga szerződés megvál- ! toztatására vonatkozik. Ezt a hirt egyelőre csak Hambro norvég kamarai elnök még je­lenít őslebb beszédének hatása tüntette él. Hambro kirohanása a tanács ellen Hambro kritika tárgyává teíic a nép­szövetség eddigi egész működését, a ta­nács lefegyverzési munkáját, a népszövet­ségi plénum üléseit, a vitákat, a népszö­vetségi tanács hivatalnokainak viszonyát stb, Közben néhány olyan igazságot mon­dott, amilyen Genfben még soha u ■ n hangzott. Szigorú bírálatát az egy-két elej­tett bók s dicséret sem enyhítette. Hambro szerint az előkészítő lefegyverzési kon­ferencia kudarca senkit el ira.. kedvetle- nithet, mert súlyos problémát semmir- -3 Le sem lehet első intrádára elintézni. Hambro igazat adott a holland külügyminiszLrnek, aki, mint ismeretes, kijelentette, hogy a népszövetség tekintélye különösen a ten­gerentúli államokban egyre csökken. A norvég kamarai elnök a legélesebbe . a tanács munkáját Ítélte el. A tanács leg­újabban egyenesen diktáíori módon visel­kedik és uj, illetve a háború előttről már jólismert, titkos diplomáciai eszközöké d dolgozik. Amíg a nagyhatalmak m W‘- rei saját államaik ügyes-bajos dolgait Ebi­jük el a kulisszák mögött, senki nem lát­hat ebben jogtalanságot, de amint a nép- szövetséghez tartozó kérdéseket is titok­ban tárgyalják le és a plénumot fait * complit elé állítják, abban a pillanatban jogos a kifogás. Hambro szerint az is hiba, hogy a tanácsban a miniszterek 'a- volléte esetén csupán a párisi és a lornuni nagykövetek ülnek. Norvégia sohasem egyezik bele a tanácstagok számának csökkentésébe és azt is helyteleníti, hogy a főtitkárhelyettesi állást állandóan :sak tanácstag töltheti be. Hambro kritikája nagy tetszést ; >tt a delegátusok között, akik percekig él jen az­ték a norvég politikust. Jellemző, hogy az üdvrivalgásban a karzat közönségé i részt- vett, holott a vendégeknek és újságíróknak tartózkodniok kellene a tetszésnyilvánitá- soktól. A karzat helyeslését a delegátusok rz alkalommal a nagy közvélemény helyeslésé­nek fogták föl Politis tanácstag akar lenni A déelőtfi ülés utolsó szónoka Pollii is görög követ volt, aki a szó legszorosabb ér­telmében kortresbeiszédet tartott a saját ta­nácstagsága miellett. Politis értette annak a módját, hogy ő, aki egyike volt a genfi j? :y- zőkönyv meg temem tőinek, most mégis kifo­gásolja a holland határozatot, mert még nem jött el az idő az általános európai szerződés megkötésére**. Egész beszéde úgy volt föl­építve, hogy bebizonyítsa, milyen jó tanács­tag lenne Politis, amiben különben senki sem kételkedik a népszövetségben. Ma délután: a népszövetség döntő ülése Ma délután három óra tizenöt t r a tanács tagjai ülésre gyűltek össze s tár­gyalásaik jóval öt óra utánig húzódtak. \z esti órákban a plénum uira megkezdte az általános vitát — s ez a mai délutáni ülés a népszövetség egyik legérdekesebb és legjelentősebb üléseinek ígérkezik. teszik szóvá a lengyel határozatot, amely, mint ismeretes, idők folyamán a nagy­hatalmak határozatává vált. Amzor ugyanis a nagyhatalmak látták, hogy L megcáfolja az, hogy a kereszténypárti holland Bloklandot határozata felolvasása után első­nek Vandervelde, a belg.i szocialista, üdvözöl­te és ünnepelte. (Vandervelde nem a külső formaságok, a diplomáciai etikettek embere!) A nagyhatalmak mindent elkövetnek, hogy az 1924 október 2-iki genfi jegyzőkönyvet ismét eltemessék, viszont a kishatalmak szintén kö­römszakadtáig fognak küzdeni. Éppen Blok­land elődje, az ugyancsak holland Loudon mondotta a közelmúltban: „A genfi jegyző­könyv nem halott, nincs eltemetve, csak szunnyad!“ A nagyhatalmak erősek és végső esetben ismét a kardjukra csapnak. A kicsinyek közt viszont erős a széthúzás, ámbár három biok tizenegy állammal (a kisantant, a balti biok és a skandináv szövetség) mór megtalálta egy­mást. A nagyhatalmak oldalán nem egészen gyelország komolyan a plénum elé folya­modik és rezoluciéjának nagy esélye an a tanácstagok között, jobbnak látták, hogy maguk veszik kezükbe az ügyet és leíom- pitva, megfelelően átalakítva, saját magik nyújtják be az általános békéié vonatkozó határozati javaslatot. Kérdés, vájjon ez az ajánlat eléri-e a szükséges kétharmad- többséget, amely nélkül nem kerülhet a bizottságok elé. Hollandia titkos szárcsád ajánl és semmiesetre sem áll el saját 1: -á­bizonyos még, vájjon Németország föntartás nélkül végigcsinálja azt a játékot, melyet a kishatalmak réme, Anglia, vezet — és Fran­ciaországnak magatartása is némi bizonytalan­ságra ad okot. Valószínűleg ismét kompro­misszumra kerül sor — hisz él a genfi masi­néria! Tudni kell, hogy 1928 nagy választási év lesz, amely előtt a nagyhatalmak nem igen mernek nagy horderejű dolgokat kezdemé­nyezni. Talán Franciaországban ismét Herriot jön, Vngliában Macdonald, Németországban Westarp, — ki merne közvetlenül az uj tisz­tázódás előtt nagyot cselekedni? Pillanatnyilag csak az elv áll tisztán: a népszövetségben ösz- szeütközött a két európai érdekcsoport, a nagyhatalmak és a kishatalmak s ez az össze­ütközés uj utakat, uj lehetőségeket vág az eu­rópai politikában.

Next

/
Thumbnails
Contents