Prágai Magyar Hirlap, 1927. szeptember (6. évfolyam, 199-223 / 1533-1557. szám)
1927-09-15 / 211. (1545.) szám
A s,változott" helyzet (agy.) Szlovenszkó, szept. 14. A „változott*4 viszonyokra való hivatkozással azt jelenti be a szlovák kormánysajtó, hogy megalakítják a „republikánus magyar ligát'4 Szlovenszkón és Ruszinszkóban. A régi diákos közmondás szerint: megváltoznak az idők és mi is megváltozunk azokban. Az a ; kérdés, hogy a viszonyok olyanok-e, amelyek; a mi változásunkat idéznék elő; akárhogyan | szemléljük a kisebbségi sorsat élő itteni magyarság helyzetét, nem tudunk olyan váltó- j zásra találni, amely megokolttá tenné, hogy) eddigi politikai magatartásán változtasson. A nemzeti kisebbségnek vannak követelési mi-! nimumai, amelyeknek teljesítése esetében el- ■ lenzéki magatartását revideálhatja, de amíg a kormány a teljes negáció álláspontjára helyezkedik vele szemben és a külföldön illojá- lisan azt hirdeti, hogy minden kisebbségi kívánságot kielégített, addig a kisebbség ellenzéki helyzetén nem változtathat. . A politikai okosság és a józanság talán azt tanácsolná most, az adott helyzetben, mély reájuk nézve változást jelent, hogy a magyarság felé közeledjenek szép szóval és ne csak az elcsépelt üres Ígéretekkel, amelyeknek hitele réges-régen megrendült bennünk. Ehelyett öklök emelkednek felénk, akik nyugalommal szemléljük a dolgok folyását és passzív szemlélői vagyunk egy vitának, amely Európában folyik rólunk. A szlovákok részéről Ivánka Milán ligát akar szervezni ellenünk, de ezt a szlovák néppárt elutasította. Most az agrárius urak republikánus magyar ligával akarnak kísérletezni; szinte látjuk és hallani véljük, hogy ismét megújulnak a földosztási ígéretek, hogy megtántoritsák a fajukhoz gyengébben huzó magyarokat, akik azután hajlandók a mottót elfogadni: nyelvben magyarok, lélekben csehszlovákok. Ezek számára a legjobbkor jelent meg Koczor Gyula interpellációja a földosztásnak eddigi eredményeiről a magyar vidékeken. A ligáról nincsen sok mondanivalónk: abba belemehetnek a kormánytól függő helyzetben levő magyarok közül egyesek, de a magyarság egyeteme ettől még messzebb húzódik vissza, mint Csánki Aladár megboldogult köztársasági földmives pártjától, amely arra volt jó, hogy egy szlovák mandátummal többet szállítson a prágai parlamentbe. A változott helyzetet mi abban szemléljük, hogy a magyar ügyek elakadnak. A lex- Dérer alapján kérelmezett állampolgárságok csak nem akarnak megérkezni az aranyos Prágából. Az adóvégrehajtások moll-akkord- jái egyszerre dur-ba mentek át; az iskolai autonómiával elhallgatott Hodzsa Milán, kulturális ügyeink elé akadályok gördültek és gazdasági téren sem enyhült semmit a velünk szemben észlelt feszültség, sőt fokozódott. Ha az uralkodó nemzet nem élne a hegemónia elérhetetlen és megközelíthetetlen fellegvárában, talán nem veszítené el lelkének jobbik felét és most igyekeznék megnyerni a magyarságot, természetesen nem republikánus ligákkal, hanem komoly engedményekkel a nemzetközi szerződések, a köztársaság alaptörvényeinek és alkotmányieveiében foglalt ünnepélyes ígéreteknek a teljesítésével. Nem hisszük, hogy álszemérem tartaná vissza ettől a kormányt, amelynek engedékenységét gyengeségre magyarázhatnák. Visszatartja az a törekvés, amely a kisebbségi sorsot nem akarja céltudatosan elviselhetővé tenni és következetesen megkülönböztetéseket tesz magyar és nem magyar állampolgár között, a magyartól elvitatja állampolgárságát és ebből eredő minden jogát hivatali állásokhoz, nyugdíjhoz, nyelvéhez, földtulajdonához és kultúrájához. Ennek a kifejezője lett a kormánynak hosszú időn keresztül egyik támasza és minden nemzetközi szociáldemokrata volta mellett is a legsovénebb nacionalista Bechyne, aki izgalmában annyira elragadtatja magát, hogy már víziókat lát a szabadság veszélyez- J teleséről, a nemzet •— a cseh nemzet — bel-' és külföldi ellenségeiről. Ez a Bechyne volt az, aki kitalálta az „államellenes44 és „állam- j MariiMcs és Benes súlyos nzüeltérese a ünfi kisautaufkonfergiilii Jugoszlávia nem támogatja a Rothermere elleni kisantantakciót. Benes agresszív indítványa kisebbségben maradt. Jelentős jugoszláv magyar közeledés. Jugoszlávia az angol érdekszférában Genf, szeptember 14. Beavatott körök jelentése szerint a kisantant külügyminisztereinek genfi konferenciáján szenzációs incidens játszódott le Benes csehszlovák és Ma- rinkovics jugoszláv külügyminiszterek között. Az incidensnek, amely Magyarország és a Rothermere-akció körül forgott, mesz- szemenő következményei lehetnek s már most is megerősíti azt a hetek óta egyre erőteljesebben terjedő hirt, hogy Magyarország és Jugoszlávia között az utóbbi időkben számottevő politikai közeledés történt. E kombinációt Marinkovics jugoszláv külügyminiszternek tegnap közölt interjúja is igazolja, valamint az a körülmény, hogy a Vukicsevics-kormány feltűnő jóindulattal bánik a jugoszláviai magyar kisebbséggel. Mint ismeretes, Jugoszlávia Olaszországgal is a megegyezés útjára került — a szeptember 20-án Mő magyar—jugoszláv tárgyalással párhuzamosan jugoszláv—olasz tárgyalások is kezdődnek, melyek az előjelek szerint pompásan elő vannak készítve — úgy hogy közelfekvő az a feltevés, hogy Jugoszlávia, elsősorban angol befolyásra, hozzáidomult a magyar—olasz érdekcsoporthoz s Anglia vezetése alatt ugyanazt a középeurópai politikát folytatja, mint Magyar- ország és Olaszország. A jugoszláviai angol befolyás győzelmét látszik igazolni az a feltűnően meleg hang is, amelyen Marinkovics legújabban Angliáról beszél. Csak természetes, hogy ilyen körülmények között a jugoszláv külügyminiszter összeütközésbe került Benes csehszlovák külügyminiszterrel, aki a középeurópai politikában homlokegyenest más álláspontot foglal el, mint Marinkovics. A csehszlovák—jugoszláv ellentét már a joachimsthali konferencián is érezhető volt s most a genfi konferencián kétszeres erővel robbant ki, amikor kellő tápot szolgáltatott erre a Rothermere-akció, amely köré a középeurópai politika két ellentétes iránya lassan-lassan csoportosulni kezd. Éppen a két kisantantkülügyminiszter genfi összekoccanása mutatja, hogy a Rothermere-akció nem quantité négligeable többé, hanem az a kristályosodási pont, amely a középeurópai politikát determinálja és Európa hatalmasságait is két hozzávetőlegesen egyenlő erejű táborra osztja. A genfi kisantantkonferencián Benes dr. azt javasolta, hogy a kisantant kezdeményezzen Rothermere ellen egy nagyarányú és általános akciót. Titulescu román külügyminiszter nem zárkózott el Benes agresszív tervei elől, ámbár szintén hangoztatott néhány kifogást. Csak bizonyos feltételek mellett volt hajlandó csatlakozni ahhoz az akcióhoz, mely „egyszersmindenkoTra véget vetett volna Középeurópában a trianoni béke ellen izgató Rothermere-akciónak44. _ Ellenben Marinkovics jugoszláv külügyminiszter teljes energiával és a leghatározottabban tiltakozott a Rothermere ellen indítandó akció ellen. Szerinte Rothermere személyének nincs meg az a jelentősége, amely az ilyen „hatalmas és döntő államakciót44 alkotó44 pártok szellemes meghatározását. Most már izgatottságában a „fölkelők44 ellen kiáltoz érthetetlenül logikátlan szavakat. Az árulók számára lámpavasat és akasztóiét helyez kilátásba bizonyára a forradalmi szociáldemokrácia tanításai nyomán, amely tudvalévőén nem ismer nemzetiségeket és minden embert embernek tart, meri ezt követeli a demokrácia legfőbb tantétele. Bechyne azonban megfeledkezik erről, nem nevezi szükségessé tenné. Ezenkívül — s ez volt Mérve — a Rothermere elleni demars „számos befolyásos angol fórumot44 megsértene, ami ártalmas volna a kisantantra nézve. — Marinkovics ellenállása következtében a kisantant akciója végleg abbamaradt. Az egész, ami ebből a fontos tanácskozásból napfényre került, egy .apró kommüniké volt, amely általános kifejezésekkel „elitéli bizonyos köröknek békeellenes működését44. A kommüniké szerint „ezek a körök kihasználják egyes államoknak a békeszerződésekkel szemben támadt elégedetlenségét, hogy a zavarosban halásszanak44. — Ezt a kommünikét már szombaton este bocsátották ki, de népszövetségi körökben senki sem vett tudomást róla. Chamberlain nem közvetít Olaszországi és Jugoszlávia között Genf, szeptember 14. Az utóbbi napokban Géniben az a hír terjedt el, hogy Chamberlain buzgón, közvetít Olaszország és Jugo- szllávia közö'tt. A United Press tudósítója most megbízható forrásból úgy értesül, hogy az angol külügyi államtitkár egyáltalán nem avatkozott be a két állam ügyeibe és semmiféle közvetítésre sem vállalkozott. Marinkovics jugoszláv külügyminiszter tegnap programszerűen elutazott Géniből és már a kisantant tárgyalásai miatt sem kerülhetett abba a helyzetbe, hogy Angliával vagy Olaszországgal tárgyaljon. A jugoszláv és az olasz delegáció különben kijelenti, hogy pillanatnyilag a két állam között semmiféle konfliktus sincs s így nincs is ok a közbelépésre, A legjobb, ha a két állam közti barátságos viszony fejlődésének szabad folyást engednek. Minden harmadik oldalról történő beavatkozás csak ártalmas volna és e fejlődést zavarná. Marinkovics legújabb interjúja Belgrád, szeptember 14. Mielőtt Marinkovics jugoszláv külügyminiszter elhagyta voltna Genifet, újságírók előtt kijelentette, hogy a kisantant külügyminisztered behatóan foglalkoztak „egy olyan középeurópai akcióval, amelynek éle a jelenlegi középenrópai helyzet ellen irányul44. A konferencia határozatai ról a miniszter egyelőre nem nyilatkozhat. — Marinkovics ezenkívül megemlítette, hogy tárgyalt Burov bolgár külügyminiszterrel is. Jugoszlávia és Bulgária viszonyában nem várható szenzációs fordulat, de meg az árulókat, sem a fölkelőket. Mi nyugodtan fekszünk le és kelünk fel, mert a lelkiismeretünk tiszta, a törvények szerint élünk és azoktól egy tapodtat sem távolodunk el, akkor sem, ha ezek nekünk nem kedveznek. Ez a két törekvés adja a „változott44 helyzet keresztmetszetét. Az az egy bizonyos, hogy mi nem változtunk meg és régiek vagyunk. tagadhatatlan, hogy mindkét részen észrevehetők a barátságos közeledés jelei. A genfi leszerelési bizottság tanácskozásai Genf, szeptember 14. A lefegyverzési bizottság tárgyalásait a népszövetségi pHé- num tárgyalásaihoz hasonlóan minduntalan ünnepi lakomák követik, melyeiken bőven ömlik a szó ós tombol a nagy békelteöikese- dés, anélkül, hogy a kölcsönös fogadalmaknak praktikus eredménye volna. Tegnap Diekinson, a lefegyverzési bizottság alelnökié, , vacsorát rendezett Benes bizottsági elnök tiszteletére. A kétszáz terítékes „ünnepi ebéden44 rengeteg szónoklat hangzott el, kölcsönös gratuláció, a kölcsönös nagyrabecsülés kifejezése, de még a leglelkesebb szónok — Beneis — is kénytelen volt megáll api tani, hogy ,a lefegyverzés ügye csak osiigalassusáig- gial haliad előre. A lefegyverzési bizottság tegnapi tanácskozásain de Brouquere belga szenátor, a leszerelés eszméjének egyik leglelkesebb Ilivé, a tanácskozások meggyorsítását követelte.: Sokai lengyel delegátus abból indiult ki, hagy a lefegyverzés nem technikai, hanem politikai probléma s eszerint kell is kezelni. Sokai megelégedését fejezte ki Streiseimann ^nagyszerű békebeszédiével44 szemben, mdg hevesen polemizált Scialoja álláspontjával. Szerinte az olasz delegátus rosszindulattal gyanúsitóttá meg a lengyel kormányt s különben is ártalmas cinizmussal nyilatkozott a garanciaszerződések rendszerérők A tegnapi tanácskozás legérdekesebb pontja kétségtelenül Paul Boncour felszólalása volt, mehet Briand és Loucheur is végighallgattak. A francia szocialista kiküldött, úgy mint a legtöbb más delegátus, genfi jegyzőkönyv szükségességének hangoztatásából indult ki. A továbbiakban utal Chamberlain legutóbbi nyilatkozatára, melyben az angol külügyi államtitkár egy európai kontinentális paktum lehetőségéről beszél. Boncour örömmel fogadta ezt az eszmét és azon a véleményen volt, hogy Anglia nélkül sokkal könnyebb volna egy általános európai garanckszerződést teremteni, mint Angliával. Ennek a tisztán kontinentális paktumnak megvitatása töltötte be a hátralévő időt, s beavatott körök szerint a kontinentális paktumnak elvi elhatározása lehet az egyetlen pozitívum, amely a. nyolcadik népszövetségi idősszakból visszamaradhat. A tegnapi jelien lések ellenére a locamói hatalmiak tegnap nem tartották meg tervezett közös kontere*eiájukat, azaal a megindokolással, X«sy „ez a ksufereneía a jelen körülményeik között fokozott mértékben kihívná a ikishatalimak nemtetszését44. Hal S8ámunk 10 oldal JKB^ VI. évf. 211. (1545) szám c CsiiSörSelX11 1927 szeptember 15 ámOVARHIRMÍ> 2S.SRS5BJS A es rnzinszkii ellenék, pártok '““ éven c 400, félévre 200, negyedévre 100, Főszerkesztő: politikai napilapja Felelős szerkesztő: hivatal: Prága I!., Panská ul 12/HI.-—Tehsventtj 34 Ke. Egyes szám ára 1-20 Xc DZURANYI LÁSZLÓ FORGACH G$ZA lefon: 30311. — Sürgönyeim: Hírlap, Fraha
