Prágai Magyar Hirlap, 1927. szeptember (6. évfolyam, 199-223 / 1533-1557. szám)
1927-09-16 / 212. (1546.) szám
1927 szeptember 16, péntek. Agent provocateurök és denunciánsok sorakosőia a Rothermere-fronton Szlovák és magyar nyelvil „Irredenta*1 röplratokat terjesztenek Szlovenszkón — Hit ígér a Köztársasági Határőr Sürgősen kicserélik Magyarországgal a határmeníi telekkönyveket Délszlovenszkő, szeptember 14. (Alkalmi tudósításunk.) Az államválto- zás egyik eredménye volt a határmenti telekkönyvek rendezetlensége, amennyiben sok magyarországi községnek a csehszlovák területen maradtak a telekkönyvei és viszont sok csehszlovákiai községnek magyar járásbíróságok őrzik mai napig is a telekkönyveit. Hogy ez az állapot kilencedíél esztendő alatt menynyi bonyodalomnak volt az okozója, az megérthető. Csak a hitelkérdésre kell rámutatnunk, amelynek az alapja a telekkönyv. A gazdák, a háztulajdonosok sokat szenvedtek amiatt, hogy nem voltak képesek kölcsönöket felvenni, mert azokat a, szomszédállamnak kellett volna bírósága utján keresztülvezettetni a telekkönyvekben. így azonban csak előjegyeztetni lehetett a birtokváltozásokat, a kölcsönöket, a végrehajtásokat. Kimondhatatlan sok bajnak és kellemetlenségnek vált ez okozójává. Magyarország minden egyes tárgyalása alkalmával sürgette a csehszlovák kormánynál a telekkönyvi okiratok és nyilvánkönyv- vek kicserélését, de az mindeddig húzódott. Annál nagyobb meglepetést keltett, hogy az igazságügyminiszter rendeletet bocsátott ki a telekkönyvi hatóságokhoz, hogy a telekkönyveket és a hozzájuk tartozó okirattárat sürgősen készítsék elő az átadásra. A rendelkezés kiadása politikai kommentárokra is ad alkalmat, amelyet sokféleképpen magyaráznak jogászi körökben. Az igazságügyminiszter rendeletének végrehajtására egyheti határidőt adott. Nyolcadfél esztendeig nem volt sürgős a . magyar telekkönyvek kiadása és most nagy sebtében átadják azokat Magyarország részére. Egész bizonyosan magyar részről is meg fog történni a kicserélés, ami sok visszásságnak fog véget vetni. Ausztria felemelte a magyar búza vámját Bécs, szeptember 15. Az osztrák nemzeti tanács elhatározta, hogy a búza vámját 4 aranykoronára emeli fel. Ez az intézkedés Magyarország élen irányul. Az osztrák mezőgazdasági körök fölkérték a nemzeti tanácsot, hogy a Magyarországgal folytatandó kereskedelmi tárgyalásoknál a kereskedelmi bizottság tekintsen el a kedvezményes kontingens megállapításától és törekedjék magas vámok megálaipiitásáviai az osztrák malmok megvédésére. Prága, szeptember 15. Az egész Rother- mere-akció során egyetlenegyszer sem történt meg, hogy 'bárki a szlovenszkói magyarság sorából törvényellenes cselekedetre ragadtatta volna el magát. A szlovenszkói magyarság ma épp oly nyugodtan végzi mindennapi munkáját s épp úgy teljesiti állampolgársági kötelességét, mint tette ezt a múltban s még a gyűlölettől fűtött magyarellenes tüntetésekre sem reagált. Ez a békés magatartás, úgy látszik, se- hogysem tetszik a forradalmi idők hiénáinak, az agent provocateuröknek, akik föl akarják támasztani régi konjunktuma-világu- kaí, amikor ártatlan emberek börtönbejuttatásával jutottak busás judlásbérhez. Erre vall a nemzeti demokrata Národ legújabb híradása, amely azt a hirt közli Szlovenszkóból, hogy ott magyar- és szloráknyelvü irredenta röpiratokat terjesztenek. Az egyik röpirat felírása: „Harcra!" és kibocsátójaként „az önálló Szlovenszkó titkos katonaszervezete" szerepel. A röpirat a legu durvábban támadja a cseheket és „Slovenská Krajina katonai parancsnoka" forradalomra tüzeli a lakosságot. Az „ideiglenes titkos kormány" ugyanott közölt parancsa pedig a következők éppen szól: ütni, akasztani, tönkretenni a cseheket! Eddig szói a Národ híradása. Nem kétei- kedlünk abban, hogy Kramár lapja tényleg tudomást szerezhetett ilyen röplapról, azonban a legélesebben visszautasítjuk a vádat, hogy a röplapot a magyarok terjesztik. A szlovenszkói magyarságnak nincsen szüksége „földalatti, titkos" szervezetre és nem nyúl olyan aljas és esztelen eszközökhöz sem, amelyek csak saját életének megzavarására ég súlyosbítására lehetnek alkalmasak. Itt újból agent provocateurök gonosz kezenyomát látjuk, akik a szlovenszkói és ruszinszkói magyarságot akarják saját vélt sápjuk reményében kompromittálni. A röplap terjesztőit nem a magyarság körében kell keresni. Az utóbbi időben névtelen, még a nyomda megjelölése nélkül iis, számos, különböző röplap látott napvilágot Szloven- szkón és Ruszinszikóban. Csak tegnap jelentettük, hogy névtelen röplapokkal fenyegetik meg a határmemti magyar falvak lakosait arra az esetre, ha nem tüntetnek Rothermeire akciója ellen. ügy látszik, hogy ezek a sötétben bujkáló, lelkiismeretlen politikai banditák, látva, hogy a magyarság semmiféle felhívásra ég provokálásra nem reagál, ilyen módon akarnak hasznos érdemeket szerezni. Minden magyarnak kötelessége a röpcéduláik terjesztőit a hatóság kezére adni, nehogy a főütámadt agent provocateurök ismét számos ártatlan embert juttassanak börtönbe. Prágai szeptember 15. A cseh agrárius Veoser Írja: Magyarok a csehszlovák határ védelmére. Az államhü magyarok csoportja újságot indít Köztársasági Határőr címen. Programjukban nyelvi és nemzeti szempontból magyaroknak vallják magukat, szellemben demokratáknak, állampolitikai szempontból pedig a csehszlovák köztársaság alapján állóknak. A nemzetiségi kisebbség helyzetét statisztikai adatok alapján fogják ismertetni, valamint a magyarországi szlovák kisebbség helyzetével is foglalkozni szándékoznak. A szlovenszkói magyarságot veszélyezteti a mai Magyarország erkölcse, sokat szenved a Rothermere-akció miatt, mivel Magyarország néhány angol kapitalista rabszolgájává lett. A lapban továbbá le fogják leplezni, hogy miképpen vezette félre Nagy volt igazságügyi miniszter Rothermeret és le fogják leplezni a Prágai Magyar Hírlap és egyes csehszlovákiai magyar képviselők titkos pénzügyi forrásait. A lap megjelenésének hire Szlovenszkó magyarjai között nagy izgalmat keltett." A Veoser bejelentése sem bennünket, sem pedig a szlovenszkói magyarokat nem hozza izgalomba, mert előttünk már nem is- mereftlieniek ezek az alacsony fegyverek. A bir csupán megerősíti régebbi híradásunkat, hogy a Köztársasági Határőr a csúfosan űri- múlt Népújság feltámadását jelenti, amely lapban újbóli a legelvetemültebb hangon fogják azokat támadni, akik a szlovenszkói és íruszinszkói magyarság érdekeit férfias bátorsággal védik és képviselik. A bejelentett (Leleplezésektől sem féllünk, mert ha valamilyen titkos és meg nem engedett pénz£EGcÉNY- IRTA»AAÓRíCfc £$I<VlOND (10) Most üres volt az istáié, a mairha kint volt a mezőn, Látták is az ákáco'snál, málkoT arra jöttek a kocsival. A juhakol is üres volt. Most kezdi terelni a juhász őket felfelé, itatni, a Laposról. A disznóólak ott voltak az istálló megett. A nyáj kint volt a legelőn, osak néhány beteg állat feküdt a karóimban s lihegett A gazda csak rájuk pillantott b tovább ment. Nem bírta nézni őket. Inkább a kutyákkal mesélik edett. — No büdösek, — mondta a komondorok felé, — most nem mozogtok. Olyanok ezek, mint az asszonyok. Ha az ember kedveskedik nekik, akkor észre se veszik, osak ha a vágy epeszti őket, akkor vinnyognak. Szépek, mi? Gróf ur! — Szépek. Gyönyörű példány az a nagy. — András! Állítsa fel mán őket kend. Nézd csak hogy döglenek. András előjött s odacsapott a kutyáikra. Nagy lomhán állott fel a legöregebb, nyelvét messze kivetve Lihegett. Nem is csoda ekkora bundában. — Hát az micsoda? — kérdezte a gróf s egy rúdra felállított szekérkenékre mutatott, amelyen hús volt felrakva. — *Hus. — Mire az? — Kutyáknak. Ez az ü kamerájuk. Mer ha hozzájutnak, szétfalják. Esett birka. Tovább mentek. — Az is van mindig . . . András! — Tessék? — A kiscsirke nem dögjük? — Nem. — No háMstennek. — De valami menyét kapott Üde, már három tyúkot elvitt — Van puskája, mér nem lövi meg. — Mán két éooaka lestem. A szemem be nem hunytam, de nem bírok rájönni az útjára. — Ma éccaka is lesse kend, ment most sok a menyét. Odaintett a cigányok felé. — Hát mán tudom hol fognak hálni. A kutricás ólba. Nevetve néztek a disznóólakra. —■ Be kell. áLLitamá őket rögtön, hogy takarítsák ki jói — Száraz az kérem, tisztább az, mint a cigányház. Kivált most, hogy üres, — mondta a tanyásgazda. Felmentek a töltésre s elnéztek 'messzire. Az alföldi síkság most olyan volt, mintha párában égne, szikrázott és rezgeti a Levegő. Gyönyörű volt. Arra jobbra Lent kanyargóit a Berettyó. — Itt Lesz a medence, — mondta a gazda, innen fogják kihordani a fődet az én kopoltyú si barátaim. Marha mérnök, engem tanít, hogy mit akarok. Remélem a szikes koponyákat egy kicsit magukhoz tudom most hozni. A juhnyáj jött előttük. Lementek hozzájuk. — Hogy vagy öreg Selymes? A vén juhász mogbicoentette a kalapját a fogatlan állát előre szegezve barátságosan nézett a gazdájára, — Nincs semmi különösebb. — Hazai fésűs merinó, — mondja a gazda. — Saövetgyapju. Finom ruhát csinálnak ebből. A báránygyapjuból padiig a Legfinomabb kalapot A juhok egy tömegben állanak, összebújnak, melegük van, lihegnek, ügy jár az oldalúik, mint a fújtató, egyenletesen. Egy bárány aláveti magát az anyjának a döfi- veri a tőgyit, egész harc. >— Mér nem választják már el, — kérdi a vendég a juhászt — Csecsen akarja az ur eladni, — mondja ez flegmával. — Maga mióta juhász? — Mán mióta csak élek, ezt csinálom. Hogy az urak hallgatva állnak, a juhász elunja. — Mozoghat, tekintetes uram? — Lehet (A nyáj abban a pillanatban megmozdul, pedig az ember nem is látja, hogy adja meg neki a jelet a juhász, ök ott maradtak, a nyáj előre torlódik, sorokban, mint a katonák. — Ez a nyugodt élet, —> szólal meg a gazda. — Egész nap a bárka mellett, neon szói senkihez. ^ °-----“— J Te rmészetes löcllcurált. Erelmeszedés, ideg, csont, bőr és mirigybajoknál, hudéseknél, izzadmányoicnál stb. stb., vérszegény, jjörvélyes és angolkórós gyermekeknél a Csízt Jód Króm Gyógyvíz él Jód-tlrdüsé OTTHONI IVÓ- «■ fÜBDÖKHRÁJA kiváló gyógyhatású. Részletes és ingyen felvilágosítást nyújt a Fürdőigazgatóság, Csizfürdö-Cizkupele Kapható: Győgytárakban, drogériákban, ásványvlzkereskedésekben. ügyi forrásunk lett volna vagy volna, a hatóságok nem várnának á republikánus Köztársasági Határőr leleplezéseire, hanem már régien fölléptek volna ellenünk. Az uj lapnak már előre ugyanazt a gyászos halálát jósoljuk meg, mint dicstelen elődjének. Felelőtlen elemek a magyar szó ellen izgatnak Breznóbányán is ' Breznóbánya, szeptember 15.. A magyarok és németek elleni gyülöletszitás beteg szellieme már a nyűgöd télié tü Bneznóbányát is meg akarja métely ezni. E napokban hatalmas plakátokat ragasztottak ki az utcákon, amelyeken a „szlovák ifjúság" a városka lakosságát a magyar beszéd élen uszítja. A felhívást aláírók „szégyelik" azt, hogy „apáinknak gyenge hátgerincük van, mert társaságban egyetlenegy ember kedvéért is képesek magyarul társalogni". Ezért „a breznóbányai szlovák ifjúság elhatározta, hogy a lakossághoz fordul a következő követelésekkel: Ajánljuk, hogy a vendéglőkben, kávéházakban tiltsák meg a magyar éneket és szűnjön meg a kihivé magyar beszéd. Kívánjuk, hogy a korzón, a hivatalokban csakis szlovákul beszéljenek, a cigány ne játszhasson szlovákot sértő (?) dalokat, a fiatalság pedig mindenütt csakis szlovákul beszéljen." Végül felszólítják a breznóbányai sportklubot, Vjogy a futball- és teuniszpáilyákon a Hegy* erélyesebben Lépjen fel a magyar beszéd! ellen. Á breznóbányai „szlovák ifjúságinak fölhívása az őslakosság körében nem talál visszhangra, miután Breznóbányán eddig az őalakók nemzetiségre való különbség nélkül a Legszebb egyetértésben éltek és nem hajlandók nyugodtan nézni azt, hogy néhány éretlen fiatalember a város békéjét magyar- ellenes izgatással megzavarja. — HiisnoTiötéves jubileum. Ipolyságról jelentik: Klempa Mátyás Ipolysági poBtafőnök a napokban ünnepelte húszon ötéves postaíöuöki jubileumát. A jubilánst nagyszámú közönség jelenlét tében Hofbl József kerületi felügyelő köszöntötte feL Este több helybeli műkedvelő és Hoíbl Mária közremiüköd éeével ünnepi előadás volt, melyet táx- sasöissziejövetel követett. — Hun a szamár, — kérdezte a gróf. Nagy sokára felel rá a gazda. — Vöt. Vót egy szamara. De nem jött ki, mindig ott ette a fene a tanyába. Aggyá mán el. Ott ál órákat s bámul. Minek a. — Juhásznak nem szabad másra ülni, —* mondta Borbiró, — osak szamárra. — öreg, nem szereti. Közel a tanya. Inkább odavaló, ahol messze a tanya. Az öreg juhász megy előre és szikáran vezet a lehajló szélű zsíros vén kalapjában, mint egy vén szamár, maga is. — Ott a gólya, — szól a gazda. — Égisz csapat. Ez is magam nevelései. Szép nyugodtan tud repülni, nagy ivekkel köröz. — Mit akar e, — szól Barbiró, — Le akar repülni, de nem mer. A juhok lassan, folyton rágcsálva haladnak előre, folyton legelnék. — ügy tele van-e, mintha bárány vóna benne. — Kiállításra Lehetne vinni, véna vagy negyven olyan. De a fene kőt rá, — mondja a gazda. Mégás büszkén néz a nyájra. — Egy ilyen birgienyáj mán meg is érdemelne egy szamarat. A vendég lekerült a nyáj fedlé, unta már, a gazdákat. — Tud-e sok nótát? — közelítette meg az Öreg juhászt. — Ejdies apám még a furulyát, azt se engedte, — ha abba belemerülsz, sose Lesz tiszta a falkád. Ráérsz, ha ember leszel. Akkor meg má késő vót, szdgyelLettem is, hogy azt se tudok. — Miit csinál egész nap? (Fogyta tjük) % » 2 unn
