Prágai Magyar Hirlap, 1927. szeptember (6. évfolyam, 199-223 / 1533-1557. szám)
1927-09-20 / 215. (1549.) szám
'WSSOT-MA<tfRm-HTra»B> 1927 szeptember 20, keM. ihoz, melyben tájékoztatja őket a földreform ügyében elfoglalt csehszlovák álláspontról. Ha a tanács, elfogadja a vegyesbiróság kompetenciájának elismerésére irányuló magyar indítványt, úgy ez sok állam szuverénitását megsérti. Csehszlovákiában 1919d>en hozták a földreformtörvényt, melynek végrehajtott rendelkezései sehol sem állnak ellentétben a békeszerződések szellemével. A Magyarországba optáU birtokosokat nem lehet privilegizálni s az erre vonatkozó döntést egy szuverén állam sem fogadhatna el. A békeszerződésben emlitett vegyesbirő- ság illetősége sokkal szükebb körre vonatkozik, amint azt a magyar álláspont feltünteti s a magyar—román vegyesbiróság, amikor önmaga kijelentette illetőségét, túllépte hatáskörének határait. A csehszlovák kormány nem ismeri el a vegyes döntőbíróságnak a földreformra vonatkozó illetékességéi. „Második Trianon" Budapest, szeptember 19. A magyar—román birtokpörben összeült genfi hármasbizottság határozati javaslata Magyarországban érthető módon óriási elégedetlenséget és felháborodást keltett. A lapok feltűnő egyhangúsággal és szokatlanul izgatott hangnemben utasítják vissza a genfi határozatot, melynek elfogadását „második Trianon-nak bélyegzik, mely a hatalom jussán ismét areulköpheti a magyar jogot és igazságot. A közönség felháborodása is hatalmas. A Budapesti Hirlap vezércikkében lesújtó szavakkal Ítéli el a genfi jogászok ténykedését, de még nem veszti el a reményt. „Ha Stresemann velünk, ki ellenünk?" — kérdi, miután köszönetét mondott a német külügyminiszternek az odaadó támogatásért. A lap szerint Apponyi nagyszerű beszédének hatása alatt Olaszország és Kanada támogatása is elvárható. A Nemzeti Újság kifejti, hogy a magyarság a kétség és a remény hullámverései közt várja a genfi döntést. Kiemeli Apponyi fejedelmi alakját, amint Titulesou idegességével szemben a legnagyobb nyugalommal védte a tanács előtt Magyarország igazát. A lap szerint Genfben a politika legyőzte az igazságot. Az Újság vezércikkének címe: „Trianon II.". Géniben üdvözölhetjük most — úgymond — Trianon II.-t, az első hatalmi alapon történt jogtalanság után a másik, igazságtevő formában történt jogfosztás tényét: ' A lap szerint a nemzetek sohasem fogják sorsukat fegyverek helyett a genfi igazságra bízni, ha igy fest ez az igazság. A népszövetség döntőbíróságot kínál a nemzeteknek, hogy azután minden igyekezete a bíráskodás alól váló ' kibúvásban merüljön ki. A Pesti Naplóban Wiassics Gyula báró „A bujdosó világos eset" cimü cikkében foglalkozik a genfi döntéssel. Azt fejtegeti, hogy a legnagyobb külföldi nemzetközi jogászok a magyar ügy igazságossága mellett foglaltak állást. H tanm& inai ülése Megnyílt az u| onnan épült ESPLAMBI LUXUSHOTEL Stadipark, Wllson pályaudvarra! szemben Géni, szeptember 19. Villegas elnök a népszövetségi tanács mai ülését fél tizenkét órakor nyitotta ineg. Az ülésen folytatták a magyar-román optánsök birtokperénck vitáját Az első felszólaló Scialoja olasz delegá- i tus volt, aki kifejtette, hogy a tanácsnak a r népszövetségi paktum 11. szakasza értekné- - ben jogában áll a felék közötti megegyezést elősegíteni, azonban a tanács hármas bizottsága túlságosan messze ment, amikor szánk-* dókkal akarta sújtani azt a felet, amely nem veti magát alá határozatának. A tanács a népszövetségi paktum egy másik szakasza értelmében kikérheti a hágai nemzetközi döntőbíróság szakvéleményét. Scialoja után Villegas elnök emelkedett Sízólásra és azt javasolta, hogy a felek bek üljenek ki. A hármas bizottság javaslatát a tanács fogadja el ideiglenesen három hónapra. A két ország kormánya decemberig vesse magát alá e határozatoknak, azután pedig tudomására adhatja a nemzetek szövetségének, vájjon véglegesen elfogadja-© a határozatot, vagy sem. A tanács a decemberi ülésszakon kénytelen lesz visszatérni erre a tárgyra. Ha a felek Villegas javaslatát elfogadnák, a szankciók elmaradnának, i Apponyi Albert gróf jelentekzett ezután szólásra. Sajnálkozását fejezte ki afölött, hogy még most gém fogadhatja el a hármas bizottság javaslatát, még akkor sem, ha annak csak ideiglenes jellege is van, mert a javaslat három pontjának jogalapját nem ismerheti el. Nem kis bátorság kell ahhoz, jelentette ki Apponyi, hogy a tanács többségének kívánsága ellenére opponáljon, de teszi ezt azért, mert Magyarország mellett szól az igazság. Ha a tanács magáévá teszi a jogi hi- í zoffeág javaslatait, úgy ennek csak a szovjet- ( kormány örülhet, amely kapva kap majd az alkalmon, hogy rámutasson arra, hogy a népszövetség határozata értelmében egyes államokban épp úgy bánnak el a külföldi va- 1 gyónnál, mint a szovjetkormány saját alatt- i valóinak a vagyonárak A . javaslat határozat- a tá való Wielésé csak'a bolseviki álláspontot « erősítené meg. 1 Ezután szembeszáll Titulescu román j külügyminiszter állításaival, ámbár nem vallja azt az elvet, hogy fiat justicia perreat Románia. Magyarország jó szomszédi viszonyban akar élni Romániával, kész tárgyalni, engedményeket is hajlandó adni, méltányolja [ Románia szociális intézkedéseit is, de mind- j * ezt csakis az elvi döntés ut$n! ^ sen érthetetlen előtte Chamberlain sürgetése. Apponyi után Chamberlain idegesen és ingerülten szemére vetette Magyarországnak, hogy hajthatatlan és makacs, ő maga óriási fáradságot vett magának, hogy ezzel az ügygyei a népszövetség tekintélyét el ne rontsa, de Magyarország még csak közvetítő javaslatot sem tett] Ezután Villegas ajánlatát összeegyezteti Stresemann szombati javaslatával és a következőket mondja: Fogadja el a tanács a jogi bizottság három elvi határozatát és ha a két fél közben nem egyezne meg, úgy a népszövetségi tanács három hónap múlva újra boncolóra veheti, vájjon kikérje-e a hágai nemzetközi döntőbíróság szakvéleményét. Sagno tanácstag sajnálattal állapítja meg, hogy Románia hajlandó elfogadni a javaslatot, Magyarország pedig nem, de teljeÉrelmeszesedés-neurasthénia csont, bőr. mirig-ybajoknál, golyvánál, hüdé- seknél, izzadmányoknál. vérszegény, görvéjy és angolkóros gyermekeknél a Csízí löd Br6m Gvóuvvii éslódfflr* <9ős<6 Otthoni Iwö és ftlrctöhuréia kivá'ó gyógyhatású. Részletes és ingyen felvilágosítást nyújt a Fürdőigazgatóság Csizfürdő- Cizkupele. Kapható gyógytárakban, drogériákban, ásványvizleereskedésekben. Ezen egy ügy miatt már három hét óta kénytelen Géniben tartózkodni, de tovább már nem marad itt. Ezután Villegas elnök berekesztette a délutáni ülést. Magyarország a javaslat el nem fogadása következtében alig háríthatja el a szankciókat s a javaslat valószínűleg határozattá emelkedik. Három hónap múlva a hágai döntőbiróság szakvéleményét fogják kikérni, de csak a hármas bizottság javaslatának jogi részét illetőleg. A délutáni ülésen, amely bárom órakor kezdődik, a szavazás előtt Apponyi Albert gróf és Stresemann német külügyminiszter szólal föl. Véres botrányba fűlt a szociáldemokraták nyitrai gyűlése igy sátrai kem^unisSa Emiatt megpofoztak Nyílra, szeptember 19. (Saját íudó.sitóinktól.) Vasárnap délelőtt fiz árára hirdették a csehszlovák szociáldemokraták ‘nyitnád nagygyűlésüket. A program szerint Dér ennek keltett volna a gyűlésiem szén okolni a, mivel azonban a párt vezetőség tartott attól, hogy Déner nyitrai szereplése, mint a múltban, most is botrányt fog kiváltani, lemondottak szerep léséről és helyette Ziimák Ferenc szenátort hívták meg. A vasárnapi gyűlést a nagy részvétteinség miatt csak 11. órakor tehetett megkezdeni. amikor is mintegy hatvan főből álló kiváncsi társaság gyűlt össze, ezek is nagyobbrészt kommunisták voltak. Zimák szenátor foglalkozva a politikái és gazdasági helyzettel, különösem a szlovák néppártot támadta, akiknek kopmánybalépé- séval .a helyzet nem javult. Hilimbáék beléptiek a kormányba, feladták az autonomista harcot 3 ennek ellenértékéül tizennégy millió koronát kaptak megbukott bankjuk fcalp- raáJ látására. A mai kormány a mnnkáskérdésekben teljesem az agrárpárt és a néppárt beiMyásia alatt áll, viszont a kommunisták teljesíthetetlen követelései miatt a munkásoknak a parlamentben nincs meg a leél lő érdekvédelmük. Zárnák ezután az adókérdésről kezdett beszélni. E iáménál Neumann Izsó, a nyitrai kommunisták vezetője, valamit közbekiálltott A közbeszólásra Bárdos Imre nyitrai gyógyszerész, a rendezőség egyik tagja, harsányan ennyit válaszolt: — Neumann be van rúgva! Neumann ismételt közbeszáláisánaj Bárdos újabb sértéssel felelt. Neumann Bár diós páholyához ment s közelről vonta felelősségre Bárdost. Bárdos feleletképpen négyszer úgy vágta arcul Neumannt, hogy az megtántorodott. Neumann t elöntötte a düh s hevesen viszonozta a támadást. Nagy kavarodás támadt Pillanat alatt székek emelkedtek a levegőbe. Több kommunista munkás védelmére kelt N©urnámnak, aki akkor már arcán több helyen vérzett a kapott ütésektől. Bárdos azonbam sietve elhagyta a helyiséget. A gyűlést már nem lehetett továíbb folytatni 5 az elnök rövidesen berekesztette az élénk ,vitát". A gyűlésen egyetlen rendőr sem mit jelen, aki a botrányt megakadályozhatta /ólma. URL MURI tm&émr- IRTA. AAÓR1C2 éSKiAlOND Ü3) — Fogalmam sincs róla. Az önegek azt mondják, hogy tizenöt évben egyszer van rá alkalom, hogy ilyen esszenciát szűrjenek, de van ott Mádon egy híres öreg kocsmáros, a Goldlfinger, az azt mondja, huszonhét évvel azelőtt volt utoljára ilyen szüret, hogy ezt a minőségű esszenciát tudták produkálni. Hogy lehet hát ezt értékesíteni? — Miiben áll az a bor? — Hordóban. Egy kis gönci hordóban. — Ledugaszolva? — Dehogy, csak rá van téve a dugó a szádára. Hiszen mondom, az még most is forr. — De hisz akkor fel kiéül tőben!, párolog. Mivel tőtik fel? — Azt nem kell tőterni. Az nem párolog, abba már nincs víz. Nem tud mi párologná. — Ki ivott már 'belőle? — Abból csak nagyon nagyon komolynak látszó vevő kap egy gyüszünyivel . . . Arról van most sző, hogy a német császárnak fogjuk elküldeni. A milléoiumi pohár- köszöntőjeéirt. Á Lekemczey-csalátd! megengedheti magának, hogy annak az európai uralkodónak, aki az egész viliág figyelmét felhívta a magyar nemzetre, egy ilyen ajándékot adjon a nemzet nevében. Biztos, hogy ezzel a ténnyel a magyar jövőt szolgáljuk. Az urak hallgattak, érezték a magyar 'borút. A magyar jövőt. Ennek a kis magyarságnak a titokzatos élete itt Európa közepén. Mily különös s milyen reménybelien. Az ember él s iél, s teél egy fél étebet s eszik és iszik és mulat és ibnsul, de az ország sorsa eszébe sem jut, pedig ez a mindennap. Mintha nem is. volna az ország határán kívül világi, mintha óriást falak vennének körül bennünket. Milyen távol mn a német császár az alföldi ki sártól, ő is van, mieg mi is vagyunk. De hogy a német császár valamit tehet, vagy valamiképen betefolyhat a magyar jövőbe, ez egy olyan fogalom, amely soha meg nem érinti a magyar koponyákat. — Osztán, hogy van az barátom, hogy egy ilyen jeflies familiának a tagja odáig jutott, hogy könywigée lett, — kérdezte Gsulli, imént még mindig volt benne egy kis 'ellenségesség az idegennel szemben. — Van ennél szebb foglalkozás? —'kérdezte Lekienczey. — Nézd csak, vannak írók, akik az egész életüket arra áldozták, hogy a gondolataikat közlök az 'emberekkel. Szép, nemes, építő, nagy munkált végeznek önfeláldozásból. Olyanok mint a papok, akik az isten törvényét hirdetik, de ő nekik még fizetésük sincs érte, miért annak a lélekben élő istennek a törvényét hirdetik, aki .csak a kiválasztottaknak jelenik meg. Hát ezeknek a nagy. elméknek a müveit terjeszteni: lehet ennél valami szebb? . . . Talán egy szebb volt: meginni . . . De az iró maga nem tudja terjeszteni a munkáját. A Krisztusnak is tanítványokra volt szüksége, akik az ő szavait tovább hirdessék. iHailgaíttak. —i S bizony nehéz . . . Egy német könyvterjesztővel beszéltem . . . Mondja, hogy náluk ez csak egy egyszerű szakmunka. Neki csak meg kell jelennie s mint egy hivatalnok intézi a dolgot, mert csak azt kell csinálnia, hogy a vevőt megkíméli attól, hogy heimeujen a boltba. Előterjeszti a lisztáját, megnézik s kijelölik, ami kell,. De nálunk?... Itt egy könyvterjesztőnek mindennek kell lenni. Annak gazdának és kereskedőnek, magyar .nemesnek és liberális zsidónak kell lennie, annak tudni kell lumpolmi és érteni a világ miniden tudományához: mert nálunk csak az a jő vigéc, aki a személyes varázsával tudja a vevőt elbűvölni, hogy az ne tudjon kitérni a vásárlás alól . .. . Nálunk nem szabad úgy menni be egy családhoz, mint „könyves" . . , Úgy kell bemenni, mint titkár, mint a jubileumi nagybizottság nagykövete, mint a miniszterelnök személyes küldöttje, máskép nem eresztik be. Ha megszagolják, hogy az emtber könyves, akkor már lei is van dobva. Mert a magyar ember any- nyira vágyik, a könyv után, hogy . a legdurvább módion védekezik önmaga ellem, hogy rá ne beszélhessék. Gsulli nevetett. ( — Ez igy van. — Nahát nem? ... Ha már egy fél- , óráig beszéltem valakivel, az nem bánja, | aláírja. Tudja, hogy a könyv úgyis kell, hát: , inkább aláírja, csak .ne bellijein tovább küzdeni magával, hogy vegyen, ne vegyien. Mert olyan sok csodálatos dolog van ebben az or> szágíham: a könyvet mindenki drágának ta■ Iái ja. De mért? ... Nem drágább, mint egy i kiló hús, egy liter boT, vagy pláne egy-két ■ üveg pezsgő. Vágy mint a cigány, vagy mint a csizma. Azt mondja a magyar, hogy a könyv elten védekezzék: nem engedhetem ; meg magamnak, mert húst kell venni, meg bort, meg csizmát, meg nincs pénzem . . . Hát hogy: annak a szegény agyvelőmek nincsen szüksége táplálékra? . . . Csak a hasnak? ... meg a tyubszem.es bütykös lábnak? Ennek kell a védetem, de a léleknek nem kell? . . . Hogy? miként akaT a magyarság szélesebb látókörre szert tenni? úgy, hogy a patikában dáskurál? egymással? . . . csak a könyvek utján lettet . . . Mert a könyv eljön Londonból s Párásból és Jaszna- ja Poüjanáról és a világ minden tájáról s elhozza a kiválasztottak kiválogatott gondolatait, ez is diskurálás, de a nagy telkekkel... Mért uem akartok hát könyvet venni? — No add ide, — mondta nevetve Csuli. A vendég a zsebébe nyúlt s kivett egy nagy gyűjtőivet. Csuli átvette s nézegette. — A sógorom megvett a múltkor valami „Gyémánt könyvtárat". Azután megjöttek a könyvek s igen mérges volt. „Ha mér vetted meg", — mondtam neki, ha ilyen mérgeis vagy?" „Hát a fene egye meg: a vigéc akkor jött, mikor épen mosdottam s avval jött be, hogy az alispán üzen valamit; hát gyüjjék be, osztán kisült, hogy fenét, az alispán, könyviét hozott. En meg épem mosdottam, osztán nem Indiaim vele vitatkozni, mert prüszköltem a vízben: adja ide, mondtam, s aláirtani, végig is fröcsködtem .az egészet." Nevettek. (Folyta tjük) 2
