Prágai Magyar Hirlap, 1927. szeptember (6. évfolyam, 199-223 / 1533-1557. szám)

1927-09-15 / 211. (1545.) szám

2

1|/J( JlU, WUVU.IUÁ.

Jelentős változások a román diplomáciai karban

Bukarest, szeptember 14. Titulescu román külügyminiszter hazatérése után a diplomáciai karban fontos személyi változások történnek. A Pol-itica értesülése szerint Bo- romuiiuvot, a Román Nemzeti Bank elnökét berlini, Petnescut pedig berni követnek nevezik ki. A vatikáni követet római követnek nevezik fci s a Vatikánba követnek Demeter Eia külügyminiszteri főtitkár megy, a londoni követi állást pedig csak ideiglenesen fogják betölteni

Mayer és Hanreich mandátuma és a választási bíróság

Prága, szept. 14. A cseh iparospárti Ke- forma értesülése szerint a Bund dér Landwirte a közeli napokban beadja petícióját a választási bírósághoz Mayer és Hanreich képviselők mandátumainak megsemmisítése ügyében.

A kp egész tévesen azt Írja, hogy a választási bíróság döntésére egyáltalán nem lehet befolyással a magyar nemzeti párt elutasító álláspontja, amellyel megtagadta a petíció alá- ; írását. A választási bíróság különben Mayerék • ügyével előreláthatólag már csak tavasszal foglalkozhat.

Apponyi Albert lehetetlennek tartja a középeurópai Locarnót

Középeurópá&an tartós békét csak a békeszerződések revíziója teremtse? — Más a helyzet a Rajnánál, mint a Duna mentén

— A Prágai Magyar Hírlap tudósitójától —

Becs, szeptemoer 14. Apponyi Albert gróf Géniből a Neue Freie Presse ma reggel megjelent számában „Egy keleti Locarno lehetetlensége. — Szilárd béke csak a szerződések revíziója után képzelhető el“ címen vezércikket irt, amelyet a lap feltűnő formában közöl. A cikk lényegében a következőket mondja:

— Minálunk, magyaroknál nem lehet a Locarnóhoz való visszatérésről szó, minálunk inkább az a kérdés forog fenn, hogy törekednünk kell-e egy Locarnóra?

^.RüMAUKeRY-Uc.SDo^-AOZNAVAMandarin . tíacao - DIó-Crémo - Cherr

Tripie-Sec — Curacao — Karlsba.di keser „Kétmárki kiállításon arany éremmel kitüntetve"

,,A Nemzetközi Danakiillitáson arany éremmel kitűntél

3

— Első tekintetre világos, hogy azok a ; körülmények és utólagos fejlemények, ame- | Iyek a „vissza Locarnóhoz" jelszónak felállítását oly gyorsan a szerződés megkötése után indokolttá teszik a szerződésben résztvevők körében,

nem nagyon bátorítanak fel az utánzásra.

— Anélkül, hogy ezekre a körülményekre és fejleményekre részletesebben kitérnénk, általánosságban megállapíthatjuk, hogy a jelszó felépítése egyet bizonyít:

Loearnóban a formális megegyezés megelőzte a valódi megértést.

— Nekünk, magyaroknak hosszú tapasztalataink vannak az Ausztriával folytatott kiegyezések során az ilyen egyezmények tekintetében. Ezek közül egyben sem jutottunk az összes függő kérdésekben való igazi megegyezésre, mivel azonban valamilyen megoldásra mégis csak szükség volt, a megoldatlan kérdésekre vonatkozólag megelégedtünk sokat jelentő formulákkal, amelyeknek keretében diametriálisan különböző felfogások találtak helyet. így minden megegyezésben már benne rejlett az elkövetkezendő konfliktusnak a csirája, egyidéig ment is a dolog, de előbb vagy utóbb előtérbe kellett lépnie a belső igazság hiányának, ami azután megdöntötte a hitet az egész kiegyezési műben, valamint annak eredményében.

— Körülbelül igy áll a dolog Locarnóval is. Bizonyos, hogy

mindkét részről őszinte volt a kívánság a megegyezésre, azonban ennek premisz- száiban még nem voltak a felek annyira egységesek, hogy minden egyes részlet- kérdésben a hasonló őszinteséget keresz- ttílvihették volna.

— így születtek meg azután a formulák,

amelyeken mindenki mást értett s igy ugyan talán remélhették a kölcsönös közeledést, amelyből aztán utólagosan kialakulhat az egyértelműség, azonban számítani kellett az

ellentétes fejlődés lehetőségével is. Úgy látszik, hogy egy ilyen ellentétes fejlődés következett most be, itt azonban nem segíthet a „Vissza Locarnóhoz", hanem csak az összes premisszák teljes tisztázása. Ha ez most nem lehetséges, inkább hagyni fogják a dolgot pihenni és úgy, ahogy palliativ eszközökkel segítenek magukon.

— A valódi megegyezést és a valódi békét nem lehet semmi más utón elérni, mint a békeszerződések azon határozatainak kiirtásával, amelyek nem hideg és józan ál- lamiérliui mérlegelésből, hanem háborús elkeseredettségből és a győzelem mámorában születtek, amelyek tehát abnormális érzéshangulatoknak köszönik létrejöttüket és ezért lehetetlen, hogy tartósságra számíthassanak. Ezek a szerződések a legyőzőitekre olyan feltételeket róttak, amelyeket a segélytelenség állapotában ugyan aláírni kényszerültek, amelyekkel azonban a nemzeti lélek megváltozhatatlan törvényei szerint sohasem barátkozhatnak meg. Ezen ezután semmiféle fogadkozásokkal nem lehet segíteni s pazichikailag lehetetlen éppen olyan lehetetlen, mint a fizikailag lehetetlen és egyetlen államférfiunak sem áll hatalmában, hogy ezen változtasson. A nép- jogi helyzetnek egyenlőtlenségével, a kimondott jogi inferioritással egyetlen állam sem barátkozhaíik meg őszintén, amely erre a névre érdemes. Egész általánosságban beszélve, nem lehet a tartós békét megalapítani, ha az egyik félre a jogtalanságot, a másikra pedig a jogtalanságból fakadt hasznot hárítjuk, az egyetértés és a béke csak a jogtalanság eltávolításával és a jog uralmának a visszaállításával érhető el, amely- mindenki részére egyformán mér.

— Addig, amig ez meg nem történik, minden csak epizód, amelynek azonban meg van értéke, mert hozzásegít ahhoz, hogy a valódi megoldást megvárjuk.

— Mi reánk, kívül állókra nézve a locar- női. szerződés fejlődése nagy és napi.csak az elméleti érdekkel bir, mivel ez á világpolitika legközelebbi állomásait is megszabja és igy a mi sorsunkra is befolyást gyakorol. Ez azonE 134

A legnagyobb hang- f| g 134 erősség eléréséhez feUidnEegeshang- használjon tölcsér-lámpát

TE&BFUÜKRN

különleges hang- tölcs ár-lámpát

Megnyílt az újonnan épült

ISPMMDE LUXUSHOTEL

Stadtpark,

Wilson pályaudvarra! •somben

bán csak az az érdeklődés, amellyel a természet elemi jelenségeivel állunk szemben, amelyeket nem tudunk irányítani és csak arra gondolunk, miképpen kerülhetjük el a belőlük következhető katasztrófákat és jótékony hatásaikból miképpen meríthetünk hasznot. Utánzásra érdemes példa Locarno nem igen ' lehet számunkra. Nemcsak azért, mert ez a basadék, amely az épület felállítása után mu- ! tatkozott a falazaton, elővigyázatosságra int, 1 hanem főleg azért, mert

minálunk, keleti Középenrópában a körülmények sokkal nehezebbek, a pszichológiai, kulturális, földrajzi és gazdasági akadályok sokkal nagyobbak, úgy hogy én a keleteurópai Locarnoról szóló beszédet egészen felületes, az ottani viszonyok teljes félreértésén alapuló jelszónak tartom, amely vigasztalan zavart okozott.

Látszólag paradoxon az, ha pszichológiai akadályokról beszélek, amelyek nagyobbak volnának, mint az ősi, sok háború kiméiyitette német-francia elkentét. Tényleg azonban igy áll a dolog és pedig elsősorban azért, mert a világtörténelmi ellennyomás hiányzik. A súlyos francia-német törté: elírni antagomzrnussal szemben áll az emberiségnek az a közös érzése, hogy ez az anfagoniz- mus az egész emberiségre nézve szerencsétlenség egy olyan kieugesztelodés vagy megegyezés, amely Európa nagy kultumemze- teit, a németet, franciát, angolt és olaszt szövetségben egyesítené, a legszerencsésebb esemény volna, amely kultúránk jövőjét és ezzel az egész emberiségét ás, uj utakra terelné. Ennek az óriási perspektívának tudata, amely mindinkább növekszik a milliók lelkében, hatalmas motívum, olyan motívum, amelynek pszichológiai értéke felér azzal az ősi antagoni zmussaL

Ez a motívum azonban hiányzik, vagy pedig nem olyan világosan ismerhető fel keleti Középeurópa népeinek fejlődésében. Sőt inkább úgy látszik, begy a békeszerződések alapján teremtett viszonyok stabilizálásának inkább kultúra- ellenesen, mint a kultúrát fejlesztőén kell hatnia és ezért az emberiség magasabb érdekeiben nem talál morális támasztópontot.

Ez az óriási különbség a nyugateurópai és a keleti középeurópai Locarno között. A két helyzetben csak az a felállítottam axióma a közös: hogy a valódi békét, a biztosított fejlődést és az egyetértést csak az összesek számára nyújtott igazság alapján lehet megteremteni.

I "li H' Ml l"l illHIIW

líŰpMUQL

StgöáhQT- IRTA V AAÓRJCE 2SIOLOND (9)

■— Mit óhajtana, kedves?

— Abbuil a gomolyábul, az a faján. Arra megy jól a bor.

— ín nem vagyok éhes, csókolom a kezét, — szólt a vendég, tízóraiztam a Sárga Rózsában.

— Mi vót az, — legyintett a gazda, — potom húsz tojás.

— Mennyi? — kérdezte a háziasszony mosolyogva.

— Húsz.

— Hány?

Az ura ránézett.

— ínnyé kedves, ne tegye magát ilyen fciishitünisk. Egy külügyminiszter csak nem fog bele két-Mrom tojásba.

.

Mikor a kocsi kiért a tanyára, a cigány- asszonyok éppen letelepedtek a tanya közepén. Úgy ültek ott, lihegve, ki veresedre, mint a varjak, feketén, cséréivé, a kendőiket leoldottáfc a fejükről s az ingeket is szellőztették. De nem volt fa s8hol a tanyán, csak a marhaóstálló mellett, ott pedig a komondorok voltak kikötve s azokat nagyon tisztelték a dámák, közeliikbe se volt kedvük menni. Ültek hát a füvén, a földön, csomóba, karaikm * Wébsé* b®

%

Ha magyarul beszéltek, altikor is cigányul

hangizott

— Jáj tekintetes ur, de nágyon nagy melegség van, mondta a szószólójuk. — Jaj, de olyan nagy melegsig, hogy azt ki se lehet mondani

Az urak nevettek rajtuk.

— No csak hüsöl jelek, reggel mehettek dolgozni.

— Jaj de nagyon melegünk van, csak úgy peiseg a viír tekintetes uram, mint a főtt váz.

— Pezseg a véred, fene egyen meg, az a jó, ha pezseg.

— Jaj ilyen meleget, pfi, pfl

— Hát miég a kemencébe milyen meleg van, mikor bedugnak.

— Jaj ennél még asse melegebb, — mondta az asszony.

— Akkor örülhetsz neki, devla, mind kidöglött bennetek a kisbogár.

— Jaj dehogy döglött, dehogy deglett, még jobban harap, — mondta tréfálva a cigányasszony.

Borbiiró nagyokat nevetett.

— Tudja exoe'llenciás gróf uram, hogy mér dugják a kemencébe a oigányt? — kérdezte Csuli.

— Mer azir.

A cigánydányok a legnagyobb nyugalommal vetkeztek, darabonként lökték le magukról, ami felesleges.

— No isztok-e pájdnkát? — kérdezte Csulli.

— Jáj dehogy iszunk, ebbe a melegségbe.

— Na jó van, evvel se kínállak kétszer, — nevetett Csuli s a nagy bütyköst odaadta a tanyásnak, aki magához Ölelte s vitte befelé.

A cigányok azért utána peslantottak az üvegnek, de egynek se volt kedve rá, cigányul kezdtek beszélni, biztosan azt, hogy majd este kérnek belőle.

— No gyerünk a hűvösre András, hüt- isön be bort.

— Igenis, tekintetes uram.

A tanya egy rettentő nagy szérűiből állott, ahol hajdanáiban lóval nyomtatták a búzát s a körül három alacsony nyomorúságos kis épület. Egy a tanyásé, dte olyan putri, alig ér ki a földiből, a másik az úri kastély, de ez se (különb, egyetlen kis szoba van benne, frissen kimeszelve. Az ablakon szúnyogháló s ahogy az eotber belép a forró napról, olyan jó htis levegő csapja meg, hogy csoda.

—■ Csak az a? igazi, a vályogház, — mondja a gazda leül előre a maga helyére, nehogy talán a külügyminiszter megint bele- telepedjen.

— Hát tessék le tanyázni, — mondja aztán a vendégeinek.

Kiüt a komondorok a juhakol felől még mindig ugattak. Nem bírtak belenyugodni, hogy a gazda feléjük se nézett.

— Mi újság András?

— A disznó.

— Dögük V

u,r MmM. íéB

— Elástátok?

— BL

— Ahogy mondtam?

— Húztunk egy árkot tovább, abba hán- tük ükét.

Egy percre csönd lett Tizenhat disznó. Ez megütötte a szivet. Tizenhat disznó.

A gazda, akin egész nap senki észre nem vette volna, hogy valami baja is van, egyet, mélyet lélekzett és sötéten mondta:

— Ez igy megy egy hét óta . . . Mindennap hat, nyolc, tiz. Tizenhat. Első nap bizony keserves volt. Azér is jövök ki mindennap hozzájuk ... No nem baj, neon megy mán soká . . .

— Hogy? — kérdezte a gróf, — szűnik a vész?

— Szűnik, — mondta komolyan a gazda

— Megszűnik nemsoká . . . András — András — a kan hogy van?

— Annak semmi baja istállóm.

— Jó.

Hallgattak. Borbiró kezdett beszélni a gazda sorsáról, hogy mi mindiennek van a kitéve. Eooex a juhon métely, másszor a marhán a száj- és körömfájás . . . Most meg valami penész ütött a búzába, minden szárnak a gyökerit eszi, egész táblák kisárgulnak.

— No gyerünk ki egy kicsit, mig a botr hül, — mondta a gazdia.

Fel állott ak s kim entek.

Lassan mentek keresztül a szérűn.

— Jaj tekintetes ur, hun fogunk bálna?,

— kérdezte mindjárt-a cigányasszony

— Az ég alatt nem jó?

— De hátha eső llesz.

— No majd kaptok helyet.

(Folytatjuk) •