Prágai Magyar Hirlap, 1927. szeptember (6. évfolyam, 199-223 / 1533-1557. szám)

1927-09-23 / 218. (1552.) szám

1927 szeptember 23, péntek. Kis jelenet a vendéglőben Hónapok ótia minden délben ugyanazon ven­déglőiben ebédelek. A pincérek már megszoktak ée miivel a vendéglő igen nagy, rezerválják szá­momra megszokott helyemet. Helyem, hála az ősz pincér nehezen kiviivott szimpátiájának, az egyik hatalmas utcai ablak. Az öreg tudja, hogy szere­tem falatozás közben az utcát bámulni, ahol min­dig történik valami, amit két falat között meg le­het csodálni. Szeretem megfigyelni a rohanó ut­cát, a homlokránookat, a szemeket, a szájakat, az életet, az örökké változót. Vizavim nem késik el soha. Legfeljebb a le­ves után érkezik, de mindig a hús előtt. Öreg, igen előkelő ur, ki, mint jómagam, hónapok óta itt ét­kezik, aki itt épp oly habitüé, mint én és aki 6zánmra a pincér asztalom másik, szemben lévő székét rezerválja. Evés közben ő is egyre az utcát nézi: a rohanó utcát, a homlabráncokat, szemeket, szájakat, az életet. De ő ellenkező irányba néz. Hiszen szemben ül velem. Ruhája ugyan kissé kopottas, gallérja tisztasága nem feltétlenül meg­bízható, de mindig frissen van borotválva és a monokli egy pillanatra sem remeg öreg szemé­ben. Jobb napokat látott, az bizonyos. Az infláció­val úgy, ahogy megbirkózott és ma is II. Vilmost sóhajtja vissza, „öreg ruié“-nak neveztem el, nem is tudom, miért. Nem ismerem az öreg ruét. Minden alkalom­mal szertartásosan, merev szívességgel köszön tjük egymást és az egyik is, a másik is azt mondja: jó étvágyat! Tulajdonképpen mindenki magának kí­vánja a jó étvágyat, mert a másik nem igen ér­dekli. Ezenfelül az egyik odatolja a másiknak a só- tartót, vagy a fogpiszkálókat. Tö'bb nem történik közöttünk. Már tüzet egyik a másiknak nem ad. Ez már intimitás volna és minek... Nem váltot­tunk egyetlen szót sem, miégcsak az időjárásról sem. Aki az időn kezdi, esetleg kölcsönkérésen Capablanca a harmadik játszmában győzött Buenos-Aires, szeptember 22. Szerdián este hét órakor kezdték meg a vi­lágbajnoksági meccs harmadik játszmáját, amely elé az eddiginél is nagyobb várakozással tekintett a közönség. A második játszma gyors remis-je után, amelyben Capablanca már a tizenkilencedik lépésben kicserélte a királynőket £s nyomban rá békés megegyezést ajánlott fel ellenfelének, vilá­gos volt a szakértők előtt, hogy a cubai bajnok a revánsot a harmadik játszmára tartogatja, amelyben újból ő vezeti a világos bábokat. A kö­zönség tehát előre tudta azt, hogy ez alkalommal nem egyszerű favágás fog végbeinenni a hatvan­négy mezős csatatéren, hanem hatalmas küzde­lemben fog gyönyörködhetni, amelyben mindkét ellenfél képességeinek teljességét fogja kifejte­ni. így is történt. A játszma bővelkedett izgalmas­nál izgalmasabb fordula!okban, ahol egyik ri- posztot a másik követett és mindez a taktikai .szépség, kombinativ lehetőség, ami a sakkjáték­ban benne van, napfényre került. A kiizdőfeiek nehéz feladat előtt állottak és teljesen Kihasznál­ták a rendelkezésükre álló gondolkodási időt, mert az öt órai játékidő alatt csupán az előirt negyven lépést tették meg, amikor is a játszmát félbeszakították és csütörtökön este hét órakor fogják folytatni. Capablanca tette meg a 41-ik lépést borítékban és a szakértők szerint nem le­het kétséges, hogy ebben a játszmában az ujra- felvétel után a világbajnok rövidesen győzni fog és néhány lépés alatt bemattolja ellenfelét, ak­kora a helyzeti előnye. A világbajnoksági harmadik meccsfátszma a sakkirodalom egyik legmaradandóbb értéke lesz. Egy ideig megszokott, nyugodt mederben haladt a küzdelem, mikor a tizenhatodik lépési- ben Aljechin, akinek különösen kombinativ né­pessége rettegett, zseniális kombinációba kezdett, amelynek szépsége elkápráztatta a nézőket és amely egy gyengébb ellenfelet azonnal le is bírt volna. Capablanca azonban hidegvérrel, bámula­tosan egyszerű eszközzel szerelte le a veszedel­mes kombinációt, gyönyörű ellentámadással felelt és most már győzelme alig lehet kétséges. Nem hiszik, hogy a zseniális orosznak sikerül valami kibúvót találni, amellyel legalább remisre ment­hetné meg ezt a játszmát. Lapzártakor jelentik: Csütörtökön este foly­tatták Capablanca és Aljechin tegnep megkezdett játszmáikat. Tiz lépés után Capablanca feladásra kényszerít ette Aljechint. ^nz5E®s2SSSíaPESín?s Félsaázad kettőnk között. Mindenki a maga gondolataival foglalkozik és a maga módján nézi az utca életét. Tegnap hal és hús között ablakunk előtt a szép Lila haladt el édesanyjával. Lila végtelenül bájos, szemtelen, aranyos. Száját mindig úgy húzza félre, hogy nem lehet tudni, miben töri a fejét. Ezúttal anyját karon fogva libegett el előt­tiünk az utcán. Lila anyja nagyszerű asszony, szin­te ugy néz ki, mintha a lánya nővére lenne. Blaisaféimia, hogy Lila mindig mint „az ón jó öreg édeeanyám“-ról beszél róla. A két nő az ablakon be nem nézve libbent tova karcsú, ringó lépt ék­kel, Lila ezüstösen kacagott valamin. Az öreg rué és én, a két vendéglői magános sokáig néztük iőket. — Ismeri a hölgyeket? — nyekengett egy hang. Az öreg hangja volt. Az első kérdés. Megijed­tem. — Igen. Azaz a fiatalabbikat ismerem. Nem Ürültem bájos? — A barátnéja? — Igen! _ A következő pillanatban le akartaim volna ha­rapni a nyelvemet, de már késő volt. Az öreg kelepcébe csalt és nem vettem észre. Dühös arcot vághattam, mert hirtelen igy Bzélt: — Bocsásson meg! Titkát sohasem fogom el­árulni ! — ön nem ismeri a hölgyeket ? — De igen! Igen jól ismertem... az időseb­biket. _ ? — Az idősebbik valaha a feleségem volt... Ma dél óta uj vendéglőt keresek. (Erpa.) Tizennyolc évig .ártatlanul a fegyházban Asaglsáfeass mozgalom indult meg States? Oszkár ügyének revíziója érdekében — Egy két évtizedes bünügy a köz­érdeklődés homlokterében Szélhámos az emlékezet nélkül! olasz „tudés“ London, szeptember 22. (A Prágai Magyar Hírlap munkatársától.) A Sacco—Vanzeíti-eset világszerte felébresztette az emberek érzékenységét az igazyságszolgáltatás esetleges tévedéseivel szemben. így most Angliában indult meg hatalmas mozga­lom Oscar Slater érdekében, akit tizen­nyolc évvel ezelőtt rablógyilhoss&g vádjá­val életfogytiglani fegyházva ítéltek, de már elitéltetésekor komoly hangok szólaltak meg ártatlansága melled, melyek mind a mai napig nem némultak el. Legújabban mind sűrűb­ben jelentkeznek olyan vélemények, amelyek Sla­ter ügyének ujrafelvételét sürgetik és amelyeknek célja nyilvánvalóan az, hogy a hosszú ideje fegy- házban ülő embert visszaadják a szabadságnak, az életnek. Sir Arthur Conan Doyle, a világhíres irő emelte most fel szavát Slater érdekében és kettős minőségben, mint bűnügyi történeteknek az Írója és mint telepatikus képességekkel felru­házott egyén igyekszik Slater ártatlanságáról meg­győzni az igazságügyi hatóságokat. Azonban őraj­ta kivül is igen tekintélyes orgánumok szálkának síkra a fegyházban ülő német érdekében, mint legu+óbb az ügyvédek orgánuma, a „Solicitors Organ“ is, amely er'lyes hangú cikkben sürgeti a Slater-iigy revízióját. A „Daily News“ is ma­gáévá tette ezt a követelést és vezércikkben appel- lál az angol igazságügyi hatóságok igazságérzeré- hez. „Egy ártatlan ember ül 18 éve fegyházban é3 tűri annak hallatlan szenvedéseit", ezzel kez­dődik a nevezetes cikk, amely falán fordulópon­tot jelent ennek a nevezetes bűnügynek tör1 éne­iében. A Miss Gilchrist elleni gyilkosság 1908 december 21-én este hét .órakor meg­gyilkolva találták Miss Gilchristet, iegy idősebb hölgyet glasgowi hétszobás lakásában. Szobalá­nya, Helen Lambie, a gyilkosság megtörténtekor nem tartózkodott a lakásban, hanem rendes szo­kása szerint elhagyta azt, hogy az esti újságokat beszerezze és hazavigye gazdájának. Egy Mr. Adams nevezetű ur, akinek lakása a Miss Giichristé alatt volt, lármát halott az öreg hölgy lakosztályából, oda is sietett, hosszasan csenge­tett, de senki sem nyitott neki ajtót. Csakha­mar visszajött a szobalány, aki aztán felnyitotta a kulccsal lezárt lakást. Amikor a szobalány és Mr. Adams be­léptek a lakásba, a hálószobából kijött idegen ur, akinek „egész gentleman kül­seje volt“ és „udvarias és vidám mosoly- lyal“ végigment a halion keresztül a la­kás ajtajáig és azután a lépcsőkön lesé­tálva eltűnt az utca forgatagában. A szobalány és Mr. Adams most beléptek a bel­ső szobákba és az ebédlőben nagy rémületükre ott Mál­ták az öreg hölgy holttestét a padlón he­verve. A test még meleg volt, a gyilkosság csak rövid ! idővel a holttest felfedezése előtt történhetett meg. Fején borzalmas seb tátongott, a bútorok s a fal köröskörül vérrel voltak be­fecskendezve. A gyémánttii A rendőrség rögtön felállította elméletét, amely szerint rablógyilkosságnak kelTett lörlénnie, | -s ezért nem is keresett más motívum után. Megál­lapították azt, hogy. a bűntett kulcsát egy gyémánttá adja meg, amely Miss Gilchrist ékszerei közül eltűnt. A rendőrség nem vette figyelembe azt a tényt, hogy miért elégedett volna meg a rablógyilkos egyet­len gyémánttüvel, amikor azonkívül is rendkívül értékes és gazdag zsákmányra tehetett volna szert? El is indultak ezen a hipotézisen és igy fonták meg a hurkot Slater körül. A rendőrségi sajtóiroda közleményei rögtön rablégyilkosságról s egy eltűnt gyémánttüről szó­lották. A rendőrség azután igy tudta meg, hogy a gyilkosság körüli napokon egy Oskar Slater nevű német állampolgár egy gyé­mántkőről szóló zálogcédulát ötven font­ért ei akart adni. A rendőrség a „Solicitors" szerint túl gyorsan ju­tott arra a következtetésre, hogy a Slater elzálo­gosította gyómánttü a Miss Gilchrist tulajdona volt és ezért elfogató parancsot bocsátottak ki az állítólagos gyilkos, Slater ellen. Slater és felesége ekkor már elhagyták szál­lodai lakásukat s egy amerikai hajóra szállottak. A rendőrség, most is tévesen, szökési szándékra gondolt, pedig Slater ismerősei körében már rég­óta hangoztatta, hogy Amerikába szándékozik ki­vándorolni. Amikor amerikai földre lépett, le­tartóztatták. Rögtön kijelentette,' hogy skót bíró­ság elé kíván állani, mert ártatlan a szörnyű bűn­ben, amellyel vádolják. ! j "• 9:5:1 1909 májusában az edinburghi esküdtszék bű­nösnek mondotta ki Slatert. A tizenhat esküdtből kilenc bűnösnek mondotta, öt szavazat szerint bű­nössége nem bebizonyított, egy szavazat ártatlan­nak tartotta. Angol törvények szerint a szavazatok ilyen megoszlása elegendő lett volna a szabadláb- rahelyezéshez, a skót törvények szerint azonban nem. Slatert a bíróság halálra Ítélte, de két nappal a kivégzésnek már kitűzött temwüniusa eflőíbt Róma, szeptember 22. (A Prágai Magyar Hírlap munkatársától.) Már hónapok óta nagy szenzációja az olasz fővárosnak az a titokzatos ember, akit tizennyolc hónappal ezelőtt Turimban találtak meg. A rejtélyes ember semmiféle felvilágosítást nem tudott adni arról, ki ő és merre van hazája, mert állítólag emléke­zetét teljesen elveszhette. Sok turánival szembe­sítették és valaki hirtelen rámondotta: ez nem lehet más, mint a Veronából eltűnt tekintélyes professzor, Canella. És csakugyan, az eltűnt professzor felesége, gyermekei, test­vérei, barátai, nagyon tekintélyes és józan itéletii emberek, megesküdítek volna rá, hogy. az emlékezetét elves Kitett ember csialk Oainella professzor lehet. Most azután Coppola professzor pszichotechni­kai szakvéleménye megdönti a Canella-család min­den reményét. Coppola professzor megdönthetet­len érvelőkéi mutatja ki, hogy az emléke>zeímélküli ember szellemi erőinek teljes birtokában van és a legérdekesebb és legzseniálisabb szimulánsok egyike, akiket a - földgolyó valaha hátán hordott. Coppola professzor beható vizsgálat alá vette az emlékezetnélküli embert és megállapította, hogy Canella veronai tudós magas tudományos kultú­rájából semmi sincs benne. A szimuláns sem la­tinuk sem görögül, sert angolul, még németül sem tud. Leirt egytpár latin frázist, amelyeket filozó­fiai gondolatok alakjába burkolt, ezeket azonban egy nála lévő, gondosan rejtegetett kis kéziszótár­ból csempészte a papírra. Tudományos ismeretei a nullával egvenlőek. A kísérletező arra a biztos életfogy tigdani f egy házra változtatták áit a büntetését. Két momentum vezetett Slater elítélésére. Az egyik a gyémánt.brosstű volt, amelyről feltételez­ték, hogy Miisis Gilchrist eltűnt brossai, a másik pedig egy Barrowman nevű fiatal leány tanúval­lomása, aki Slaterben a bíróság előtti szembesí­téskor felismerte azt az embert, aki a kritikus időbeu Miss Gilchrist házát elhagyta. Ez a leány volt az egyetlen azonossága tanú. A revízió hét jogcíme 1914-ben a kormány „félhivatalos" vizsgálatot vezetett be, amelynek eredménye a bírósági íté­let előfeltételeit állítólag megerősítette. A vizs­gálat módjáról a „Solicitors Journal" nagyon kri­tikusan vélekedik. Elsősorban nem engedték meg, hogy a glasgowi rendőrség munkáját bírálat alá vegyék. A tanukat nem eskették meg és Slatert egyáltalán nem hallgatták ki. A „Solicitors Jour­nal" most a per revízióját követeli és erre hét jogcímet állít fel: 1. A végzetes brosstűt Slater a gyilkosság előtt egy hónappal zálogosította él és az nem azonos a Müss Gilchrist eltűnt brossával. 2. A kis Barrowman vallomása megtámad­ható. Slater .fényképét a rendőrségen mutatták meg neki. A többi tanuk, elsősorban a szobalány, nem ismerték fel Slaberben azt az embert, aki a gyilkosság után a Miss Gilchrist lakását elhagyta. 3. A bíróság elé nem terjesztették az összes fontos tényeket. 4. Slatert szegénysége akadályozta a védeke­zésben. . 5. Sohasem mutattak ki olyan motívumot, amely indokolttá tenné Slater részéről a gyilkos Ságot. 6. Slater ruháin nem voltak vémyomok. 7. Uj tanú jelentkezik, aki azt állítja, hogy a gyilkosság után a Miss Gilchrist lakásából az utcám ldrontó férfi nem Slater volt. A gyilkos okmányt keresett A glasgowi rendőrségnek egy Trench nevű detektivje már a tárgyalás folyamán kijelentette hogy Helen Lambie, a szobalány, rögtön a gyilkos­ság után Miss Gilchrist unokabugához szaladt és megnevezte a gyilkost. A nő azonban óvatosságra intette a szobaleányt s a glasgowi rendőrség, amely teljesen elmerült a brosstű elméletében, elmulasztotta, hogy ezen a nyomon végigimenjen. Trendh detektívet elmozdí­tották állásából. A „Solicitors Journal" a gyilkosságról a kö­vetkező elméletet állította fel: Lehetséges, sőt valószínű, hogy Miss Gilchrist ismerte gyilkosát, Slatert azon­ban nem ismerte. A gyilkos valami fontos okmányt keresett. Ezt a teóriát megerősíti, hogy a hálószobában feltörve találtak egy kis ládát, amelyben az öreg hölgy okmányait őrizte. A doboz tartalma szét­hányva hevert a földön. Miss Gilchrist sohasem bocsátott be lakására senkit, akit nem ismert. A férfi, akit a gyilkosság előtt bebocsátott, ismerőse volt, aki éppen ezért nem elégedett meg csak az­zal, hogy az asszonyt el kábítsa, hanem leütötte, mert tartania kellett attól, hogy máskülönben el­árulják. - V Az uj tanú, akire a „Solicitors Journal" nagy súlyt, helyez, egy aszony. A Daily News ezt a kérdést veti fel: „Miért kell SÍ a temek, még akikor is, ha bű­nös, már 18 éve a fegyházban sínylődnie? Kinek áll ez az érdekében?" És a lap meg is felel rá: „A glasgowi rendőrségnek! Azonban emiatt a presztízsszempont miatt Anglia és Skótország nem vehetik magukra a Justizmord örökös ódiumát." Kecskemét obszervatóriumot kap Budapest, szeptember 22. Budapesti szerkesztőségünk jelenti telefonon: Magyar tudományos körökben már régebben foglal­koznak azzal a tervvel, hogy Magyarország föiMremgési zónát képező vidékén obszervató­riumot kéül föMtlit'ani. Kecskemét városának küldött1?.égé ma eljárt a kultuszminisztérium­nál és azt kérte, hogy az obszervatóriumot Kecskeméten állítsák fel. A kérés eredméey- nyel is járt s a legközelebbi jövőben föl ia állítják Kecskeméten az obszervatóriumot. Angol bányászok német kirándulókat lüzwltáltak London, szeptember 22. North Curnber- land egyik szegény bányászvároskájában a lakosság súlyosan inzultálta azt a 46 német diákot, akik néhány hónap óta sorba meglá­togatják az angol bányavárosokat. Az elsze­gényedett és munka nélkül álló angol bányá­szokat már .hónapok óta azzal izgatják, hogy munkanélküliségüknek egyedül a német kon- kurrencia az oka. Érthető tehát, hogy a mun­kások nem szívesen látták városukban a né­met technikusokat. Amint a 46 diák a pálya­udvarra érkezett, gyermekek és asszonyok sárral meg kővel dobálták meg őket és becs­mérlő kifejezésekkel illették a városbavonu- lókat. A németek két órán belül kénytelenek voltak elhagyni a várost. — Gazdasági előadás Makrancon. Kassá­ról jelentik: A magyar nemzeti párt országos mezőgazdasági szakosztálya ismét megkezdte a gazdasági előadások tartását. Szeptember 18-án Makranc községbe szállt ki Szabó Ist? ván gazdasági akadémiai tanár Sckolz szep- sii körzeti titkár kíséretében. A szövetkezet különtermében délután 3 órakor nagyszámú gazdaközönség jelent meg. Scholz Imre tit­kár bevezető szavai után Szabó professzor másfélórás előadásban 'ismertette a mezőgaz­dasági munkálatok állapjait, különösen rész­letesen fejtegette a szezonszerü őszi mező- gazdasági munkálatok mikéntjét s rámuta­tott a terménybetakaritás után azonnal ese­dékes föld megmüvelési módozatokra, a mű­trágya alkalmazásának szükségességére és gyakorlati kivitelére, továbbá a többtermelés szempontjából oly végtelenül fontos nemesí­tett vetőmagvak alkalmazására. A hasznos előadást a legnagyobb érdeklődéssel hallgat­ták meg a jelenvoltak. BjflmElcsfáfcat minden fajtdbsn és formában, rózsákat, díszcserjéket és éveiő- -- növényeket legjobb minőségben szállít fi! ® 8” i a'3S faiskola és kertészeti üzem Müssíiy-Kcíjsa pa. Zfoliy. Zupa Eím. Kívánatra árjegyzék. r 4

Next

/
Thumbnails
Contents