Prágai Magyar Hirlap, 1927. szeptember (6. évfolyam, 199-223 / 1533-1557. szám)
1927-09-18 / 214. (1548.) szám
1927 Bieptem/ber 18, vasárnap. nevezik a póttagot és aJkikor a bizottság tárgyalhatja ezt a kérdést, vagy pedig nem nevezik itó a póttagot A bizottság jelentése nem felel meg Magyarország kívánságainak és jogainak sem. Végleges döntés azonban még nem esett és valószínű, hogy a népszövetségi tanácsnál egyesek a jogi bizottság javaslata elien fognak szavazni. Ennek következtében a javaslat nem fog határozattá átmenni, rneirt a népszövetségi tanácsnál csakis egyhangú szavazással lehet javaslatokat határozattá emelni. Angol vélemény London, szeptember 17. A népszövetségi -tanács hármas jógii bizottságának a román- magyair birtok-perben hozott javaslata az angol sajtóban még nem keltett nagy visszhangot. Csupán a Daily Mail foglalkozik részletesen vele és azt árja, hogy a bizottság javaslata fényes elégtételt szolgál tat Magyarországnak, azonban a vitát nem oldja meg, hanem kompenzációt akar létrehozni a két ország között, az igazságtalanul lefoglalt birtokok ügyében, azonban nem hoz végleges megoldást. Stresemann a döntőbíráskodás fontosságáról Genf, szeptember 17. Stresemann német külügyminiszter az újságíróknak adott teia- estély ailkalmával külön beszélgetést folyta- tott a magyar újságírókkal és többek között ezeket mondotta előttük: Véleményem szerint a döntőbíró sági rendszer a népszövetség tevékenységének egyik legfontosabb alapját képezi. A magyar-román biirtokper szombaton kerti! a népszövetségi tanács napirendjére, így tehát ma még végleges döntésről beszélni sem lehet. Igen fontos dolog, hegy ezek a döntöbiróságok zavartalanul folytat- nassák munkájukat. A® újságírók azt kérdezték Streseon árutól, hogy a politikai szem-pontok nem teszik-e iJílfuzóriussá a döntőbíróságok egész működését. Stresemann ezt felelte: Tudom, hogy mire gondolnak, azonban csak türelem. Ha Önök is ott lettek volna azoknál a tanácskozásoknál, amelyeken szóbakerült a magyar- román birtokper ügye, hallhatták volna, hogy én is ugyanazon a véleményen vagyok, miint Önök. A dlöntőbiró-ságokat neim szabad fumk- cáóképtelenelkké tenni, főleg nem a politika belekeverésével, -mert ez a népszövetségi tanács működését lehetetlenné tenné. Az indiszkrét amerikai sajtó Genf, szeptember 17. A népszövetségi tanács hármas jogi bizottságának tanácskozásai a legnagyobb titokban folytak, szigorú ellenőrzés mellett. A szigorú óvintézkedések arra vezethetők vissza, hogy egy amerikai újságíró a bizottság titkos tárgyalásait egy nyitva maradt kerti ablak alatt kileste és a hallottakról tudósítást küldött a lapjának. pjonor Testvérek oroonaoyírr JwhűgfÍ Szilézia Világhírű templomi orgonák, prospektsipok,-fi Homo* fujtatő- szerkezet. Kitűnő ajánló levelek elsőrangú szaktekintélyektől. 54 éret tapasztalat. 1927-tg 2270 d] orgonát szereltünk. Druckner, Rle?er-fále Orgonáján Játszik. Megnyílt az újonnan épült ESPLAMDI LUXUSHOTEL Stadtpark, Wilsoa pályaudvarral szemben Október 1@®án lengek a kbsiégi válatstósoBt? Prága, szeptember 17. A községi választások terminusát illetőleg a mai cseh lapok ismét különböző dátumokat hoznak kombinációba, igy többek között megerősítik azt a híradásunkat, hogy a községi választásokat esetleg október 16-ára Írják ki. Az október 9-iki dátumot cáfolják, mert a választási törvény értelmében a hirdetményt már a mai nap folyamán kellene ldirni. Erre legfeljebb a közeli napokban lehet számítani, amikor Svehla miniszterelnök újból megkezdi hivatalos ténykedését. A Národni Lisíy értesülése szerint Svehla miniszterelnök már visszatért külföldi útjáról és jeler % állandó lakhelyén, Hosti- variban tartózkodik. A miniszterelnök hétfőn veszi át hivatalának vezetését. Ezt a hirt eddig hivatalosan még nem erősítették meg. *'* „A masirai8 nép tórméssetes snüwetségese — Rc»t9ieBainer@ Boréi cikfto a netMyorki £vo!»isnig Postban — Newyork, szeptember 17. (Saját távirati jelentésünk.) Rothermere lord az Evening Post mai számában hosszabb cikkben számol be a Magyarország érdekében megindított akciójáról. Cikkében azt írja, hogy annak idején az elsők között volt, aki örömmel látta Csehszlovákia életrekelését. Ezúttal is állítja, hogy a revíziót nem képzeli el a világháború előtti határokon. Figyelmeztetnie kell azonban a világot arra, hogy Magyarországgal olyan igazságtalanság történt, amelyet nem érdemelt meg. Magyarországnak meg kell bűnhődnie a háborúban való szerepléséért, azonban a békeszerződés túlságosan és igazságtalanul büntetett. A magyar nép ősi tradíciókból táplálkozó nagyszerű nemzet, — úja a lord — amely ezer éves történelme alatt sokszor volt védője a Nyugatnak. Az igazságtalanságok jóvátételére most érkezett el a kellő pillanat s a nagyhatalmak becsukják a szemüket, akkor a világ újabb szörnyű katasztrófa felé halad. Elsősorban Franciaországnak, Angliának és Olaszországnak kötelessége, hogy jóakarattal álljon a magyar ügy mellé. Magyarország örökre hálás lesz annak, ahi ügyének pártfogói ává j elentkezik. A magyar nép egyébként is természetes szövetségese a Nyugat népeinek és a háborúban inkább csak technikai, mint lelki okokból állott Franciaország és Anglia ellenfelei közé, de a két országnak mindig lojális barátja maradt. Cosgrave győzelme az ir választásukon. London, szeptember 17. Az írországi választásokat tegnap befejezték. A kormány mindenütt döntő győzelmet aratott. Cosgrave kabinetijének minden miniszterét újra megválasztották, mig maga a miniszterelnök több helyen lett képviselő- Jim Larkin, a dublini dokkmunkások vezére, Dublinban nagy többséggel a parlamentbe került. De Valera leg- bübb híveit szintén megválasztották. Valamennyi Kulturáltamban a Kathreinerféie Kneipp maldtahőtf ugy fz egészségesnél, mint betegnél való nagyszerű táplálósága folytán be van vezetve. Még a legelkényeztettebbet is kielégíti a Kathreiner-féle Kneipp malátakávé. Azonban igen sok függ a helyes elkészítéstől. Fordítsa keres* ezért figyelmét a csomagokon levő helyes elkészitési utasításra. Valódi csak eredeti csomagokban Kneipp plébános képével. S@ft«a ssaba«B®» Scisra&s've 2 cíqlmuííl EgÖÉMlT- IRTA > AVÓKJCE -ZStötfOND (12) (Mikor Mértek a juhakolhoz, a bibkanytáj máir a kut-nál volt s itta, a földire fektetett vállukon, a vizet. A komondorok most is lustán kevertek az árnyékon. — András, — állítsa -már fel okiét. Fene a kutyáit, de iei vaunak kéuyesiedve. András elibük jött a sentésőiból, ahol a cigámyasszonyok már seperték a kutrioákat. -Rákiáltott a nagy komondorra. A fiatalabbak Mcammogtak, de az öreg fekve maradit s semmi nógatásra meg nőm mozdult. Csak mikor egy rúddal oldalba szúrta a tanyás, akkor vicsorította eil a fogait, die akkor is csak ott maradt a f-ektiben. — Ezt az Állatkertinek ajándékozom, — mondta Csiuli. — Nézni szép, de nagyon lomha, nem való már tanya körül. Végiggyalogolitak az udvaron s bementek a kis szobába, ahol egy asztal volt a néhány szalmafonásu szék. Két öreg karosszék fis volt, de a fenekük már földig lógott. Osuli letelepedett szokott helyére. — Üljetek le. — Nehéz a giazda élete, — mondta Bor- bíró. — Hun az a bor no, — mondta a gazda. Poharak vannak? \ — Hozza mán a feleségem, — kiáltott be András. Hallgatva ültek s végre egy nagyon vastag, nagyon rendes kis asszony-személy billent be az ajtón. — Jó estét, tekintetes uram. — Mán neked este van, — nevetett Osuli. Az asszony olyan piros volt, mint a bazsarózsa. Olyan kurta s olyan furcsa vastag, mint egy tőtött zsák. Nevetett s a fogai oly fehérek voltak, mint a porcelán. A szemei, apró, barna bogarak, úgy villogtak, mint a kiváncsi mar dáné. — E mindig estét szeretne, ez a vánkos, — mondta Csuli s ráveregetett az asszony szoknyájára, ahogy az ráfeküdt előttük az asztalira, hogy a fehér abroszt elterítse. — Szódavíz is van? — kérdezte á gazda. — Van tekintetes ur. — D-öfleg is? — Az -is. * j ■ — Minden van? — Minden. — No hát akkor csiak szil a jón. A menyecske u-gy pergiett, miiint az orsó. Kiment s -egy perc múlva már hozt-a az üveget, ia -kék szódavizie-s paladiót s a tenyere tele volt apró vastag üveg boros poharakkal. Úgy pergette ki a poharakat az asztalra, mint mikor a tojást pergeti a kosárba. Szinte csuda volt, hogy egy se tört <el ibelőte, A gazda maga töltötte tele a poharakat s ittak. JÓI esett Mindenki fenékig itta. Akkor újra töltött. A szódaváz miakran- coskodott s Csuli félre spriccelt vele egy kicsit akkor az asszony nyaka közé egy nagyot. — Nincs husvét, tekintetes ur, — nevetett rá a menyecske és kifordult a szobából, nyakából, füléből rázva a vizet. Az urak hangosan, harsányan nevettek. Hogy egy kis megnyugodott csönd- lett, a vendég egyrészt kötelességének érezte, hogy megszólaljon, másrészt idejémyallíónak találta, hogy bemutatkozzék, hogy őt sem a gólya költötte. —- Mádon van a családunknak egy diarab szőleje, ott aztán olyan bor terem, — ott tereim a tokaji bor, — s milyen bor! arról a világ semmi-féle népének nincs fogalma sem. Alig volt észrevehető, de Osuli összehúzta a szemöldökét, mint mikor nem tetszik neki vaift;--. De a vigóc oly egyszerűen, s közvetlenül beszélt, hogy lehetett hallgatni. — Nem is lehet megfizetni, nem is lehet eladni azokat a borokat. Igazán nem is fizeti (ki magát a föld imdveflése, mert olyan iluk- szuíscikkeí produkál, ami földi hajlandók számára annyira drága, hogy nincs rá vevő. Csak császárok, királyok fogyaszthatják. A (borok királya, a királyok bora. —■ Mért olyan drága, — kérdezte Bo-rbiró. — Ott van például az a hatvannégy literes hordócska-. Ha tiiszta arannyal mérnék te. m-óg-azzal sem volna megfizetve, meri először is ugyanolyan érték, ha a művelést termelési kalkulust megcsináljuk s aztán na* gyobh naritás az aranynál, mert aranyat tud}* maik bányászni, nagy tömegben, de ezt a tokaji esszenoet nem lehet produkálni ... öt hold szőlőiről van szüretelve, hatvanné"” liter. f <— Asszu? — Azokat az asszu szemeket szedik te, a háromránjcos szemeket. Semmi egyéb, csak’ szemeknek a szűre leülése. Még pedig osaík! egy bizonyos érettségi, sőt aszaló dottsági fokon álló szemeknek a kiválogatása. Most ez£ beleteszik egy kádba s megtörik. Ezt soht nem préselik, csak megzúzzák, s ebből olyan hajszálvékony érben, hogy az alig látszik, csorog össze háToan hónap alatt az az esszencia, ami aztán öt esztendeig forr. Az még mai is forr, sőt forr állandóan, mig a bor éli. Mert, a bor addig forr, amig a beinne tevő cukortartalmat az erjesztő gombák fel nem dolgozzák szesszé. Most, már, mikor elfogyott a cukor, elpusztulnak az erjesztő elemiek. De az erjesztő dolgok sem élnek örök-- ké. Azok is elpusztulnak bizonyos idő múlva. Tizenöt, húsz évig élnek eL S ha még akkor is van cukortartalom a boriban, akkor a® a világ legnemesebb bora, amely nemesebb máT nem is lesz. Minél gyengébb a bor, annál hamarább átdolgozódik szesszé a cukor benne s akkor a gombák elhalnak. Tehát az az igazi bor, ahol a cukor több, mint az erjesztő élet. Természetesen csak természetes, élő cukorról van sző, s nem szőlő-i cukorról, amit most gyárilag álMtanak elő s vele meghamisítják a természet legnagyszerűbb terményét. — No és aztán -mit akartok csinálni avval a (kis hordóval? % 2
