Prágai Magyar Hirlap, 1927. szeptember (6. évfolyam, 199-223 / 1533-1557. szám)

1927-09-14 / 210. (1544.) szám

Mai számunk 10 oldal PkfV lit fial számunk 10 oldal % VI.évf.210. (1544) szám u Szerda ° 1927 szeptember 14 VI. évf. 210. (1544) szám « SSGFCSa ° 1927 szeptember 14 Előfizetés! ár: évente 300, félévre 150, negyedévre 76, havonta 26 Ké; külföldre: évente 400, félévre 200, negyedévre 100, havonta 34 Ké. Egyes szám ára 1*20 Ké A szlovenszkói es ruszinszkói ellenzéki pártok Tőszerkesztő: politikai nCLpílcipici Felelős szerkesztő: DZUBANT1 LÁSZLÓ FORGACR GÉZA Szerkesztőség: Prága II„ Panská ulice 12, II. emelet. Telefon: 30311 — Kiadó- hivatal: Prága IL, Panská ul 12/111. —Te­lefon: 30311.—Sürgönyeim: Hírlap, Praha Marinkovics: Az évtizedek civódása nem semmisítheti meg azt, amit év­ezredek forrasztottak össze A jugoszláv választások Ezerkilencszázhuszonnyolc jelentős vá­lasztási év lesz: Anglián és Franciaországon kivül valószinüleg a harmadik vezető nagyha­talom, Németország is megujitja parlamentjét s kétségtelen, hogy az eljövendő európai poli­tika szempontjából fölöttébb fontos l^sz, váj­jon megmaradnak-e a jelenlegi kormányok, vagy pedig letűnnek s a mostani vezetők he­lyébe újak jönnek. Európa népei évek óta vágyódnák a koncentráltság után, mert meg­elégelték a háborút követő idők anarchikus szétforgácsolódását és belátták, hogy jólétet, erőt, haladást, tartósságot csak az erős és a bölcs kéz kormánya biztosíthat. Amit Musso­lini Olaszországban, Kemál pasa Törökország­ban, vagy Primo de Rivera Spanyolországban cselekedett, elhallgattatta e rendszerek leg­nagyobb ellenségeit is, mert tagadhatatlan, hogy ezekben a birodalmakban a nép koncen­tráltsága és egyetlen ügyes kézbe vetett bizal­ma a lejtő szélén álló hatalmakból elsőrendű, boldog, erős és megelégedett országokat vará­zsolt. A katasztrofális szétforgácsolás Francia- országot is majdnem-majdnem a lejtő szélére taszította az elmúlt évben, s hogy mire képes a koncentráció, azt éppen itt mutatta meg Poincaré és Briand kormánya, mely a nagy- nehezen helyreállított egység segítségével egy év alatt ismét a régi politikai rangra emelte Franciaországot. Vagy Magyarország példája sem megvetendő: a nép egységesen és osztat­lanul Bethlen mögött áll s a magyar miniszter- elnök a teljes bizalomnak ezzel az erejével mind külpolitikailag, mind belpolitikailag szinte a csodával határos eredményeket érhe­tett el. Sándor, jugoszláv király átértette a kon­centráció és az egység jelentőségét, amikor a jugoszláv politikai élet anarchiájának kellős közepén meglepetésszerűen az erőskezü Vuki- csevicsre bizta a kormány vezetését. Jugoszlá­via külpolitikailag csaknem háborúba sodró­dott már, belpolitikailag pedig személyes har­cok, panamák és más botrányok fertőjébe me­rült, amikor Vukicsevics többség és népszerű­ség nélkül elkezdett kormányozni. Uralma kétségtelenül hasonlított a diktatúrához, — de a bölcs diktatúrához, amely még a kisebbsé­gekkel is jobban bánt, mint a vad Pasics és a gyenge Uzunovics előbbi „páriámentarizmu- sa‘i (Igaz, hogy Jugoszlávia választások előtt állt és Vukicsevics minden tette pusztán csak kortesfogás is lehetett.) Fél év alatt elsimul­tak a külpolitika horizontján gyülekezett fel­hők, a belső konszolidáció is nagy léptekkel haladt előre, úgyhogy a nép hangulata a mi­niszterelnök felé fordult, aki diktált ugyan, de a béliét hozta. S most a jugoszláv választások — az 1928-as nagy választási év első üteme és próbája — bebizonyították, hogy a népek fokozott mértékben kívánják a koncentrációt és az európai depresszió kellős közepén szinte kétségbeeséssé nőtt nyugtalanságukban, teljes bizalommal fordulnak az erőskezü egyéniség felé.»A szerb radikális párt, mellyel Vukicse­vics a harcba indult, 142 képviselő helyett ugyan csak 112 mandátumot kapott, de nem szabad megfeledkezni arról, hogy a pártban heves belháboru dúlt Pasics izgága utódai és Vukicsevics között és hogy a lemorzsolódott mandátumok mind Pasics hívei s a miniszter­elnök legnagyobb ellenségei rovására írandók, mig magában a pártban jóformán kizárólag az eddig hívők nélkül állott Vukicsevics jelölt­jei győzedelmeskedtek. 'A párt belső ellent- állása megtört, Vukicsevics legnagyobb ellen­sége, Trifkovics, megbukott s a miniszterelnök most az ezerfelé huzó, tehetetlen pártmassza helyett egyetlen egységes s odaadó pártnak ura és parancsolója. A demokrata párt 87-ről ől-re emelhette mandátumainak számát. E párt vezére: Davidovics nem áll éppen a leg­A Jugoszláv külügyminiszter szenzációs nyilatkozata a jugo­szláv-magyar baráti viszony természetes fejlődéséről — A kisebbségi kérdésben Svájc példáját akarja követni Géni, szeptember 13. Marinkovics jugo­szláv külügyminiszter ma fogadta a borda- pesti Est munkatársát, akivel hosszabb be­szélgetést folytatott Jugoszlávia külpolitiká­jára!. Főleg Magyarország és Jugoszlávia vi­szonyáról, a magyar kisebbség helyzetéről nyiilaiikozott. Kijelentette, hogy Jugoszlávia és Ma­gyarország között a barátságos viszony csor­bát nem szenvedett, sőt a viszonyt igen jó­nak látja s reméli, hogy a jő barátság még fokozódni fog. „Szeptember 20-án folytatjuk a két ország között megkezdett tárgyaláso­kat, amikor elintézzük a függőben lévő kér­déseket is“ folytatta a külügyminiszter. — „A két ország között már a történelmi tradí­cióknál fogva is jő viszonynak kell fennáliani. Ősapáink révén történelmünk összefor­rott és az évtizedek esetleges civódása nem semmisítheti meg azt, amit évezre­dek forrasztottak össze. A leghevesebb ellentét a két ország között nem is a világháborúban, hameim 1848-foan volt és nekem az a meggyőződésem, beval­lom őszintén — jelentette ki Marinkovics —, hogy akikor a mi oldalunkon történt hiba.“ — A mostani választások sem be­folyásolhatják a magyarság iránti barátsá­gunkat. A Rothermere-akcióval nem sokat foglalkoztunk, mert az a meggyőződésünk, hogy ennek éle nem Jugoszlávia ellen irá­nyul. Különben is újságjainknak nem volt helyük és idejük éppen a választások miatt az akcióval bővebben foglalkozni. Az olaszok napja Genfben Jelentős olasz—jugoszláv közeledés — Olasz—francia incidens — Mussolini nem találkozik Brland-nai — A locarnói külügyminiszterek mai tanácskozása Genf, szeptember 13. A genfi bizottságok megkezdték tanácskozásaikat. Ma délelőtt a jogi, a politikai és a technikai bizottság ülé­sezett. Különösen a második bizottság tár­gyalásai tarthatnak igényt az érdeklődésre, mert a politikai bizottság ma délelőtt a párisi szellemi együttműködés nemzetközi intézeté­vel való kooperációt határozta el. Beavatott körök szerint a kulisszák mögött még mindig nagy politikai tanács­kozások folynak Genfben. A legfontosabb probléma, a lefegyverzés már elintézést nyert, de számos más kérdés is van, ame­lyet meg kell oldani. Néhány genfi lap ér­tesülése szerint Grandi olasz külügyi ál­lamtitkár tegnap két érahosszat tárgyalt Chamberlainnel az albán kérdésről, amely állítólag sokkal közelebb van az elintézés­hez, mint általában gondolják. Grandi már szombaton tanácskozott Rakics római jugo­szláv körettel, aki Marinkovics elutazása után a genfi jugoszláv delegációt vezeti. A két delegátus elvileg megegyezett és Jugo­szlávia meg Olaszország októberben két­ségtelenül megkötik Tégóta esedékes szer­ződésüket. Grandi Ohamberlainon kivül Stresemann dr.-ral is találkozott. Ugyancsak jő forrásból az a hir terjed el Genfben, hogy a bizottságok tárgyalásainál jobb viszonyban a miniszterelnökkel, viszont! azonban a másik vezér, Marinkovics, a demo­kraták többségével Vukicsevics leghübb hívei közé tartozik, úgyhogy Vukicsevics radikáli­sai és Marinkovics demokratái jóformán egyetlen pártot alkotnak (ami lehetséges Ju­goszláviában, ahol a pártok között alig van elvi ellentét s pusztán személyi különbségek determinálják a pártkülönbségeket). Néhány kisebb kormányhü párttal egyesülve, ez a két párt 190 mandátumával elég erős és egységes bázist nyújt a miniszterelnöknek politikája megvalósítására. Ilyen körülmények között mellékes, hogy az ellenzéki pártok erőviszo­nyaiban alias történt eltolódás, a kivánt és ter­Franciaország és Olaszország között veszedel­mes incidens történt. A népszövetség gazda­sági és pénzügyi szervezetének ülésén Fran­ciaország azt ajánlotta, hogy a népszövetség munkásdelegátusa Jouchaux francia szakszer­vezeti titkár legyen, mig Olaszország Rossoni faseista szakszervezeti elnök jelölése mellett agitált. A két állam egyelőre nem tudott meg­egyezni Mussolini nem tervez konferenciát Genf, szeptember 13. Az olasz delegáció megcáfolja azt az angol lapokban közölt hirt, amely szerint Grandi olasz külügyi államtit­kár Genfben előkészíti Mussolini, Chamber­lain, Briand és Stresemann nagy találkozóját. Ugyanezt a cáfolatot Anglia, Franciaország és Németország delegációi is közük. Grandi látogatásai alkalmával erről a találkozóról szó sem volt s az angol jelentés merő kombi­nációkon alapszik. Genf, szeptember 13. Beavatott körök szerint a locarnói nagyhatalmak képviselői ma ö<sszejönnek Genfben és megbeszélik alo- earnói szerződés éta függőben maradt nem­zetközi problémákat. Ezt a hirt egyelőre se­honnét sem erősítették meg. vezett egység megvan, a koncentráció győzött s megállapíthatjuk, hogy a nagy európai vá­lasztási szezón nyitányán a nép bizalma me- mentóképpen hatványozott mértékben az erőskezü egyéniség felé fordult. A jugoszláviai magyarság az eddig érke­zett megbízható jelentések szerint csupán két mandátumot szerzett s azt sem saját listáján, hanem más listákkal szövetkezve. A félmillió­nyi bácskai és bánsági magyarnak poolitikai /ereje nem lehet kifejezve e két mandátum­ban. Jugoszláviai jelentések szerint a választás tiszta volt, de ha valóban tiszta lett volna, nem értjük, miért juthatott félmillió ember csupán két mandátumhoz? Ha yukicsevics tényleg — Ami pedig a kisebbségekkel szem­ben való jugoszláv politikát illeti, azt to­vábbra is abban a liberális mederben óhajtjuk folytatni, amint eddig is tettük. Azt tartóim, hogy a kisebbségek nagy érté­kekkel bírnak nyelvükben, kultúrájukban és ezért nem méltányos, hogy ezekben megcsorbitsuk őket. Lehetővé kell tenni a a kisebbségeknek, hogy nyelvüket és kul­túrájukat ápolhassák, mert igy lehetnek csak boldogok az országban. Már pedig in­kább ólok 590.000 megelégedett magyar­ral, mint 100.000 elszerbesitettel és 400.000 elégedetlennel. Arra a megjegyzésre, hogy nem .min­dem utódállam gondolkozik hasonlóképpen, Marinkovics igy felelt: — Ezt nagy hibának tartom! Szemem előtt mindig Svájc példája lebeg. A hábo­rú alatt a svájci franciák a francia, a né­metek a birodalmi németek pártján állot­tak, de azért nem jutott eszükbe, hogy el­szakadjanak attól a hazától, amely nekik szabadságot és egyforma jogokait biztosit. A magyar-román birtokpörről szólva, ki­jelentette Marinkovics, hogy aomak bárminő kimenetele nem tángálja a jugiosziá.v-magyar viszonyt, de azt sem hiszi, hogy az elintézés a román-magyar viszonyra ibiihatássail le­hetne. A Times a népszövetség illúziójáról London, szeptember 13. A Times mai vezércikke állást foglal Chamberlain genfi beszédéhez s kijelenti, hogy az angol kül­ügyi államtitkár ismét nagy szolgálatot tett a békének, amikor a genfi gyülekezet előtt nyíltan és határozottan beszélt. Nyilatkozata feltétlenül szükséges volt Genfben, ahol a népszövetségi delegátu­sok kezdőnek az illúziók ködében elme­rülni. Valamilyen sötét és kiszámíthatat­lan okból kifolyólag a népszövetség plé­numa ignorálni kezdi Loearnót és ide­geit egy újra felmerülő jegyzőkönyv fan­tasztikus szuggeszciójával izgatja. A legfőbb ideje, hogy a genfi illúziókat szétoszlassák, mert a népszövetség csak ak­kor kezdheti meg nyugodalmas működését. A kis nemzetek delegátusai elfelejtik, hogy, Amerika és Oroszország nem tagjai a nép- szövetségnek, ami egész* különleges helyzetet teremt. Chamberlain beszéde nagy megnyug­vást keltett Angliában. Az angol külügyi ál­lamtitkáron kivül egyedül Stresemann visel­kedett okosan, aki a döntőbírósági klauzula' aláírásának bejelentésével fényes taktikai sikert aratott. Minden előjel arra mutat, hogy Németor­szág át akarja venni a népszövetség er­kölcsi vezetését g a kisállamok gyámoli- tását. A hollandok és a skandináv blokk meg­nyerésével ez a törekvése részben sikerült is.; Benes szerepe ! Genf, szeptember 13. A népszövetség plénu- I mát csütörtökig elnapolták, s közben a bizottság békét és rendet akar Jugoszláviában, akkor első feladata a nemzeti kisebbségek megbékí­tése, elrabolt jogaiknak visszaadása, szabad nemzeti életüknek biztosítása. Jugoszlávia túl heterogén állam ahhoz, hogy a nagy tervet: a belső és a külső békét, a nemzeti kisebbségek igényeinek kielégítése nélkül meg lehetne vaj lósitani. Mondják, hogy Vukicsevics tudja ezt és eszerint akar cselekedni. Mi azonban be­valljuk: előttünk ez a nagynehezen beenge­dett két magyar képviselő nem éppen a leg­megfelelőbb biztatás arra, hogy a kisebbsé­geknél: tett sok ígéretet valóra váltják Jugo­szláviában.

Next

/
Thumbnails
Contents