Prágai Magyar Hirlap, 1927. szeptember (6. évfolyam, 199-223 / 1533-1557. szám)

1927-09-16 / 212. (1546.) szám

Mai számunk 10 oldal Mai uámssk 10 oldal Előfizetési ár: évente 300, félévre 150, negyedévre 76, havonta 26 Kő; külföldre: évente 400, félévre 200, negyedévre 100, havonta 34 Ke. Egyes szám ára 1*20 Ke A szlovenszkói es ruszinszkói ellenzéki pártok Főszerkesztő: politikai nCipilcipjQ Felelős szerkesztő: DZURANY1 LÁSZLÓ FORGACE GÉZA Szerkesztőség: Prága II., Panská ulice 12, II. emelet. Telefon: 30311 — Kiadó- hivatal: Prága II., Panská ul 12/111. —Te­lefon: 30311.— Sürgönyeim: Hírlap, Praha A nagy hazugság De Mailre, a francia történetirás atyja, egy történelembölcseleti tanulmányában fog­lalkozik a történetirással. Rámutat arra, hogy a históriának igen nagy feladatai vannak az igazság kiderítésében és ezzel hervadhatat­lan érdemeket szerezhet az emberiség fejlő­désében, a népek kiengesztelésében, a kultú­ra előbbrevitelében. Annál pusztitóbb munkát végez a történetírás, ha az igazságot elkendő­zi, ha politikai vagy magánérdekek szolgála­tába áll, eredeti célját, az igazság kiderítését megtagadja és lakájszolgálatokra vállakozik. Ennek a történetírásnak, amely csak egy osz­tály előjogait akarja megvédelmezni, vagy pedig dinasztikus érdekek szolgálatában áll, nincs helye a tudomány tiszta birodalmában, az ilyen történetíró pamfleteket gyárt és egyé­ni érvényesülést keres a közösség rovására. A történetírótól objektivitást követelünk meg — folytatja. Természetesen ez az objektivitás abszolút értékű nem lehet, mert végeredmé­nyében senki ki nem bújhat a saját bőréből. Minden hisztérikus a maga szemszögéből igyekszik átfogni a kor pszichikai diapazon- ját, lelki oktáváját, de lélekbevágó, hogy látá­sát tiszta szándékok irányítsák. Ha ezt a fel­tételt teljesiti a hisztórikus, becsületes mun­kát végez. Esztendők óta figyeljük, mennyire meg­tagadja a históriairás nemes és nagy felada­tait, mennyire eltér eredeti céljától, az igaz­ság felderítésétől és mennyire tudatosan ha­misítja meg a tényeket pillanatnyi előnyö­kért. A politika pedig lelkes örömmel fogadja a' lakájszolgálatokat, a história szolgálattá hamis argumentumokat nagy buzgalommal igyekszik fegyvertárába állítani és népgyülé- seken, publicisztikai cikkekben, parlamen­tekben elhangzanak a nagy hazugságok, ame­lyekkel az uralkodó politikai áramlat önma­gát igyekszik igazolni és az uralkodó rend­szernek jogosságát akarja erkölcsileg alátá­masztani. Tiz esztendő óta halljuk a nagy'hazugsá­got az ezeréves elnyomásról, tiz esztendeje ír­ják érdekhisztórikusok hangoztatják érdekpo­litikusok, hogy a magyar nemzet ezer esz­tendeje elnyomta a vele együttélő, más nem­zetiségű népeket, hogy Trianon tulajdonkép­pen egy nagy történelmi szatiszfakciót jelent és ha most a magyarsággal szemben megtorló intézkedéseket léptetnek életbe, ez a megtor­lás még mindig nem áll arányban az ezer éven át elkövetett igazságtalanságokkal. A keresztény civilizáció adja meg az európai kultúra alapjellemét és ez a civilizá­ció a krisztusi tanításon alapul, amely a meg­bocsátást, az emberszéretetet hirdeti a társa­dalom alapjának, mert erről ismernek meg bennünket az emberek, hogy az ő tanítványéi vagyunk. Éppen azért az olyan kijelentések, hogy csak Fehérhegyért fizetünk meg, mi csak a múlt szenvedéseiért állunk bosszút, minden egyébnek minősíthetők, csak nem ke­resztényinek. És amikor egy olyan párt, mint a szlovák néppárt, amely kifelé a keresztény morált hirdeti, áll a bosszú müvének szolgá­latába, hintegeti a gyülölség magvait, akkor a hipokrizis olyan jelenségével állunk szem­ben, amelyet a krisztusi szimbólum Ítél el a fehér koporsóban rothadó hulláról szóló pél­dázatában. Élénken emlékezünk azokra a történeti iratokra, amelyekben a pozsonyi egyetem cseh professzora, Chaloupetzky az argumen­tumok egész sorát vonultatja fel, hogy bebi­zonyítsa az ezeréves magyar elnyomást, az­után hogy Szlovenszkó ezer éven át mindig bizonyos területi és közjogi elkülönülést él­vezett Szent István birodalmában. Amennyi állítás, ugyanannyi tévedés és az ilyenfajta históriára minden további nélkül alkalmaz­hatjuk de Maitre megállapítását. Az emberiségnek elveszne a tudományba vetett hite, ha nem akadnának őszinte és be­csületes férfiak, akik az igazság érdekében akkor is hajlandók a síkra szálíani, ha ez az igazság nem felel meg a politikai áramlatok érdekének. A népszövetségi ülésszakon és az interparlamentáris uniók kongresszusán be­A népszövetség plénuma ma választja az uj tanácstagokat — Belgium újra megválaszthatósági kérvényét elutasították — Chile, Csehszlovákia és San Salvádor helyébe Kuba, Görögország és Finnország kerül? Genf, szeptember 15. A népszövetség plénuma ma délelőtt foglalkozott Belgium néhány nap előtt beadott petíciójával, amely- j ben Vandervelde a népszövetségtől a belga | tanácstag ujramegválaszthatóságának kimon- j dását kérte. A belga indítványt szavazásra | bocsátották, de az nem érte el a szükséges j kétharmad többséget, úgy hogy Belgium képviselőjét nem választják meg újra tanácstagnak, A negyvennyolc leadott szavazat közül harminckettőt, kellett volna kapnia Belgium­nak, hogy ajánlata elfogadtassák, de összesen csak huszonkilencet kapott. A választás ered­ménye általános meglepetést keltett, mert beavatott körök Belgium kérésének elfogadá­sával számítottak. Az eredmény kihirdetése ntán Vander­velde belga külügyminiszter szólásra emelkedett és annak a meggyőződésének adott kifejezést, hogy a népszövetség ha­tározata acÍÜi jelent Belgium-ellenes han­gulatot s csupán azon elv következmé­nyének tekinthető, amely egyszersmin- denkorra kimondja az ujramegválasztha- tóság lehetetlenségét. Vandervelde ön­zetlen bejelentését a népszövetségi plé­num percekig tartó tapssal fogadta. Vandervelde a továbbiakban kijelentet­te, hogy Belgium kérésének elvetése dacára továbbra is hűen és odaadással tart ki a nép- szövetség eszméje mellett. A belga külügy­minisztert beszéde után ismét percekig élje­nezték. A plénum a belga kérés elvetése után ma délután hat órakor megválasztja a három kiváló tanácstag helyébe kerülő három uj tanácstagot. Béavatott körök szerint a legtöbb ki­látása Kuba képviselőjének van, mert a dél- amerikai államok megegyezése folytán egé­szen bizonyos, hogy a lelépő sansalvadori tanácstag helyébe a kubai Guani, a nép- szövetségi plénum jelenlegi elnöke kerül. Csehszlovákia helyére valószínűleg Finn­országot választják meg, ámbár Kanadának is kilátásai vannak. Ez utóbbit főleg Anglia támogatja, mig a franciák szívesen vennék, ha Politis görög külügyminiszter, a genfi jegyzőkönyv egyik megalkotója kerülne a tanácsba. Ezenkívül a belga hely betölté­sére Dánia is kandidál, még pedig nem reménytelenül. Benes tanácskarriérje Bene9 csehszlovák külügyminiszter, aki kezdettől tagja volt a népszövetségi tanács­nak, ma végleg kivonul hajdani diadalai­nak helyéről. Egyelőre az sem biztos, váj­jon helyét a kisantant kapja-e meg, mert Politis görög külügyminiszter, aki e helyre aspirál, nem igen tekinthető a kisantant bizalmasának. Viszont Politist a franciák épp azért pártolják, mert ő az, aki a leg­jobban pótolhatja Benest a genfi jegyző­könyv felújításában és esetleges előkészí­tési munkájában. A csehszlovák külügymi­niszter tanácsbeli pályafutása hasonlít a fizikai ballisztikus görbe ivéhez, amely kezdetben felfelé törő irányt mutat, majd, amikor bizonyos magasságot elért, hirtelen lehanyatlik és hamarosan a földre zuhan. Benes tekintélyének és ragyogásának leg­magasabb pontja 1924 ősze volt, amikor nagy müve, a genfi jegyzőkönyv csaknem diadalt aratott a népszövetségben. Amikor azonban a francia Herriot és az angol Mac- donald-kormányok megbuktak és az An­gliában hatalomra került konzervatívok a domíniumok fokozott nyomása következ­tében elejtették a genfi jegyzőkönyv tervét, Benes nagy befolyása mintegy varázsütés­re megszűnt. Azóta a világ egyre keveseb­bet hallott az agilis külügyminiszter mű­ködéséről. 1924 előtt csaknem valamennyi európai vitában Benes külügyminiszter töltötte be a közvetítő szerepet és kétségtelen diplo­máciai ügyességével mindenütt ott volt, ahol zavar támadt, s ahol előtérbe hozhatta egyéniségét. Ez volt az az idő, amikor a csehszlovák külügyminiszter az év legna­gyobb részét külföldön, az európai főváro­sokban töltötte és gyakran még a nagyha­talmak legkényesebb ügyeiben is a döntő szerepet játszotta. Baldwin hatalomra kerülése után a helyzet megváltozott. Benest nem hívták többé közvetíteni, különösen, amióta a ha­talmas német birodalom is belépett a né­pek szövetségébe, Benes szerepe végleg el­homályosodott. A régi zűrzavaros, veszedel­mes és sötét korszak elmúlt, Géniben tisz­tult a helyzet s a béke, a rend terjedésével a hajdan nélkülözhetetlen csehszlovák kül­ügyminiszter is háttérbe szorult. A zűrza­var konjunktúrája után Benes helyét mél­tóbban, hatalmasabban és eredményeseb­ben Stresemann foglalta el. A* elmúlt év­ben szó volt róla, hogy a csehszlovák kül­ügyminisztert a tanácsból való kiválás után — különösen, ha a csehszlovák belpolitiká­ban is elveszti a talajt a lába alól és meg­bukik — hajdani érdemei jutalmazásakép­pen kinevezik a népszövetség főtitkárának a fáradt és nyugalomba vonuló Sir Eric Drummond helyébe. Sir Drummond azon­ban maradt s Benes főtitkárságából nem lett semmi. Tavaly óta jelentéktelen figu­rává törpült a Lac Leman partján. Mást csendesen és észrevétlenül távozik, miután kinevezték a lefegyverzési bizottság elnö­kének. E bizottságban még az ügyesnek hirdetett Benes sem tud eredményt elérni és csillaga letűnéséhez kétségtelenül hoz­zá fog járulni ottani szerepének eredmény­telensége is. Ezekután a csehszlovák kül­ügyminiszter szerényen helyet foglalhat a népszövetségi palota egyik szerény padso­rában, mert nem lesz sem több, sem keve­sebb, mint akár a magyar, akár a többi kis- hatalmi delegátus. szedek hangzottak el, hogy az emberiség­nek most már tettekre és nem szavakra van szüksége. Ilyen tett volt Jorgának, a román történetirás legnagyobb alakjának kolozsvári előadása, amelyben bátran szembeszáll a nagy hazugsággal és kijelenti, hogy Erdély földjén a román jobbágynak nem volt rosz- szabb helyzete, mint a magyarnak, hogy vol­tak román szabadok és voltak magyar elnyo­mottak Erdély földjén és ha a múltban volt elnyomás, akkor ez nem volt nemzeti jellegű. I A feudális urak között csak magyarok lettek volna? Oh nem, a feudális urak legnagyobb része idegen eredetű, és nagyon sok éppen a nemzetiségek köréből nőtt kényurrá. Trencsé- ni Csák Máté udvarában csak szlovákul be­széltek és a magyar történelem nagyon sok ilyen Mátyus urat ismer. Tett volt a Jorga előadása, amely az igaz­ság dárdáját szegezte a nagy hazugsággal szemben és román, magyar, német egyaránt tapsolt az igazságnak, mert lidércnyomás alól szabadította fel. Jorga világitó fáklyát emelt szét a nagy sötétségben és mi most már re­ménykedünk benne, el fog következni az emberiség szebb és jobb jövendője, ha a né­pek igazi vezetői és tanítómesterei, a tudó­sok bátran odaállanak az igazság oldalára. A lefegyverezési bizottság tárgyalásai Genf, szeptember 15. A lefegyverzési bi­zottság tegnapi ülésén Marinis olasz tábornok letompitotta Scialoja tegnapelőtti beszédének élét, melyben, mint ismeretes, az olasz főmeg- bizott hevesen megtámadta a lefegyverzési bi­zottság „képmutatását“ s amely különösen len­gyel körökben keltett megütközést. Tánczos magyar tábornok felszólalásában hangsúlyoz­ta, hogy immár eljött az idő, amikor a legyő- zöttek és a győzők közötti különbség eltűnhet. Ezután Frithof Nansen előterjesztette az általános európai garanciaszerződés meg­kötésére és a döntő bíróság kötelező vol­tának kimondására irányuló szerződés ter­vezetét. Nansen szerint ennek a szerződésnek megkö­tése ségitené ki a népszövetséget a zsákutcá­ból. Commene román delegátus után Politis emelkedett szólásra, aki követelte, hogy a biz-> tonsági kérdésre vonatkozó minden tárgyalási anyagot utaljanak át a lefegyverzési bizottság­hoz. Ezt a kívánságot valószínűleg teljesíteni fogja a népszövetség. Az angol Onslow és a német Bernstorff gróf franciaellenes fölszóla- lása után a bizottság üléseit péntekig elnapol­ták. A francia sajtó a lefegyverezési bizottság ellen Genf, szeptember 15. A francia sajtó ma egyértelműen közli, hogy a népszövetségi le­fegyverzési bizottság francia delegátusa a bi­zottságban egy javaslatot akar benyújtani, amely alalmas lenne az előzetes lefegyverzési konferencia és a mostani lefegyverzési vita eredményeinek összekapcsolására. Sauerwein szerint a francia delegáció már a közel jövőben bemutatja általános le­fegyverzési tervét, amelynek ismertető- jele az lesz, hogy a biztonsági problémát úgy fogja tekinteni, mintha már meg len­ne oldva. Ez a fiktiv föltételezés persze azt jelenti, hogy, a lefegwerzés csak az általános biztonságot garantáló genfi jegyzőkönyv életbeléptetése után veheti kezdetét s igy teljesen illuzórikus. A francia tervek bejelentése után világos, hogy miért oly lehangolt ma a párisi sajtó és miért bírálja oly elutasítóan a genfi lefegyver­zési bizottság tegnapi ülésén elhangzott beszé­deket. Onsloy lord angol delegátus nyilatkoza­tát a francia sajtó például „a genfi eszme bru­tális és cinikus megtagadásának^ mondja. A! lapok még élesebben kikelnek Berstorff gróf német delegátus ellen, akinek szavait rossz­akaratúnak és tendenciózusnak bélyegzik. A francia sajtó elsősorban azért haragszik, 1 mert a német delegátus idézni merte ] Clemencewu egy beszédét, melyben a haj­dani francia miniszterelnök kijelenti, hogy amint Németország eleget tesz lefegyver- . zési kötelezettségeinek, a többi európai 1 hatalom is követni fogja példáját. Érthető, hogy Franciaország, mely a lefegyn vérzést legfeljebb csak a genfi jegyzőkönyv életbeléptetése után tudja elképzelni, nem szívesen látja a lefegyverzési bizottság törek­véseit, melyek az általános európai elégedet­lenség hatása allatt komolyan és föntartás nél­kül a valódi és gyors leszerelés elérésére irá­nyulnak. J

Next

/
Thumbnails
Contents