Prágai Magyar Hirlap, 1927. szeptember (6. évfolyam, 199-223 / 1533-1557. szám)
1927-09-22 / 217. (1551.) szám
2 1927 szeptember 22, csütörtök. Természetes jódkurák. Érelmeszesedés, idén-, csont, bőr és mirigybajoknál, hüdéseknél, izzadmányoknál stb. stb., vérszegény, görvélyes és angolkórós gyermekeknél a Csizí Jód Bróm Gyógyvíz és Jód-fürdősó OTTHONI IVÓ- és FÜRBŐKURÁJA kiváló gyógyhatású Részletes és ingyen felvilágosítást nyújt a Fürdöigazgatóság, Csizfürdö-Cizkupele Kapható: Gyógytárakban, drogériákban, ásványvizkereskedósekben. naggyá teszi a nemzetet, akkor teljesiti az itteni magyar ifjúság a kötelességét! De a magyar ifjúság nemcsak egymás közt, de más nemzet ifjaival is szeretetben kell, hogy éljen s ezen az utón meg kell, hogy építse annak a lehetőségét, hogy hogyha vannak, akik a régi hazában még testvérek voltak, de ma már ellenségekké lettek, újra megértő testvérekké váljanak! Minden igyekezettel, minden ellen- lenséges viselkedés dacára meg kell tenni mindent arra, hogy ezek újra megértő testvérek legyenek, akik átérzik azt, hogy is fájhat a mi szivünk s belátják azt, hogy az ő boldogságukat egyáltalában nem érinti az, ha meggyógyul a mi szivünk! A magyar ifjúságnak nem szabad az osztályharc szolgálatába állni, de a nemzetet úgy kell szolgálni, hogy a legnagyobb buzgalommal kell résztvenni abban a törekvésben, amely az osztályharc helyébe a nemzetet teszi! Minden és mindig a nemzetért történjék! És nem szabad visszariadni a fel-feltornyo- suló akadályoktól soha. Mentői nagyobb az akadály, antól nagyobb a kötelesség annak legyőzésére 1 Meg kell mutatni, hogy a magyar ifjúság képes felvenni a versenyt minden nemzet ifjúságával! Ha a hatalom egyik vagy másik pályán nem engedi a magyar ifjúságot érvényesülni, akkor lehetőleg azokra a terekre kell menni a magyar ifjúsági munkának, amely a nemzeti kultúrát és jólétet előbbre képes vinni! Kötelessége a magyar ifjúságnak szeretni a magyar történelmet, a magyar irodalmat és költészetet s ragaszkodni a múltak megszentelt emlékeihez, mert aki ezeket megtagadja, az nem érdemli meg a magyar nevet! Tűzze ki a magyar ifjúság gényé“-ben Tatrangi Dávid tűzött ki akkor, azt a célt maga elé, amit a „Jövő Század Re- amikor az Otthon-államot megalkotta, hogy nemzetünk a kiválóságban, a műveltségben, a lelki jóságban nagy legyen, hogy a maga kicsinységében is hasznos segítségére lehessen a magyarság egyetemének! A magyar ifjúnak kötelessége, ha az ég és a föld össze is szakad, mindenkor és mindenképp magyarnak maradni. Megőrizni a magyar nyelvet a maga szépségében, a nemzeti sajátságokat a maga teljességében. Én nem tudom, hogy egyet méltóztat- nak-e velem érteni azokban, amit elmondottam! De azt tudom, hogy én mindezeket, amit mondottam, igazaknak éreztem. És ezért veszem magamnak a bátorságot ahhoz, hogy az itteni magyar ifjúságot arra kérjem, hogy teljesítse hivatását úgy, ahogy én azt meggyőződésem egész erejével elmondottam! És ón tudom, hogy akkor lesz még ünnep a világon és megvirrad még valaha! Macedón forradalmárok bto&^&amerényletél a jusosxSáy és górög vasutak ellen Belgrád, szeptember 21. Néhány nap óta óriási izgalomban tartják a jugoszláv közvéleményt a gyakori pokolgépes merényletek és merényietkisérletek. Ma éjjel Turmica állomás mellett egy gyorsvonat elé helyeztek el pokolgépet, amely lel is robbant és a mozdonyt, a szerkocsit és még egy kocsit a vágányokból kivetett. A véletlen szerencse folytán emberéletben kár nem esett, a pánik azonban az utasok között óriási volt. A robbanás után azonnal segélyvonat indult a színhelyre. A vágányok mentén egy cédulát találtak, amely a következő bejelentést tartalmazta: „ötszáz évig török uralom alatt éltünk, de a terror sohasem volt olyan nagy, mint most. Mindent légberöpitünk. A macedón legionáriusszövetség.“ Szalonikii jelentés szerint Szaloniki közelében égy vasúti őr idejében ártalmatlanná tett egy a sínekre helyezett bombát. Belgrádiban általános az a vélemény, hogy a macedón forradalmárok szervezik ezeket a bombamerényieteket. áeseti agrárok a „polgári blokk" álarcával vonulnak fel az ungvári választási frontra As ©sSstos polgárság fiEígty©m© S®bfesége távol áll ettől a politikai ala&uSástóI — Ungvár, szeptember 21. (Ruisziinszkói szerkesztőségünktől.) Jeleztük már, hogy a cseh agrárpárt Ungváron azon mesterkedik, hoigy úgynevezett „polgári blokk" néven választási pártot hozzon ösz- szo, melyet a „politikám entesség' ‘ frázisával ruháznának fel, nyilván azért, hogy a blokk háltia mögött álló cseh agrárpárt törekvései és politikai céljai homályban maradijainak. A legutóbbi értekezletein, melyen a már egyszer megbukott „polgári párt" exponensei vitték a főszerepet, el is határozták a blokk megalakítását. A kezdeményező munkásnak vezetője' Bacsimiszíky Ödlön dir. táblabirő, a cseh agrárpárt elnöke, aki programszerűen szervezi a Miokkoit és pedig abban az irányiban, hogy a választások hiróre gomhamóidjna felszaporodott „pártt]ok“-kai és csoportokkal felvegyék a tiárgyaflás fonalát. Az enne kiküldött bizottságban ott vannak az utolsóelőtti választáson i szereplő polgári párt exponensei, /valamint a j zsidó Mtkö/zségi elnök, a oseb iparosok kóp- ! viselője a nagytrafiikos személyében, a cseh jaigrárpárt egyik képviselője, valamint a cseh jnéppárt egyik oszlopa. Ezeken kiiviil lioenoe- I sek és a kormánytól függő egyének egészítik I ki a bizottságot. A polgári blokk alakulására vonatkozólag kérdést intéztünk egy pártokon felül álló őslakos volt városatyához, aki a következőket jelentette ki: — Amíg az idevonatkozó törvények úgy a parlamentben, mint a községi és járási közigazgatásban politikai pántoknak osztják ki a szerepeket és politikai pártokat ismernek el politikai, g/azdasági és kulturális tényezők gyanánt, addig nekünk sem szabad elzárkóznunk a politikai pártok szereplésétől a községi választásoknál. Ez annál inkább jogosult, mert hiszen a képviselőtestületi tagok munkáját felfelé mindenkor a pártok támogatták és segítették elő. — Különben az, hogy a cseh agrárpárt Umgjváron a „polgári blokk" álarcát veszi magára és a „politikamentesség" hangoztatásával igyekszik gyanútlan tagokat toborozni, a pártnak csupán választási manővere. Azt hiszi a cseh agrárpárt, hogy egy ilyen semleges nevű alakulattal sikeresebben beférkőzik a választók bizalmába és igy biztosabban bejuttathatja kiszemelt embereit úgy a vybo/rba,^mijnt a tanácsba. Ezzel a taktikával már a múltban iis dolgozott a párt, igaz, hoigy akkor ás megbukott vele. — Mindenki tisztában van azzal, hogy Amerikai Ieadóknak RE 144-es hangtölcsérre lámpával TELEPI! ÜKÉN m éveken át agyonsanyargatott, a kormánybiztosi rezsimmel gyámság alá helyezett, önkormányzati jogait semmibe se vevő községi gazdálkodással a csőd szélére kergetett városi polgárságot ily „színtelen" alakulatok nem fogják meg- széditeni. Az ungvári városházán erős ellenzéki, magyar és őslakosságokkal rendelkező képviselő testületre van szükség. — Tanári kinevezés. Az iskola ügyi miniszter Holoenyay Tréning dr. ideiglenes tanárt az ungvári reálginvnáziiUim rendes tanárává nevezte ki. Megnyílt az újonnan épült nniiiN LiixiwTi Stadtpark, Wílson pályaudvarral szemben ^(LeMéRSKArovARNftsa ^RUM-fttiKeRY^yc-spoi. S8W BUM:eS^K0hG^R.i; • b -ROZSÁVÁ Mandarin . Cacao - Dló-Créme . Cherry Trlple-Sec — Curacao - Karlsba.d! keserű ,,Késmárki kiállításon ar&ny éremmel kitüntetve'* .,A Nemzetközi DunakiáUitáson arany éremmel kitűnt* RgCxENZ- IRTA « AAÓRJCZ SStáWOND (15) Egész más az, mikor kocsizörgés jön s a kutyák mint a bőszült fenevadak rohanják meg a kerekeket, vagy ha idegen megy el a tanya előtti utón s félkilométenre elébe szaladnak s a vadászt is lehúzzák a veszett acsaTkodással, olyanokra aztán mindenki kinéz s felfigyel, mi lehet az. Most a kutyák ismerősen csaholtak s a gazda osönd/esen megszólalt: — Zoltán jön. Nem egyediül jött, hanem a nagybátyjával az ezredessel, Zisellyieá Balogh Ábellel. Az ezredes szürke vadászruhában volt, magas kövér ember, kis bajusszal, olyan kegyetlen fekete kis szőrrel az orra alatt, amely sohasem nőtt ise vastagra, se hosszaira, egészséges aroszinü bronc ember volt, akinek kemény barna szemei ugyanolyan nyugodtan s különös alföldi higgadtsággal néztek, mint azoknak a pusztai nyugodt vadaknak a szemei. Különben remek ember volt, egyenes, mint egy szálfa s oly kevés 'beszédű, hogy nála már az is túlzás, ha egy jénapot mond. Igazi honvédhuszár ezredes, nyugalomban. De Zoltán' annál elevenebb volt s taj- tékosam vildám. Idekinn a tanyán ő egész más ember volt, mint bent a városban. Itt nem érezte a felesége nyomasztó szellemét magán. Itt olyan volt, mint ifjúkorában, mikor még valakinek indult, vidám s cselekvő embernek. Ilyenkor mintha újjá született volna*. — Mi van itt? vásáT? búcsú? — kiáltotta nevetve s körülnézett a gerendákon kuporgó cigány seregien. A cigány asszony ok összehajoltak, mint a nád és susogtak a maguk csudálatos idegen, károgó s vijjogó nyelvén. Ezer óv óta élnek itt, egy Idegen faj között s ezer óv alatt nem felejtették ed a maguk nyelvét és nem tánul- ták meg jól egy szavát annak a nyelvnek, amelyből voltaképen megéltek. Oly távol voltaik egymástól, mintha külön földigömbön élnének, ahogy a vizek a kövek nyelvét meg meim értik s ahogy a kövek csak elfeketednek a tenger árjában az évezredes mosás-mosogatás közt, úgy bámulták itt ezek a világosabb, s más anyagú magyarok közt — Szervusztok, cimborák Kezet fogtak. — Táncoljatok morék. De a cigányasszónyoknak most nem volt kedvük 'hozzá. Mind csak ült és valamennyi a hasát /szorongatta. Folyton el-elítiüntek csapatokban, meg visszajöttek s gubbasztottak, mint a varjak. Senki se tudta, 'int bajuk, csak Csuli, aki rendületlen komoly arccal leste a krotonoíiajias pálinka hatását A kutyák kis távolságiban állottak, fellobogózott farkakkal s kitartóan csevegtek. A gazdájuk intett nekik, erre elhallgattak s mint az őrálló katonák, készenlétben maradtak s várták az események fejlődését — Nézd csak a szomszédot,. — mondta Csuli, — ez is bevett már egy porció orvosságot. S odafordult a /szomszédijához. — Hogy van Fancsali szomszéd? A íszótaűian szomszéd megmozdult a tőkén. — Nem tudom, tekintetes uram. — Gyertek ki a házból az isten ege alá, — mondta Zoltán. Kitették az asztalt a kis ház elé. Most az ég /nagyszerű sátora lengett felettük s ott ültek meg. Az asztalka egyik végén Csuli, vele szemben Zoltán. Csuli mellett egyfelől az ezredes, a mási/k oldalon a vendég s Borbiró. Gallyat hordtak a tűzre s nagy láng lobogott a kopasz épertfa alatt. — Mintha egy boszo/rkáinykonytha volna, — nevetett Zoltán, — süssetek luidatt, — kiáltott nekik. — Valami istenverte bajom van, — mondta Fancsali szomszéd. — Ennek is ez az 'én betyár íeleségeimaz oka, kiverem a szennát, ha hazamegyek: mert sose ad nekem vizi edényt, a kopolyából ittam, az ártott meg bizonyosan. — A lehet, — mondta Csuli. — Aj, tekintetes uram, tessék mán adni még egy pohárral abbul a jóbul. — Szívesen szomszéd, édeset, vagy keserűt? — Keserűt. Jó pohárral töltött neki. Az urak arca pukkadt a nevetésitől, de nelm mutatták. Valami oly komikus volt a szomszéd keserves/sége és a Csuli álmok komolysága, hogy az élőfát is megnevettette volna. Milyen áhítattal hajtotta fel a pohár pálinkát, meg is dörzsölgette utána a mellét — Mán is érzem azt a drága jó erejit — Egészségére, szomszéd. A vén oigányasszony somíordált elő: — Nem adnak ludat naccságos uram, —- szólt éneklő panaszkodással. — Nem a/diniak? ... Ejnye te szegény... Há mér nem adnak nekik András. — Fene a bélükbe, — /nyelvelt a kis kövér tanyásné, — még mi a csudát. Zoltán megmarkolta a menyecskét, hogy csak úgy pattant annak a kemény teste. — Trézsikóm, add kölcsön a nagy guná- rodalt, holnap kettőt kapsz helyette. — Sose látom én azt, — mondta az aszr szony, — ismerem én a tekintetes urat. Erre nagy nevetés lett. — Nono, Zoltán, nono. Itt elmaradt valami, — ugratta az ezredes az öccsét. Zoltán nevetett. — Ami késik, nem múlik, — mondta rá s kacsintott. Mindenki vele nevetett, értették egymást a Trézsi ügyekben. — Nem is lúd kell ilyenkor, — szólt az ezredes. Hát nem tudjátok a nótát, hogy: Akkor 'örül a rájkó, Miitor deglik a gyisznó ... Újra kacagtak. Minden szóra. Kirobban- uóiau. S csakugyan csak engedély keltett, nemsokára disznócombot forgattak ma/gy nyárson a itüz felett a cigányasszonyok. Azok vigabbak lettek. % f
