Prágai Magyar Hirlap, 1927. szeptember (6. évfolyam, 199-223 / 1533-1557. szám)
1927-09-22 / 217. (1551.) szám
1927 szeptember 22, csütörtök. >7VY&<S6$R‘TnKBSB arananaww ÜLUÜL. ILiPI-fflLJOl A logika nem szereti a „ha“ kötőszót és mos mi mégis felvetjük a kérdést: Vájjon bekövetke zc-tt. volna-e a nagykállói rémdráma, ha, Szász Jó csef gimnáziumi tanár élete 1918 októbere után ii abban a kerékvágásban igazodik tovább, amelybe egy miniszteri kinevezés elhelyezte a kedves be■ regi városba? Képzeljük el, hogy az áil'amfordul álkor Szász Józsefet az iskolaügyi hatóság átveszi éi megerősíti régi állomáshelyén. A család már minden gyökerével a beregi talajhoz rögződött, házacskát vásároll, szöUője volt a bárt érlelő beregi hegyek lejtőjén, évtizedes kullurmunka szerzett megbecsülést és elismerést a magyar-latin szakos tanár urnák. Ha Szász József Beregszászon maradhatott volna, most is iskolai dolgozatokat kcrn'i- gálna s a későre hajló délutánban most szüretre készülné a Szász-család. Trianon voH az oka borzalmas sorsunknak, zokog fel a gyászruhás asszony és mi szivünk mélyén igazat adunk neki. A trianoni so'rs minden súlyával arra az osztályra, nehezedett a leginkább, amely mindig a magyar élet legnagyobb terheit viselte és Önzetlen, fáradhatatlan munkájával a kultúra fenntartója és előbbrevivője volt, a tisztviselői osztállyá. Amikor pedig az uj állapotok bekövetkeztek, a magyar kálváriát járók tömegébe ők kerültek a legnagyobb számban. A Szász-csatái kálváriajárásának is ismerjük az ezerkönnyes stációit, az állás elvesztése, hurcolkodás bútor nélkül, a biztosított jövő hite nélkül messze földre, Fehér- gyarmat, Tarpa, majd Naigykálló. Egyszobás lakások, nélkülözések, ínség és nyomorúság és most, amikor a megállapodott élet ígérete bíztaülotí, hárem revolverlövés, amely jóvátehetetlenül véget vet egy gyönyörű magyar család éleiének. Mert olvassuk a lapokban, szép, derékszál magyar ember volt a rmrtirvégzetet ért professzor, diákjai és tanártársai a rajongásig szerették, magyar tölgyfa volt, amely nem hajlott meg s nem törött darabokra a villámok özönében. És szép, szelíd arcú, elmosott kékségü szemű volt az élete párja, akivel a legboldogabb házaséletet élte, míg rájuk nem szakadt a trianoni sors minden csapása. E'gy beteg, exáltált szerelem volt a borzalmas dráma közvetlen okozója, de kérdezzüJc, vájjon kifejlődhetett volna ez a végzetes betegség a másik szánandó áldozatban, Fábry Tivadar van, ha Szószék állandóan Beregszászon éltek volna, úgy mint régebben? Hiszen 1911-től hét esztendőn át éltek egy városban a tragédia hősei és Fábry már hozzászokott ahhoz a gondolathoz, hogy az a leány, akii ö is szeretett, más ember felesegévé lett. Ezer és ezer ilyen eset van az éleiben s nem születik belőle tragédia- De mart a Szászék életében bekövetkezett a sorsvállozás. esztelen vágyik és remények kelnek életre Fábry szivében. Az asszony gyakran tartózkodik otthon, mert édesanyja, rokonai, bútora, szőllöje még a szülőföldhöz kötik s most Fábryban feltámad a remény, hátha ezekkel az anyagi értékekkel, a nyugodt élet biztonságával itt lehelne tartani és kötelességétől el lehetne tántorítani az asszonyt? Amig Szászék állandóan egy városban éltek vele, érzelme nem fajulhatott betegséggé, de most az asszony jött és ment- s amikor távozott, Fábry hiányát kezdte érezni. Most pedig, hogy bútorait is át akarlla szállítani, szőlőjét is bérbe akarta ad,ni, a most már beteg ember a mániákus önzésével érezte, hogy üres reményeinek vége, az asszony végleg távozik, a család át- plántálódik s az ő éleiének célja elveszett. Higyjék el, rabulisztUűa, amikor azt mondom, Szászék tragédiája a magyar sors tragédiája s a tett legközvetlenebb motívuma a magyar középosztály trianoni élete, amely vagonlakásokon, ke- nyértelenségen, nyugdíj falanságon keresztül sodródik az örvénylő mélységek felé. Ylon. Csehszlovákia sem ismeri el föidreferm-öyyekiren a ÉniMságek illeíékesságát Benes wáüasza egy — Eddig Ötvenhat magyar áSlampoigár panasza érkezett a döntöbiróságteoz Prága, szeptember 21. Beues külügyminiszter egy interpellációra adott válaszában foglalkozik a külföldi állampolgárságú nagy- birtokosoknak a csehszlovák földreform ellen benyújtott panaszaival. Benes válaszában a következőket mondja: A csehszlovák—német döntőbírósághoz eddig összesen tizenkét panaszt, a csehszlovák-magyar döntőbirósághoz pedig 56 panaszt nyújtottak be. Ezeket még több panasz fogja követni. E panaszokban a német és magyar állampolgárok azt kérik, hogy a csehszlovák köztársaság a csehszlovák löldreformtörvény alapján lefoglalt birtokaikat restitnálja és minden kárt megtérítsen. A csehszlovák köztársaság képviselője az összes panaszokra válaszolt és a jogi eszközök meg nem engedettségét, valamint a vegyes döntőbíróságok illetéktelen- ségét állapította meg. Minden szuverén államnak jogában áll saját területén földbirtokviszonyait rendezni és más államokkal szemben csakis külön vállalt kötelezettségek által lehet korlátozva. Csehszlovákia azonban egyetlen állammal szemben sem vállalt semmiféle ilyen kötelezettséget, a trianoni béke- szerződés ugyancsak semmilyen mértékben neín korlátozza ezen a téren a csehszlovák állam szuverenitását. E jogi helyzetre való tekintettel a csehszlovák állam képviselője tiltakozott minden kísérlet ellen, amely a szuverén csehszlovák államjoga lemondására irányul. Benes válaszában kijelenti, hogy azok a hírek, mintha az áiílam képviselője a panaszok érdemleges tárgyalása ellen tiltakozott volna, nem felel meg a valóságnak. Alaptalanok azok a hírek is, hogy Csehszlovákia a panaszosoknak közvetlen tárgyalásokra ajánlatot tett volna. ZflCii és a Prágai Hagyar Hírlap Az uj hercegprímás személye nagy meglepetést fog kelteni ? Budapest, szepteimbetr 21. Budapesti saefrfoeís-zfiőségünjk jeliernfü telefonon: Erest Sándor pápai pcreMtes, a keresztény gazdasági pánt dltnöíkie, ma délután tárgyalt Vass József helyettes miniszter eünökikieil. A tárgyalások után a prelátus kiiij-demtetlte a vára- íkozó újságíróiknak, hogy a kinevezendő be/- cegpriimásiróil egyelőre még nem nyiílialíkoz- hait, de azt már most közölheti, hogy a kinevezés országszerte nagy meglepetést fog kelteni. PoiMtiíkai körök és a katolikus közvélemény szívesen vennék, ha az eisztlergomi érsekséget október 16-ig, az országés katolikus nagygyűlés megnyitásáig betöiteméfc. Számos adimámieztraitiv kérdés is fontossá teszi az érsekség betöltését. Zoch Sámuel dr. lutheránus püspök, agrárius képviselő és Hodzsa Milán dr. iskolaügyi miniszternek a bizalmasa, a magyar nyelvű kormánylapban kéthasábos cikket adresszál a címünkre, amelyben kifejti álláspontját, hogy miért tartja lutheri kötelességének a P. M. H. politikáját támadni, miért ellensége a mi politikánknak, mint a békés megértés akadályának. Zoch dr. püspök ur, aki miniszterének kedvenc szokását követve szívesen foglalkozik külpolitikai problémákkal, a Rothermere- akció ellen Szlovenszkón megindított hivatalos mozgalomban is tevékeny részt vesz, gyakori felszólaló a tiltakozó gyűléseken és a lordhoz nyílt levelet is intézett, amelyben felszólítja őt, hogy a magyar kisebbség helyzetének objektív tanulmányozása céljából látogasson el mihozzánk. Igaz ugyan, hogy a barátságos püspöki invitálással szemben Zoch dr. klubtársa, Vollay Elemér szenátor az ipolysági gyűlésen kapát Ígért Rothermere lordnak, ha ide be meri tenni a lábát, de vagyunk annyira objektivek, hogy a népgyülé- seken elhangzó szólamokat kellő értékükre leszállítsuk. Polémiánk Zoch dr. püspök úrral abból az emlékezetes prágai vacsorából indul ki, amelyen a püspök ur is felszólalt és szigorú cenzúrát követelt a P. M. H.-pal szemben. A püspök ur ugyan ezt a kívánságát politikusi minőségében hozta nyilvánosságra, de a papi, különösen a püspöki méltóság jellege olyan természetű, hogy a papot s a politikust nem lehet különválasztanunk. „Beszédeitekről ismernek meg benneteket az emberek, — mondta az Üdvözítő — hogy az én tanítványaim vagytok" s a kereszténység isteni megalapítója bizonyára nem akart különbséget tenni a szószékről elhangzott beszédek s az agapékon elmondott szónoklatok között. Megállapítottuk s most is fentartjuk azt, hogy Zoch Sámuel dr. ur a lutheránus egyháznak a püspöke, annak a Luthernek követője, aki a lelkiismeret szabadságát az élet legfőbb törvényének tartotta, aki a gondolat szabadságának meggyőződéses és tántoríthatatlan harcosa, aki szóban és Írásban a legelkeseredet- tebben éppen a cenzúra ellen küzdött, amelyet a püspök ur különösen éles mértékben kíván ellenünk alkalmaztatni, tehát megállapításunkra minden jogcímünk megvolt. A püspök ur a cenztirát a Rothermere-ak- ció miatt kívánja alkalmaztatni ellenünk, mintha mi visszaélnénk a sajtószabadságnak azzal a mértékével, amelyet a törvények biztosítanak számunkra. Nincs szükség velünk szemben különleges cenzúrára, püspök ur, mert níi a legjobban tisztában vagyunk köte- tességeinkke lés feladatainkkal és nem is teszünk egyebet, mint amit ezek számunkra Aláírnak. A püspök ur kifejti felfogását a revízió i kérdéséről és megállapítja, hogv Középeuró- l pában tisztán néprajzi viszonyok alapján a i politikai határt megvonni nem lehet, tehát a r revíziós törekvésnek nincs jogosultsága. Ez . lehet igen tiszteletreméltó vélemény, csak ■ engedje meg a püspök ur rámutatnunk arra, ■ hogy Nitti, Keyness s a revizionista iábor egész sereg jeles tudósa, közgazdásza és poli; tikusa más állásponton vannak. Mi ismerjük . a csehszlovák állam megalakulásának törté- . nelmi fejlődését is és történelmileg bizonyítani tudjuk, hogy az akkor elképzelt határok nem fedték a mostaniakat. Azt is tudjuk, hogy 1919-ben cseh politikai körök már komolyan gondoltak Miskolc bekebelezésére is és kérdezzük a püspök úrtól, hogyha Miskolc például a csehszlovák államhoz tartozna, akkor is megtenné azt az indítványt, hogy indítványozzanak neki akceptálható más határvonalat? „Tessék indítványozni olyan vonalat, amely békési és pestmegyei szlovák testvéreinket saját véreinek államához csatolná", írja a püspök ur. Méltóztassék megengedni, hogy egy principiális különbségre mutassunk rá Idézzük a csehszlovákiai német középiskolákban engedélyezett Gustav Treixler dr. kitűnő tankönyvét ehhez a ponthoz (Leitfaden dér Gesichte, Geographie und Bürgerkiun- de. Reichenberg 1921. 278. lap.): „A magyarok Szlovenszkó déli részén összefüggő tömegben laknak, számuk a legújabb hivatalos adatok szerint 1,071.000 és végig a határmen tén érintkeznek fajtestvéreikkel, mig a határokon túl élő csehszlovák csoportok a határtól távolfekvő szigeteket alkotnak, melyek sehol sem éritkeznek a néptörzszsel." Valóban, püspök ur, amikor például Németország a ke-i leti határon revízióra gondol, nem igen kívánja az erdélyi szászokat s a Volga-melletti németeket a német állam testében egyesíteni. Ezeknek csupán nemzeti kultúráját kívánja biztosítani, ami nem revíziós probléma. Nem vesszük rossz néven, csak elkönyveljük püspök urnák azt a kijelentését, hogy néha-néha kitör az urhatnámság hajlama önökből is. Érré szintén idézhetnők az evangéliumot, de hát nem tesszül?, csak tiszta szívből kívánunk jó egészséget hozzá. Polémiánknak nem is ez a lényege, amiről idáig szólottunk, hanem most érkeztünk a punctum salienshez. „Mindez soha sem zavarta meg azon célvonalunkat, hogy a magyaroknak itt igazi otthont építsünk." Hát ez az a pont, püspök ur, amelyben kategorikusan „nem"-et kell mondanunk, amelyben rá kell mutatnunk és szüntelenül hangoztatnunk kell, hogy ebben az otthonban a bibliai Lázárok sorsa a mienk, akik a dúsan terített asztalok lábainál a morzsákat lessük. Ha püspök ur komolyan hinné, amit itt kimondott, azt kellene mondanunk, hogy nem ismeri a tényeket, I nem figyelte meg a földreform végrehajtását, I a magyar szó elnyomását, a magyar kultúra üldözését, nem látja a magyar nyugdíjas nyomorát, az elbocsátott tisztviselő ébhalálát, a magyar munkás vándorbotját, a hontalanok keserűségének özönét. Lássa, püspök ur, ha ez nem igy volna, ha itt komolyan otthont építenének nekünk, amelyben legalább mostohatestvérek s nem megtűrt ágyrajárók vol- c nánk, akkor az egész polémiánk nem lett vol- - na aktuális, akkor a magyar kisebbség fájdal- 1 mai nem adták volna meg a leghatalmasabb 1 morális támsztópontját a Rothermere-akció- 1 nak. De mert ez nincs igy, harcolni vagyunk kénytelenek, püspök ur, lelkiismeretűnk l szent parancsszavára. Teljes felelősségünk : tudatában állítjuk, hogy nem mi vagyunk í okai a meg nem érlésnek, hanem az a poli- ; tika, amelyet velünk szemben inaguráltak s l folyhatnak most is. Püspök ur azt mondja, 1 hogy a mi működésűnk következtében az ön egyezségre törekvő munkájának fonala meg- 1 szakadt. Mi nem ismerjük ezt a munkát, püspök ur, egyet azonban tudunk, soha ennek a . munkának gyakorlati eredményeit nem iát- ! tűk és soha püspök urnák egyetlen szavát : nem hallottuk a magyarság igazának érdekében. Ha ez nem igy volna, férfiasán ismer- nők be tévedésünket és vonnánk le annak minden konzekvenciáját. Ami püspök urnák Kteier Lajos cikksorozatára vonatkozó részét illeti, arra az érdekelt félnek válaszát közöljük Sfceier Lajos válasza i Zoch püspöknek A következő leve ot kap'uk Becsből: Mélyen lisztéit Sze ke-dö Uram! Zoch Són'vei dr. püspök ur a csehszlovák kormány pozsonyi „Rcgg -i e. magyarnyelvű lapjában támadást intézett ellenem és „A Prágai Magyar Hírlap" c. közleményében kijelenti, hogy Hurbán T. M.-re vonatkozó tanulmányom tönkretette a békés együttélésnek általa inscenált és minden alkalommal a meggyőzés tárgyává tett pszikológiai lehetőségét, mert ezek az „úgy nevezett tudományos cikkek minden egyes szlovákot vérig sértették." Erre teljes nyugalommal a következőket felelem: Nagyon is gyengén állhatták Zoch ur n?* szén azok a pszihológiai lehetőségek, nagyon is csekély lehetett az inscenálás és kiengesztelés meggyőződése, — ha egy történelmi tanulmány a kiengesztelés meggyőződését rögvest gyűlöletté tudta változtatni. Zoch dr. püspök ur úgy látszik a szeretet és gyűlölet borotvaéles határmesgyéjén szokott balanszírozni és amikor lebillen róla, nem a szeretet, hanem a gyűlölet útjára rakja a lábait. Tanulmányomban kifejeztem, hogy e levéltári adalékok közlésének célja nem Hur- bánnak a szlovák nemzeti piedesztálról való ledöntése, hanem az igazság kiderítése. A bécsi volt udvari levéltárban Húrban, Knaur és Podkradszky leveleibe és az ezekkel összefüggő aktákba minden komoly kutató betekintést nyerhet. Ezeket érzelmi kitörésekkel nem lehet nem létezővé tenni. A történelmi nagyságokat emberi szempontok szerint kell megítélni és be kell látnia mindenkinek, hogy nem istenek, sem félistenek, hanem emberek emberi tulajdonságokkal. Már pedig Húrban emberi jellemzéséhez a tanulmányokban foglalt levéltári adalékok eddig hiányoztak, melyeknek jelentőségét Zoch dr. ur gyűlölete sem kisebbítheti. A kiengesztelés és a békés együttélés pszichológiai lehetőségét nem ez a rövid és ténybeli adatokból álló tanulmányom teszi tönkre, hanem a cseh és szlovák történelmi munkák, sőt a tankönyvek garmadája, melyekben a magyar nemzet történelme célzatos tudatossággal, a magyarságra nézve sértő lebecsüléssel meghamisittatik. Éppen Zoch dr. püspök urnák igen kevés jogcíme van másoknak szemére hányni a szeretet hiányát, mert az 1918-iki átalakulás utáni viselkedése a szó- retet és nagylelkű magatartás legcsekélyebb jelét sem mutatta, mert számos magyar evangélikus lelkészt bocsátott el állásúkból és ebből okulhat a magyarság, mely okosan teszi, lia szirénhangjaira nem reagál. Maradok igaz tisztelettel Wien, 1927 szept. 20 igaz Liviik . 'elér T,aios. fjW (R8 m A CKIorodont iogkeie gerezdes sörtével teljesen hozzáilleszkedik jp'.' O ^ a fogsor természetes domborulatához,, benyomul a keskeny joghézagokba^ és jLj HbI knsabb »z»iL zütó! megszűnteti » kellemetlen szájbilzt ^és kollemesen *0^1^ P3 Pj Chiorodont fogkefe 8., 7 és 5 korona. Cblorodont fogpaszta 4*— és 6 korona. ÍOgpSlSztSí fodormenta ad. $ A Szász-család tragédiája Két ember halott és egy magyar középosztálybeli család élete romokban hever, ez a nagykállói véres családi dráma veszteségmárlegs. Nem első 1hullás már ezen a tájon, de a tragédia végzetszerii- ségp mégis megdöbbent. Mert a görög tragédiák ananchéja lép be kérlelhetetlenül a Szász-család, !életébe és attól á pillanattól kezdve, hogy Szász Józsefet kizökkenti megszokott és berendezett, polgári életének harmonikus menetéből, már determin/rlAnÁlf n. hnrrpm ónként 3
